A rendszerváltó nagy társadalmi megegyezések sora 1989-ben nem terjedt ki a társadalom öntevékeny szervezeti jövőbeli kérdéseinek eldöntésére. Talán ennek is tudható, hogy országunkban az érdekképviseletek helye ma is tisztázatlan, szerepük személyi függő, lehetőségeiket pedig önmaguknak kell megteremteni.

Bizony ebben a kérdésben jócskán elmaradtunk, az önmagukat tudatosan megszervező, berendező nyugati országoktól, és ami jócskán felemlíthető a változatási törekvések se igen merülnek fel a politikai horizonton.

A hazai agrár-érdekképviseletek századokban mérhető múlja pedig a nagy harcok, és nagy eredmények, a nagy társadalmi szembenállások és a nagy társadalmi béketeremtések története egészen 1945-ig. Ekkor viszont elkövetkezetett az az időszak, amikor a töretlen társadalmi fejlődés jegyében az érdekképviselet segédcsapatként az aktuálpolitika továbbvivőjévé átminősítettet, és a részletkérdések zártkörű megvitatásán túl végül is a politikai elit eszközeként élt tovább- nem is rosszul.
Ma viszont, közeledvén az EU csatlakozásunkhoz egyre sürgetőbb kérdés az agrár érdekképviseletek jelenlegi szerepe és jövője is:

- hiszen az EU-tagság vállalása egyidejűleg az állam szerepének, lehetőségeinek csökkenés is eredményezi. A társadalmi szervezetek lehetőségei viszont megmaradnak

- Egyre élesebb a különböző termelői csoportok fellépése, saját érdekeik az EU csatlakozás időpontjáig megteremtendő versenyképességük érdekében.

Ahhoz, hogy az agár érdekképviseletek valóságos szükségességét megértsük tisztázni kell néhány elvi kérdést.
Az egyik össztársadalmi és a csoport érdekek viszonya.A demokratikus államokban a választások megteremtik azt a hatalmi szervezetet, amely a lakosság egésze nevében eljárni, dönteni és intézkedni jogosult. Eszközei széleskörűek. A választott testületek a parlament, a kormány, továbbá állandó végrehajtó szervezetei mellett különleges feladatkört látnak el azok a szervezetek, amelyek az állami akarat társadalmasított végrehajtóinak tekinthetők.
Az agráriumban ide sorolhatók, pl. az agrárkamarák és a terméktanácsok is. E szervezeteket gyakran érdekképviseleteknek nevezik, holott az agárkamaráknál a köztestületi megnevezés, míg terméktanácsoknál a minisztérium szerepvállalás ezt egyértelműen cáfolja.

Ellent mond ennek a besorolásnak az is, hogy nem rendelkeznek (és jellegükből adódóan nem is rendelkezhetnek) az agrár érdekképviseletek legfőbb ismérveivel:

- a teljeskörű függetlenség az államhatalmi struktúrától,

- egy-egy markánsan elkülöníthető termelői csoport érdekeinek megjelenítése,

- és mindezt egy politikai értékrend vállalásával kell gyakorolni.

Hangsúlyozni kell mindezek csak együtt érvényesek.
Az érdekképviselet u.i. nem gyakorolhat államhatalmi feladatkört. Ez nyilvánvalóan következik abból, hogy az állam össztársadalmi érdeket jelenít meg. A mindennapok nyelvére lefordítva pl. ezt úgy értelmezhetjük, hogy már sok ezer éve az állam felelősége a lakosság biztonságos ellátása. Ez sokféle formában oldható meg (pl. import fokozása a hazai termelés leépítésével, egyes termelői csoportok preferálása útján stb.). Ezzel szemben jelennek meg az állampolgárok egy-egy csoportjának, mint e feladat teljesítésében közreműködésre kész termelőknek a sajátos érdekei.
Nyilvánvaló, hogy egy olyan érdekképviselet, amely az államszervezet része, aligha tudná az állammal szemben egy-egy csoport szempontjait jól megjeleníteni. (A közismert mondás szerint: ez esetben saját magával ülne szemben a tárgyaló asztalnál).

Sok vita van az érdekképviseletek politikai szerepvállalásáról.

Abszolút semlegesen az érdekképviseletet gyakorolni nem lehet. Miért?
Az érdekképviseleti tevékenység u.i. mindig valamilyen gazdaságpolitika mentén realizálódik. Napjainkban Magyarországon a politizálás két markáns értékrend mellett folyik, és azon belül alakulnak ki a különböző, az alapelvekben illetve részletekben eltérő párt-ideológiák. Meg kell említeni, hogy az agrárium egyes termelői csoportjainak érdekviszonyai is lényegében az értékrendek szerint rendeződnek.
Ebből következően az agrár-érdekképviseletek is csak valamely értékrend felvállalásával működhetnek. A sokat emlegetet harmadik út, vagy harmadik pillér elve nélkülözi a realitást.

Ugyanebből következik, hogy nem lehet egyszerre mindkét értékrendnek megfelelni, és az összagráriumot képviselni. Erre is történnek próbálkozások.

Világosan meg kell mondani, hogy ma Magyarországon minden agrár érdekképviseletek egyértelműen deklaráni kellene, hogy a szociál-liberális értékrend avagy a polgári értékrend alapján tevékenykedik.

Ezt következik abból, hogy hazánkban az említett két értékrend alapján két eltérő gazdaságpolitika jelenik meg, a termelő csoportok, vagy egyes részeik, egyúttal a politikai pártok bázisául is szolgálnak.

A MAÉT már több alkalommal is deklarált, hogy a polgári értékrendet vállalja, és az ezt valló termelői csoportok érdekképviseleteinek szövetsége. Egyidejűleg azt is deklaráltuk, hogy tiszteletben tartjuk a szociál-liberális értékrend alapján szerveződött agrár érdekképviseletek tevékenységét, és tisztában vagyunk jelentőségével.

Ugyanakkor úgy ítéljük meg, hogy nagy számban vannak olyan, az agrárium egészét érintő kérdések, amelyekben az érdekképviseleti szervezeteknek együtt kellene véleményt nyilvánítani, és ehhez a megfelelő egyeztetési fórumot megteremteni.
Mindez a nyugati, sok évtizedes valódi demokáciákban már bevett gyakorlattá vált. Minthogy az is, hogy az agárkormányzat partnernek tekinti és tiszteli az agrár érdekképviseleteket és megteremti a jó és konstruktív együttműködés feltételeit.

Dr. Tunyogi András