A paprika palántanevelése
Ma Magyarországon a legfontosabb hajtatott zöldségfaj a paprika, az összes hajtatási felület közel felén termesztik. A termelők nagy része a termesztés mellett palántaneveléssel is foglalkozik. Sokan felismerték, hogy a jó minőségű palánta alapfeltétele az eredményes paprikatermesztésnek. A palántanevelés folyamán az adott tenyészidőszak gazdaságosságát alapozzuk meg. Úgy is fogalmazhatnánk, hogy a sikeres termesztés alapja a kiváló minőségű, jó kondíciójú és egészséges palánta és igazán jó palántát csak azok a kertészek tudnak előállítani, akik a palántanevelés technológiájának írott és íratlan szabályait a saját lehetőségeikhez képest maximálisan betartják.

- Megnyúlt tápkockás palánta	- A sűrű vetés és a túlöntözés miatt gyakori a palántadőlés
A paprikatermelők - a melegtalpas palántaneveléstől a nagylégterű berendezésekig - nagyon változatos palántanevelő berendezésekkel dolgoznak. Akik a palánta alapvető igényeit (fény, hőmérséklet, vízellátottság) sem tudják biztosítani, azoknál a palánták rossz kondíciójúak, megnyúltak, betegségre fogékonyak lesznek. Az alacsony hőmérséklet, a kevés fény, a hiányos szellőztetés, a túlzott vízadagolás és a sűrű növényállomány következményeként a palántákat károsító szervezetek felszaporodhatnak, és a kiültetett állomány teljesítőképessége gyengébb lesz.

Jászsági szaktanácsadói tapasztalataink során ritka, hogy az úgynevezett „szép palántával” a szaktanácsadó is meg lenne elégedve. Ennek okai sokrétűek, egyszerűbb esetben csak egy enyhe technológiai hibáról van szó (pl. a túlságosan magas hőmérséklet), melynek korrigálásával a kedvezőtlen folyamat megállítható. A súlyos esetek közé a növényvédelmi hiányosságok valamelyike és a nem megfelelő földkeverék használata sorolható.

- Alacsony pH-jú balti tőzegben gyakori a káliumhiány

Palántanevelési technológiák
palántanevelés első teendője a magvetés idejének pontos meghatározása (1. táblázat). A magvetés szigorúan a tervezett kiültetés előtt 50-60 nappal történjen. Bizonytalan csirázási erély gyanújakor javasoljuk az előcsíráztatást. A paprika csírázásához 30-32 °C közötti hőmérséklet, víz és oxigén szükséges. Ha ezeket az alapfeltételeket nem tudjuk betartani, akkor hiányos, vontatott és egyenetlen kelésre számíthatunk.

Miután kikeltek a magok, a hőmérsékletet azonnal vegyük vissza éjjel 18, nappal 20-22 °C-ra. Amennyire lehet rendszeresen szellőztessünk, és lehetőleg tartsuk be a meleg talp (gyökérzet), hideg fej (levelek) alapelvet. Ezzel a módszerrel szebben fejlődnek (nem nyúlnak) a növényeink.

Amikor a palánták elérték a 2-4 lombleveles állapotot itt az ideje a tűzdelésnek (pikírozás), a korábban elvégzett tűzdeléssel kevesebb kárt okozunk, mint ha megkésünk vele. Minél korábbi a tervezett kiültetésünk, annál nagyobb cserepet használjunk tűzdeléskor. A fűtött fóliásoknak a 10-es cserép, vagy a 8-as cserép későbbi szétrakással, a legmegfelelőbb (2. táblázat). A tűzdeléses palántanevelés előnye, hogy kisebb a fűtési költség a palántanevelés első 3-4 hetében, és tűzdeléskor lehet válogatni a palánták között, ami különösen a vontatott, vagy rossz kelésnél fontos. Nagy hátránya a tűzdelésnek, hogy még egyenletes kelés után is egyenetlen lesz az állomány, ami elsősorban a tűzdeléskori gyökérsérülésnek köszönhető. Ezen kívül - különösen a 400 db mag/szaporító tálca fölötti vetéssűrűség esetén - nagy a veszélye a megnyúlásnak és a palántadőlésnek.

A helyrevetett technológiánál nagyobb a fűtésköltség, de egyenletes fejlődésű az állomány és nem sérül a gyökérzet.

Vannak azonban olyan termelők is, akik a két nevelési módot kombinálják oly módon, hogy a magokat 160-240 fészekkel rendelkező műanyag tálcába rakják és a kis palánták megerősödése után ültetik át azokat cserépbe.

A hideghajtatásban, valamint a szabadföldi paprikatermesztésben egyre inkább terjed az úgynevezett tálcás palánta, amelyet elsősorban a palántagyárak forgalmaznak nagy mennyiségben. Ennél a technológiánál a magot helyrevetik, de tálca lyukmérete miatt (3x3; 4x4 cm) nem szabad 5-7 hetesnél idősebb palántanevelési időt tervezni, ugyanis ezt a szűk méretet kinövi a paprika és „kiöregszik”.

Palántanevelő közegek

Az elmúlt években változott a paprika palántaneveléséhez felhasznált közegek, összetevők használata. A mai felfogás szerint modern közegek közt kiemelkedő részarányban jelenik meg a savanyú tőzeg, a hagyományosan alkalmazott meszes tőzegek mellett, illetve helyett.

A termesztők részéről a palántákkal szemben a hagyományos elvárásokon kívül, úgymint nagy gyökérzet, szép szín, rövid ízköz, erős szár, nem jelennek meg újabbak és a palánták minőségének megítélése itt megragad. Ugyanakkor a kereskedelemben számos különböző talajkeverék kapható, nem beszélve az egyéb, a kertészek által összeállított palántanevelő közegekről, amelyek alkalmazása révén ugyanolyan körülmények közt eltérő minőségű palántákat lehet előállítani, illetve a különböző keverékek alkalmazásával a palánták viselkedése ültetés után egészen eltérő lehet. Fontos volna, ha a termesztők a közegek kiválasztásakor tisztában lennének azzal, hogy a paprika terméseinek differenciálódása már palántakorban megkezdődik, így a terméskötés minőségét többek közt a nevelő közegek minősége is erőteljesen befolyásolja.

A palántanevelő közeg kiválasztásának egyik kulcsfontosságú tényezője, hogy olyan talajkeveréket használjon a termesztő, amely a fejlődő növény számára optimális mértékben és egyenletesen biztosítja a tápanyagot, a talajkeverék szerkezete - a rendszeres öntözés ellenére is - lehetővé tegye, hogy a gyökérnek elegendő oxigén álljon rendelkezésére. A palántanevelő közeg kiválasztásánál a bizonytalan eredetű földkeverék használata az egyik legsúlyosabb és leggyakoribb fertőzési forrás.

A palántanevelő kertészek zöme más és más földkeveréket használ. Sokuknak megvan az eddig jól bevált receptúra és az erre épülő technológia. Többször találkoztunk már az „olcsó” gyepföldek, a rosszul kezelt istállótrágyák, a magas klórtartalmú kommunális hulladékok és a már amúgy is fertőzött hajtató berendezés talajának használatával is. A bajt csak tetézi, hogy a földkeverékhez nem a megfelelő mennyiségű és összetételű műtrágyákat keverik (lásd. Agrárágazat 2002. február 70-72. oldal).

Tanszékünk az utóbbi 5 évben több mint egy tucatféle földkeveréket tesztelt a paprika palántanevelése céljából. A teljesség igénye nélkül néhány tapasztalatot megosztunk a tisztelt olvasóval.

Vizsgálataink során olyan keveréket kerestünk, amelyik az alábbiakban felsorolt alapvető tulajdonságokkal rendelkezik:

-         tűzdelés után ne kelljen tápoldatozni

-         a keverék ne tartalmazzon szerves trágyát

-         könnyen hozzáférhető anyagokból álljon

-         alacsony fajsúlyú legyen

-         kiváló minőségű palántát neveljen

A kísérleteink és a szaktanácsadói tapasztalataink alapján gyakorlati használatra több keveréket tudunk javasolni a paprika palántaneveléséhez, ezek a következők.

1.      Gyári keverésű pötrétei vagy sükösdi tőzeg - kiegészítő tápoldatozással

2.      Gyári keverésű balti tőzeg (Remix, Latagro, stb.) - kiegészítő tápoldatozással

3.      50 % Natúr pötrétei vagy sükösdi + 50 % baltikumi tőzeg + műtrágya*

4.      Natúr baltikumi tőzeg + 5 kg/m³ futor + műtrágya*

5.      80% Natúr baltikumi tőzeg + 20% nagyszemcsés kertészeti perlit + 5 kg/m³ futor + műtrágya*

*: A műtrágya típusa és dózisa: lásd Agrárágazat 2002. február 70-72. oldal.

       A palántanevelő közegek és kezelésük között nagyon nagy különbségek vannak, holott mindegyikben szemre hasonló minőségű palántákat lehet nevelni. Sok termelő csalódott, vagy épp örül 1-1 újabb receptúra kipróbálása után. Pedig csak arról van szó, hogy sikerült-e ráéreznie az adott keverék kezelésének fortélyaira. Egy-két példát megemlítünk. A baltikumi tőzegféleségekben kiváló és csapnivaló minőségű palántát egyaránt lehet nevelni, csak tudni kell azt, hogy a tőzeget a cserépbetöltés előtt át kell nedvesíteni (földnedves állapot) és töltéskor a cserepekben nem szabad nagyon megnyomni a tőzeget. Ennek hiányában ugyanis rossz lesz a közeg vízgazdálkodása, ami súlyos gyökérpusztuláshoz vezet. A natúr balti tőzeg használatakor nagyon fontos a pH értékének 6-7 közé történő beállítása futorral. Ellenkező esetben a palánta nem tud kellő mértékben fejlődni, súlyos esetben (5 pH alatt és 8 pH fölött) el is pusztul.

A gyári keverékeknél fel kell készülni arra, hogy eredetileg kevesebb műtrágya van a keverékekben, mint amit a műtrágya forgalmazó cégek javasolnak. Ennek az a következménye, hogy a palántanevelés 4-5. (helyrevetett technológia), illetve 5-7. (tűzdeléses technológia) hetétől el kell kezdeni a tápoldatozást, az időjárás, tápanyagtartalom, talajtípus, fajta, palántafejlettség, gyökérzet, stb. alapján meghatározott időközökben és dózisban.

Tanszékünk tavalyi és idei vizsgálatai során arra keressük a választ, hogy van-e értékelhető különbség a földkeverékek között, melyik recept biztosít a magyar körülmények közt a termesztők által fontosnak tartott szempontok szerinti legjobb minőségű palántát, illetve amit ennél is fontosabbnak tekintettünk, hogy a különböző talajkeverékek miként befolyásolják a vizsgált fajták esetében a kiültetés utáni virágzást és terméskötődést.

A fajta és technológia hatása a palántanevelésre

A palántanevelés szempontjából a különböző fajtáknak, illetve fajtatípusoknak eltérő igényeik vannak. Azok a termelők, akik több fajta palántáját nevelik egyszerre, azok nagyobb eredményre számíthatnak, ha a fajtaigényeket külön-külön is ki tudják elégíteni.

A palántanevelés közbeni alacsonyabb hőmérsékletre, szárazabban tartásra, magasabb EC a talajra és a gyökérsérülésre a palánták a virágképződés felgyorsításával reagálnak. A végeredmény kicsi, generatív palánta. Ennek következménye a kiültetés utáni azonnali virágzás és terméskötés, amely visszafogja a növény növekedését. Gyakorta kell emiatt leszedni az első 1-2 kötést ahhoz, hogy a kiültetett paprika szára elinduljon. Erre különösen a generatív típusú fajták (Kárpátia, Danúbia, HRF, Emese, stb.) hajlamosak. Sőt, a Kárpátia F₁ esetében még a virágbimbók megerősödését sem szabad megvárni, e fajtát 6-7 hetes állapotban ki kell ültetni.

A zöld hegyes fajtáknál (Titán, Óriás, Démon, stb.), illetve az erős növekedésű cecei típusoknál (pl.: Cecil) az erős növekedés miatt hajlamosak a virágelrúgásra. Ezért ezeket a fajtákat különösen fényszegény időszakban, nagy cserépben, magasabb EC-jű talajban óvatosabb öntözéssel és 1-2 °C-kal alacsonyabb hőmérsékleten nevelhetjük.

A palántanevelés növényvédelme

Az egészséges palánta előállításának alapja az alapvető növényvédelmi higiénia betartása, valamint a precíz megelőzésen alapuló növényvédelem. Magvetés előtt a szaporító ládákat fertőtlenítsük! A faládákat gázperzselővel, a műanyagládákat pedig 10 %-os HYPO-val, vagy 3%-os Formalinnal tudjuk fertőtleníteni. Magvetés után közvetlenül végezzük el a palántadőlés elleni beöntözést (Zineb, Dithane M45, Buvicid K, Fundazol 50 WP, stb.), ezt később 10 naponta a palántanevelés folyamán még legalább kétszer meg kell ismételnünk! Tűzdelés után is az előzőekben felsorolt gombaölő szerekkel beöntözést végezzünk, és 2-3 napra ideiglenesen emeljük meg a hőmérsékletet 23-25 °C-ra a jobb begyökeresedés érdekében.

A kártevők közül a legveszélyesebbek a levéltetvek és a tripszek. Levéltetvek ellen általában elég egy permetezés akkor, ha a Chess 25 WP-t használjuk. E szernek nagy előnye, hogy jó időzítéssel a vírusátvitelt is megakadályozza. A tripszek közül a kaliforniai virágtripsz mára már a paprikatermelők rettegett közellenségévé vált. Ez a kártevő Magyarországon a szabadban nem tud áttelelni, ezt mi termelők teleltetjük át a palántanevelőkben. Ezért a palántanevelő helyiségben ne teleltessünk dísznövényeket (pl.: muskátlit), a magvetés (tűzdelés) előtt pedig 5-7 nappal fűtsük fel a szaporító helyiséget, és legalább kétszer fertőtlenítsük bő lémennyiséggel (Unifosz 50 EC 0,5%, Formalin 3%). Tripsz ellen a palántanevelés későbbi időszakában is hetente - kártételének észlelése esetén 5 naponta - védekezzünk!

Összességében elmondható, hogy a jó palánta nevelésének a titka a következő: optimális vetési időpont, helyrevetés, optimális tápanyag-összetételű és jó vízgazdálkodású földkeverék, a mindenkori fejlődéshez és fényviszonyokhoz igazított hőmérséklet és páratartalom, egyenletes vízellátottság, nagy légtér, preventív növényvédelem és nem utolsó sorban minimum egy EC és egy pH mérő és egy kis szakértelem.

1. táblázat A paprika palántanevelésének időzítése a különböző termesztési módoknál

2. táblázat A paprika palántaneveléséhez szükséges cserépméretek