Az egyszerű cukrok (monoszacharidok) közé tartozik a szőlőcukor, a gyümölcscukor, valamint a nyákcukor. A szőlőcukor nagyobb mennyiségben az összetett szénhidrátok lebontásával keletkezik a szervezetben, de gyümölcsökkel közvetlenül is felvesszük. Az összetett szénhidrátok (poliszacharidok) legfontosabb képviselői a keményítő és a glikogén. Táplálkozásunk során elsősorban keményítőt veszünk fel, főként a gabonafélék magvaiból és a burgonyából készült ételek kapcsán. Az emberi szervezet számára a napi energiamennyiség kb. 55%-a kell, hogy szénhidrátból álljon. Az egészséges táplálkozás ajánlásai értelmében a keményítő- és élelmirost-fogyasztásunkat emelni, cukorfogyasztásunkat pedig csökkenteni kellene. Az összetett szénhidrátok fogyasztásának emelésével megfelelő arányban a zsír- és cukorfogyasztásunkat csökkenteni lehetne.


A nem emészthető szénhidrátok

Az egészséges táplálkozás ajánlásai között előtérbe kerül az élelmi-rostok fogyasztásának emelése is, tekintettel arra, hogy a rosthiányos táplálkozás számtalan betegség kialakulásához vezethet (székrekedés, daganatos betegségek, elhízás, cukorbetegség, érelmeszesedés stb.). A székrekedés következtében fokozódik a vastagbélben a nyomás, amely tartós fennállás esetén a vastagbél nyálkahártyájának kiboltosulását idézi elő. Egyre több kutatási eredmény világít rá arra, hogy a rostokban szegény táplálkozás és a vastagbél rosszindulatú daganata között összefüggés található. Az elhízás és a rosthiányos táplálkozás között is létezik kapcsolat, hiszen populációs adatok bizonyítják, hogy a könnyen felszívódó szénhidrátok, cukrok, a finom kiőrlésű lisztek és a zsiradékok képezik táplálkozásunk gerincét, amelyek köztudott, hogy gyorsan felszívódnak és a zsírszövet felhalmozódását idézik elő.

A leggazdagabb diétásrost-forrásaink (cellulóz, hemicellulóz, pektin, lignin) a gabona eredetű élelmiszerek, étkezési búzakorpa, búzacsíra, ezek felhasználásával készült sütőipari termékek. A zöldségek és a főzelékek is jelentős diétásrost-tartalommal bírnak.


Cukorpótló anyagok

A cukorfogyasztás mérséklését segíthetik a különböző cukorpótló készítmények. Az ún. energiát szolgáltató cukorpótló a szorbit és a glukonon. Az energiamentes cukorpótlók közé tartozik a szacharin, a ciklamát és az aszpartám. A cukorpótló szereknek a jelentősége elsősorban abban rejlik, hogy az édes íz megtartása mellett a cukorfogyasztásból származó luxusenergiától szabadulhatunk meg.


Szénhidrátok a cukorbetegek étrendjében

Általános szabály, hogy minden étkezésnek megfelelő mennyiségű szénhidrátot kell tartalmaznia. Ennek az a magyarázata, hogy inzulinnal kezelt cukorbetegek esetén, ha a folyamatos inzulinhatást gyakran ismétlődő szénhidrátbevitellel nem ellensúlyozzák, a vércukor esése, hipoglikémia következhet be. Az inzulin nélkül kezelt cukorbetegeknél azért szükséges minden étkezésnél szénhidrátbevitel, mert a hasnyálmirigy inzulinelválasztását főként a szénhidrátokból felszabaduló szőlőcukor fokozza. Arra a kérdésre, hogy mikor, mennyi szénhidrátot kell a cukorbetegnek elfogyasztania, a következő magyarázat szolgál.

 A szervezet inzulinérzékenysége napszakos ingadozást mutat, amely azt jelenti, hogy a legkisebb reggel és késő délután, a legnagyobb délben és éjjel. A napszakos ingadozás figyelembevételével reggelire nyilvánvaló kevesebb szénhidrátot szabad fogyasztani, mint ebédre vagy vacsorára. A cukorbetegek étrendjének megtervezéséhez a glikémiás index alkalmazása komoly segítséget jelent. A glikémiás index fogalma alatt az egyes szénhidráttartalmú élelmiszereknek és ételeknek a szőlőcukorhoz vagy a fehér kenyérhez viszonyított vércukoremelő képességét értjük. A diabéteszes diéta összeállításánál a szénhidrátok megtervezését igen körültekintően kell kialakítani.


A szénhidrátok szerepe az epebetegek diétájában

Az epebetegek étrendjében a héjjal együtt feldolgozott gabonaipari termékek részesíthetők előnyben. A rostok megfelelő mennyiségben történő fogyasztása biztosítja a normális bélműködést, megakadályozza epebetegeknél az igen gyakran előforduló székrekedés kialakulását. Az étrend összeállításánál nem szabad elfeledkezni arról, hogy bőséges rostbevitel mellett jelentős folyadékot is biztosítani kell a szervezet számára, tekintettel arra, hogy a rostok a bélben megduzzadva folyadékot kötnek meg. A sütőipari termékek közül az epebetegeknek elsősorban a teljes kiőrlésű vagy korpával dúsított lisztből készült "másnapos" termékeket célszerű javasolni. A péksüteményeknek nem mindegyik változata alkalmazható az étrendben.

A vajas, friss kelt tészták szénhidrátban és zsírban is gazdagok, továbbá melegen fogyasztva epegörcsöt válthatnak ki. Igaz, hogy ha kihűlt, akkor kevésbé okoz panaszt, de kalóriatartalma következtében a testsúlyt növelheti. A szárazhüvelyesek (bab, borsó, lencse) erős puffasztó hatásuk miatt
epebetegek étrendjében nem javasolt.


A szénhidrátok hatása a zsíranyagcserére

A fruktóz, glukóz, szacharóz nagy mennyiségű fogyasztása hypertriglyceridaemiát okozhat. Az ezekből származó foszfátokból az arra hajlamos egyénekben glicerin képződik, amelyből a májban triglycerid alakulhat ki. Tapasztalatok szerint ezekben az esetekben néhány napos szénhidrátszegény diéta a triglyceridszintet képes mérsékelni. A mono- és diszacharidoknak közvetetten negatív hatása, hogy stimulálják az inzulinelválasztást, akár hyperinzulinaemiát is létrehozhatnak, amely elősegíti az atherosclerosis kialakulását. Sokkal kedvezőbb hatása van az összetett szénhidrátok fogyasztásának. A vízben oldódók a lipidanyagcserét kevésbé érintik, inkább más kórképek terápiájában alkalmazhatók. A vízben oldódók nagyobb mennyiségben történő fogyasztása kb. 5-10%-kal csökkentheti az össz- és LDL-koleszterinszintet.


Szénhidrátok a fogyókúrában

Bár a szénhidrátok kevésbé hizlalnak, mint a zsírok, de bizonyos mértékű korlátozásra szükség van. Fogyókúrában napi egy-két vékony szelet barna kenyér vagy rozskenyér fogyasztása megengedett. A tésztafélék nem feltétlenül illenek a kalóriaszegény étrendbe. Kivételt képezhetnek a magas rosttartalmú tésztafélék, amelyek maximum 10 dekagrammnyi mennyiségben időszakonként beiktathatók a diétába, tekintettel arra, hogy magas rosttartalmuk csökkenti az étvágyat, és teltségérzetet okoz. A fogyókúra ideje alatt édességeket, süteményeket, csokoládét fogyasztani nemcsak azért tilos, mert magas a szénhidráttartalmuk, hanem ezek a termékek jelentős zsírtartalommal is rendelkeznek. A zöldségek, főzelékek képezik a fogyókúra gerincét, majdnem minden fajtájuk jól alkalmazható az étrendben.

A burgonya alacsony zsír- és energiatartalma miatt beleillik a fogyókúrába, de egyáltalán nem mindegy, hogy elkészítésénél mit használtunk fel. A rizs szénhidráttartalma több mint háromszorosa a burgonyáénak, ezért még kevésbé illeszthető a fogyókúrába, mint a burgonya. A gyümölcsök egy részét korlátlan mennyiségben lehet fogyasztani, elsősorban azokat, amelyeknek szénhidrát- és energiatartalma alacsonyabb. Ide tartozik pl. az alma, egres, málna, meggy, narancs, ribizli stb. Korlátozott mennyiségben fogyasztható a banán, a mogyoró, a szőlő, az őszibarack és a szilva is. A fogyókúra hosszú távú alkalmazásánál lényeges szempont a napi kb. két liter folyadék elfogyasztása. Kizárólag alkoholmentes, energiaszegény italok jöhetnek szóba, elsősorban víz vagy ásványvíz, light italok.