|
Hűtôjében csak müzlit, gyümölcsöt
és joghurtot tart, a vásárláson szeret hamar
túlesni. Nem márkafüggô, csak a farmerjét
és a futócipôjét választja azonos logóval.
Élvezi az idôbeli és az anyagi függetlenséget,
de maximum 40 éves koráig tartja elképzelhetônek
ezt az életformát.
MÍTOSZ ÉS VALÓSÁG
A média által sugallt kép szerint a szinglik
25-35 évesek, karrierjük felfelé ível, alapvetôen
kiegyensúlyozottak, sikeresek, határozottak,
helyzetüket nem pusztán elfogadják, de azzal
tökéletesen elégedettek is. Utasi Ágnes eddig
még nem publikált szociológiai felmérése
ezt a képet közel sem igazolja vissza: az
egyedülállók kétharmada – a férfiak is –
családdal és gyerekekkel képzelik el jövôjüket.
Ennek ellenére a szinglik száma évrôl évre
nô. Húsz éve még a háztartásoknak alig egyötöde
volt egyszemélyes, ma már a negyedük. 1990-ben
még a 25-29 éves ifjak háromnegyede házas
volt, ma a férfiak alig több mint harmada.
Az egyszemélyes háztartásban élô szinglik
egyébként nem magányosak, komoly szociális
hálót építenek maguk körül barátokból, ismerôsökbôl.
Kialakul a „csaj-, illetve pasikultúra”,
vagyis a hasonló életkorú, élethelyzetű,
de azonos neműekbôl álló kapcsolatrendszer
meghatározható tevékenységekkel.
Természetesen a férfiak és a nôk vegyes laza
baráti kapcsolata Renée Zellweger(Bridget
Jones is intenzíven működik. A szinglik nagyobb
részt városi, sôt nagyvárosi lakosok, ahol
a családalapítási döntés elhalasztása nem
lóg ki a környezetbôl, nem nehezedik nyomás
az egyedül élôre. „Ez részben a munkahelystruktúrának
köszönhetô – mondja Törôcsik Mária, a Pécsi
Tudományegyetem marketingtanszékének egyetemi
tanára –, hiszen a fiatal pályakezdô diplomásokat
inkább a nagyvárosok szívják fel. Másrészt
Magyarországon köztudottan minél nagyobb
településen él valaki, annál magasabb jövedelemre
számíthat. Ez fontos jellemzô, hiszen itt
önfenntartó fiatalokról van szó, akik képesek
saját magukat eltartani, mégpedig meglehetôsen
jó színvonalon.” A szinglik számításba vehetô
csoportként való megjelenése annyiban új
jelenség Magyarországon, hogy ebben az esetben
az egyedülállókra nem a régi – inkább pejoratív
– címkék kerülnek, mint „agglegény, hajadon”,
hanem a fogalom új tartalmat kap, nevezetesen
a „trendi” életet élô, független, jól keresô,
városi 20-35 éveseket párosítják a kifejezéshez.
INGATLANPIAC
A legfrissebb angliai kutatások szerint az
ingatlanpiac legnagyobb játékosai a szinglik.
Logikus, hisz legfôbb ismérvük az egyszemélyes
háztartás, ehhez pedig élettér kell. S ha
figyelembe vesszük a számadatokat, miszerint
1971-ben az angol nôk közel háromnegyede
házasságban élt (19 százalékuk volt egyedülálló),
addig 2000-ben már csak a nôk fele választotta
a kötöttséget (48 százalék az egyedülállók
aránya). Ezen felül azonban egy további érdekes
adattal is szolgáltak a britek: úgy tűnik,
a szinglik a harmincas éveikre halasztják
a saját lakás megvásárlását. Az ennél fiatalabbak,
akik eddig jóval nagyobb számban voltak jelen
az ingatlanpiacon, mára csupán a forgalom
öt százalékát teszik ki. Nyugaton bevett
szokás, hogy a kevésbé tehetôs egyedülállók
együtt bérelnek lakást, így kitolódott saját
ingatlan megvásárlásának ideje.
Akkor pedig teret kaphatnak a kisebb, kifejezetten
szinglik számára tervezett, azaz igényes
kialakítású, ám kisebb alapterületű luxuslakások.
A nálunk is divatba jövô lakóparkok ezt a
mintát igyekeznek megcélozni, portással,
mélygarázzsal, közös szaunával és sportteremmel.
Kóré Szilvia szerint a Riverside apartmanház
dunaparti luxuslakásainak kialakításakor
figyelembe vették ezt az újfajta igényt.
Négyszáz körüli volt a garzonok, egymásfél
szobás kisebb alapterületű lakások száma,
melyek mára szinte mind elkeltek. Az amerikai
konyhás, egy légterű lakások minden szingliigényt
kielégítenek, a lakókat uszoda, szauna, fitneszterem
várja. Érdekes módon azonban a felkeresett
lakóparkok építôi általában nem szívesen
nyilatkoznak a szinglik számára tervezett
lakásokról. Az ok egyszerű: a banki hitelek
jelenlegi rendszere nem támogatja az egyedül
élôket, így nem ritkán a közösen felvehetô
kölcsönök miatt az ingatlant vásárló elôször
névházasságot köt, majd egyedül költözik
be a lakóparkba.
FOGYASZTÓI SZOKÁSOK
November közepén elôször rendezték meg Franciaországban
a Céliberté- szalont, ami kifejezetten a
szingliket megcélzott termékek és szolgáltatások
bemutatására jött létre. Az ország 60 milliós
lakosságából az Insee statisztikai hivatal
legfrissebb kimutatásai alapján 14 millióan
élnek egyszemélyes háztartásban. A franciák
felismerték: erre a rétegre komoly kereskedelmi
forgalmat lehet építeni. Már csak azért is,
mert úgy tűnik, a szinglik száma rohamosan
nô, az elmúlt három évben Franciaországban
ötmillióval lettek többen. Az angolszász
kultúrákban régóta elôszeretettel vizsgálják
a jelenséget, a legfrissebb adatok szerint
Nagy-Britanniában 7,9 millió 45 év alatti
szingli férfi és 5,5 millió szingli nô él.
Ebbôl arra a következtetésre jutottak, hogy
a tárgyalt réteg vásárlóképes piacának nagyobbik
része férfiakból áll, hisz ôk egyre inkább
halasztják a házasodást. A szinglik megjelenése
jól jelzi egy-egy ország gazdasági fejlettségét
is.
Minthogy sokat költô rétegrôl van szó, egyre
többen szakosodnak igényeik kiszolgálására.
Svájci tudósok állítólag minizöldségeket
fejlesztettek ki nekik, New York városvezetése
„szinglikocsi” indítását tervezi a nagyváros
metróvonalain, Portugáliában pedig internetes
segélyhonlap ad túlélési tanácsokat a fôzésben,
takarításban járatlan facér férfiaknak. A
hazai cégek csak most érzékelik az új piac
megnyílását. Az egyszemélyes háztartások
vizsgálatáról az elsô átfogó hazai összegzést
a Törôcsik Mária által szerkesztett nemrégiben
megjelent, Fogyasztói magatartás című tanulmánykötet
adja. Az elemzô adatok a reklámszakembereknek,
termékmenedzsereknek nyilvánvalóan fontos
mutatóként szolgálnak. Magyarországon az
elmúlt években megnôtt a hipermarketek száma,
a szinglik általában itt csak éjszaka vásárolnak.
Ôk inkább a kisebb, speciális kínálatú üzleteket
részesítik elônyben, ahol a vevôre több figyelmet
fordítanak.
Az egyedülállók inkább költenek, mint spórolnak.
Tíz megkérdezett 24 év alatti szingli férfi
közül négy vásárolni jobban szeret, mint
gyűjteni. Annak ellenére, hogy az adatok
alapján a szingli nôknek kevesebb a mozgósítható
pénzük, mégis ôk azok, akik a közelmúltban
többet költöttek új termékekre vagy befektetésekre
(!), mint hasonló státusú férfi társaik.
Érdekes az a jelenség is, hogy e réteg pénzügyi
döntéseiben sokkal többet nyom a latban bankjuk
értékelése és tanácsa egyes befektetésekkel
kapcsolatban, mint barátaik vagy családjuk
véleménye. A szinglik átlagon felüli fogyasztása
néhány jól körülhatárolható termékcsoportra
korlátozódik. Így a testhez kapcsolódó termékekre
(ruha, kozmetikum, kiegészítôk) és szolgáltatásokra
(fitnesz, személyiségfejlesztô tréning, pszichológus),
az outdoor szórakozási lehetôségekre (étterem,
kávézó), luxusutazásokra, speciális lakberendezési
tárgyakra, háztartási és szórakoztatóelektronikai
eszközökre, illetve a kevés törôdést igénylô
kisállattartással kapcsolatos ajánlatokra.
Nagy kultusza van az önkifejezô és önmegnyugtató
termékeknek.
FIGYELEMREMÉLTÓK
A szolgáltató- és utaztatóiparnak egyre inkább
számot kell vetnie azzal, hogy a felnôtt
társadalom mind nagyobb rétege választja
tudatosan a szingli állapotot és mindazokat
a külsôségeket, amik ezzel járnak. Azok a
szolgáltatók, akik az ô különleges és exkluzív
igényeiket elégítik ki, óriási bevételre
számíthatnak. Kézzelfogható példával élve,
a szingli, akinek pénze van, de ideje nincs,
nem csupán ingatlanügynököt foglalkoztat
lakásvásárlás esetén, de azon túl is minden
fázist szakemberre bíz. Belsôépítésszel és
lakberendezôvel tervezteti és vásároltatja
is meg berendezési tárgyait, amelyek mellékesen
státusszimbólumok. A szinglik jellemzôen
mindenben a csúcstechnológiát választják,
nem csak munkakörnyezetükben, hanem lakóterükben
is, és ez szinte mindig modern lakberendezési
stílussal társul. Általában a férfiak lakásai
a modern sterilitást, a nôké a minden kényelmi
cikkel felszerelt, exkluzív otthon hangulatát
sugározzák.
Míg Magyarországon a marketingesek épphogy
felfedezik az egyedülállók kiszolgálható
rétegét, az American Association For Single
People már jogi és gazdasági küzdelmet folytat
az egyszemélyes háztartásban élôk védelmében.
Amint arról nemrégiben a Business Week beszámolt:
a szinglik számának jelentôs növekedése a
vállalatokat humán erôforrás- és marketingrendszereik
átalakítására fogja késztetni. A fizetéseket,
a juttatásokat, a nyugdíjakat, az adókat,
a társadalombiztosítást, az oktatás finanszírozását
mind-mind úgy találták ki a múlt században,
hogy a házaspároknak kedvezzen, sôt ösztönözze
a házastársi kapcsolatot.
Ahogy viszont a „szingli Amerika” valósága
egyre kézzelfoghatóbbá válik: a vezérigazgatóknak,
politikusoknak és jogászoknak szembe kell
nézniük a kihívással, hogy a jelzett juttatások
rendszerét úgy alakítsák ki, hogy az nagyobb
összhangban legyen a népesség összetételének
változásával – figyelmeztet a Business Week.
Miközben a szinglilét az ipari országokban
szinte feltartóztathatatlanul terjed, több
külföldi tanulmány is felhívja a figyelmet
ezen állapot demográfiai veszélyeire. Anélkül,
hogy mélyebb elemzésekbe bocsátkoznánk kézenfekvônek
látszik, hogy az európai társadalmak helyenként
drámaian alacsony születésszámait összefüggésbe
hozzuk a magányos élethelyzetek tömeges megjelenésével.
Kitolódik ugyanis a családalapítás ideje,
és 35–40 éves kor után a szinglilétet feladók
többnyire szingli – azaz egyke – gyereket
nevelnek fel.
Verô Júlia–Vértessy Zsófia
|
