Halmy László professzor, nemzetközileg is elismert obesitológus, több tízezer főn végzett vizsgálatai bizonyították a túlsúly, illetve az elhízás betegségekkel, alvászavarral kapcsolatos összefüggéseit. Maga az elhízás 2005 óta az Egészségügyi Világszervezet (WHO) állásfoglalása szerint betegségnek minősül, számos halálos kimenetelű kórkép önálló rizikófaktora. A magyar lakosság körülbelül 21 százaléka elhízott és több mint 40 százaléka túlsúlyos, vagyis a lakosságnak több mint fele érinett.

Az elhízásnak alapvetően két formája különböztethető meg, a hasi (úgynevezett android vagy alma, újabban centrális) és a csípőtáji (úgynevezett gynoid vagy körte) típus. A típusok elkülönítésére a haskörfogat mérése szolgál: a bordák alsó szélét és a csípőtányér felső széle közötti távolságot megfelezzük, és a has körfogatát ebben az adott magasságban (körülbelül két ujjal a ködök felett) mérjük meg. Természetesen az extrém hasi elhízás eseteiben nehezen kivitelezhető a mérés, ilyenkor a CT, MR, valamint az ultrahang és DEXA jöhet szóba.

Abban az esetben, ha férfiaknál 90, nőknél 80 centiméter feletti haskörfogat értéket mérünk, akkor hasi típusú elhízással van dolgunk. A fölös zsírréteg pedig számos betegség kialakulásának kedvez. Több mint hetven éve ismert a magas vérnyomás és a jelentős súlytöbblet közötti összefüggés. Emellett az alvászavarok (alvási apnoé) egyértelműen a felszaporodott hasi zsírnak köszönhetők. A nem inzulin-függő cukorbetegség, az érrendszeri betegségek (érelmeszesedés), magas teljes-koleszterin, csökkent HDL-koleszterin, kóros véralvadás is nagyszámban fordul elő. Sőt, az epehólyagot érintő kórformák, egyes daganatos betegségek (emlőrák, vastagbél-, vese-, hasnyálmirigy daganat) és a mozgásszervet érintő elváltozások (ízületi degeneráció, porckorongsérv) is igen gyakran társulnak elhízáshoz.

Egy 2007-ben közölt kanadai vizsgálat eredményei szerint a rendszeresen sportoló elhízottak hasi zsírtömege fele akkora, mint a nem sportoló azonos súlyú elhízottaké. Mindezzel összefüggésben a nem sportoló csoport anyagcseréje kedvezőtlenebb értékekkel jellemezhetők.

De mi a teendő?

Elsődlegesen a megelőzés. Fontos lenne mindennap legalább egyetlen órát mozgással tölteni. A legújabb amerikai állásfoglalás szerint heti 5x30 perc közepes, vagy heti 4x20 perc magas intenzitású testmozgásra van szükségünk a betegségek – így a hasi típusú elhízás – megelőzése végett. A már kialakult súlytöbblettől nem lehet gyorsan megszabadulni, tudniillik a hirtelen leadott kilók néhány hét, hónap alatt duplán visszarakódnak. Ennek érdekében hetente fél-egy kilónál nem célszerű többet leadni.

A testmozgás önmagában nem vezet eredményre, jóllehet a hasi zsírtömeget jelentősen csökkenti, amely már magában nagy előrelépés. Kell hozzá egy kiegyensúlyozott, körülbelül 500 kcal-val csökkentett energiatartalmú, változatos, vitamindús diéta. Emellett létfontosságú a megfelelő mennyiségű és minőségű alvás, és a stresszkezelés más hatékony eszköze (például balneoterápia, masszázs, oxigénterápia). A jógázásnak és más lelki harmóniát teremtő módszereknek is hangsúlyos szerepe van a fogyókúra szempontjából is. Nem szabad elfelejteni a pszichológus, pszichoterapeuta szerepét sem, aki segít a veszteségekből, kapcsolati konfliktusokból eredő problémák megoldásában.

Milyen mozgásforma javasolható a hasi típusú elhízás esetén? Nos, lényegében bármilyen mozgásról lehet szó, kivéve azokat, amelyek túl nagy erővel hatnak az ízületekre mindaddig, amíg nagy felesleget cipelünk. Tehát kocogás helyett a nordic walking vagy kerékpározás, aerobik helyett a vízitorna vagy úszás, fallabdázás helyett az edzőtermi súlyzózás (kis súlyokkal) jöhet számításba. Lényegében bármilyen jellegű mozgásprogramról legyen szó, a testtömeg csökkentésben nélkülözhetetlen. Érdemes az állóképességi mozgásprogramot heti egy-két erőedzéssel kiegészíteni. Az izomtömeg erősödése fokozza az anyagcserét, amelynek eredményeként több energiát tud felhasználni szervezetünk.