Dieta főoldal   Méregtelenítés






Tartalomjegyzék Méregtelenítés  vagy pénzkidobás? Test és lélek egyensúlyban  méregtelenítés - salaktalanítás  elengedés Utolsó lap

Méregtelenítés


A homotoxikológia és az antihomotoxikus terápia a homeopátiás tradíciót követi, egyben modern kezelési módszernek is számít.




1. Méregtelenítő terápia

A homotoxikológia a betegség progresszióját, illetve a gyógyulást dinamikus szemléletben (hat szakaszban) ragadja meg, az átmeneteket egyfajta helyettesítésként értelmezi: a progresszív vikariáció a betegség rosszabbodását, míg a regresszív vikariáció a kevésbé súlyos állapot felé történő elmozdulást jelenti, amiből akár már a gyógyulás is lehetővé válhat.

A modellben nagy szerepe van a tág értelemben vett védekezőrendszernek, ami öt részből áll: a retikuloendoteliális rendszerből, a hipofízis- mellékvesekéreg-rendszerből, az idegi reflexekből, a máj méregtelenítő funkciójából, valamint a szöveti méregtelenítő funkciókból. Homotoxikológiás szemléletű készítményeket először Reckeweg készített, ezek más homeopátiás szerekhez hasonlóan lehetnek növényi eredetűek, szerv- vagy szövetkészítmények, kórokozók (pl. nozódák), nyomelemek, az intermedier anyagcsere anyagai, homeopátiás allopatikumok, vagy akár hígított mérgek és vegyületek is. Magát a kezelést egyfajta ingerterápiaként lehet értelmezni, aminek során a szervezetben a betegség által érintett elhárítórendszereket hasonló méreganyaggal stimulálják. Mivel nagy hígításról van szó, a beteg nem szenved további toxinterhelést.

2. A humorális medicina története

A nyugati medicina ősatyjának Hippokratészt tekintjük. Az általa kidolgozott humorális medicina évezredeken keresztül elfogadott volt: négy testnedvet rendelt a négy elemhez, és a beteg állapotot a 4 testnedv egyensúlyának megbomlásában látta, míg a gyógyítás alapelve a felborult egyensúly visszaállítása lett. Ennek kapcsán már ebben az időben ismertek voltak különböző méregtelenítési formák, pl.: a köpölyözés, a hashajtás vagy a hánytatás és az izzasztás. A humorális medicina egyben holisztikus szemléletűnek is mondható, hiszen az elemekhez és a testnedvekhez emberi típusokat (temperamentumok), valamint évszakokat, napszakokat stb. is rendelt.

3. A celluláris medicina koncepciója

A celluláris medicina megalapítójának Rudolf Virchowot (1821-1902) tartják. Virchow a sejteket tekintette a szervezet elemi egységeinek, s ennek megfelelően a betegségeket is a sejtek, sejtcsoportok kóros elváltozásaként értelmezte, míg pl. a szövetek közötti nedv és a vér (s ezzel együtt a humorális medicina) jelentősége háttérbe szorult. Ez a szemléletmód a mai napig uralkodónak tekinthető az orvostudományban, s részben ennek a következménye az is, hogy számos krónikus betegséget a mai napig nem tudunk megfelelően értelmezni és oki módon kezelni.

4. Alaprendszer, alapreguláció

Alfred Pischinger a testnedvek ősi tanát a modern szemléletnek megfelelően továbbfejlesztette, és modelljének az alapreguláció nevet adta. E szemléletmód a sejt fogalmát egyfajta morfológiai absztrakcióként kezeli, ami nem választható el környezetétől. Virchow lineáris, ok-okozati szemléletétől eltérően Pischinger a szervezet sérült kibernetikai rendszereiben gondolkodott. A szervek és a szervezet vázát alkotó kötőszöveteket nem egyszerű támasztó- és töltőanyagoknak, hanem a sejtek és az idegek, illetve véredények között információ- és anyagcserét közvetítő közegnek tekintette, aminek fő funkciója a speciálizált sejtek optimális működéséhez szükséges körülmények biztosítása. Ennek megfelelően a betegségek sem egyes sejtek elváltozásaként, hanem a kötőszöveti alaprendszer működési zavaraiként foghatók fel.

A homeosztázis fenntartásáért az alaprendszer felelős, elsősorban az egyensúlyból kibillent állapotok elhárításával. Ennek megfelelően az egészség egyik előfeltétele az alaprendszer szabályozásának intakt volta. Az alaprendszer teljesen átszövi a szervezetet, fő komponensei pedig a következők: intercelluláris anyag differenciálatlan kötőszöveti sejtekkel; extracelluláris szöveti nedvek; kapillárisok és vegetatív idegfonatok.

Az alaprendszer univerzális volta és hálózatos szerkezete miatt egyetlen lokálisnak tűnő patológiás folyamat (pl. gyulladás) sem marad észrevétlen a szervezet egésze számára, s fordítva: a rendszer egy részét érintő gyógyító beavatkozás is hatással lesz az összes többi összetevőre.

5. méregtelenítés nozódákkal

A nozódák felfedezése Wilhelm Luchs lipcsei állatorvos nevéhez fűződik. Meglátása szerint "... minden fertőző betegség saját fertőző anyagában hordozza gyógyításának kulcsát", s ezt az alapelvet szokták "aequalia aequalibus curentur"- ként (az azonost azonossal kell kezelni) is emlegetni, a homeopátia "hasonlót a hasonlóval" elvétől való megkülönböztetés céljából. A nozódákat három csoportra osztják: tiszta mikrobakultúrák; oltóanyagok, toxinok; a betegből nyert, a betegségre jellemző anyagok.

A nozódákat a homeopátiás szerekhez hasonlóan választják ki, egy akut betegséget mindig a neki megfelelő nozódával kell kezelni. A kezelés más szempontjai is hasonlóak a homeopátiás módszerhez. Emellett a nozódaterápia használható a kötőszövet allopatikus kezelés, környezeti terhelés vagy más okok miatt blokkolt kiválasztófunkciójának reaktiválására is. Sokszor éppen ilyen blokkolt állapot húzódik meg a terápiarezisztencia mögött. A blokk feloldása után az eredeti terápia folytatható.

A nozódaterápia jól kombinálható drenázsterápiákkal is, hiszen a felszabadított, illetve semlegesített méreganyagokat ki is kell juttatni a szervezetből. Az elimináció belülről kifelé, a "nemes" szervektől (vese, szív, tüdő, agy) a "nemtelenek" (bőr, nyálkahártya) irányába történik, serkentésére fizikai (köpölyözés, Baunscheid-terápia) eljárások, valamint homeopátiás és fitoterápiás szerek is rendelkezésre állnak.

6. A humorális medicina diagnosztikája

A méregtelenítő terápiák kiválasztásában fontos szerepe van az alkat meghatározásának, ami gyakran íriszdiagnoszika segítségével történik. Ez felvilágosítást adhat a különböző szervek állapotáról (kezelési súlypontok), valamint a beteg várható reakciójáról is. Az alkat fogalmát Hippokratész óta a testi és lelki egység értelmében használják, s a négy elem egyfajta egyéni kombinációjaként írják le. A konstitúció meghatározza a különféle kihívásokra adott reakció módját, illetve a külöböző kezelések várható hatékonyságát is. Ahogyan Hense megfogalmazta:

"A beteg konstitúciójának felismerése és figyelembevétele minden sikeres egyéni terápia alapja." Az alkatot az öröklött tulajdonságok összességének is tekinthetjük, amit ugyanakkor számos környezeti faktor is befolyásol. Az alkatilag leggyengébb szerv kisebb ingerekre is patológiásan reagálhat, ezért locus minoris resistentiae-nek (leggyengébb pontnak) is hívják. A legismertebb alkati felosztás a Kretschmer-féle (leptoszóm, atletikus, piknikus és diszplasztikus), ennél részletesebb Hense rendszere, ami íriszdiagnosztikai alapon elkülönített hét típust tartalmaz, ezekből a legfontosabb három a következő:

- kék szem, világos bőr, szőke haj = limfatikus alkat, akit érzékeny bőr, nyálkahártya és idegrendszer jellemez

- barna szem, barnás haj = hematogén alkat: kolerikus temperamentum, máj- és epepanaszok, keringési panaszok

- szürkészöld szem, világos, pigmentfoltokkal tarkított bőr, sötét haj = diszkratikus alkat, jellemzően krónikus degeneratív panaszokkal.

7. Példák betegségekre

A toxinterhelés hatásai az antihomotoxikus terápiában régóta ismertek, s manapság az akadémikus orvoslás is egyre nagyobb figyelmet fordít erre a területre. Míg a mérgező anyagokat nagyon pontosan be lehet azonosítani, maga a diagnosztika azért nehéz feladat, mivel a tünetek jórészt nem specifikusak. A leggyakoribb panaszok a következők: fáradtság, koncentrációs zavarok, fejfájás, hiperaktivitás, fogékonyság a fertőzésekre, allergiák. A tüneteket gyakran helytelenül, pszichoszomatikusként értelmezik. Szóba jöhetnek a reumatikus alakkörbe tartozó panaszok, anyagcserezavarok, szívés keringési betegségek, valamint hólyag- és vesepanaszok is.

A krónikus toxinterhelés legjobb példája a többszörös kémiai szenzibilitás (MCS). A betegek sok különböző vegyszerre nagyon alacsony koncentráció esetén is hasonló panaszokkal reagálnak, a tünetek több hónapon át fennmaradnak, és számos szervrendszert érintenek. Legfontosabbak a központi idegrendszeri panaszok (álmatlanság, koncentrációs zavarok, fáradtság, fejfájás, rossz közérzet stb.), a szem és a légzőszervek nyálkahártyájának irritáltsága, valamint a nemspecifikus gyomor- és bélpanaszok.

A homotoxikológiás kezelésnek három területe van: 1. a további terhelés elkerülése, 2. a sejt- és szervi funkciók javítása, 3. a méregtelenítő és kiválasztófunkció optimalizálása.

8. Összefoglalás

Összefoglalásként elmondható, hogy a méregtelenítő terápiák működési módja a következőkön alapul:
- a kötőszöveti sejtek és az extracelluláris terek méregtelenítése
- a méregtelenítő rendszerek blokádjának oldása
- a salakanyagok és anyagcseretermékek kiválasztásának serkentése (máj, epehólyag, belek, vese, bőr, nyálkahártyák)
- az anyagcsere aktiválása, különösen a máj és a vese vonatkozásában
- az immunrendszer serkentése.

Megjelent: Dr. rer. nat. Oliver Ploss: Entgiftung. Ein wesentlicher Bereich innerhalb der Antihomotoxischen Therapie. Co''Med 2002/9. S. 28-32.







Egyedi keresés a POINTERNET Diéta oldalaira vonatkozóan


Hirdessen itt! A szükséges információkat elolvashatja, ha erre a szövegre kattint.


A fenti dokumentummal kapcsolatos felelősség meghatározása