Olea europaea
magyar nevén: Európai olajfa, Olajbogyó, Olíva
angol nevén: Common olive, European olive
német nevén: Olivenbaum


Elterjedés: Az olajfafélék családjába (Oleaceae) tartozó olajfa Kis-Ázsiában és a Földközi-tenger menti mediterrán régióban sokhelyütt termesztett növény. Számos mediterrán és száraz szubtrópusi éghajlatú országban ültetik haszonnövényként Chilétől Új-Zélandon át az Amerikai Egyesült Államokig. Az éves olajbogyótermés a világon megközelítőleg 20 millió tonna, amelynek több, mint felét az európai országokban, Spanyolországban, Olaszországban Görögországban és Portugáliában termesztik. Az egyik legrégebbi kultúrnövény, amelynek legfontosabb terméke a gyümölcse, és az abból sajtolt olívaolaj.
A hihetetlen kort megélő olajfákra számos utalás esik a Bibliában is, az Olajfák hegyénél a Gecsemáné kertben még ma is jó néhány matuzsálemkorú növény él, amelyek minden bizonnyal tanúi voltak Jézus tanításainak.

Leírás: Legfeljebb 8-10 magasságú, lassú növekedésű örökzöld fa vagy ritkán cserje. Az európai mediterrán égövön karsztbokor erdőkben száraz, meszes talajon tenyészik. Törzsének felülete a fiatal példányoknál sima, világosszürke színű. Fénytelen hajtásai ezüstös zöldek vagy ezüstös szürkék, kopaszok. Levelei páratlanul szárnyaltak, a levélkék lándzsásak, nyelük rövid, szélük szabálytalanul fűrészes. A 4-10 cm hosszú, 1-3 cm széles bőrszerű levéllemez felül fényes zöld, a fonákon világoszöld. A végálló, buga virágai sárgásfehér színűek, illatosak, májusban nyílnak. Termése csonthéjas, a kemény magot húsos burok fedi.



Környezeti feltétel: A tűző napot jól tűrő, könnyen nevelhető dézsás növény. A talaj iránt nem túl igényes, a meszes, köves talajokat éppúgy elviseli, mint az agyagos homokot. Nyáron kéthetente tápoldatozható, ezt az amúgy lassú fejlődésű növény intenzívebb növekedéssel hálálja meg. Tavasztól őszig a kertben vagy teraszon tartható, de télen tanácsos világos, hűvös helyen tartani. Néhány fokkal fagypont fölött akár kevés fénnyel rendelkező helységben is átteleltethető. Télen visszafogottan öntözzük. A kiszáradásra, a kevés fényre, és télen a száraz melegre levélszáradással és levélhullással reagál.
A metszést jól tűri. A visszametszés hatására a növény zömökebb lesz, elbokrosodik. A dézsában tartott növényt akár hosszútörzsű fácskává is alakíthatjuk.
Hazánkban szabadföldben csak nagyon védett helyen nevelhető, de a kiültetés helyének pontos megválasztásával sem garantálható, hogy ellenáll a zord hidegeknek.

Felhasználása: Az olajbogyók nyár közepén kezdenek növekedni, színük a világoszöldtől a bíboron át, egészen a feketéig változik a téli teljes érésig. A bogyókat a felhasználás módjától függően különböző érettségi állapotban szedik novembertől januárig.
Az olajbogyóból préseléssel nyerik ki az értékes olajat, amelyet az étkezési célok mellett a kozmetikai készítményekhez is felhasználnak. A hidegen, csupán fizikai eljárással kisajtolt szűz és extraszűz olívaolaj a legértékesebb, ezt az olajat hevítés nélkül érdemes fogyasztani, salátákhoz vagy pirítóshoz. A dél-európai országokban élő emberek magasabb átlagéletkorához a sok zöldség- és gyümölcsfogyasztás mellett minden bizonnyal hozzájárul a magas minőségű olívaolaj jótékony hatása is. Az olajfa levelének vérnyomáscsökkentő és epehajtó hatása van.

Fajták: Hasonlóan más, a termesztésben gyakran előforduló növényekhez, az olajfának is számtalan nemesített fajtája létezik. Az ősi termesztésből származó egyedek jó tulajdonságait megőrizve igyekeznek a nemesítők a legjobb minőségű olaj sajtolására alkalmas, és a legízletesebb és leghúsosabb gyümölcsöt adó növényeket előállítani de nagy gondot fordítanak a betegségekkel szembeni ellenálló képesség és fejlődés fokozására is. A különböző fajták száma minden bizonnyal meghaladja az ezret, így csupán néhány ismertebb, termesztésben gyakrabban előforduló fajtáját mutatunk be.



Arbequina: apró gyümölcsű, barna héjú fajta, amelyet Spanyolország északkeleti részén, Katalóniában termesztenek. Olajsajtolásra és étkezési célokra is alkalmas, íze enyhén mandulás.
Barnea: Izraelben nemesített, de Ausztráliában és Új-Zélandon is elterjedt, jó ellenálló képességű nagy terméshozamú új fajta. Közvetlenül tekezési célokra és olajsajtolásra is alkalmas.
Empeltre: Spanyolországból származó, közepes, csaknem fekete színű gyümölcsöt termő fajta, étkezésre és olajsajtolásra egyaránt alkalmas.
Frantoio: Toszkánában az egyik legrégebb óta termesztésben lévő, markáns ízű olasz fajta.
Hojiblanca: Dél-Spanyolországban termesztett, selymes ízű gyümölcsöt adó fajta.
Kalamata: Görögországban termesztett, húsos, nagy bogyójú olíva, amelyet szinte kizárólag étkezési célokra termesztenek.
Koroneiki: A peloponnészoszi félszigetről származó kivételesen magas olajtartalmú nemesítés.
Leccino: Olaszországból származó, édeskés aromájú, étkezéshez termesztett fajta.
Lucques: Dél-franciaországi zöld fajták, amelyek íze a dióra emlékeztet.
Maalot: Izraeli nemesítés. Közepes nagyságú, aromás ízű gyümölcsöt terem, és kiemelkedő minőségű olaj préselhető belőle.
Manzanillo: Olaszországból származó, lilászöld héjú, nagy gyümölcsű ízletes fajta.
Mission: Kaliforniai, fekete héjú, asztali fajta.
Nabali: Palesztinában termesztett, kiemelkedő minőségű olajat adó nemesítés.
Picholine: Dél-franciaországi zöld fajták, amelyek íze a dióra emlékeztet.
Picual: Dél-spanyolországi fajta, erős kesernyés ízű gyümölcse van.
Souri: Szíriában és Libanonban és elterjedt kivételesen aromás olajat adó fajta.