|
Hallatlanul precíz, egyszerre képes a földön
járni és szárnyalni is.
-Tizennyolc voltam, amikor meghoztam az első
önálló döntésemet. Méghozzá azt, hogy nem
megyek többé iskolába. Ami persze az apám
akarata ellenére volt. Megkérdeztem tőle,
hogy mitől lenne büszke rám? Ő azt mondta,
ha boldognak és szabadnak látna. Hát, a szabadság
jegyében leszerződtem sminkelést tanulni,
méghozzá egy nagy filmstúdióhoz. Vidékről
Párizsiba költöztem, és a nagynénémnél laktam.
Ő egyébként nagyon nagy befolyással volt
rám, finoman irányított, csiszolta az esztétikai
érzékemet, s bár az idő tájt ár nagyon idős
volt, mégis irányt tudott mutatni. Benne
élt a századelő nagy divatforradalmábam.
Részt vettem egy versenyen, ahol elnyertem
az első díjat, noha túl sokat előtte nem
tudtam a sminkelésről. Csak arra emlékszem,
hogy volt ott egy gyönyörű lány. Aki mellesleg
ma a feleségem… A zsűri elnöke a nagyszerű
Barakelian volt, aki később a mesterem lett.
Az valódi kíváltság volt, hogy mellette lehettem,
tőle tanultan meg a technikát, a harmóniára
való ráérzést, a kiegyensúlyozottságot. Ez
alatt az időszak alatt tökéletesen megismertem
a technikákat, amiből később gondolom, kifejlődhetett
a kreativitás. A filmben ugyanis éppen a
fények és a különböző hatások miatt egészen
más szerekkel sminkelnek, mint a szépségipar
bármely más területén. Öt éve dolgoztam filmsztárokkal
a legnagyobbakkal.
-Ha fel kellene idézni közülük egyetlen egy
személyt, ki lenne az?
Nem színész az illető.
De Gaulle tábornokot én készítettem fel az
utolsó interjújára az Élysée-palotában. A
tábornoknak volt ugyan saját sminkese, de
csak az utolsó pillanatban döntött az interjúról,
és a saját embere távol volt. Így történt,
hogy együtt töltöttünk másfél órát, amíg
a megfelelő smink elkészült.
Az sem hétköznapi, amikor átszerződött a
filmtől a Chenelhez, hiszen akkor még a Mademoiselle
vezette a céget.
1968. decemberében léptem be a céghez.
A Mademoiselle nagyon mély benyomást tett
rám, ő maga, a személyisége, nem is az, amit
képviselt. Szerencsémre a lámpaláz, mint
olyan ismeretlen volt már számomra, hiszen
korábban olyan hihetetlen nagyságokkal kellett
nap mint nap dolgoznom, mint Jean Gabin Fernandel,
Brigitte Bardot.
Milyennek tartja az átlagos nő sminkjét manapság?
Az a tapasztalatom, hogy általában túl sok
sminket alkalmaznak. Országról országra járva
látom, hogy a nők, ahogy idősebbé válnak,
úgy használnak például mind több alapozót,
csakhogy fiatalabbnak látszanak. Pedig az
igazság éppen az ellenkezőjét mondja: minél
több alapozót használsz, annál öregebbnek
látszol. Szóval ez a -más szóval nem tudom
mondani- hülyeség lehangoló. A rengeteg alapozóval
és a domináló színekkel talán el akarnak
valamit rejteni, vagy ki akarnak valamit
fejezni, de a legrosszabb módját választják.
Különben is a kulcskérdés az, hogy milyen
minőségű az arcbőr, meg tudta -e őrizni valamelyest
a fiatalságát, milyen a fényessége, milyen
a felülete. Ehhez kell megválasztani a sminket,
nem az idealizált képhez.
De visszatérve a kérdésekre: a nők önfejűek,
szeretik követni a divattrendeket, de nem
mindig gondolkodnak azon, hogy az mennyire
áll nekik jól, s itt vissza is kanyarodhatok
a túlzott sminkelés problémájához. A mindennapi
gyakorlat befolyásolása így már régen nem
a célom, talán soha nem is volt az. A kreáció
sokkal izgalmasabb.
Azt hiszem nagyon szerencsés helyzetben vagyunk,
hogy a Chanel, ez a magas presztízsű márka
áll a hátunk mögött.
Főleg az elmúlt öt-hat évben, amióta az úgynevezett
példányszámú szezonális termékeket a piacra
dobjuk, mindenhol tehát Párizstól Tokión
át New Yorkig fantasztikus sikerrel találjuk
szembe magunkat. A lényege ennek, hogy meghatározott
időközönként mindig kihozunk valami újat
és izgalmasat. S van ennek egy érdekes lélektana:
ha valaki csak egy kicsit is rá szokott arra,
hogy ezeket az újdonságokat kipróbálja, akkor
a következőt már türelmetlenül várja.
Hogy magunk alakíthatjuk trendeket és nem
a követői vagyunk. De ez igaz a ház divat-
vagy illatvonalára is, ettől a Chanel az,
ami.
|
