A lucernáról „alulnézetben"

Ha a lucernáról van szó, akkor legfontosabb takarmánynövényünkre gondolunk, ahol a főtermék a széna, melléktermékről pedig nem beszélünk. Jelen esetben főterméknek a földalatti részt, a gyökérzetet, míg mellékterméknek a földfeletti részt, szárazt, levelet nevezném.

Nem lehetünk elég hálásak Tessedik Sámuelnek, hogy ezt az igen értékes növényt meghonosította hazánkban.

Hazai állatállományunk létszámának az utóbbi időben történt erős csökkenése miatt, a lucerna vetésterülete is hasonló mértékben visszaesett. Ezzel akaratlanul elesünk a lucerna talajjavító hatásától. Ismert a lucerna N-gyűjtő képessége. A gyökért 6-8, esetenként 10 m-nél mélyebbre hatol a talajba. Áttöri az „eketalpat”, elvégzi helyettünk a költséges, de igen hasznos altalajlazítást. Felhozza az alámosott makro- és mikroelemeket, növeli a talaj vízbefogadó képességét. Erős, nagytömegű karógyökerével növeli a talaj szervesanyag tartalmát. Kemenesy Ernő vizsgálta a különböző gazdasági növényeink gyökérmaradványait. A következőket találta: a lucerna 83-103 q/ha, a napraforgó 33-38 q/ha, a kukorica 25q/ha, a búza 12 q/ha, a borsó pedig 6 q/ha szervesanyagot hagyott hátra.

Megfigyelései szerint, a 4 éves lucerna kiszántásakor talált szervesanyag egyenértékűnek mutatkozott 180 q/ha istállótrágyával. A lucerna még 235 kg/ha N-t is gyűjtött a levegőből.

Keresztény Béla kutatásai még a fentieket is megtetőzik: 300 q/ha istállótrágya, 65 q/ha szervesanyagot és 135 kg/ha N-t, míg a 4 éves lucernatörés 65 q/ha szervesanyagot és 140 kg/ha N-t tartalmaz. Kedvező időjárásban, már 2-3 éves lucerna is produkálja ezt.

Szekszárd körüli gazdák lucernatörésbe ültettek szőlőt. Már az első évben 2 m-es hajtást hozott. Az okot könnyű megérteni.

Nem elhanyagolható előny - különösen lejtős területen - az eróziót, laza talajokon a deflációt csökkentő hatása.

A fentebb említett állatlétszám csökkenésével természetes, hogy erősen lecsökkent az istállótrágya mennyisége és ezzel párhuzamosan a szervestrágyázott terület nagysága is. Tudjuk, hogy szemléletbeli tényezők is közrejátszottak a szervestrágyázás csökkenésében. Költséges, felesleges tevékenységnek tartották. A következmények ismertek. A talajok szervesanyag tartalma szignifikásan csökkent, az elsavanyodás pedig nőtt. Nagyon sok olyan tábla van, amelyik 50 éve nem „látott” szervestrágyát, és nem kell nagy jóslási tehetség ahhoz, hogy nem mostanában fognak ezen áldásos tevékenységben részesülni. Gyakran halljuk azt a hangzatos, de igaz és megszívlelendő szólást: „mit hagyunk unokáinkra”?

Ha valahol jogos ez a kérdés, akkor talajainkkal való bánásmódunk, gazdálkodásunk ez a terület.

Sajnos, az elég nagy területen termesztett búza és kukorica gyökér- és szármaradványai  különösen ha leégetik a tarlót  nem növelik talajaink szervesanyag tartalmát.

Az egyre nagyobb érdeklődést kiváltó biotermesztésben a lucerna termesztésének előnyeit bűn volna mellőzni.

A „melléktermékről” is essék szó. Ahol tehenészet, egyáltalán szarvasmarha van, ott szinte megoldottnak lehet tekinteni a lucerna hasznosítását, mert ilyen esetben szénát vagy szenázst készítenek belőle. Ahol viszont évek óta nem termesztették, ott meg kell találni a hasznosítás módját. A jó minőségű kockabála keresett, exportképes áru.

Egy másik, érdekes lucerna betakarítási módszerrel is találkoztam. A gazda akkor vágta le a lucernát, amikor a meteorológia 1 hetes esőmentes időt jósolt. Megkérdeztem, ha egész májusban esik és a meteorológia nem jelez egy hetes szárazabb periódust, akkor mit csinál? Megvárom a júniust  hangzott a válasz. A kaszálást követő harmadik napon, amikorra légszáraz lesz a levél, gabona kombájnnal „elcsépeli” a lucernát. A levelet  ami tulajdonképpen lucernaliszt  felfogja a tartályba. A szárat pedig a kombájn renden hagyja a talajon. Ezt a dob működés közben egy kicsit megsérti, megtöri és további két napon keresztül bálázhatóvá válik, ami a hízóknak vagy szárazon állóknak kiváló szálastakarmánya. Még mindig értékesebb, mint az agyonázott széna  érvelt az ismerősöm.

Végül, de nem utolsó sorban szólni kell a maglucerna termesztésről. A háború előtti években külföldön híres és keresett áru volt a magyar lucernamag. Adottságaink ma is megvannak. Azonban bármekkora perspektívája van a lucernamag termesztésének, kormányzati segítség nélkül nem megy, továbbá nagyobb külkereskedelmi propagandára van szükség.

Lehet, hogy sokan még mindig nagyobb fantáziát látnak az általam „mellékterméknek” degradált földfeletti részek hasznosításában, mint a saját értelmezésemben főterméknek nevezett lucernagyökér talajt gazdagító, javító, trágyázó hatásában. Ha semmiképpen nem akarunk takarmányt készítene, akkor az egyes kaszálások hozamát lehordjuk a lucerna tábláról, annak a táblának a közelébe, amelyiken búza vagy árpa van. Annak learatása után a tarlóra kiszórjuk és haladéktalanul alászántjuk. Nem kell mindenképpen a 4. évet megvárni a lucerna feltörésével. A harmadik évben az első kaszálást felszecskázzuk és alászántjuk. Okszerű műveléssel az őszi búzának jó magágyat tudunk készíteni. Tapasztalatom szerint, a harmadik kaszálás után, abban az éven már nem tudunk az őszi búzának jó magágyat készíteni.

Ha sikerült az érdeklődést felkelteni, akkor már csak egy kérdést kell tisztázni, nevezetesen, hogy mekkora legyen a lucerna-telepítés? Nem könnyű rá a válasz. Szinte általános, hogy 2-3 „pénzes” növényből áll (búza, kukorica, napraforgó vagy repce) a növénytermesztés. Minden évben minden talpalatnyi föld hozamára szükség van. Ha pedig a lucernát csak talajjavításra termesztjük, akkor abból az adott évben nem számíthatunk bevételre. Ez még akkor is igaz, ha majd a későbbi években biztosan sokszorosan megtérül ez a befektetés. Ezért mindenkinek saját magának kell eldönteni, hogy hány év alatt akarja, tudja a szántóját ilyen módon javítani.

Ha rászántuk magunkat e nemes cél megvalósítására, akkor érdemes a lucerna termesztésről tanultakat átismételni. Még akkor is sok „ha” marad. Gondot szokott okozni, hogy ősszel vagy tavasszal telepítsünk-e? Ha csapadékos a nyár vége, akkor érdemes megragadni ezt az alkalmat, mert lehet, hogy a tavasz nem fog kedvezni. Egyébként az április eleji idő a legkedvezőbb. Bócsa Iván szerint jó minőségű vetőmagból (arankamentes, fémzárolt)

10-20 kg/ha az ajánlott mennyiség, jól előkészített, aprómorzsás tálba. A lucernának ugyanis jól működő, önszabályzó mechanizmusa van, amely önmaga állítja be az állomány sűrűséget.

Tapasztaltam, hogy igenis elég 10 kg/ha, mely mennyiség 400-500 csírát ad m²-ként. Szintén tapasztalataimra alapozom azon megállapításaimat, hogy a lucernának az egymásra gyakorolt hatása nagyobb, mint a gyom elnyomó képessége, azaz egymást gyengítik (irtják), de a gyomot nem pusztítják. Éppen ezért, a nagyobb vetőmag norma helyett, a vegyszeres gyomirtást tartom fontosnak. Tökéletes hatás érhető el a Pivottal: 0,8-1 l/ha mennyiségben.

Sok meditáció előzte meg e cikk megírását, de nem találtam jobb, olcsóbb és gyorsabb megoldást a szervesanyagban leszegényedett, elsavanyodott talajok javítására, termőképességük visszaállítására, mint a lucernával való szervesanyag pótlás, tápelemekkel való olcsó gyarapítás.

 

Dr. Varsányi József

agrármérnök