HIRDETÉS-ON-LINE
SZTARVILÁG
SZÍVÜGYEK
DIVAT
ÉLETMÓD
DIÉTA
SZÉPSÉG
FORUM
REGISZTRÁCIÓ
MUNKA
KÉPZÉS
ZENE
AKT, MODEL
PSZICHOLÓGIA
PSZICHOLÓGIA- LINKEK

POINTERNET MAGAZIN, DIÉTA, SZTÁRVILÁG, SZÍVÜGYEK, DIVAT, SZÉPSÉG, ÉLETMÓD,KÉPZÉS, MUNKA, SZABADIDŐ

Merevedési zavar Ismeretek, gyakorlati tanácsok; olyan esetekkkel kacsolatban, amelyeket nem mindig tudunk megoldani tapasztalatok hiányában.


Galériák felnőtteknek


Afrodiziákum, Bogumil Elixír

ANOREXIA
A világon sok ember szenved táplálkozási zavarban. A legtöbben, akik megbetegszenek fiatal lányok és fiatal nők - ők teszik ki az összes beteg 90 százalékát. A fiatal lányok és nők kb. 1 %-a szenved anorexiában és kb. 1- 3 %-uk bulimia nervosában. Táplálkozási zavarok előfordulnak más korosztályú nőknél és férfiaknál is, de sokkal ritkábban.

A táplálkozási zavarok következményei nagyon súlyos lehetnek és különböző testi betegségekhez vezethetnek. Néha a betegek maguktól keresnek segítséget, de előfordul, hogy nem tekintik magukat betegnek, vagy szégyellik az állapotukat, és olyankor a barátok, rokonok, tanárok - ha felismerik a problémát -

bátorítják őket, hogy keressék megfelelő szakember segítségét.

Mi az anorexia?

Az anorexia nervosa egyfajta táplálkozási zavar, pszichoszomatikus betegség - mondja dr. Sultó Katalin pszichiáter.
Az anorexiások koplalnak, és rengeteget fogynak
A statisztikák szerint a betegség a tizennyolc-harmincöt éves nők egy-négy százalékát érinti.

Ennél is gyakoribb a bulimia.
A bulimiás betegek őrzik normál súlyukat, mert a rendszeresen rájuk törő evési rohamok után hánytatással és hashajtókkal szabadulnak meg a több ezer felesleges kalóriától.

rendszeresen rájuk törő evési rohamok után hánytatással és hashajtókkal szabadulnak meg a több ezer felesleges kalóriától.
A táplálkozási zavaroknak általában összetett okai vannak. Sok normális alkatú tini azért kezd fogyókúrázni, mert azt látja, a sztárok világában mindenki nádszál karcsú. A filmek, a reklámok, a videoklipek azt sugallják, hogy akkor leszel szép, és sikeres ha csontkollekció vagy. A közvetlen környezet, a család felelőssége is nagy. Sok fiatal lány a táplálkozás megtagadásával lázad az otthoni konfliktusok, vagy a szülők túlzott elvárásai ellen.

Ki tekinthető anorexiásnak?


- Az anorexiás állandóan a külsejével, testsúlyával van elfoglalva - mondja Sultó doktornő -,akkor is kövérnek látja magát, amikor már zörögnek a csontjai. Az anorexiás nőnek elmarad a menstruációja, a koplalás következtében gyomor- és bélrendszeri zavarok, szív-, érrendszeri és bőrgyógyászati betegségek lépnek fel nála. Nagyon fontos, hogy a családtagok, a barátok idejében észrevegyék az árulkodó jeleket (az anorexiás nem érzi magát betegnek), és rábeszéljék, forduljon szakemberhez. A gyógyulás esélyei számottevően csökkennek, ha egy huszonöt kilós, gyakorlatilag haldokló beteg kerül a kórházba.
Az idejében diagnosztizált evési zavar könnyebben gyógyítható. Sajnos a betegek egy-négy százaléka belehal a fogyókúrába


LELKI EREDETŰ LESOVÁNYODÁS

Az orvosok anorexia nervózának nevezik a lelki eredetű, kóros lesoványodást, amely az újabb felmérések szerint sokkal gyakoribb,mint eddig vélték. Minthogy ez az elmegyógyászati állapot szinte minden szerv működésének módosulását maga után vonja, nemcsak az idejében elkezdett kezelésére, hanem a megelőzésére is nagy gondot kell fordítani.

Az Amerikai Pszichiátriai Társaság által megjelentett bajmegállapítási és statisztikai kézikönyv negyedik kiadása szerint az anorexiára az életkornak és a testmagasságnak megfelelő rendes testtömeg 85 százalékánál könnyebb test, a súlygyarapodástól való félelem, a rendes testtömegnek az énképre gyakorolt indokolatlanul előnytelen hatása, valamint a havi vérzés zavara jellemző. Ezen ismérvek alapján a 16 és 25 év közötti nők egy százaléka anorexiás, s a 10 százalékuk úgynevezett szubklinikai (a betegség nyílt megjelenése előtti) eset. A páciensek több mint négyötödének a havi vérzés megindulását követő hét éven belül alakul ki a betegsége, s elsősorban azok a magasabb társadalmi státusú nők hajlamosak rá, akik olyan családban nőttek fel, ahol az eredmény, a siker hajszolása mindennapos dolog.


Ismeretlen az oka

A kutatók és a gyakorló orvosok, pszichológusok egyetértenek abban, hogy az anorexia nem szervi eredetű betegség. Habár bizonyos jelek kétségtelenül az éhség és a jóllakottság szabályozását végző, köztiagybeli hipotalamusz* működési zavarára utalnak, ez közvetetten, lelki hatásokra következik be. Ebben nem kis szerepe van a társadalmi-kulturális környezetnek, például annak, hogy manapság a vékony testalkatú nő a szépségideál, s ebből a szempontból az étkezésre nagyon is oda kell figyelni. Emellett szól az a megfigyelés is, hogy azokban a fejlődő országokban, ahol ez a „nyugati típusú” szépségideál terjed, egyre több az anorexiában szenvedő nő.
Az már régen is ismeretes volt, hogy a lesoványodott ember hajlamosabb a fertőző betegségekre (ma már tudjuk: ennek az az oka, hogy a védősejtek száma megcsappan, és a kórokozókkal szemben az erejük meggyengül), napjainkra azonban az anorexia számos szervi szövődményére is fény derült. Szerencsére ezeknek a java része a szakszerű kezelés hatására elmúlik, visszafejlődik, ám nem hallgathatjuk el, hogy 10–15 százalékkal az anorexia vezeti az elmegyógyászati kórképek halálozási listáját.
Melyek a lelki eredetű, kóros lesoványodás leggyakoribb szövődményei? A könnyebb áttekinthetőség végett ezt egy ábrán is bemutatjuk. A fontossági (súlyossági) sorrendet mellőzve a bőrgyógyászati elváltozásokkal kezdjük a sort, ugyanis ezek szabad szemmel is láthatók. Egyből szembetűnik, hogy a vézna testet fedő bőr petyhüdt, gyakran száraz tapintású és általában sárgás színű. Az utóbbit az okozza, hogy felszaporodik a bőrben a táplálékból származó, sárga színű béta-karotin mennyisége, egyebek között azért, mert visszaszorul ennek a színanyagnak az A-vitaminná való átalakulása. S ha már a zsírszerű anyagokról (lipidekről) szólunk – merthogy a béta-karotin és az A-vitamin is lipid –, azt is megemlítjük, hogy a páciensek vérében a rendesnél több koleszterin kering, s ez köztudomásúan előnytelen a szív és az érrendszer épsége szempontjából. De az is szembeszökő, hogy a páciensek kétötödének az arcán, a hátán, a karjain és a lábain fokozottan nő a piheszőr, aminek a hátterében alighanem valamilyen hormonális változás húzódik meg.


Kisebbé válik a szív

Hosszú ideig tartotta magát az a vélekedés, hogy az éhezés (vagyis a lesoványodás) nem hat előnytelenül a szívre. A második világháború alatt azonban a Minnesotai Egyetemen dolgozó A. B. Keys és munkatársai kimutatták, hogy a hat hónapig rendkívül fehérje- és energiahiányosan táplálkozó személyek szíve kisebb lesz, a rendesnél lassabban ver, s az EKG-görbén megfigyelhető csúcsok magassága (amplitúdója) is csökken. Mindezekhez alacsony vérnyomás, ritmuszavar, a bal szívpitvar és -kamra közötti billentyű mozgási rendellenessége és szívizombántalom is társulhat (az utóbbi elsősorban akkor, ha nem szakszerűen táplálják fel a pácienst). Nem véletlen – nyilatkozta P. S. Mehler docens, a Colorado Egyetem belgyógyászatán az anorexiával kapcsolatos kutató- és gyógyítómunka irányítója –, hogy a nagyon lesoványodott betegekkel leggyakrabban szív eredetű hirtelen halál végez.




A feltáplálással kapcsolatos szívizombántalomra (a szívizomsejtek alkotta rostok elfajulására és a közöttük kialakuló vizenyőre) szintén a második világháború idején figyeltek fel az orvosok, amikor a felszabadított koncentrációs táborok csont és bőr foglyait mielőbb igyekeztek testileg felerősíteni. Kiderült, hogy a sietség nem vezet jóra, s nem egy pácienst elvesztettek emiatt. Az energiában (szénhidrátban és zsiradékban) gazdag, ám ásványi anyagokban szegény étrend, valamint a bőséges folyadék ugyanis megterheli a legyengült szívet. Ezért az anorexiás betegek étrendi kezelése során, történjen az szájon át, szondán vagy intravénásan, fontos szabály, hogy kis (600–1000 kilokalóriás) adagokkal való kezelés után csak lassan növekedjen az étrend napi energiatartalma. Egyidejűleg arra is ügyelnek, hogy a vérnek a lesoványodás alatt megcsappant kalcium-, kálium-, magnézium- és foszfáttartalma szintén rendessé váljék.

Minthogy az anorexiás beteg gyomrából a kelleténél lassabban továbbítódik az emésztődőfélben levő táplálék, s renyhe a bélmozgása is, a páciens már néhány falat után úgy érzi, hogy jóllakott, tele van a tápcsatornája. Az étvágyát azonban az is rontja, hogy hasfájás és székrekedés kínozhatja, s a gyomor és a nyombél kitágulása miatt az étkezés után hányingere támadhat, sőt hányhat is. Ezért a kezelése során nemcsak az étel kis adagjára kell ügyelni, hanem arra is, hogy bőségesen tartalmazzon emészthetetlen növényi rostanyagot, mert az megszünteti a székrekedést. Ezzel egyidejűleg a tápcsatorna mozgását fokozó gyógyszer és az enyhe népi hashajtás is kedvező hatású lehet.

A májat az anorexia nem viseli meg különösebben, s a hasnyálmirigyre is elsősorban a páciens siettetett feljavítása révén leselkedik veszély, mert a fehérje- és energiadömping miatt gyulladásba jöhet. Ez, persze, nem jelenti azt, hogy a máj és a hasnyálmirigy zavartalanul működik. A májban csökken a szőlőcukor képződése és a belőle felépülő állati keményítő (glikogén) mennyisége, s mert a táplálékkal sem jut elegendő szőlőcukor a szervezetbe, megcsappan a vérben e cukor töménysége (ezt hipoglikémiának nevezik az orvosok). Ebben azonban annak is szerepe van, hogy módosul a hasnyálmirigyben a vércukortartalom szabályozásában fontos szerepű inzulin hormon elválasztása.


Nemi hormonok

Az inzulinnal elérkeztünk a hipotalamuszból, az agyalapi mirigyből és a hormontermelő szervekből álló belső elválasztású rendszerhez. Anorexia esetén a legtöbb gond a nemi mirigyek nem megfelelő működéséből származik. Ha ugyanis a petefészekben nem érik tüsző, akkor a teherbe esés lehetősége és a havi vérzés egyaránt elmarad, s a nemi hormon termelődésének visszaszorulásával a hüvely hámbélése is sorvadásnak indul. A férfiaknak viszont kissebbedhet a nemi mirigye (heréje), ráadásul csökken a férfihormon elválasztása, következésképp a nemi vágy.

A női nemi hormon termelődésének visszaszorulása hátrányos a csont rendes szerkezete szempontjából is. A serdülőkorban emiatt károsodik a csontépülés, ekképp gyengébb csontozat alakul ki, s mert a csont növekedési porczónái idő előtt elcsontosodnak, ez beleavatkozik a végleges testmagasságba. Későbbi életkorban viszont csontritkulás indul meg. A megcsappant csontanyag miatt a csontok sűrűsége csökken, s így törékennyé válnak. Ez súlyos sérülésekre vezethet.

Az egyéb hormonok közül a vizelet-visszatartásban (-visszaszívásban) fontos szerepű antidiuretikus hormont, más néven vazopresszint említjük meg, amelynek hiánya vagy hatástalansága esetén a rendesnél több vizeletet ürít a beteg (ezt a kórképet diabétesz inszipidusznak* nevezik az orvosok). A már említett Mehler szerint az anorexiások kétötödének van ilyen betegsége. A pajzsmirigy egyik hormonjának a mennyisége is megcsappan a vérben, s magától értődően ez is kezelésre szorul. Ezeken kívül csökken a vörösvérsejtek száma (tehát vérszegénység lép fel), s kevesebb lesz a fehérvérsejt is. Ennek egyebek között – mint már mondottuk – a védekezési rendszer ereje látja kárát.


Orvos, pszichológus, dietetikus

Habár számos példa van arra, hogy az anorexiás ember családi környezetben is úrrá lehet a betegségén, jobbára csak szakember(ek)től remélheti a gyógyulását. Ha a baj kialakult, rendszerint már csak a szövődmények megelőzése végett sem nélkülözhető az orvos közreműködése. Arról nem is szólva, hogy a nagyon lesoványodott, legyengült beteg okvetlenül kórházi kezelésre szorul. Nagy szerep hárul azonban a pszichológusra is, hiszen lelki eredetű betegségről van szó, s ez aligha gyógyítható meg a páciens bajának a hátterében meghúzódó lelki ok kiiktatása nélkül. De nem elhanyagolható a dietetikus szerepe sem, mert az étrendet nemcsak szakszerűen, hanem olyan ételekből kell összeállítani, amelyeket a beteg szívesen fogyaszt. Ebből kitetszik, hogy az anorexiás beteg kezelése akkor vezet a legbiztosabb sikerre, ha az orvos, a pszichológus és a dietetikus összehangoltan tevékenykedik a cél érdekében.


Szilágyi Gabriella
dietetikus



Lányok csapdában - az evés zavarai

Réka 8 éves, és fogyókúrázik. Teljesen természetesnek tartja, hogy nem ehet meg mindent, amit megkíván, hiszen ez egyfajta kötelesség a számára: a fiú legyen nagy, erős, izmos, a lány pedig gyönyörű és vékony. A rajzfilmek hősnői is mind nagyon csinosak, a Barbie-járól nem is beszélve. A mama gyakran hivatkozik családi vacsoráknál a diétájára, a papa és a bátyó pedig néha csipkelődő megjegyzéseket tesz a kislány pocakjára. Egyébként is, minden barátnője ezt csinálja a suliban. Összebújva, szájtátva nézegetik a magazinokban a csodalányokat, méregetik magukat, hol vannak még a 90-60-90-től. A tesitanár egyenesen az arcába vágta a múltkor: „sosem fogsz tudni felmászni a kötélre, amíg ilyen kövér vagy.” Réka pedig szeretne hasonlítani a babájára és a mamájára, büszkévé tenni az apját, elkápráztatni a barátait, és jól teljesíteni az iskolában, ezért fogyókúrázik. Ha nem tud megbékélni a jövőben a testével, 12 éves korára súlyos evészavar alakulhat ki nála.


Egy olyan kultúrában, ahol mindenhonnan azt a jelzést kapjuk, hogy csak a vékony lehet vonzó, sikeres és boldog, egyre aggasztóbb méreteket ölt az evészavarral küzdők száma. Sokan azt hiszik, hogy az érintetteknek – többnyire nőknek – az étellel van csupán bajuk, pedig az evés zavarai összetett pszichológiai probléma, kialakulásuk millió rizikófaktorhoz köthető. A másik tévhit, hogy ezek a betegségek a fiatal lányokra és nőkre a legjellemzőbbek, pedig bármilyen evészavar kialakulhat már gyerekkorban, főleg, ha a kislányt azok a hatások bombázzák nap mint nap, mint a fenti történet főszereplőjét.


Enikő 20 éves. 16 évesen kezdett modellkedni, a klasszikus módon: miután sokan biztatták, hogy ezt kéne csinálnia, az anyukája elvitte egy ügynökséghez, és nemsokára már Párizs és Milánó kifutóin sétált föl-alá, magazinok címlapjáról köszönt vissza az arca. Utazgatott, nyelveket tanult, sok pénzt keresett, még többet bulizott – sokan szívesen lettek volna az ő helyében. És ő is a sajátjában, amíg egy nap az ügynöke fel nem hívta, hogy találkozni akar vele. „Nézd, Enikő. Volt két jó évünk, kerestünk egy kevés pénzt együtt, de itt van ez az új trend. A tervezők a vékony lányokat szeretik, akik pont úgy néznek ki, mint a rajzaikon, akikre ráakaszthatják a ruháikat, mint egy vállfára, és nem terelik a figyelmet a melleikre vagy a csípőjükre. Márpedig a ruhákat el kell adni, ebből élünk meg mindannyian. Egyszóval, vagy fogysz egy pár kilót, vagy vége a karrierednek, és mehetsz vissza Budapestre. Ezer lány szívesen kerülne a helyedre.” Enikőnek nem volt sok választása – addigra már megszokta ezt az életstílust, és nem szívesen váltott volna. Egyre kevesebbet evett és egyre több időt töltött a konditeremben. Minden reggel a mérlegre állt, ha fogyott egy kilót, rettegett, hogy holnapra visszajön-e, ha hízott egyet, depressziósan határozta el, hogy aznap nem eszik semmit, és egy órával többet kondizik, mint egyébként. Két másik modellal lakott együtt, és sokkal találkozott a bemutatókon, akik mind tanácsokat adtak – hogyan aludjon minél többet, ezzel is csökkentve az éhezést, milyen fogyasztó pirulákat szedjen be, és hogyan hányhat, amikor csak akar. Enikő sokat fogyott, ám nem örült már ennek sem – csak a szorongás éltette, hogy egy dekát se szedjen fel, gondolatai állandóan az evés körül forogtak. A haja nagy csomókban hullott, a bőre fakóvá és szárazzá vált, már nem hívták bemutatókra és fotózásokra, és amikor hazalátogatott, egyenesen arra a klinikára került, ahol máig is él. Tünetmentes még lehet, gyógyult már soha.


Az anorexia nervosa a legveszélyesebb és egyik leggyakoribb evészavar. A beteg alig vesz magához táplálékot, viszont annál megerőltetőbb gyakorlatokkal kínozza magát, hogy elérje az általa megálmodott alakot, azonban akármennyit éhezik és tornázik, akármilyen vékony, mégis kövérnek látja magát a tükörben. A teste vészjelzései, például a menstruáció elmaradása, a fokozott hajhullás, a száraz bőr, az álmatlanság, az alacsony vérnyomás, a szívritmuszavar, mind másodlagosak, hiszen ha nem lehet vékony, akkor inkább ne is éljen. Ijesztő adat, hogy a kezelt betegek 8%-a hal meg tíz éven belül. A halál oka lehet öngyilkosság, de a test létfontosságú szervei is veszélybe kerülhetnek a táplálékhiány következtében, sőt, bizonyos esetekben a folyamat már nem visszafordítható, és a beteg egyszerűen halálra éhezik. A spontán gyógyulás nagyon ritka, és általában az enyhébb kezdeti szakaszban jellemző, ezért nagyon fontos, hogy a fenti tünetek észlelése esetén szakemberhez forduljunk az éhezővel (ő ugyanis magától ezt nem fogja megtenni).


Zsanett 18 éves, súlya 90 kiló. A családjában mindenki túlsúlyos, nem is csoda, hiszen minden kisebb-nagyobb ünnepséget hatalmas vacsorával ünnepelnek, az anyukája pedig nagyon jól főz – olyan igazi zsíros, fűszeres, magyaros módon. Zsanett szerelmes az osztálytársába, persze titokban, hiszen a jóképű srác, a kosárcsapat sztárja, észre sem veszi őt. Egyszer, mikor a fiúöltöző mellett sétált el, hatalmas nevetést hallott, és a bálványozott fiú hangját: „Biztos minden reggel egy fél disznóval kezdi a napot. Annyira undorító, akkor se járnék vele, ha ő lenne az utolsó lány a Földön.” Zsanettről beszélt, és ezt a lány is tudta. Aznap elhatározta, hogy megmutatja neki. Karcsú lesz és gyönyörű. Nem eszik semmit egy hétig. Egészen vacsoráig tartotta magát ez az elhatározás, de sajnos pont a kedvencét sütötte az anyukája: hortobágyi húsos palacsintát. Zsanett először próbált ellenállni, de a finom szagok és a családja unszolása megtette a hatást. Amikor az első falatot a szájába vette, úgy érezte, még sosem evett ilyen finomat. Vacsora után teli hassal és bűntudattal feküdt az ágyán, amikor bevillant, amit egészségügyi foglalkozáson tanult az iskolában: a sós vagy szappanos víztől garantáltan hányni lehet. Kipróbálta, működött. Könnyű szívvel, vidáman ment a konyhába, behabzsolta a maradék hortobágyit, aztán kihányta azt is.


A bulimia nervosa-tól szenvedő az átlagosnál sokkalta nagyobb mennyiségű ételt töm magába, naponta többször is, hogy aztán a frissen elfogyasztott táplálék a lehető leggyorsabban távozzon a szervezetéből. Erre a célra hánytató szereket, hashajtókat használ, vagy egyszerűen ledugja az ujját a torkán. A betegség évekig maradhat rejtve még akár a közeli hozzátartozók előtt is, mert a beteg leginkább egyedül szeret enni, gyakran elrejti az elfogyasztandó ennivalót, az alkalmas pillanatra várva. A gyakori hányás miatt a gyomorsav lemarja a zománcot a fogakról, így lehet talán a legkönnyebben felismerni a bulimiás beteget. A halálozás arány nem annyira riasztó, mint az anorexiánál, de sajnos itt is előfordul: a falásroham következtében átszakadhat a gyomor, a hányások a nyelőcsövet károsítják, a rendszeres hashajtózás hasnyálmirigy-gyulladáshoz vezethet. Ennél a betegségnél is gyakori a szívritmuszavar, a vese károsodása. A bulimiás beteg esetében fennáll a veszélye bizonyos önpusztító szokások kialakulásának is, úgy mint gyakori alkohol- és drogfogyasztás, szexuális gátlástalanság, kleptománia.

Ennyit a két leggyakoribb evészavarról. Ha már megtörtént a baj, akkor mi, kívülállók, nem segíthetünk, bízzuk a beteget pszichológusra, pszichiáterre, vagy valamelyik erre specializálódott klinikára. Egyvalamit tehetünk, hogy megelőzzük ezeknek az életveszélyes betegségeknek a kialakulását: ne dőljünk be a média világképének, annak, hogy legtöbbször komoly evészavarral küzdő lányokat állítanak elénk példaképnek. Ha az egész fejlett világ felfogásán és ízlésén nem is tudunk változtatni, a saját testünkkel azért még kibékülhetünk.


Anorexia nervosa


A kóros étvágytalanság sajátosan egyesít bizonyos szomatikus és mentális rendellenességeket, amelyek elsősorban a táplálkozás és a termékenység megváltozásával kapcsolatosak (At-kinson et al. 1997). A benne szenvedő nők viszonylag rövid idő alatt elvesztik testsúlyuk 15-30%-át, miközben folyamatosan rettegnek attól, hogy elhíznak. Fogamzóképességük az esetek többségében megszűnik, aminek látható jele a menstruáció hónapokon vagy éveken keresztüli kimaradása, vagy - kamaszlányoknál -a menarché késése. A két tünetcsoport szoros kapcsolatot mutat; az alultápláltság hozzájárul a havi ciklus normális működésének gátlásához, csökken a szexuális aktivitás és motiváció (libidó), a másodlagos nemi jellegek apadása miatt pedig az anorexiás nők szexuális vonzóereje mérséklődik. E betegség kialakulásában környezeti traumák (haláleset, a szülők válása stb.), genetikai tényezők (öröklékenység), továbbá neurohormonális folyamatok (a hipotala-musz rendellenes működése és a gonadotro-pintermelés zavarai) egyaránt szerepet játszhatnak. Kifejezetten az ipari társadalmakra jellemző' rendellenesség: statisztikai adatok szerint e kultúrákban a kamaszlányok és a fiatal nők érintettsége 5-10%-ra tehető. A demográfiai átmenet előtti társadalmakban viszonylag ritka jelenség a szakértők szerint elsősorban a nyugati életformával való tartós érintkezés következményeként alakul ki.

Számos pszichológiai és pszichiátriai elmélet született az anorexia nervosa magyarázatára. Ezek többek között a szülőktől való függetlenség és önálló életpálya kialakítására irányuló törekvést, az affektív zavarokkal, elsősorban a depresszióval való kapcsolatot, a modern kultúra soványságot idealizáló normarendszerét, esetenként a tradicionális értékekkel szembeforduló modern nők önértékelésének igényét hangsúlyozzák (Condit 1990). Az evolúciós pszichológia magyarázatai a megértés eltérő (ultimatív) szintjén igyekeznek feltárni e betegség adaptív motivációit. Az egyik magyarázat abból a viselkedésökológiai modellből indul ki, hogy a nőstények többek között úgy növelik genetikai képviseletüket a következő generációban, hogy gátolják vagy késleltetik szaporodásukat olyan körülmények között, amikor jövőbeli kilátásaik az utód életképességét illetően kedvezőbbek a jelenlegi állapotoknál. Mint a 4.2.1. fejezetben részletesen is nyomon követhettük, az anyák olyan döntéseket hoznak, amelyek révén elkerülik a szaporodást olyan környezeti feltételek között, amelyek veszélyeztetik az utódok túlélését. Ebben több élettani folyamat is szerepet játszhat, mint pl. a szexuális érés későbbre tolódása, abortusz, esetleg gyerekgyilkosság. Az egyik „legkevésbé költséges" megoldás a szaporodáselfojtás, más néven reproduktív szupresz-szió, amely azt jelenti, hogy bizonyos körülmények között, vagy bizonyos csoporttársak hatására az ovuláció átmenetileg megszűnik (3.31., 4.2.2.). Az ovuláció gátlásának gyakori formája, hogy a kóros soványság miatt - amely lehet egy intenzív fogyókúra vagy rendszeres megerőltető testmozgás eredménye - leapadnak a női szervezet zsírdepói, ami negatív hatást gyakorol azokra a hipotalamusz és hipofízis által szabályozott hormonális folyamatokra, amelyek a tü-szőérést irányítják. A női szervezet ugyancsak rendkívül érzékeny a pszichoszociális stressz különböző formáira (pl. elutasító családi környezet, bántalmazás, abortusz, betegség stb.), amelyek kiválthatják az átmeneti terméketlenséghez vezető élettani folyamatokat (Wasser 1994).

Könnyen lehetséges, hogy az anorexia nervosa eredetileg egy olyan nem tudatos döntés eredménye, amely lehetővé teszi, hogy a nők maguk határozzák meg és időzítsék fogamzásuk időpontját (McGuire és Troisi 1998, Surbey 1987, Tóth 2001). Reproduktív késleltetésük eredményeként egyedfejlődési pályájuk eltolódik a későbbi érés felé. Megfigyelték ugyanis, hogy az anorexiások többsége a korán érő, testileg fejlett lányok közül kerülnek ki. A korán érő lányok az átlaghoz képest teltebbek, testesebbek, általában elégedetlenek testsémájukkal és ambivalensek gyors szexuális fejlődésükkel kapcsolatban. Szexuális életük rendszerint hamar elkezdődik, fokozottan ki vannak téve a házasságot megelőző teherbeesés és szülés kockázatának, valamint a korai házasság és az iskolázatlanság hátrányos következményeinek. Ugyanezen vizsgálatok szerint viszont a testileg és szexuálisan későn érő nők átlagosan tovább járnak iskolába, magasabb státusú munkaköröket töltenek be, és sikeresen házasodnak (Surbey 1987). Feltételezhető, hogy az anorexiás nők szexuális vonzóerejük és fogamzóképessé-gük átmeneti csökkenésével mintegy a későn érő nők fejlődési pályájára kapcsolnak át. Ezzel összhangban van az a tapasztalat, amely szerint az anorexia enyhébb formáiból felépülő nők többsége mind foglalkozási státusát, mind családi életét tekintve sikeresnek mondható.

Ugyancsak a reproduktív szupresszió hipotézisét támasztják alá azok az adatok, amelyek a fejlődési pálya késleltetésének további nyereség/veszteség összetevőivel kapcsolatosak. Az anorexia nervosa olyan (ipari) társadalmakban gyakori, ahol az éhezés és alultápláltság jóval kisebb problémát jelent, mint a nemkívánatos terhesség, s ahol alacsony a felnőtt mortalitás és relatíve nagyobb a kóros soványságból való felépülés esélye. Az anorexiában szenvedő nők túlnyomórészt nagyon fiatalok (átlagéletkoruk 17-18 év), akik számára a szaporodás késleltetése - magas reproduktív értékük miatt - nem feltétlenül jelent fitnesscsökkenést. Többségük nagyon korán éli át első, sokszor negatív emlékeket hagyó szexuális kapcsolatát. Gyakran magas pszichológiai stressznek vannak kitéve a családi környezetben - a szakemberek ezt tartják a legfontosabb „közvetlen" kiváltó oknak -, amely egyfajta menekülési reakciót vált ki belőlük. Sok esetben képtelenek vállalni a gyerekgondozás terheit a rendelkezésre álló erőforrások elégtelensége miatt, beleértve a nagyszülői támogatás hiányát (Voland és Voland 1989).

Ezek az eredmények arra mutatnak, hogy az anorexia nervosa egy adaptív fertilitásszabályo-zó rendszer terméke, amely lehetővé teszi a nemkívánatos szaporodáshoz vezető környezeti hatásokkal való megküzdést. Ennek keretében a nők a magas költséggel járó jelenlegi szaporodás helyett a várhatóan nagyobb haszonnal járó jövőbeli szaporodás mellett „döntenek". Ezért az anorexia nem csupán a szexualitásról való átmeneti lemondást foglalja magában, legalább ilyen fontos a későbbi szaporodásra való felkészülés. Klinikai tapasztalatok azt mutatják, hogy az anorexia állapotában a fiatal lányok szert tehetnek azokra a képességekre, amelyek sikeressé teszik őket a későbbi párválasztásban és utódgondozásban (Tóth 2001). Egy jelenlegi vizsgálat azzal az érdekes eredménnyel zárult, hogy miközben az anorexiás lányok testsúlya erőteljesen csökkent, vérplazmájuk ösztrogén-szintje a normális alá szállt és hónapok óta nem mutattak ovulációt, mégis megtartották a nőies (gynoid) formákat (Kirchengast és Huber 2001) (3.5.3.). Az ún. lipoproteid lipázrendszer fennmaradó működése következtében zsírdepóik olyan arányban oszlottak el a váll, a csípő, és a combok táján, mint az egészséges fiatal lányok szervezetében (6.14. ábra). A szerzők szerint a gynoid alkat fenntartása az erős éhezés ellenére többek között kommunikációs funkciót tölt be; azt jelezhette az evolúciós környezetben, hogy tulajdonosuk képes a jövőbeli szaporodásra, amennyiben majd elegendő táplálék lesz az anyai szervezet ellátására.

A reproduktív szupresszió érvelése szerint a természetes szelekció nem magára az anorexia nervosára mint pszichoszomatikus állapotra, hanem a szaporodás időzítésének képességére irányult. Őseink feltehetőleg (egyebek mellett) ezt az adaptív fejlődési algoritmust használták életpályájuk és szaporodásuk ellenőrzésére.





6.14. ÁBRA

A testtömegindex (testsúly és magasság aránya) és a zsírmegoszlási index (felsőtest zsírtömege/alsótest zsírtömege) egészséges (a) és anorexiás (b) nőknél ¦ (Forrás: Kirchengast és Huber 2001)

A modern környezetben azonban a szóban forgó fertilitásszabályozó rendszer gyakran maladap-tív következményekbe torkollik. Amikor a környezeti feltételek különösen fenyegetőek, az anorexia nervosa megjelenésének valószínűsége növekszik. Enyhe formája talán még az adaptív viselkedési stratégiák körén belül van, súlyosabb esetei azonban már drámaian rontják a betegek túlélési és szaporodási esélyeit - kb. 5-15%-uk életveszélyes állapotba kerül, közülük számosan meghalnak.

Egy másik - a reproduktív szupresszió magyarázatával nem feltétlenül szembenálló - hipotézis szerint az anorexia nervosa a nők egymás közötti szexuális vetélkedésének eredménye, illetve eszköze (Aben 1998). Mint a 3.5.2. fejezetben részletesen láttuk, a nők fiatalkorát jelző neoténiás vonások olyan indikátorok (fit-nessmarkerek) szerepét töltik be, amelyek evolúciós múltunkban megbízhatóan mutatták hordozóik várható reproduktív sikerét. A férfiak arra szelektálódtak, hogy párválasztásuk során magasra értékeljék az ilyen tulajdonságokkal rendelkező nőket, ami viszont olyan viselkedési stratégiákra szelektált a nők körében, hogy megőrizzék vagy újraképezzék ifjúkori (juvenilis) testi adottságaikat. Ennek részét képezi a testalakjukkal való fokozott törődés és a testsúlyukkal való állandó elégedetlenség. Az anorexia nervosa a férfiak mint hosszú távú partnerek megszerzéséért folytatott vetélkedés „megfutá-sa", abnormális méretűvé válása, ahol a test karcsúságának és fiatalosságának a fenntartása öncéllá válik - hasonlóan ahhoz, ahogy az elfutó szelekció önkényes jellegeket hoz létre (3.4.1). Ez viszonylag új jelenség, amely elsősorban a termékenység csökkenésének köszönhető a demográfiai átmenetet utáni társadalmakban, főként a középosztálybeli nők körében. Az utódok számának csökkenése, az első szülés későbbre halasztása és a szülések közötti idő meghosz-szabbodása azzal járt, hogy a nők tömegesen váltak képessé arra, hogy hosszú időn keresztül megőrizzék alakjukat, sok esetben középkoruk elérése után is. A reproduktíve értékes nők relatíve nagy száma - amelyhez még hozzáadódik növekvő társadalmi befolyásuk, szexuális ellenőrzésük gyengülése és a rövid távú kapcsolatok számának növekedése - olyan erősödő versenyhelyzetet eredményez, ahol az anorexia nervosa egy szélsőséges típust alkot a megfelelő férfi partnerek megszerzésére irányuló testi és viselkedési jellegek skáláján.

A „szuperfiatalság" így az öndestrukció sajátos formáját nyújtja a párválasztás kiélezett konkurenciaharcaiban. A betegség nyilvánvaló ártalmain túlmenően azért is maladaptív, mert a férfiak általában már nem tartják vonzónak a soványságnak ezt az extrém túlhajtását (mégha ez gyakran nőies testarányokkal is párosul). Ok arra szelektálódtak, hogy a fiatal életkort jelző testi tulajdonságok mellett fokozottan előnyben részesítsék azokat a viszonylagos teltségre utaló kulcsokat, ösztrogénmarkereket (pl. a mell és a csípő aránya, nagysága), amelyek potenciális partnerük termékenységét mutatják (3.5.2.). Ezzel összhangban, a legkülönbözőbb vizsgálatok azt mutatják, hogy a női soványság mint napjaink egyik ideálja nem annyira a férfiak elvárását, inkább a nők igényét tükrözi (3.5.2., 6.2.5.). Ugyancsak ismeretes, hogy a nők saját megjelenésükre vonatkozó értékelését sokkal inkább befolyásolja más nők véleménye, mint a férfiaké (3.4.4.). Ezekből a megfigyelésekből származik a szexuális vetélkedés elméletének egyik érdekes, talán kissé merész változata, amely szerint az anorexia nervosa a magas státusú, domináns nők manipulációjának eredménye, akik igyekeznek csökkenteni más nők reproduktív esélyeit. Felhasználják ugyanis az írott és elektromos média befolyását, amelynek segítségével elterjesztik a soványság kultuszát, és ezzel a nők egy részét eltávolítják a párválasztásban eséllyel induló riválisok köréből (Mealey 2000b).



Mo. Térképe Moziműsor TV műsor Színház
Szótárak: Angol-Magyar Német-Magyar Többnyelvű szótár
Menetrendek: BKV, MÁV Volán MALÉV MAHART
Telefonszámok: MATÁV, Hasznos tel.számok Westel900 Pannon GSM Vodafone





Bogumil Házi Patikája



powered by Pointernet-DB Kft.

E-mail:pointernet@axelero.hu






Top 100 Best Websites