A fogyókúrának Magyarországon inkább az elméleti jelenléte figyelhető meg, de ilyen területen kétségtelenül hatalmas divat. Sokan diétáznak valamilyen formában. Keveset esznek, nem esznek gyorséttermekben, nem esznek este, nem esznek reggel, nem esznek húst, vagy éppen csak és kizárólag „bio” címkével ellátott termékre vetik rá ölelő tekintetüket a közértben. Lehet persze, hogy néha mégis beüt egy kis bűnözés, nincs már más nyitva, valaki valami fergetegeset készít este otthon. Az is elképzelhető, hogy a biotermék nem is annyira bio, de ez más kérdés.

A fogyókúra örvénylő divatjai az Egyesült Államokban vetik a legmagasabb, legfodrosabb, legszínesebb hullámokat. Egészen történelmi hangulatba kerül az ember, hogyha utána néz a dolognak. Csodadoktorok, csodamódszerek, csodasütik mágikus kavalkádja.
 
A diétázás célja legtöbb esetben a súlyfelesleg leadása. Ezen célt a kontrollált étel- és italfogyasztás, valamint a rendszeres testmozgás kombinációjával lehet leginkább elérni. Diétázhatnak azonban azok is, akik hízni akarnak, vagy egyszerűen csak stabilizálni szeretnék a testtömegüket. A fogyókúra már egy alosztály, és igencsak túlhízza a többi kategóriát, méreteit tekintve. A fogyás három területre terjedhet ki. Az ember veszíthet zsírt, izmot, vagy vizet. A túlsúlyos emberek nyilván a legelsőtől igyekeznek megválni.

A fogyókúrák korlátozzák, vagy megtiltják bizonyos ételek, alapanyagok fogyasztását. A különböző általános módszerekkel az a gond, hogy ami az egyik embernél beválik, könnyen lehet, hogy egy másiknál nem. Ez egyszerűen azon okból fakad, hogy az adott diéta más életvitelt folytató, eltérő anyagcserével bíró ember esetében nem tudja ugyanazt a hatást kiváltani. A másik probléma az, hogy a fő nehézséget nem is a fogyás, hanem a elért eredmények fenntartása jelenti. A jelentősen lefogyott emberek túlnyomó többsége egy éven belül visszakerül oda, ahonnan elindult, és megkezdődik a libikókaszerű folyamat, ami nem egészséges.

Azzal, hogy étkezünk, tápanyaghoz, energiához juttatjuk a szervezetünket. Ennek ideális mivolta függ attól, hogy miket, mikor, milyen arányban eszünk, és hogy a szervezetünk ezt hogyan képes feldolgozni. Utóbbi sok faktortól, például testsúlytól, vagy bizonyos hormonális jellegzetességektől is függhet. Fontos tényező az étkezések gyakorisága. Törekedjünk arra, hogy napjában többször, keveset együnk, azaz egyenletesen osszuk el a táplálékbevitelt a nap során, szemben azzal, hogy a napi bevitelt 2-3 étkezésbe sűrítjük.

Meg kell említeni még a pszichológiai aspektust. Az éhségérzet elnyomására különböző technikák léteznek. Példa erre az alacsony keményítő-tartalmú ételek fogyasztása a teltségérzés előidézésére. Ezzel megakadályozható a túlevés. Jó módszer a fizikai terhelés, sok víz ivása, és az alvás is. 

Az emberi emésztőrendszer a táplálék alkotórészecskéit, a monomereket különféle enzimek segítségével bontja le. Az alapvető tápanyagok: fehérjék, zsírok, szénhidrátok, vitaminok, ásványi anyagok, és a víz. Ezek mind rendkívül fontosak, tehát fogyasztani kell őket, csak a megfelelő módon és mértékben.

Kis utánajárással több, mint 50 féle elterjedt módszerre lelhetünk. Ezek nem ismeretlen, néhány ember által használt módszerek, legtöbbjükre kisebb-nagyobb vállalatbirodalom épül. Íme néhány a legnépszerűbbek közül.