Réti perje, Poa pratensis, Blue-grass



Réti perje

(Poa pratensis)

A réti perje az egyik legértékesebb, a természetes gyepben is szinte mindenütt előforduló, legelőn és kaszálón egyaránt értékes évelő (8-10 éves), tarackos aljfű. A réti perje a legeltetést, a rágást, a tiprást kiválóan bírja, de előnyösen alkalmazható az erózió elleni védekezésben is. A réti perje kiváló minőségű legelőfüvet és szénaalapanyagot terem, de nagyon nehezen telepíthető. Ha a magját 1 cm-nél mélyebbre vetjük, nehezen fog kikelni; illetve ha agresszív fajok nagyobb mennyiségben lesznek a társnövényei a lassú kezdeti fejlődésű réti perje a társításból ki fog pusztulni. 2-3 év után átveszi a vezérnövény szerepét.

Az angol perjével, a réti csenkesszel, a fehérherével és a szarvaskereppel üde fekvésben, elsősorban a lejtők alsó harmadában termeszthető eredményesen. Tápanyagigényes, ezért rossz tápanyag-gazdálkodású területeken visszaszorulnak, esetleg ki is pusztulnak. Ugyanakkor a sovány talajú, apró csenkeszes gyeptársulásokban is megjelenik, és nagymértékben elszaporítható akkor, ha a nitrogén utánpótlását biztosítjuk. A réti perjét főleg legelőhasznosítású gyepekben telepítjük, mert állandó tőlevélsarjadzásával a folyamatos legeltetéshez kiváló zöldtömeget ad. Az öntözést jól meghálálja, nagy és folyamatos termést így adhat.



- angustifolia (szárazságtűrő)
- latifolia (üde, nedves területeken)
- mag keresztmetszete szív alakú (külső virágpelyva a mag hasi felületét öblösen karolja át)
- vattaszerű pamatok - vízfelvétel
- csírázásához fényt igényel
- Tarackos aljfű
- 40-80cm-es szár sima
- levél csónakorrban végződik
- poasín = levéllemez színének közepén két egymás mellet haladó borda
- virágzata valódi buga (5-ös virágzati elágazás - egyoldalra hajló - 180°-os szöget zár be a következővel)
- üde fekvésű gyepeken

Keskenylevelű réti perje
(Poa angustifolia)

A keskenylevelű réti perje (Poa angustifolia ill. Poa pratense var. angustifolia) a széleslevelű réti perjéhez hasonlítva kevesebb a tőlevele és korábban virágzik. Kötött talajon is jól tarackosodik. Jól sarjadzó, szárazságtűrő, télálló. Hosszú élettartalmú. A lúgos talajok magasabb szódatartalmát is elviseli. A zöldtömeg termőképessége viszont alacsonyabb, mint a széleslevelű fajtáké. Kitunő minőségű szénát ad. A vörös csenkesz, a taréjos búzafű, a sudár rozsnok, a barázdált csenkesz és néhány pillangósvirágú növény társításában, még a déli lejtésű területekre is alkalmas lehet (Janovszky 1988).




Forrás:
SZIE Növénytermesztési Intézet, Gyepgazdálkodási tanszék
Benyovszky Béla Mihály