– A hagyományos rostok, mint például a búzakorpa és a zöldfélék önkorlátozók, nemigen lehet túl sokat magunkhoz vennünk belőlük – mondja Joanne Slavin dietetikus. A csokoládéban, egyes italokban és rágcsálnivalókban megtalálható inulin azonban rejtve marad, és észrevétlenül többet ehetünk belőle, mint amit a szervezetünk jól eltűr. Az ilyenkor bekövetkező gyomor- és bélrendszeri panaszokért aztán általában nem is tudjuk, mit tegyünk felelőssé. 

Az inulin szénhidrát-rost, sok élelmiszerben, például a banánban, búzában, hagymában és a fokhagymában természetes módon is jelen van. A cikóriagyökérben nagy mennyiségben fordul elő, innen vonják ki ipari célokra. 

Ellentétben a legtöbb szénhidráttal, amely a vékonybélben bomlik le és fűtőanyagként használja a szervezet, az inulin a vastagbélbe jut, ahol a „jó baktériumok” szaporodását serkenti. A baktériumok hatására erjedésnek indul, ezért okozhat egyeseknél puffadást, szélgörcsöket, hasmenést. 

Igaz, hogy a vizsgálatok során az inulin csak enyhe panaszokat okozott, a kutatók azért foglalkoznak vele, mert észrevétlenül kerülhet a szervezetünkbe. Megállapították, hogy a legtöbb egészséges ember napi 10 gramm természetes, és 5 gramm édes inulint tolerál. 

Az élelmiszeripar azért használja az inulint és hasonló anyagokat, mert elvárás, hogy olyan csökkentett kalóriájú, zsír- és nátriumszegény termékeket gyártson, amelyek ugyanakkor sok rostot és ízt tartalmaznak. 

Az inulint az élelmiszerek címkéjén feltüntethetik inulinként, de előfordul, hogy mint cikóriakivonat, oligoszaharid vagy oligofruktóz szerepel.