|
A juh és a legelő
A legeltetés a kérődző állatok élettanilag
legkedvezőbb és leggazdaságosabb takarmányozási
módja lenne. Nemcsak arról van szó, hogy
a megfelelő minőségű legelő egységnyi mennyiségű
takarmányában több tápláló- és hatóanyaghoz
jut az állat, mintha széna- vagy zöldtakarmány
formájában kapná, hanem arról is, hogy a
legelő füvében sok az ízanyag, ezért a jószág
jó étvággyal eszi, rosttartalma a szénáénál
kedvezőbb, ezért könnyebben emészthető, aminosav-
és nyomelem-összetétele pedig változatosabb,
mint a szántóföldi növényeké, s akkor még
nem is szóltunk a szervezet edzettségét jótékonyan
befolyásoló környezeti hatásokról (friss
levegő, napfény, mozgás).
A legelő takarmányértékét annak növénytársulása
határozza meg, ezt pedig befolyásolják az
éghajlat, a talaj minősége, a hidrológiai
viszonyok, nem utolsósorban a használat módja.
Utóbbi miatt fogalmaztam feltételes módban
(lenne), - amikor a fejezet első sorában
a legeltetés jelentőségéről írtam - hiszen
ki tagadná, gyepgazdálkodásunk több ráfordítást
igényelne, még akkor is, ha a juh jól hasznosítja
a kis hozamú legelőket is, takarmányozása
pedig az összes gazdasági állatfaj közül
ma is a legmostohább.
Most arra van lehetőségünk, hogy a kihajtás
előtt felhívjuk a figyelmet néhány olyan
gyakorlati teendőre, melyet szektornagyságtól
függetlenül (mindegy, hogy 10 vagy 1000 juhról
van-e szó) mindenkinek végre kellene hajtania
annak érdekében, hogy a legelőre csak egészséges,
fertőző és parazitás betegségektől mentes
állatok kerüljenek. Napjainkban ez különösen
fontos, mert várhatóan megszaporodik az ún.
bérlegeltetések száma: a legelőtulajdonosnak
tehát azért, hogy megőrizze legelője higiéniáját,
a gazdáknak pedig azért, hogy juhaik ne a
legelőtől vagy egymástól fertőződjenek.
a.) Azokon a tájegységeken, ahol egyes fertőző
betegségek (pl. tetanusz, lépfene, rosszindulatú
vizenyő, stb.) előfordulnak, az állatokat
legelőre hajtás előtt védőoltásban kell részesíteni!
b.) A parazitás betegségben szenvedő állatokat
kezelni kell (májmételykór, galandférgesség,
gyomor-bélférgesség, tüdőférgesség, kergekór)!
Mivel a belső élősködőkkel való fertőzöttség
megállapításához bélsárvizsgálat szükséges,
s mert gyakorlati tapasztalataim szerint
ezt sok helyen elmulasztják, megnyugtatóbb,
ha megelőzésként is elvégezzük a kezelést.
E gyakori juhbetegségek egy része kórokozóinak
fejlődéséhez köztigazdákra van szükség (törpe
iszapcsiga, atka), melyek elsősorban a vizes,
lápos, mocsaras területeket kedvelik.
Fordítsunk gondot ezek megszüntetésére, illetve
kerüljük el az ilyen juhlegelőt!
c.) A kergekór okozója egy hólyagféreg, mely
a kutya egyik galandférgének a fejlődési
alakja. Ezért (de más szempontok miatt is)
a pásztorebeket, valamint a legelő környékén
levő házőrző kutyákat is féregteleníteni
kell!
d.) A tavaszi nyírás után 10-14 nappal feltétlenül
végezzük el a rühösség megelőzését vagy kezelését
célzó fürösztést vagy oltást.
e.) A gyakori végtagbetegségek (büdössántaság)
megelőzése céljából kihajtás előtt 3-4 héttel
végezzünk csülökápolást, hogy a csülökszaru
alkalmazkodni tudjon a talaj keménységéhez!
f.) A nyájat a legeltetéshez úgy kell előkészíteni,
hogy a meteorológiai hatások, a mozgatás
és a takarmányozás szempontjából meglegyen
a kellő átmenet: kihajtás előtt a hodályokat
gyakrabban szellőztessük, az állatok töltsenek
több időt a karámban, ha megoldható, már
a legeltetés előtti 2 hétben etessünk kaszált
zöldtakarmányt stb.!
g.) Kerüljük a legelő túlzsúfoltságát!
h.) Jó, ha a juhlegelőn is van ún. "árnyékoló".
i.) Aszályos időszakban a legelőn élő állatok
vízigénye három-négyszeresére nő! A juh legszívesebben
a folyóvizet issza, ezért jó módszer, ha
régi juhászszokás szerint a vályúba a vizet
nem engedjük ki előre, hanem csak akkor,
ha már a vályú előtt állnak (így "csörgedező"
vízhez jutnak).
Nagyobb területen karámmal vagy villanypásztorral
alakítunk ki a nyári szállás körül 4-8 szakaszt,
egy szakaszt maximum egy hétig legeltetünk,
azután a nyáj átkerül a másik szakaszra,
míg az előbbin a gyep regenerálódhat, és
elvégezhetjük rajta az ápolási munkálatokat
is (gyomirtás, tisztogató kaszálás stb.).
A szakaszok számát az állatlétszám határozza
meg. 600 juhnál nagyobb nyájat sem munkaszervezési
okból, sem a taposási veszteség miatt nem
célszerű kialakítani.
Magyarországon az optimális legeltetési időhossz
160-180 nap/év, a gyakorlatban ez időjárástól
függően lehet sokkal rövidebb is.
A jó gyep terméshozama 0,8-1,2 kg/m2, de
juhlegelőink zömén ennél sajnos kevesebb.
A napi fűigénye a felnőtt juhnak kb. 7 kg,
ideális fűmagasság választott báránynak 5-6
cm, felnőtt juhnak 8-12 cm.
Egyébként a legelőfű havonkénti megoszlása
hazánkban (100 = májusi maximum):
IV. V. VI. VII. VIII. IX. X.
60 100 80 67 55 44 30
Természetes legelők
A természetes legelők, vagyis az ősgyepek
fűhozamát a természeti adottságok (talaj
minősége, éghajlati viszonyok) határozzák
meg.
Fűhozamuk növendékenként is eltér: míg az
első növendék hozama kb. 40%, a negyediké
már csak 25%. Trágyázással, ápolással, szakszerű
legeltetéssel növelhetnénk a hozamot.
Tapasztalatok szerint az első-második növendék
még kielégíti a juhok igényét, a harmadik-negyedik
már nem, ebben az időszakban kiegészítő takarmányokat
is adnunk kell, ekkor már vetett takarmányokat
célszerű legeltetni (tavaszi vetésű búza,
szudáni fű, őszi vetésű rozs stb.).
Gazdaságos megoldás, ha a természetes legelőterületet
is "beosztjuk", mozgatható kerítéssel
kisebb szakaszokra osztjuk (állománynagyság
szerint).
Mesterséges (telepített legelők)
Nagymennyiségű fűhozamot adnak.
Hazai viszonyok között, 210 napos legeltetési
időtartamot feltételezve és a fű átlagos
rotációs idejét 35 naposnak tekintve a növendékenkénti
hozam:
1. növendék: 25 %
2. növendék: 30 %
3. növendék: 20 %
4. növendék: 5 %
6. növendék: 10 %
7. növendék: 10 %
A legeltetést április első felében kezdhetjük,
és november közepéig legeltethetünk (ez persze
függ az időjárástól is).
A 4. legeltetési időszaktól (július második-
augusztus első fele) már gondoskodni kell
kiegészítő legelőről, őszi időszakban ezek
a kukorica- és cukorrépa-tarlók lehetnek.
Ugyanakkor az első növendék általában több,
mint amit a juhok igényelnek, ilyenkor a
felesleges fűmennyiséget kaszáljuk, szénát,
de erjesztett takarmányt is készíthetünk
belőle.
Legelőinkről általában
A legeltetés nem azonos a külterjességgel.
Nagy mennyiségű, jó minőségű termékelőállítás
szakszerű legelőgazdálkodás, legeltetési
technológia nélkül nem valósulhat meg.
Hazánk gyepterülete a mezőgazdaságilag művelt
területnek kb. 19%-a, jelenleg kb. 1200 ezer
hektár. Ennek minősége nagyon heterogén,
megtalálhatók az összefüggő, jó minőségű
ősgyepek, valamint az elaprózott, felszíni
vízborításos, terméketlen sziken és meredek
lejtőkön elhelyezkedő, köves, erodált, "talajvédő"
gyepek is. Természetes gyepterületünk mintegy
60%-a termőképes gyep, a többi talajvédő
gyep.
A természetvédelmi területek, nemzeti parkok,
tájvédelmi körzetek az összes gyepterület
mintegy 15%-át érintik.
Gyepeinknek csak kb. 50%-át hasznosítjuk
legelőként, 20%-át kaszálóként, 30%-át pedig
egyáltalán nem hasznosítjuk. Ez az arány
az utóbbi években még tovább romlott, évről
évre nő a kihasználatlan területek nagysága.
Gyepeink termésátlaga az összes gyepterületre
vetítve: 1,4-1,6 tonna/hektár, de országrészenként
jelentős az eltérés: pl. Nyugat-Dunántúlon
2,3-3 tonna/hektár hozamú területek is vannak.
A gyepek nagy része ma már magántulajdonban
van, a rendszeresen gondozott, intenzív gyep
részaránya igen kevés (az össz gyepterületnek
kb. 5%-a).
Mind gazdaságossági, mind biológiai szempontból
fontos lenne, hogy a juhokat minél hosszabb
ideig legeltessük. Általános évjáratokban
április 10-e után kihajthatunk, és november
közepéig legeltethetünk.
Akkor kell elkezdeni a legeltetést, ha a
fűmagasság eléri a 8-10 cm-t. Ha elkéstünk,
és a fű ennél már magasabb, azt ne legeltessük,
hanem kaszáljuk le.
A telepített gyepet minél előbb legeltetni
kell, hogy jobban "bokrosodjon".
Az a jó legelő, ahol az állat jól érzi magát,
fejlődik, gyarapodik, eléri termelésének
maximumát. Nincs távol az állatok szálláshelyétől,
könnyen megközelíthető, rajta árnyékoló fák
vagy fedett karám van, tiszta, friss ivóvizet
biztosít, megfelelő mennyiségű és jó minőségű
aljafüvek alkotják, melyek állandóan sarjadzó,
a legeltetést bíró értékes füvek és pillangósok
társulásai.
A gyep állateltartó-képessége annak hozamától
függ.
Általános érték: 1 számosállat (500 kg juh
élőtömeg) / 1 hektár.
Egy felnőtt juh napi fűigénye kb 7 kg.
A legelő ideális fűmagassága felnőtt juhnak
8-10 cm, választott báránynak 5-6 cm.
Nálunk hagyományosnak mondható a György-napi
kihajtás és a Mihály-napi behajtás. Ehhez
nem feltétlenül kell ragaszkodnunk! A juhot
nem akkor kell kihajtani a legelőre, amikor
a téli takarmánykészlet kimerült, hanem akkor,
amikor a fű már legeltethető, és akkor kell
behajtani, amikor a tartós esőzés vagy a
hótakaró már gátolja a legeltetést.
Ezek nem mindig esnek egybe a naptári hagyományokkal.
De ne csak a naptárt és a fűmagasságot nézzük!
Amíg a talaj nem száradt ki, ne legeltessünk,
mert a juh hegyes körmeivel a zsenge gyep
gyökerét, sarjhajtásait megsérti. Ugyanakkor
ősszel, az utolsó legeltetés után hagyjunk
időt a gyepnek arra, hogy a megfelelően regenerálódjon.
Kívánatos lenne a 240 napos legeltetési periódus
(szélső értékek: 160-280 nap), egyes évjáratokban
azonban 240 napnál rövidebb.
A legeltetéssel, legelővel kapcsolatos előkészítő
munkát már az előző év őszén kell elkezdeni:
talajrendezés, egyenetlenségek, vakondtúrások,
vízállások megszüntetése simítóval, fogassal.
Ezzel egy időben - ha szarvasmarha is van
a legelőn - trágyalepények "elkenése"
fogassal vagy seprűboronával. Alapműtrágya
kiszórása, ha szükséges, gyep felújítása
rávetéssel, kórós számú, szívós, tövises,
mérgező gyomok irtása. A legelő műtárgyainak,
nyári szállásoknak, tisztítása, fertőtlenítése.
A juhokat a tavaszi kihajtáshoz szoktatni
kell, legeltetésre elő kell készíteni őket!
A különböző csoportok más-más legeltetést
igényelnek, ezért kihajtás előtt a csoportokat
ki kell alakítani (nyájnagyság, életkor,
ivar, hasznosítás szerinti csoportosítás).
Legfontosabb a környezetváltoztatáshoz (istállóból
legelőre), a nagyobb fizikai igénybevételhez
való szoktatás és a fokozatos átmenet a téli
takarmányoztatásról a legeltetésre: a kihajtás
első két hetében az istállóban és a legelőn
is adjunk száraztakarmányt, sőt kihajtás
előtt kaszált zöldet a "legeltetési
hasmenés" és más anyagcserezavarok megelőzése
érdekében.
Harmatos, frissen vágott füvet az első kihajtás
utáni napokban ne adjunk. Jó módszer a legeltetési
szezon előtti 1-2 hetes szoktató jártatás,
de legalább a karámba engedjük ki juhainkat.
Az a jó, ha a legelőn a juh minél többet,
legalább 14-16 órát tartózkodik.
Telepített legelőhöz javasolt vetőmagkeverék
egy hektárra vetítve:
réti csenkesz : 10,5 kg
réti perje : 20,0 kg
angol perje : 7,5 kg
rozsnok : 12,0 kg
pántlikafű : 4,0 kg
lódihere : 3,0 kg
Összesen : 57,0 kg
Telepített legelő tápanyag-utánpótlása: telepítés
előtt alaptrágyázás, a talaj-előkésztés során
a talaj minőségétől függően foszfor-, kálium-
és nitrogén hatóanyagú műtrágya.
A nyár végén telepített legelőt egy évig
kaszálóként használjuk, hogy a gyep kellően
megerősödjön. Még mielőtt beérnek a kora-tavaszi
gyomok magvai, tavasszal egy ún. "gyomirtó"
kaszálást végzünk, csak ezt követően - ha
szükséges - kell elvégezni a vegyszeres gyomirtást.
Egyébként hasznos, ha a frissen telepített
gyepet tavasszal meghengerezzük a felfagyás
miatt, ezzel mintegy "visszanyomjuk"
a fű gyökérzetét a talajba.
A telepített legelőt száraz időjárás esetén
a nyári hónapokban növedékenként a "pihenő,
regenerációs", vagyis nem legeltetett
időszakokban egyszer vagy kétszer 50-60 mm
öntözővízzel látjuk el. Az első és utolsó
növedéket nem kell megöntözni.
Legeltetési módszerek:
Hagyományos, pásztoroló legeltetés (terelgető
legeltetés)
A legelterjedtebb legeltetési forma, a pásztor
a nyájat kutyája segítségével terelgeti a
legelőn. A kaszálásra alkalmatlan, ún. feltétlen
juhlegelőket és a különféle tarlókat legeltetik
így. A kutya mellett nagy segítsége a juhásznak
egy-egy öreg anya vagy ürü, mely már ismeri
és betartja a juhász "parancsait",
megfelelő irányba vezeti a nyájat a legelőn,
figyelmeztet a veszélyre (innen ered a "vezérürü"-
elnevezés). Ez az állat viseli a kolompot.
Hasonló szerepet töltött be régen (esetleg
ma is) a pásztoroló juhászatokban a szamár.
A hagyományos legeltetés egyik formája a
szabad legeltetés, melynél az állomány az
egész területet szabadon legeli. Ilyenkor
a juhok válogatnak, a fű egy részét letapossák,
bélsarukkal beszennyezik, a legelő növényzetének
csak mintegy 40-50%-a hasznosul. A terület
hamar "kimerül", nem tud pihenni,
regenerálódni, elgyomosodik. Pazarló legeltetési
forma.
A láb alóli legeltetésnél a nyáj nem szóródik
szét az egész területen, hanem a legelő egy
kisebb részén halad a pásztor és kutyája
irányításával.
A hagyományos váltott legeltetésnél a legelőt
több részre osztják (de itt még kerítések
nélkül), és ezeket felváltva legeltetik.
A pányvás legeltetés csak kisüzemben valósítható
meg, kis létszámú állománnyal. Az állatokat
egyedileg egy-egy cölöphöz rögzítik, mely
körül, mintegy adagolva legeli a juh a füvet.
Időnkénti áttelepítéssel lehetővé válik a
gyep regenerálódása. Saját szórványgyepen,
töltésen, árokparton, telepített legelőn
használatos módszer.
Korszerű legeltetési módok
Szakaszos legeltetés
A legelőt állandó kerítésekkel vagy könnyen
áttelepíthető villanypásztorokkal szakaszokra
osztják. A szakaszok felhajtóútról nyílnak,
egy időben csak egy szakaszt legeltetnek,
miközben a többi szakasz pihen vagy azon
ápolási munkákat végeznek. A szakaszok nagyságát
és számát az állatlétszám a gyep fűhozama,
valamint az egynapi legelő-fűszükséglet határozzák
meg, általában 4-6 a legelőszakaszok száma.
A felhajtóútat az egyes szakaszokkal kapuk
kötik össze. A felhajtóút és a kapuk olyan
szélesek, hogy azokon nemcsak a haladó nyáj,
hanem a gyepkezelő gépek is elférnek. Egy-egy
szakaszon általában 10 napig tartózkodnak
az állatok, ugyanaz a szakasz 4 hétnél hamarabb
nem legeltethető. Egy szakaszra egyszerre
300-400 juhnál többet ne hajtsunk (tiprási
veszteség miatt).
Az állandó kerítéseknél:
o oszlopok föld feletti magassága : 0,8-0,9
m
o oszlopok közötti távolság : 4-6 m
o dróthálónál a lyukméret : 6-6 cm
o huzal esetén a drótok száma : 5-9 db
Mozgatható kerítéseknél az oszlopok közötti
távolság: 3-5 m.
A mobil kerítések (villanypásztorok) lehetnek:
- akkumulátorosak,
- hálózatról működők,
- napelemesek,
- kombinált áramforrásúak.
A juhok villanypásztorhoz szoktatását tavasszal
ajánlatos megkezdeni, amikor a gyapjú a legrövidebb.
Tapasztalatok szerint kb. 10-18 enyhe áramütés
kell ahhoz, hogy a juhban kialakuljon a kerítéstől
távol-tartó feltételes reflex.
Adagoló, porciós, sávosan adagolt legeltetés
A kijelölt legelőszakaszon az egy vagy két
napra szükséges füvet adó területet villanypásztorral
vagy mozgatható kerítéssel lerekesztjük,
tehát minden napra friss legelő jut. A sávos
adagolásnál a legelőt az állatok számának
megfelelő szélességű szakaszokra osztjuk
úgy, hogy az egymás mellett legelő egy-egy
állatra 1-1,5 m szélességű legelősáv jut.
A legelőn az ivóvizet vízvezeték, kút vagy
lajtkocsi biztosítja (a körülményektől függően).
Dr. Böő István
|
