|
|
 |
|
|
A fehérjén kívül mészben és egyéb ásványi anyagokban és vitaminokban is gazdag a lucerna, különösen a karotin tartalma nagy. Mindezeken kívül mint energiaforrás is jelentôs, bár keményítô és cukortartalma kevés, de az emészthetô nyersrosttartalma fontos a kérôdzôk takarmányozásában.
A közvetlen takarmányozási jelentôségén kívül a lucerna felhasználható a biológiai talajmûvelésben és elônyösen hat a talajok termékenységére is. A fejlett gyökérzete nitrogénben és szerves anyagban gazdagítja a talajt. A lucernával szimbiózisban lévô Rhizobiumok - 3-4 év alatt - mintegy 200-300 kg nitrogént kötnek meg ha-onként. A mélyebb talajrétegekbôl - más növények számára felvehetetlen - foszfor és káliumtápanyagokat hoz fel, és ezzel a feltalajt is gazdagítja. Talajgazdagító tulajdonságát bizonyítja az is, hogy a lucerna utóhatása felér egy jó istállótrágyázással. Az eróziónak kitett területeken jelentôs talajvédô hatású, és mivel a mûtrágyázás (fôleg a N tartalúak) savanyítja a talajt a lucerna N gyûjtése révén védi szátóföldjeinket a savanyosodástól.
A lucerna termesztése teljesen gépesített, jól beilleszthetô az üzemi termesztés kereteibe, ahol kiváló alkalmazkodóképessége révén mind öntözéses, mind száraz mûvelésben biztonságosan termeszthetô.
Az állattenyésztés a lucernát sokoldalúan hasznosítja: zölden, silózva, szenázsként, szénának szárítva, zöldlisztként, vagy granulátumként, illetve abraktakarmányok részeként.
A sokoldalú felhasználás mellett említést érdemel a lucernamagtermesztés jelentôsége is.
A lucernát jelentôsége és alkalmazkodóképessége miatt a világ minden részén termesztik. A földrészek közül Észak-Amerikában, az országok között pedig az USA-ban termesztik a legtöbb lucernát. Európa minden olyan országában megtalálható, ahol meg vannak a termesztéshez szükséges feltételek.
Származás, rendszertan
A lucerna nemzetségbe számos lucerna faj tartozik. A fajok nagyobb része vad lucernafaj, amelyeknek a termesztés szempontjából nincs különösebb jelentôsége. A fontosabb lucernafajok a következôk:
- Medicago sativa L.: közönséges, kék- vagy takarmánylucerna
- M. varia Martyn: tarkavirágú lucerna
- M. falcata L.: sárkerep lucerna
- M. lupulina L.: komlós lucerna.
A felsorolt lucernafajok közül csak kettô jelentôs: a közönséges kék- vagy takarmánylucerna és a tarkavirágú lucerna.
A közönséges kék- vagy takarmánylucerna ôshazája Elô- és Közép-Ázsia arid klímájú országai, innen terjedt el az egész világon. Hazánkban Tessedik Sámuel a XVIII. század végefelé honosította meg a lucerna termesztését.
A tarkavirágú lucerna, vagy "homoki lucerna" állandósult keverékfaj, a kék lucerna és a sárkerep lucerna természetes hibridje. Igénytelenebb, mint a közönséges lucerna, ezért a gyengébb talajokon - fôleg homok talajokon - van jelentôsége.
A sárkerep lucerna (sarlós-, vagy svédlucerna) Európában, így hazánkban is elôforduló vadlucernafaj. Száraz, meszes talajokon - gyepekben - mindenütt megtalálható. Szárazságtûrô, igénytelen növény, termesztésének hazánkban nincs jelentôsége.
A komlós lucerna szintén vadlucernafaj, amely csak gyepes területeken jelentôs. Az egy- és kétéves változata a gyepkeverékekben hasznosítható.
Biológiai jellemzés
A növénytani jellemzés a kék virágú lucernára vonatkozik, de a tarkavirágú lucerna eltérô morfológiai és élettani különbségeit is ismertetjük.
A lucerna évelô növény, tavasszal vetve már a vetés évében virágzik. Kedvezô körülmények között helyes használattal több évig is kitart egy helyen. Általában a második és harmadik évben terem legtöbbet, késôbb fokozatosan ritkulni kezd és elgyomosodik.
Gyökér. A lucernának jól fejlett, orsó alakú, mélyrehatoló karógyökérzete van. A karógyökér a talaj típusától és a talaj vízszintjétôl függô mélységig, általában 3-6 m mélyre hatol le, de elôfordul, hogy ennél mélyebben is találunk gyökereket. Ennek köszönhetô a lucerna kitûnô szárazságtûrô képessége, még a talajvízbôl is pótolja vízszükségletét. A kék lucerna karógyökere erôsebb és mélyebbre hatol, mint a tarkavirágúé, de kevesebb rajta az oldalgyökér, a gyökérelágazás.
A gyökérgümôk már a fiatal gyökérágakban megjelennek, és a talaj minôségétôl függôen ritkábban vagy sûrûbben helyezkednek el. A Rhizobium meliloti a semleges vagy gyengén lúgos kémhatású talajokon fejlôdik jól. A 6,5-nél alacsonyabb pH-jú talajokon már gyengül a gümôképzôdés, és 5,0 pH-nál savanyúbb talajokon elpusztulnak a Rhizóbiumok.
A gyökérzet nagyobb része - mind a két lucernafajnál - a talaj felsô rétegeiben helyezkedik el, de a tarkavirágú lucerna gyökérzetére ez még jellemzôbb.
A gyökér élettanilag fontos része a megvastagodott és erôsen elágazó, rövidszártagú, gyökértörzs /rizóma/, amely a szik alatti szár megvastagodásából alakul ki. A gyökértörzs élettani szerepe a tápanyagraktározás, a rügyekbôl kiinduló bokrosodás és az újrasarjadzás.
A rizóma és a hozzá kapcsolódó gyökérnyak elhelyezkedési mélysége a lucerna fajától és ökotípusától függ. A jó télálló magyar fajták gyökérnyaka 2-3 cm mélyen, a tarkavirágú típusoké még mélyebben helyezkedik el.
Szár. A lucerna szára belül üreges, felálló, vagy kissé elhajló és elágazó, az ökotípustól és a fajtától függôen 40-100 cm magas. A kékvirágú fajták magasabbra nônek, mint a tarkavirágúak. A hajtásrendszer bokros jellegû és a hajtások száma a bokrosodás mértékétôl függ.
Levél. A lucernának hármasan összetett levelei vannak; a középsô levélnyél hosszabb, mint a két szélsô. A levelek nagysága és alakja változó, leggyakoribb a lándzsa alakú levél. A levél és a szár aránya is változó /kb. 40-50 %/. Ez fontos fajtatulajdonság. A tarkavirágú fajták levél- és száraránya kedvezôbb, mint a kékvirágú fajtáké, de termésûk kevesebb.
Virágzat és virág. A lucerna virágai tömött fürtvirágzatot alkotnak. A virágok száma a fürtvirágzatban 5-50. A virágok jellegzetesen pillangós szerkezetûek, a párta színe változó, a kékvirágú fajtáké a halványkéktôl sötét ibolyaszínig sokféle árnyalatú lehet.
A tarkavirágú fajták virágszíne rendszerint többféle kék, kékeszöld, zöldessárga, sárgásfehér /vagy ezek átmeneti színárnyalatai/. A pártaszínek gyakran a fürtön belül is változnak, de az is elôfordul, hogy más-más színû a vitorla, az evezôk és a csónak.
A lucerna túlnyomórészt idegen termékenyülô, de néhány százalékban öntermékenyülés is elôfordul. A megtermékenyülést a rovarok, fôleg szabóméhek végzik. A házi méhek megporzó tevékenysége vitatott. A vadméhek a lucerna megporzását a virágok felnyitásával érik el.
A megporzás feltétele, hogy a csónakba zárt ivarszervek a vitorlához csapódjanak. A virágzás idôtartama és a megtermékenyítés nagy mértékben az idôjárástól függ. /Az idôtartam általában 4-14 nap./ Virágzáskor nagyon fontos a száraz, meleg, napsütéses idôjárás, amely kedvez a méhek járásának és az önbeporzásnak.
Termés és mag. A lucerna fajok termése változatos alakú, többmagvú hüvely. A kéklucernánál csigaszerûen csavarodott a hüvely. A sárkerep lucerna hüvelye sarlószerû, a tarkavirágúé pedig a kettô közötti átmenet. A hüvelyben 2-8, vesealakú mag van. A mag színe éretten fényes sárgás, vagy vörösbarna. Ezermagtömege 1,5-2,7 g között van. /A sárkerep lucerna magja kisebb, a tarkavirágúé pedig a kettô között van./
Éghajlat és talajigény
Éghajlatigény. A lucerna az éghajlattal szemben kevésbé igényes, csak fejlôdése egyes szakaszaiban - csírázás, kezdeti fejlôdés, sarjadzás, virágzás, magérés, stb. - kívánja meg a kedvezô idôjárást. Szereti a mérsékelten meleg, száraz éghajlatot, de hidegtûrô képessége is jó. Hazai lucernafajtáink a - 250C-t, a hótakaró nélküli hideget is elviselik. A téli fagy csak a fiatal és a télre rosszul felkészült lucernásokban okozhat nagyobb kárt. A télállóságot nemcsak a lucerna genetikai tulajdonságai, fiziológiai állapota, a környezeti tényezôk befolyásolják, hanem a kaszálási rendszert is helyesen kell kialakítani: minél több ugyanis a tartalék, annál télállóbb a növény.
A magterméshez különösen fontos a száraz, hosszantartó meleg és napfényes idôjárás /borklíma/. Azokon a területeken, ahol bôséges a csapadék és kevés a napfényes órák száma, a magtermés már bizonytalan.
Éghajlatigénye alapján a lucerna hazánkban mindenütt termeszthetô. Termôképességét a talaj tápanyag-ellátottságán kívül a csapadék mennyisége és eloszlása befolyásolja. Növendékenként eltérô a vízigénye: az 1. illetve a 4-5. növedéké a legkisebb.
A szárazabb jellegû Alföld éghajlata kedvezôbb a lucerna termesztésére - fôleg a magtermesztésre és élettartamra - mint a csapadékosabb Dunántúlé, ahol viszont biztosabban és többet terem. Magtermesztésre a déli fekvésû dunántúli domboldalak is alkalmasak.
Talajigény.
A lucerna a talajjal szemben igényes növény. Ezért a lucerna eredményes termesztéséhez mély termôrétegû, jó vízgazdálkodású, meszes vagy közömbös kémhatású, középkötött, tápanyagokban gazdag talajokra van szükség.
A lucerna nagyon érzékeny az altalaj minôségére és az altalajvíz mélységére. Kedvezô, ha az altalajvíz 3-5 m mélyen helyezkedik el, és csak átmenetileg emelkedik fel magasabbra. De, ha tartóssá válik az emelkedés és eléri az 1-1,5 méteres talajvízszintet, akkor a lucerna élettartama és termôképessége erôsen lecsökken. Különösen a pangóvízre érzékeny, amely fôleg a rossz vízvezetô képességû talajokon jön létre.
A lucernatermesztés sikerének nagyon fontos feltétele, hogy a talaj megfelelô mennyiségû meszet tartalmazzon, hiszen 10-12-szer annyit fogyaszt belôle, mint a búza. A mészben szegényebb talajokon csak akkor termeszthetô, ha az altalajban elegendô a mész.
A meszet egyébként nemcsak tápanyagként igényli a lucerna, hanem a talaj kémhatása miatt is, mivel savanyú talajokon a Rhizobium meliloti rosszul fejlôdik, így a növény számára fontos nitrogéngyûjtés lehetôsége erôsen lecsökken, vagy el is marad. Ezért a lucerna csak a semleges, vagy gyengén lúgos - 6,5-7,5 pH-kémhatású talajokon érzi jól magát.
A nagyon lúgos és szikes talajokat sem szereti, de meszezéssel, vagy digózással javított szikes talajokon már termeszthetô. A szikesekhez hasonlóan a savanyú talajokat is meszezéssel tehetjük alkalmassá a lucerna termesztésére.
A meszezés - és más talajjavító eljárások - jelentôsége az, hogy a hagyományos lucernatalajokon kívül minél többféle talajon termeszthessünk lucernát. Ezért a talajok megítélésénél ma már az a lényeges, hogy a talaj alkalmassá tehetô-e, vagy sem a lucerna termesztésére.
A lazább talajok kedvezôbbek, mint a kötött, rossz vízgazdálkodású agyagtalajok. Egyébként a kötött agyag- és a laza, de jobb homoktalajokon is termeszthetô a lucerna, ha mésztartalmuk elegendô.
Összefoglalva, a lucerna termesztésére sorrendben a következô talajok alkalmasak: mezôségi talajok, lazább réti talajok, semleges kémhatású barna erdôtalajok, jó minôségû vályogos homoktalajok, javított szikes talajok, javított erdô talajok, réti agyagtalajok és jobb minôségû barna homoktalajok.
Nem termeszthetô: a savanyú, mészszegény altalajú, a nagyon kötött, rossz vízgazdálkodású, köves, kavicsos, durva szemcséjü talajokon, a laza - fôleg savanyú - homoktalajokon, valamint a magas vízszintü láptalajokon.
Terület megválasztás, növénytársítás és vetésváltás
Terület megválasztás. A terület kiválasztásánál a talajigényen kívül figyelembe kell venni, hogy a lucernát több évig /3-4 év/ termesztjük egy helyen. Ezért az üzemi vetésterületnek csak egy részén kell évenként új lucernát telepíteni.
Akár tömbösítve - vetésváltásban - akár mellékszakaszon termesztjük a lucernát, azt mindig vegyük figyelembe, hogy a lucerna 3-5 évnél korábban ne kerüljön ugyanarra a területre, és az új lucernavetés - a rovarkártevôk miatt - ne kerüljön a régi lucerna közelébe.
Növénytársítás. A lucerna jól társítható növény, különösen azokkal, amelyek alapgépei a lucernánál is jól felhasználhatók. Jól társítható pl. a búzával és a kukoricával.
Vetésváltás. A lucerna az elôveteményekre különösebben nem igényes, ezért a jó kultúrállapotú talajokon minden elôvetemény után eredményesen termeszthetô. Kalászosok és kapások után egyaránt sikeresen telepíthetô, ha a talaj lucernatermesztésre alkalmas és tápanyag-ellátottsága megfelelô.
Egyébként, hogy milyen elôvetemények után vetjük, az attól is függ, hogy mikor telepítjük a lucernát, tavasszal, vagy nyár végén. A tavaszi telepítéshez általában könnyebb a megfelelô elôvetemények biztosítása, mint a nyárvégi telepítéshez. A nyár végén vetett lucerna megfelelô elôveteményének megválasztására már nagyobb gondot kell fordítani. De itt nem annyira a gyomosodás elleni védelem a fontos, mint a jó minôségû nyirkos magágy biztosítása, ezért csak korán lekerülô elôvetemények után vethetô a lucerna. A leggyakoribb elôvetemény ilyenkor a gabona - ôszi árpa, vagy korábban beérô búza. Egyébként a nyár elején lekerülô jó búza elôvetemények, mint amilyenek az ôszi és tavaszi keveréktakarmányok, a korán lekerülô ipari és kapásnövények /repce, korai burgonya, stb./ a lucerna részére is megfelelôk.
A jó minôségû, gyommentes magágy biztosításához a tavaszi telepítésnél is elônyben kell részesíteni a korábban lekerülô növényeket.
A lucerna a talajok termékenységére kedvezôen hat. Jó elôvetemény hatását a kapásnövények /burgonya, cukorrépa, stb./ értékesítik legjobban, de az idôben - a második kaszálás után - lucerna jó elôveteménye az ôszi búzának is.
Tápanyagigény és trágyázás
Tápanyagigény. A lucerna nagyon tápanyagigényes növény. A nagy szénatermések eléréséhez elég sok tápanyagra és jó tápanyagellátottságra van szükség.
Ismeretes, hogy a lucernaszéna tápanyagokban és ásványi anyagokban igen gazdag: 100 kg lucernaszénában átlagosan 2,7 kg N, 0,7 kg P2O5, 1,5 kg K2O, továbbá 3 kg CaO és 2,5 kg MgO található, amelyeket a N kivételével mind a talajból vesz fel a növény. A makroelemek mellett kisebb mennyiségben mezoelemek /Mg, Na, S/, nyomokban pedig mikroelemek /B, Co, Cu, Fe, Mn, Mo, Zn/ is találhatók a lucernaszénában.
A lucerna fajlagos tápanyagigénye 100 kg szénára vonatkoztatva: 2,7 kg N, 0,7 kg P2O5 és 1,7 kg K2O, ami összesen 5,1 kg NPK-hatóanyagnak felel meg. Természetes, hogy a lucerna fajlagos mûtrágyaigénye és a konkrétan felhasználásra kerülô mütrágya mennyiségek még sok tényezôtôl függnek.
A tervezett lucernaszéna-termés elôállításához szükséges NPK hatóanyagok felhasználását azonban több tényezô is módosítja, pl. a termôhelyek talajainak kultúrállapota, valamint az, hogy öntözik, vagy öntözés nélkül termesztik-e a lucernát.
A szükséges N-adagok meghatározásánál pedig figyelembe kell vennünk azt, hogy a lucerna N-igényét csak részben kell kielégíteni. (A túlzott N adagolás többek között csökkenti a baktériumok N-megkötô tevékenységét).
A nitrogéntrágyázás hatékonysága a termôhelytôl és a lucerna használati módjától függôen változó, de az nem vitatott, hogy a kezdeti fejlôdést serkentô "starter" N-trágyázás nagyon fontos és hatásos mivel ilyenkor szimbiózisban élô baktériumok tevékenysége még nem kielégítô.
Ezért - a kezdeti fejlôdés elôsegítése érdekében - még jó lucernatermô talajokon is adjunk a lucerna telepítésekor nitrogénmûtrágyát. /A N-mûtrágya mennyisége nagyon változó: általában a várható termésátlag alapján számított N-adag 20-25 %-a; jobb talajokon 30-60 kg/ha, gyengébb talajokon 60-80 kg/ha N-hatóanyag adható a telepítés alá./
Az idôsebb, termôlucerna N-mûtrágyázása fôleg az öntözéses és a füves lucernatermesztéskor gazdaságos. Egyébként a lucerna N-fejtrágyázás hatékonysága legnagyobb mértékben a talajok kémhatásától és mésztartalmától függ; savanyú talajokon sokkal hatásosabb, mint meszes talajokon.
Öntözött lucerna esetén - ahol több a N-mûtrágya - a számított adagot úgy kell felosztani, hogy kora tavasszal és a kaszálások után közvetlenül kerüljön kiszórásra a N-fejtrágya.
A foszfor és kálium mûtrágyák mennyiségében jelentkezô eltéréseket általában több tényezô is befolyásolja, amelyek közül legjelentôsebbek: a körülmények alapján tervezhetô termésátlagok, és a talajok tápanyag-ellátottsága.
A szükséges foszfor és kálium mûtrágya adagok megállapítása mellett fontos szempont még, hogy a lucerna több évre szóló foszfor és kálium igényét nagyobbrészt alaptrágyázással kell kielégíteni.
A foszfor a lucerna legfontosabb tápanyaga: fehérje-alkotórész ill. a hatalmas gyökértömeg kifejlesztéséhez is sok kell belôle. A foszforadag teljes mennyiségét általában alaptrágyázással kell kijuttatni. Ez alól csak a gyengébb foszforellátottságú talajok lehetnek kivételek, ahol a számított adagból 180-200 kg/ha hatóanyag mennyiséget adunk telepítéskor, és a többit az elsô és második termôév végén, vagy kora tavasszal szórjuk ki.
A káliumot csak kötöttebb talajokon adjuk teljes élettartamra. A lazább talajokon az a helyes, ha alaptrágyaként 200-240 kg/ha-nál több K-hatóanyagot nem adunk, a fennmaradó adagot pedig megosztjuk úgy, hogy az elsô és a második termôév végén zárófejtrágyaként szórjuk ki.
A túlzott K-adagolás rontja a takarmány minôségét, mivel a K/Na arányát tágítja, ami állatbetegségeket idézhet elô.
Magnézium hiány elsôsorban a könnyû, savanyú homok talajokon fordul elô, de egyes Mg-hiányos kötött talajokon is gazdaságos lehet a Mg-trágyázás. Mg-trágyázásra a magnéziumszulfátot tavasszal kell fejtrágyaként kiszórni.
Külön kén-trágyázásra hazai talajainkon ritkán van szükség, mivel a szuperfoszfáttal kielégítjük a lucerna kénszükségletét is.
A mikroelemek közül gyakorlatilag a bór és a molibdén hiánya okozhat terméscsökkenést, vagy minôségromlást. A szükséges bór és molidbénmennyiséget legegyszerûbben és legbiztonságosabban bór és molibdénnyomelemes szuperfoszfáttal juttathatjuk a talajba.
Egyébként a levéltrágyázás is eredményes, ilyenkor bórsavas keserûsót permetezünk a zöldbimbós lucernára.
Talajelôkészítés
A lucerna sikeres telepítéséhez mélyen mûvelt, jó kultúrállapotú talaj szükséges. Vetéséhez aprómorzsás, nyirkos és ülepedett magágyat kell készíteni, annak érdekében, hogy a lucerna sekély vetést kívánó, apró magja gyorsan és biztosan kikeljen.
A talajelôkészítés idejét és módját fôleg a talajok minôsége, az elôvetemények és a telepítés ideje - nyárvégi vagy tavaszi - határozza meg. Az a helyes, ha a talajelôkészítést már az elôvetemények talajmüvelésével és ápolásával megkezdjük.
Tavaszi telepítéskor - fôleg a kötöttebb talajokon - ha kapásnövény volt a lucerna elôveteménye, már a kapásnövény alá végezzünk középmély, lazítással egybekapcsolt ôszi mélyszántást és fokozott gondossággal végezzük a növényápolást is.
A kapásnövények betakarítása után a lucerna alá minél elôbb végezzük el a kellô mélységû, jó minôségû ôszi mélyszántást. Amikor gabona után vetjük a lucernát, nagyon fontos, hogy minél elôbb, és minél jobb minôségben végezzük el a tarlóhántást és a hántott tarló rendszeres ápolásával biztosítsuk a jó minôségû ôszi mélyszántás feltételeit.
Az ôszi mélyszántás után fontos a barázdák behúzása és - lejtôs területek kivételével - a szántás elmunkálása. Egyébként az egyenletes, sima talajfelszín létrehozása nagyon fontos a lucerna telepítés elôtt.
Nyárvégi telepítéskor rendszerint tarlóhántással kezdôdik a talajelôkészítés. A szántást a vetés elôtt legalább 3-4 héttel szükséges elvégezni, majd elmunkálni, hogy a talaj a vetésig kellôen leülepedhessen.
A talajelôkészítési munka mindenkor a magágykészítéssel és a vetés elôtti vegyszerbedolgozással fejezôdik be.
Magágykészítés. A jó minôségû magágykészítésnek legmegfelelôbb eszközei a kombinált mûvelôeszközök: a kombinátor, a rotációs borona és az ásóborona. De ezek hiányában a sekélyen jártatott kultivátorral, tárcsával, fogassal és szükség szerinti hengerezéssel is megfelelô magágy készíthetô a lucernamag részére.
Telepítés és a telepítési módok
A lucerna termésére igen nagy hatással van a telepítés módja. A telepítési módok: a takarónövényes telepítés, a tiszta telepítés és a füves lucerna telepítés.
Tiszta telepítés. A lucerna biológiai igényének a tiszta telepítés felel meg a legjobban. Ebben az esetben a lucernatelepítés kockázata is kisebb. Szárazabb viszonyok között és a nyárvégi telepítéskor mindig takarónövény nélkül vessük a lucernát. De a tavaszi telepítés is jobban sikerül, ha tisztán vetjük.
Összefoglalva a tiszta telepítés elônyeit, a következôk állapíthatók meg: a takarónövényes telepítés a szelektív gyomirtóvegyszerek elterjedésével háttérbe szorult; a tiszta telepítéssel egyenletesebb és sûrûbb állomány biztosítható, mint a takarónövényes vetéssel; a tisztán vetett lucerna biztosabb és nagyobb termése pótolja a takarónövény termését. Ezért a tiszta, takarónövény nélküli vetés az általánosan javasolható lucernatelepítési mód.
Takarónövényes telepítés. Csapadékosabb viszonyok között és laza, deflációs talajokon, ahol a homokverés veszélyezteti a tisztán telepített lucernát, indokolt lehet a takarónövényes lucernatelepítés.
Az ilyen adottságok és körülmények között a takarónövények hátrányai /víz, fény, tápanyagelvonás, stb./ helyett az elônyök kerülnek elôtérbe. Fôbb elônyök: a talajvédelem, a gyomok elnyomása, a talaj cserepesedésének megakadályozása, valamint a tarkarónövények termése.
A lucerna legáltalánosabban használt takarónövénye a csökkentett magmennyiséggel vetett tavaszi árpa, de elôfordul, hogy ritkább állományú ôszi gabonára, fôleg búzára vetik a lucernát. Az újabb vizsgálatok szerint a fél magmennyiséggel vetett és zölden betakarítható borsó a legjobb takarónövény.
Füves lucernatelepítés. A lucerna jó termékenységû talajokon tisztán vetve többet terem, mint a füves lucerna. A pázsitfûvel társított lucerna termesztése ezért csak ott javasolható, ahol azt a termesztési adottságok és fôleg a takarmányozási igények indokolják.
A füves lucerna telepítése általában kétféleképpen történik: vagy egyszerre vetik a lucerna + pázsitfûkeveréket /pl. lucerna + csomós ebir, magas perje, stb./, vagy a második, esetleg a harmadik év végén pázsitfûmaggal /pl. szálkás perjével/ felül vetik a lucernát.
Vetés és a vetésmódok
A lucerna vetéséhez nagyon fontos a jóminôségû - arankamentes, fémzárolt lucerna vetômag. A saját termésû vetômagot is célszerû kitisztíttatni /arankamentesíttetni/.
Vetésidô. A lucerna legmegfelelôbb vetésideje tavasszal, vagy nyár végén van. Szárazságra hajló éghajlatunk alatt biztosabb a tavaszi, mint a nyárvégi vetés. Egyébként mindkét vetésidônek vannak elônyei és hátrányai, ezért a vetésidô mindig a helyi adottságok figyelembevételével dönthetô el.
A tavaszi vetés elônyei: legnagyobb elônye, hogy könnyû a megfelelô magágy elôkészítés, a talaj elegendô nedvességet tartalmaz a gyors és egyenletes keléshez.
Hátrányai: ha korán vetünk, az alacsony hômérséklet miatt a kelés elhúzódik és a gyomosodás veszélye is nagyobb. De a legnagyobb hátránya az, hogy az elsô évben kevesebb termésre számíthatunk. Mindezek ellenére - a bizonytalan nyárvégi csapadékviszonyok miatt - a tavaszi vetés országos átlagban biztosabb, mint a nyárvégi vetés.
A tavaszi vetésidôszak viszonyaink között elég hosszú, március közepétôl április végéig tart. Tiszta telepítés esetén indokolatlan a túl korai tavaszi vetés, mert a gyors és egyenletes keléshez nagyobb talajhômérséklet /8-120C/ szükséges. Ezért a lucerna legkedvezôbb vetési ideje áprilisban van.
Nyárvégi vetésideje is elég hosszú, általában augusztus elejétôl augusztus végéig tart; az optimális vetésidô augusztus közepe.
A nyárvégi vetés elônyei és hátrányai: a legnagyobb elônye az, hogy az ôsszel kellôen megerôsödött növények a következô évben már teljes termést adnak és a gyomosodás veszélye is sokkal kisebb, mint tavaszi vetés esetén.
Hátránya, hogy a nyirkos, megfelelô magágy biztosítása sokkal nehezebb, ezért a nyárvégi vetés sikere is bizonytalanabb. De ahol csapadékosabb az idôjárás, vagy az öntözés lehetôségei megvannak, ott a nyárvégi vetés elônyeit feltétlenül használjuk ki.
Vetésmódok. A lucernát takarmánytermesztés céljára gabonasortávolságra vetjük, de elôfordul a kétszeres gabonasortávolságú vetés is. (ùjabban a gépi szórt vetést is alkalmazzák).
Vetômag-norma. A szükséges és gazaságos vetômag mennyiségek körül sok és eltérô nézet volt és van a gyakorlatban. Korábban - az erôs gyomosodás miatt - a megfelelôen sûrû növényállomány biztosításához kb. 13 millió/ha vetômag normát tartottak célszerûnek. Ma már 7-10 milliót is elegendônek tartanak. (Ez 15-20 kg/ha vetômagot jelent).
Egyébként a tavaszi vetéshez és a tiszta telepítéshez kevesebb, a nyárvégi vetéshez és a takarónövényes telepítéshez több vetômagra van szükség. De kevesebb a vetômagszükséglet akkor is, ha kétszeres gabonasortávolságra /8-10 kg/ha/ vetjük a lucernát, vagy füves lucernát telepítünk.
A vetés mélysége. A lucernát apró magja ellenére sem szabad nagyon sekélyen vetni. A vetésmélység a talaj kötöttségétôl függôen 2-4 cm. Normális talajnedvesség esetén kötöttebb talajokon sekélyebben, lazább talajokon pedig mélyebben vessünk.
Ápolás, ápolási módok és az öntözés
A telepítést követôen a lucerna kelése és fejlôdése számára optimális feltételek szükségesek. Ezeket a feltételeket az ápolási munkák biztosítják. Az ápolási módok közül legfontosabb a gyomok és a rovarkártevôk elleni védelem /Az utóbbival a növényvédelem foglalkozik./
Mechanikai ápolás. Jelentôsége nem nagy; idôszakonként - ôszi és kora tavaszi - fogasolásból és a felfagyott lucerna hengerezésébôl áll. A fogasolással vigyázni kell, tavasszal csak a sarjadzás megindulása elôtt szabad fogasolni.
A gyomok elleni védekezés célja, hogy a kezdeti fejlôdésben lévô növényeket - az új telepítésû lucernákat - és az idôsebb /beállt/ lucernákat is megvédjük a gyomok kártételétôl. A gyomok ellen kaszálással és vegyszeres gyomirtással védekezhetünk.
Vegyszeres gyomirtás. A kaszálásnál sokkal eredményesebb a gyomirtó vegyszerek használata. A vegyszeres gyomirtásnak kétféle módja terjedt el a gyakorlatban: az új telepítésû lucernák és az idôsebb - álló - lucernák vegyszeres gyomirása.
Leggyakrabban elôforduló gyomnövényei a nagy aranka, a kis aranka, a szádor.
Az aranka a gazdanövényre telepedô abból hausztóriumain keresztül szerves vegyületeket átvevô élôsködô növény. Csírázóképességét akár 10-12 évig is megôrzi. Rendkívül veszedelmes parazita, mely egyrészt a gazdanövényét pusztítja, másrészt a szénába kerülve mérgezô (görcsöt, bélgyulladást okoz az állatoknál).
Agrotechnikai és kémiai módszerekkel védekezhetünk ellenük. Nagyon fontos, hogy arankamentes vetômagot használjunk. Ha a talaj termôrétegének vastagsága lehetôvé teszi, 35-40 cm-es mélyszántást végezzünk a lucerna telepítése elôtt. (Az arankamag a mélyre kerülve nem tud kicsírázni).
Vegyszeres permetezést végezhetünk preventíven, vetés után (kelés elôtt), ill. a beállt lucernában a lucerna sarjadzása elôtt, tavasszal. Álló lucernában az arankás foltokat szelektív hatású, kontakt herbicidekkel ill. lombperzselôvel is írthatjuk.
Rovarkártevôi a csípkézôbogarak, a hamvas vincellérbogár, fekete vincellérborgár, bagolypille, pattanóbogarak lárvái, lucernaormányos, magormányosok, lucernaböde, lucernabogár, lucernapoloska, mezei poloska, zöldborsó levéltetû, lucernarügy-gubacsszúnyog.
A fehérjedús, évelô kultúrában megtelepednek a rágcsálók is, mégpedig a mezei pocok, hörcsög. A nagy szaporaságú, apró állatokat vissza kell szorítani.
Betegségei a baktérimos hervadás, a baktériumos szárfoltosság, a baktériumos levélsárgulás, a lucerna mozaikvírus, a gyökérfekély. A fuzáriumok, a lucerna fertôzô hervadása, a lucerna szárragya, a rhizoktónia, levélragya, ibolyaszínû gyökérpenész, hererák, lisztharmat, peronoszpóra, lucerna rozsda stb.
Öntözés. Bár a lucerna szárazságtûrô, mégis nagyon meghálálja az öntözést. Öntözve lényegesen többet terem és évente ötször is kaszálható.
Az öntözés egyébként csökkenti a lucerna élettartamát és módosítja a lucernatermesztés agrotechnikáját. Többek közt: a trágyázást, a fajta választást, a telepítést, stb. Az öntözési módtól függôen még tereprendezésre is szükség lehet, pl. felületi öntözésnél.
A lucerna öntözésére az esôszerû és a sávos-csörgedeztetô öntözési módok alkalmazhatók. Az esôszerû öntözés az elônyösebb és általánosabb, de lényegesen drágább, mint a felületi öntözés.
Az öntözés gyakoriságát, az öntözôvíz mennyiségét a talajvíz ellátottságán kívül az idôjárási tényezôk, fôleg a csapadék mennyisége és eloszlása határozza meg. Az öntözéshez általában annyi vizet használjunk fel, ami a talaj 25-35 cm-es rétegét átnyirkosítja. Az esôszerû öntözéshez egy-egy alkalommal kb. 60-80 mm öntözôvíz szükséges.
A túlöntözésre azonban vigyázzunk, mert erre a lucerna nagyon kényes. Az öntözés legalkalmasabb idôpontja - tenyészidôben - a kaszálások után van, amikor a növények magassága 10-15 cm.
A lucerna azonban nemcsak tenyészidôben öntözhetô, hanem az öntözési idényen kívül is. Ez lehet: nyári elôöntözés a nyárvégi telepítés sikere érdekében, vagy ôszi tározó öntözés és tavaszi elôöntözés is, ha szükség van rá.
Az öntözéses lucerna termesztésnél nagyobb jelentôsége van a talajfelület porhanyításának - a fogasolásnak - mint ha öntözés nélkül termesztjük a lucernát.
Betakarítás és tartósítás
A nyár végén telepített lucerna a következô évben már teljes termést ad, tehát többször - háromszor vagy négyszer - kaszálható. Tavasszal a tisztán vetett lucernát a vetés évében rendszerint kétszer vagy háromszor, a takarónövénnyel vetett lucernát csak egyszer kaszálhatjuk.
Az új lucernások elsô kaszálásával várjuk meg a teljes virágzást, hogy a gyökérzete minél jobban megerôsödjön. A tisztán vetett lucerna elsô növedékérôl, ha gyomtalan, még magot is foghatunk.
A további években a talajtól és az idôjárástól függôen általában 3-4-szer, öntözéses termesztés esetén rendszerint 5-ször kaszálhatjuk meg a lucernát. Szárazanyagtermés szempontjából az évi 3 kaszálás, fehérjetartalom szempontjából pedig a 4 kaszálás tekinthetô célszerûnek.
A kaszálások idôpontját a takarmányozási igények, a széna beltartalma iránt támasztott követelmények és a lucerna fejlettségi állapota határozza meg. A virágzás kezdetén lévô lucerna adja a legtöbb emészthetô tápanyagot. A zödbimbós lucernában van a legkevesebb rost, és a legtöbb emészthetô fehérje. Az ilyenkor kaszált lucernából jó minôségû, fehérjében és karotinban gazdag lucernaliszt készíthetô.
A több éves lucerna elsô növedéke rendszerint buján fejlôdik, ezért kaszálásával nem célszerû a virágzás elejét megvárni, mert a szára megrokkan, az alsó levelek sárgulni kezdenek, vagyis romlik a takarmány minôsége és csökken a sarjú mennyisége.
Egyébként, ha az elsô kaszálást az egyes táblákon valamivel korábban elkezdjük, vagyis szakaszosan kaszálunk, a szénakészítési munkák jobb szervezését is elôsegíthetjük.
Az elsô kaszálás utáni kaszálások sorrendje általában a következôk szerint alakul: öntözetlen lucerna esetében 5-6 hét, öntözött lucernánál pedig 4-5 hét mulva megosztva, ill. váltakozva.
Amennyiben a takarmányozási igények megengedik, tartsuk be azt az irányelvet, hogy a lucerna élettartamára jó hatású, ha évente egy kaszálásával megvárjuk a teljes virágzást. Az utolsó kaszálást pedig legkésôbb szeptember végéig, október elejéig fejezzük be és kaszáláskor hagyjuk magasabb tarlót, hogy a lucerna áttelelése minél jobb legyen.
Néha elôfordul, hogy a lucernát legeltetéssel is hasznosítják. Ez azonban káros a lucerna élettartamára, mert sietteti a lucerna kiritkulását. Egyébként a legeltetésnél és a zöldlucerna etetésénél vigyázni kell, mert a lucerna - a kérôdzô állatokra - puffasztó hatású.
A lucerna - és a többi pillangós szálastakarmány - betakarítása - amely általában a tartósítási módoktól függ - a következôkben foglalható össze:
Tartósítási módok: szénakészítés, zöldlucernaliszt készítés, valamint az erjesztéses tartósítási - silózási - módok: a szilázs és a fonnyasztott szilázs /szenázs/ készítése.
A tartósítási módok közül legelterjedtebb a széna készítés. A szénakészítés korszerû módszereivel jó minôségû - fehérjében és karotinban gazdag - széna készíthetô a lucernából. Az erjesztéses tartósítás jelentôsége is igen nagy, hiszen a lucernaszilázs és különösen a szenázs készítéssel - a fonnyasztott lucerna silózásával - olcsó és értékes tömegtakarmány állítható elô a szarvasmarhák takarmányozására.
A lucerna egyébként önmagában nehezen silózható, könnyebb, ha más növényekkel együtt silózzuk, vagy füves lucernát silózunk. De készíthetô abrakos szilázs /pl. kukoricadara hozzákeveréssel/, vagy tartósító /kémiai/ anyagok /hangyasav, stb./ felhasználásával is készíthetünk szilázst a lucernából.
A lucerna legkorszerûbb - és egyben legdrágább, nagyon energiaigényes - tartósítási módjai: a forró levegôs gyorsszárítással készített lucernaliszt és a belôle készített préselvények /Pellet/ amelyek nagy fehérjetartalmuknál fogva abraktakarmány-keverékek komponenseként is hasznosíthatók.
A szénakészítési módok: a hagyományos, renden szárított szálas és bálázásos szénakészítés; a hideg levegôs, szellôztetéses szárítással készített szálas és bálázott széna, valamint a meleg levegôs szénaszárítás.
A betakarítási módok és a szénakészítés menete: Rendre-vágás - szônyeg vagy szûkített rendre-vágás - fûkaszával, vagy önjáró szársértôs rendrevágó gépekkel. A rendre vágott lucernát - az idôjárástól függôen - forgatni kell. A forgatás és a szálastakarmányok szellôztetése rendsodróval és rendterítô gépekkel végezhetô.
A korszerû szénakészítési módok esetén - a levélpergés elkerülése és a jó minôség biztosítása végett - a szônyegrendre kaszált szénát kb. 60 %-os nedvesség-tartalomnál rendsodrózni kell, vágott lucerna esetén - ha nem kellett a rendet szétteríteni - nincs szükség rendrakásra.
A rendsodrozott vagy rendrerakott széna a kívánt nedvességtartalomnál - a renden szárított szénánál kb. 2 %, a szellôztetéses szénakészítésnél pedig 40-50 %-os víztartalom - rendfelszedô kocsival szedhetô fel és szállítható be a tárolóhelyre és a szárító berendezésekre. A bálázásos szénakészítésnél pedig rendfelszedô bálázóval és bálafelszedô-rendezô kocsival, majd a bála méretétôl függô rakfelületû pótkocsival szállítható be a széna.
A lucernaliszt és a silózással tartósított lucerna betakarítási menete azonos, amely lehet egy- vagy kétmenetes. Ha lucernaliszt készítéshez egy menetben takarítjuk be a lucernát, valamivel jobb lesz a minôsége, de lényegesen nagyobbak lesznek a szárítási költségek.
Az egymenetes betakarítás mindig járvaszecskázóval és megfelelô gyüjtô- és szállító gépekkel történik. Silózás esetén a szecskázott lucerna silótérbe kerül. A liszt készítésekor pedig a forrólevegôs szárítóba szállítják, ahol 800-9000C hômérsékletû levegôvel igen rövid idô alatt 10 % körüli víztartalomra szárítják, majd ôrlik, esetleg préselvényeket készítenek belôle.
A kétmenetes betakarítás menete: rendrevágás szûkített rendrevágó géppel, majd a kellô szikkadás /fonnyadás/ után - a szenázs készítéskor 40-60 %, a liszt készítéskor 70 %-os nedvességtartalomnál - rendfelszedô járvaszecskázó géppel rendfelszedés és szecskázás. A szállítás, a silózás és a szárítás az egymenetes betakarításnál leírtaknak megfelelôen történik itt is.
A lucerna feltörése. A lucerna feltörési ideje attól függ, hogy ôszi gabonát, vagy tavaszi vetésû növényeket vetünk-e utána. Ha ôszi gabonát vetünk a lucerna után, akkor a második kaszálás után törjük fel. De ha tavaszi növények kerülnek a lucerna után, akkor nyár végén, ôsz elején kell feltörni a lucernát
.
Rendszertani besorolás
Ország: Növények (Plantae)
Törzs: Zárvatermők (Magnoliophyta)
Osztály: Kétszikűek (Magnoliopsida)
Rend: Hüvelyesek (Fabales)
Család: Pillangósvirágúak (Fabaceae)
Alcsalád: Faboideae
Nemzetségcsoport: Trifolieae
Nemzetség: Medicago
Faj: M. sativa
Tudományos név
Medicago sativa
L.[1]
Alfajok
Medicago sativa subsp. ambigua (Trautv.) Tutin
Medicago sativa subsp. microcarpa Urban
Medicago sativa subsp. sativa L.
Medicago sativa subsp. varia (T. Martyn) Arcang.
A lucerna etetése lovakkal
Dr. Gombos Sándor
- A lucerna etetése zölden vagy szénaként sok vitát kavar a lótartó emberek körében. Önmagában az a megállapítás, hogy a lucerna nem jó, vagy veszélyes lehet, nem állja meg a helyét. Mindig az adott állat táplálóanyag-szükséglete, a gesztációs fázisa vagy a korcsoportja határozza meg, hogy etethető-e vele lucerna. Nyilvánvaló, hogy egy kevésbé igénybe vett, kifejlett ló esetében, mivel fehérjeszükséglete igen mérsékelt, nem több napi 800-900 g-nál, ezért nagyon könnyű lucernaszéna vagy zöld lucerna etetésével fehérje szükségletének a többszörösét is felvetetni az állattal. Ez bizony okozhat problémákat. Ha konkrétan nem is betegíti meg az állatot, de a kiválasztó-méregtelenítő szerveit, elsősorban a vesét és a májat mindenképpen feleslegesen megterheli. A másik veszélye a nagy mennyiségű lucernaetetésnek az, hogy az ásványi anyagok, ezen belül is a kálcium-foszfor aránynak az abnormális eltolódását okozhatja. Hiszen a lucerna rendkívül gazdag kálciumban, ezért nagy adagú etetése esetén a Ca:P arány akár 10:1 arányú is lehet, a kívánatos 2:1 aránnyal szemben.
Ez az irdatlan kálciumtúlsúly az egyéb ásványi anyagoknak a hasznosulását is negatívan befolyásolja, felborulhat a szervezet ásványianyag-mérlege. Ezek alapján megítélve a lucernát, azt mondhatnánk, hogy egyértelműen káros hatású a lóra nézve.
Viszont szoptató és vemhességük utolsó harmadában lévő kancáknak, illetve növendék csikóknak feltétlenül hasznos takarmánya lehet, mivel a szoptató kanca fehérjeszükséglete 2-2,5 szerese a létfenntartó szükségletnek. A tejjel kiürülő, nagy menynyiségű kálcium miatt a kálciumszükséglete is többszöröse, mint egyébként. Ez igaz a vemhesség két utolsó hónapjában, az intenzív vehemépítés idején, valamint a növendéklovak esetében is, hiszen úgy a fehérje-, mint a kálciumszükségletük miatt kedvező hatású lehet a lucernaetetés.
Összegezve, mindig azt kell vizsgálni, hogy lovunk táplálóanyag-szükségletéhez illeszthető-e a lucerna mint takarmány. Ha igen, akkor etethetjük, mivel a lovak szívesen és viszonylag gyorsan elfogyasztják, de ha lovunk táplálóanyag-szükséglete olyan, hogy nincs rá szüksége, akkor kimondottan káros is lehet. Röviden a lucerna etetéséről: A zöldlucerna etetésnek vannak bizonyos veszélyei a lucernában lévő alkaloidák miatt, nem a kérődzőkkel azonosítható módon, de néhány alkaloida okozhat bizonyos emésztési zavarokat.
A lucernaszéna etetéséről annyit, ha rendelkezésre áll ilyen takarmány, soha ne úgy használjuk fel, hogy egy időszakban csak azt etetjük, hanem lovunk számára kívánatos arányban réti szénával keverve, vagy naponta az egyik etetésre, általában reggelire ajánlatos valamilyen adagban etetni.
A lucerna botanikailag más (kétszikű növény), mint a fűfélék. Rosttartalmának az összetétele, így aprításának sebessége is más, mint a fűszénáé. Az állat gyorsabban felaprítja, gyorsabban elfogyasztja, sőt az emésztése is gyorsabb.
Ez azért van, mert a rosttartalmának a könnyen emészthető része nagyobb, mint a pázsitfüvek esetében.
A reggeli etetése mellett szól az is, hogy általában a reggeli, napközbeni időszakra esik az egyéb takarmányok, abrak, kiegészítők etetése, és így napszakon belül is jobban kompenzálhatók azok az aránytalanságok, főleg az ásványianyag-egyensúly terén, amelyek előfordulhatnak lucernaetetés esetén.
|
