Ugyanakkor a fogyókúrázók többségénél ez a legfőbb ok. Ez vezethet az olyan kórképekhez, mint a bulimia vagy az anorexia, melyek legalább olyan súlyos következményekkel járhatnak, mint a túlsúly vagy a kóros elhízás.
Nagyon fontos, hogy mindenki aki elégedetlen a tükörképével, gondoljon arra, hogy a súlygyarapodással az egészség kerül veszélybe: számos betegség válik gyakoribbá, romlik az életminőség.

Ne csak tetszeni akarjunk, legyünk egészségesek! Átfogó testsúlykarbantartással a elhízás egészségügyi következményeinek többsége megelőzhető.
Fontos azonban hangsúlyozni, hogy az átfogó testsúlykarbantartás alapvető eleme a mértékletesség, az egészséges táplálkozás és a rendszeres fizikai aktivitás, ami nem azonos a koplalással vagy izmaink állandó sanyargatásával.

A túlsúly és az elhízás korunk legjelentősebb egészségügyi problémája; járványszerű terjedésével várhatóan a világ lakosságának egészségi állapotát befolyásoló fő tényezővé válik, megelőzve a fertőző betegségeket. Az Egészségügyi Világszervezet (WHO) szerint a túlsúly és az elhízás a második legjelentősebb megelőzhető rizikófaktor a dohányzás után.
A probléma jelenleg világszerte közel 300 millió felnőttet érint, de minden korosztályt és társadalmi réteget veszélyeztet.

A túlsúly és az elhízás az energiabevitel és az energiafelhasználás közötti egyensúly zavara következtében lép fel. Az energiabevitel növekedése -ha nem követi fokozott energialeadás- zsírlerakódáshoz, azaz elhízáshoz vezet. A bevitel azonos szintje mellett, az energialadás csökkenését is óhatatlanul súlygyarapodás követi. Fontos látnunk, hogy az elhízás okai túlnyomórészt a helytelen életmódban és táplálkozásban keresendők és csupán kisebb részben valamilyen betegségben, genetikailag öröklött szabályozási zavarban. Ez a tény hangsúlyozza saját felelősségünket, a preventív szemlélet jelentőségét.

Az energiabevitel és az energiafelhasználás közti egyensúly felbomlásának számos oka lehet:

• Öröklődés
• Kor
• Energiagazdag táplálkozás
• Mozgásszegény életmód

Ritkán fordul elő, hogy valamilyen endokrin (endokrin rendszernek a belső elválasztású mirigyek rendszerét nevezzük, melyek fő funkciója a hormonok termelése és véráramba juttatása) betegség következtében alakul ki a túlsúly vagy az elhízás.

A súlyfelesleg mértékének meghatározása
A túlsúly és az elhízás meghatározása a testtömegindex - más néven a BMI (Body Mass Index) - alapján történik, amely a kilogrammban kifejezett testtömeg és a méterben mért testmagasság négyzetének hányadosa. A derék-csípő arány, a bőrredőmérés és a testzsír mértékének maghatározása a szintén segít meghatározni az elhízás típusát.

Az elhízás szakaszai
Az elhízás nem egyenletes súlygyarapodás következménye az esetek nagy részében, kialakulása két részre osztható. Az elhízás kialakulásának kezdeti szakaszát súlynyerő (dinamikus) fázisnak nevezzük, melyet a súlytartó (statikus) fázis követ. A súlygyarapodás megállítása a dinamikus fázisban könnyebb, mint a statikus fázisban a már rögzült, stabilizálódott testsúly csökkentése. Ha már a súlynyerő szakaszban megállítjuk a súlygyarapodást, akkor a kísérőbetegségek kialakulását és az életminőség romlását is megelőzhetjük.

A betegség típusai
Az elhízás a morfológia és az eltérő zsíreloszlás alapján két fő típusra osztható:

1. centrális vagy viszcerális - "alma" típus
2. perifériás - "körte" típus

Az elkülönítés alapját az adja, hogy a hasra terjedő centrális elhízásban a belső szervek zsírtartalma megnő, a perifériás elhízásban a zsírszövet a csípőn, a combokon rakódik le elsősorban. Ez utóbbi típust gyakran kifejezetten a nőkre jellemző zsíreloszlásnak, míg az előbbit a férfiakra jellemző pocakosodásnak tartják. Ez az általánosítás azonban téves: felnőtt nők körében a centrális elhízás közel ugyanolyan arányban fordul elő, mint a férfiak esetében.
Az elkülönítés azért különösen lényeges, mert a két típus más-más betegség kialakulására hajlamosít. Éppen ezért az elhízás jelentőségének pontos megállapításakor nem elegendő a testtömegindex meghatározása, hanem a derékkörfogat mérése, valamint a derék-csípő arány kiszámítása is szükséges.

Lehetséges szövődmények és kockázatok
Az elhízás számos kórfolyamat kiváltója, a szív- és érrendszeri betegségeknél egyenesen önálló kockázati tényező. A túlsúlyos embereknél a szívbetegség kétszer gyakoribb, mint a normál testsúlyúaknál, míg az elhízottaknál már háromszoros a kockázati tényező. A súlygyarapodás értelemszerűen jelentős terhet ró a szívre: a nagyobb testtömeg egyrészt bővebb vérellátást igényel, másrészt a zsírszövetet sűrűn behálózó erek nagyobb többletet jelentenek mind a felület, mind az egyes anyagok termelése szempontjából. Az elhízás kapcsán nem feledkezhetünk el a magasvérnyomás-betegségről (hipertónia) sem.

Néhány adat a szövődményekre vonatkozóan:

• a hipertóniás betegek 77%-a egyben elhízott is és számos adat bizonyítja az elhízás közvetlen hatását a hipertónia kialakulására
• cukorbetegek döntő többségét kitevő 2-es típusú cukorbetegségben szenvedők 85%-a elhízott
• a testsúly 10%-os növekedése férfiaknál 13%-kal, nők esetében 8%-kal emeli a koszorúérbetegség előfordulását
• a posztmenopauzális emlőrák több mint 11%-ban az elhízás direkt következménye
• hasonló mértékű a vastagbélrák kialakulására gyakorolt hatása is

Az elhízás két típusának megkülönböztetése azért is fontos, mert a két típus különböző betegségek kialakulására hajlamosít.

A centrális, "alma" típusú elhízáshoz rendszerint magas vérnyomás, infarktus, agyvérzés, emelkedett vérzsírszint (koleszterin, triglicerid), 2-es típusú cukorbetegség társul.
A perifériás vagy "körte" típusú elhízás elsősorban mozgásszervi és visszérbetegségek kialakulásának kockázatást növeli.

Cikkünkben elsősorban az elhízás egészségre káros következményeiről olvashattak, de mindenkinek érdemes szem előtt tartania, hogy a kóros soványság és a koplalás szintén káros a szervezetre. Azt sem szabad elfelejteni, hogy minden ember különböző, ami jót tesz az egyiknek, káros lehet a másiknak.

Ezért mindenkinek, aki fogyókúrába kezd, azt javasoljuk, hogy konzultáljon szakemberekkel: orvossal, dietetikussal és edzővel egyaránt!