Főlap



Üzletvitel
AZ ERDŐGAZDA ADÓZÁSÁRÓL EGYSZERŰEN
ÚTMUTATÓ MAGÁNERDŐGAZDÁLKODÓK RÉSZÉRE

Az Országos Erdészeti Egyesület, mint az erdőgazdálkodók, erdészek szakmai és érdekképviseleti szervezete célul tűzte ki, hogy a magánerdőgazdálkodás megerősödése érdekében a szakmai és gazdasági ismeretek bővítését szorgalmazza rendelkezésre álló eszközeivel. Legfontosabbnak a tájékoztatást tartjuk, ezért kiadványsorozatot indítottunk el, amelynek kötetei útmutatóul szolgálnak az erdőtulajdonosok és az erdőgazdálkodók részére

A gazdálkodást és az adózást több törvény szabályozza. A sorozat új, 5. kötetét vezérfonalnak szánjuk a törvények útvesztőjében, kiemelve és összefoglalva a különböző törvényekben, rendeletekben foglalt előírásokat, lehetőségeket, amelyek a magánerdőgazdálkodókat érintik.

A gazdálkodási forma megválasztása fontos döntés, amely meghatározhatja a gazdálkodás eredményességét szakmai és pénzügyi tekintetben egyaránt.
Ehhez a döntéshez kívánunk segítséget adni azzal, hogy könyvünkben az erdőtulajdonosokra, erdőgazdálkodókra vonatkozó általános és a különleges adózási szabályokat a lehetséges gazdálkodói formákkal összefüggésben ismertetjük.

A könyv első három fejezete általános tájékozódást és eligazítást ad a gazdálkodási módok és adózási formák között. Jelenleg, és valószínűleg még jó darabig, a magánerdőgazdálkodásban meghatározó lesz a kis erdőbirtok, vagy a mezőgazdasági termelés kiegészítő részeként működő erdőtulajdon. Ezért a IV-V. fejezetben részletesebben ismertetjük a mezőgazdasági őstermelői tevékenységet és a családi gazdálkodást. A kis erdőgazdálkodókra, erdőtulajdonosokra - ha a jogszabályi feltételek egyébként adottak - talán ezek az adózási módok a legkedvezőbbek. A 2003-as évtől nyílt lehetőség az egyéni és társas vállalkozásokban az egyszerűsített vállalkozói adó alkalmazására. Ezért fontosnak tartottuk ennek, mint új adózási lehetőségnek a vázlatos bemutatását is (VI. fejezet).

Az erdőtulajdonlás és a magánerdőgazdálkodás közgazdasági kérdéseivel elmélyültebben foglalkozó gyakorló erdőgazdáknak és erdész szakembereknek szántuk a VII. fejezetet, mely a birtok és üzemnagyság, valamint a lehetséges gazdálkodási formák adózási kapcsolatrendszerét elemzi.

Az erdőgazdákat napjainkban a gazdasági kérdések közül az adózás témakörén túl - csakúgy mint a gazdaság más szereplőit is - leginkább az Európai Uniós csatlakozásból adódó változások foglalkoztatják.
Az egyébként is nagy költség és eszközigényű erdőgazdálkodást a jelenleg igénybe vehető hazai támogatások is nagyértékben befolyásolják. Ezért várakozással tekintenek az erdőgazdák az uniós csatlakozással megnyíló támogatási lehetőségekre is. Szükségesnek tartottuk tehát röviden összefoglalni ezeket tájékoztató jelleggel könyvünk VIII. fejezetében.

A magánerdőgazdálkodás újbóli megindulása alig egy évtizedes múltra tekint vissza. Igazgatási, szakmai és gazdasági feltételrendszerét a gazdálkodás gyakorlatának tapasztalatai alapján feltehetően a jövőben még változtatni és célszerűen alakítani fogják. A küszöbön álló Európai Uniós csatlakozásnak is várható ilyen hatása. Szeretnénk ezért a könyv anyagát időnként a változások függvényében frissíteni, ezzel is segítve az erdőgazdák munkáját.

Az Országos Erdészeti Egyesület szívesen venné az olvasók kritikai megjegyzéseit is, melyek a későbbiekben egyes témakörök részletesebb kidolgozásával vagy a megoldatlan kérdések erre hivatott szakemberek által történő megválaszolásával segítenék az erdőgazdák tevékenységét.

Az ország erdőterületének 40%-a (mintegy 780 000 ha) magántulajdonban van. Ez a jövőben bővülni fog a mezőgazdaságilag gazdaságosan nem hasznosítható termőföldeken megvalósuló erdőtelepítés révén. Az összes magánkézben levő erdőterületből mintegy 280 ezer ha-on nincs nyilvántartott erdőgazdálkodó, nem folyik szakszerű erdőgazdálkodás. Reméljük, hogy ez a kiadvány is segít abban, hogy e területek tulajdonosai is megtalálják a megfelelő gazdálkodási módot. Így a kialakuló jobb tulajdonosi szemlélet hatására nem maradnak kezeletlenek, nem károsodnak az erdők.

Az erdőtulajdonosok és a nemzetgazdaság közös érdeke, hogy sikeres és a gazdasági szabályozás oldaláról is átlátható legyen a magánerdőgazdálkodás, hosszú távon biztosítva a magántulajdonú erdők értékállóságát, ezáltal a tulajdonosoknak az erdőfenntartásban való érdekeltségét.

Cserép János
OEE elnök




TARTALOMJEGYZÉK


I. AZ ERDÉSZETI IGAZGATÁS, AZ ERDŐTULAJDONOS ÉS AZ ERDŐGAZDÁLKODÓ KAPCSOLATI RENDSZERE 1
I.1. Az erdészeti igazgatás 1
I.2. Az erdőgazdálkodó 2
I.3. Az erdőtulajdonos és az erdőgazdálkodó kapcsolata 3
I.3.1. Az erdőtulajdonos jogai és kötelezettségei 4
I.3.2. Az erdőgazdálkodó jogai és kötelezettségei 4
I.3.3. Választható erdőgazdálkodási formák 5
II. AZ ERDŐGAZDÁLKODÁS GYAKORLÁSÁRA VÁLASZTHATÓ GAZDÁLKODÁSI FORMÁK ÉS ADÓZÁSI MÓDOK 5
II.1. Egyéni erdőgazdálkodás 13
II.2. Erdőgazdálkodás megbízottal 13
II.3. Erdőgazdálkodás társasági formában. 14
II.4. A haszonbérlet 14
III. A MAGÁNSZEMÉLY ERDŐGAZDÁLKODÁSBÓL SZÁRAMZÓ JÖVEDELME, ADÓZÁSA 17
III.1. Általános szabályok 17
III.2. Az erdőtulajdonos, erdőgazdálkodó magánszemély jövedelem megállapítására és adózására vonatkozó szabályok 18
III.2.1. Az önálló tevékenység 18
III.2.2.A mezőgazdasági őstermelő 19
III.2.3. A családi gazdálkodó, a családi gazdaság 19
III.2.4. Az egyéni vállalkozó 19
III.2.5. A társas vállalkozásokra vonatkozó szabályok 20
IV. A MEZŐGAZDASÁGI ŐSTERMELŐ és AZ ŐSTERMELŐ ERDŐGAZDÁLKODÓKRA VONATKOZÓ SZABÁLYOK 20
IV.1. Ki minősül mezőgazdasági őstermelőnek 20
IV.2. Az őstermelői igazolvány 20
IV.2.1.Az értékesítési betétlap 22
IV.3. A családi őstermelői igazolvány 22
IV.4. Fogalmi értelmezések az őstermelőknél 23
IV.4.1. A saját gazdaság 23
IV.4.2. Mezőgazdasági őstermelői termékek és tevékenységek 23
IV.5. A mezőgazdasági kistermelő (őstermelő) sajátos adózási szabályai 24
IV.5.1. A bevétel megállapítása 24
IV.5.2. A mezőgazdasági őstermelő - kistermelő és az általános forgalmi adó 27
IV.5.3. Az erdő véghasználat 29
IV.5.4. Bevételnek nem számító tételek és bevételt csökkentő tételek 30
IV.5.5.1. A járművek és a mezőgazdasági gépek költségei 32
IV.5.5.2. A kizárólag üzemi célt szolgáló tárgyi eszközök költségelszámolása 37
IV.5.5.3 A tárgyi eszköz és nem anyagi javak értékcsökkenési leírásának szabályai 38
IV.5.5.3.1. A tárgyi eszközök meghatározása 38
IV.5.5.3.2. A nem anyagi javak meghatározása 39
IV.5.6. Az értékcsökkenés elszámolása 40
IV.5.7. Veszteség kezelése 41
IV.6. A mezőgazdasági kistermelők adózása 41
IV.6.1. Az átalányadó 42
IV.6.2. A mezőgazdasági őstermelő nyilvántartásai 43
IV.6.3. Az adófizetés 45
IV.7. Az őstermelő erdőgazdálkodó még számításba vehető köztartozási kötelezettségei 45
V. A CSALÁDI GAZDASÁG RÉSZLETES ISMERTETÉSE 46
V.1. A családi gazdaság tevékenységi körei 46
V.2. A családi gazdasággal kapcsolatos fogalom meghatározások 47
V.3. A családi gazdaság megalakítása és nyilvántartásba vétele 49
V.4. A családi gazdaság tagjainak adózása 49
V.5. A családi gazdaság különleges kedvezménye 50
V.6.1. A termőföld eladásából származó jövedelem 52
V.7. A gazdálkodó család nem mezőgazdasági őstermelő tevékenységének elszámolása 52
VI. AZ EGYSZERŰSÍTETT VÁLLALKOZÓI ADÓ 53
VII. A BIRTOK- ÉS ÜZEMNAGYSÁG, A GAZDÁLKODÁSI FORMA ÉS AZ ADÓZÁS KAPCSOLATA A MAGÁNERDŐGAZDÁLKODÁSBAN 57
VII.1. Az erdőbirtok és az erdészeti üzem 57
VII.2. Az erdőtulajdonos és az erdőgazdálkodó kapcsolata 60
VII.3. A tulajdonosi hozam 63
VII.4. Javaslatok, tanácsok az erdőtulajdonosoknak 64
VIII. MILYEN TÁMOGATÁSOKRA SZÁMÍTHATNAK AZ ERDŐGAZDÁLKODÓK AZ EURÓPAI UNIÓBAN? 65
IX. JOGSZABÁLY JEGYZÉK 68





I. AZ ERDÉSZETI IGAZGATÁS, AZ ERDŐTULAJDONOS ÉS AZ ERDŐGAZDÁLKODÓ KAPCSOLATI RENDSZERE


Az erdő kézzelfogható anyagi jellegű, gazdasági hasznai mellett (a levegő, a vizek, a talaj, számos élőlény, a táj vagyis a környezet védelmével, üdülési, pihenési lehetőségeivel) az ember számára nélkülözhetetlen nem anyagi jellegű szolgáltatásokat is nyújt. Nemcsak tulajdonosi - gazdálkodói, hanem közösségi érdek is fűződik ahhoz, hogy az erdő anyagi és nem anyagi jellegű szolgáltatásait hosszútávon élvezhessük. A világ legtöbb országában ennek garanciáit törvényi szabályozással teremtették meg, így Magyarországon is az erdőről és az erdő védelméről szóló 1996. évi LIV. törvény (továbbiakban Evt.) és a törvény végrehajtásáról szóló 29/1997. (IV.30.) FM rendelet (továbbiakban Vhr.) megalkotásával. Az Evt. és a Vhr. szabályozza az erdőtulajdonosok, erdőgazdálkodók jogait és kötelezettségeit, e jogszabályokban foglaltak érvényesítése az erdészeti igazgatás feladata.


I.1. Az erdészeti igazgatás

Az erdészeti igazgatás (szakigazgatás) nem más, mint a közérdeknek az erdőgazdálkodásban történő érvényesítésére az állam által működtetett irányítási, szervezési és hatósági feladatokat ellátó intézményrendszer. Az erdészeti igazgatás feladatai az erdőgazdálkodáson és az erdővagyon-védelmén kívül kiterjednek az elsődleges fafeldolgozásra is. Az intézményrendszer élén a földművelésügyi és vidékfejlesztési miniszter áll. Az erdészeti igazgatás szakmai irányítója a Földművelésügyi és Vidékfejlesztési Minisztériumon belül működő Erdészeti Hivatal. Jogszabály-előkészítő, szabályozási szerepén kívül, az Erdészeti Hivatal jár el másodfokú, jogorvoslati ügyekben is.

Az erdészeti igazgatás első fokon eljáró, az erdőgazdálkodókkal, erdőtulajdonosokkal közvetlenül kapcsolatot tartó szerve az Állami Erdészeti Szolgálat. Feladatait tíz területi igazgatósága útján látja el (1.számú ábra). Az erdőtulajdonosok és gazdálkodók a területi igazgatóságokkal állnak elsődlegesen ügyféli, pályázói kapcsolatban.



1.számú ábra

Az Állami Erdészeti Szolgálat területi igazgatóságainak illetékességi területe és az ország közigazgatási beosztása megyék szerint.

Az Állami Erdészeti Szolgálat területi igazgatóságai a feladatmegosztásnak megfelelően két fő egységre tagozódnak: erdőtervezési irodára és erdészeti hatóságra.

Az erdőtervezési irodák fő feladatai:
- állami feladatként az erdővagyon rendszeres felmérése (erdőleltár) és az így nyert adatokból körzeti erdőtervek készítése a tartamos erdőgazdálkodás kereteinek meghatározása céljából,
- megrendelés alapján a körzeti erdőtervekből gazdálkodói üzemtervek készítése az erdőgazdálkodók számára,
- az erdőgazdálkodással kapcsolatos szakmai szolgáltatások nyújtása: adatszolgáltatás, térkép készítés, erdőtelepítési kiviteli tervek, termőhelyfeltárási szakvélemények, erdőérték becslések, erdei kárérték becslések, földmérési munkák, erdei közjóléti fejlesztési tervek, stb. készítése. E tevékenységek költségeit a megrendelő viseli.


Az erdészeti hatóság (erdőfelügyelőségek) fő feladatai:
- az erdőgazdálkodók (természetes személyek vagy szervezetek) nyilvántartásba vétele,
- az erdőgazdálkodók számára készített üzemtervek jóváhagyása,
- az üzemtervek előírásait éves feladatra lebontó éves gazdálkodási tervek jóváhagyása,
- az éves erdősítési, erdőnevelési és fakitermelési munkák szakszerűségének helyszíni ellenőrzése (műszaki átvétele),
- az erdőgazdálkodást segítő normatív támogatások kifizetése, a felhasználás ellenőrzése,
- az erdőtelepítésre, erdőfenntartásra, erdei közjóléti beruházásokra, erdészeti ismeretterjesztésre szóló pályázatok elbírálása, az elnyert támogatások felhasználásának ellenőrzése,
- szakszerűtlen erdőgazdálkodás, vagy engedély nélküli tevékenység észlelésekor az erdőgazdálkodási bírság megállapítása,
- az erdő látogatási szabályainak megszegése esetén illetve, az erdőben okozott károkért erdővédelmi bírság megállapítása,
- erdőterület más célú igénybevételének engedélyezése,
- az erdőgazdálkodók tevékenységének évenkénti értékelése és arról az ágazatirányítás számára statisztikai adatok szolgáltatása.



I.2. Az erdőgazdálkodó


Az Evt. szerint erdőgazdálkodónak az erdőterület tulajdonosa vagy jogszerű használója minősül. A törvény rendelkezéséből adódik, hogy egy-egy, természetben összefüggő, társult erdőgazdálkodásra kötelezett területnek csak egy erdőgazdálkodója lehet. Természetesen több társult erdőgazdálkodásra kötelezett erdőterületeknek ugyanaz a személy vagy szervezet is lehet az erdőgazdálkodója.
Egyetlen erdőtulajdonos esetén az erdőgazdálkodó személye megegyezhet a tulajdonossal, de dönthet úgy is a tulajdonos, hogy másra ruházza át az erdőgazdálkodói feladatok ellátását. Ugyancsak erdőgazdálkodó lehet az egyedüli használati joggal rendelkező, a haszonélvező (pl. özvegyi joggal élő), a vagyonkezelő. Ilyenkor a tulajdonos(ok) csak akkor jogosult(ak) dönteni az erdőgazdálkodó személyéről, ha a használati joggal rendelkező, a haszonélvező vagy a vagyonkezelő felszólításuk ellenére sem jegyezteti be magát erdőgazdálkodóként.
Több tulajdonos esetén az erdőtulajdonosoknak egyetlen személyt vagy szervezetet kell megnevezniük erdőgazdálkodónak, ilyen esetben beszélünk társult erdőgazdálkodásról (társult magánerdőgazdálkodás).

Az erdőgazdálkodó megjelölésekor a tulajdonos vagy tulajdonosok több lehetőségből választhatnak:
- szerződéssel haszonbérletbe adás,
- szerződéssel történő megbízás,
- erdőgazdálkodó szervezet alakítása (pl. erdőbirtokossági társulat, erdőszövetkezet, egyéb gazdasági társaság).

Mindegyik formának közös vonása, hogy írásbeli szerződésbe kell foglalni. A szerződésben rögzíteni szükséges, hogy az az Evt.-ben meghatározott jogok és kötelezettségek átruházására vonatkozik. Emellett a szerződésben fel kell tüntetni az erdőterület ingatlan-nyilvántartási adatait is (település, helyrajzi szám, földrészlet/alrészlet területe). Az egyes módokról a könyv következő fejezetében részletesen szólunk.
Az erdőgazdálkodó megjelöléséhez nem szükséges a tulajdonosok egyhangú döntése, erdőbirtokossági társulatot a tulajdoni hányad szerinti kétharmadot meghaladó többség alakíthat, más formához (pl. megbízás) elég az egyszerű, 50 %-ot meghaladó többség. A döntéssel egyet nem értő vagy nem nyilatkozó tulajdonosok polgári peres úton érvényesíthetik érdekeiket.

Az erdőgazdálkodó lehet természetes személy (magánszemély), jogi személy (pl. korlátolt felelősségű társaság, erdőbirtokossági társulat) ill. jogi személyiség nélküli cégbírósági bejegyzésre kötelezett szervezet (pl. betéti társaság). Csak felnőtt korú, korlátlan cselekvőképes, természetes személyt és csak csőd-, vég- vagy felszámolási eljárás hatálya alatt nem álló szervezetet lehet erdőgazdálkodónak megjelölni. Egyéni vállalkozó esetén az adóhatóság, míg gazdálkodó szervezet esetén a cégbíróság által elfogadott tevékenységi körben szerepelnie kell az erdőgazdálkodásnak is.

A tulajdonosok által megnevezett megbízott erdőgazdálkodó, vagy létrehozott erdőgazdálkodó szervezet köteles az erdőterület fekvése szerinti illetékes erdészeti hatóságnál nyilvántartásba vételét kérni. A nyilvántartásba vételről az erdészeti hatóság határozatot hoz, s nyilvántartásában rögzíti az erdőgazdálkodó nevét (cégét), székhelyét, valamint képviselőjének nevét, a jogszerű használatában álló erdőterület(ek) adatait. A nyilvántartásban szereplő adatokban beállt változásokat az erdőgazdálkodó köteles harminc napon belül bejelenteni az erdészeti hatóságnak. Az erdőgazdálkodó felel mindazon károkért, amelyek a bejelentett adat valótlanságából vagy a bejelentés elmulasztásából fakadnak. A nyilvántartásba vételtől fogva az erdőgazdálkodó felel az erdő tulajdonosokat terhelő erdészeti igazgatási kötelezettségekért (lásd I.3.2 fejezet).

Lényeges megjegyezni, hogy a kitermelt faanyag, továbbá az egyéb javak és szolgáltatások nem kerülnek az erdőgazdálkodó tulajdonába. A haszonvételek során termelődő javak és szolgáltatások tulajdonlásáról a tulajdonosok és az erdőgazdálkodó közötti szerződés, illetve az erdőgazdálkodó működésére vonatkozó alapszabály dönt. A társult erdőgazdálkodás végezhető az erdőgazdálkodó személyétől függetlenül a magánszemély önálló tevékenységeként vagy társas vállalkozásban.

Az erdőgazdálkodónak a megkötött szerződésben (alapszabályban) foglaltak szerint kell elszámolnia az erdőterület tulajdonosaival, tájékoztatni kell őket az elvégzett munkáról, az erdőt érintő eseményekről. Az erdőgazdálkodó ténykedése során köteles az erdészeti hatóság által nyilvántartásba vett erdészeti szakszemélyzetet (erdészt), vagy ilyen személyt foglalkoztató szervezetet igénybe venni a gazdálkodás szakszerűségének biztosítására (pl. gyérítésjelölés).

Az erdőgazdálkodó tevékenységét akkor kezdheti meg, ha bejegyzi az erdészeti hatóság és jogosultsága akkor szűnik meg, ha az erdészeti hatóság által vezetett nyilvántartásból törlik. A törlést a következők alapozhatják meg:
- az erdőgazdálkodót feljogosító szerződés lejárta,
- a szerződésben foglalt felmondási feltételek teljesülése esetén a szerződés felmondása,
- az erdőgazdálkodó erdő fennmaradását és fejlődését veszélyeztető mulasztása vagy szakszerűtlen tevékenysége,
- természetes személynél az erdőgazdálkodó halála,
- szervezetnél annak jogutód nélküli megszűnése, felszámolása, végelszámolása.

Egyes szerződéstípusok esetén (pl. haszonbérleti szerződés) a szerződés felmondásának érvényességéhez szükséges a másik fél tudomásulvétele is. Vitás esetekben polgári peres eljárásban mondható ki a szerződés felbontása.
Az erdőgazdálkodó törlésével egy időben, ha újat nem jelöltek meg a tulajdonosok, az erdészeti hatóság határidő megjelölésével felszólítja az erdő tulajdonosait, hogy nevezzenek meg új erdőgazdálkodót.



I.3. Az erdőtulajdonos és az erdőgazdálkodó kapcsolata

Az erdővel való olyan jövedelmező gazdálkodás, amely egyúttal az erdővagyon megőrzését, sőt gyarapítását is szolgálja - a nemzeti érdek mellett - leginkább az erdőtulajdonosok érdeke. Az erdőgazdálkodáshoz szükséges eszközök-, szakismeret-, hatósági engedélyek megszerzése, az erdőgazdálkodást segítő támogatási rendszer működtetése nehézkessé válna, ha minden erdőtulajdonos egyúttal önálló erdőgazdálkodó is lenne.

Abban az esetben, ha egy erdőterület az egyes tulajdonostársak osztatlan közös tulajdonában van, vagy az egyéni tulajdonos erdeje önálló gazdálkodásra nem alkalmas, a tulajdonostársak az Evt. alapján kötelesek társult gazdálkodást folytatni és a feladat ellátására erdőgazdálkodót megjelölni.

Az erdészeti hatóság a működés során az erdőterületekre vonatkozó kérelmeket csak a nyilvántartott erdőgazdálkodótól fogadja be, határozatait, intézkedéseit csak az erdőgazdálkodónak küldi meg, az esetleges támogatásokat az erdőgazdálkodó megnevezett számlájára utalja.


Az Evt azonban azt is kimondja, hogy az erdőgazdálkodót megillető jogok és kötelezettségek nem érintik az erdőterület tulajdonosainak tulajdonosi jogosítványait és kötelezettségeit. Az erdőgazdálkodó megbízása nem jelenti azt, hogy a tulajdonosok lemondanának a gazdálkodásról, illetve annak jövedelméről, de azt sem, hogy mentesülnének az erdőgazdálkodás jövedelme utáni adóbevallási kötelezettségtől.

A joggyakorlat a társult erdőgazdálkodást is - függetlenül attól, hogy azt hatósági kötelezésre vagy önkéntesen alakították-e - úgynevezett "kényszerközösség" kifejezéssel jelöli. A hasonló kényszerközösség nem ismeretlen a magyar jogrendben, például ilyen a vadászterület tulajdonosainak vagy a halászati jogosultság tulajdonosainak kényszerközössége.

E "kényszerközösségek" legfőbb jellemzője, hogy bár eltérő jogszabályok határozzák meg belső viszonyaikat, gazdálkodásukat és az egyes hatóságokkal való kapcsolatukat, de legfontosabb, hogy a különböző jogszabályok igen tág teret hagynak a belső szabályzatoknak. A társult erdőgazdálkodás belső viszonyait és gazdálkodását így elsősorban a belső szabályzatok, megállapodások (alapszabály) határozzák meg a Polgári Törvénykönyv (Ptk.) közös tulajdonra vonatkozó szakaszainak, illetve az erdőbirtokossági társulatról szóló 1994. évi XLIX. törvény (továbbiakban: Ebt.) előírásainak keretein belül. Az erdészeti hatósággal való kapcsolatot és a szakmai előírásokat az Evt., az adózást az adótörvények szabályozzák, de egyik sem avatkozik a közösség belső gazdálkodási viszonyaiba.

I.3.1. Az erdőtulajdonos jogai és kötelezettségei

Az erdőtulajdonosok joga és egyben kötelezettsége a korábban ismertetett szabály szerint (I.2. fejezet) dönteni az erdőgazdálkodó személyéről. Szintén az erdőtulajdonosok jogosultak dönteni - tulajdoni hányaduk szerinti egyszerű többséggel - erdőterületük rendeltetésének megváltoztatásáról és a vadászati jog hasznosításáról. Valamennyi tulajdonos hozzájárulása szükséges azonban az erdőterület megosztásához, művelési ágának megváltoztatásához. Az erdőtulajdonosoknak belső szabályzatukban vagy az erdőgazdálkodóval kötött szerződésükben kell megállapodniuk arról, milyen mértékben kívánnak a közvetlen gazdálkodási feladatokban közreműködni.

Erdőgazdálkodó hiányában az erdő őrzésével, károsítók elleni védelmével, nevelésével kapcsolatos felelősség is a tulajdonosokra hárul egyetemleges felelősség formájában.


I.3.2. Az erdőgazdálkodó jogai és kötelezettségei

Az erdőgazdálkodó jogait és kötelezettségeit az Evt. 14.§-a sorolja fel tételesen. Az Evt. és a Vhr. alapján az erdőgazdálkodó erdőgazdálkodási tevékenysége keretében jogosult, ill. köteles gondoskodni:
- az üzemterv, valamint az éves erdőgazdálkodási terv elkészítéséről;
- az állammal szembeni pénzügyi kötelezettségek elszámolásának elkészítéséről, az előírt befizetések teljesítéséről;
- az erdőgazdálkodót jogszabály szerint megillető állami támogatás igényléséről, felhasználásáról, valamint a juttatott támogatás elszámolásáról;
- jogszabály, illetőleg megállapodás eltérő rendelkezésének hiányában az erdőgazdálkodási tevékenységgel összefüggő hatósági, ill. bírósági eljárásban az erdőterület tulajdonosainak képviseletéről;
- az Evt.-ben, valamint az erdészeti hatóság határozataiban foglaltak szakszerű végrehajtásáról;
- az erdő védelméről, az egyes erdőgazdálkodási munkák elvégzéséről, valamint az erdő őrzéséről;
- az erdő közcélú funkcióinak biztosítását szolgáló tevékenység teljesítéséről;
- az erdő külső és belső határvonalai főbb töréspontjainak jól látható és időtálló megjelöléséről.

Fentiekből következik, hogy az erdészeti hatóság csak az erdőgazdálkodótól fogadja el a gazdálkodásra és az igényelt támogatásokra vonatkozó terveket, kérelmeket, határozatait az erdőgazdálkodónak küldi meg.


I.3.3. Választható erdőgazdálkodási formák

Először is arról kell dönteni az egyéni vagy közös tulajdonban lévőknek, hogy az erdőgazdálkodás költségeit és bevételeit, magyarul a gazdálkodás kockázatát magukra vállalják-e, vagy azt egy haszonbérlőre hárítják. Utóbbi esetben - függetlenül az erdőgazdálkodás eredményétől - a tulajdonosok haszonbérleti díjat kapnak.

Ha az erdőtulajdonosok tulajdonosi jogon élvezni akarják az erdőgazdálkodás jövedelmét, alakíthatnak erdőbirtokossági társulatot, esetleg bármilyen más gazdasági társaságot (Kft, szövetkezet, stb.). Ennél egyszerűbb, ha egy maguk közül kiválasztott vagy kívülálló személyt, szervezetet bíznak meg azzal, hogy legyen az erdészeti hatósághoz bejelentett erdőgazdálkodójuk.

Erdőbirtokossági társulat alakítása és megbízás esetén az erdőtulajdonosok belső szabályzatukban (alapszabály) rendelkezhetnek úgy, hogy a gazdálkodás egészét vagy meghatározott részét saját maguk végzik, ennek költségein, bevételein közvetlenül ők osztoznak a tulajdoni hányad arányában. Az így képződő jövedelem rájuk eső része után ilyenkor természetesen az adóbevallás is az egyes tulajdonosok kötelezettsége lesz.

Az eddig leírtakból egyértelmű, hogy az erdőtulajdonosoknak módjuk van olyan - alkalmas belső szabályozással ellátott - erdőgazdálkodási formát választani, mely céljaiknak leginkább megfelel.



II. AZ ERDŐGAZDÁLKODÁS GYAKORLÁSÁRA VÁLASZTHATÓ GAZDÁLKODÁSI FORMÁK ÉS ADÓZÁSI MÓDOK

Az Evt. szerint erdőgazdálkodásnak minősül: az erdő fenntartása, közcélú funkcióinak biztosítása, az erdő őrzésére, védelmére, az erdővagyon bővítésére, az erdei haszonvételek gyakorlására irányuló tevékenység.

Az erdőgazdálkodást és az erdőgazdálkodási termelést a Központi Statisztikai Hivatal (KSH) Tevékenységek Egységes Ágazati Osztályozó Rendszere (TEÁOR) is meghatározza a TEÁOR 02 szám alatt.

Amennyiben az erdőgazdálkodás során létrehozott termék részben vagy egészben nem személyes és családi szükségleteket elégít ki, hanem az a bevétel elérése érdekében értékesítésre kerül, akkor adóköteles bevételszerző tevékenységről beszélünk a személyi jövedelemadóra (SZJA) - esetenként a társasági adóra (TAO) és az általános forgalmi adóra (ÁFA) vonatkozó szabályok alkalmazása során. Ez adókötelezettséget ró az erdőgazdálkodóra és az erdő tulajdonosra egyaránt, figyelembe véve az erdei haszonvétel gyakorlásával megszerzett vagyoni értékek tulajdonlását is.

Az erdőgazdálkodás eredményének adókötelezettsége alapvetően függ attól, hogy meddig terjed, vagy terjedhet a tulajdonos, illetve a tulajdonosok döntési szabadsága a gazdálkodási formákban és az adózási kérdésekben.

Az erdőgazdálkodás a tulajdonos vagy tulajdonosok döntése alapján - figyelembe véve az Evt. előírásait is - többféle formában végezhető. Az erdőtulajdonos és az erdőgazdálkodó ettől függően, vagy éppen ettől függetlenül különféle adózási módok közül választhat. Ez azt jelenti, hogy a választott erdőgazdálkodási forma nem feltétlenül határozza meg azt az eljárási módot, ahogy a gazdálkodó és a tulajdonos az erdőgazdálkodásból képződő bevételéből származó jövedelme után adózik, illetve az ezzel kapcsolatos eljárási kötelezettségeinek eleget tesz. Ebből következően elsődlegesen abban kell dönteni, hogy milyen gazdálkodási formát kívánunk választani, majd ezt követően abban kell dönteni, hogy a lehetséges és választható adózási módok közül melyik az, amely számunkra a legkedvezőbb.

A számba vehető erdőgazdálkodási formák közül három fő csoportot lehet egymástól elkülöníteni:


ˇ egyéni erdőgazdálkodás;

ˇ erdőgazdálkodás megbízottal;

ˇ erdőgazdálkodás társasági formában

Az Evt. lehetővé teszi, hogy a tulajdonosok eleget tegyenek az erdőgazdálkodó kijelölésével kapcsolatos kötelezettségüknek akkor is, ha az erdőterületüket erdőgazdálkodásra alkalmas személy, vagy szervezet haszonbérletébe adják. Ez esetben a haszonbérlő lesz az erdőgazdálkodó, a tulajdonosok adófizetési kötelezettsége a haszonbérleti díjból származó bevételek után keletkezhet.

Az erdőgazdálkodó fogalmát az I. fejezetben már megismerhettük. E szerint az erdőgazdálkodó lehet az erdő tulajdonosa, vagy nem tulajdonos, de az erdőgazdálkodási tevékenységet folytató jogszerű használó. Mindebből a legfontosabb megállapítás, hogy a jogszerű használó korántsem csak az erdőtulajdonos lehet.

Vizsgáljuk meg a fenti gazdálkodási formákat és lehetőséget az erdő tulajdon jellege, az erdőgazdálkodó és az erdőtulajdonos adókötelezettsége szempontjából. (2., 3. sz. ábra)

II.1. Egyéni erdőgazdálkodás

Az egyéni erdőgazdálkodó az a természetes személy, aki az erdőgazdálkodói tevékenységét magánszemélyként végzi. Természetesen ez esetben e tevékenységének dokumentálására, valamint az e tevékenységből származó jövedelmének adózására a magánszemélyekre vonatkozó adószabályok szerint köteles eljárni.

Az egyéni erdőgazdálkodó - a saját választása alapján - lehet:

- önálló tevékenységet végző magánszemély,

- mezőgazdasági őstermelő (vagy családi gazdaságban gazdálkodó),

- egyéni vállalkozó.


II.2. Erdőgazdálkodás megbízottal

Osztatlan közös erdőtulajdon esetén a tulajdonosok megbízási szerződéssel megbíznak maguk közül egy tulajdonos társat (vagy ritkábban más személyt vagy szervezetet) az erdőgazdálkodói feladatok ellátásával. A megbízási szerződésnek - azon túl, hogy az Evt. által előírt kötelezettségeket tartalmazza tartalmaznia kell a tulajdonosok rendelkezését a haszonvételekről és arról, hogy az azokból keletkező vagyoni érték kit illet meg.

A megbízott az esetek többségében csak a képviseletet és az eljárás gondját vállalja. Az azonban hamar kiderül, hogy a képviselet egyben a pénzügyi kérdések intézésére is vonatkozik, továbbá, hogy a megbízottnál a képviselettel járó intézkedéseknek nemegyszer jelentős költségvonzata is van. Attól a pillanattól kezdve, amikor a tulajdonostársak a megbízott ténylegesen felmerült költségeit megtérítik, a megbízottnak e tevékenységgel összefüggő bevétele keletkezik, amellyel a megfelelő szabályok szerint kell elszámolnia. Ezen az egyszerű eseten túl számos más eset teszi kötelezővé, hogy a megbízott erdőgazdálkodó e tevékenységéből származó bevételének elszámolására adóbevallást tegyen, illetve a jövedelem bevallásához adózási módot válasszon.

Senkit ne vezessen félre tehát, ha valamely nyomtatványon arról nyilatkozik, hogy megbízotti tevékenysége során költségtérítésre nem tart igényt, mert ha ennek ellenére mégis lesz költségtérítés jellegű bevétele, akkor adókötelezettsége a korábbi nyilatkozattól függetlenül fennáll.

A megbízott erdőgazdálkodónak tehát - saját választása alapján - döntenie kell abban, hogy önálló tevékenységet végző magánszemély, vagy egyéni vállalkozó lesz.

A megbízott ezen tevékenységet mezőgazdasági őstermelői tevékenységnek besorolni nem lehet. E tevékenység végzése során ugyanis a "saját gazdaság" törvényben meghatározott fogalmának feltételei nem teljesülnek, így a bevétel nem mezőgazdasági őstermelői tevékenységből származik.


A megbízásban érintett erdőtulajdonosok adózása:

Ha a megbízási szerződés szerint az erdőtulajdonosok az erdei haszonvételek bármelyikét gyakorolhatják, illetve ebből származó vagyoni érték felett ők rendelkeznek, akkor az erdőtulajdonosok e tevékenységre nézve döntésük alapján lehetnek:

ˇ őstermelők,
ˇ egyéni vállalkozók, vagy
ˇ önálló tevékenységet végzők,

és ennek megfelelően adóznak a bevételekből származó jövedelem után.

Ilyen esetekben a bevételek és költségek részét képezik - az erdőgazdálkodó által kiállított bizonylatok alapján - az erdőgazdálkodótól kapott és neki kifizetett összegek is.
Ha az erdővel alapvetően az erdőgazdálkodó gazdálkodik, a tulajdonosoknál néhány "haszonvételről" (pl. fakitermelés, erdészeti szaporító anyag gyűjtése, vadászati jog hasznosítása) lehet szó. Akkor viszont, ha az erdőgazdálkodó csak a közös képviseletet látja el, egy-egy tulajdonos külön-külön a tulajdonrészére eső teljes erdőgazdálkodását őstermelőként vagy önálló tevékenységként, vagy egyéni vállalkozóként számolhatja el.

Amennyiben a megbízott erdőgazdálkodónak van saját tulajdonú erdeje a megbízással érintett erdőterületen, akkor ezen erdőtulajdonnal összefüggő erdőgazdálkodással kapcsolatos költségek és bevételek (szerződés szerint tulajdonosi erdei haszonvétel) elszámolására vagy az őstermelői, vagy az egyéni vállalkozói, vagy az önálló tevékenységre vonatkozó - az előbbiekben ismertetett - szabályokat kell alkalmazni attól függően, hogy mely adózási módnak vannak meg a feltételei.


II.3. Erdőgazdálkodás társasági formában.

Az erdő tulajdonosa vagy tulajdonosai, illetőleg az erdő jogszerű használói dönthetnek úgy, hogy az erdőgazdálkodást egy választásuk szerinti társasági formában végzik. Ilyen lehet az erdőszövetkezet, az erdőbirtokossági társulat, ritkábban más gazdasági társaság. Ezekben az esetekben a tulajdonosok a tulajdonosi jogaikat - a jövedelemből való részesedéssel együtt - csak olyan mértékben gyakorolhatják, amilyen mértékben azt számukra a tulajdonosi közgyűlés által jóváhagyott alapszabály megengedi, illetve biztosítja. Adózási, nyilvántartási és más, a gazdálkodással kapcsolatos kötelezettségeikre a gazdasági társaságokra vonatkozó rendelkezéseket kell alkalmazni.


Erdőbirtokossági társulatok esetében az erdei haszonvételek gyakorlása, az erdő területének erdőbirtokossági társulat részére használatba adása csak a társulat alapszabálya alapján történhet. Az erdőbirtokossági társulat, mint erdőgazdálkodó működése mellet az erdő tulajdonosai az erdei haszonvételekből az alapító okirat szerint az egyes tulajdonosok jogaként nevesített - tulajdonrészükkel arányos mértékű - haszonvételekből származó bevételük után önálló tevékenységként, őstermelőként, vagy egyéni vállalkozóként adózhatnak. Az erdőbirtokossági társulatot az alapszabály vagy alapító okirat szerint, a hatáskörébe utalt erdei haszonvételek erdőgazdálkodási tevékenységből képződő nyeresége alapján a társasági adóról és az osztalékadóról szóló törvény szabályai szerinti adófizetési kötelezettség terheli. Az erdőbirtokossági társulat köteles a számvitelről szóló törvény rendelkezéseinek megfelelő beszámolót készíteni, és ennek érdekében könyveit az egyszeres vagy a kettős könyvvitel rendszerében vezetni. Az adózott eredményéből a tagoknak tulajdonosi érdekeltségük arányában osztalékot fizethet melyre a személyi jövedelemadóról szóló törvény vonatkozik. Az erdőbirtokossági társulatról szóló törvény szerint a társulatnak a tag részére olyan igazolást kell kiállítani, amely tartalmazza a társulati vagyonból való részesedését, társulati érdekeltségét. Fel kell rajta tüntetni azt is, hogy a tag tulajdona a társulat használatában levő összes erdőterületben milyen arányt képvisel. A 20%-os osztalékadó alap megállapításánál ebben az esetben saját tőke alatt a társulati vagyont, a tag vagyoni betétjének pedig az érdekeltséget tanúsító igazoláson szereplő vagyoni hozzájárulást kell érteni. Ezek figyelembevételével a 2004-től kifizetett osztaléknál a tag vagyoni hozzájárulása értékének 30%-áig lesz az osztalékadó 20%, a felette levő összegé 35% (a 2003-ban kifizetett osztaléknál még a jegybanki alapkamat kétszerese határozza meg a 20, illetve 35 %-os kulccsal adózó rész arányát).


II.4. A haszonbérlet

Az Evt. alapján a társult erdőgazdálkodási kötelezettségnek az erdőtulajdonosok úgy is eleget tehetnek, hogy az erdőtulajdonosok más személlyel vagy szervezettel haszonbérleti szerződést kötnek. Ez esetben az erdőgazdálkodó a haszonbérlő lesz.
Az erdő tulajdonosát és a haszonbérletre vállalkozó erdőgazdálkodót különböző célok és érdekek vezérlik.
A haszonbérbeadás sok személy igen kis tulajdonrészéből álló osztatlan közös erdőtulajdonaira lehet jellemző, különösen, ha azok még viszonylag mostoha termőhelyi körülményekkel is párosulnak. Ezekben az esetekben a bérbeadás a tulajdonosok elsődleges érdeke.
Adott esetben az erdőgazdálkodónak is különös érdeke fűződhet ahhoz, hogy a tulajdonában, haszonélvezetében lévő erdőterületeken túlmenően azokon az erdőtesteken is gazdálkodhasson, amelyek beletartoznak, vagy szervesen kiegészítik meglévő területeit.
Az erdőgazdálkodó gazdálkodási szempontjai alapján talán legelőnyösebb, ha a tulajdonképpen tulajdonosi jogokat is átadó haszonbérlet, a termőföld haszonbérlete alapján szerzi meg a gazdálkodás jogát.
A fő szabály szerint a termőföld haszonbérlete, így az erdő haszonbérlete esetén is a termőföldről szóló törvénynek a termőföld haszonbérletére vonatkozó rendelkezéseit, illetőleg e törvény eltérő rendelkezése hiányában a Ptk. a haszonbérletre vonatkozó szabályait kell figyelembe venni és alkalmazni.
A Ptk. szerint a haszonbérlő a meghatározott mezőgazdasági földterület időleges használatára és a hasznainak ez idő alatti szedésére jogosult azzal, hogy ennek fejében haszonbért köteles fizetni. A haszonbér összege a bérbeadó és a bérbevevő közös megegyezésén alapul, és a megállapodás szerint az pénzben vagy természetben jár. Általános az a gyakorlat, hogy szántó művelési ágú termőföld haszonbérlete esetén gabonában, erdő haszonbérlete esetén tüzifa méterben határozzák meg a haszonbérleti díjat.
Alapvetően fontos azonban ismerni, hogy a Ptk. előírása szerint érvényes haszonbérleti szerződés kizárólag csak írásban köthető meg, és a jogszabály a szerződés érvényességét hatósági jóváhagyáshoz kötheti. A másik igen fontos fő szabály szerint mezőgazdasági földterület alhaszonbérbe nem adható, tehát haszonbérlő az általa bérelt földterület bérleti jogát nem adhatja tovább, ezért az ilyen megállapodás semmis.
A haszonbérlő (így az erdő haszonbérlője is) a megkötött haszonbérleti szerződés alapján a rendes gazdálkodás szabályainak megfelelően jogosult az erdő használatára, valamint hasznainak szedésére is. Azzal a feltétellel, hogy köteles a földet rendeltetésének megfelelően művelni és gondoskodni arról, hogy a föld termőképessége fennmaradjon. Ennek során a - nem rendkívüli esetekben jelentkező - fenntartáshoz szükséges költségek és a haszonbérlettel kapcsolatos közterhek (pl. a kitermelés után fizetendő erdőfenntartási járulék megfizetése, ha ilyen lenne akkor a földadó is) a haszonbérlőt terheli.
A Ptk. azt is rendezi, hogy a haszonbért időszakonként utólag kell megfizetni, mégpedig azzal a feltétellel, hogy ha az adott évben elemi csapás vagy más rendkívüli esemény miatt az átlagos termés kétharmada sem termett meg, akkor a haszonbérlő méltányos haszonbérmérséklést vagy haszonbér-elengedést igényelhet. Ezt az igényét azonban még a termés betakarítása előtt kell közölni a haszonbérbeadóval, mindezt azzal a feltétellel, hogy a mérsékelt haszonbér pótlását a következő termésekből sem lehet követelni.
Erdő haszonbérletre lefordítva ezeket a feltételeket úgy lehet a legérzékletesebben bemutatni, hogy ha a haszonbérlet alatt álló erdőt villám sújtja, és ennek következtében több mint egyharmada leég, a haszonbérlő az éves bérleti díj - kárral arányos - mérséklésére tarthat igényt.
Ha a haszonbérlő a haszonbért határidőre nem fizeti meg, a hátralékos haszonbér erejéig a haszonbérbeadó zálogjogot kap a haszonbérletből eredő hasznokra, illetőleg a haszonbérlőnek a bérelt területen levő vagyontárgyaira. Vagyis a jelzálog eszközével az elmaradt haszonbér fedezete lehet a már kitermelt, de még nem értékesített fa, vagy a haszonbérelt erdőben dolgozó, a haszonbérlő tulajdonát képező erő- és munkagép is.
Magánszemély termőföldre vonatkozó haszonbérleti szerződést határozatlan időre nem köthet.
A haszonbérleti szerződés leghosszabb időtartama általában 10 év. Ez alól azonban kivétel, ha a haszonbérleti szerződés erdő művelési ágú termőföldre vagy erdő telepítésére vonatkozik. Az erdő esetén ugyanis az általánosan előírt 10 év helyett a haszonbérleti szerződés lejáratának éve vagy a vágásérettségi kor elérésének éve, vagy legfeljebb a termelési időszak lejáratát követő ötödik év vége lehet, tehát a véghasználatot követő újratelepítés vagy felújítás is a haszonbérleti ciklus része.
A haszonbérbeadó a haszonbérletet egyoldalúan felmondhatja, ha a haszonbérlő a haszonbérbeadó hozzájárulása nélkül, vagy a megadott hozzájárulástól eltérően engedi át a termőföld használatát másnak, vagy a gazdálkodás körét meghaladóan végzett beruházást, vagy a termőföld művelési ágát változtatta meg.
Ugyancsak felmondható a haszonbérlet, ha a haszonbérlő a természetvédelmi jogszabályok vagy a természetvédelmi hatóság előírásaitól eltérő, illetőleg a természeti terület állagát vagy állapotát kedvezőtlenül befolyásoló tevékenységet folytat, de felmondható a haszonbérlet akkor is, ha a természeti értékek fennmaradását bármilyen módon veszélyezteti.
A haszonbérbeadó különleges joga a haszonbérlet azonnali hatályú felmondása. Ezt akkor teheti meg, ha:
- a haszonbérlő rongálja a bérelt dolgot, vagy annak épségét súlyosan veszélyezteti,
- a figyelmeztetés ellenére sem műveli meg a haszonbérelt földet, vagy általában olyan gazdálkodást folytat, amely súlyosan veszélyezteti a termelés eredményességét (nem tartja be az üzemtervben előírt kötelezettségeket),
- az esedékes haszonbért, illetve a fizetendő közterheket esedékességük utáni felszólítás ellenére megfelelő határidőre sem fizeti meg.
Ezekben az esetekben a volt haszonbérlő elveszíti azt a jogát is, hogy az általa haszonbérelt termőföldre előhaszonbérleti jog illesse meg.

Lehetősége van a haszonbérlőnek is az azonnali hatállyal történő szerződésbontásra, ha családi vagy életkörülményei olymértékben változnak meg, esetleg egészségi állapota olymértékben romlik meg, ami a haszonbérletből eredő kötelezettségei teljesítését akadályozza. A szerződésbontás helyett a haszonbérlő - a tulajdonos hozzájárulása esetén - kijelölhet egy másik személyt, aki a helyére lép, és a haszonbérleti jogviszonyt változatlan feltételekkel folytatja.
Ha a haszonbérlet megszűnik, a haszonbérlőnek az általa létesített berendezésekhez fűződő joga nem vész el. Azokat elviheti, az el nem vihető berendezéseknek, az általa telepített növényeknek, a talaj minőségét védő és javító beavatkozásoknak és berendezéseknek az értékét követelheti. Az általa létesített ideiglenes építményeket azonban saját költségére köteles elbontani, ha azok létrehozására a haszonbérbeadóval nem állapodott meg. Ha ez utóbbi kötelezettségét nem teljesíti, akkor a bontást vagy eltávolítást a haszonbérbeadó is elvégeztetheti a haszonbérbevevő költségére.
Általános szabály, hogy a termőföldet olyan állapotban kell visszaadni, hogy a termelés folytatható legyen.

A haszonbérlő, mint erdőgazdálkodó lehet önálló tevékenységet végző, egyéni vállalkozó és végezheti ezt a tevékenységet társas vállalkozás formájában is. A haszonbérlő őstermelőként erdőgazdálkodási tevékenységet nem folytathat, mivel a tevékenységet nem saját tulajdonú erdőterületen végzi.

Az erdőtulajdonosnak a haszonbérletből származó bevétele után az SZJA törvény ingatlan bérbeadásból származó jövedelemre vonatkozó szabályai szerint kell adót fizetni.

Fontos tudni azt, hogy 2003. január 1-től hatályos szabály szerint adómentes a termőföld haszonbérbeadásból származó jövedelem akkor, ha a termőföld haszonbérbeadásáról szóló szerződést határozott időre, és legalább öt éves időtartamra kötötték meg.

Mint láttuk, az erdőgazdálkodásban a haszonbérleti szerződések időtartama igazodhat a termelési ciklus várható végéhez és az ezt követő ötödik év vége lehet, valamint az általános szabályt figyelembe véve időtartama általában tíz év. Ezért nincs akadálya annak, hogy a haszonbérleti szerződésből származó bérleti díj a jövedelem tulajdonosánál, ha az erdőre vonatkozó feltételrendszert figyelembe veszik, adómentessé váljon.



III. A MAGÁNSZEMÉLY ERDŐGAZDÁLKODÁSBÓL SZÁRAMZÓ JÖVEDELME, ADÓZÁSA

III.1. Általános szabályok

Az adózás rendjéről szóló törvény (ART) szerint adókötelezettségnek minősül a bejelentési, a nyilatkozattételi, az, adó- és adóelőleg - megállapítási, - bevallási és -fizetési, valamint a nyilvántartási, bizonylatkiállítási és -megőrzési, továbbá az adatszolgáltatási és adólevonási kötelezettségek.
Az erdőgazdálkodók, erdőtulajdonosok adókötelezettségüknek elsősorban az adózás rendjéről szóló törvény, a személyi jövedelemadóról szóló törvény , és az általános forgalmi adóról szóló törvény szabályai szerint, önadózással tesznek eleget.
Az adóköteles bevételszerző tevékenységét a magánszemélynek a területileg illetékes APEH megyei igazgatóságához annak megkezdését követő 15 napon belül be kell jelenteni. Erre a célra nyomtatványt értékesítőknél (nyomtatványboltokban) lehet adóbejelentkezési lapot venni. E szabály alól kivétel az-az eset, amikor az erdőgazdálkodási tevékenységet a magánszemély mezőgazdasági őstermelőként kívánja végezni. Ilyen esetekben természetesen a mezőgazdasági őstermelőre vonatkozó bejelentkezési, igazolvány-kiváltási és nyilatkozattételi szabályokat kell alkalmazni.
Az APEH-hez történő bejelentkezéskor kell nyilatkozni többek között a könyvvezetés módjáról és az általános forgalmi adó jogállásról is. Ilyen jogállás például az alanyi adómentesség és a mezőgazdasági tevékenységet végzők különleges - kompenzációs feláras - adózása. A bejelentkezéskor az adóalany adószámot (adóazonosító számot) kap.
Az egyéni vállalkozók adószámukat vállalkozói igazolványuk kiadásakor az okmányirodákban, gazdasági társaságok, szövetkezetek, erdőbirtokossági társulatok pedig a cégbíróságon a nyilvántartásba vétel során kapják meg az úgynevezett "egyablakos" rendszeren keresztül.
Az adószám birtokában a nyomtatványt értékesítőknél lehet beszerezni a nyugta-, illetve számlatömböket, mint szigorú számadású bizonylatokat, melyeket nyilvántartásba kell venni.
Az adószámot az adózással összefüggő minden iraton fel kell tüntetni.

A személyi jövedelemadó törvény lehetőségként többféle adózási módot biztosít a magánszemély részére. Az egyes adózási módok különböző lehetőségeket nyújtanak az adóköteles jövedelem megállapítására az adókedvezmények és az adómentességek törvény által biztosított lehetőségének igénybevételére. E lehetőségek közül az erdőgazdálkodó és az erdőtulajdonos e könyv áttanulmányozása után gazdálkodási viszonyait figyelembe véve saját belátása szerint választhat.



III.2. Az erdőtulajdonos, erdőgazdálkodó magánszemély jövedelem megállapítására és adózására vonatkozó szabályok

Az erdőtulajdonos, erdőgazdálkodó magánszemély
ˇ önálló tevékenység keretében,
ˇ mezőgazdasági őstermelőként,
ˇ családi gazdálkodóként,
ˇ egyéni vállalkozóként, és
ˇ társas vállalkozási formában is végezheti tevékenységét.



III.2.1. Az önálló tevékenység

Az önálló tevékenység, mint SZJA kategória gyűjtőfogalom is egyben, hiszen a fent felsorolt valamennyi tevékenység e kategóriába tartozik, azonban az SZJA törvény hozzájuk kisebb nagyobb különbséggel eltérő szabályokat állapít meg. Jó ismerni ezeket a szabályokat, mert az optimális adózási mód kiválasztásával, az egyes tevékenységekhez kapcsolódó előnyök és hátrányok figyelembevételével is szabályozható az erdőgazdálkodás jövedelmezősége. Ezek között a magánszemély a jogszabályok figyelembevételével dönt.

Az SZJA törvény szerint önálló tevékenység minden olyan tevékenység, amelynek eredményeként a magánszemély bevételhez jut, és nem tartozik a nem önálló tevékenységi körbe.
Ebben az adózási módban két nagyon fontos tényezőnek van szerepe: a bevételnek és a költségnek.
Fő szabályként bevételnek az adott tevékenységgel összefüggésben bármilyen formában és bármilyen jogcímen megszerzett vagyoni érték minősül (pl.: pénz, vagy más vagyoni érték, így az erdei termék értéke is stb.).
Költségként pedig csak a bevételszerző tevékenységgel közvetlenül összefüggő, a bevétel elérése érdekében feltétlen szükséges, számlával, egyszerűsített számlával vagy számlát helyettesítő okirattal igazolt kiadás vehető figyelembe.
Nem számolható el költségként az a kiadás, mely személyi vagy családi szükségleteket szolgál.
Az adóköteles jövedelem megállapítására két lehetőség van:
ˇ vagy a bevételből az SZJA törvényben elismert 10% költséghányad levonása után fennmaradó 90 % a jövedelem,
ˇ vagy a bevétel és az SZJA törvényben meghatározott szabályok szerint elszámolt költség különbözete számít jövedelemnek.
(Egyéni vállalkozók és mezőgazdasági őstermelők esetén eltérő adózási szabályok érvényesülnek, amelyet külön fejezet mutat be.)

Az említettek közül bármelyik szabály szerint történik is a jövedelem megállapítása, ez a jövedelem része az összevont adóalapnak, tehát azt össze kell vonni a más forrásból származó, szintén az összevont adóalapba tartozó jövedelemmel (így például a munkaviszonyból származóval, vagy az egyéni vállalkozói kivéttel stb.). Az összevont adóalap a progresszív adótábla szerint adózik.

Az adótábla 2003. évi adómértéke:

0-650 000 forint között 20%
650 001 és 1 350 000 forint között 30 %
1 350 001 forinttól 40 %

A magánszemély úgynevezett "önálló tevékenység" keretében erdő- és/vagy mezőgazdasági tevékenységet akkor végez, ha azt nem egyéni vállalkozóként és nem is mezőgazdasági őstermelőként végzi.

Egyéni vállalkozói és mezőgazdasági őstermelői jogállás hiányában nincs lehetőség támogatások és egyes sajátos adókedvezmények igénybevételére, mert ezeket csak az egyéni vállalkozó, vagy a regisztrált mezőgazdasági őstermelő érvényesítheti. Az egyetlen kivétel az erdőfelújítási támogatás, amely nem az őstermelői tevékenységhez, hanem az erdő területhez kapcsolódik.

III.2.2.A mezőgazdasági őstermelő

A mezőgazdasági őstermelői státuszt választó erdőtulajdonosnak, erdőgazdálkodónak azt kell tudnia, hogy mezőgazdasági őstermelő bárki lehet, aki a mezőgazdasági tevékenységét nem egyéni vállalkozóként végzi, de egyébként a mezőgazdasági őstermelésre vonatkozó feltételeknek megfelel, és érvényes őstermelői igazolványa is van.

Minden cselekvőképes természetes személy az előírt korhatár betöltését követően válthat ki őstermelői igazolványt, az igazolvány tulajdonosa külföldi állampolgár is lehet. A mezőgazdasági őstermelő kedvező adózási szabályokat alkalmazhat, különböző támogatásokat vehet igénybe.

A mezőgazdasági őstermelői tevékenység nemcsak főtevékenységként, hanem más tevékenység mellett is végezhető. Őstermelői igazolványuk az egyéni vállalkozóknak is lehet, ha egyéni vállalkozói igazolványukba a mezőgazdasági őstermelői tevékenység nincs bejegyezve. Őstermelői tevékenység végzése esetén az egyéni vállalkozói igazolvány kiváltása sohasem kötelező és nincs olyan előírás sem, amely a vállalkozói igazolvány kiváltását az elért éves bevétel nagyságához kötné.


III.2.3. A családi gazdálkodó, a családi gazdaság

Az az erdő- és mezőgazdasági tevékenységet végző, aki legalább az adóév utolsó napján a termőföldről szóló 1994. évi LV. törvény szerint családi gazdálkodónak minősült, a mezőgazdasági őstermelői tevékenysége tekintetében adókötelezettségeinek úgy köteles eleget tenni, amilyen módon erre - a közös igazolvány alapján - a mezőgazdasági őstermelői tevékenységet folytató őstermelő köteles. Ez a szabály független attól, hogy az e tevékenységet mezőgazdasági őstermelőként vagy egyéni vállalkozóként végzi. Ugyanez a szabály vonatkozik arra a magánszemélyre is, aki a családi gazdaságban, annak tagjaként, de nem a családi gazdálkodó által foglalkoztatottként működik közre.

A családi gazdaságban folytatható főbb mezőgazdasági tevékenységek közül ez esetben ki kell emelni a növénytermesztési, a kertészeti, a vadgazdálkodási, az erdőgazdálkodási és az úgynevezett vegyes gazdálkodási tevékenységet. A vegyes gazdálkodás esetén az előzőekben felsorolt tevékenységek mellett a családi gazdaság foglalkozhat falusi- vagy agroturizmussal, ami erdőgazdálkodó esetén a természetadta lehetőségek közé tartozhat. De lehet kézművesipari tevékenység, vagy a fűrészáru-feldolgozás és ide tartozó lehet például a gyűjtött erdei-mezei termékek elsődleges élelmiszer feldolgozása (szárítás, aszalás, savanyítás stb.) is.

A családi gazdaság ugyan a jogszabályban meghatározott fő és kiegészítő tevékenységet folytathatja, amely tevékenységi körök azonban nem minden esetben egyeznek meg az SZJA törvény mezőgazdasági őstermelői tevékenységre vonatkozó meghatározásaival. Ezért a tevékenységi kör eltervezésekor célszerű alaposan tanulmányozni ez esetben is a személyi jövedelemadóról szóló törvény 6. számú mellékletében megtalálható tevékenységek és termékek felsorolását és az azokhoz csatlakozó magyarázó szöveget. Ebből kiderülhet, hogy a tervezett tevékenységek közül melyek tartoznak az őstermelői tevékenységek közé és milyen feltételek mellett. Mint például az erdőgazdálkodásból csak az a rész, amely a saját tulajdonú erdőterületen történik, a termék feldolgozásból az a rész, amely a saját termelésű és tulajdonú termékek feldolgozása, az egyes termékek gyűjtése, akkor ha az a saját gazdaságban történik, vagy a gyűjtésre a terület gazdája engedélyt adott. A főszabály alapján, a mezőgazdasági őstermelésnek nem minősülő tevékenység jövedelmére a korábban választott (egyéb önálló tevékenység vagy egyéni vállalkozás) adózási szabályát kell továbbra is alkalmazni.


III.2.4. Az egyéni vállalkozó

Az erdő és mezőgazdasági tevékenységet egyéni vállalkozóként végző magánszemély esetében a jövedelem adózása a személyi jövedelemadóról szóló Szja törvénynek az egyéni vállalkozókra vonatkozó szabályai szerint történik. Mezőgazdasági tevékenységnek a személyi jövedelemadó törvény 6. számú mellékletében felsoroltak számítanak, valamint minden más, a vállalkozói igazolványa alapján végzett növénytermesztés. Az erdő és mezőgazdasági tevékenységet végző egyéni vállalkozó olyan támogatásokra is jogosult, amit csak egyéni vállalkozói tevékenységére tekintettel kaphat meg (például kezdő fiatal agrárvállalkozók támogatása).


III.2.5. A társas vállalkozásokra vonatkozó szabályok

Mint az előző fejezetekben (I., II. láthattuk) az egyéni, vagy közös tulajdonban lévő erdők tulajdonosai - jogszabály előírásai alapján - erdőgazdálkodási tevékenységükre gazdálkodónak közös szervezetet, társas vállalkozási formát is hozhatnak létre, továbbá az erdőtulajdonosok maguk is dönthetnek úgy, hogy az erdőgazdálkodási tevékenységet cég (vagyis cégbíróságon bejegyzett gazdálkodó szervezet) formájában folytatják.

Ezek legjellemzőbb típusa az erdőbirtokossági társulat, az erdőszövetkezet, a betéti társaság és a korlátolt felelősségű társaság.


E rövid összefoglalóban nincs mód arra, terjedelmi okok miatt, hogy a sokszínű és különböző gazdálkodási formák bemutatásra kerüljenek. Szintén nincs mód olyan széleskörű ismeretek átadására, amely pótolhatná a gazdálkodáshoz nélkülözhetetlen ismeretek összességét. E könyv elsődleges célja felhívni a figyelmet a lehetőségekre, vázlatos eligazítást adni a legfontosabb döntések előkészítéséhez. Ugyancsak a terjedelmi korlátok miatt a könyv nem taglalja a továbbiakban az egyéni vállalkozók és a társas vállalkozások adózási szabályait. Ez alól csak a mezőgazdasági őstermelés, a családi gazdaság, valamint az egyszerűsített vállalkozói adó (EVA) rendszerének bemutatása képez kivételt.










IV. A MEZŐGAZDASÁGI ŐSTERMELŐ ÉS AZ ŐSTERMELŐ ERDŐGAZDÁLKODÓKRA VONATKOZÓ SZABÁLYOK

IV.1. Ki minősül mezőgazdasági őstermelőnek

Mezőgazdasági őstermelő bárki lehet, aki:

ˇ a 16. életévét betöltötte,
ˇ őstermelői igazolvánnyal rendelkezik és abban a tárgyévre érvényesített értékesítési betétlap van,
ˇ a tevékenységét saját gazdaságában végzi,
ˇ az SZJA törvényben felsorolt, őstermelői tevékenységeket végzi és őstermelői termékeket állít elő (lásd a törvény 6. számú melléklete),
ˇ akinek őstermelői tevékenységre kiváltott egyéni vállalkozói igazolványa nincs.


IV.2. Az őstermelői igazolvány

A betöltött 16. életév az a korhatár, amelytől a magánszemély őstermelői igazolványt válthat ki.

Az a magánszemély, aki első ízben vált ki őstermelői igazolványt tevékenységét kezdőnek minősül. A mezőgazdasági őstermelői tevékenység kezdetének az őstermelői igazolványban feltüntetett időpontot kell tekinteni.

Az őstermelői igazolvány és a benne lévő - a tárgyévre érvényesített - értékesítési betétlap: olyan, az őstermelői tevékenységből származó bevételek nyilvántartására alkalmas, hitelesített, a mezőgazdasági őstermelői igazolványról szóló 228/1996. (XII. 26.) Korm. rendelet által előírt eljárási rendben kiadott, illetve érvényesített igazolvány, amely a következőket tartalmazza:

ˇ a mezőgazdasági őstermelő azonosító adatait;
ˇ a választott adózási módot;
ˇ az adókötelezettség teljesítéséhez szükséges egyéb, a kormányrendeletben meghatározott adatokat.


Az igazolvány az adóigazolvány felmutatásával együtt, az azonosított magánszemélyre vonatkozóan azt igazolja, hogy mezőgazdasági őstermelői tevékenységet folytat, és jogosult a személyi jövedelemadó törvénynek a mezőgazdasági őstermelőre vonatkozó rendelkezései szerinti kedvezményes adózásra, illetve meghatározott esetekben az adómentességre.

Az igazolványnak része a törvényben előírt tartalommal, sorszámmal és az igazolvány számával ellátott, a mezőgazdasági őstermelői bevételek nyilvántartására rendszeresített betétlap (a továbbiakban: értékesítési betétlap), amellyel kapcsolatos tudnivalók a későbbiek során részletesen ismertetésre kerülnek.

Az őstermelői igazolványt - a magánszemély által kitöltött és aláírt adatnyilvántartó lap, a személyi azonosító adatok igazolása, és a magánszemély nyilatkozatai alapján - a lakcím szerinti helységben a megyei (fővárosi) földművelésügyi hivatal ügyfélszolgálata a helyszínen haladék nélkül vagy akadályoztatás esetén legfeljebb tizenöt napon belül az adóévre kiállított értékesítési betétlappal együtt adja ki. A további években az igazolványt adóévre kiállított (aláírt, lepecsételt) értékesítési betétlap kiadásával lehet érvényesíteni.

Miről kell nyilatkozni?

A személyi jövedelemadóról szóló törvény előírásai szerint a gazdálkodó az őstermelői igazolvány kiváltásához és érvényesítéséhez az igazolvány kiállítójának a következőkről köteles nyilatkozatot adni:

ˇ a termelésre és a saját termelésű termékek értékesítésére vonatkozó adatokról;
ˇ arról, hogy rendelkezik olyan saját gazdasággal, amely alkalmas a nyilatkozat szerinti termelés és értékesítés elérésére, ideértve azt is, hogy erdei melléktermékek gyűjtése esetén van a terület feletti rendelkezési jogot gyakorlótól erre vonatkozó hozzájárulása;
ˇ arról, hogy rendelkezési jogosultsága van a termelési eszközök (ideértve a bérelt eszközöket is), a termelés szervezése és a termelés eredményének felhasználása felett;
ˇ arról, hogy folyamatosan részt vesz a gazdaság, a termelési eszközök működtetésében, és arról is, ha más őstermelővel (őstermelőkkel) együtt olyan őstermelői tevékenységet folytat - ideértve a közös tevékenységet is -, amellyel kapcsolatban mindannyian ugyanazon gazdaságra, termelési eszközökre vonatkozóan nyilatkoztak.

A nyilatkozatnak tartalmaznia kell a saját termeléshez rendelkezésre álló (saját vagy bérelt) földterület helyét, nagyságát művelési áganként, vetésszerkezetét, valamint az állattartás és az állattartásra alkalmas épületek adatait. Erdőgazdálkodás esetén különösen fontos a saját földterületű erdő pontos megjelölése, oly módon, hogy attól elkülöníthető legyen a más jogcímen használt erdőterület.

Mezőgazdasági őstermelő egyidejűleg csak egy igazolvánnyal rendelkezhet, amit vissza kell adnia, ha a tevékenységét beszünteti, vagy azt nem őstermelőként vagy családi gazdálkodóként kívánja folytatni. Közös igazolvány kiváltása esetén az abban bejegyzett személyeknek - amennyiben közös igazolvány kiváltása előtt már igazolványt váltottak ki - a korábban kiváltott igazolványt vissza kell adniuk. Az igazolvány elvesztését megsemmisülését a kiállítás helyén a kiállítónak haladéktalanul be kell jelenteni. A talált igazolványt az adóhatósághoz kell eljuttatni. Az igazolvány csak az adóévre kiadott érvényes értékesítési betétlappal együtt érvényes.

A kiállító az értékesítési betétlapot

ˇ az év első napjától érvényesíti, ha azt az adott év március 20. napjáig adja ki;
ˇ a kiállítás napjától kezdődően érvényesíti, ha az adott év március 20. napja után adja ki.

Az igazolványba bejegyzést - a kormányrendeletben meghatározott kivétellel - csak a kiállító tehet.

Az igazolványba be kell jegyezni:

ˇ a törvényben előírt adatokat;
ˇ a kiadott értékesítési betétlapok sorszámát;
ˇ az elveszett, megsemmisült, illetőleg megrongálódott igazolvány helyett kiadott új igazolványba a régi igazolvány sorszámát is.


IV.2.1.Az értékesítési betétlap

A kiállító az értékesítési betétlapra felvezeti az igazolvány számát (az adott év megjelölésével), és azt sorszámmal látja el.

A kifizető őstermelői termék vásárlása esetén, az értékesítési betétlapra - a kiállított vételi bizonylat alapján - folyamatosan jegyzi be az értékesítés időpontját, a kifizetett összeget, a bizonylat számát, a vevő nevét (cégnevét), valamint a bejegyzéseket aláírásával hitelesíti.

A mezőgazdasági őstermelő az értékesítési betétlapra negyedévenként jegyzi be az általa vezetett bevételi nyilvántartása szerint összesített olyan bevételeket, amelyeket az adott negyedévben nem kifizetőtől kapott. Időrendben kell bejegyeznie továbbá mindazokat a bevételeket, amelyeket bármely ok miatt az értékesítési betétlapra a kifizetők nem jegyeztek be. (Pl. ilyen ok a nem kompenzáció feláras erdei választékok számlával történő értékesítése, lásd IV.5.2. fejezet.)

Minden negyedév végén el kell végezni az értékesítéseknek az adóelőleg-fizetési kötelezettség teljesítéséhez szükséges összegzését. Fel kell hívni a figyelmet, hogy a közös igazolványba bejegyzett személyek közül bármelyikük nevére szólhat a bizonylat, azt bevételként kell figyelembe venni.

Az értékesítési betétlap elvesztése, megsemmisülése, megrongálódása esetén a mezőgazdasági őstermelő az új értékesítési betétlapon az értékesítést igazoló bizonylatok és az egyébként szükséges nyilvántartás alapján jegyzi fel újra a bevételeit.

A mezőgazdasági őstermelőnek az értékesítési betétlapot az adóév végét követően az értékesítések összegzésével (az üresen maradt sorok áthúzásával) le kell zárnia. Az értékesítési betétlap végösszegét - több betétlap esetén a betétlapok végösszegének összeadásával megállapított összeget - az őstermelői tevékenység éves bevételeként kell figyelembe venni.

Az értékesítési betétlap olyan, az őstermelő által megőrzendő bizonylat, amelyet az adó utólagos megállapításához való jog elévüléséig, vagyis a tárgyévet követő év utolsó napjától számított öt évig kötelező megőrizni. Ez a megőrzési kötelezettség vonatkozik az értékesítést igazoló bizonylatokra, tételes költségelszámolás esetén a kiadásokat igazoló számlákra, valamint más, az adókötelezettséggel kapcsolatos bizonylatra és saját feljegyzésre (pl. az adóelőleg-fizetéshez alkalmazott jövedelemszámításra) is.

Új igazolvány kiállítása 2003 január 1-től térítés köteles (1000 Ft). Az igazolványhoz tartozó értékesítési betétlap kiváltása ingyenes.

Az őstermelői igazolvány kiadását a falugazdász-hálózat bevonásával a megyei (fővárosi) földművelésügyi hivatalok látják el.



IV.3. A családi őstermelői igazolvány

Családi őstermelői igazolvány kiváltása akkor lehetséges, ha a családtagok közös mezőgazdasági őstermelői tevékenységet folytatnak. A közös igazolványt annak a nevére kell kiállítani, akit a családtagok erre kijelölnek, de a család többi tagjának nevét és adatait is be kell írni az igazolványba. A közös igazolványba, csak olyan családtag jegyezhető be, aki az őstermelői feltételeknek egyébként egyénileg is megfelelne.

A család összjövedelmét és a családtagok egyenkénti jövedelmét a család közös őstermelői bevételét és ezzel kapcsolatos összes költségét a családtagok számával elosztva kell megállapítani. Mindez független attól, hogy a bevételi vagy a költség bizonylataik melyik családtag nevére lettek kiállítva.

Erdőgazdálkodók esetén a családi őstermelői igazolvány kiváltását azért javasolt meggondolni, mert ez számos előnnyel járhat, főként ha arra gondolunk, hogy egy-egy erdőterület véghasználata esetén egy adott évben egyszerre jelentkezik a kiemelkedően nagy bevétel. Mivel az éves bevételen a családtagok egyenlő arányban osztoznak, az a családtag is részesül a kedvezményben, akinek egyébként egy fillér bevétele sem lett volna. Így ezzel a móddal természetesen az egyébként nagy bevételt elérő családtag adóköteles bevétele is csökkenthető.

A családtagok csak azonos adózási módot választhatnak, de adóbevallásuknak és adózási kötelezettségüknek egyénenként, külön-külön kell eleget tenniük.

A közös őstermelői igazolvány esetén is igaz, ha az őstermelői igazolvány érvényesítése a tárgyév március 20-áig megtörténik, akkor a jövedelem kiszámítása során az egész év őstermelői költsége figyelembe vehető. Egyébként csak az érvényesítés napján és az év azt követő időszakában felmerült költségek vehetők figyelembe a mezőgazdasági őstermelés költségeként. Ugyanakkor tudni kell azt, hogy a mezőgazdasági őstermelői kedvezmények kizárólag az elért éves bevétel nagyságától függenek, így annak mértékét nem befolyásolja az igazolvány vagy értékesítési betétlap kiváltásának időpontja.

Mindezek alapján ezúttal is hangsúlyozottan hívjuk fel arra a figyelmet, hogy a tárgyévben felmerülő összes költség elszámolhatósága érdekében nagyon fontos, hogy az igazolvány érvényesítésével ne várjon senki az első termékértékesítésig, hanem az értékesítési betétlap kiváltását március 20-ig tegye meg!


IV.4. Fogalmi értelmezések az őstermelőknél

IV.4.1. A saját gazdaság

Mint az eddigiekből már kiderült, a mezőgazdasági őstermelő fogalmánál meghatározó feltétel az úgynevezett saját gazdaság megléte. Az erdőgazdálkodás esetén pedig különösen fontos, hogy a saját gazdaság fogalmát miként kell érteni. Saját gazdaság alatt a termelést ténylegesen végző magánszemély rendelkezési jogosultságát kell érteni az eszközei (ideértve a bérelt eszközöket is), a termelés szervezése, termelés és a termelés eredményének felhasználása felett.

A mezőgazdasági termékek gyűjtése esetén saját gazdaság alatt a terület felett rendelkezési jogot gyakorlónak legalább a szóbeli hozzájárulását és a gyűjtést folytató magánszemélynek a gyűjtés eredményének felhasználása feletti rendelkezési jogosultságát kell érteni.

A saját gazdaságban előállított dísznövények (pl. dísznövényként értékesített erdei cserje, növények) értékesítéséből származó bevételt akkor lehet őstermelői bevételként figyelembe venni, ha az az évi 250 ezer forintot nem haladja meg. Ha ezt az összeget meghaladja, akkor az egész bevétel nem számít őstermelői tevékenység bevételének, és azt egyéb önálló tevékenység bevételeként kell figyelembe venni.

A saját gazdaság alatt tehát a gazdának azt a rendelkezési jogát kell érteni, amelynek alapján saját belátása szerint rendelkezhet a termelés végzése és az eredmény (jövedelem) felhasználása felett. Saját gazdaság az is, ha a gazda a munkákat maga végzi, vagy mindent alkalmazottal (napszámossal) végeztet el és ő csak irányít, de (és ez a döntő) a terméssel szabadon rendelkezik és az elért jövedelem is az övé.

A mezőgazdaságban saját gazdaság fogalma megvalósul akkor is, ha mindezt bérelt eszközökkel, bérelt földön végzi a gazdálkodó, de az elért haszon az övé. Ugyanakkor nem így van ez az erdőgazdálkodásban, legalábbis a nem saját tulajdonú erdő esetén.

Erdőgazdálkodás végzése esetén ugyanis fontos tudni, az SZJA törvény 6. számú melléklete úgy rendelkezik, hogy mezőgazdasági őstermelői tevékenységnek csak a saját tulajdonú földterületen végzett erdőgazdálkodás minősül! A nem saját tulajdonú (például bérelt) földterületen végzett erdőgazdálkodás tehát önálló tevékenységben, családi gazdaságban, egyéni vállalkozóként vagy társas vállalkozási formában végezhető. Tehát bármilyen formában, de mezőgazdasági őstermelő nem lehet!


IV.4.2. Mezőgazdasági őstermelői termékek és tevékenységek


Mezőgazdasági őstermelői terméknek minősül a személyi jövedelemadóról szóló törvény 6. számú mellékletében felsorolt termékek összessége. A termékek megnevezése mellett egy számsor van, amelyet vámtarifa azonosító számnak neveznek. A fontosabb termékeket azonban a melléklet a sorszám mellett nevén is nevezi. A Szja törvény hivatkozott mellékletének az erdőgazdálkodásra vonatkozó része a következő:

"I. Mezőgazdasági őstermelői tevékenységnek minősül a saját gazdaságban történő növénytermelés, ültetvénytelepítés, állattenyésztés, termékfeldolgozás, ha az a saját gazdaságban előállított alapanyag felhasználásával történik, a saját gazdaságban egyes mezőgazdasági termékek jogszabályba nem ütköző gyűjtése, a saját tulajdonú földterületen végzett erdőgazdálkodás, mindezekre nézve akkor, ha az előállított termék, vagy a tevékenység az e melléklet II. pontjában felsoroltak valamelyikébe beletartozik."

"II. Mezőgazdasági őstermelői termékek és tevékenységek".

C) Tevékenységek

1. Erdőgazdálkodás és e tevékenység termékeiből TEÁOR 02.0440110, 4403-ból is
2. Ültetvénytelepítés, amely tevékenység eredményeként a telepített növények legalább egy évnél hosszabb ideig talajhoz, helyhez kötötten a termesztés alapját képezik.

A táblázatban található számok közül az első sor magát a tevékenységet határozza meg. A második (6 jegyű) és a harmadik (4 jegyű) szám azt a vámtarifaszám-csoportot jelöli, amelyekben a mezőgazdasági őstermelésnek számító erdőgazdálkodásból származó termékek vannak felsorolva. Természetesen ezek a tarifaszámcsoportok magukba foglalják a hazánkban nem honos (trópusi) fafajok azonos termékeit is. Ezeket azonban az őstermelői termékek közt figyelembe venni nem lehet. Erre a megkülönböztetésre utal a "-ból is" szövegrész!


IV.5. A mezőgazdasági kistermelő (őstermelő) sajátos adózási szabályai

A mezőgazdasági kistermelő sajátos adózási szabályainak megértését azzal kell kezdeni, hogy mezőgazdasági őstermelő mindenki, akinek érvényes őstermelői igazolványa és értékesítési betétlapja van.

Mezőgazdasági kistermelő lehet minden olyan őstermelő, akinek az őstermelői tevékenységéből elért éves bevétele a 6 millió forintot nem haladja meg.
A mezőgazdasági őstermelők jövedelemszámítása tulajdonképp megegyezik az úgynevezett önálló tevékenységet végzőkre vonatkozó szabályokkal. A mezőgazdasági őstermelőre vonatkozó bevétel, költség, jövedelem megállapítási szabályok ugyanis azzal az eltéréssel egyeznek meg a más önálló tevékenységet végzők szabályaival, hogy az őstermelőkre több, más esetekben nem alkalmazható kedvezmény vonatkozik. Egyes esetekben az általánostól eltérő külön szabályt, más esetekben az egyéni vállalkozók esetén érvényesülő kedvezőbb szabályt is alkalmazhatják. A mezőgazdasági kistermelőre ezeken az általános kedvezményeken túlmenően több, adómentességet is tartalmazó kedvezmény is vonatkozik.

Mindezekből következően a praktikusság szempontjaira is figyelemmel e fejezetben kerül sor az önálló tevékenység főbb adózási szabályainak ismertetésére oly módon, hogy ennek során az ide vonatkozó mezőgazdasági specialitások és kedvezmények a témakörök szerint külön-külön is bemutatásra kerülnek.

Ilyen, más önálló tevékenységet végzőre nem vonatkozó külön szabály például, hogy a mezőgazdasági őstermelő az összevont adóalapba tartozó jövedelme után fizetendő adóját az őstermelői jövedelmének adójával, de legfeljebb 100 ezer forint adókedvezménnyel csökkentheti. Az őstermelő éves bevétele bármekkora (akár több 10 millió forint is) lehet.


IV.5.1. A bevétel megállapítása

A személyi jövedelemadó fogalomrendszerében az őstermelői tevékenység is önálló tevékenységnek minősül, így e bevételekre is az önálló tevékenységre vonatkozó általános szabályokat kell alkalmazni.
Elöljáróban is azzal kell kezdeni, hogy az önálló tevékenységek bevételeit és kiadásait, illetőleg valamennyi pénzmozgást az úgynevezett pénzforgalmi szemlélet alapján kell figyelembe venni. Ez azt jelenti, hogy az éves bevételbe vagy kiadásba csak a tárgyév január 1. és december 31. közt felmerülő tételeket szabad figyelembe venni, függetlenül attól, hogy a kiadás vagy bevétel a tárgyévi vagy más év/évek tevékenységéhez kapcsolódik.
A könnyebb érthetőség kedvéért, ha egy erdő véghasználata, tehát a faállomány kitermelése és az értékesítés az év végéig nem fejeződik be, akkor ebből a következő évben végzett értékesítés bevétele az új év bevételét növeli, míg a kitermeléssel felmerült előző évi költség az előző év költsége marad.
A törvény megfogalmazása szerint: önálló tevékenység minden olyan tevékenység, amelynek eredményeként a magánszemély bevételhez jut, és amely e törvény szerint nem tartozik a nem önálló tevékenység körébe.
Az önálló tevékenységből származó bevételt az SZJA törvény 2. és a 4. számú mellékletének rendelkezései szerint kell figyelembe venni.
A mezőgazdasági őstermelői tevékenységek sajátos bevételeiről a már említett 6. számú melléklet rendelkezik mint azt bemutattuk a IV.4.2. sz. fejezetben.

Ismerjük meg, hogy melyek a "jellemzően" az önálló tevékenység keretében vagy azzal összefüggésben kapott bevételek:

ˇ az értékesített termék, áru, szolgáltatás ellenértékeként, vagy ezek előlegeként befolyt vagy váltóval kiegyenlített összeg, természetben kapott ellenérték (valamennyi esetben a felár, az engedmény, az árkiegészítés, a fogyasztási adó figyelembevételével), továbbá az áru szállításáért vagy csomagolásáért külön felszámított összeg;
ˇ a kizárólag üzemi célt szolgáló tárgyi eszköz - ideértve a selejtezett tárgyi eszközt is -, nem anyagi javak, anyag, félkész termék (a továbbiakban együtt: vagyontárgy) értékesítésekor kapott ellenérték, illetőleg a szokásos piaci érték (ha ez utóbbi a több), ha annak beszerzési, előállítási költségét a magánszemély bármelyik évben költségei között elszámolta, vagy értékcsökkenési leírást számolt el (ha azonban az önálló tevékenységet folytató magánszemély olyan ingó vagyontárgyat, ingatlant, vagyoni értékű jogot idegenít el, amelyet nem kizárólag üzemi célból használt, akkor az ebből származó teljes jövedelem adózására a vagyonátruházásra vonatkozó rendelkezéseket kell alkalmaznia);
ˇ a kapott kamat;
ˇ a kötbér, a késedelmi kamat, a bírság, a büntetés címén kapott összeg, valamint a fizetett kötbér, kamat, bírság, büntetés visszatérítése címén kapott összeg, kivéve, ha korábban költségként nem vették figyelembe;
ˇ az előállított vagy vásárolt terméknek, végzett vagy vásárolt szolgáltatásnak a szokásos piaci értéke, ha azokat a magánszemély saját céljára felhasználja, illetőleg részben vagy egészben ellenszolgáltatás nélkül másnak átengedi akkor, ha ezzel kapcsolatban bármely évben költséget számolt el. Azonban nem kell a saját célra történő felhasználás és a részben vagy egészben ellenszolgáltatás nélküli átengedés értékével növelni a bevételt, ha a magánszemély az azzal kapcsolatos kiadásokat költségei között nem számolta el (vagy e kiadásokkal az összes költségét arányosan csökkenti), vagy a terméket a szolgáltatást elemi károk, katasztrófák esetén közadakozás keretében nyújtja.. Ennek megértéséhez vegyük figyelembe a következő példát. Az erdőgazdálkodó fakitermelést folytat a kitermelt fa egy részét ipari faként, más részét tűzifaként értékesíti, de nem a teljes mennyiséget, hanem abból saját maga is használ fel. Az általa fűtésre felhasznált tűzifa értékét akkor nem kell bevételként figyelembe venni, ha a felhasznált tűzifa előállításával kapcsolatos költségeket a gazdálkodásának költségei közt nem szerepeltette, illetve nem vette figyelembe. Ha költségeit maradéktalanul elszámolta, akkor az általa felhasznált vagy elajándékozott tűzifa értékét bevételként kell figyelembe venni.
ˇ az 50 ezer -2001. január 1-je előtti beszerzés esetén 30 ezer - forintnál magasabb egyedi értékű kizárólag üzemi célt szolgáló tárgyi eszköz - ha annak értékét a mezőgazdasági őstermelő egy összegben elszámolta - ellenszolgáltatás nélküli átruházásakor - kivéve, ha azt természetbeni juttatásként nyújtja - a beszerzés időpontjától számított
o egy éven belül a beszerzési érték 100 százaléka,
o egy éven túl, de két éven belül a beszerzési érték 66 százaléka,
o két éven túl, de három éven belül a beszerzési érték 33 százaléka
o három éven túl nulla;

ˇ az adó, a társadalombiztosítási járulék, stb. különbözetének a visszatérítése, ha a befizetést a magánszemély költségként bármely évben elszámolta;
ˇ a mezőgazdasági őstermelő esetében a káreseménnyel összefüggésben kapott kártérítés, ideértve a felelősségbiztosítás alapján felvett összeget;
ˇ azon biztosítási szolgáltatás értéke, amely esetében az arra jogosító biztosítási díjat a mezőgazdasági őstermelő költségként elszámolta;
ˇ a kerekítési szabályok alkalmazása során keletkezett bevételitöbblet-különbözet.

A bevezető mondatban leírt "jellemzően" szó ebben az esetben arra utal, hogy a bevételek teljes körű felsorolása helyett csak a jellemzőek kerültek megemlítésre és ezeken kívül még számos bevétellel találkozhatunk.

Ahhoz, hogy az erdőgazdálkodó, a mezőgazdasági őstermelő az itt felsorakoztatott fogalmak közt még biztosabban el tudjon igazodni, az adótörvény más rendelkezéseire is indokolt felhívni a figyelmet. Így például nem elég tudni, hogy a bevételt, de főleg a költségeket minden esetben csak bizonylat alapján lehet elszámolni. Az is nagyon fontos és igazolható kell hogy legyen, hogy a bizonylat alapján elszámolt költség valóban a bevétel elérése érdekében merült fel.

Így például a saját célra történő termékfelhasználást semmi nem tiltja, és nem is akarja megakadályozni, azonban ilyen esetekben - bevétel ugyan nem keletkezett, de mint ahogy arról már az előzőekben is szó volt - a termék előállítása érdekében felhasznált költség sem számolható el. Erre vonatkozóan az SZJA törvény úgy rendelkezik, hogy nem számolható el költségnek, az olyan kiadás, amely a magánszemély személyes vagy családi szükségletét részben vagy egészben kielégítő termék vagy szolgáltatás megszerzése érdekében merült fel.

E szabály ismeretét és alkalmazását különösen az erdei haszonvételek gyakorlása során célszerű figyelembe venni!


A kapott támogatások bevételkénti és költségkénti elszámolása

Ha a magánszemély jogszabály vagy államközi megállapodás alapján az önálló tevékenységéhez vissza nem térítendő támogatást kap, akkor a támogatás - mint bevétel - céljának teljesítésével összefüggésben felmerült kiadásait a felmerülés (kifizetés) évében egy összegben költségként számolhatja el.
Abban az esetben, ha a magánszemély a támogatást a felvétel évében annak célja szerint teljes egészében még nem használta fel, akkor a fennmaradó (fel nem használt) részt az annak céljára történő felhasználás évében (éveiben) kell bevételnek tekintenie.
Ha a magánszemély a folyósítást követő harmadik évben (de legkésőbb a tevékenység megszüntetésének évében) a támogatást annak célja szerint még teljes egészében nem használta fel, akkor a fennmaradó összeget ennek az évnek a bevételeként kell figyelembe vennie.
Abban az esetben, ha a támogatást a magánszemélynek részben vagy egészben vissza kell fizetnie, azt a részt, amelyet a visszafizetendő összegből bevételként már elszámolt, levonhatja a visszafizetés évének bevételéből, de a meghiúsulás miatt fizetendő büntetőkamat, késedelmi pótlék nem számolható el költségként. A kapott támogatás összegéről, a felhasználásával kapcsolatos költségekről külön nyilvántartást kell vezetnie! A támogatás összege - kivéve ha a támogatást biztosító jogszabály másként nem rendelkezik - beleszámít az éves őstermelői bevételbe, tehát az például a kistermelői éves bevételi határ átlépését befolyásolhatja.

Nem számít bevételnek - így az őstermelő által elért éves bevétel összegét sem növeli - az a támogatás, melyet a felhasználási célra történő kiadást igazoló számla ellenében, illetőleg a cél szerinti felhasználás teljesítésének igazolása alapján utólag folyósítottak feltéve, hogy a magánszemély a kiadást korábban költségként nem (értékcsökkenési leírásként sem) érvényesítette, illetőleg a folyósítást követően sem érvényesíti.

Ha tehát az őstermelő az őstermelői tevékenységével kapcsolatban jogszabály alapján támogatást kap, azt az őstermelői bevételei között kell számításba venni. Ha a támogatást valamilyen cél megvalósítására (pl. egy gép vásárlására) kapja, akkor a támogatás céljának teljesítésével összefüggésben felmerült kiadásait a kifizetés évében egy összegben elszámolhatja kiadásként. Pl. vett egy gépet 6 millió forintért, amelyhez 1.800 ezer forint támogatást korábban megkapott, a kapott 1.800 ezer forint támogatás bevétel. Azonban megvette a gépet, így az 1.800 ezer forintot elszámolhatja költségként. A fennmaradó 4,2 millió forintot pedig évenként elosztva az értékcsökkenés figyelembe vételével lehet költségként elszámolni. Ez traktor esetén évi 20%, tehát a 4,2 millió forintot évi 840 ezer forinttal lehet öt év alatt költségként elszámolni.

Összességében tehát a következőket célszerű megjegyezni, a mezőgazdasági őstermelők jellemzően a támogatásokat nem előre, hanem utólag kapják, így erre tekintettel került a törvénybe az a szabály, amely szerint nem számít bevételnek az a támogatás, melyet a felhasználási célra történő kiadást igazoló számla ellenében, illetőleg a cél szerinti felhasználás teljesülésének igazolása alapján utólag folyósítottak. Ennek azonban az a feltétele, hogy a támogatás címén kapott összeg felhasználásával teljesített kiadást sem költségként, sem pedig az értékcsökkenési leírás alapjaként nem veheti figyelembe. Természetesen a támogatás összegén felüli kiadást a költségelszámolásnál figyelembe lehet venni.


IV.5.2. A mezőgazdasági őstermelő - kistermelő és az általános forgalmi adó

Az erdőgazdálkodás általános forgalmi adóköteles tevékenység, ezért az őstermelő magánszemély, vagy erdőgazdálkodó az erdőgazdálkodás során létrehozott erdei termékek értékesítése esetén az általános forgalmi adó alanyává válik. Az erdei haszonvétel útján megszerzett erdei termékek saját célú felhasználása nem valósítja meg az ÁFA adóalanyiságot.
Az adóalany az adóköteles bevételszerző tevékenységének megkezdését követő 15 napon belül köteles az adóhatósághoz bejelentkezni. Bejelentkezéskor általános forgalmi adó jogállásával kapcsolatban nyilatkozni kell, hogy alanyi mentességet vagy ÁFA fizetési kötelezettséget választ. Mivel az erdei haszonvételek közül csak a vtsz. 0602 szám alá tartozó erdei fák és cserjék csemetéje, oltványa és a vtsz. 120999 szám alá tartozó erdei fák és cserjék magja tartozik általános forgalmi adó alkalmazásában az úgynevezett kompenzációs feláras termékek közé, ezért a többi erdőgazdálkodási termékre illetve termelésre, az őstermelő erdőgazdálkodó magánszemélynek is dönteni kell, hogy ÁFA szempontjából az adófizetési kötelezettséget, vagy az alanyi mentességet választja (az alanyi mentesség értékhatára átalányadózó egyéni vállalkozó esetében 4 millió forint, családi gazdálkodó és átalányadózást alkalmazó mezőgazdasági kistermelő esetében 6 millió forint, egyébként 2 millió forint).

Ezért az őstermelő erdőgazdálkodónak amennyiben olyan erdei terméket értékesít, amely nem tartozik a kompenzációs feláras termékek közé a fentiek szerint be kell jelentkeznie a területileg illetékes állami adóhatósághoz. A bejelentkezés során az adóhatóságtól adószámot kap, mely alapján nyugta, illetve számlatömböt tud beszerezni a nyomtatványboltban. Ugyancsak a bejelentkezés során kell nyilatkoznia az ÁFA jogállásával kapcsolatban is.
A nyugta illetve számlatömböt szigorú számadású nyomtatványként nyilvántartásba kell venni. A nem kompenzáció feláras termék értékesítéséről nem a felvásárló adóalany állít ki felvásárlási bizonylatot, hanem az értékesítő bocsát ki nyugtát, a vevő részére. Készpénzfizetés esetén, ha a vevő számlát kér, akkor egyszerűsített számlát kell kiállítani a nyugta helyett. Ha az ellenértéket utalással egyenlítik ki, akkor számlát kell kiállítani. (Természetesen az őstermelőnek ezen erdei termékek értékesítése után származó bevétele is őstermelői bevételnek minősül.)
Lehetőség van arra is, hogy a kompenzációs feláras jogállásával ne éljen az adóalany, hanem helyette az ilyen kedvezményezett tevékenységekre is - az értékesítése egészére - alanyi adómentességet válasszon (ha megfelel az egyéb feltételeknek), vagy az általános szabályok szerint tegyen eleget áfa fizetési kötelezettségének.
Alanyi mentesség esetében amennyiben a bevétel év közben a választásra jogosító értékhatárt eléri, azt követő 15 napon belül be kell jelentkezni az ÁFA "körbe". Az az ellenérték már ÁFA-köteles, amelynek teljes összegével az értékhatárt túllépi az adóalany.
Társult erdőgazdálkodás esetében az erdei haszonvételt gyakorló erdőtulajdonosok értékesítés esetén külön-külön adószámmal rendelkező adóalanyok lesznek (a kompenzációs felárral nem rendelkező termékek értékesítése miatt).

Az értékesítéskor felszámított forgalmi adóból az adóalany levonhatja a nevére szóló számla alapján a tevékenységhez szükséges beszerzések ÁFÁ-ját.
Amennyiben az elszámolandó adó (a különbözet) befizetendő adót eredményez, azt az adóbevallásra nyitva álló határnapig meg kell fizetni, amennyiben több a beszerzést terhelő adó a fizetendő adónál, akkor a különbözetet akkor lehet visszakérni, ha az adott évben az értékesítés ellenértéke a 4 millió forintot - év közi adóbejelentkezés esetében ennek arányos részét - eléri, vagy tárgyi eszköz beszerzése esetén akkor, ha a tárgyi eszközre (eszközökre) jutó korábban vissza nem igényelt adó göngyölített összege legalább 200 ezer forinttal meghaladja az ugyanezen időszakban fizetendő adó göngyölített összegét.
Kompenzációs feláras, illetve alanyi mentes időszak alatt nincs lehetőség a beszerzéseket terhelő adó levonására, mert fizetendő adó sem keletkezik. Az adólevonási jogosultságot visszamenőlegesen ezekre az időszakokra sem lehet érvényesíteni.
Az adóalany a kezdés évében negyedéves rendszeresség a negyedévet követő hónap 20. napjáig nyújt be ÁFA bevallást. A következőkben éves bevallásra lesz kötelezett akkor, ha a bevétele illetve annak arányos része az előző évben a 8 millió forintot nem haladta meg. Az éves adóbevallást a követő év február 15-ig kell benyújtani. Az éves ÁFA bevallás benyújtásával együtt külön nyilatkozni lehet éves bevallás helyett negyedéves rendszerességű adóbevallás választásáról. Havi rendszerességgel kell bevallást adni, akkor ha megelőző évben az elszámolandó adójának göngyölített összege pozitív előjelű és az 1 millió forintot elérte. Ezt az adóbevallást a követő hónap 20-ig kell benyújtani.

Lábon álló fa értékesítésének ÁFA kötelezettsége:

Lábon álló fa értékesítésére akkor kerül sor, amikor az eladó kivágási célra, vagy kivágási engedéllyel értékesíti az élő fát. Az eladó nyersfát értékesít, ha abban állapodnak meg, hogy azt a vevő fogja kivágni és feldolgozni.
A lábon álló fát ebben az esetben kivágott nyers (legallyazott) fának kell tekinteni, mely a 4403 vámtarifaszám alá sorolandó. Ennek forgalmi adó tétele: 25%.

Az általános forgalmi adó bevételkénti és költségkénti elszámolhatóságáról szóló rendelkezéseket az Szja. törvény 4. számú melléklete tartalmazza, ezek lényege a következő:

Annak a magánszemélynek, aki az általános forgalmi adóról szóló törvény alapján áfa-adóalany, a beszerzései során felmerült előzetesen felszámított adót, valamint az értékesítése során fizetendő áfát a következők szerint kell figyelembe vennie.

Ha az Áfa. törvény általános szabályai szerint az áfát tételesen fizeti, akkor azt sem a bevételei, sem a költségei között nem mutathatja ki. E rendelkezés alól kivétel az áfa-törvény rendelkezései alapján le nem vonható előzetesen felszámított adó, amely a költségek közt kimutatva azokat növeli, feltéve, hogy ez az előzetesen felszámított adó e törvény rendelkezései szerint költségként elszámolható kiadáshoz kapcsolódik.

Ha az Áfa. törvény különös rendelkezései alá tartozó magánszemély a bevételeiből a különös szabály alapján adódó áfa-fizetési kötelezettséget levonja, a levonható előzetesen felszámított adó összege nem számolható el költségként. A le nem vonható előzetesen felszámított adó a költségeket növeli, feltéve, hogy ez a felszámított adó e törvény rendelkezései szerint költségként elszámolható kiadáshoz kapcsolódik.

Amennyiben a magánszemély az áfa-rendszerben személyes (alanyi) mentességben, illetve tárgyi alapon adómentességben részesül, bevételeit a fizetendő áfa nem csökkenti, a költségei között a beszerzéseit terhelő le nem vonható áfa költséget növelő tényezőként figyelembe vehető, feltéve, hogy ez a felszámított adó a személyi jövedelemadóról szóló törvény rendelkezései szerint egyébként költségként elszámolható kiadáshoz kapcsolódik.

Ha az Áfa-törvény rendelkezései szerint költségnövelő tényezőként elszámolt le nem vonható áfa utólag (részben) levonhatóvá válik, a korrekció a levonás évében a költségeket csökkenti.

Az utólag felmerült áfa-fizetési kötelezettség - annak elszámolásakor - az az alanyi illetve tárgyi adómentes, és a különleges jogállású adózóknál a bevételt csökkenti. A korábban a ténylegesen fennálló áfa-kötelezettségnél nagyobb mértékben figyelembe vett bevételcsökkentést az áfa-kötelezettség módosításakor bevételnövelésként kell figyelembe venni.

Az Áfa-törvény szerinti különleges jogállást választó mezőgazdasági tevékenységet folytató magánszemélynél, így természetesen a mezőgazdasági őstermelést folytatónál is, a bevételnek része a felvásárlótól kapott kompenzációs felár.

Az adólevonásra jogosult felvásárló magánszemély a kompenzációs felárat előzetesen felszámított áfaként veheti számításba.

Mit kell a tevékenység megszüntetésének évében bevételnek tekinteni?

Ha valaki úgy dönt, hogy felhagy a tevékenységével, az megszünteti, akkor a megszüntetéssel összefüggésben úgy a bevételek, mint a kiadások számbavételénél a törvény erre az esetre vonatkozó külön rendelkezései szerint kell eljárni. Így:

ˇ a korábban költségként elszámolt és a megszűnéskor meglévő összes készlet (anyag, áru, félkész és késztermék) leltári értékét, az 50 ezer - 1991. december 31-ét követően és 2001. január 1-jét megelőzően történő beszerzés esetén 30 ezer - forintot meg nem haladó tárgyi eszköz (ideértve a tartalék-alkatrészt és gyártóeszközt is) leltári értékét;
ˇ a gazdasági épület, az üzlet, a műhely, az iroda és az egyéb - kizárólag a jövedelemszerző tevékenységhez használt - ingatlan használati vagy bérleti jogáról való lemondás miatti ellenértéket - akkor is, ha azt a magánszemély a megszűnéskor még nem kapta meg -, ha a használati vagy bérleti jog megszerzésére fordított kiadást a magánszemély költségei között bármely évben elszámolta, azzal, hogy ha a megszűnés évében az ellenérték összege még nem ismert, akkor az ingatlan használati vagy bérleti jogának megszerzésére fordított összeget kell bevételként figyelembe venni;
ˇ az éves adóbevallás benyújtásának határnapjáig (illetve a benyújtás napjáig) rendelkezésre álló, a megszüntetésről beadott adóbevallást követően befolyt összeget december 31-i időponttal;
ˇ a megszüntetés évéről készített adóbevallás benyújtását követően érkező bevételre az önálló tevékenységből származó jövedelemre vonatkozó rendelkezéseket kell alkalmazni. alkalmazni (azaz a bevétel alapján a jövedelmet vagy tételes költségelszámolással, vagy a "10 százalékos" költséghányadra vonatkozó rendelkezések szerint kell megállapítania).
ˇ

IV.5.3. Az erdő véghasználat

A növények többségének hozama éves ciklusú, másoké több év is lehet, de ugyanez az erdőnél több évtized, és néhány fafajnál több, mint egy évszázad. Nyilvánvaló, hogy az ilyen távoli múlt költségei a mai hozammal szembeállíthatatlanok. Ezért erdő véghasználata során az elszámolható költségeket kiegészíti egy külön szabály.

Az erdő véghasználattal érintett kitermelt vagy lábon álló faállomány értékesítéséből származó bevétel csökkenthető az erdészeti hatóság által erre a célra nyitott, elkülönített számlára befizetett összeggel, de legfeljebb a jogszabályban megállapított, a befejezett célállományra igényelhető normatív erdőfelújítási támogatási értéknek megfelelő összeggel.

Az erdőfelújítás teljesítésének arányában kiutalt normatív támogatás összegéből és az előzőek szerint befizetett összeg terhére visszautalt összegből akác és lágy lombos célállomány esetében az erdőfelújítás kezdő évét követő ötödik év végéig, egyéb fafajtáknál a nyolcadik év végéig költségként az igazolt kiadások számolhatók el, valamint a kiutalt normatív támogatás mértékéig terjedő összeg igazolás nélkül vonható le. A fennmaradó - az előzőekben említett határidőn túl visszautalt - összeg teljes egészében bevételnek számít.

Tehát ha az erdőgazdálkodó úgy dönt, hogy a véghasználatból származó bevételből - a befejezett célállományra igénybe vehető normatív erdőfelújítási támogatás értékénél nem nagyobb - összeget helyez az elkülönített számlára, akkor az évi adóköteles bevételét ezzel csökkentheti. Így a fizetendő adója is csökken. A későbbiekben, amikor az erdőgazdálkodó a véghasználatot követő erdőfelújítás során - az erdőfelújítás teljesítésének arányában - kap a normatív támogatás összegéből, akkor ugyanilyen arányban kap vissza az által korábban befizetett összegből is.

A törvény rendelkezése szerint, ebből a korábban befizetett összegből visszautalt pénzből - ennek terhére - számolhatók el a felújítás igazolt költségei, míg a normatív támogatás összege igazolás nélkül is levonható az éves bevételből.

A félretett - a külön számlára befizetett - összegből adóköteles jövedelem tehát kizárólag csak akkor lesz, ha azzal szemben igazolt költséget tanúsító számla nincs. Ugyanakkor még mindig megmarad az az előny, hogy ez a bevétel nem a véghasználat évének amúgy is magas bevételét növeli.

A könnyebb érthetőség kedvéért próbáljuk ezt egy példán keresztül levezetni.

Egy lágy lombos állományú erdő véghasználata és az azt követő felújítás során a támogatási rendelet szerint hektáronként 157 ezer forint normatív támogatás vehető igénybe.
Ez azt jelenti, hogy a véghasználat során keletkező bevételből hektáronként 157 ezer forint tehető félre, oly módon, hogy azt az erdészeti hatóság erre a célra szolgáló elkülönített számlájára befizetik. Tehát egy hektár véghasználatából származhat mondjuk 1 millió 200 ezer forint árbevétel. Ezt a bevételt csökkenti a kitermelés költsége és a kötelezően megfizetett erdőfenntartási járulék összege. Az ezek után fennmaradó bevétel csökkenthető még a hektáronkénti befizetett összeggel.
A felújítás során az első tenyészév után, feltéve ha az állomány a 70%-os záródást eléri a támogatásból 102 ezer forint hektáronkénti összegre válik jogosulttá a gazdálkodó. Ugyanakkor az elkülönített számlára befizetett összegből is jogosulttá válik hektáronként 102 ezer forintra, ha a befizetése 157 ezer forint volt.
A kapott támogatás összegét az éves adóköteles bevételénél nem kell figyelembe venni, míg az elkülönített számláról visszautalt pénz adóköteles bevétele lesz, de ezzel az összeggel szemben elszámolhatja a felújítás első évben felmerült - igazolt - költségeit, és ha a költségei elérik a kapott összeget, annak okán adófizetési kötelezettsége sem keletkezik.
A lágy lombos erdő műszaki átvételének határideje minimum az 5. éves, de maximum a 6. éves kor. Ha a műszaki átvétel megtörtént, akkor a még fennmaradt 55 ezer forintos támogatás és az elkülönített számlára félretett összeg is esedékessé válik, amelyet ugyancsak az előzőek szerint kell elszámolni.
E rendelkezések alkalmazása esetén az itt említett bevételekre a később ismertetésre kerülő, a mezőgazdasági kistermelők választási lehetőségeként említett átalányadózás nem alkalmazható!


IV.5.4. Bevételnek nem számító tételek és bevételt csökkentő tételek

Bevételnek nem számító tételek

Az önálló tevékenységből származó jövedelem kiszámításánál nem kell figyelembe venni az Szja törvény szerint bevételnek nem számító tételeket. A nyugdíjon, és minden adómentes jövedelmen kívül még több mint 25 jogcímet sorol fel az Szja törvény.
Az adójogszabályt nem gyakran forgató számára külön is meg kell magyarázni ennek a fogalomnak az értelmét.
Az adótörvény adómentes és adóköteles bevételeket ismer, de néha, nem túl sok esetben, egyes jövedelmekre nem mondja ki az adómentességet, de azt a jövedelmet adóztatni sem akarja. Ilyenkor úgy rendelkezik, hogy az adózás szempontjából nem számít adóköteles bevételnek. Ezért ezeket, vagy legalább ezt a fogalmat egy gazdálkodónak ismernie kell.
Külön is nevesíti a törvény, hogy a jövedelem kiszámításánál nem kell figyelembe a termőföld átruházásából, eladásából származó bevételt, ha a termőföldet az adásvételi szerződés megkötésének a napján a termőföldről szóló törvény szerinti családi gazdálkodónak minősülő magánszemély a családi gazdasághoz tartozó földként vásárolja meg. E rendelkezést - az adásvételi szerződés megkötésének a napján a termőföldről szóló törvény szerinti családi gazdálkodónak minősülő magánszemély - nem érvényesítheti a családi gazdaságához tartozó termőföld eladása esetében.


A bevételt csökkentő tételek

Az Szja törvény több olyan kedvezményt is tartalmaz, amellyel (tételes költségelszámolás esetén) az éves összes bevétel csökkenthető. Ilyenek lehetnek:

A mezőgazdasági őstermelő bevételét a legalább 50 százalékban csökkent munkaképességű alkalmazott foglalkoztatása esetén személyenként havonta az alkalmazottnak fizetett bér, de legfeljebb az érvényes minimálbér felével, a szakképző iskolai tanulóval kötött -jogszabályban meghatározott - tanulószerződés alapján, illetve az iskolával kötött megállapodás alapján folytatott gyakorlati képzés esetén személyenként havi 6000 forinttal csökkentheti.
A sikeres szakmai vizsgát tett szakképző iskolai tanulót folyamatosan tovább foglalkoztató valamint a korábban munkanélküli magánszemélyt foglalkoztató mezőgazdasági őstermelő a bevételét csökkentheti az említett személy után a foglalkoztatása ideje alatt, de legfeljebb 12 hónapon át befizetett társadalombiztosítási járulék összegével, függetlenül attól, hogy költségként is elszámolhatja azt.

IV.5.5. A költségelszámolás lehetőségei

A személyi jövedelemadó rendszerében a bevétel megszerzése érdekében felmerülő költségek számbavételi módjára alapvetően két lehetősége van a magánszemélynek. Ezek közül szabadon választ.


A költséghányad

Döntése alapján választhat úgy a magánszemély, hogy költségeinek tételes igazolása helyett az önálló tevékenység bevételének 10 százalékát - 10 százalékos költséghányad - fogadja el költségként.
Ezekben az esetekben, abban az adóévben valamennyi önálló tevékenységből származó bevételére, valamint az önálló tevékenységre tekintettel kapott költségtérítésre is csak ezt a költségelszámolási módot alkalmazhatja.
A 10 százalékos költséghányad alkalmazásának évében a tárgyi eszközök értékcsökkenési leírását is elszámoltnak kell tekinteni, illetőleg a 10 százalékos költséghányad alkalmazását megelőző évekből áthozott elhatárolt veszteség évenkénti 20-20 százalékát is elszámoltnak kell tekinteni. Mindezekből nyilvánvaló, ezt a költségelszámolási módot elsősorban annak az erdőgazdálkodónak célszerű alkalmaznia, akinél a költségek igazolási lehetősége valamilyen ok miatt meghiúsult.

A magánszemély másik költségelszámolási lehetősége a tételes költségelszámolás.


Tételes költségelszámolás

Az elszámolható és jellemzően előforduló költségek a személyi jövedelemadóról szóló törvény 3. számú mellékletében találhatók.
Itt történik utalás arra is, hogy az értékcsökkenési leírással való költségelszámolás lehetősége ugyanaz, ami az egyéni vállalkozókra vonatkozik, ezt a törvény 11. sz. melléklete tartalmazza.
Jó tudni azonban, hogy a mezőgazdasági őstermelő csak akkor élhet ezzel a lehetőséggel, ha nem a későbbiekben tárgyalt átalányadózást választotta, és a törvény 5. számú mellékletében leírt "Tárgyi eszköznyilvántartás"-t is vezeti.
A kizárólag üzemi cél megnevezés a költségelszámolási lehetőségek számbavételénél többször is felmerül, ezért ennek fogalmát már itt, elöljáróban célszerű tisztázni.
Kizárólag üzemi célt szolgálnak azok a tárgyi eszközök és nem anyagi javak, amelyeket a magánszemély önálló tevékenységével (tevékenységeivel) kapcsolatban használ, azokat más célra részben sem használja és üzleti nyilvántartásai ezt egyértelműen alátámasztják. Nem minősülhet kizárólag üzemi célt szolgáló tárgyi eszköznek a személygépkocsi, akkor sem ha azt bizonyítottan csak a tevékenység érdekében használják.
A magánszemély, ha nem mezőgazdasági őstermelő vagy egyéni vállalkozó, fő szabályként korlátlan mértékben költségként számolhatja el a bevétel megszerzésével közvetlenül összefüggő kiadásait, korlátozott mértékű átalányban pedig az értékcsökkenést.
Ha a magánszemély több önálló tevékenységhez használt tárgyi eszközt és "nem anyagi javakat", akkor választhat, hogy melyik tevékenységének bevételével szemben számolja el az érvényesíthető költséget. A költség (az értékcsökkenési leírás a teljes leírásig) nem osztható meg a különböző tevékenységek bevételei között.

Költségként jellemzően elszámolható kiadások. (A "jellemzően" szó hasonlóan, mint a bevételek számbavételekor, ez esetben is arra utal, hogy a felsoroláson túl a tevékenység folytatásához igazoltan felmerült sok más kiadás is elszámolható, de e helyütt csak a jellemzőek kerülnek említésre.)

ˇ az anyagbeszerzésre, az árubeszerzésre, a göngyöleg beszerzésére (csökkentve a szállítónak visszaküldött betétdíjas göngyöleg ellenértékével), a szállításra fordított kiadás;
ˇ a kizárólag üzemi célt szolgáló tárgyi eszközök, nem anyagi javak beszerzésére, előállítására fordított kiadás, ha az az 50 ezer forintot nem haladja meg, továbbá ezen tárgyi eszközök folyamatos, zavartalan, biztonságos üzemeltetését szolgáló javítási, karbantartási munkáira fordított kiadás, azzal, hogy a járművek esetében a törvény külön szabályait kell alkalmazni;
ˇ az önálló tevékenységet végző magánszeméllyel munkaviszonyban álló magánszemély (a továbbiakban: alkalmazott) részére kifizetett bér és annak közterhei, az alkalmazottnak megítélt és kifizetett baleseti kártérítés, a jogszabály, illetőleg a kollektív szerződés, vagy a munkaszerződés alapján az alkalmazottnak járó, a munkáltatót kötelezően terhelő juttatás, kifizetés;
ˇ a nem megállapodás alapján befizetett saját társadalombiztosítási járulék;
ˇ a köztestület számára tagdíj vagy annak megfelelő jogcímen fizetett összeg, továbbá az önálló tevékenységgel kapcsolatos érdekképviseleti feladatot is ellátó társadalmi szervezet számára tagdíj címén fizetett összeg;
ˇ a megrendelő, a vevő által igazolt szavatossági és jótállási költség;
ˇ az állami költségvetésbe, központi alapokba, a helyi önkormányzatoknak fizetett, kizárólag az adott önálló tevékenységhez kapcsolódó adó (ide nem értve a személyi jövedelemadót), illeték, hatósági díj, vám, vámkezelési díj, perköltség, kötbér, késedelmi kamat, önellenőrzési pótlék;
ˇ az üzlet, a műhely, a gazdasági épület bérleti díja, a fűtés, a világítás és a technológiai energia költsége, a telefon, rádiótelefon, telefax, cb-rádió, telex használati díja ha azonban a lakás és a telephely műszakilag nem elkülönített, akkor a tevékenységgel arányosan lehet a kiadásokat figyelembe venni az adott költségre jellemző mértékegységek (nap, m2, m3 stb.) alapulvételével;
ˇ a műszaki leírás, a tervrajz költsége, a bérmunka díja, az alvállalkozó részére kifizetett összeg, igénybe vett szolgáltatás díja (például reklámköltség);
ˇ a hivatali, üzleti utazás esetén az utazásra, a szállás díjára, külföldi kiküldetés esetén az utazásra, a szállás díjára fordított kiadás, továbbá a külföldi kiküldetéshez kapcsolódó elismert költségekről szóló 168/1995. (XII.27.) Korm. rendelet szerint naponta számított igazolás nélkül elismert költség;
ˇ lízingdíj címén kifizetett összegből a lízingbe vevőnél csak az említett üzemi célt szolgáló tárgyi eszközök, nem anyagi javak általános forgalmi adó nélküli lízingdíjának és az egyéb járulékos költségeknek a szerződés szerinti futamidő egy hónapjára eső összege, de maximum a teljes lízingdíj havi 3 százalékának, ingatlan esetén 1,1 százalékának megfelelő összeg, illetve ez alapján számított adóévi összeg;
ˇ a kerekítési szabályok alkalmazása során keletkezett többlet a kiadásoknál költségként elszámolható.


A különleges költségelszámolási lehetőségek

A mezőgazdasági őstermelő az előzőekben felsorolt általános költségelszámolási szabályokon túlmenően elszámolhatja:

a) az őstermelői tevékenységének első ízben történő megkezdése előtt - legfeljebb három évvel korábban - beszerzett, és utóbb e tevékenység végzése során felhasznált anyag- és árukészlet beszerzésére fordított, korábban költségként még el nem számolt kiadásait,
b) az őstermelői tevékenységének első ízben történő megkezdésekor a legfeljebb három évvel korábban beszerzett tárgyi eszközök és nem anyagi javak értékcsökkenési leírásának elszámolását megkezdheti,
c) a tevékenység megkezdéséhez szükséges egyéb kiadásait a tevékenységének kezdése évében elszámolhatja költségként,
d) a kizárólag üzemi célt szolgáló tárgyi eszközök, nem anyagi javak értékesítése (ideértve a selejtezést, a megsemmisülést, az ellenszolgáltatás nélküli átengedést is) esetén az értékesítés időpontjáig még el nem számolt értékcsökkenési leírás összegét az értékesítéskor költségként elszámolhatja.

Csak a mezőgazdasági őstermelőt megillető költségelszámolási lehetőségek:

ˇ bekerülési értékétől függetlenül a kizárólag üzemi célt szolgáló tárgyi eszközök, nem anyagi javak folyamatos, zavartalan, biztonságos üzemeltetését szolgáló javítási, karbantartási munkára fordított kiadás,
ˇ a 16. életévét betöltött segítő családtag részére kifizetett - de legfeljebb a mindenkori minimálbért meg nem haladó - összeg és annak közterhei, feltéve, hogy a segítő családtag legalább heti 40 órában közreműködik (főállású segítő családtag) vagy, ha a közreműködés ideje ennél kevesebb, akkor az ezzel arányos rész,
ˇ a bevétel, illetve az ehhez szükséges feltételek biztosítása érdekében kifizetett vagyon-, felelősség-, kockázati élet-, balesetbiztosítás díja, az életbiztosításnál feltéve, hogy a mezőgazdasági őstermelő e címen nem vett igénybe adókedvezményt,
ˇ a mezőgazdasági őstermelői tevékenységgel kapcsolatban felvett pénzintézeti hitelre (kölcsönre) kifizetett kamat,
ˇ a telefon, a rádiótelefon, a telefax, a cb-rádió, a telex telephelyre történő beszerelése esetén a készülék ára és a beszerelés díja, azzal, hogy a telefon árának és beszerelési díjának 50 százaléka számolható el költségként abban az esetben, ha a lakás és telephely műszakilag nem elkülönített,
ˇ a telefonfejlesztési hozzájárulás, továbbá a közműfejlesztési hozzájárulásnak a helyi önkormányzat által visszatérített összeggel csökkentett része, azzal, hogy ha a hozzájárulás alapjául szolgáló berendezést a lakástól műszakilag el nem különült telephelyre szerelik be, költségként a megfizetett magasabb hozzájárulás és az ilyen esetben a magánszemélyként egyébként fizetendő összeg különbözete számolható el,
ˇ az alkalmazottat foglalkoztató mezőgazdasági őstermelő az alkalmazott miatt is elszámolhat ilyen hivatali, utazási költséget,
ˇ elszámolható továbbá a törvény 1. számú melléklete szerinti munkaruházati termék, a védőeszköz, a munka-, baleset- és környezetvédelmi berendezés beszerzésére fordított kiadás.

Ha törvény vagy kormányrendelet (a továbbiakban: jogszabály) költségtérítésről rendelkezik, akkor a ténylegesen felmerült és igazolt kiadás érvényesítése helyett, a jogszabályban meghatározott mértékig igazolás nélkül számolható el az adott címen költség azzal, hogy akkor ezt a költséget teljes egészében elszámoltnak kell tekinteni.

Ilyen költségnek minősül különösen
ˇ az élelmezési költségtérítés, a belföldi hivatalos kiküldetést teljesítő dolgozó élelmezési költségtérítéséről szóló minisztertanácsi rendeletben meghatározott kötelező mértékig;
ˇ a közúti gépjárművek, az egyes mezőgazdasági, erdészeti és halászati erőgépek üzemanyag és kenőanyag fogyasztásának igazolás nélkül elszámolható mértékéről szóló kormányrendelet szerint meghatározott üzemanyag-fogyasztási norma;
ˇ a munkábajárással kapcsolatos költségtérítésekről szóló kormányrendelet szerint elszámolt kiadás.


IV.5.5.1. A járművek és a mezőgazdasági gépek költségei

A járműhasználat költségét csak útnyilvántartás alapján lehet elszámolni.

A saját tulajdonú jármű használatával összefüggésben

ˇ az üzemanyagköltség, valamint a
ˇ számlával, bizonylattal igazolt fenntartási, javítási és felújítási költség számolható el. Mezőgazdasági őstermelő esetén azonban ettől eltérően a kizárólag üzemi célú járműre az értékcsökkenési leírás is érvényesíthető.

Saját tulajdonú jármű alatt a magánszemély vagy a házastársa tulajdonában lévő járművet is érteni kell, de más hozzátartozó pl. a gyermek tulajdonában lévőt már nem.
A tulajdonjog igazolására a kötelező gépjármű-felelősségbiztosítás befizetési szelvénye szolgál.
A nem saját tulajdonú jármű üzemi célú használata esetében akkor számolható el az üzemanyag-fogyasztás és a számla szerinti egyéb költség, ha ezek a szerződés alapján a magánszemélyt terhelik. Vagyis a nem saját tulajdonú jármű használatával kapcsolatos költségek felmerülésének jogosságát igazolni kell ahhoz, hogy azt költségként el tudják számolni. Ez esetben az igazolás alapja az az írásos megállapodás, amit a gépjármű használatára kötöttek, ami egyben tartalmazza a használati díjon felül a más költségek teherviselőit is.

A mezőgazdasági őstermelők járműveinek költségelszámolása során mérlegelni kell az őstermelőnek azt a lehetőségét, hogy választhat, az útnyilvántartás vezetése helyett havi 500 kilométer utat számolhat el saját tulajdonú személygépkocsi üzleti célú használata címén, mégpedig függetlenül az ilyen céllal üzemeltetett gépkocsik számától. Ebben az esetben az üzemanyagköltségen kívüli költségek egyösszegű elszámolására választható a 3 Ft/km általános személygépkocsi normaköltség alkalmazása is. Ezt az elszámolási módszert azonban csak a teljes adóévre, illetőleg az adóéven belül a teljes tevékenység időtartamára lehet választani.

Az üzemanyag-felhasználás költsége

ˇ a közúti gépjárművek, az egyes mezőgazdasági, erdészeti és halászati erőgépek üzemanyag- és kenőanyagfogyasztásának igazolás nélkül elszámolható mértékéről szóló 60/1992. (IV. 1.) Korm. rendelet szerinti üzemanyag-fogyasztási norma és az APEH által közzétett üzemanyagár alapján,
ˇ vagy igazolt üzemanyag-vásárlási számla alapján vehető figyelembe.

Fontos tudni, hogy a számla alapján figyelembe vett üzemanyag-mennyiség nem lehet több, mint az útnyilvántartás szerinti üzemi használatra az üzemanyag-fogyasztási normával számított mennyiség.

A magánszemély döntése alapján alkalmazhatja egyik vagy másik módszert. A módszerek közötti választása negyedévre szól, azaz egész negyedévre a negyedév első napján alkalmazott költség-elszámolási módszert kell alkalmaznia.



Az említett kormányrendelet szerint az üzemanyag-felhasználás meghatározása

ˇ alapnorma, vagy
ˇ alapnorma-átalány alapján történhet.

Itt is fontos tudni azt, hogy egy adott járműre egy naptári éven belül csak az egyik módszer választható.
Előfordulhat, hogy az említett kormányrendelet mellékletében nem szerepel a jármű alapnormája, vagy a rendeletben meghatározottaktól eltérő fajtájú üzemanyaggal üzemel a jármű. Ekkor az alapnorma értékét a gyártó adatai vagy az üzemanyag-fogyasztás mérése alapján szakértő állapíthatja meg.

Az üzemanyag-fogyasztási alapnormákat a kormányrendelet 1. számú melléklete tartalmazza. Tehergépkocsik, nyerges vontatók és autóbuszok esetében az 1/A. számú mellékletben foglalt képletek alapján is lehetőség van meghatározni az alapnorma-értékeket.

Abban az esetben, ha a járművet az általános üzemeltetési módtól eltérően üzemeltetik, a kormányrendelet 2. számú mellékletében felsorolt korrekciós tényezőkkel lehet növelni az alapnormát. Így pl. hegymenetben, száraz földúton, nem portalanított makadámúton, városi forgalomban (a lakott területen belüli forgalom esetén alkalmazható, átmenő forgalom esetében csak Budapesten), terepen, téli üzemeltetésnél, akadályozott forgalomnál, járművezetés oktatásánál. Azonos útszakaszon csak egy szorzó vehető figyelembe, kivéve a téli üzemeltetés szorzóját, amely december 1-je és március 1-je között a teljes üzemi célú futásteljesítményre alkalmazható. Ezen időszakban a "téli üzemeltetés" szorzóját (3 százalék) hozzá kell adni az egyéb eltérő üzemeltetési módhoz tartozó korrekciós tényezőhöz, és ezzel növelhető az alapnorma értéke.
A különlegesen nehéz körülmények (akadályozott forgalom) esetében 90 százalékos korrekciós tényező alkalmazható, amelyhez azonban a téli üzemeltetés már nem kombinálható.
Abban az esetben, ha a gépjárművet pl. pótkocsi vontatására, billentésre, a motorral hajtott segédberendezések működtetésére stb. is használják, az alapnorma tételesen megadott összegekkel növelhető.
Egyszerűsített elszámolásként a gépkocsik, a segédmotoros kerékpárok és a motorkerékpárok esetében az alapnorma-képzési módszer helyett alapnorma-átalány is alkalmazható.
A benzinüzemű gépkocsi alapnorma-képzési módszer helyett alkalmazható alapnorma-átalánya hengerűrtartalom szerint:

1000 cm3-ig 8 liter/100 km
1001-1500 cm3-ig 9 liter/100 km
1501-2000 cm3-ig 10 liter/100 km
2001-3000 cm3-ig 12 liter/100 km
3001 cm3 felett 14 liter/100 km


A gázolajüzemű gépkocsi alapnorma-átalány mértéke a beépített motor hengerűrtartalma szerint:

1500 cm3-ig 6 liter/100 km
1501-2000 cm3-ig 7 liter/100 km
2001-3000 cm3-ig 8 liter/100 km
3001 cm3 felett 10 liter/100 km

Az autógázzal üzemelő tiszta gázüzemű, valamint kettős üzemű gépkocsi alapnorma-átalány mértékét a benzinüzemű gépkocsi alapnorma-átalány (liter/100 kilométerben meghatározott) mértéknek és

ˇ cseppfolyós propán-bután gázüzem esetén 1,2 (Nm/liter),
ˇ földgázüzem esetén 0,8 Nm/liter értékű módosító tényezőnek a szorzataként kell meghatározni.

A segédmotoros kerékpár és a motorkerékpár alapnorma-átalány mértéke a beépített motor hengerűrtartalma szerint:

Segédmotoros kerékpár 3,2 liter/100 km
Motorkerékpár 80 cm3-ig 3,7 liter/100 km
Motorkerékpár 81-125 cm3-ig 4,0 liter/100 km
Motorkerékpár 126-250 cm3-ig 4,3 liter/100 km
Motorkerékpár 251-500 cm3-ig 5,9 liter/100 km
Motorkerékpár 500 cm3 felett 7,0 liter/100 km

Az alapnorma-átalányok a gyártótól, illetőleg a kereskedelmi forgalmazótól származó dokumentációban (kezelési utasításban) meghatározott minőségű üzemanyagra vonatkoznak.
Fontos szabály, hogy alapnorma-átalány alkalmazása esetén az általánostól eltérő üzemeltetési módhoz tartozó korrekciós tényezőket nem lehet figyelembe venni.
A kenőanyag-felhasználás költsége külön, az üzemanyag-felhasználási alapnorma 7 ezrelékének és a motorolaj árának a szorzataként számolható el. A motorolaj és a hajtóműolaj cseréjére a gyártó által megjelölt mennyiséget lehet költségként elszámolni.

Fenntartás, javítás, és felújítás címén a számla alapján, az üzemi célú használattal arányosan számolható el költség.

Fenntartási, javítási költségekként vehető figyelembe pl.:

a javítási költség;
a karbantartás költsége;
a motorolaj és hajtóműolaj cseréje;
a mosatási költség;
a fényszóró-beállítás;
a különböző biztosítási díjak és a gépjárműadó.


Személygépkocsi esetén - a számlák alapján történő elszámolás helyett - választható az ún. általános személygépkocsi-normaköltség alkalmazása is. Ekkor igazolás, számlák nélkül kilométerenként 3 forint számolható el.
Ebben az esetben azonban az üzemanyagköltségen kívül minden más költséget (javítás, biztosítás, mosatás, értékcsökkenési átalány stb.) elszámoltnak kell tekinteni, azaz a személygépkocsi-normaköltség alkalmazása mellett nincs lehetőség sem a gépkocsi-használatával kapcsolatosan további számlával igazolt költség, sem az átalány szerinti értékcsökkenés elszámolására.
Az általános személygépkocsi-normaköltséget és a tételes elszámolást egy adott személygépkocsi esetén adott évben nem lehet kombinálni, a költségelszámolásnál csak az egyik vagy a másik módszer alkalmazható.
Az úthasználat díja (az autópálya matrica ára) az úthasználatra jogosult időszakban a díjköteles útszakaszon történt üzleti célú futásteljesítmény arányában számolható el költségként.
A járművekre vonatkozóan az önálló tevékenységet folytató magánszemély általában csak átalányban számolhat el értékcsökkenési leírást.

Az átalány összege - több ilyen jármű használata mellett és más tárgyi eszközök és nem anyagi javak átalány-értékcsökkenésével együtt is - legfeljebb az éves bevétel 1 százalékáig, ezen belül is a nyilvántartásban szereplő járművek nyilvántartási értékének legfeljebb 50 százalékáig terjedhet.
Az elszámoláshoz olyan nyilvántartást kell vezetni, amely tartalmazza a járműazonosításra alkalmas megnevezését, beszerzési (előállítási) árát - mint nyilvántartási értéket -, továbbá a beszerzés (előállítás) és a használatba vétel időpontját is. Egy adott jármű értéke alapján csak egy ízben, a használatba vétel évében vehető figyelembe ez az átalány.
Személygépkocsi esetén, az előzőeken túlmenően alkalmazható értékcsökkenési átalány, amely nem lehet több, mint az éves bevétel 1 százaléka és legfeljebb egy személygépkocsi beszerzési árának 10 százaléka. Egy adott személygépkocsi értéke alapján csak egy ízben, a használatba vétel évében vehető figyelembe ez az átalány.
A több önálló tevékenységhez használt jármű esetében választani kell, hogy melyik önálló tevékenység bevételével szemben érvényesítik az átalányban elszámolható értékcsökkenést, mert az a különböző tevékenységek között nem osztható meg.

A mezőgazdasági erőgépek üzemanyag és kenőanyag, valamint a kiegészítő berendezésekhez szükséges hidraulikaolaj felhasználásának ellenértékét a kormányrendelet 3. és 4. mellékletében meghatározottak szerint kell megállapítani.
A mezőgazdasági erőgépeknél útnyilvántartásnak minősül az igénybevételi nyilvántartás.
Az erdészeti gépek üzemanyag és kenőanyag, valamint a kiegészítő berendezésekhez szükséges hidraulikaolaj felhasználása ellenértékét, a rendelet 5. melléklete szerint kell megállapítani.

A mezőgazdasági erőgépek tüzelő és kenőanyag-fogyasztási normái

Sor-Szám Gép és korcsoport Tüzelőanyagés kenőanyag(liter/kWh)
1. Traktorok
1.1. 0-2 éves 0,42
1.2. 2,1-6,5 éves 0,44
1.3. 6,5 évnél korosabb 0,45
2. Aratócséplő gépek
2.1. 0-2 éves 0,42
2.2. 2,1-6,5 éves 0,44
2.3. 6,5 évnél korosabb 0,45
3. Magajáró gépek
3.1. 0-2 éves 0,42
3.2. 2,1-6,5 éves 0,44
3.3. 6,5 évnél korosabb 0,45

(A tüzelőanyag mennyiségét a gázolaj kiskereskedelmi árával kell forintra átszámítani. A kenőanyagok és hidraulikaolajok együttes mennyisége a hajtóanyag mennyiségének 5%-a, kivéve a magajáró rakodógépeket, ahol 9%-a is lehet. Ezt ugyancsak a kiskereskedelmi árral kell forintra átszámítani.)

Erdészeti gépek üzemanyag és kenőanyag-fogyasztási normái

Gép Üzemanyag éskenőanyagnorma
Motorfűrész
- erdőművelésben 15,00 liter/hektár
- fakitermelésben 0,55 liter/köbméter
Erdészeti közelítő eszköz 3,50 liter/köbméter
(benzin, illetve olajkeverék felhasználásával)


IV.5.5.2. A kizárólag üzemi célt szolgáló tárgyi eszközök költségelszámolása

Az értékcsökkenési leírás mezőgazdasági őstermelés esetén:

Kizárólag üzemi célt szolgáló tárgyi eszközökre, nem anyagi javakra az egyéni vállalkozón kívül csak a mezőgazdasági őstermelő jogosult értékcsökkenési leírást elszámolni.

Ennek során - mint arról már az előzőekben említés történt - a mezőgazdasági őstermelő az egyéni vállalkozóra vonatkozó rendelkezéseket alkalmazza. Külön szabály vonatkozik a családi gazdálkodóra azzal, hogy az adóév utolsó napján a termőföldről szóló törvény szerinti családi gazdálkodónak minősülő magánszemély és a családi gazdaságban nem foglalkoztatottként közreműködő családtagja a családi gazdaság részét képező vagy ahhoz tartozó tárgyi eszköznek, nem anyagi javaknak az üzembe helyezés időpontjára megállapított beruházási költségét - választása szerint - az üzembe helyezés adóévében az értékcsökkenési leírás alkalmazása helyett jogosult egy összegben költségként elszámolni.

Ez tehát azt jelenti, a családi gazdálkodó dönthet úgy is, hogy él a számára kedvezőbb egyösszegű költségelszámolás lehetőségével, és további kedvező lehetőség ha emiatt az éves gazdálkodása veszteségessé válik, ezt a veszteséget a veszteségelhatárolás szabályai szerint bármely későbbi adóévben elszámolhatja, vagyis korlátlan ideig elhatárolhatja.

Fontos tudnivaló, ha az őstermelő a tárgyi eszközt több önálló tevékenységhez is használja, úgy a költségek elszámolása csak egy, az általa választott tevékenységnél lehetséges. Ha pedig magáncélú használat is felmerül, akkor csak átalány-értékcsökkenés érvényesíthető.

A nem kizárólag üzemi célt szolgáló saját tulajdonú gép, berendezés, felszerelés esetében általányban számolható el értékcsökkenési leírás olyan nyilvántartás vezetése mellett, amely a nem kizárólagosan üzemi célt szolgáló említett tárgyi eszköz azonosítására alkalmas megnevezését, beszerzési (előállítási) árát - mint nyilvántartási értéket -, továbbá a beszerzés (előállítás) és a használatbavétel időpontját tartalmazza.

Az átalány összege több eszköz esetén is legfeljebb az éves bevétel 1 százalékáig, ezen belül is az említett nyilvántartásban szereplő eszköz(ök) nyilvántartási értékének legfeljebb 50 százalékáig terjedhet. Egy adott, nem kizárólagosan üzemi célt szolgáló eszköz értéke alapján csak egy ízben a használatbavétel évében vehető figyelembe ez az átalány.

A nem kizárólag üzemi célt szolgáló saját tulajdonú tárgyi eszközt példaszerűen felsorolni bátorság lenne, hiszen szinten kivétel nélkül minden tárgyi eszközt lehet magáncélra is használni, így a nem kizárólag üzemi célú használatot vagy a kizárólag üzemi célú használatot elsődlegesen elismerni, és nem bizonyítani kell. Például, ma már nem ritka, hogy az erdőgazdálkodó mezőgazdasági őstermelő, családi gazdálkodó vagy egyéni vállalkozó a gazdálkodásának korszerűsítése keretében számítógépet, nyomtatót és más kiegészítőket vásárol, és ezek beszerzési költségét értékcsökkenési leírás útján akarja költségként elszámolni. Ha az előbb említett eszközök a család lakásában kerülnek elhelyezésre (a számítógépen a felnőttek filmeket néznek, a gyermekek játékprogramokat futtatnak), nyilvánvalóan kizárható a kizárólagos üzemi célú használat.

Ugyanilyen mindennapi példa lehet az erdőgazdálkodásban a motoros láncfűrész használata, amit döntően az erdőgazdálkodásban használnak, de nem kizárt, hogy eseti jelleggel a szőlőben az elöregedett tőkék kivágására, az otthoni kert rendben tartására, vagy a téli tüzelő feldarabolására is felhasználnak. Az sem ritka, hogy a "kizárólag üzemi célra használt" láncfűrészt valakinek használatra kölcsönadják. Ezekben az esetekben a kizárólagos üzemi célú használat megszűnt.

Tételezzük fel, hogy nem kizárólagos üzemi használatra mindkét állóeszközt (a számítógépet és a láncfűrészt) egy évben, egyszerre veszi meg a vállalkozó, akinek éves bevétele 30 millió forint volt. Az éves bevétel alapján annak 1%-át, tehát 300 ezer forintot vehet figyelembe átalány értékcsökkenési leírás címén a vállalkozó. A két tárgyi eszköz beszerzési értéke 200 000+200 000= 400 000 forint volt, amelyeknél csak egy ízben, a használatbavétel évében vehető figyelembe az átalány, de csak a nyilvántartási érték 50%-áig. Az átalány alapján tehát ez a vállalkozó 200 ezer forintot számolhat el értékcsökkenési leírásként, mivel az elszámolási lehetőség legfeljebb a tárgyi eszköz nyilvántartási értékének 50%-áig terjedhet.


IV.5.5.3 A tárgyi eszköz és nem anyagi javak értékcsökkenési leírásának szabályai

Tárgyi eszköznek minősül minden olyan anyagi eszköz
ˇ földterület,
ˇ telek,
ˇ telkesítés,
ˇ erdő,
ˇ ültetvény,
ˇ épület, egyéb építmény,
ˇ műszaki berendezés,
ˇ gép,
ˇ jármű,
ˇ üzemi és üzleti felszerelés,
ˇ egyéb berendezés,
ˇ tenyészállat,

amely tartósan, legalább egy éven túl - közvetlenül vagy a törvényben meghatározott módon közvetve - szolgálja a vállalkozás tevékenységét.


IV.5.5.3.1. A tárgyi eszközök meghatározása

Az Szja törvény sajátos szóhasználata és fogalmai szükségessé teszi azt, hogy pontos eligazítást kapjunk, mit kell érteni egy-egy tárgyi eszköz megnevezése alatt.

Az ingatlan, mint tárgyi eszköz a földterület, a telek, a telkesítés, az épület az épületrészek, tulajdoni hányadok, az egyéb építmények, és az üzemkörön kívüli ingatlanok.
Földterület: a szántóföld, az ültetvényterület, az erdő, a nádas, a gyepterület és a halastó terület. Ilyen címen kell kimutatni annak a földterületnek az értékét, amelyekhez a vállalkozó vásárlás útján jutott, vagy törvényben szabályozott módon értékelt.
Telek: ebben az ingatlancsoportban kell kimutatni az olyan földterület szerzési értékét, amelyhez vásárlás, kisajátítás vagy egyszeri telek-igénybevételi díj fizetése révén jutott a magánszemély. A földterületen, telken helyet foglaló építmény és egyéb tárgyi eszköz a telek fogalmától elkülönül, annak értékében nem szerepelhet. Az ingatlanok ezen csoportjába tartozik a telkesítés is.
Telkesítés: olyan beruházásnak minősített tevékenység eredménye, amely a talaj hasznosításának növelése érdekében módosítja a talaj tulajdonságait, felszínét és általában javítja a termelés feltételeit. A telkesítés a beruházásként elszámolt tereprendezési, területfeltöltési, talajjavítási és talajvédelmi ráfordításokat foglalja magában. A telkesítések értéke nem tartalmazza magának a földterületnek, teleknek az értékét, amelyen a telkesítést létrehozták.
Építmény: az épület és az egyéb építmény gyűjtőfogalma. Építmény: mindazon végleges vagy ideiglenes rendeltetéssel megvalósított ingatlan jellegű műszaki alkotás, épület, egyéb építmény, amely általában a talajjal való egybeépítés (az alapozás) révén, vagy a talaj természetes állapotának, természetes geológiai alakulatának megváltoztatása révén jöhet létre (válhat ingatlanná), a talajtól csak anyagaira, szerkezeteire való szétbontás útján távolítható el, ezáltal azonban eredeti rendeltetésének megfelelő használatra alkalmatlanná válik. Az építmény fogalmába tartozik az olyan víz-, villany-, gáz- és csatornázási vezeték, központi fűtés, szellőzési, légüdítő berendezés és felvonó, amely az építmény szerkezetébe építve, annak használhatóságát és ellátását biztosítja. Az ilyen vezeték és szerelvény akkor is az építmény fogalmába tartozik, ha az az építmény egyébként technológiai célokat is szolgál.
Épület: olyan szerkezetileg önálló építmény, amely a környező külső tértől épületszerkezetekkel részben vagy egészben elválasztott teret alkot és ezzel az állandó, időszakos vagy idényjellegű tartózkodás, az üzemi termelés, az anyag- és terméktárolás feltételeit biztosítja.
Épületrészek, a tulajdoni hányadok: ingatlanok olyan sajátos megjelenési formája, amikor egy önálló ingatlannak több tulajdonosa van, akik között az ingatlan tulajdonjoga az ingatlan-nyilvántartásban (telekkönyvben), a szerződésben meghatározott arányban oszlik meg. Ilyen esetben a beszerzési, előállítási költségek mögött nem az ingatlan egésze áll, hanem annak a jogosultság szerinti része, a tulajdonjognak megfelelő hányada.
Egyéb építmény: minden, épületnek nem minősülő építmény (pl. út, vasút, kerítés). Ide tartozik az ültetvény, a halastó is, nem beleértve az általa elfoglalt földterületet.
Az üzemkörön kívüli ingatlan: ide azok az ingatlanok tartoznak, amelyek törvényben meghatározott módon közvetve szolgálják a jövedelemszerző tevékenységet. Ilyen különösen a szociális, kulturális, sport- és gyermekintézményi, üdülési célokat szolgáló épület, egyéb építmény.
A műszaki berendezés: a gép, a jármű fogalmába tartozik a rendeltetésszerűen használatba vett, a vállalkozási tevékenységet közvetlenül szolgáló erőgép, erőművi berendezés, műszer, szerszám, szállítóeszköz, hírközlő berendezés, számítástechnikai eszköz, jármű.
Az erőgép az erőművi berendezés fogalmába tartozik különösen a vízi-, a szélerőgép, a légmotor, a rögzített, illetve félig rögzített gőzerőgép, a gyors és lassú égésű motor, az áramfejlesztő gépcsoport, az ipari kazán, a villamos forgógép, a transzformátor, a kis- és nagyfeszültségű villamos készülék, az erősáramú egyenirányító.
A műszer, a szerszám közé tartozik különösen a tartály, hűtőberendezés, szivattyú, ventillátorok, kompresszor, préslégszerszám, szerszámgép, a termelési profilnak megfelelő munkagép, műszer és eszköz.
A szállítóeszközök és hírközlő berendezések körébe tartozik általában a vállalkozás keretében anyag- és árumozgatás céljára használt emelő, daru, rakodógép, szállítótargonca, szállítószalag, szállítópálya, a konténer, a híradástechnikai gép és készülék (pl. a vezetékes és a vezeték nélküli hírközlő eszköz és berendezés).
Számítástechnikai eszköznek minősül az irányítástechnikai automatikai folyamatszabályozási rendszer a számítógép, a központi és perifériális számítógép egység stb.
Járműnek minősül az általában közforgalmi (forgalmi) rendszámmal ellátott - közúti, vízi, vasúti és légi közlekedési jármű.
Egyéb berendezés: az egyéb berendezés, felszerelés, jármű fogalmába tartozik a rendeltetésszerűen használatba vett - a műszaki berendezések, gépek, járművek közé nem tartozó - berendezési tárgy, gép, irodai, igazgatási felszerelés, üzemi és üzleti felszerelés stb.
Tenyészállatok: e körbe tartoznak azok az állatok, amelyek a tenyésztés, a tartás során leválasztható terméket (szaporulatot, más leválasztható terméket) termelnek, és ezen termékek értékesítése, vagy az egyéb (igateljesítmény, őrzési feladat, lovagoltatás) hasznosítás biztosítja a tartási költségek megtérülését, függetlenül attól, hogy azok meddig szolgálják a vállalkozási tevékenységet.
Az ültetvény: olyan építmény, amelynek eredményeként a telepített növények legalább egy évnél hosszabb ideig talajhoz, helyhez kötötten a termesztés alapját képezik, és egybefüggő területük eléri vagy meghaladja
ˇ szőlőültetvény esetén az 500 m2-t,
ˇ gyümölcsös ültetvény esetében az 500 m2-t,
ˇ ha a gyümölcsbokor málna, egres, ribiszke, szeder, bodza;
o ha a gyümölcsfa alma, körte, birs, őszibarack, kajszibarack, meggy, cseresznye, szilva, dió, gesztenye, mandula, mogyoró az 1500 m2-t.


IV.5.5.3.2. A nem anyagi javak meghatározása

A nem anyagi javak közé a tárgyi alakot nem öltő vagyoni értéket, vagyoni jogot hordozó forgalomképes dolgok tartoznak.

Ilyen a vagyoni értékű jog, a szellemi termék, amely közvetlenül és tartósan - legalább egy éven túl - szolgálja a vállalkozási tevékenységet. A forgalomképesség azt jelenti, hogy a dolog szabadon átruházható, vásárolható és értékesíthető, vagyis a mindennapi forgalom tárgya lehet.
A vagyoni értékű jogok általában ingatlanhoz kapcsolódnak, de nem tulajdonból származó jogokat testesítenek meg.
A szellemi termékek közé tartoznak a vállalkozási tevékenységet tartósan szolgáló szellemi alkotások, mint
ˇ a találmány,
ˇ az iparjogvédelemben részesülő javak közül a szabadalom és az ipari minta,
ˇ a védjegy,
ˇ a szerzői jogvédelemben részesülő dolog,
ˇ a szoftver termék,
ˇ az egyéb szellemi alkotás (újítás, műszaki, gazdasági, szellemi szolgáltatás stb.),
ˇ a jogvédelemben nem részesülő, de titkosság révén monopolizált javak közül a know-how és a gyártási eljárás.

IV.5.6. Az értékcsökkenés elszámolása

Értékcsökkenési leírás az Szja törvény 11. számú mellékletében meghatározott leírási kulcsok jegyzéke szerint számolható el. (A leírási kulcsok mellékletben). Ez a melléklet ugyan az egyéni vállalkozók költségelszámolásáról rendelkezik, de mint az előzőekben már említésre került, a mezőgazdasági őstermelő az egyéni vállalkozókra vonatkozó szabályok szerint alkalmazhatja az értékcsökkenési leírást.

A leírási kulcsok jegyzékében az adott tárgyi eszköz, nem anyagi javak mellé rendelt százalékarány az egy naptári évben érvényesíthető leírási kulcsot tartalmazza. Ha ugyanazon tárgyi eszközre több szabály is alkalmazható, akkor a módszerek között választani lehet, de a választott és egyszer már alkalmazott módszertől a későbbi években nem lehet eltérni. Az 1997. év előtt megkezdett értékcsökkenési leírást a megkezdett módszerrel kell folytatni a teljes elszámolásig.
Értékcsökkenési leírást az üzembe helyezés napjától a kiselejtezés vagy elidegenítés (apportálás stb.) napjáig lehet elszámolni.
Ha az üzembe helyezés vagy az elidegenítés az adóévben év közben valósul meg, akkor az értékcsökkenési leírás összegét napi időarányosítással kell kiszámolni (kivéve, ha az értékcsökkenés elszámolása a cégautóadó megfizetésére tekintettel történik).
Az üzembe helyezés napja az a nap, amikor a tárgyi eszközt, nem anyagi javakat rendeltetésszerűen használatba veszik. Ezt a napot a tárgyi eszközök, a nem anyagi javak nyilvántartásában, illetőleg a beruházási költségnyilvántartásban fel kell tüntetni.
Az ültetvény üzembe helyezésének napja az a nap, amikor az ültetvény termőre fordul. Az erdőtelepítés vagy felújítás esetén természetesen nem beszélhetünk termőre fordulásról, de ez esetben nem is ebből kell kiindulni. Az erdő létesítése esetén az erdészeti hatóság mint objektív elbíráló felügyeleti szerv értékeli a telepítés vagy felújítás készültségi fokát és határozatában tanúsítja annak befejezését. Ebből következően az erdőgazdálkodásban ennek a határozatnak a kiadási időpontját kell a telepítés vagy felújítás befejezésének időpontjaként megállapítani.
Az értékcsökkenési leírás alapja a beruházási költség, az üzembe helyezésig felmerült következő kiadások nyilvántartásba vétele alapján: a tárgyi eszköz, a nem anyagi javak beszerzési ára, saját előállítás esetén pedig az anyagkiadások és a mások által végzett munka számlával/számlákkal igazolt összege.
Az értékcsökkenési leírás alapjának számbavétele során a vonatkozó számlában (okmányban) szereplő és levonható áfa összegét figyelmen kívül kell hagyni. A le nem vonható áfa az értékcsökkenési leírás alapjába beszámít.
A tárgyi eszköz beszerzéséhez egyedileg kapcsolódó járulékos kiadás a beszerzési ár részét képezi.
Az épület, építmény beszerzési áraként az Szja törvénynek az ingatlanszerzésre fordított összegre vonatkozó rendelkezéseit kell alkalmazni.
Az értékcsökkenési leírás összegének megállapításához - mint arról már szó volt - az Szja törvény 5. számú mellékletben foglaltak szerint tárgyi eszközök nyilvántartását, illetőleg nem anyagi javak nyilvántartását kell vezetni.
Nem számolható el értékcsökkenési leírás a bányaművelésre, a hulladéktárolásra igénybe vett földterület, telek és a melioráció kivételével a földterület, a telek, a telkesítés, az erdő, a képzőművészeti alkotás beszerzési ára, az előállítási költsége után. Amennyiben a tárgyi eszközhöz telek is tartozik, a telek beszerzési költségét el kell különíteni.
A kétszázezer forint egyedi beszerzési, előállítási értéket meg nem haladó, valamint a 33 százalékos norma alá besorolt tárgyi eszközök esetében - választható, hogy az adózó önmaga határozza meg az értékcsökkenési leírást és a leírás időtartamát, azzal, hogy a leírási évek száma legalább két adóév.

A gazdálkodás eredményét rögzítő szabályok bemutatása során, a bevétel és a költségelszámolás szabályain keresztül lehet eljutni a jövedelem, vagy a veszteség megállapításához.
A Szja törvény fő szabálya szerint a tételes költségelszámolást alkalmazó mezőgazdasági őstermelő az adóköteles jövedelmének megállapításakor az e tevékenységével kapcsolatos költségeket az adóévben az e tevékenységéből származó bevétele összegéig számolhatja el.
Ha a bevételénél több a költsége, akkor azt veszteségnek nevezzük. Ezt a veszteséget más adóévek eredményének terhére elszámolhatja, amit veszteségelhatárolásnak nevezünk.


IV.5.7. Veszteség kezelése

Eljutottunk az adózás bemutatásával addig, hogy a tételes költségelszámolást alkalmazó mezőgazdasági őstermelő az adóköteles jövedelmének megállapításakor az e tevékenységével kapcsolatban felmerült költségei az adóévben az e tevékenységéből származó bevétele összegéig elszámolhatja, és az ezt meghaladó költséget, a veszteséget pedig elhatárolhatja.
Ez esetben először arról kell beszélni, hogy mit jelent az elhatárolás, amely egyébként a tárgyévi gazdálkodás veszteségének elhatárolására vonatkozik.
Ha a gazdálkodó egy adott évben a bevételénél nagyobb összegű költséget halmoz fel, akkor nyilvánvaló, hogy olyan vesztesége keletkezik, amelyet a tárgyévi bevételével szemben már nem tud elszámolni.
Az adórendszer azonban - meghatározott esetekben és feltételek mellett - lehetőséget biztosít arra, hogy a veszteség ezen összegét a következő év/évek bevételével szemben bevételt csökkentő tételként elszámolhassa.
Az elhatárolás tehát későbbi években történő költségelszámolást jelent.

A mezőgazdasági őstermelő az elhatárolt veszteséget a következő öt adóév e tevékenységéből származó bevételével szemben döntése szerinti megosztásban számolhatja el, illetve két évre visszamenőlegesen az előző évek már adózott jövedelmének terhére - önellenőrzéssel - érvényesítheti oly módon, hogy a megelőző két év egyikében vagy mindkettőben megszerzett, e tevékenységéből származó jövedelmét csökkenti választása szerinti mértékben. De a két évre együttesen is legfeljebb az elhatárolt veszteség összegével.
Ha ezzel nem él, vagy ha a veszteségének csak egy részét rendezi a megelőző két év terhére, a fennmaradó részre az általános szabályok szerint következő öt adóév bevételével szemben érvényesítheti.

A tevékenységét kezdő, tételes költségelszámolást alkalmazó mezőgazdasági őstermelő külön kedvezménye, hogy e tevékenysége megkezdésének adóévében és az azt követő három adóévben keletkezett veszteségét korlátlan ideig határolhatja el.

Az adóév elhatárolt veszteségét a korábbi évekről áthozott elhatárolt veszteség figyelembevétele nélkül kell megállapítani. Az elhatárolt veszteségek elszámolásánál a korábbi évekről áthozott veszteségeket kell először figyelembe venni.
Ha a mezőgazdasági őstermelői tevékenység megkezdésének évét követő negyedik adóévtől és az azt követő adóévekben a mezőgazdasági őstermelői tevékenységből származó bevétel az elhatárolt veszteség keletkezése évében nem éri el az elszámolt költség 50 százalékát, akkor veszteségelhatárolás csak az adóhatóság engedélye alapján lehetséges.
Az adóhatóság az engedélyt akkor adja meg, ha megállapítható az a körülmény, hogy az őstermelő a költségek felét sem tudta bevételként realizálni és az elháríthatatlan külső ok miatt következett be.

Az a tételes költségelszámolást alkalmazó mezőgazdasági kistermelőnek minősülő mezőgazdasági őstermelő, aki igazolt költségein felül a 40 százalék kistermelői költségátalány elszámolásának lehetőségével is él veszteséget mindaddig nem határolhat el, amíg ezt a választása szerint kistermelői költséghányadot elszámolja.


IV.6. A mezőgazdasági kistermelők adózása

Mint az előzőekből már tudjuk a mezőgazdasági kistermelőnek nevezzük azt a mezőgazdasági őstermelőt, akinek az e tevékenységéből származó bevétele az évi 6 millió forintot nem haladja meg.

A mezőgazdasági kistermelők jövedelemadóztatása abban különbözik a többi őstermelőétől, hogy e jogállásukhoz kapcsolódóan igen jelentős kedvezményt vehetnek igénybe. Ezek:

ˇ Ha a mezőgazdasági kistermelő tevékenységének bevétele évi 400 ezer forintot nem haladja meg, a gazda ebből származó jövedelme adómentes és erről még adóbevallást sem kell adnia.
A családi közös őstermelői igazolványba tartozók esetén természetesen ezt az összeget személyenként kell figyelembe venni!
ˇ Ha a mezőgazdasági kistermelőnek az éves bevétele a 3 millió forintot nem haladja meg és az őstermelői tevékenységével kapcsolatosan igazoltan felmerült - legalább 20%-ot kitevő költség-számlával rendelkezik, adóbevallás helyett jogában áll ún. egyszerűsített bevallási nyilatkozatot tenni. Ez a nyilatkozat azt tanúsítja, hogy a tevékenységéből jövedelme nem volt, ezért adófizetési kötelezettsége sem keletkezhet. Családi igazolvány esetén ezt a nyilatkozatot, illetőleg a 20%-nyi költségszámlák meglétét családtagonként kell figyelembe venni.
Attól, hogy a mezőgazdasági kistermelő a nyilatkozata alapján a kistermelői tevékenysége után adómentes, még vigyáznia kell, mert a nyilatkozatban szereplő költség-számlákat - az értékesítési betétlappal együtt - 5 évig meg is kell őriznie, mivel az adóhatóság 5 évre visszamenőleg kérheti, hogy a nyilatkozat szerinti számlák valóban megvannak-e.
ˇ Ha a mezőgazdasági kistermelő éves bevétele több mint 3 millió forint, de az évi 6 millió forintot nem haladta meg, vagy a 3 millió forintot nem haladja meg, de a bevételét kitevő 20%-nyi költség-számlája sincs, a jövedelmének kiszámításakor a bevételének 40%-át, de legfeljebb 2,4 millió forintot kistermelői költséghányad címén számlák, vagy igazolás nélkül is levonhatja.
A számlák alapján és a számla nélkül elszámolt költségek együttes összege azonban nem lehet több, mint az elért éves bevétel összege. Tehát ebben az esetben veszteséget nem mutathat ki. Ha a számlák nélkül beállítható 40%-os költségelismerés ellenére mégis adófizetési kötelezettsége keletkezne, természetesen itt is jár a 100 ezer forintos őstermelői adókedvezmény.

Az őstermelői adókedvezmény

A tételes költségelszámolást, vagy a 10 százalék költséghányadot alkalmazó mezőgazdasági őstermelő e tevékenységéből származó éves jövedelme adóját csökkenti az úgynevezett tevékenységi kedvezmény, amely - a könyvelői díjkedvezménnyel együtt - legfeljebb 100 ezer forint lehet.
Tételes költségelszámolás esetén könyvelői díjkedvezmény címén a könyvelőnek fizetett, számlával igazolt díj vehető figyelembe, de csak olyan arányban, amilyen arányt a mezőgazdasági őstermelői tevékenységből származó jövedelem az összevont adóalapon belül képvisel.
Az őstermelői tevékenységből származó jövedelem adóját úgy kell kiszámítani, hogy meg kell határozni az összevont adóalap adóját az őstermelésből származó jövedelemmel együtt és az őstermelői jövedelem nélkül is. A két adóösszeg különbözete a mezőgazdasági őstermelés jövedelmére jutó adó.


IV.6.1. Az átalányadó

A mezőgazdasági kistermelőnek minősülő őstermelő - az eddig megismert - a tételes költségelszámoláson alapuló jövedelem-kimutatás és az összevont adóalap részeként történő jövedelemadózás helyett - kizárólag az adóév egészére - átalányadózást is választhat.

Ennek lényege abban foglalható össze, hogy a mezőgazdasági őstermelői tevékenységből származó tényleges éves jövedelem megállapítása helyett - az elért bevétel alapján - a jövedelem és a jövedelem után fizetendő adó átalányszerűen kerül megállapításra.
Mindezek alapján az átalányadó egyik legfontosabb jellemzője, hogy az adó alapja az elért éves bevétel meghatározott része, ezért az elsődleges a bevétel hitelt érdemlő dokumentálása.

A másik jellemzője, hogy mivel az adó alapja az elért bevétel, így az adót a veszteséges gazdálkodás esetén is meg kell fizetni.

Mindezen jellemzőkből az is következik, hogy az átalányadózás választása akkor célszerű, ha a költségek dokumentálása nehezen biztosítható, illetve, ha az átalány címen fizetett adó kevesebb, mint amit az összevont adóalap részeként kellene megfizetni.

Az átalányadózást azoknak a kistermelőknek célszerű választani, akiknek éves bevétele a 2 millió forintot meghaladja és a termelés, a gazdálkodás napi gondja közt nem akarnak a költség-számlák gyűjtögetésével és megőrzésével is (5 évig) foglalkozni.
Az átalányadó alapját a mezőgazdasági kistermelőnek 85 százalék, illetőleg a bevételének azon részéből, amely állattenyésztésből vagy állati termék előállításából származik, 94 százalék költséghányad levonásával kell megállapítania.
Ez gyakorlatilag azt jelenti, hogy az átalányadózást választónak állat vagy állati termék eladása esetén a bevétel 6%-át, más őstermelői termékből származó bevétel esetén a bevétel 15%-át kell jövedelemként figyelembe vennie.
Az átalányadó mértéke a jövedelem teljes összegére, ha a számított évi jövedelem
ˇ Legfeljebb 200 000 Ft, akkor 12,5%
ˇ 200.000 Ft-nál több, de legfeljebb 600 000 Ft, akkor 25%,
ˇ 600.000 Ft-nál több, de legfeljebb 800 000 Ft, akkor 30%,
ˇ 800 000 Ft-nál több, akkor 35%.

Az átalányadózást választónak negyedévenként adóelőleget kell fizetni, de csak akkor, ha az éves bevétel az adómentes bevételi határt, a 400 ezer forintot már meghaladta. (Ha ugyanis nem haladja meg, az átalányadó választása ellenére is adómentes marad). Ha az átalányadózást választó mezőgazdasági kistermelő tevékenységéből származó bevétele az év folyamán a 6 millió forintot meghaladja - tehát megszűnik kistermelő lenni -, az átalányadózásra való jogosultsága megszűnik. Az ilyen esetekben az összevont adóalap részeként történő jövedelemadózási módra kell áttérni azzal, hogy az áttérés időpontját megelőző időszak költségadatait elégséges egy összegben feltüntetni. Ez a rendelkezés arra utal, hogy aki az átalányadózás ideje alatt a költségszámláit nem gyűjtögette a vártnál kedvezőtlenebb helyzetbe kerülhet.

Az átalányadózási szándékát a mezőgazdasági kistermelő minden évben az adóbevallásának beadási határidejéig (március 20.) jelentheti be.

A tevékenységét kezdő mezőgazdasági őstermelő a kiváltás napjától számított, az év még hátralévő időszakára is választhatja az átalányadózást.

Az átalányadózást a családi gazdaság is választhatja, feltéve, hogy éves bevétele alapján kistermelőnek minősül. Esetükben ez azt jelenti, hogy az egy főre jutó éves bevétel a 6 millió Ft-ot nem haladja meg.


IV.6.2. A mezőgazdasági őstermelő nyilvántartásai

A mezőgazdasági őstermelőnek csak azokat a nyilvántartásokat kell vezetnie, amelyek az általa választott adózási módnál az adó megállapításához szükségesek.

Az Szja törvény 5. számú melléklete részletezi a nyilvántartások fajtáit és abban található eligazítás a nyilvántartás vezetésének szabályairól.

Az erdőgazdálkodónak természetesen ezen túl az erdészeti hatóság által előírt nyilvántartási kötelezettségeket is teljesítenie kell.

Az adó megállapításához a legegyszerűbb esetben a mezőgazdasági őstermelőnek, vagy a kistermelőnek mindössze csak egy nyilvántartás vezetése kötelező.
Ez az őstermelői igazolványban lévő - a falugazdász által kiadott és érvényesített - értékesítési betétlap.
Ebben a felvásárló, illetőleg a gazda folyamatosan köteles bejegyezni a kifizető felé történő értékesítéseket. Ha a gazda nem kifizetőnek is értékesít, pl. háztól portája előtt az utcán, vagy piacon is árul, akkor az ilyen értékesítések bevételét célszerű, ha egy külön füzetben vezeti és azt negyedévenként összeadva kell az értékesítési betétlapba beírni. Azért negyedévenként, mert az adóelőleget negyedévenként kell kiszámítani és megfizetni.
Az év folyamán így vezetett értékesítési betétlap a bizonylata a gazda által elért éves bevétel igazolásának is.
Ezzel igazolja, hogy 400 ezer forintnál nem volt több bevétele, vagy hogy bevétele a 3 millió vagy a 6 millió forintot nem haladta meg stb.
A költségek igazolására a gazda saját érdekében kell, hogy gyűjtse vásárlásainak számláit a maga választotta módon. Ezek kellhetnek az egyszerűsített nyilatkozat adásához, vagy a tételes költségelszámoláshoz, de az átalányadózás választása esetén is előírás a költségszámlák gyűjtése.

A mezőgazdasági őstermelők nyilvántartásaikat az éven belüli pénzforgalom alapján vezetik. Ez azt jelenti, hogy az éves elszámolás során az év első napjától az utolsó napig megszerzett bevételeket és ugyanez alatt az idő alatt megszerzett kiadásokat kell nyilvántartani.


Alapnyilvántartások

ˇ Az alapnyilvántartások közül bevételi és költségnyilvántartást vezet az a nem egyéni vállalkozó önálló tevékenységet folytató magánszemély, aki a jövedelmét tételes költségelszámolással állapítja meg, de áfa-levonási jogot nem érvényesít, illetőleg nem kötelezett általános forgalmi adó fizetésére, és alkalmazottat, segítő családtagot nem foglalkoztat, illetőleg, ha áfa-levonási jogot nem érvényesít a mezőgazdasági őstermelő, választása szerint.
A bevételi és költségnyilvántartásban sorszámmal, dátummal, a kifizető megnevezésével és a tevékenység megjelölésével kell feltüntetni a(z egyes) tevékenység(ek) bevételének teljes adóelőleggel nem csökkentett összegét és a(z egyes) tevékenység(ek)hez tartozó, költségként elszámolható kiadásokat, továbbá a levont adóelőleget. Év végén a jövedelmet tevékenységenként kell meghatározni.
ˇ Bevételi nyilvántartást vezet a mezőgazdasági őstermelő a nem kifizetőtől származó bevételeiről, azzal, hogy e rendelkezés alkalmazásában bevételi nyilvántartásnak minősül az őstermelői igazolvány is.
A mezőgazdasági őstermelőnek a negyedév utolsó napján a nem kifizetőtől származó bevételeket egy összegben kell bevezetnie az őstermelői igazolványba. Ezzel egyidejűleg kell az adóelőleg alapjául szolgáló jövedelmét az erre vonatkozó rendelkezések szerint megállapítania. Az elszámolásnál készített feljegyzést az őstermelői igazolvány mellékleteként a bizonylatmegőrzésre vonatkozó szabályok szerint kell kezelnie. Az átalányadózás szerint adózó, bevételi nyilvántartást vezető mezőgazdasági kistermelőnek fel kell tüntetnie, hogy a bevétel élő állatok és állati termékek értékesítéséből vagy más mezőgazdasági kistermelői tevékenységéből származik.
ˇ Bevételi nyilvántartást vezet az az önálló tevékenységet folytató magánszemély, aki a jövedelmét a bevételéből költséghányad vagy jövedelemhányad alkalmazásával számolja el. A bevételi nyilvántartásban sorszámmal, dátummal és a kifizető megnevezésével kell feltüntetni a bevételek teljes (adóelőleggel nem csökkentett) összegét és a levont (befizetett) adóelőleget.
ˇ Az alapnyilvántartás vezetési módja általában az adóéven belül nem változtatható meg.
Abban az esetben azonban, ha a magánszemélynek az egyszerűbb adattartalmú alapnyilvántartás vezetésére való jogosultsága bármilyen okból megszűnik, a megszűnés időpontjától kezdődően köteles a részletesebb adattartalmú alapnyilvántartás vezetésére áttérni. Ekkor az egyszerűbb adattartalmú alapnyilvántartásban szereplő adatokat - az eredeti nyilvántartás megőrzése mellett - összesítve kell a továbbiakban vezetendő alapnyilvántartásba bejegyezni.

Egyéb nyilvántartások

A mezőgazdasági őstermelőnek az e tevékenységéhez használt saját tulajdonú tárgyi eszközéről, nem anyagi javairól egyedi nyilvántartást kell vezetnie, ideértve azokat a nem anyagi javakat, tárgyi eszközöket is, amelyek beszerzésére, előállítására fordított kiadása annak felmerülésekor költségként érvényesíthető. E nyilvántartásból állapítható meg az értékcsökkenési leírás összege.

A nyilvántartás a következő adatokat tartalmazza:

- a tárgyi eszköz, a nem anyagi javak megnevezése,
- gép, berendezés esetén a gyártó vállalat neve, a gyártás éve, a gyártási szám,
- a használatbavétel (üzembe helyezés) időpontja,
- az elidegenítés vagy (a selejtezési jegyzőkönyvnek megfelelően) a kiselejtezés, a megsemmisülés időpontja,
- az értékcsökkenési leírás kulcsa,
- az értékcsökkenés kiszámításának alapja,
- az értékcsökkenés kiszámításának módosult alapja,
- az előző évek értékcsökkenésének halmozott összege,
- az adóévben költségként érvényesíthető értékcsökkenés összege,
- az értékcsökkenés összegének figyelembevételével számított nettó érték.

Az értékesítés, kiselejtezés vagy megsemmisülés miatt bekövetkezett értékcsökkenéseket a vonatkozó bizonylatok alapján a nyilvántartásból ki kell vezetni.
Mint arról korábban is szó volt, a jövedelemszerző tevékenységhez használt gépjármű költségelszámolásához az útnyilvántartás vezetése kötelező. Erre a célra a menetlevél vezetése is megfelel, ha tartalmazza a továbbiakban részletezett adatokat.
Minden gépjármű esetében külön útnyilvántartást kell vezetni.
Az útnyilvántartásban fel kell tüntetni

- a gépjármű típusát,
- forgalmi rendszámát, továbbá
- a fogyasztási normát.

Az útnyilvántartásban fel kell tüntetni az év első és utolsó napján a kilométeróra állását, továbbá, ha a költségelszámoláshoz ez szükséges, akkor ezt az adatot havonta kell bejegyezni.
Az útnyilvántartásnak tartalmaznia kell
- az utazás időpontját,
- az utazás célját (honnan-hova történt az utazás),
- a felkeresett üzleti partner(ek) megnevezését,
- a közforgalmú útvonalon megtett kilométerek számát.
Az útnyilvántartás tartalmazhatja az előzőekkel kapcsolatos üzemanyag-vásárlás időpontját és költségeit is.

IV.6.3. Az adófizetés

- Ha a mezőgazdasági kistermelő e tevékenységéből származó bevétele nem éri el a 400 ezer forintot, akkor erről adóbevallást sem kell adnia.
Ha a bevétel túllépi a 400 ezer forintos határt, akkor viszont a 400 ezer forintot is beszámítva kell a jövedelmet meghatározni.
- Ha a tételes költségelszámolást alkalmazó mezőgazdasági kistermelő (családi gazdálkodást folytató) - e tevékenységéből származó bevétele az adóévben 3 millió forintnál nem több, akkor ún. egyszerűsített bevallási nyilatkozatot tehet.
Az egyszerűsített bevallási nyilatkozat megtehető a munkáltatónak adott adóbevallást helyettesítő nyilatkozat kiegészítéseként is. Ez a nyilatkozat természetesen az adóbevallással egyenértékű, arra egyebekben is az adóbevallásra vonatkozó rendelkezéseket kell alkalmazni.
- Az átalányadózást választónak negyedévenként kell adóelőleget fizetni, de csak akkor, ha az éves bevétel a 400 ezer forintot már meghaladta. Ha ezt az összeget nem haladja meg, az átalányadó választása ellenére ez a bevétel is adómentes marad.
- A tevékenységét megszüntető mezőgazdasági őstermelőnek a tevékenység megszüntetésekor személyi jövedelemadó bevallást nem kell adnia, az ezzel összefüggő kötelezettségeket az éves adóbevallásban kell szerepeltetnie.

A személyi jövedelemadóról szóló törvény rendelkezik az adóelőleg-fizetési kötelezettségről is. Az adóelőleget általában a kifizető vonja le az általa kifizetett összegből.

Ha a jövedelem nem kifizetőtől származik, az adóelőleget a jövedelmet szerző magánszemély maga állapítja és fizeti meg.
Nem kell adóelőleget levonni:

- Az adóterhet nem viselő járandóságokból (gyes, ösztöndíj stb.),
- az egyéni vállalkozásból származó jövedelemből, mert ez után a vállalkozó köteles adóelőleget fizetni (az egyéni vállalkozói minőséget igazolni kell),
- a mezőgazdasági őstermelésből származó jövedelemből, ha a termék értékesítője igazolja, hogy őstermelő, és a felvásárló bejegyzi az őstermelői igazolványba az értékesítésre vonatkozó adatokat, illetőleg,
- ha az őstermelő a vételi jegy (kifizetőnél maradó) másolatán aláírásával jelzi azt a szándékát, hogy a kifizetett összeget saját maga írja be az őstermelői igazolványba.

Az előzőekhez kapcsolódóan tehát nincs a kifizetőnek adóelőleg-megállapítási kötelezettsége az egyéni vállalkozó részére a vállalkozási tevékenysége ellenértékeként történő kifizetések, valamint a mezőgazdasági őstermelőnek e tevékenységére tekintettel kifizetett összegek tekintetében.
Ha azonban a magánszemély nem igazolja, hogy mezőgazdasági terméket értékesítő egyéni vállalkozó, vagy őstermelő és a kifizető tőle őstermelői terméknek minősülő mezőgazdasági terméket vásárol,
- úgy ha a termék állat, vagy állati termék, a kifizetés ellenértékének 4%-át,
- minden más esetben a 12%-át
kell adóelőlegként levonnia.


IV.7. Az őstermelő erdőgazdálkodó még számításba vehető köztartozási kötelezettségei

Az adókötelezettségen kívül jó ha tudjuk, hogy az őstermelőt bizonyos esetekben egészségbiztosítási és társadalombiztosítási kötelezettségek is terhelhetik.
A teljesség igénye nélkül csak figyelem felkeltés jelleggel utalunk az alábbiakban ezen kötelezettségek mértékére:


Mezőgazdasági őstermelők egészségügyi hozzájárulása:
A mezőgazdasági őstermelő tételes egészségügyi hozzájárulást e tevékenységével összefüggésben nem fizet.
Százalékos egészségügyi hozzájárulás fizetésére tételes költségelszámolás esetén akkor kötelezett, amennyiben jövedelme keletkezik. E jövedelme után 11% egészségügyi hozzájárulást kell fizetnie.
Az átalányadózást választó őstermelő az átalányadó (előleg) 25%-át fizeti meg egészségügyi hozzájárulásként-
Az őstermelő, aki egyszerűsített bevallási nyilatkozatot tesz, mert a bevétele a 3 millió forintot nem haladja meg, és van a bevételnek 20%-át kitevő számlával igazolt költsége, az a bevétel 5%-ának 15%-át fizeti egészségügyi hozzájárulásként.
Az egészségügyi hozzájárulást a személyi jövedelemadó bevallásban kell szerepeltetni.

Mezőgazdasági őstermelő társadalombiztosítási kötelezettsége:
Ha a mezőgazdasági őstermelő nem rendelkezik biztosítási jogviszonnyal, e tevékenységével nem lesz biztosított, ezért jellemzően egyéb jogviszonya alapján vagy eltartott hozzátartozóként szerez jogot egészségügyi ellátásra.
Az eltartott családtagi jogosultságát a megyei egészségbiztosító pénztárnál kell bejelenteni.






V. A CSALÁDI GAZDASÁG RÉSZLETES ISMERTETÉSE

A családi gazdaság egy olyan új gazdálkodási fogalom, amelynek megalakulását, működését és megerősödését a jogszabályok megkülönböztetett előnyben részesítik.

Mivel ennek a könyvnek elsődleges célja azt bemutatni, hogy a különböző formákban működő erdőgazdálkodás milyen adózási szabályok mellett végezhető, ezúttal a családi gazdaságokról csak a nélkülözhetetlen információkat adjuk közre. Az ezzel kapcsolatos teljes körű tájékozódási szándék esetén ezért az itt említésre kerülő jogszabályok részletes ismerete is szükséges.

A családi gazdasági fogalmát oly módon lehet a legtalálóbban meghatározni, hogy a családi gazdaság egy olyan új gazdálkodási forma, amelyben a mezőgazdasági termelést főfoglalkozásban végző családi gazdálkodó egy személyben fogja össze a gazdálkodó család jellemzően mezőgazdasági (fő és kiegészítő) termelését és az ehhez tartozó és szükséges eszközöket.

A családi gazdaság, annak keretei meghatározását, a működtetéssel kapcsolatos feltételeket, a mezőgazdasági fő- és kiegészítő tevékenység, a helyben lakó vagy a helyben lakó szomszéd fogalmának meghatározásait a termőföldről szóló 1994. évi LV. törvény tartalmazza.

A családi gazdaság létrehozásának nyilvántartásba vételének és működésének részletes szabályait az e célból kiadott 326/2001. (XII.30.) Korm. rendelet foglalja össze.

A családi gazdaság létrehozásának jogszabályi feltételei röviden a következők szerint foglalhatók össze:

V.1. A családi gazdaság tevékenységi körei

Családi gazdaságot a már említett - a termőföldről szóló 1994. évi LV. - törvény a hatályos rendelkezései alapján fő tevékenység és kiegészítő tevékenység végzésére lehet létrehozni.
Ennek a törvénynek az előírásai szerint:
a.) A családi gazdaság fő tevékenységi körei:
- növénytermesztés,
- kertészet,
- állattenyésztés,
- halászat,
- haltenyésztés,
- szaporító anyag termesztés,
- vadgazdálkodás,
- erdőgazdálkodás,
- vegyes gazdálkodás.

b.) A családi gazdaság kiegészítő tevékenységi körei:
- falusi- és agroturizmus,
- kézművesipari tevékenység, fűrészáru feldolgozás,
- elsődleges élelmiszer feldolgozás,
- a mezőgazdasági tevékenység során keletkezett melléktermékek, növényi és állati eredetű hulladék hasznosítása, nem élelmiszer célú feldolgozása, valamint az ezekből a termékekből keletkezett termékek közvetlen termelői értékesítése,
- mezőgazdasági szolgáltatás.


V.2. A családi gazdasággal kapcsolatos fogalom meghatározások

A családi gazdaság:

A törvény meghatározása szerint családi gazdaság: a legfeljebb 300 hektár nagyságú termőföld (ideértve a mező-, erdőgazdasági művelés alatt álló belterületi földet is) tulajdonával, illetőleg haszonbérletével, használatával rendelkező gazdálkodó család valamennyi termőföldje, az ahhoz tartozó leltárban megjelölt ingatlan és ingó vagyontárgyak (épület, építmény, mezőgazdasági berendezés, felszerelés, gép, állatállomány, készlet stb.) hasznosításával, legalább egy családtag teljes foglalkoztatásán és a többi családtag közreműködésén alapuló gazdálkodási forma.

A birtoknagyság megállapításakor nincs jelentősége annak, hogy az erdő vagy mezőgazdasági művelési ágú termőföld, illetve annak sincs külön jelentősége, hogy belterületi vagy külterületi ingatlanról van szó. Az ingó és ingatlan vagyontárgyak körébe e tevékenységek esetén különösen jellemző az épület, az építmény, a mezőgazdasági berendezés és felszerelés, a gép, az állatok és a meglévő készletek.


A családi gazdálkodó:

A családi gazdálkodó az élethivatásszerű fő- és kiegészítő tevékenység folytatására azzal a könnyítéssel vállalkozhat, hogy az élethivatásszerű tevékenység megkezdését legkésőbb 2005. január 1-ig el lehet halasztani.

Családi gazdálkodó, a családi gazdaságot, annak központja szerint illetékes megyei (fővárosi) földművelésügyi hivatal nyilvántartásába bejegyeztető személy, aki

ˇ a családi gazdaság vezetőjeként annak tevékenységi körében jogokat szerezhet és kötelezettségeket vállalhat,
ˇ élethivatásszerűen mezőgazdasági, illetve mezőgazdasági és kiegészítő tevékenységet folytat,
ˇ mezőgazdasági vagy erdészeti szakirányú képzettséggel rendelkezik, vagy ennek hiányában igazolja, hogy legalább 3 éve folytatja a mezőgazdasági, illetve mezőgazdasági és kiegészítő tevékenységet és ebből árbevétele származott,
ˇ legalább 3 év óta bejelentett állandó lakhellyel rendelkezik a családi gazdaság központjaként megjelölt településen.

A gazdálkodó család tagjai:

ˇ családi gazdálkodó,
ˇ annak házastársa, élettársa,
ˇ kiskorú gyermeke,
ˇ unokája, valamint
ˇ a gazdálkodó család tagjaként bejelentkezett nagykorú gyermeke, (gyermeken az örökbe fogadott, a mostoha és a nevelt gyermeket is érteni kell),
ˇ szülője.

A tételes felsorolásból következik, hogy a családi gazdaság tagja nem lehet például a családi gazdálkodó testvére, apósa, anyósa, vője és menye sem.

A törvényi definícióból adódóan egy személy családi gazdaságot nem alakíthat, mert a családi gazdaság legalább egy családtag teljes foglakoztatásán és a többi családtag közreműködésén alapuló gazdálkodási forma, így családi gazdaság létrehozásához, legalább két - az előző felsorolás szerinti hozzátartozói viszonyban álló - személy szükséges, ezeknek a személyeknek azonban nem kell közös háztartásban élniük.

Mivel a gazdálkodó család tagjainak felsorolásánál az elért életkornak sem alsó sem felső határa nincs megjelölve, ebből az is következik, hogy a család gazdasági tevékenységében való közreműködés mértéke sincs meghatározva mint követelmény.


A termőföld:

Az a földrészlet, amelyet a település külterületén az ingatlan-nyilvántartásban
ˇ szántó,
ˇ szőlő,
ˇ gyümölcsös,
ˇ kert,
ˇ rét,
ˇ legelő (gyep),
ˇ nádas,
ˇ erdő,
ˇ fásított terület
művelési ágakban vagy halastóként tartanak nyilván.



A tanya

A település külterületén lévő mezőgazdasági termelés (növénytermesztés és állattenyésztés, továbbá az ezekkel kapcsolatos termékfeldolgozás és terméktárolás) céljára létesített lakó- és gazdasági épület, épületcsoport és az azonos helyrajzi szám alatt hozzá tartozó, legfeljebb 6000 m2 területű föld együttese. A tanya fogalmát a korábbi törvényi szabályozás tágan határozta meg, így nemcsak a lakó- és gazdasági épület együttese, hanem esetleg csupán a gazdasági épület (pl. présház) a hozzá tartozó földdel is tanyának minősülhetett. A tanyafogalom meghatározásának a tulajdonszerzés szempontjából kiemelkedő jelentősége van, így a tanya kizárólag a lakó és gazdasági épület, épületcsoport komplexumaként fogadható el.


A helybenlakó

Helyben lakónak azt a magánszemélyt kell tekinteni, akinek bejelentett lakóhelye legalább 3 éve azon településen van, amelynek közigazgatási területén a termőföld vagy tanya fekszik, továbbá helyben lakónak minősül az is, akinek legalább 3 éve a bejelentett lakóhelye olyan településen van, amelynek közigazgatási határa a termőföld vagy tanya fekvése szerinti település közigazgatási határától közúton vagy közforgalom elől el nem zárt magánúton legfeljebb 15 km távolságra van. Szintén helyben lakó az a mezőgazdasági vagy erdészeti szakirányú végzettséggel rendelkező magánszemély, aki a helyben lakást és a mezőgazdasági tevékenység élethivatásszerű folytatását vállalja.
Helyben lakó szomszéd az a helyben lakó, akinek a tulajdonában vagy használatában lévő termőföld közvetlenül szomszédos az adásvétel, illetve haszonbérlet tárgyát képező termőfölddel vagy tanyával.



V.3. A családi gazdaság megalakítása és nyilvántartásba vétele

A családi gazdaság megalakításának alapvetően két része van. Az első feladat a leendő gazdálkodó család tagjainak az egymás közti elszámolási viszonyukat rögzítő megállapodás megkötése. Ennek során szerződésben kell szabályozni a családtagok vagyoni, elszámolási viszonyát, a családi gazdálkodó által megszerzett vagyon és vállalt kötelezettségek családon belüli megosztását. E szerződés tartalmazzon minden olyan lényeges tényt, vagy feltételt amely a gazdálkodás menetére a későbbiek során hatással lehet. Így például legyen a szerződés mellékletei közt egy olyan felsorolás amely a családi gazdálkodónak a használatába adott vagyontárgyakat tartalmazza, de rögzíteni ajánlatos a családtagok tulajdonában álló vagyontárgyak hasznosítási módját is. A szerződést a gazdálkodó család tagjainak alá kell írniuk, de nem felesleges, ha azt tanuk is aláírják. A szerződést nem kell közokiratba foglalni és nem szükséges az ügyvédi ellenjegyzés sem, de a szerződéskötéskor figyelemmel kell lenni arra, hogy tartalmára a jogszabály kötelező pontokat is előír. Így a szerződésnek tartalmaznia kell, hogy a családtagok a tulajdonukban lévő termőföldet és az annak megművelését szolgáló vagyontárgyakat legalább öt évre a családi gazdaság használatába adják, valamint rögzítik a teljes foglalkoztatott családtag személyét, a családtagok közreműködésének formáját és a végezni kívánt mezőgazdasági valamint kiegészítő tevékenységeket. Külön figyelemmel kell lenni arra, hogy a gazdálkodó család tagjai legfeljebb 300 hektár nagyságú saját tulajdonú, bérelt, más címen használt termőfölddel rendelkezhetnek.

A következő feladat a családi gazdaság nyilvántartásba vétele.
A családi gazdaságok nyilvántartásba vételét a családi gazdaság bejelentett központja szerint területileg illetékes megyei (fővárosi) földművelésügyi hivatal végzi el. A családi gazdaság központja csak az a település lehet, ahol a családi gazdálkodónak legalább három éve bejelentett lakhelye van.


A családi gazdaság nyilvántartásba vételéhez a következők szükségesek:

ˇ Be kell nyújtani a kormányrendelet szerinti nyilvántartásba vételi kérelmet, formanyomtatványon kitöltve és csatolni kell hozzá az élethivatásszerű mezőgazdasági tevékenység végzését vállaló nyilatkozatot.
ˇ Be kell mutatni a szakirányú végzettséget igazoló okiratot, vagy ha ilyen nincs akkor a legalább három éven át folytatott mezőgazdasági őstermelői vagy egyéni vállalkozói tevékenység igazolását, melyhez az őstermelői igazolvány értékesítési betétlapjait vagy az egyéni vállalkozásnál az adóbevallások másolatait is mellékelni kell.
ˇ A családi gazdálkodónak nyilatkoznia kell, hogy 3 éve a családi gazdaság központjaként megjelölt településen lakik.
ˇ A családnak nyilatkoznia kell, hogy az együttműködő családtagok a rendeletben előírt formájú és tartalmú szerződést egymással megkötötték.
ˇ A családi gazdálkodónak be kell mutatnia, hogy rendelkezik érvényes őstermelői igazolvánnyal (ez esetben az igazolványban lévő tárgyévre érvényes értékesítési betétlappal) vagy egyéni vállalkozói igazolványa van.
ˇ Végső soron pedig be kell mutatni egy olyan értelmű nyilatkozatot, mely arról szól, hogy a vele szerződést kötő családtagok büntetőjogi felelősségük tudatában nyilatkoznak arról, hogy a családi gazdasághoz tartozó földterületekre bejelentett adatok megegyeznek az ingatlanok földhasználati lapjain szerepelő adatokkal.

Ha a családi gazdálkodó egyéni vállalkozói igazolvány birtokában folytatja a mezőgazdasági fő- és kiegészítő tevékenységet, akkor fő- és kiegészítő tevékenységek mellett folytatott más tevékenységét 2005. január 1-jével nemcsak be kell szüntetni, hanem azokat töröltetni és kell az egyéni vállalkozói igazolványából.

A családi gazdaságot mindezek alapján határozattal veszik nyilvántartásba. A családi gazdaság szerződése, a családtagok száma és összetétele, a szerződés módosításával a későbbiek során megváltoztatható, azonban ezt 15 napon belül be kell jelenteni.


V.4. A családi gazdaság tagjainak adózása

A családi gazdaságok tagjainak jövedelemadózására vonatkozóan két fő szabályt kell kiemelni.
1. Az ART alapján az adóév utolsó napján a termőföldről szóló törvény szerinti családi gazdálkodónak minősülő magánszemély és a családi gazdaságban nem foglalkoztatottként közreműködő családtagja a mezőgazdasági őstermelői tevékenysége tekintetében adókötelezettségeit a mezőgazdasági őstermelőre irányadó szabályok szerint teljesíti.

A személyi jövedelemadóról szóló 1995. évi CXVII. törvény szerint az adóév utolsó napján a termőföldről szóló törvény szerinti családi gazdálkodónak minősülő magánszemély, valamint a családi gazdaságban nem foglalkoztatottként közreműködő családtagja őstermelői tevékenysége tekintetében adókötelezettsége teljesítésekor a tevékenységüket közös igazolvány alapján folytató mezőgazdasági őstermelők adózási szabálya szerint kötelesek eljárni. A tevékenységet közös igazolvány alapján folytató őstermelő, az e tevékenységből származó bevételét és az azzal - ha tételes költségelszámolást választott - kapcsolatos költségét a közösen elért összes bevételnek és az összes költségnek a családtagok számával történő elosztással állapítja meg. Ennek során bármelyikük nevére kiállított bizonylat egyenértékű, tehát egyformán elfogadható. A közös őstermelői tevékenységet folytató családtagok adókötelezettségüknek külön-külön tesznek eleget.



A két fő szabály összetevéséből a következőket kell megállapítani:

ˇ A gazdálkodó család tagjai - mezőgazdasági őstermelői tevékenységnek minősülő - bevételeikre, attól is függetlenül, ha azt egyéni vállalkozói igazolvány birtokában szerezték meg, a mezőgazdasági őstermelés adószabályait kell, hogy alkalmazzák.
ˇ Ha a családi gazdaságot legalább az adóév utolsó napján íly módon veszik nyilvántartásba akkor, az adóévben elért összes mezőgazdasági őstermelőinek minősülő bevétellel e szabályok alapján kell elszámolni.
ˇ A mezőgazdasági őstermelés adószabályának alkalmazásánál nincs választási lehetőség, a családi gazdaság tagjának azt alkalmazni kell, ami attól is független, hogy rendelkeznek-e őstermelői igazolvánnyal vagy sem.
ˇ A családi gazdaság tagjai automatikusan élhetnek mindazokkal a kedvezményekkel, amelyeket a törvény a mezőgazdasági őstermelőknek biztosít, és számukra jár mindaz a kedvezmény is, amit a törvény nevesítetten a családi gazdaság tagjának biztosít.

Tekintettel arra, hogy a mezőgazdasági őstermelőkről szóló fejezetben a tevékenységgel kapcsolatos adózási, nyilvántartási stb. szabályokra részletesen kitértünk, és mivel ezek a szabályok a családi gazdaság tagjaira azonos módon vonatkoznak, e helyütt azokkal a különös részlet szabályokkal foglalkozunk csak, amelyek kizárólag a családi gazdaság tagjaira érvényesek.

Erre való hivatkozással elöljáróban ehelyütt is meg kell említeni, hogy a személyi jövedelemadóról szóló törvény mezőgazdasági őstermelői tevékenységként kizárólag a saját tulajdonú földterületen végzett erdőgazdálkodást ismeri el.

Tehát senkit ne tévesszen meg az a kedvező szabály, hogy az erdőgazdálkodás, mezőgazdasági őstermelés, így ezt a tevékenységet lehet a családi gazdaság fő tevékenységeként is végezni és mint ilyennek igen kedvező adószabálya van. Mivel a család összes erdőgazdasági tevékenységéből származó bevételének kizárólag csak az a része tartozik a mezőgazdasági őstermelői bevételek körébe, amely saját tulajdonú erdőterületről származik. A nem saját tulajdonú erdőterületeken végzett erdőgazdálkodás eredményét így, a családi gazdálkodó választása szerint az önálló tevékenység vagy az egyéni vállalkozás szabályai szerint számolja el és az adókötelezettségét is így teljesíti.


V.5. A családi gazdaság különleges kedvezménye

Mint erről az előző fejezetben már szó esett, a mezőgazdasági kistermelőnek nevezzük azt az őstermelőt, akinek éves bevétele a 4 millió forintot nem haladja meg. Közös őstermelői igazolvány esetén ezt úgy kell megállapítani, hogy a közösen elért bevételt kell elosztani a családtagok számával.


A családi gazdaság választhat, hogy adózási kötelezettségét milyen módon kívánja teljesíteni.

Így választhat, hogy jövedelmét
ˇ a 10 százalék igazolás nélkül elismert költséghányad szerinti elszámolás alkalmazásával (amely választása a korábban részletezetten bemutatottak alapján ésszerűtlen választás lenne),
ˇ a tételes költségelszámolás alkalmazásával (amelyről az őstermelő szabályok taglalásánál részletesen volt szó),
ˇ ha mezőgazdasági kistermelőnek számít, a jövedelmének adóját az átalányadózás szabályai szerint állapítja meg.

Abban az adóévben, amikor a családi gazdálkodót nyilvántartásba veszik, mint családi gazdaság megkezdi a tevékenységét. A kezdő mezőgazdasági őstermelő a kezdés évében az adóév hátralévő részére is választhatja az átalányadózást. Más esetekben ezt az éves adóbevallással egyidejűleg kell megtenni.

Minden egyes, a családi gazdaságban nem foglalkoztatottként közreműködő családtagnak a mezőgazdasági őstermelésnek minősülő jövedelmére azonos adózási módot kell alkalmazni.


Ha a gazdálkodó család tagjai a tételes költségelszámolást választották, akkor -a mezőgazdasági őstermelőknél leírt értékcsökkenési elszámolási szabályokhoz képest - sajátos szabálya van a családi gazdasághoz tartozó tárgyi eszközök, nem anyagi javak értékcsökkenési leírás elszámolásának is. A családi gazdálkodó és a családi gazdaságban nem foglalkoztatottként közreműködő családtag választhatja, hogy a kizárólag üzleti (a fő- vagy kiegészítő tevékenység) céljára vásárolt, vagy saját maga által előállított tárgyi eszközök, nem anyagi javak üzembehelyezésekor megállapított beruházási költségét vagy az üzembe helyezés évében egy összegben elszámolja költségként, vagy arra az értékcsökkenési leírással történő költségérvényesítést alkalmazza. Ha az egyösszegű költségelszámolás miatt veszteség keletkezik, ezt a veszteséget - a veszteségelhatárolás 5 éves szabályának alkalmazása helyett - a gazdálkodó család tagjai korlátlan ideig bármelyik későbbi adóvére elhatárolhatják.



V.6.1. A termőföld eladásából származó jövedelem

Különös szabálya van a családi gazdálkodó által történő termőföld és így az erdőterület vásárlásnak.

Annál a személynél, aki a termőföldről szóló törvény szerint családi gazdálkodónak minősülő magánszemélynek úgy ad el termőföldet, hogy a családi gazdálkodó azt a családi gazdaságához tartozó termőföldként vásárolja meg, a termőföld eladásából származó bevételt az adóköteles jövedelem megállapítása során nem kell figyelembe venni.
Ugyanakkor, ha a családi gazdálkodónak minősülő magánszemély ad el saját családi gazdasághoz tartozónak bejelentett termőföldet, akkor ezzel a kedvezménnyel nem élhet.
A kedvezmény a termőföld eladójának csak abban az esetben jár, ha rendelkezik egy közjegyző által készített, vagy ügyvéd által ellenjegyzett olyan okirattal, amely tartalmazza a vevő (a családi gazdálkodó) természetes azonosító adatai mellett, az adóazonosító jelét és a családi gazdaság nyilvántartási számát. Ha ez a nyilatkozat az eladó birtokában van, akkor az esetleges valótlan tartalmú nyilatkozat miatti adóhiányt és más következményét az adóhatóság a vevővel szemben érvényesíti. Tehát ilyen esetekben a vevők nyilatkozatát az eladónak, saját jól felfogott érdekében, az adó megállapításához való jog elévüléségi tanácsos megőriznie.
Ha a családi gazdálkodó az e kedvezmény révén megszerzett termőföldjét utóbb - 5 éven belül - elidegeníti, akkor a termőföld eladásból származó bevételének teljes összege, vagy ha az eladásból származó bevétel alacsonyabb mint amennyiért az eredetileg szerezte, akkor a termőföld eredeti vételára a termőföldet eladó magánszemély termőföld átruházásból származó jövedelmének minősül. E szabály alól abban az esetben van kivétel, ha az eladott termőföld ellenértékét a családi gazdálkodó 12 hónapon belül családi gazdaságához tartozó más termőföld megvásárlására fordítja.


V.7. A gazdálkodó család nem mezőgazdasági őstermelő tevékenységének elszámolása

A családi gazdaság fő- és kiegészítő tevékenységeiről szóló felsorolásban több olyan tevékenység is található, amely sem korábban, és most sem tartozik a mezőgazdasági őstermelésnek minősülő tevékenységek körébe. Ilyen például a falusi vagy agroturizmus, vagy a fűrészáru-feldolgozás, illetve a kiegészítő tevékenységek döntő többsége, de ne feledjük a nem saját földtulajdonon végzett erdőgazdálkodást sem.

A családi gazdaság tagjai a családi gazdaság keretében végzett nem mezőgazdasági őstermelésnek minősülő tevékenységet végezhetik:
ˇ egyéni vállalkozóként, vagy
ˇ önálló tevékenység formájában.

Abban az esetben, ha a nem mezőgazdasági őstermelésnek minősülő tevékenységet egyéni vállalkozóként végzik, akkor az adózásra két választási lehetőségük van:
ˇ az átalányadózást, vagy
ˇ a vállalkozói jövedelem szerinti adózást választhatják.

Ha nem mezőgazdasági őstermelésnek minősülő tevékenységet önálló tevékenység keretében folytatják, akkor az adóköteles jövedelmet vagy a 10%-os vélelmezett költséghányad vagy a tételes költségelszámolás szabályai szerint kell megállapítani.



VI. AZ EGYSZERŰSÍTETT VÁLLALKOZÓI ADÓ

Az egyszerűsített vállalkozói adóról szóló törvényt az Országgyűlés 2002. évben alkotta azzal a feltétellel, hogy annak szabályait első ízben a 2003-as évtől lehet alkalmazni.

Az új adó bevezetésének célja, hogy a társas vállalkozás, vagy az egyéni vállalkozó

- az egyéni vállalkozó által fizetett vállalkozói jövedelemadózás (ezen belül a vállalkozói személyi jövedelemadó, a vállalkozói osztalékalap utáni adó, az egyéni vállalkozók átalányadója),
- a társasági adó,
- az általános forgalmi adó,
- a cégautó adó,
- az osztalék személyi jövedelemadója

helyett választási lehetőséget kapjon egy olyan megoldásra, amelynél - az adófizetési kötelezettség teljesítése mellett - az adóteher és az adminisztrációs terhek jelentős csökkenését élvezheti.
Az EVA tehát az egyéni vállalkozóként erdőgazdálkodást végző magánszemély esetén helyettesíti, illetve kiváltja:

- a vállalkozói személyi jövedelemadót,
- a vállalkozói osztalékalap után fizetendő adót,
- az általános forgalmi adót,
- a cégautó adót.


Milyen feltételek mellett választható

A törvény tételesen felsorolja azon adóalanyok megnevezését, akik ezt az adózást választhatják. A törvény rendelkezését alkalmazva az erdőgazdálkodói tevékenységet végzők közül ezt az adónemet választhatják:

- a betéti társaságok,
- a korlátolt felelősségű társaságok,
- az erdőszövetkezetek,
- az erdőbirtokosság társulatok és
- az egyéni vállalkozó erdőgazdálkodók.

ˇ Az EVA-t az a magánszemély választhatja, aki az adóévet megelőző naptári évben és az azt megelőző adóévben egyéni vállalkozóként folyamatosan végezte a tevékenységét.
ˇ A társas vállalkozások akkor élhetnek ezzel a választási lehetőséggel, ha az adóévet megelőző naptári évben és az azt megelőző adóévben nem alakultak át (ide értve a kiválást és a beolvadást is), valamint bennük új tag - az öröklést kivéve - nem szerzett 50 százalékot meghaladó szavazati jogot biztosító részesedést.

Ezt az átalakulást erdőbirtokosság társulat esetén a szétválás vagy az egyesülés, míg szövetkezet esetén a szervezeti változás alatt az összeolvadást, a beolvadást, a szétválást, a kiválást kell érteni. Ezek az előzőekben jelzett időszakon belül kizárják az EVA választhatóságát.

Társas vállalkozás esetén kizárja a jogszerű választás lehetőségét az is, ha az adóévet és az azt megelőző adóévben végelszámolás vagy felszámolás hatálya alatt állt.
ˇ Csak az egyéni vállalkozóra vonatkozó korlátozás, hogy nem élhet jogszerűen a választási lehetőséggel, ha olyan társas vállalkozás tagja, amelyben 10%-ot meghaladó szavazati jogot biztosító részesedése van és az eva adóalanyiságot választotta.


ˇ A választás bevételi korlátja, hogy az EVA-t választani szándékozó, a bejelentkezést megelőző évben és azt megelőző második évben is vállalkozói bevételt vagy árbevételt számoljon el. Ez az elszámolt bevétel nem haladhatja meg az évi 15 millió forintot, mégpedig a következők szerint. Bevétele volt, de az 15 millió forintnál nem lehet több az áfával együtt számítva:
1. az EVA választását megelőző adóévben
2. az EVA választása adóévében (várhatóan)
3. az EVA első adóévében (várhatóan).

Az első választást követő adóévekre az EVA akkor választható továbbra is, ha az előző évben volt evás bevétele, valamint a következő adóév várható - eva szerinti - bevétele továbbra sem haladja meg a 15 millió forintot. Minden év december 20. napjáig formanyomtatványon lehet bejelenteni, hogy az adózó adókötelezettségét a következő évben az EVA szabályai szerint kívánja teljesíteni. A határidő elmulasztása jogvesztéssel jár.

ˇ A választás tevékenységi feltételei:
A választás lehetőségénél külön kell elbírálni a választás évét megelőző naptári évre és az azt megelőző adóévre vonatkozó és külön az evás adóévre vonatkozó tevékenységet.

Így mérlegelve, az EVA-t nem választhatja az egyéni vállalkozó és a társas vállalkozás például, ha

o áfa alanyként a mezőgazdasági tevékenységet folytató adóalany különleges jogállását választotta, vagyis termékértékesítésekor kompenzációs felárat is kapott (ez azonban nem vonatkozik az őstermelői tevékenység után kapott kompenzációs felárra),
o áfa alanyként a különbözet szerinti adózásra, vagy árrés szerinti adózásra volt kötelezett,
o az evás adóévben a jövedéki törvény, vagy a fogyasztási adó és a fogyasztási árkiegészítés hatálya alá tartozó tevékenységet folytat,
ˇ A választást általánosan kizáró feltétel, hogy nem élhet evával az olyan egyéni vállalkozó, vagy társas vállalkozás, akinél az adóhatóság a választást megelőző évben vagy az azt megelőző adóévben - jogerősen - számlaadás vagy nyugtaadási kötelezettség ismételt elmulasztása miatt ismételten mulasztási bírságot szabott ki. Ebből pedig az következik, hogy ha az adóalanynak az említett években volt egy ilyen ok miatti bírság kiszabása és azt követően ismét indítottak eljárást ellene, mindaddig választhatja az evát, amíg az ismételten kiszabott bírság jogerőre nem emelkedik. Vagyis ha az említett években kettő vagy több esetben marasztalták el jogerősen számla adási vagy nyugtaadási kötelezettség elmulasztása miatt, akkor az evát nem választhatja.
ˇ Nem evázhat az sem, akinek a választás időpontjában adóhatóságnál (APEH, Illetékhivatal, Önkormányzati adóhatóság), vagy vámhatóságnál végrehajtható köztartozása van, feltéve, hogy azt a bejelentkezésig megfizeti, vagy fizetési halasztásban részesült.
ˇ Fontos tudni, hogy a betéti társaság és a közkereseti társaság az EVA választása esetén dönthet abban is, hogy nyilvántartásait a számviteli törvény szabályai szerint vagy az EVA törvényben meghatározott bevételi nyilvántartás vezetésével teljesíti. Ezt a nyilatkozatát az EVA választás teljes időtartamára fenn kell tartani, azt nem módosíthatja.


Az egyszerűsített vállalkozói adót választók teendői

Tekintettel arra, hogy ez a kiadvány elsődlegesen az erdőtulajdonos, magánszemélyek, illetőleg erdőgazdálkodók számára szándékozott eligazítást nyújtani, a továbbiakban - az általános bejelentkezési feltételeken túl - már csak ezt az adónemet magánszemélyként is választó egyéni vállalkozók szabályairól ad részletes tájékoztatást.

Az EVA választásakor az egyéni vállalkozó - a vállalkozói tevékenység megszüntetésére vonatkozó rendelkezések szerint - bevételként állapítja meg a korábban költségként elszámolt, de a megszűnéskor meglévő összes készlet leltári értékét (anyag, áru, félkész- és késztermék) és mindaddig adóalapot nem érintő bevételként tartja nyilván, amíg adókötelezettségét az EVA szerint teljesíti (vagy átalányadózást alkalmaz), valamint a nyilvántartásba vett pénztartalékát adóbevallásában évenként feltünteti.

Az általános forgalmi adóban - az alanyi adómentes kivételével - az áfa alanya úgy minősül, mintha áfa alanyisága - a bejelentés napját tartalmazó adómegállapítási időszak utolsó napjával - az áfa törvénynek a jogutódlással történő megszűnésére vonatkozó szabályai szerint megszűnt volna. Így a megszűnés nem jár áfa-fizetési kötelezettséggel, ha a jogutód a megszerzett vagyon egészét gazdasági tevékenységéhez hasznosítja. A bejelentkezés évének utolsó bevallásában fizetendő adóként kell bevallani az egy évnél nem régebben beszerzett tárgyi eszközök levont adójának a beszerzéstől az EVA választásáig terjedő időszakra jutó általános forgalmi adón felüli részét (a 2003. évre bejelentkező áfa-alanynak csak a 2002. szeptember 30. után beszerzett tárgyi eszközeire kell ezt alkalmaznia).

Az egyéni vállalkozó a nyilvántartási kötelezettséget a törvényben előírt bevételi nyilvántartás vezetésével köteles teljesíteni. Ennek során a törvény melléklete szerinti időrendben, folyamatosan és ellenőrizhető módon kell nyilvántartani és rögzíteni minden adatot, amely az adókötelezettség teljesítéséhez vagy ellenőrzéséhez szükséges. A nyilvántartásban adatot rögzíteni, módosítani, vagy törölni csak bizonylat alapján lehet oly módon, hogy az eredeti adat a módosítást vagy törlést követően is megállapítható legyen. Ebből következően a bizonylatokat - még a rontott példányt is - a nyilvántartásokkal együtt az adó megállapításához való jog elévüléséig meg kell őrizni.

A törvény négy fajta nyilvántartás vezetését írja elő.

1. Az EVA alapjába tartozó bevételek.
2. Adónként vagy járulékonként külön nyilvántartás minden olyan adóról, vagy járulékról, amellyel összefüggésben az egyéni vállalkozónak adó megállapítási, adóbevallási, adófizetési vagy adatszolgáltatási kötelezettsége van.
3. Nyilvántartást kell vezetni a szigorú számadású nyomtatványokról.
4. Vezetni kell minden olyan nyilvántartást, amely a más jogszabályokban meghatározott kötelezettségek teljesítéséhez és a teljesítés ellenőrzéséhez kell.

Az adóalap és az adómérték

Az adó alapja az adóévben megszerzett összes bevétel. A bevétel fogalmát a törvény határozza meg. Eszerint egyéni vállalkozó esetén bevételnek minősül az általa bármilyen jogcímen és formában, mástól megszerzett vagyoni érték, ide értve az áthárított általános forgalmi adót is.
Ennek alkalmazásakor vagyoni érték jellemzően a pénz, a dolog, az értékpapír, a szolgáltatás, az értékkel bíró jog, az adóalany javára elengedett, elévült kötelezettség vagy átvállalt tartozás. De nem minősül bevételnek, ha azt az adóalany köteles visszaszolgáltatni (pl. kölcsön, hitel).
Mivel az adóalapot a bevételből kiindulva kell megállapítani és a bevétel hitelességét a bizonylat tanúsítja, a bizonylat-adási kötelezettség egyforma a számviteli törvény szabályait alkalmazó és a bevételi nyilvántartást vezető EVA alanyok számára. Az adó alanya az EVA hatálya alá tartozó tevékenységéről számlát, egyszerűsített számlát, számlát helyettesítő okmányt vagy nyugtát bocsát ki.
A bevétellel szemben ráfordítás semmilyen címen nem számolható el adóalap-csökkentő tételként. Tehát ezt az adónemet választó adózót akkor is terheli az adófizetési kötelezettség, ha a gazdálkodásában veszteséges volt.

Az egyéni vállalkozó összes bevételét csökkenti az adóévben megszerzett olyan bevétel, amelyet a vállalkozó személyi jövedelemadó vagy az átalányadó alapjának meghatározásakor már megszerzett bevételnek kellett tekinteni, valamint a bevételnek az a része, amelynek alapján személyi jövedelemadó vagy általános forgalmi adó fizetésére kötelezett.
Az egyéni vállalkozónál az adóalanyiság megszűnésének adóévében az összes bevételt növeli az az összeg, amelyet az egyéni vállalkozó az EVA törvény vagy az Szja törvény szerint - az egyéni vállalkozói tevékenység megszűntetésére vonatkozó előírásoknak megfelelően - a meglévő készletekkel kapcsolatban megállapított.
Azokban az esetekben, amikor az egyéni vállalkozó pénztartaléka csökken, az nem EVA alapot növel, hanem szja fizetési kötelezettséget eredményez.


Az evás adóév általában megegyezik a naptári évvel, de az evaalanyiság megszűnésének évében csak a naptári év első napjától az evaalanyiság megszűnésének napjáig tart.

Az adó mértéke az EVA esetében a pozitív adóalap 15 százaléka.

Az adóelőleget negyedévenként a negyedévet követő hó 12. napjáig kell megfizetni, kivéve az utolsó negyedév adóelőlegét, amelyet sem megállapítani, sem megfizetni nem kell.


Az adóelőleg vagy az adó megfizetésének napja az a nap, amikor az adózó belföldi pénzforgalmi bankszámláját az azt vezető hitelintézet megterhelte.

Az adóévre megállapított adót az adózó az adóévben már megfizetett adóelőlegek beszámításával fizeti meg, melynek határideje az adóévet követő február 15., vagy az adóalanyiság megszűnése esetén a megszűnést követő 45. nap.
Itt kell szólni arról, hogy a járulékokat és az egészségügyi hozzájárulást az egyéni vállalkozónak az EVA bevallás részeként kell bevallani.

Az eddigiekből is látható, hogy az EVA-t választó egyéni vállalkozónak, amíg evaalanyisága fennáll, nem kell

vállalkozói személyi jövedelemadót,
vállalkozói osztalékalap utáni adót,
(vagy az előző kettő helyett) átalányadót fizetnie, és
a cégautó adó fizetésével nyújtott kedvezményekre akkor is jogosult, ha cégautó adót soha nem fizetett.

Nem kell szja-ról bevallást adni, ha kizárólag az egyéni vállalkozásából van jövedelme.

Természetesen (mint arról már korábban is szó volt) vállalkozói osztalékalapnak minősül a nyilvántartásba vett pénztartalék és csökkenése, vagy ha a vállalkozói jogállás megszűnik szja fizetési kötelezettséget keletkeztet.

Teljesíteni kell az egyéni vállalkozónak az őt kifizetőként, vagy munkáltatóként terhelő kötelezettségeket.

Az adóalanyiság megszűnése

Az EVA adóalanyiságot évközben saját elhatározásból megszűntetni nem lehet, ahhoz valamilyen konkrét oknak kell bekövetkeznie.

Az adóalanyiság megszűntetésének legfontosabb esetei:

az evaalanyiság választása bejelentésének elmulasztása a következő adóévre;
a számla- vagy nyugtaadási kötelezettség elmulasztása miatt az adóhatóság jogerősen mulasztási bírságot szab ki;
az evaalanyiság időszaka alatt a választás valamely feltétele már nem teljesül (például a bevételi értékhatár túllépése).

A megszűnést követő négy adóévre az EVA adóalanyisága újra nem választható.



VII. A BIRTOK- ÉS ÜZEMNAGYSÁG, A GAZDÁLKODÁSI FORMA ÉS AZ ADÓZÁS KAPCSOLATA A MAGÁNERDŐGAZDÁLKODÁSBAN


A magántulajdonú erdők döntő hányada a kárpótlás és a részarány-tulajdon nevesítés eredményeként jött létre 1992. után.
Az erdőtulajdon megszerzését több tényező motiválta. Csak néhányat említve:
- korábbi kötődések (mert valamikor volt a család birtokában),
- az a többé-kevésbé tájékozatlanságból fakadó tévhit, hogy az erdővel mint ingatlannal alig kell törődni és mégis nyújt némi hozamot,
- az erdő használatából várható, rövid vagy hosszú távon elérhető kisebb-nagyobb mértékű hozam lehetőség,
- az erdőnek mint értékálló ingatlannak a megszerzése,
- a természet szeretete,
- esetenként az erdőhöz kötődő egyéb haszonvételek gyakorlásának lehetősége pl. méhészet, vadászat.

A változatos tulajdonszerzési motivációk sok esetben párosultak a magántulajdonba kerülő erdők hozamviszonyaira vonatkozó ismerethiánnyal vagy téves információkkal.
A tulajdonszerzés folyamatát kevéssé vagy alig lehetett szakmai információval befolyásolni, így igen kedvezőtlen tulajdonszerkezet alakult ki. A mintegy 780 000 ha magántulajdonú erdőnek több mint a 300 000 tulajdonosa van. A létrejött tulajdonszerkezet elaprózott, az átlagos tulajdon méret 3,0 ha alatti, az egyes erdőtulajdonosoknak gyakran több helyen van az amúgy is kis területű erdejük.

Az erdőgazdálkodás szakmai és gazdasági jogrendszerét az elaprózott tulajdon szerkezetet is figyelembe véve kellett az elmúlt időszakban kialakítani. E szabályozást úgy kellett megalkotni, hogy a tulajdon elaprózódása mellett is lehessen a társadalmi érdekeket figyelembe vevő szakszerű erdőgazdálkodást folytatni, és a tulajdonosok vagyoni és használati érdekei se sérüljenek. A magánerdőben kialakított gazdálkodási formák működésére nem voltak tapasztalatok, így ezek kialakulását sokszor az érzelmek, nosztalgia, vagy valamely helyes vagy téves többségi akarat irányította. A tulajdonosok sok esetben nem vették figyelembe - és a szakemberek sem tudták kellőképpen előrejelezni -, hogy a választott gazdasági formához esetenként a megfelelő üzemnagyság és a kellő hozam nem áll rendelkezésre. Így létrejöhettek az üzemméret miatt a rentabilitást tekintve eleve megkérdőjelezhető gazdálkodási formájú erdőgazdálkodók. Tanácsot igazán ebben a kérdésben - tapasztalatok híján - senki sem tudott adni. Az ezirányú vizsgálódások és elemzések nemrég indultak, az elmúlt 10 év magánerdő-gazdálkodására alapozottan. Ennek a vizsgálódásnak néhány tapasztalatát szeretnénk közreadni, mert úgy gondoljuk, hogy ez segítségére lehet a már erdőgazdálkodást folytató és az erdőgazdálkodás megkezdését még csak fontolgató erdőtulajdonosoknak, valamint a gazdálkodásban és szervezésben résztvevő szakembereknek egyaránt.


VII.1. Az erdőbirtok és az erdészeti üzem

Az erdőbirtok alatt egy vagy több magánszemély, különleges esetben jogi személy vagy jogi személyiség nélküli szervezet elkülönült tulajdonát értjük.

Az erdészeti üzem alatt az önálló erdőgazdálkodói státuszt szerzők által használt erdő területét értjük, tehát ez elsősorban gazdálkodási és csak másodlagosan tulajdoni (vagyoni) fogalom. Ugyanakkor nagyon jelentősek a társult erdőgazdálkodásba vont erdőállomány tulajdonosainak jellemzői, pl. a tulajdonosok száma.

A hazai gyakorlatban az erdőtulajdonosok kötődése az erdőbirtokhoz (legyen az akár csak birtokrész is egy osztatlan közös tulajdonban) viszonylag erős. Az erdőtulajdonosok - figyelembe véve az erdészeti hatóság önálló gazdálkodásra vonatkozó kötelezéseit is - legtöbbször csak az előírt minimális mértékig növelik saját elhatározásából az üzemméretet, mert így tulajdonosi joguk érvényesítését biztosabbnak látják. Ez a tulajdonosi magatartás a múltbéli félelmekből is származik, esetenként a gazdaságosabb üzem szervezésének akadálya lehet, azonban a tulajdonos vagyoni érdekeit tekintve csak kevés esetben jelent hátrányt.
Természetes törekvés az, hogy az egyéni tulajdonos maga akar gazdálkodni. Az ő esetében az erdészeti üzem megegyezik egyéni erdőbirtokával. Legritkább esetben társul, esetleg ha túl kicsi az erdőbirtoka és nem akar vele külön foglalkozni, vagy ha igen költséges lenne az erdőgazdálkodás egyedül (elhanyagolt üres vágásterület, erdőfelújítás). Ez esetben azonban a nagyobb üzemhez való csatlakozását nem szívesen veszik, vagy el is zárkóznak tőle.

Az osztatlan közös tulajdonban lévők is - ha a megosztásra már nincs lehetőség - szeretnék nyomon követni a tulajdon sorsát, és más osztatlan közös tulajdonokkal csak ott társulnak szívesen, ahol az erdő állomány viszonyok nem túlzottan eltérők és ahol ennek tradíciói voltak (lásd korábbi erdőbirtokossági kezelés). Fentiek alapvetően befolyásolják az erdőgazdálkodás megindulását egy adott térségben. Ezért a társult erdőgazdálkodásra kötelezés és az önálló erdőgazdálkodásra való alkalmasság megállapítása rendkívül körültekintő hatósági döntést igényel, melynek során az emberi tényezőt nem lehet figyelmen kívül hagyni.


A tulajdonosi szándékok és magatartás attól is függ, hogy városban vagy vidéken (többé-kevésbé az erdejétől távol, vagy erdejének közelében) él a tulajdonos.


Tipikus vidéki erdőtulajdonos* Tipikus városi erdőtulajdonos*

Erdejéhez érzelmileg kötődik, azt eladni nem kívánja.Nehezen társul, személyes munkavégzésre is hajlik.Szakmai, jogi, pénzügyi, adózási ismeretei esetenként korlátozottak.Legfőbb elvárása az éves tűzifa igényének kielégítése.Mezőgazdasági területtel is rendelkezik. Erdejét más lehetőség híján befektetési szándékkal szerezte.Erdejéhez érzelmileg nem kötődik, eladni mégsem tervezi.Jelentős jövedelemre nem számít, kivár.A társult gazdálkodást viszonylag könnyen elfogadja.Értékeli a szakszerűséget, elfogadja az állami korlátozást.

A magántulajdonosok az erdeikkel kapcsolatban többé-kevésbé határozott elképzelésekkel rendelkeznek, céljaikat az erdőbirtok (egy tulajdonosra eső erdőterület) nagysága lényegesen befolyásolhatja. A tulajdonnagyság kategóriák a hagyományosan kezelt (természetközeli) erdők, illetve a gyorsan növő fafajok ültetvényei esetében az alábbi területi (ha/fő) értékekkel jellemezhetők (a legfontosabb jellemzők Kató F. 1991. alapján átdolgozva lásd VII/1.sz. táblázat):
*COST II. felmérés 1999.

VII./1.sz. táblázat. A magán erdőtulajdon birtokkategóriái
Kis magán birtok Közepes magán birtok Nagy magán birtok

-5 ha-igÉvi hozami terület: -0,05 - 0,10 ha alatt (5-50) ha között,Évi hozami terület: (0,05-0,10)-(0,50-1,00) között (50) ha-tól,Évi hozami terület: 0,50 - 1,00 felett
Éves fahozam: - 20 m3 Éves fahozam: 20-200 m3 Éves fahozam: 200 m3 -től
saját (családi) ellátás vagyon (vagyonrész) jövedelem esetenként jövedelem (munkajövedelem)
- (tűzifa, kerítés-, épületfa, stb.) örökség, presztízs, hitelfedezet takarék funkció
jövedelem nem számottevő vagy nincs saját ellátás (családi) tűzifa stb. vagyon (vagyonrész)
eseti erdészeti tevékenység szakaszos erdészeti tevékenység folyamatos éves erdészeti tevékenység

Az erdőtulajdonos egyéni tulajdonának vagy tulajdon részének nagysága szerint elhelyezhető a fenti táblázatban. Sajnos Magyarországon a tulajdonosok meghatározó része az első birtokkategóriába esik. Más a helyzet, ha a birtok helyébe az "üzemet" helyettesítjük. Ez esetben a tulajdonosok száma rendkívül erősen befolyásolja a lehetőségeket: pl. sok tulajdonos esetén akár szakaszos, akár folyamatos az erdészeti tevékenység, a hozam esetleg csak a saját szükséglet fedezésére alkalmas, jövedelem nem képződik, a hitelfedezeti és takarékfunkciókra az üzem a kis tulajdonrészekből való szerveződés miatt igen kevéssé alkalmas.
Az eddigi tapasztalatok azt mutatják, hogy az üzemméret növekedésének a tulajdonnal és a haszonvételekkel való rendelkezés fenntartásának igénye szab határt. Jól átlátható, működő üzemeket hoznak létre a tulajdonosok ott, ahol jól ismerik egymást, közel élnek egymáshoz, és a többségnek határozott szándéka van az erdőgazdálkodásra (a gazdálkodási formában, erdőgazdálkodó személyében meg tudnak egyezni).
Nehezebb a helyzet bármilyen kötelezés esetén is, ha igen nagy a tulajdonosok száma, főleg ha a tulajdon részek elaprózottak, a tulajdonosok lakhely szerint is rendkívül elkülönülnek. Ez esetben a közösség megszervezése aránytalanul nagy munkát ró az arra vállalkozó személyre vagy szervezetre. A befektetett munka megtérülése bizonytalan, a további működés lehetősége kétséges.
Az elmúlt 10 évben a magán-erdőgazdálkodásban létrejött "üzemek" méretei még igen kicsik:

Egyéni erdőgazdálkodók átlagos üzemmérete 5,0 ha.
Közös megbízással vagy megbízottal gazdálkodók átlagos üzemmérete 16,0 ha.
Társasági formájú erdőgazdálkodók átlagos üzemmérete 106,0 ha.

A korábban elemzett tulajdonosi motivációk miatt a társulással létrehozható üzemméret úgy tűnik, egyenlőre nehezen növelhető - hiszen a meglévő "üzemeknél" is gyakran előállnak zavarok, melyek emberi és gazdasági tényezőkből adódnak - és esetenként az üzem megszűnését is okozhatják.
Az erre vonatkozó vizsgálatok alapján megállapítható, hogy általában az erdőgazdálkodásban az erdőállományok jellegét is figyelembe véve (rövid vágáskor, illetve hosszú vágáskor esetén, viszonylag egyenletes korosztály szerkezetet feltételezve):

az egyenletes hozamhoz 100 - 300 ha,
szakember állandó alkalmazásához 800 - 1000 ha
nagy értékű eszközpark birtoklásához,
működtetéséhez 2500 - 3000 ha

üzemméret szükséges. (Bartha Pál adatai 2001.)

A sok esetben igen erős tulajdonosi kötődések miatt az elaprózott birtokokból ezt az üzemméretet jelenleg - és ez valószínű a jövőben is így lesz - nem lehet elérni. Célszerűen létre lehet azonban hozni a korszerű, nagyteljesítményű eszközparkot üzemeltető, fenntartó üzemméretet a tevékenységek koncentrálásával.
Ezt a célt szolgálja az alakulóban lévő erdészeti integrátori rendszer, mely a különböző, sajátos tulajdonosi célú, változó nagyságú, magántulajdonú "mini" üzemeket szakembereivel, korszerű eszközrendszerével, esetlegesen felajánlott kereskedelmi szolgáltatásaival megfelelő módon ki tudja szolgálni.
Sajnos az integrációban jelenleg résztvevő személyek, szervezetek ezekhez a feladatokhoz még nem eléggé tőkeerősek. Kiemelt támogatásuk ezért az eszközfejlesztés oldaláról is feltétlenül indokolt lenne.

VII.2. Az erdőtulajdonos és az erdőgazdálkodó kapcsolata

Az erdőtulajdonos és az erdőgazdálkodó közötti kapcsolat meghatározása, elhatárolása lényeges a szervezeti viszony, a felek jogai és lehetőségei valamint a gazdasági elszámolás szempontjából. A könyv első két fejezete erre megfelelő iránymutatást nyújt. A kapcsolatot a társult erdőgazdálkodásra kötelezettek esetére célszerű vizsgálni, mivel az egyéni erdőgazdálkodásra jogosultnál a tulajdonos és a gazdálkodó személye csak ritkán eltérő.
A tulajdonosok és az erdőgazdálkodó állapodnak meg a feltételekben, a jogok és a kötelezettségek megosztásában ill. viselésük módjában. Az erdőtulajdonos és az erdőgazdálkodó viszonyukat szabadon alakítják érdekeiknek megfelelően. A tulajdonosi közösségnek (mint formátlan társaság), a társult tulajdonosoknak, tulajdonos társaknak kell az erdőgazdálkodó szervezetében és a kapcsolat formájában megegyezni, amelyek meghatározzák a gazdasági elszámolást. A tulajdonos érdekérvényesítő képessége azonban gyakran gyenge.
A tulajdonos és az erdőgazdálkodó közötti kapcsolatokban a gazdálkodó van kedvezőbb pozícióban, centrális szerepben, törvényi szabályozás van a létére, tevékenységére, bár nem szabad figyelmen kívül hagyni a tulajdonosok szintén törvények biztosította (Ptk., Evt.) rendelkezési jogait. Az erdőgazdálkodó felelőssége hangsúlyos, a felkészültség, szakmai ismeretek elengedhetetlenek, esetenként erős gazdasági eredményességi kényszer alatt is áll.

A tulajdonosok száma erőteljesen befolyásolja a tulajdonosi közösség működését, jellemzőit és hatékonyságát, végső soron magát a gazdálkodást. (Lásd a VII/2. számú táblázatot.)

VII/2. sz. táblázat A tulajdonosi közösség jellemzői a tulajdonosok száma szerint
Tulajdonosok száma* Tulajdonosi közösség működésének és döntési képességének a jellemzői
Egy Nincs tulajdonosi közösség. A tulajdonos önállóan, függetlenül dönt.
Néhány(2-10) Belső összehangolás, megegyezés könnyebb.A szerepek ismeretek elkülönülése hasznosabb.A tulajdonosok érdekei egyértelműen érvényesülnek.
Több (10-100) Belső összehangolás, megegyezés nehezebb, erős érdekellentétek.Elégtelen ismeret a szerepek elkülönülésére. Véletlenszerű döntések is előfordulnak. Az erdő tulajdonosainak egyéni érdekei esetenként jól, a létszám növekedésével egyre kevésbé érvényesíthetők.
Sok(100-) A tulajdonosi közösség működése esetenként kétséges. Belső összehangolás, megegyezés szinte lehetetlen (Nem konszenzusos döntés, érdekek nem is tisztázódnak). Az elkülönült szerepek esetlegesek (kevéssé legitimek, hangadók). Az erdő tulajdonosainak egyéni érdekei egyre kevésbé érvényesíthetők, konkrét vagyon helyett "értékpapír jellegű" részesedés jelenik meg. Hibás működés esetén a tulajdonosok erdejének vagyonváltozása, aktuális jövedelme beleolvadhat az erdőgazdálkodó elszámolásába.

A tulajdonosok száma, az erdőgazdálkodási forma, az erdőgazdálkodó és a tulajdonosok közti jellemző kapcsolatokat táblázatba foglaltuk. Lásd VII/3.sz. táblázat.




VII/3. számú táblázat A tulajdonosok száma a gazdálkodási forma és az erdőgazdálkodó kapcsolatának jellemzői

A tulajdonosok száma Gazdálkodási forma A kapcsolatok
Egy Egyéni erdőgazdálkodás A gazdálkodó és a tulajdonos közti kapcsolat:az erdőtulajdonos a gazdálkodó (legtöbbször)A kapcsolat jellemzője:A tulajdonos és a gazdálkodó közt nincs elkülönülés.
A gazdálkodó és a tulajdonos közti kapcsolat:
A megbízott erdőgazdálkodó a tulajdonosok közül választott személy. A megbízott erdőgazdálkodó a tulajdonosok által választott külső személy, vagy szervezet.
Jellemzőennéhánylehet több Erdőgazdálkodásmegbízottal A kapcsolat jellemzője:Az erdőtulajdonosoknak az erdőgazdálkodó kiválasztásában a szerződés megkötésében, ellenőrzésében, a gazdasági elszámolásban hatékony közreműködése van. A tulajdonosok és az erdőgazdálkodó közti szerződésekre nagy figyelmet kell fordítani. Az elszámolásokat és a tulajdonosi jogosultságok biztosítását folyamatosan ellenőrizni kell a hatékony működés érdekében. Néhány tulajdonosnál jól, több tulajdonosnál esetleg nehézkesebben biztosítható a tulajdonosi közreműködés az erdőgazdálkodásban.
A gazdálkodó és a tulajdonos közti kapcsolat:
Erdőbirtokossági társulat, erdőszövetkezet, gazdasági társaság (intern) Gazdasági társaság, egyéb szövetkezet (extern)
A kapcsolat jellemzője:
Jellemzőentöbbvagy sok,lehet néhány Erdőgazdálkodástársasági formában Az erdőtulajdonosok alkotta zárt, intern közösségek esetében a tulajdonosok közössége és az erdőgazdálkodó között nem nő a feszültség. Az egyes tulajdonosok saját érdeke (erdővagyonának változása) viszont eltérhet és összeütközhet a tulajdonos társak és az erdőgazdálkodó érdekeivel. (Ezt növelheti a szövetkezetnél a szavazat azonosság rendje, a szövetkezet egyéb célrendszere.) Az erdőtulajdonostól eltérő erdőgazdálkodó (nem az erőtulajdonosokból álló extern szervezet, erdőgazdálkodói szolgáltató) esetében a tulajdonosok, illetve közösségük lényegi beleszólással nem rendelkeznek vagyonuk sorsának alakulásába.


VII.3. A tulajdonosi hozam

Az erdőgazdálkodásban az erdőbirtok erdészeti üzemnagyság csoportjaira jellemző átlagértékek (ha/ erdőbirtok, erdészeti üzem) meghatározzák az évi hozami területet, az évi átlagos lehetséges fahozamot, és a vágásmódnak megfelelően a hozam kivételének periódusait, a szakaszos használatot. Példánkban az évi erdészeti tevékenységet a hozami területtel jellemezzük, amelynél az egyszerűség kedvéért egyenletes koreloszlást feltételezünk. Természetesen az erdőrészlet, tag nagyságú kis területek esetében is legalább 0,5-1,0 hektár minimum beavatkozást, vágásos használatot tételezünk fel. A meghatározó fafajok vágásérettségi korát az akácnál (A) - 30, a nemes nyáraknál (NNY) - 20 és a hazai nyáraknál (HNY) - 35 évben jelöljük meg.
Fentiek figyelembevételével elemezzük egy 7 ha-os egyéni, 15 ha-os megbízottal gazdálkodó, 10 fő által birtokolt közös tulajdonú, és egy 100 ha-os átlag erdőbirtokossági társulat (EBT) méret, (tulajdonosok száma 50 fő) erdőterület tulajdonosi hozamait.
(Meg kell jegyeznünk még, hogy azonos területen, de hosszú vágáskorú fafajjal számolva a modellezett hozamok az itt bemutatott mértéknél kisebbek. Értékoldalról némi kiegyenlítésre ad módot a választékok vélhetően magasabb értéke.)
Az erdőbirtokoknál, üzemeknél lényeges adat még a fafajok korosztály megoszlása is.

VII/4. számú táblázat. A tulajdonosi hozamok az üzemnagyság szerint
Erdészeti üzem területe (ha)
7 15 100
Fafajonkénti terület (ha)
A - 5 A - 10 A - 60
NNy -2 NNY - 5 NNY - 30
- HNY - 10
Évi hozami terület (ha)
A - 0,17 A - 0,33 A - 2,00
NNY - 0,10 NNY - 0,25 NNY - 1,50
HNY - 0,29
0,27 0,58 3,79
Gazdálkodási forma
Egyéni erdőgazdálkodás Erdőgazdálkodás megbízottal Erdőgazdálkodás társasági formában (EBT)
Adózási mód
SZJAbiztosítottaadózási módok SZJAbiztosítottaadózási módok SZJA, TAObiztosította adózási módok

Az erdőbirtok-erdészeti üzem elképzelt tulajdonosi létszáma alapján vizsgáljuk az egy tulajdonosra eső évi hozamokat.

Egyéni tulajdonosnál:
- Saját célra termelés esetén az arányos évi hozam közel 50 m3 faanyag kinyerését teszi lehetővé, amellyel a háztartás, a család tűzifa ellátásában már érdemes kalkulálni.
- A szakaszos üzemmódnál, amikor néhány év hozamát egyszerre nyerik ki, és így az esetenkénti termelés során kb. 5 év hozamával (250 m3) számolva sem adódik még jelentős piaci tétel, marad továbbra is a helyi és saját felhasználás. Az állományviszonyokból a terület nagy részének (vagy az egész erdőtulajdonnak) egyszeri használata is következhet, amikor már a termékek értékesítése is indokolt, amit néhány választék és méret alkalmazásával egyszerűsíthetünk.
A közös megbízással kezelt erdő nagyobb erdővagyonnal, nagyobb hozami területtel jellemezhető, de a tulajdonosok száma miatt az egy főre (tulajdonosra) jutó hozamok az előző alatt maradnak, tehát általában a folyamatos évi tüzelő ellátáshoz lenne elegendő (természetesen csak a tulajdonosok egy része választ és alkalmaz fatüzelést).
A magán erdőgazdálkodó piaci szereplővé válása a tulajdonosi és erdőgazdálkodói döntéstől függ és nem szükségszerű. Gyakran csak az értékesebb választékok kerülnek piacra. Tehát az egy tulajdonosra jutó évi hozam az erdészeti üzem nagyságától és a tulajdonosok számától egyaránt függ. A gazdálkodási formákból adódóan a magánszemélyek adózás szempontjából kedvezményezett lehetőséget választhatnak (lásd őstermelő).
A nagyobb erdőterület kezelésére, használatára vállalkozó társulatok, társaságok, szövetkezetek lehetőségei mások. Bár a folyamatos üzem feltételei a kellő nagyságú évi hozami területekkel biztosítottak, a sok tulajdonos miatt a piaci értékesítés csak az értékes választékok esetében jelent előnyt. A sok résztvevő miatt az egyéb megoldásokban való megegyezés nehézkes, a belső együttműködés esetleges hiánya, nehézsége a jövedelmet felemésztő adminisztrációra, adózási elszámolásra vezet. Erdőbirtokossági társulat esetében az alapszabály meghatározhatja, hogy a tulajdonosok egyéni használathoz jutnak, ekkor részben a kedvezményezett adózási mód (őstermelő) is alkalmazható.
Mint az előzőekben láttuk, a hozamok nagyságát leginkább a tulajdonosok száma és egy adott tulajdonosnál a tulajdonrész nagysága határozza meg. A birtok és üzemnagyság hatása abban nyilvánul meg, hogy a nagyobb üzemnagyság esetén a folyamatosan termelő erdőgazdálkodásból a kisebb tulajdonrészek birtokosai is folyamatos hozamhoz juthatnak, míg az önálló kisbirtoknál vagy kisebb üzemnél csak esetenkénti vagy szakaszos termelésre, bevételre van lehetőség. A hozamok adózása a birtok és üzemnagysággal nincs vagy csak igen gyenge kapcsolatban van. A tulajdonosok által választott gazdálkodási forma határozza meg a lehetséges adózási módokat.


VII.4. Javaslatok, tanácsok az erdőtulajdonosoknak

1. A tulajdonosnak bármely, erdővel kapcsolatos döntéséhez ismerni kell erdőtulajdonát akár egyéni, akár osztatlan közös tulajdona van. (Osztatlan közös tulajdon esetén is tájékozódni kell a tulajdonrészt magában foglaló birtokról). Információkat kell szereznie az elhelyezkedéséről, a megközelítési lehetőségeiről, az erdőállomány jellemzőiről.
2. Ha mindennek ismeretében úgy dönt, hogy nem akarja megtartani erdejét, türelemmel várjon néhány évet az értékesítéssel, ugyanis a reális árak még nem alakultak ki. Addig is, ha osztatlan közös tulajdonban van, ne zárkózzon el a az erdőtulajdont működtető döntésekben való részvételtől, mert a működő erdőtulajdon (tulajdonrész) mindig értékesebb.
3. Igen kis tulajdonrész (tört aranykorona, néhány tized hektár) esetén a fenti megállapítás nem mindig helytálló. Ha az értékesítés mellett dönt, és ha lehetőség van rá, elsősorban a tulajdonostársaknak értékesítse, így a lebonyolítás is egyszerűbb és a további működést is támogatja.
4. Ha erdejében semmiképpen sem akar gazdálkodni, vagy döntésével nem akarja a gazdálkodást befolyásolni, azonban az erdőtulajdont meg akarja tartani (vagyoni értékként), akkor lehetősége van azt megfelelő referenciával bíró személynek, szervezetnek haszonbérbe adni. A haszonbérlő tevékenységét azonban esetenként ellenőriztesse szakemberrel! A haszonbérletről az egyéni tulajdonos egymaga dönt. Osztatlan közös tulajdon esetén minden tulajdonostársnak a haszonbérbe adással egyetértő döntést kell hozni.
5. Ha erdőtulajdonát működtetni akarja, vagy nem tudta (az előző pontban tárgyaltak miatt) haszonbérbe adni, akkor vegyen részt a tulajdonostársak erdőgazdálkodó létrehozására irányuló döntésében. Igen fontos tudni, hogy, saját vagyonának az értékét is növeli, ha döntésével a működés megindítását támogatja. A döntését ne csak a közvetlen elérhető hozamok befolyásolják, vegye figyelembe az erdőtulajdon vagyonértékét, mert így az nagy valószínűséggel növekszik és a vagyon biztonsága is nő. Adatok igazolják, hogy a működő, rendezett erdőtulajdonokban kevesebb a lopáskár és a más vagyoni sérelem.
6. Ha részt vesz a tulajdonosi döntésekben, az erdőgazdálkodó és a gazdálkodási forma megválasztásakor az alábbiakat vegye figyelembe:
- Kis birtok- és üzemméret esetén a hozamok esetisége vagy szakaszossága miatt a tulajdonosok (ha csak nem igen nagy számban vannak) egyszerű gazdálkodási formát válasszanak (pld. erdőgazdálkodás megbízottal), és éljenek a mezőgazdasági őstermelésre vonatkozó kedvezményes adózási mód alkalmazásával.
- A megbízotti formát nagyobb üzemméret esetén is választhatják mindaddig, míg az egyes elszámolások és a közös döntéshozatal a tulajdonosok nagy száma miatt nem okoz nehézséget.
- Ha a nagy tulajdonos szám miatt már nem várható el, hogy saját maguk közül választott megbízottal gazdálkodjanak, keressék a lehetőséget olyan szervezet vagy személy megbízására, aki a gazdálkodással és az elszámolással járó adminisztrációt vállalni tudja. Erre egyik legjobb módszer, ha erdészeti integrátorhoz fordulnak, de ebben az esetben is - teljes egyetértés esetén - szóba kerülhet a haszonbérlet.
- Társasági formát (EBT, egyéb gazdasági társaság, stb.) akkor válasszanak gazdálkodási formaként, ha az üzemméret olyan hozamlehetőséget biztosít, mely a társaság méretétől függetlenül, a jogi személyiség működéséből adódó, állandóan jelentkező működési költségeket (EBT-nél 500 000 - 700 000.- Ft/év között lehet) elbírja, és még lehetőséget ad a hozamokból a tagságnak is a bevételhez jutásra.
7. Bármilyen gazdasági formát választanak is, ha a térségben szakmailag felkészült, szolgáltatásra is képes erdészeti integrátor alakult, vegyék fel vele a kapcsolatot, kölcsönös előnyök esetén vegyenek részt az integrációban. Ez feltétlenül csökkenteni fogja a működési költségeiket és emelni fogja az erdőgazdálkodási tevékenységük szakmai színvonalát.
8. Az erdőtulajdonosok és az utódaik előbb-utóbb szembe kerülnek az erdőtulajdon öröklési kérdésével is. Úgy gondoljuk, a könyv áttanulmányozása után nem szorul magyarázatra, hogy az erdőtulajdon elaprózódása a vagyon érték és a hozam érték jelentékeny csökkenésével akár elértéktelenedésével is jár, függetlenül attól, hogy az erdőállományban milyen változás következett be. Ezért azt tanácsoljuk az erdőtulajdonosnak, hogy ha tehetik, tulajdonuk örökléséről úgy döntsenek, hogy az tovább ne aprózódjék.


VIII. MILYEN TÁMOGATÁSOKRA SZÁMÍTHATNAK AZ ERDŐGAZDÁLKODÓK AZ EURÓPAI UNIÓBAN?

Magyarország Európai Unióhoz történő csatlakozása után, 2004 májusától jogosulttá válik az EU Strukturális Alapjainak támogatására, melyek elsődleges célja, hogy segítsék a tagállamok, valamint a régiók közötti fejlettségi különbségek csökkentését. A Strukturális Alapok igénybevételéhez a tagállamok, illetve a jelöltek Nemzeti Fejlesztési Tervet (NFT) készítenek, melyben összefoglalják a legfontosabb célkitűzéseket és prioritásokat.

Az EU Bizottság és Magyarország NFT-ről folyó tárgyalásai alapján kerül kidolgozásra az EU és a magyar fél pénzügyi kötelezettségvállalását tartalmazó Közösségi Támogatási Keretterv 2004-2006 évekre. Ebben a dokumentumban szerepelnek a Strukturális Alapokból társ-finanszírozható egyes fejlesztési területekre fordítható összegek. Az NFT-ben összefoglalt célokat ágazati és regionális Operatív Programok (OP), illetve azokon belül az intézkedések-alintézkedések tartalmazzák. Magyarország Nemzeti Fejlesztési Terve öt Operatív Programot tartalmaz. Ezek közül az agrár és vidékfejlesztés célkitűzéseinek megvalósítására az Agrár- és vidékfejlesztés Operatív Program (AVOP) irányul, mely az Európai Mezőgazdasági Orientációs és Garancia Alap (EMOGA) Orientációs Részlegéből, valamint a Halászati Orientációs Pénzügyi Eszközökből (HOPE) támogatható intézkedésekre terjed ki, az EU 1257/1999 és az 1263/1999 EK rendeletei alapján.

Az agrár- és vidékfejlesztés Operatív Programja három fő célt jelöl meg, melyekhez tizenegy intézkedés társul. A versenyképes alapanyagtermelés megalapozása célterülethez tartozik az erdőgazdálkodás korszerűsítése.

Az erdőgazdálkodás korszerűsítése kapcsán: a támogatás az erdészeti termékek (az erdőkből közvetlenül kikerülő hengeres fa) betakarítási-, feldolgozási és értékesítési módszereit fejlesztő beruházásokat; az elsődleges fafeldolgozást, illetve a fa és nem fa alapú erdei termékek előállításának korszerűsítését segíti. Támogatja erdőtulajdonosok társulásainak létrehozását és a nem mezőgazdasági területek erdősítését is.

Kidolgozás alatt áll Magyarország Nemzeti Vidékfejlesztési Terve az úgynevezett kísérő intézkedések alkalmazására, melynek intézkedései az EMOGA Garancia részlegéből támogathatók. A kísérő intézkedések elsősorban arra szolgálnak, hogy támogassák a szerkezeti (strukturális) változásokat a mezőgazdaságban. Olyan támogatásokról van szó, amelyek igénybevételéhez - a támogatások jellegéből eredően - nincs szükség saját erőre, de csak meghatározott feltételekkel folyósíthatók. Ebbe a körbe tartozik a mezőgazdasági területek erdősítése.

Mezőgazdasági területek erdősítése is lehetséges EU támogatással. Így a maihoz képest évente több erdőt (mintegy 13 ezer hektárt) telepíthetünk, a leggyengébb adottságú mezőgazdasági területeken. A hatályos EU jogszabály a telepítési költségeken túl lehetővé teszi az ápolási (gondozási) költségek megtérítését 5 éven át, és az erdősítés miatt kieső jövedelem pótlását is, legfeljebb 20 éven keresztül.

Az Európai Mezőgazdasági Orientációs és Garancia Alapból nyújtható Vidékfejlesztési támogatásokat szabályozó 1257/1999. EK Rendelet VIII. fejezete a következőket tartalmazza nem hiteles fordításban a teljesség igénye nélkül szemléltető jelleggel:


ERDŐGAZDÁLKODÁS
29. cikk

1. Az erdőgazdálkodás céljaira nyújtott támogatás hozzájárul a vidéki térségekben az erdők gazdasági, ökológiai és társadalmi szerepének a megóvásához és fejlesztéséhez.

2. A támogatás által az alábbiak közül egy vagy több célkitűzés elérése elősegíthető:
- a fenntartható erdőgazdálkodás megvalósítása és az erdészeti tevékenységek fejlesztése,
- az erdészeti erőforrások megóvása és feljavítása,
- az erdősített térségek kiterjesztése.

3. Ilyen támogatás csak magánszemélyek, azok társaságai vagy önkormányzatok és azok társaságai tulajdonában lévő erdők és területek tekintetében adható. Ez a korlátozás nem alkalmazható a 30. cikk (1) bekezdésének hatodik fordulatában megállapított intézkedésekre.

30. cikk

1. Az erdőgazdálkodási célra nyújtott támogatás által az alábbiak közül egy vagy több célkitűzés elérése segíthető elő:
- a 31. cikk rendelkezései szerint nem jogosult földterület erdősítése, feltéve, hogy a telepítést a helyi körülményekhez igazítva végzik és az összeegyeztethető a környezeti viszonyokkal,
- erdőgazdálkodási befektetés végrehajtása, aminek célja az erdők gazdasági, ökológiai vagy társadalmi értékének a jelentős mértékű feljavítása,
- befektetés végrehajtása az erdészeti termékek betakarítási, feldolgozási és értékesítési módszereinek a fejlesztése és racionalizálása céljából; a fa nyersanyagként történő feldolgozását elősegítő befektetések az ipari feldolgozást megelőzően végrehajtott munkaműveletekre korlátozva,
- új felhasználási területek és értékesítési csatornák létesítésének elősegítése erdészeti termékek számára,
- erdőtulajdonosok társaságának a létrehozása, amelynek célja segítségnyújtás a tagok számára a fenntartható és hatékony erdőgazdálkodási tevékenységek végzésében,
- természeti katasztrófák és tüzek által károsított erdészeti termelő potenciál helyreállítása és megfelelő megelőző intézkedések alkalmazásának a bevezetése.

31. cikk

1. Támogatás nyújtása mezőgazdasági hasznosítású földterületek erdősítéséhez, feltéve, hogy a telepítést a helyi körülményekhez igazítva végzik, és az összeegyeztethető a környezeti viszonyokkal.
A támogatás a telepítési költségeken túlmenően az alábbiakat tartalmazhatja:

- erdősített területek után hektáronként fizetendő éves juttatást ötéves időtartamon át a gondozási feladatok költségeinek fedezetére,
- erdősített területek után hektáronként fizetendő éves juttatást húszéves időtartamra a jövedelem kiesés fedezetére olyan gazdálkodók vagy azok társulásai számára, akik az erdősítést megelőzően az érintett földterületen gazdálkodtak, vagy bármely más magánszemély számára.

2. Mezőgazdasági hasznosítású földterületek állami hatóságok által végrehajtott erdősítése esetében a támogatás csak a létesítés költségeit fedezheti.

3. Mezőgazdasági hasznosítású földterületek erdősítéséért nem adható támogatás
- korai nyugdíjaztatási támogatásban részesülő gazdálkodóknak,
- karácsonyfa-nevelő telepek létesítésére.
A rövid távon művelt, gyors növésű fajták telepítése esetén erdősítési támogatás csak a telepítés költségeinek fedezetére adható.


32. cikk

1. Az alábbiak vonatkozásában meghozott intézkedések költségei ellenében a kedvezményezettek számára kifizetés teljesítendő, amennyiben ezeknek az erdőknek a védelméről és ökológiai értékének a megőrzéséről fenntartható módon gondoskodnak, az általuk meghozott intézkedéseket és azok költségeit szerződésben rögzítették:
- az erdők ökológiai stabilitásának a megőrzése és feljavítása olyan esetekben, amikor ezeknek az erdőknek a védelmi és az ökológiai szerepe közérdeknek minősül, és amikor a megőrzés és feljavítás költségei meghaladják az ilyen erdőkben végzett erdészeti tevékenységekből származó jövedelmet,
- mezőgazdasági intézkedések meghozatalával tűzgátak fenntartása.

A közösségi támogatások elnyerésének tehát alapvető (feltétele) pontja, hogy meg kell tervezni az alkalmazásra kerülő vidékfejlesztési intézkedéseket, el kell készíteni a strukturális intézkedések megvalósítását szolgáló operatív programot. A tervben az alkalmazandó intézkedéseket a jelenlegi helyzetből kiindulva kell levezetni, a helyzetfeltárás és az előnyök, hátrányok bemutatásának a segítségével, amellyel indokolható (indokolandó) egy-egy intézkedés alkalmazásának szükségessége is.

A terv fontos része a stratégia, mely tulajdonképpen a célok és az eszközök (források) rendszere. A célok piramisszerű célrendszert képeznek, vagyis az ágazati (szakterületi) céloknak illeszkedniük kell a "magasabb rendű", azaz a nemzeti célokhoz. Az agrár- és vidékfejlesztés megfogalmazott céljai illeszkednek a nemzetgazdasági célokhoz és a célokhoz hozzárendelhetők mindazok az intézkedések, amelyeket az 1257/1999 EK Rendelet és az EU pénzügyi ajánlata szerint tervezhetünk.

Az agrár- és vidékfejlesztés céljait két program valósítja meg:
- az Agrár- és Vidékfejlesztés Operatív Programja (AVOP);
- Magyarország agrár- és vidékfejlesztési programja, az EMOGA kísérő intézkedéseinek alkalmazásával. Mindkét program kidolgozás alatt áll!

Mint a programok elnevezéséből is látható, a vidékfejlesztés strukturális intézkedései az AVOP-ban szerepelnek. A "Magyarország agrár- és vidékfejlesztési programja az EMOGA kísérő intézkedéseinek alkalmazásával" elnevezésű vidékfejlesztési program az EMOGA Garancia Részlegéből támogatható kísérő intézkedéseket fogja át. Ezek az intézkedések: korai nyugdíjazás Rendelet. (1257/1999 EK Rendelet) IV fejezet; agrárkörnyezet (Rendelet, VI. fejezet); a mezőgazdasági területek erdősítése (Rendelet, VIII. fejezet, 31. cikk); kedvezőtlen adottságú területek (Rendelet V. fejezet). Ugyancsak ez a terv tartalmazza az EU jogszabályhoz még nem köthető, de a csatlakozás után a Garancia Részből finanszírozni ajánlott további intézkedéseket (a félig önellátó/árutermelő gazdaságok, a termelő és értékesítő szövetkezetek, technikai segítségnyújtás).
Az Agrár- és Vidékfejlesztés Operatív Programjában szereplő strukturális intézkedések, a helyzetfeltárás és a célrendszer alapján, a pénzügyi források tekintetében súlyozottan szerepelnek, és minden tervezett intézkedésre "méltányos" forrást irányoznak elő, viszonylag magas (évi mintegy 90 milliárd) EU-támogatás reményében. Az AVOP intézkedései elsősorban a termelés modernizálására és a feldolgozás korszerűsítésére koncentrálnak, arra is tekintettel, hogy mezőgazdaságunk műszaki-technikai eszközrendszere rendkívül elmaradott és korszerűtlen, továbbá hogy a mezőgazdasági termeléshez kapcsolódó támogatások fenntartására csak nemzeti forrásból rendkívül korlátozottak lesznek a lehetőségeink.
Az eddigiekből jól látható tehát az, hogy az erdőgazdaság uniós támogatottsága sokban rajtunk múlik, azon tudniillik, hogy milyen súllyal szerepeltetjük vidékfejlesztési célkitűzéseinkben.
Szeretnénk arra is felhívni a figyelmet, hogy a vidéket, a vidéki népességet érintő intézkedések más tervrészekben, más operatív programokban is megjelennek. A szóban forgó intézkedések forrása az EMOGA-hoz képest várhatóan sokkal nagyobb lesz. Az Európai Unió mai vidékfejlesztési politikája nem előzmény nélküli, pénzügyileg is alátámasztott, s meglehetősen szigorúan szabályozott. Érdekünk, hogy ezt a vidékpolitikát komolyan vegyük, mint az is, hogy illuzórikus reményeket ne tápláljunk a vidéki népesség körében. Kapunk majd támogatást vidékfejlesztés címszó alatt is, de éberen kell figyelnünk a "nem címkézett" lehetőségeket. Az EU több pénzügyi alapja hatással van a vidék helyzetére. A vidék sorsáért aggódók akkor segítenek igazán a vidéken, ha elérik, hogy ezek az alapok felhasználása jelentős részben a vidéki jellegű térségekben történjen. Az EU-tagországok tapasztalata szerint ugyanis a Strukturális Alapok jelentős részét a viszonylag fejlett területi egységekben használták fel.
Végezetül az uniós támogatások bevezetésének több alapvető feltétele van. Az egyik, hogy a tervezett intézkedéseket meghatározott tartalmi és formai követelményeknek megfelelő tervbe (tervekbe) és programba (programokba) köztük erdőgazdaságiakba kell foglalni. A tervezésnek és programozásnak is előírt követelményei vannak. A másik feltétel, hogy ki kell építeni azt az intézményrendszert, amely az uniós társfinanszírozással alkalmazott támogatásokat az uniós előírásoknak megfelelően képes működtetni.
Az említett magyarországi tervekben és programokban elvileg minden EMOGA-ból támogatható vidékfejlesztési intézkedés, köztük az erdőgazdasági is szerepelhet, és az ismert szándékok szerint szerepelni is fog, mert a mezőgazdaság és a vidék állapota szinte minden intézkedés alkalmazását szükségessé teszi. Az intézkedések között azonban bizonyára szelektálni kényszerülünk. Egyrészt azért, mert tudvalevő, hogy a tervidőszakból belépésünket követően várhatóan csak három év marad az intézkedések megvalósítására. Másrészt azért, mert a forrásokat nem célszerű szétaprózni. Így a rendelkezésre álló források mennyisége erősen befolyásolja a tervben szereplő intézkedések számát és az egyes intézkedésekre felhasználható források mennyiségét is.



IX. JOGSZABÁLY JEGYZÉK

Az erdőtulajdonost és erdőgazdálkodót érintő legfontosabb jogszabályokat soroljuk fel az alábbiakban. Ezek határozzák meg az erdőgazdálkodás szakmai, igazgatási és gazdasági kereteit. Természetesen nem gondoljuk, hogy az erdőgazdának részletesen ismerni kellene ezeket a jogszabályokat. Azt azonban fontosnak tartjuk, hogy tudjon róluk és gazdálkodása során alkalmazza ezeket. (Erre az illetékes hivatalok is figyelmeztetni fogják.) Ne feledje, hogy a jogszabályokban való helyes tájékozódás sok esetben nemcsak megkönnyíti, hanem gazdaságosabbá is teszi munkáját.


ˇ Az államigazgatási eljárás általános szabályairól szóló 1957. évi IV. törvény
ˇ Az erdőről és az erdő védelméről szóló 1996.évi LIV. törvény
- Az Evt. Végrehajtására kiadott 29/1997. (IV.30.) FM rendelet
- Az Erdőrendezési Szabályzatról szóló 88/2000. (XI.10.) FVM rendelet
- Az Állami Erdészeti Szolgálat létrehozásáról és szervezetéről szóló 37/1996.(XII.29.) FM rendelet
- Az erdészeti hatósági eljárásban fizetendő igazgatási szolgáltatási díjakról szóló 56/1999.(VI.16.) FVM rendelet
ˇ Az erdőbirtokossági társulatról szóló 1994. évi XLIX. törvény
ˇ A természet védelméről szóló 1996. évi LIII. törvény
ˇ A környezet védelmének általános szabályáról szóló 1995. évi LIII. törvény
ˇ Az egyes szabálysértésekről szóló 218/1999.(XII.28.) Korm. rendelet 119-124.§.-ai
ˇ A vad védelméről, a vadgazdálkodásról, valamint a vadászatról szóló 1996. évi LV. törvény
- A Vvt. Végrehajtására kiadott 30/1997.(IV.30.) FM rendelet
ˇ A földrendező és földkiadó bizottságokról szóló 1993. évi II. törvény
ˇ A Nemzeti Földalapról szóló 2001. évi CXVI. törvény
ˇ Az agrárgazdaság fejlesztéséről szóló 1997. évi CXIV. törvény
- Az agrár- és vidékfejlesztési támogatások igénybevételének általános feltételeiről szóló 290/2002. Korm. rendelet
- A mezőgazdasági termelők agrártámogatás igénybevételével összefüggő adatszolgáltatásáról és nyilvántartásba vételéről szóló 236/1998.(XII.30.) Korm. rendelet
- Az államháztartás működési rendjéről szóló 217/1998.(XII.30.) Korm. rendelet
- Az agrárgazdasági és vidékfejlesztési célok 2003. évi költségvetési támogatásáról szóló 3/2003.(I.24.) FVM rendelet
ˇ A kárpótlásról szóló 1991. évi XXV. törvény és a végrehajtására kiadott 104/1991. (VIII.3.) Korm. rendelet
ˇ A személyi jövedelemadóról szóló 1995. évi CXVII. törvény
ˇ Az általános forgalmi adóról szóló 1992. évi LXXIV. törvény
ˇ A társasági adóról és az osztalékadóról szóló 1996. évi LXXXI. törvény
ˇ Az egyszerűsített vállalkozói adóról szóló 2002. évi XLIII. törvény
ˇ Az adózás rendjéről szóló 1990. évi XCI. törvény
ˇ A termőföldről szóló 1994. évi LV. törvény
ˇ Az egészségügyi hozzájárulásról szóló 1998. évi LXVI. törvény
ˇ A társadalombiztosítás ellátásaira és a magánnyugdíjra jogosultakról, valamint e szolgáltatások fedezetéről szóló 1997. évi LXXX. törvény
ˇ A mezőgazdasági őstermelői igazolványról szóló 228/1996. (XII.26.) Korm. rendelet
ˇ A családi gazdaságok létrehozásáról, nyilvántartásba vételéről, működtetéséről, valamint kiemelt támogatásukról szóló 326/2001. (XII.30.) Korm. rendelet
ˇ A közúti gépjárművek, az egyes mezőgazdasági, erdészeti és halászati erőgépek üzemanyag- és kenőanyagfogyasztásának igazolás nélkül elszámolható mértékéről szóló 60/1992. (IV.1.) Korm. rendelet