Bíborhere, Trifolium incarnatum, Cow-grass

A bíborhere egyéves áttelelô, pillangósvirágú szálas takarmánynövény, amely csapadékosabb viszonyok között olyan talajokon is termeszthetô, ahol a lucerna és a vöröshere már nem díszlik. A bíborhere gyors fejlôdésű, rövid tenyészidejű növény, kora tavasszal kaszálható, ezért utána még másodnövények is termeszthetôk. A többi pillangósokhoz hasonlóan kiváló talajjavító növény, amely zöldtrágyázásra is felhasználható.
A bíborherébôl - a növény szôrözöttsége miatt - jó minôségű széna nem készíthetô, ezért csak magtermesztésre és zöldtakarmányozás céljára termesztjük. Zöldtakarmányként minden állat szivesen fogyasztja.
Nagyobbrészt magtermesztés céljára termesztjük. Magja keresett exportcikk.

Rendszertan és biológiai jellemzés

A bíborhere /Trifolium incarnatum L./ a herefélék /Trifolium/ nemzetségéhez tartozik.
Gyökérzete mélyrehatoló, dúsan elágazó karógyökér. Szára 50-60 cm magas, dudvás szár. Levélzete hármasan összetett /trifolium-levél/. Virágzata hosszúkás, kissé elkeskenyedô, hengeralakú, tömött fürtvirágzat. Színe bíborvörös. Idegen termékenyülô, de öntermékenyülés is lehetséges. Termése egymagvú hüvely. A mag tojásalakú, színe sárgásbarna. Ezermagtömege 2,5-3,6 g.

Éghajlat, talajigény és vetésváltás

A bíborhere a kiegyenlítettebb, csapadékban gazdag éghajlat növénye. A szárazságot, valamint a hótakaró nélküli, hideg telet nehezen tűri.
A talajjal szemben igénytelen növény, még a talajok mésztartalmára sem igényes. A gyengén savanyú, közömbös és enyhén meszes, könnyen művelhetô talajokat kedveli.
Hazánkban fôleg a Dunántúl csapadékosabb nyugati és észak-nyugati részein termesztjük.
A bíborhere az elôveteményekre sem kényes. Rendszerint gabonafélék után vetjük. A bíborhere nagyon jó elôvetemény, utána bármilyen növény következhet. Még másodnövények is vethetôk a bíborhere után.

Tápanyagigény és trágyázás

Megegyezik az igénytelen pillangósok trágyázásával /fôleg foszfort és káliumot igényel/.

Talajelôkészítés

Azonos a többi pillangós takarmányokéval, de a nyárvégi vetés miatt fokozott gondosságot igényel.

Vetés és ápolás

A bíborherét augusztus közepén, végén, gabonasortávolságra vetjük. A vetésmélység kb. 2-3 cm. /Vetômagszükséglete 30-35 kg/ha./ Ápolása: ôsszel, ha nagyon buja, óvatosan legeltessük; ha felfagyott, tavasszal hengerezzük le. Ápolás. Felfagyás esetén kizöldülés elôtt hengerezzük. Betegségei a gyökérfekély és a fertôzô hervadás, kártevôi pedig a májusi cserebogár és a vetési bagolypille. (A vöröshere valamennyi betegsége és kártevôje is megtámadhatja).

Betakarítás

A bíborhere csak egyszer - május elején, közepén - kaszálható. Teljes virágzásban szára nagyon elfásodik, ezért zöldtakarmánynak csak a virágzás megindulásáig alkalmas. Amit nem tudunk zölden feltakarmányozni, hagyjuk meg magnak, vagy készítsünk belôle silótakarmányt. Zöldtermése 1-1,2 t/ha.

Bibor here (Trifolium incarnatum L.)
a ->pillangósok családjához tartozó, egyéves v. áttelelő takar¬mánynövény. Az Ibériai-félszigeten és Algériában őshonos.

30—40 cm-re lenyúló orsógyökérzetének ágai dúsan átszövik a talajt. A szik feletti száron előbúvó tőlevelek hónaljából hajt ki egy-egy dudvaszár. Hármas osztatú levelei molyhosak. Bíborvörös v. húspiros (néha fehér) színű virágzata hosszúkás henger alakú. Főleg poszméhek termékenyítik. Termése hüvely, benne egyetlen, jókora sárgásbarna maggal (emt.-e 3,2—3,6 g). Magva később meg is sötétedik, 2—3 év után már nem csírázóképes. Még az új mag is ritkán éri el a 90%-os használati értékét. Enyhén meszes, könnyen művelhető talajra való. Víz- és hőigényes; a —>lábvizet azonban nem tűri. Hazánkban a múlt században terjedt el az ország csapadékosabb nyugati tájain.

Előnye, hogy kora tavasszal ad friss zöldtakarmányt. Külföldön zöldtrágyázásra is használják. Termőterülete nálunk újabban néhány 1000 ha-ra zsugorodott. Áprómorzsás magágyba, augusztus derekán célszerű sekélyen, 2—3,5 cm mélyre elvetni, 12x1 cm-es kötésben, majd hengerezni kell. Ha őszre nagyon buján fejlődik, óvatos legeltetése ajánlható. Tavasszal zölden etethető kb. két hétig, utána a 10— 12 t/ha zöldtömeg rohamosan elvénül. Ezért a fölös állományt v. silózzák, v. magnak hagyják meg. Június közepére a mag beérik. Betakarítására a kora hajnali órák alkalmasak, egyébként pergésre, csépléskor pedig csíratörésre hajlamos. Termése 0,3— 0,7 t/ha; a b.-mag keresett exportcikk.