Szívügyek
Ismeretek , gyakorlati tanácsok  olyan esetekkkel kacsolatban, amelyeket nem mindig tudunk megoldani tapasztalatok hiányában. Sokszor elveszítjük a partnerünket a gyakorlatlanságunk miatt.
Talán segít az a néhány ismeretterjesztő anyag , amelyeket közreadunk.

Régóta tudjuk, hogy a csikló (amely a hüvelynyílás fölött helyezkedik el) a hímvesszőnek megfelelő alakzat. Hasonló felépítésű, bár sokkal kisebb, de idegvégződésekkel éppoly bőven ellátott.

Azt is korán megfigyelték, hogy a csikló ingerlésétől a nő ki tud elégülni. Egészen kis lánygyermekeknél is kiderült, hogy szívesen játszanak a csiklóval. A felnőtt nők viszont többnyire arra törekszenek, hogy közösülésben elégüljenek ki.

S. Freud, a pszichoanalízis megalapítója ezekből a megfigyelésekből arra következtetett, hogy a csikló ingerlésével elért orgazmus gyerekes, éretlen változat, míg felnőtteknél a közösüléssel elért "hüvelyi orgazmus" a normális. A pszichoanalízis elterjedésével ez a fölfogás vált uralkodóvá, s a köztudatba is beszivárgott, hogy kétféle orgazmus van: egy gyerekes, kezdetleges és egy érett, felnőtt változat. Érthető, hogy ez problémát okozott sok olyan nőnek, aki a csikló ingerlésével könnyen kielégült, de a közösülésben már nem. Megerősödött bennük az a tudat, hogy ez "nem normális", s hogy át kellene térni a hüvelyi orgazmusra. Csak éppen senki sem tudta: hogyan. Mindenesetre a csikló ingerlését kerülték, s a közösülést erőltették. Ami nem vezetett eredményre.

Időközben - éspedig századunk '60-as éveiben - laboratóriumban, műszerekkel is megvizsgáltak sok női orgazmust. A kutatók (Masters és Johnson) kiderítették, hogy nincs kétféle női orgazmus, mert minden orgazmusnál ugyanazok a változások jönnek létre, akár a csikló ingerlése révén, akár közösülésben került rá sor. E változások közül kiemelkedő jelentőségűek a hüvelyizmok összehúzódásai. Az idegrendszeri szabályozásban a csikló körüli idegvégződéseknek van döntő szerepük, ezek továbbítják az ingereket, tekintve, hogy a hüvely idegvégződésekkel igen gyéren ellátott.

Megállapították, hogy a csikló a közösülés során is kap bizonyos ingerlést, egyrészt kívülről, a nemi szervek összedörzsölése folytán, másrészt belülről, a hüvelyben mozgó hímvessző által. Egy fejlett orgazmuskészségű nőnek ez már elég lehet a kielégüléshez. Ha viszont nem elég, akkor éppen a csikló ingerlését kell jobban megoldani. Ez bizonyos testhelyzetekben összeegyeztethető a közösüléssel.

Így lehetővé vált, hogy a közösülésben kielégülni nem tudó nők ebben a formában is eljussanak az orgazmushoz. Viszont ma már tudjuk, hogy a közösüléses orgazmus semmilyen lényeges szempontból nem különbözik a pusztán a csikló ingerlése révén elért orgazmustól. Előfordulhat persze, hogy valaki mégis érez valamilyen különbséget, de ez már a beállítottságától és a körülményektől függ. A közösülést sokan érzelmi okokból, az egymásba olvadás szimbólumaként tartják jobbnak. Vizsgálati adatok ezzel szemben azt mutatják, hogy a legerőteljesebb orgazmusokat a nők a csikló ingerlése révén érik el.

Mindebből következik, hogy kár lenne lemondani a szeretkezés során a csikló változatos ingerléséről. Mindenképpen téves tehát mielőbb rátérni a közösülésre, kihagyva az előjátékok számtalan lehetőségét. Furcsa, de tény, hogy még ma is akadnak olyanok, akik nem szeretik megérinteni - sem kézzel, sem szájjal - partnerük nemi szervét. Természetesen fogalmuk sincs arról, hogy mit veszítenek.