ELORZOTT TULAJDON
a földtulajdonos vadászatti joga XIII.
Szöveg: K.Varga Béla, c. egyetemi docens
Agrárágazat
vissza

Portrék a sánc túloldaláról

A földtulajdonosoktól elorzott vadászati jog visszaszerzésének alapfeltételeként a hatályos jogszabályok - elsősorban a vadászati törvény - módosítását jelöltük meg az előző két fejezetben. A legnagyobb akadályok elhárítását szolgáló javaslatok leírása mellett arról is szó esett bennük, hogy meghatározó körökben nem vitatják már a törvénymódosítás szükségességét, csupán a pillanatnyi sürgősségét tarják kétségesnek azok, akik abban még reménykednek, hogy "ki időt nyer - életet nyer".



A politikai széljárás kiszámíthatatlansága miatt - mint a hasonló esetekben mindig - mégis nagy a bizonytalanság. Korántsem biztos, hogy nagyon gyorsan, és ráadásul a földtulajdonosok számára egyértelműen kedvező törvény születik.
Történjék így vagy úgy, a leggyorsabb és a legtökéletesebb új törvény is csak alapfeltétele lesz a mai áldatlan állapot megszüntetésének. Tényleges változást csak az hozhat, ha az érintettek felismerik saját érdekeiket, és következetesen ragaszkodnak azok érvényre juttatásához. Ha nem azt teszik a legjobb törvény is csupán írott malaszt marad. És marad minden a régiben, hiszen a legdurvább törvényszegés is általában büntetlen marad, ha áldozata némán tűri a rajta esett sérelmeket.
Mindez nemcsak a várható új törvény esetére vonatkozik. A hatályos jogszabályok értelmezése és alkalmazása során elkövetett jogsértéseknek is igen nagy hányada marad rejtve. (A törvénymódosítás ellenzőinek ma is az az egyetlen nyomós érvük, hogy viszonylag kicsi a rendezetlen, vitás ügyek száma.)
De mielőtt bárkire is követ dobnánk tájékozatlansága, túlzott türelme vagy bátortalansága miatt, gondolni kell arra, hogy senki sem lát sok biztató jelet maga előtt: Az igazukért szembeszegülő, elszánt, magányos Dávidok parittyakövei sorra visszapattannak a Góliátok kapcsolatokból kovácsolt vértezetéről.
Szerencsére a lepattant kövek mind nyomot hagynak a kemény páncélzaton. Mennyiség kérdése csupán, hogy mikor szakad át a hatásukra az egyre vékonyodó acéllemez.
Elemi érdeke - és egyben sorstársaival és utódaival szembeni erkölcsi kötelessége is - tehát mindenkinek, hogy a törvénymódosítás kierőszakolásáig is használja ki tulajdona birtokbavételére a törvény-adta teljes mozgásteret.
Számos, kis kockázattal és kevés fáradsággal járó mód nyílik erre mindenki előtt. De mielőtt néhány biztató példát, és legalább halvány részeredményt is ígérő lehetőséget szemre-vennénk, be kell vallani, hogy van azért minden ilyen lépésnek egy elég gyakori veszélye is. A megszólított vadászatra jogosultak első reakcióiból nem ritkán olyan jogi tájékozatlanság, butaság, és a hozzá illő, megalázóan pimasz hatalmi gőgből fakadó - olykor a nyílt fenyegetésig elmerészkedő - magabiztosság árad, amit gyengébb idegzetű, önérzetes ember csak nehezen képes elviselni.
Csaknem hasonló a hatása a felelős kormányzati vagy politikai szerveknek vagy szereplőknek írt, súlyos sérelmekre orvoslást kérő levelekre kapott semmitmondó, mellébeszélő, elkenő, esetleg kioktató válaszoknak is.
Remélhetőleg nem elriasztja majd, hanem biztatja, megedzi és a kellemetlen meglepetéstől óvja meg az igazáért szót emelni készülő földtulajdonosokat az alábbi negatív, de fölöttébb tanulságos példa.

Milliónyi sorstársához hasonlóan járt L. Gy.: a vad érzékeny kárt okozott kukoricaföldjén. A törvény előírásainak megfelelően, az illetékes körjegyzőtől kárszakértő kirendelését kérte. Helyette a következő levelet kapta:
"A ... benyújtott kérelmére válaszolva közlöm T. Cimmel, hogy vadkárügyében szakértőt kirendelni nem áll módomban, ugyanis a Vad védelméről, a vadgazdálkodásról, valamint a vadászatról szóló 1996. évi LV tv. 81.§ /3/ értelmében
"Amennyiben a felek a szakértő személyének kiválasztásában nem tudnak megállapodni, vagy ha a károsult kárának megtérítését nem közvetlenül a bíróságtól kéri, a szakértőt a felek közös kérelmére a károkozás helye szerint illetékes települési önkormányzat jegyzője rendeli ki."
Az ... Vadásztársaság képviseletében Dr. T. P. úgy nyilatkozott, hogy a vadásztársaság az ügyben szakértő kirendelését nem kéri, így nem áll módomban a szakértő kirendelése.
Kárának megtérítéséért közvetlenül a ...megyei Bírósághoz fordulhat."
Az ügyet a jegyző úr ezzel lezártnak tekintette.
Tipikus esetben ő döntött a földtulajdonosok helyett a vadászati jog sorsáról. Úgy látszik, azzal a döntéssel nem ért véget a földtulajdonosok érdekeiért kifejtett áldásos tevékenysége.
Lám, milyen könnyen lehet a törvény egy sajátos olvasatával járhatatlan kényszerpályára irányítani a jogos követelésével törvényes úton elinduló állampolgárt! Milyen az ilyen törvény, és milyen az ilyen közhivatalnok?
Nem járt több szerencsével történetünk hőse akkor sem, amikor közvetlenül a haszonbérlő vadásztársasághoz fordult vadkárrendezési ügyével. Tetemes kárának megtérítése helyett az alábbi választ kapta levelére az érintett vadásztársaság vadászmesterétől:
"...Meg kell jegyeznem nem a vt .tehet a magas vegyszer, vetőmag-árakról, sőt még a magas gázolajárról sem, valamint a kukorica felvásárlási áráról sem.
Azzal Önnel egyetértek,hogy a vetett kukorica jó állagú, megfelelő a tőszám csak a gyommentességet kérem vizsgálja felül!
Mivel, hogy nem tudtam ottleni a kárbecslésnél a becsmérlő megállapításokra nem tudok reagálni, hogy a Vt képviselője vagy a független kárszakértő tette-e.
Vt.-nk jó kapcsolatot kíván fenntartani a tulajdonosokkal és tart is fenn, kérem, hogy a törvényi előírásokat tanulmányozza, és a földtulajdonosra rótt kötelezettséget is tartsa be!
A kérdéses terület erdő közé beékelődött szántó, a 2000.évi vadkár bizonyította,hogy azon a területen vadérzékeny gabonát teljes bekerítés nélkül nemlehet megvédeni! Ha Ön, nem akar ráfizetéssel termelni,ha javasolhatom,akkor valamilyen védekezéssel, vagy nem vadérzékeny gabonával/pl. árpa vagy tritikálé/ hasznosíthatja a földterületét.
Vadásztársaságunk azon a területen tavasztól 67 alkalommal végzett vadkárelhárító vadászatot.
Ön 2001.jun.14.-én este 21.00-21.20 között meghiúsította a külföldi bérvadászatot azzal, hogy vadászati időben napnyugta előtt egy órával kukoricaföldjét szemrevételezte, közel egyvonalban volt a lelövendő őzbakkal, így a kisérő vadász nem engedélyezte az őzbak lelövését a vadászbaleset elkerülése miatt. Ezzel vadásztársaságunknak becslés szerint 150.000.-FT bevételkiesést okozott, amiből a társaságunk a későbbi vadkárokat egyenlítette volna ki. Ön semmiféle védekezést a földjén, földje körül ezidáig nem végzett!
... Úgy godolom vadásztársaságunk minden tőle telhetőt megtett, és még meg is fog tenni a vadkár elkerülésében, vagy csökkentésében, kérem, hogy a vadkármegelőzésben együttműködni szíveskedjék velünk. Továbbá, kérem, hogy vadászati időben ne zavarja vadásztatásunkat, mert az ebből eredő kárt kénytelenek leszünk Önre áthárítani. ... Sz. Gy.
Vadászmester
Bejegyzett erdészeti-mg-i kárszakértő"


Az egész ügy pikantériáját az aláíró vadászmester második titulusa adja.
Remélhetőleg csupán a saját vadászterületén - az elfogultság gyanúját elkerülendő - bánik ilyen kesztyűs kézzel a renitens földtulajdonossal. Egyéb esetekben - szakértőként - bizonyára bátrabban csillogtatja erényeit, és keményebb fellépéssel védelmezi vadászcimborái érdekeit a földjén nem megfelelő haszonnövényt termelő, azt nem kielégítően ápoló, és egyéb galádságokat elkövető tulajdonossal szemben.

Varga Béla
c. egyetemi docens