Agrárágazat főoldal   Agrárágazat 2012 Július






Tartalomjegyzék Hibridbúza határszemle Baranyában Profittermő LG repcék Utolsó lap

Az öntözés földhasználati elemzése





Az alábbi elemzés kiinduló pontja a Magyar Tudományos Akadémia VAHAVA (változás-hatás-válasz) kutatás (Láng István és munkatársai 2007) azon eredménye, hogy a növénytermesztés vízhasználatát a talaj vízgazdálkodási tulajdonságaiból kell levezetni. A másik kiindulási pont az Európai Unió Vízkeret Irányelvben megfogalmazott elv, hogy vizeinket ökológiailag jó állapotba kell hozni (melyhez a pénzügyi támogatást is az Unió adja és ellenőrzi felhasználását!).

A fenti általános elvek összhangban vannak az MTA-TAKI (Szabolcs István és Várallyay György és munkatársai álláspontjával, valamint a MÉLYÉPTERV, VITUKI (Szinay Miklós és munkatársai) azon álláspontjával, hogy hazánk legértékesebb természeti erőforrása a talaj és csapadék együttes kezelésével létrehozható csapadékgazdálkodás. Ezzel pedig összhangban van az Agrárgazdasági Kutató Intézet (Bojtárné, Lukácsik Mónika és munkatársai) statisztikai számítása. Ez a statisztikai értékelés a növénytermesztés földhasználati alapú vízhasználat értékelése, amit a vízügyi szabályozás eddig figyelmen kívül hagyott. Vagyis megállapíthatjuk, hogy az eddig „vízhasználat határozza meg a földhasználatot” rendszerről „a földhasználat határozza meg a vízhasználatot” rendszerre kell váltani. Ez az elv az Európai Unió Vízkeret Irányelv (VKI) ökológiai követelményeit is kielégíti, azaz lehetővé teszi a növénytermesztés vízhasználatánál az EU pénzügyi forrásainak felhasználását. Természetesen ettől eltérően is lehet létesítményeket létrehozni, de az utólagos elszámolásnál, ellenőrzésnél az unió ebben az esetben vissza fogja fizettetni a támogatást. Ennek alapján a tervgazdaságból örökölt létesítmények (és az ezzel kapcsolatos szakcikkek) harmadfajú, ökológiailag hibás hidrológiai számításaiban rejtetten jelentkező vízügyi, hidrológiai hibákból erednek.

Az eddigi mezőgazdasági belvízzel elöntött területek nyilvántartásáról a földhasználatnál az agrotechnikai műveletek elvégzésére alkalmas napok számára (és valószínűségére) kell váltani. Ez a váltás azt jelenti, hogy a kár mérésről a haszon mérést kell előtérbe helyezni a csapadékgazdálkodással (hidromeliorációval). Ez az irányzat, ami a 70-es években népszerű nevén a komplex meliorációval terjedt, mindaddig, amíg 1979-ben a vízügyi üzemi meliorációs előírásaival, túlszabályozással le nem építették. Visszatérve a vízhasználat földhasználati alapú értékeléséhez azt az AKI statisztikája alapján az 1. sz. táblázatban foglaltuk össze Magyarországra és a 2. sz. táblázatban az Alföldre vonatkozóan 1994-2011 években. A két táblázatban szemléletesen van feltüntetve, hogy az Európai Unió ökológiai elvei szerinti természeti folyamatok szerint Magyarországon az öntözés területi aránya maximálisan 2% és az Alföld esetében sem haladja meg a 4%-ot. Ezzel szemben a vízügyi nyilvántartások 75%-nál nagyobb öntözési arányt mutatnak ki és adnak közre a szakmának és a közvéleménynek. Így a döntéshozók hibás értékeléseket kapnak, és ez mozgatja az öntözési nagyműtárgyak létesítését, így a pazarlást, amit a gazdák és rajtuk keresztül az élelmiszert vásárló társadalom fizet meg. Ezt az ellentmondást tovább fokozza a 2. sz. ábrán feltüntetett főbb szántóföldi növény és néhány termesztett gyümölcs öntözésének az aránya a 2009, 2010 és a 2011 években. Az ábrán feltüntettük, hogy a legöntözöttebb kultúrák (kukorica és zöldségfélék) arányát a szántóföldi növénykultúrán belül, valamint a gyümölcskultúráknál a gyümölcsösöket. A szántóföldi növényeknél a kukorica 2%-át öntözik maximálisan, míg a zöldségfélék öntözése 2009 évben majdnem elérte az 50%-ot. A többi szántóföldi növény és gyümölcs öntözése 2% alatt van. A kivétel a rizs, mely növény kizárólag öntözéses kultúrában lehetséges, de vízfelhasználása erősen pazarló. Az összes öntözés ökológiai lábnyoma 2 felett van. Ez azt jelenti, hogy mind vízhasználat, mind energiahasználat szempontjából pazarlók. A tervgazdaságból örökölt rendszerek öntözővíz túlfogyasztása ellen a gazdák kis intenzitású szórófejek felszerelésével próbálnak védekezni, de a magasnyomású szivattyúk – amiket a tervgazdasági mutatók miatt szereltek fel – nyomása ezt több esetben lehetetlenné tette. Az öntözés értékelését lehetetlenné teszi, hogy az öntözővíz szolgáltatók nem keresik a gazdák tájékoztatásának lehetőségeit, pedig az EU ökológiai mutatói szerint is lehetne, kellene tanácsot adni a gazdáknak az öntözés gazdaságosságáról.

Röviden összefoglalva hazánkban alapvetően csapadékgazdálkodással (hidromeliorációval) termelnének a gazdák, de csapadékhoz (mint közjószághoz) való jogukat a vízügyi szabályozás nem ismeri el, amin javasoljuk a döntéshozóknak, hogy változtassanak az EU VKI ökológiai, ökohidrológiai elvei szerint. (Forrás és irodalomjegyzék a szerkesztőségben és szerzőknél.) 

Dr. Szinay Miklós

ökohidrológus, a Magyar Mérnöki Kamara alapító tagja

Bojtárné, Lukácsik Mónika

statisztikus, Agrárgazdasági Kutató Intézet








Hirdessen itt! A szükséges információkat elolvashatja, ha erre a szövegre kattint.


A fenti dokumentummal kapcsolatos felelősség meghatározása

Agagrárágazat Archívum, év/hónap
2001 2002 2003 2004 2005 2006 2007 2008 2009 2010 2011 2012
12 12 12 12 12 12 12 12 12 12 12
11 10 10 11 11 11 11 11 11 11 11 10
10 09 09 10 10 10 08 10 10 10 09
08 08 09 09 08 06 09 09 09 09 08
06 06 08 08 06 05 08 08 08 08 07
05 05 06 06 05 04 06 06 06 06
04 04 05 05 04 03 05 05 05 05 05
03 03 04 04 03 02 04 04 04 04 04
02 01 03 03 02 03 03 03 03 03
01 02 02 02 02 02 02 02
01 01 01 01 01