Magyarországon igen nagy hagyományai vannak a szálastakarmány készítésnek, megfelelő szakértelemmel rendelkez(t)ünk, hogy kiváló minőségű szénát állítsunk elő. A gazdák illetve a mezőgazdasági vállalkozók rendelkezésére álló géppark sajnos nem mindig a legfiatalabb és legmodernebb. Ma, már olyan modern rendszerek használatára is lehetőség van, mint például az automata bálanedvesség mérő műszerek, melyek bármilyen korú és típusú gépekre felszerelhetőek, s általuk optimalizálható a megfelelő bálázási időpont meghatározása a nedvességtartalom függvényében.
De lássuk csak, mit is nevezünk pontosan szénának, s röviden tekintsük át az élettani sajátosságokat. Schmidt (2003) szerint a szárítással konzervált takarmányokat szénának nevezzük. A széna a kérődző állatok és a ló legfontosabb takarmányai közé tartozik. A kérődzők takarmányozásában kettős funkciót lát el: segít megteremteni a megfelelő feltételeket a bendő zavartalan működéséhez, s e mellett táplálóanyagokkal, s egyéb hatóanyagokkal (vitaminokkal, ásványi anyagokkal) látja el az állati szervezetet. Az elfogyasztott szénának a strukturális szerepe is elengedhetetlen, mivel ez által segíti elő az előgyomrok aktivitását és fenntartását.
Az előállított szénák minősége azonban nemcsak a betakarítási technológiától függ, hanem az időjárási körülményektől, a termőhelyi adottságoktól, a növényzet botanikai összetételétől, illetve a szárítás minőségétől, mely sarkalatos pontja a szénakészítésnek.
Kedvező helyzetben a gyepeket legalább kétszer, a pillangós takarmányokat (főleg lucerna) öntözött viszonyok között akár négyszer-ötször is kaszálhatjuk évente szénakészítés céljából. Az első kaszálásból származó anyaszéna nagy tömeget ad, levél: szár aránya azonban nem a legkedvezőbb. A későbbi növendékekből készült sarjúszéna esetenként levelesebb, azonban kevésbé olyan ízletes, mint az anyaszéna.
Botanikai összetétel alapján megkülönböztetünk: fűféle-, pillangós- és keverékszénákat.
A következőkben röviden szeretném áttekinteni a szénakészítés szakaszait, fontosabb folyamatait és a főbb kritikus pontjait.
Akár gyepterületről, akár pillangós takarmányról is legyen szó nagyon fontos az optimális vágási időpont meghatározása. Ez függ az adott vegetáció fenológiai fázisától, melyet az időjárás, a termőhelyi adottságok alapvetően meghatároznak.
Ha már levágtuk a szénánkat, első és legfontosabb dolgunk, hogy imádkozzunk a megfelelő időjárási körülmények miatt. Hiszen ha a rend többször megázik, vagy tartósabb több napon át tartó esőzés alakul ki, az egész takarmány pocsékba mehet. Sajnos a mezőgazdaság az időjárási viszonyoknak kitett ágazat, s ezt a tényezőt szinte lehetetlen befolyásolni. Ha azonban szép napsütéses idő van, akkor nem soká elkezdődik a rendkezelés. A rendnek mind a két oldalát jól át kell szárítani a megfelelő minőség elérése érdekében. Néhány helyen elterjedt, hogy a levágott takarmányt nem renden szárítják, hanem szétterítik, mely megfelelő lehetőséget teremt arra, hogy bővebb termés esetén, vastagabb rendvastagságnál egyenletes szárazságot érjünk el.
Aztán a következő munkafolyamat a bálázás. A bálázás folyamán különféle alakú és nagyságú bálák kialakítására van lehetőség a rendelkezésünkre álló géppark függvényében. A kisebb kockabálák előállítása könnyebb szállítást és takarmányozást tesz lehetővé, főleg kisgazdaságokban kedvelt módszer. A nagyobb kockabálák és körbálák készítése mindenféleképpen gépi kezelést igényel, e miatt nagyobb méretű gazdaságokban elterjedt.
A széna minőségét, tárolhatóságát alapvetően meghatározza a bálázáskori nedvességtartalom. A bálázáskori optimális nedvességtartalom 18-23% közötti intervallumban van. Éppen olyan káros lehet a túl nedves vagy a túl száraz állapotban történő bálázás is. Ha túl száraz állapotban bálázunk, főleg pillangósoknál, igen nagy a levélpergésből adódó veszteség. Viszont ha túl nedvesen bálázzuk be a szálastakarmányt, penészedéshez, erjedési folyamtokhoz, súlyosabb esetben akár öngyulladáshoz is vezethet.
Felmerül tehát a kérdés, hogy hogyan kell meghatározni a bálázás időpontját. A szakmában jártas, tapasztalt gazdák már érzékszervi vizsgálattal is el tudják dönteni, hogy megérett-e az adott széna a bálázásra vagy sem. Viszont manapság már rendelkezésünkre állnak olyan korszerű automata bálanedvesség-mérő műszerek is, melyek használatával könnyen meghatározhatjuk a bálázás optimális időpontját a nedvességtartalom alapján. A rendszer használatának előnyeiként említeném meg, hogy ezek a mérő szerkezetek bármilyen típusú és korú bálázókra felszerelhetőek, használatuk könnyű, gyors és egyszerű. Éppen hogy elkészítjük az első néhány bálát és optimális képet kapunk arról, hogy jól választottuk-e meg a bálázás időpontját, vagy sem, s a betakarított takarmány minősége, eltarthatósága ezeknek a rendszereknek a használatával sokkal jobb lesz.
Munkaszervezési szempontból nagyon fontos, hogy az elkészített bálákat minél hamarabb a tárolóhelyre szállítsuk, megfelelő környezetben raktározzuk. Ajánlatos ellenőrizni az adott kazal hőmérsékletét is, melyeket kazalhőmérőkkel végezhetünk. Ha megfelelő nedvességtartalomnál báláztunk, akkor nem fordulhat elő probléma a tárolás során sem. Érdemes odafigyelni a tárolási veszteségekre, mivel egy kis odafigyeléssel, kreativitással igen sokat lehet spórolni.
Összefoglalva tehát a szénakészítés kritikus pontjaiként az alábbiakat említem meg: optimális vágási időpont meghatározása az időjárás függvényében, megfelelő, az adott helyzethez alkalmazkodó rendkezelés, a bálázás időpontjának megfelelő megválasztása, beszállítás, tárolás.
A jó gazda gondosságával ellátva ezeket a feladatokat s az égiek áldásával, a megfelelő technológiák alkalmazásával állataink számára kiváló minőségű szálastakarmányt biztosíthatunk.
Végezetül pedig Moholy-Nagy László idézetével zárnám soraimat: „A jelszó természetesen nem a technika ellen, hanem – ha helyesen értelmezzük – a technikával, ez felszabadíthatja az embert, ha az ember ráeszmél végre, hogy mit kezdhet ezzel a szabadsággal.”
Penta Gruppo: www.penta-ptm.hu
Suta Éva DE-AMTC AVK
Vidékfejlesztési- és Agrárgazdaságtani Tanszék,
e-mail: sutaeva@gmail.com