Az elhízás kialakulásához több tényező hozzájárulhat, ám az esetek döntő többségében a túlzott energiafelvétel és a csökkent energialeadás az oka. Az elmúlt évtizedekben az elhízott emberek számának növekedése egyre szorosabban összefügg az életmódban bekövetkezett változásokkal: nagyobb zsírtartalmú ételeket eszünk, s mind gyakoribbá válik az ülőmunka, illetve a fizikai aktivitás csökkenése, hiánya. Ilyen életvitel mellett évente átlagosan egy kilogrammal nő a testtömeg, s ez az évek során tetemes testtömeg-gyarapodást eredményez, amely egészségkárosodásra vezethet. Az elhízás terjedése, gyakorisága szociális és gazdasági problémákat is felvet, hiszen az elhízáshoz társult betegségek 4%-ról 7%-ra növelték az egészségügyre fordított kiadásokat az Európai Unió országaiban.

Ugyancsak közismert a zsíroknak és a szénhidrátoknak a testtömeg-szabályozásban betöltött szerepe. A szakirodalom áttekintése során kitűnt, hogy az elmúlt esztendőkben fokozott figyelmet szenteltek a zsírok és a zsír-szénhidrát arány elhízásra gyakorolt hatásainak vizsgálatára.

A CARMEN-tanulmány
A CARMEN betűszó (CARbohydrate Management in European National Diets) fémjelezte azt a kísérletsorozatot, amelyet öt európai kutatóközpontban végeztek hat hónapon keresztül, azonos időben. A kutatásokat az EU FAIR-programja támogatta a Cukorgyártók Európai Bizottságával (CEFS) karöltve. A részt vevő országok és kutatóhelyek a következők voltak: University of Maastricht Nutrition Toxicology and Environment Research (Hollandia), Royal Veterinary and Agricultural University of Copenhagen, Research Department of Human Nutrition (Dánia), MRC Dunn Clinical Nutrition Centre of Cambridge (Anglia), Deutsches Institut für Ernährungsforschung (Németország, Potsdam) és University Hospital Germans Trias Pujol, Eating Disorders Unit (Spanyolország, Barcelona).

A tanulmány a csökkentett zsír- és ezzel párhuzamosan a megnövelt szénhidráttartalmú diétának a táplálkozásra, a testtömegre és a vérzsírokra gyakorolt hatását vizsgálta. A kísérleteket hat hónapon keresztül végezték önként jelentkező, 20 és 55 éves kor közötti, elhízott felnőttek bevonásával, akiknek a testtömegindexe (BMI = body mass index) 26 és 35 között mozgott. További megszorítás volt, hogy a jelentkezők közül kizárták az endokrinológiai, a máj- és a hematológiai betegségekben szenvedőket. A holland, a dán, az angol, a német és a spanyol felnőttek tápanyagokban hasonló diétát kaptak, de természetesen valamenynyien a hazájukra jellemző, megszokott ételek formájában.

Három-három csoportot állítottak fel, csoportonként száz-száz emberrel. A kontrollcsoport az addig megszokott étrendjén élt, amely 40% teljes zsírtartalmú ételből állt. A 2. számú csoport egyszerű szénhidrátot kapott 10%-kal kevesebb energiát tartalmazó zsírral, mint a kísérlet megkezdése előtt. Ezt a hiányt a cukrot tartalmazó ételek növelésével kompenzálták. A 3. csoport a szintén kis zsírtartalmú diéta mellett komplex szénhidrátokat fogyasztott, azaz ezúttal a zsírt elsősorban keményítőtartalmú táplálékokkal helyettesítették.

A kísérletekben részt vevő önkéntesek a hat hónap folyamán továbbra is az otthonukban laktak, s ugyanúgy szerezték be az ételeikhez szükséges élelmiszereket, mint azelőtt. Pontosabban azokban az üzletekben vásároltak, amelyeket a kísérleteket vezető centrumok láttak el áruval. Ily módon a csoportok tagjai körülbelül hatvan-száz ételféleség közül választhattak. Természetesen időről időre kötelezően vásárolniuk kellett friss termékeket is, például kenyeret, zöldséget, gyümölcsöket és húst, ahogyan ezt a korábbi életükben megszokták.

A csoportok táplálékfelvételét köz- ponti számítógépes rendszer ellenőrizte, így a kísérletek során össze tudták hasonlítani az egyes országokban levő csoportok adatait.
A zsír és a szénhidrát egymáshoz viszonyított aránya igen nagy szerepet játszik a testtömeg alakulásában. Az újszerű diétát folytató személyeknél a hat hónap alatt a testtömeg átlagosan egy-két kilogrammal csökkent, jóllehet nem ez volt a kísérlet elsődleges célja, mivel a részt vevő személyek napi kalóriafelvételét nem csökkentették számottevően.

A kísérlet során egzakt módon bebizonyosodott, hogy a testtömeg csökkenését mindenekelőtt a zsírfelvétel mérséklése idézi elő, mégpedig úgy, hogy eközben az izomtömeg nem csökken, sőt, a 3. csoportban elvégzett speciális vizsgálatok eredményei szerint még növekedett is. A diéta során a vér zsírtartalma nem növekedett a zsírfelvétel csökkenése és a szénhidrátfelvétel növekedése miatt. A három csoportban nem mutatott számottevő eltérést a triglicerid, a HDL-koleszterin, amelyet "jó" koleszterinként aposztrofálnak, és az LDL-koleszterin, azaz a "rossz" koleszterin aránya.

Az egyszerű cukrok felvétele a kis zsír- és a nagy szénhidráttartalmú diétában nem cáfolta a súlyra és a vérzsírra gyakorolt pozitív hatást.
Néhány évvel ezelőtt a tudományos társadalom még megosztott volt az elhízás kezelését illetően, s noha alkalmazott kis zsír- és nagy szénhidráttartalmú diétákat, azoknak biztonságossága és hatékonysága tekintetében korántsem volt egységes, nem beszélve az ilyen diétáknak a vérzsírokra és a kardiovaszkuláris betegségekre gyakorolt hatásáról. A fenti kérdésekre adott válaszokat illetően a CARMEN-tanulmány mindenképpen árnyaltabb képet ad a ma orvosai és dietetikusai számára.

Prof. Biacs Péter főigazgató
Bay Zoltán Alkalmazott Kutatási Alapítvány