Mottó: „Egy tojás mindig nagy kaland, Talán ez valami más lesz"/Oscar Wilde/

A kikelő csibe a tojás tükörképe, a tojás viszont a takarmányozásé. Nem mintha a keltetés során a tojásba bármit be tudnánk juttatni utólag a fejlődő csibe számára elengedhetetlen vitaminokból, ásványi anyagokból vagy fehérjékből, illetve energiahordozókból /szénhidrátok, zsírok/, de a tojások „várakoztatása", előtárolása, illetve a keltetés során alkalmazott páratartalom, hőmérséklet, illetve forgatás nagymértékben befolyásolják a sikerességet!

Induljunk ki abból, hogy jól takarmányoztunk, tenyészállataink nincsenek sem alultáplált, sem túltáplált állapotban, nemcsak ivarérettek, hanem már tenyészérettek is, és nyugodt környezetben megfelelő, de nem túlságosan nagy kifutóban vannak tartva. Valószínűleg mindenki sejti, hogy a legtökéletesebb módszert a strucctojások keltetésére maga a természet alakította ki. Nos lássuk hát, hogy milyenek egy struccfészek hőmérsékleti és páratartalmi mutatóti Zimbabvében, egy 300 méteres tengerszint feletti magasságban található fészekben, a kotlás 21. napján, a kora délelőttinek tekinthető 10 óra körül:

- a tojó bőrének hőmérséklete 38 ⁰C.

- a fészek hőmérséklete 36,1 ⁰C

- a tojás tetejének hőmérséklete 37,2 ⁰C

- a tojás aljának hőmérséklete 31,6 ⁰C

- relatív páratartalom, 33,5 %.

Az adott fészekben 13 db tojás volt, tehát feltételezhető, hogy a tojások között - ha azok egy tojótól származnak -van egy 13x2, azaz 26 napos tojás is. Végig nyomon követték a fészekben lévő tojások sorsát, és az első kivágást a 41. napon a kora délutáni órákban észlelték, az utolsót a 43. napon, a kora reggeli 9 órakor. Azaz eltekintve a fészekben maradt 3 ki nem kelt tojástól, a 10 kikelt csibe közel 40 órás különbséggel jött világra, s a kikelési arány 77 % lett.

Na erre varrjunk gombot!

Néhány érdekesség: Garczynban ahol az első lengyelországi struccfarmot alapították, a 21 napig 12-15 ⁰C-on 58-60 % relatív páratartalmú helyiségben naponta 3x4-szer forgatott tojásoknak nem volt rosszabb a kikelési aránya, mint az egyébként optimálisnak tekintett 7-11 napos tárolás után keltetetteknek.

A vadon élő madarak fészkeit megfigyelve megállapították, hogy azokban a fészkekben, ahol csak 8-10 tojás volt, magasabb a kikelt csibék száma, mint ahol 12-14 db tojást rejtett a fészek. Vannak, akik a 7 napos tojástárolást tartják optimálisnak, 14-16 ⁰C-fokon 70-75 % relatív páratartalom mellett, napi kétszeri forgatással.

Mások a 7-11 napos tárolást javasolják, 50-60 % páratartalmon, napi egyszer forgatva /BADLEY és társai/.

Áttekintve a nemzetközi szakirodalmat, és figyelembe véve a tapasztalatokat, az mindenképpen megállapítható, hogy a szezon elejéről, illetve a ciklusok elejéről származó tojások hosszabb ideig bírják a tárolást. Ennek oka, hogy akkor még vastagabb a tojások héja s ezért a tojásfehérje tovább megőrzi sűrűségét, illetve finom szerkezetét. /HAUGH és társai/

A hosszabb ideig tárolt tojások kikelési ideje hosszabb lesz.

Több mint 4000 tojás kelési adatait elemezve saját vizsgálataink szerint minden tárolási nap plusz 1 óra kelési időt jelent. DEMING 1993-ban végzett vizsgálatai is ezt mutatják.

Az is megfigyelhető, hogy a fiatalabb madarak tojásai tovább tárolhatók.

A dél-afrikai oudtshoorni kísérleti farmon 1994-ben vizsgálták néhány fontosabb tulajdonság ismételhetőségét, mely egy jó mutatószám arra, hogy a tojó az egymást követő években nyújtott teljesítményét milyen bizonyossággal ismétli meg. Az ismételhetőség egy adott tulajdonság esetében normálisan magasabb, mint ugyanannak a tulajdonságnak az örökölhetősége. Az ismételhetőségi mutatószámot tekinthetjük úgy is, mint az örökölhetőségi mutató maximumát, egy adott tulajdonságra. Néhány ismételhetőségi %-a strucc esetében (Cilliers és Van Schalkwyk 1994.):

- tojás produkció évente 20 %

- tojássúly 74 %

- nem feritois tojások aránya 27 %

- embrió elhalás előfordulása 10 %

- kelési idő 19 %

- átlagos napi gyarapodás 39 %

- kelési arány 14 %

Saját vizsgálataink szerint Magyarországon a szaporodási mutatók átlagos értékei a struccok esetében a következők:

- tojások keltethetősége: 50 % +/- 30 %

- tojásszezon hossza: 120 nap +/- 30 nap

- tojástermelés szezononként: 40 db +/- 30 db

Kiegészítésként hozzátesszük, hogy nincs szignifikánsan kimutatható különbség a jól és rosszul tojó állatok testsúlya között, továbbá, hogy a kakasok testsúlya és a tojásprodukció között negatív korreláció van. Kimutatható volt, hogy a rosszabbul tojó egyedeknek nagyobb volt a mell körméretük. A legjobb tojóknak hosszabb lábszáruk és jól láthatóan hosszabb combjuk volt. A legtöbb szaporodási mutatónak viszonylag magas ismétlődési mutatószáma volt, és ezért ajánlott azok figyelembevétele a szekciós programban.

Jobb kelési % volt elérhető az átlagos súlyhoz (1250.-0550 gr) közel álló tojásoknál, viszont jól megfigyelhető volt, hogy a nagy, nehézsúlyú tojásokból rosszabb volt a kelési %. Az optimális tojássúlyra való szelekció pozitív eredménnyel járt.

Dr. Balogh Sándor