A távló takarmányozása nem kis kihívással állítja szembe lovasát: elegendő kalóriát kell bevinni a ló szervezetébe ahhoz, hogy fedezze az edzések és a versenyek energiaigényét. Nem könnyű az ideális testsúlyt elérni, tartani. A túl sok zsírt, túl sok izmot felesleges cipelni: terheli az ízületeket, nehezíti a hőleadást. Gondoljunk a maratoni futókra – ők sem cipelnek felesleges tömegeket. Az egyensúly azonban kényes, hiszen a túl sovány lónak nem lesz elegendő tartaléka egy hosszú távú versenyre. Általánosságban elmondhatjuk, hogy egy távló bordáit ugyan nem szabad látnunk, de kézzel érezhetőnek kell lenniük – könnyedén, anélkül hogy tapogatóznánk utánuk.

A ló, akárcsak az ember, három tápanyag segítségével fedezi szükségleteit: szénhidrátok, fehérjék és zsírok fogyasztásával. Egy „átlag” lóhoz képest egy távlónak több energiára, tápértékre van szüksége, amit valamelyik tápanyagtípus bevitelének növelésével adhatunk meg neki – de melyik legyen ez? Nézzük sorba.

A ló legfőbb energiaforrásai az összetett szénhidrátok (keményítők). A glükózzá alakított szénhidrátok gyorsan hozzáférhető energiát jelentenek. Az elővigyázatosság azonban itt sem árt, mert a szénhidrátok gabonafélék formájában történő túlzott etetése megnövekedett tejsavtermeléshez vezethet. Egy „átlag” ló takarmányozásához képest tehát a szénhidrátmennyiséget már igen nehezen tudjuk növelni.

A fehérjék mennyiségének a növelése szintén nem ajánlott – sőt, kifejezetten csökkentésükre érdemes törekednünk. A fehérjék megemésztése során a szervezetnek sok méreganyagot kell kiválasztania, ráadásul nagyobb hőtermeléssel is jár az emésztés. A nagyobb mennyiségű fehérjeetetés számos betegség kockázatát megnöveli (patairha-gyulladás, tying up), és az izomszerkezetre sincs jó hatással távlovaknál.

Az aerob izommunka számára kiváló energiaforrást jelentenek a zsírok. Mivel a távlovak elsősorban aerob izommunkát végeznek, a megoldást alapproblémánkra a zsírok jelenthetik. A szénhidrátokkal ellentétben, amelyek szinte azonnal az izomzat rendelkezésére állnak, a zsírsavakból viszonylag lassan juthat energiához a ló.

A zsírsavak ezért azokban az esetekben, amikor az izmok nagy intenzitással dolgoznak, nem eléggé elérhetőek (például sprint, ugrás), de a távlovaknál elsősorban nem is erre van szükség. Minél edzettebb viszont egy távló, annál inkább képes energiaszükségletét zsírokból fedezni.

A növények rostjaiban, szárában, levelében található cellulózból enzimek segítségével szabad zsírsavakat tud termelni a ló, de igazán jelentős kalória-bevitelt olajok etetésével érhetünk el: egy csésze (240 g) zsír kb. 700 gramm kukoricának, 800 gramm zabnak vagy fél kiló zöldtakarmánynak felel meg kalóriaértékben.

Nézzük, mit jelent mindez a gyakorlatban. A szálastakarmányok szerepét a kiegyensúlyozott táplálkozásban nem lehet eléggé hangsúlyozni. A lovak emésztésének megfelelő működéséhez, a kólikaveszély elkerüléséhez elengedhetetlen a megfelelő mennyiségű és minőségű fű, széna.

Javítja a bélműködést, vizet raktároz, bizonyos mértékig elektrolitokat őriz, szénhidrátokkal, szabad zsírsavakkal, ballasztanyagokkal is ellátja a lovat. Kísérletekkel mutatták ki, hogy azoknak a lovaknak a szervezetében, amelyeknek csak szénát és nyalósót adtak, kemény megterhelés után 73%-kal több víz és 33%-kal több elérhető elektrolit volt a szervezetében, mint azoknak, amelyeket szálastakarmányban szegényen tápláltak. A szálastakarmányok aránya legyen tehát minimum 50%-a tápláléknak.

A szálastakarmány mellett ma már igazán jól összeállított, a távlovak igényeit figyelembe vevő speciális tápokkal egészíthetjük ki lovunk menüjét. Akár ezeken felül, akár a hagyományos (de fehérjében szegény!) abrakféleségek mellett etethetünk olajat, ha lovunknak több energiára van szüksége.

Az így bevitt zsírt jól tudja lovunk hasznosítani. Vegyük figyelembe azonban, hogy a szervezetnek hozzá kell szoknia az olajhoz. Kezdjünk például napi fél-egy deci olajjal, és ezt szépen lassan addig növeljük, amíg lovunk nem mutat hasmenéses tüneteket, illetve szívesen megeszi olajos abrakját. Ez napi fél-liter olajat jelenthet. A valódi hatás eléréséhez minimum 4-6 hét kell. A legegészségesebbek a minél nyersebb, hidegen préselt, kezeletlen növényi olajak, semmiképpen ne válasszuk az agyonfinomított változatokat.

A tiszta víz mellett lovunknak keményebb edzések során, illetve versenyeken elektrolitokra is szüksége lesz, hogy az izzadsággal elvesztett ásványi sókat pótolhassa. Ezt nem válthatjuk ki a folyamatosan rendelkezésre álló nyalósóval, ami természetesen mellőzhetetlen. Ha lovunk nem issza meg szívesen az elektrolitos vizet, tegyük abrakjába az adagját. Ha végképp nem eszi-issza meg egyik készítményt sem (ami igen ritka eset), akkor szájába is fecskendezhetjük. Mindig ügyeljünk arra, hogy az elektrolitok megfelelő mennyiségű vízzel kerüljenek a szervezetbe (ne a kiszáradt lónak adjuk akkor, amikor nem iszik).

Ha nem olyan gyári tápot etetünk, aminek vitamin- és ásványi-anyag összetétele ideális, gondoskodnunk kell a megfelelő vitamin-utánpótlásról. Óva intenék azonban mindenkit attól, hogy a különböző táplálék-kiegészítőket nyakló nélkül etesse. Sok lovas túladagolja lovának a vitaminokat: vitaminozott táp mellé vitaminozott elektrolitot, nyalósót, jutalomfalatkát, csodaszereket etet lovával, anélkül, hogy akár csak egy pillantást is vetne összetételükre.
A jó minőségű tápok összetételénél jobbat nem tudunk kitalálni, melléjük már nemigen kell más a lónak. Ha nem kész tápot etetünk, szükség lesz valamilyen vitaminkészítményre, de sok pénzt és bosszúságot spórolhatunk meg azzal, ha véreredmények alapján, állatorvossal konzultálva választunk vitamint. Minden zabnak, szénának más ugyanis az összetétele, és felesleges a szelénhiányos lovat magnéziummal tömni.

A lovaknak minden takarmányváltás komoly megterhelést jelent, igyekezzünk minél ritkábban változtatni ezért megszokott takarmányukon. Jobb ezért versenyekre mindent magunkkal vinni. Ha ezt nem tudjuk megtenni, válasszunk az otthonihoz hasonló minőségű szénát, és ha lehet, keverve adjuk a megszokott szénával. A legelőhöz szokott lovaknál még az is gondot okoz, hogy a vízben gazdag fű helyett versenyen száraz szénát kapnak.

Csökkenthetjük a veszélyeket, ha otthon már a verseny előtt emeljük a szénaadagot, illetve a versenyen minél többet legeltetjük lovunkat. Igaz ez fordítva is, a legeléshez nem szokott lovat ne a versenyen engedjük ki a jó erős füvű karámba először. A pillangósokat tartalmazó széna és a réti széna közti óriási különbségre, remélem, fel sem kell hívni a figyelmet.
Nem egyszerű probléma a verseny során történő takarmányozás. Az abrak etetése és a start közt jó, ha legalább 3-4 óra eltelik. Az otthon megszokott adagokat felesleges növelnünk, csak plusz megterhelésnek tesszük ki vele a lovat. A tápok, az abrak etetésével verseny közben igen csínján bánjunk: sok vizet igényel emésztésük és meg is terheli a lovat, könnyen kólikához vezethet.

A felmelegedett lónak szintén nem tesz jót, ha megtömi a gyomrát, hiszen vérkeringésére még máshol van szükség, nem az emésztésnél. Könnyen emészthető ételfajtákat etessünk, és nagy választékot kínáljunk fel. Általános recept nincs, meg kell ismernünk lovunk igényeit. Ne feledkezzünk meg arról sem, hogy a versenyt követő napokban pótolnunk kell lovunk elveszített tartalékait.