Dieta főoldal   Táplálkozás






Tartalomjegyzék A SZÉNHIDRÁTOK ÉS A FIZIKAI AKTIVITÁS Mai ismereteink a diétás (élelmi) rostokról - újabb fejlemények és állásfoglalás Utolsó lap

BIOTERMÉK MINT ÚJ MINŐSÉGI KÖVETELMÉNY

Szerző: Gilingerné dr. Pankotai Mária

Az élelmiszer-biztonság egyre szaporodó elvárásai között az az egyik legfontosabb, hogy az élelmiszer ne tartalmazzon veszélyes mértékben szermaradványokat.




 Ez már nagyon régen alapkövetelmény, ezért az új hatóanyagok engedélyezésének, a növényvédő szerek használatának, dokumentálásának nagyon szigorú, nemzetközi megállapodásokban rögzített szabályai vannak. A fogyasztóknak mégis vannak aggodalmaik ezekkel kapcsolatban, nem is alaptalanul. Az egyik gond: a hatóanyagok és a dózisok, valamint a várakozási idők engedélyezéséhez elvégzett rendkívül sokrétű vizsgálat hivatalos eredménye mindig az, hogy az anyagot az engedélyokiratban leírt módon alkalmazva jelenlegi ismereteink szerint a terményben maradó szermaradék az emberi egészséget nem veszélyezteti.

Az évek során viszont új vizsgálati módszereket vezetnek be, új szempontok kerülnek elő, illetve a tömeges használat során tapasztalatok gyűlnek össze, s egy-egy hatóanyagról később mégis megállapítják, hogy veszélyes, de addig bekerülhetett az élelmiszereinkbe. A másik probléma, hogy a gondosan kialakított és előírt alkalmazást a termelők nem feltétlenül tartják be, az ellenőrzés pedig igen költséges állami feladat lenne, gyakorlatilag szélmalomharc, így köztudomásúan nem nagyon végzik.

A természeti környezet védelme iránt egyre inkább fogékony lakosság ezenkívül aggódik a vegyszereknek a környezetet károsító, az élőlényeket mérgező, a talajt és a vizeket hosszú távon szennyező mellékhatásai miatt. Kevesebbet szoktunk arról beszélni, hogy a legnagyobb közvetlen károsítás a védekezést végző, illetve a kezelt növényállományban tevékenykedő dolgozókat éri.
Mindezeknek következtében alakult ki az a szemlélet, hogy ha ennyi nehezen kézben tartható problémával jár a vegyszerek használata, akkor jobb meg szabadulni tőlük; ezzel vette kezdetét a biotermesztés fejlődése. Kezdetben - mint a környezetvédő mozgalmakban általában - sokféle zsákutcába torkollott a lelkesedés, de azóta a nyugat-európai országokban nagy termőfelületen, óriási mennyiségű bioterméket állítanak elő, jól alkalmazható termesztési módszerekkel, kidolgozott ellenőrzési rendszerrel, jól irányított marketing tevékenységgel, sok országban tetemes állami támogatással. A nyugat-európai fogyasztó számára a biotermék megjelölés önálló minőségi paraméter lett.


Hazánkban még mindig sok embernek az a véleménye, miszerint a biotermesztés képtelenség, de legalábbis gazdaságtalan, és, sajnos, sokan közülük pozíciójukból adóan hatékonyan tudják akadályozni a szükséges módszerek oktatását, terjesztését. A ''''méregzöldek'''' ezzel szemben mindenkinek nekiesnek, aki bármilyen átmeneti megoldást javasol, s ezzel szintén nem segítik a témakör általános elfogadását. Eközben egyre több termelő próbálja elsajátítani a szükséges ismereteket, dinamikusan nő az ellenőrzött biotermesztés területe és az előállított biotermékek mennyisége.

Sajnálatos tény, hogy a megtermelt áru döntő többségét Nyugat-Európába szállítják, pedig a hazai vásárlók közül is egyre többen igényelnének ilyen terméket. A legnagyobb probléma, hogy a kereskedelem nincs felkészülve ezeknek az áruknak a megbízható, a minőséget garantáltan megjelenítő elhelyezésére, kezelésére, s kereslet hiányára hivatkozva nem tesznek lehetővé a termelők számára jól tervezhető piacot. A megoldás a hazai kereslet növekedése lenne, ehhez azonban a vásárlók pontosabb tájékoztatását kellene megoldani.

A biotermesztés fogalma
A biotermesztés fogalmának meghatározásában elég nagy zavar van. Általában azt tartják biotermesztésnek, ami vegyszeres permetezés nélkül történik. Ilyenek például - mondják - azok a kiskertek, ahol semmilyen vegyszert nem használnak, jobbára idő, kedv és szakértelem híján. Ezt azonban nem tekinthetjük biotermesztésnek, csak elhanyagolt kertművelésnek. Kétségtelenül hasznos, persze, ha a szakértelem nélkül végzett permetezéseket inkább elhagyják, de a növényvédelem teljes elhagyása az egész környéket veszélyezteti, s lehetetlenné teszi a szomszédoknál a gondos ápolást. Be kell látnunk, hogy a termesztett növényeinket jelenleg károsító állatok, mikroorganizmusok és vírusok ellen mindenképpen védekeznünk kell, különben nem kapunkért ékelhető termést. Ezeknek a kártevőknek a többsége nagyapáink idejében még nem is fordult elő hazánkban, így az akkori művelési tapasztalatok nem érvényesek.


A biotermesztés - vagy ökológiai gazdálkodás, ahogy a termelők hívják, a fent említett állapottól való elhatárolódásként - gondosan megtervezett művelési rendszer, amelyben a szintetikusan előállított vegyszerek és műtrágyák használata tilos, ugyanakkor szükségszerű és javasolt a természetes hatóanyagok, ásványi anyagok, növényi kivonatok, baktériumkészítmények használata, valamint a fizikai mentesítés, továbbá a gondos egyedi növényápolás.


Az ökológiai gazdálkodás alapelve, hogy úgy állít elő gazdasági növényeket és állatokat, hogy eközben a lehető legjobban kihasználja a termőhely ökológiai adottságait, ugyanakkor a lehető legkisebb mértékben avatkozik be a helyi ökoszisztémába, és semmiképpen sem károsítja vagy szennyezi azt. A termőhely adottságai a talajtulajdonságok, a klíma, az elérhető vízforrások, a természetes növénytakaró (maradványa), valamint a vadon élő állatok, közéjük értve a gerinceseket, az ízeltlábúakat és a mikroorganizmusokat is. Ezeket először is pontosan meg kell ismerni, hogy használni és védeni tudjuk. A területen élő állatok sokat segíthetnek a növényvédelemben és a talajerő fenntartásában. A talaj és a felszín alatti vizek leromlása ellen kiemelten kell küzdeni.


A termesztés során semmilyen célból és ''''kényszer'''' esetén sem szabad szintetikus anyagokat használni. Törekedni kell az energiafelhasználás csökkentésére, a különböző szerves hulladékok, valamint a megújuló források felhasználására, előnyben részesítve a helyben elérhető forrásokat. A termesztett növényeket a terület adottságait figyelembe véve kell kiválasztani, ellenkező esetben nem szavatolható a növények kiegyenlített fejlődése, s megoldhatatlan lesz a leromlott állományban a növényvédelem. A tenyésztésbe vont állat létszámát a terület eltartóképességéhez kell igazítani, a takarmányt lehetőleg helyben kell előállítani. Elsősorban az őshonos állatfajtákat kell választani. Az állattartás szerves hulladékait és melléktermékeit a talajba vissza kell juttatni. Általában megoldandó a szerves anyagok körforgása a területen, illetve a terményekkel a talajból kivett anyagok visszapótlása.

A biotermék fogalma
A biotermesztés felsorolt követelményei tehát egy komplex rendszert jelentenek, amelynek csak kis része a kemikáliák tiltása. A rendszer elemeit nemzetközi egyezményben foglalták egybe és szabályozták részleteiben - ez az IFOAM szabvány. Ennek magyarításával készült a Magyar Biokultúra Egyesület szabályzata. A belépni szándékozó termelőknek három év áll rendelkezésükre a konvencionális termelésről a biotermelésre való átállásra, az eközben elvégzendő feladatokat a szabályzat részletezi, s ezt rendszeresen ellenőrzik. A sikeres átállás után kezdheti meg a gazda a biotermelést, amelynek feltétele a részletes nyilvántartás, az egyesülethez való bejelentés növényfajra, állatlétszámra és művelésmódra lebontva.

Az ellenőrzést a Biokontroll Hungária Kht. végzi, munkáját és bizonylatait az IFOAM is elfogadja. Az ellenőrzött termelésből kikerülő termék viselheti a ''''biotermék'''' megjelölést. Erre jelenleg nincsen egységes jelölés, a termelők egyéni tervezésű logókat használnak. A terméken a következő szövegnek kell olvashatóan szerepelnie: A Biokontroll Hungaria Kht. által ellenőrzött termelésből származó biotermék.'''' Ha ez a felirat nem szerepel a csomagoláson - és ebből adódóan a terméket csak csomagolva, de legalábbis egyedi jelöléssel lehet forgalomba hozni-, akkor az nem biotermék, bármilyen módon legyen is ráírva, bármilyen kedvesen vagy hangosan mondja is a portékáját kínáló őstermelő. Valódi biotermék vásárlására az egyre több helyen nyíló ökopiacon nyílik lehetőség, ahol a termelőnek ki kell tennie a bizonylatát, így a termékekre már nem kell ráírnia semmit.
A biotermesztés egyik lehetséges fejlesztési iránya a direkt kereskedelem, a Nyugaton már jól működő úgynevezett ''''zöld szatyor'''' rendszer. Ez azt jelenti, hogy a termelőtől közvetlenül lehet rendelni, aki házhoz szállítja az árut. Ez szoros személyes kapcsolatot jelent, s közvetlen bizalomra épül.

Integrált termesztés
A biotermesztés megvalósítása elsősorban olyan helyen lehet sikeres, ahol sokféle növényt termesztenek, egyiket sem túl nagy egységben, semmiképpen sem monokultúrában, s ahol a szomszédos területek nem veszélyeztetik az állományt. Azt is be kell kalkulálni, hogy a termények közül az egyik évben az egyik, a másik évben a másik sikerül jobban vagy rosszabbul. A kertészeti termesztés intenzíven fejlesztett ágazataiban e feltételek egyike sem teljesül, s a hatalmas műszaki, anyagi és munkaerő-befektetésnek meg kell térülnie. A nagy befektetésből adódóan növekednek az egy tagban művelt területek, így csökkenthető a fajlagos költség, de ezzel súlyosbodnak a növényegészségügyi problémák. Az intenzív termesztésnek a bőséges és pontosan tervezhető tápanyagellátás a feltétele, amely csak műtrágyákkal oldható meg. Az intenzív művelésben ezért nem vállalható a biotermesztés kockázata, de a termesztés számos szempontból nem is felel meg az ökológiai termesztés alapelveinek.


Ugyanakkor a hagyományos, programozott kémiai növényvédelem sem fenntartható. Egyre többször, egyre mérgezőbb anyagokat kell használni, mégis hatástalanok. A kártevőkben (például a gombákban) elképesztő sebességgel alakul ki a rezisztencia az új hatóanyagokkal szemben, amelyek három--négy év alatt hatástalanná válnak. A permetezési fordulók nem igazíthatók a szedési időkhöz, rendszeresen nem tartják be az előírt várakozási időket. Hangsúlyozom, hogy nemcsak az élelmezés-egészségügyi várakozási időt, hanem a munka-egészségügyit sem, ami azt jelenti, hogy a dolgozók frissen permetezett növények között dolgoznak folyamatosan. A gyakori, nagy dózisú kezelések, amelyek mindig több hatóanyag- együttes kijuttatását jelentik, a növények számára stresszhatásúak, visszavetik a fejlődésüket, az esetleges perzselés levélfelület-csökkenést eredményez, s a növények ''''elrúghatják'''' a virágaikat.


A növényvédelemnek az intenzív termesztésben való fejlesztésére legjobb az integrált termesztés. Ennek része az integrált növényvédelem, amely a kémiai, a fizikai, a biológiai és a technológiai védekezési elemek együttes, összehangolt alkalmazását jelenti.
A technológia minden elemének van növényvédelmet befolyásoló hatása, s ezeket mind figyelembe kell venni. A teljesség igénye nélkül: fajtaválasztás, betegségek elleni rezisztencia, ültetési időpont, sérülések okozta fertőzési kapuk a növényeken, klímaszabályozás az üvegházban, bizonyos kórokozók megtelepedésének kizárása. Az integrált termesztésben a tápanyag-utánpótláshoz szerves anyagokat és műtrágyákat egyaránt felhasználunk; a cél a növények igényeihez igazított pontos adagolás.

 
A fizikai védekezés a fertőzött növényrészek eltávolítása, a kártevők búvóhelyéül szolgáló gyomok irtása, a talaj takarása, a termesztőberendezések szellőzőinek takarása rovarhálóval, esetleg az egész növény takarása. A kémiai védekezésben elvileg semmi sem tilos, de számos elv betartásával megoldható a termesztett növények és a környezet minél kisebb terhelése. A növényvédő szereket piros, sárga és zöld hatóanyagokra osztották. Piros szerek használata a tenyészidőben tilos, de tenyészidőn kívül alkalmazhatók; ilyenek például a talajt és az eszközöket fertőtlenítő szerek. A sárga szerek kerülendők, illetve nem az egész állományt, hanem csak a veszélyeztetett részeit kell velük kezelni. A zöld szerek a növényekre és a hasznos élőlényekre nézve is veszélytelenek.


A biológiai védekezés azt jelenti, hogy a növényállományba betelepítjük a kártevők természetes ellenségeit, megteremtjük elszaporodásuk feltételeit, s ezután olyan biológiai egyensúly alakul ki köztük, amely a károsítók tevékenységét a gazdaságilag elfogadható kárszint alatt tartja. Ilyenek például a fürkészdarazsak, amelyek a kártevők lárváiba rakják a tojásaikat, vagy ilyenek a ragadozó atkák, amelyek felkeresik és felfalják a prédaállatokat. A hernyók ellen olyan baktériumkészítményeket használhatunk, amelyek megbetegítik és elpusztítják a hernyókat. Ezeket elsősorban zárt termesztőlétesítményekben, tehát zöldség- és dísznövény-hajtatásban használhatjuk, de vannak lehetőségek gyümölcsösben, szőlőben, szamócaültetvényben is. Fontos tudni, hogy a kártevő és a hasznos állat egyensúlya nagyon érzékeny, kialakítása nagy szakértelmet igényel. Felhasználásuk az utóbbi években rohamosan nő nálunk is, de Hollandiában mára már gyakorlatilag a teljes üvegházi hajtatásban erre épül a növényvédelem.


Az integrált növényvédelem alapelve, hogy minden létező módszerrel csökkenteni kell a kémiai hatóanyagok felhasználását, a terménybe bekerülő szermennyiséget és a környezet terhelését, s óvni és felhasználni kell az élő környezetet. Eközben garantálni kell a termesztés biztonságát, a minél nagyobb termésátlagokat, a minél kisebb fajlagos költségeket.

Integrált termék
Az integrált termesztés, illetve az ennek során előállított termék mint fogalom, sajnos, teljesen ismeretlen a magyar vásárlók előtt. Nyugat-Európában, ahol ennek is többéves hagyománya van, több, jól bevezetett jelölés (embléma) van már. Ilyen a holland árukon a stilizált lepke, a tiroli almán pedig a katicabogár. A spanyol árukon többféle jelölés is van, a leggyakoribb a méhecske.


Hazánkban is megtörténtek az első lépések, megszületett az első bejegyzett embléma, amelyen két fátyolka tart egy paprikát, s egy kissé hosszúra sikeredett szöveg tájékoztatja a vásárlót arról, hogy integrált termesztéssel, környezetkímélő eljárással, csökkentett szerfelhasználással előállított árut tart a kezében. A megjelölés azért ilyen indirekt, mert az természetesen nem állítható, hogy a termék szermaradékmentes. Ez soha, semmilyen termékről sem állítható, bár a vevők ezt várnák el leginkább. A logót németül és angolul is bejegyezték, ugyanis a külföldi piacokon ennek egyelőre több értelme van.


A biológiai védekezést alkalmazó, de önállóan értékesítő termelők újabban kezdik használni a méhet ábrázoló ''''Biological system'''' feliratú logót. Ez azt jelzi, hogy az áru kevesebb vegyszer felhasználásával készült, de csak öntanúsításra jó, ugyanis nem áll mögötte semmilyen ellenőrzés.
A garantáltan környezetkímélő eljárással készült árukat Európában egyértelműen előnyben részesítik. Nem feltétlenül fizetnek érte többet, de azt választják, s ez a túltelített piaci viszonyok között óriási érték. Ezt nekünk is minél előbb meg kell tanulnunk.

Gilingerné dr. Pankotai Mária főiskolai adjunktus
Semmelweis Egyetem Egészségügyi Főiskolai Kar Dietetika Tanszék







Egyedi keresés a POINTERNET Diéta oldalaira vonatkozóan


Hirdessen itt! A szükséges információkat elolvashatja, ha erre a szövegre kattint.


A fenti dokumentummal kapcsolatos felelősség meghatározása