Ez a betegség a középsõ és néha az alsó nyírbarázda anyagcsere-vesztesége miatt alakul ki, valamint a szaru feloldódása jellemzi. Gyakrabban jelentkezik a hátsó lábakon, mint az elülsõ lábakon, és inkább elõfordul azoknál az egyedeknél, amelyek nyírja rosszul fejlett, csökevényes. A nyírrothadás miatt a lovak akkor sántítanak, amikor azt már erõsen elhanyagolták, és a pata érzékeny része szabaddá válik.

A nyírrohadás kórokozói oxigén nélkül is vegetáló gombák. A nyírrothadás pontos külsõ oka azonban ismeretlen. A nyírrothadás kialakulásának kockázatát viszont nagymértékben növeli a rossz istálló-higiénia, a nedves talaj, a mozgáshiány és a pata ápolásának elhanyagolása.

A nyírrothadás esetében a tudomány csak a kialakulását növelõ kockázati tényezõket ismeri, de annak pontos okára még nem derült fény. Megakadályozásában viszont segíthet a gondos és mindennapos almozás, a tiszta és száraz istállókörülmény, a rendszeres mozgás, illetve a nyír nyomását lehetõvé tévõ jó patkolás.

A nyírrothadás kezelésének módja elsõsorban a megbetegedett szaru eltávolítása, a nyírbarázdák szárazon és tisztán tartása. Ha azonban nem vezet eredményre, javallott összehúzó és szárító hatású porral kezelni a megbetegedett nyírrészeket. Ilyen készítmény készen is kapható (pl.: SBC paszta), de alkalmazható 1 rész réz-szulfát és 2 rész bórpor keveréke is. Gyakran alkalmazzák továbbá a réz-gálicot, népi nevén kékkövet. Hátránya az eljárásnak, hogy nem csak a problémás területen hat, hanem az egész patát nagymértékben kiszárítja. Hosszantartó folyamatos alkalmazása ezért nem javasolt.
A nyírrothadás kezelésére hazánkban gyakran alkalmazzák a két-három naponként megismételhetõ, fakátránnyal átitatott vattacsomós kezelést. A fakátrányos vattacsomóval be kell tömni a sérült nyírterületeket. Nagy elõnye, hogy nem szárítja ki a patát, de a gombákat megöli.
A sokáig kezeletlenül hagyott nyírrothadás „patarákká, nyírrákká” fajulhat, melynek kezelése már sokkal költségesebb, és akár sebészi beavatkozást is igényelhet.

Szabálytalan lábállások csikókorban

A ló patája kölcsönhatásban van az azt ért erõhatásokkal: a talaj minõségével, a mozgás mennyiségével, a szabályos vagy szabálytalan lábállásokból eredõ terhelésekkel.
Egy korrekt szabályos lábállású lónak eredendõen a patája is az. A nem korrekt láb terhelése azonban már nincs egyensúlyban, ezért a lábvégen lévõ pata is deformálódik.
Ezért nagyon fontos a csikókori pataszabályozás. Mivel a pata kölcsönhatásban van az ujjtengellyel, így sok esetben a pata szakszerû faragásával szabályozható és megelõzhetõ a fejlõdõ csikó szabálytalan végtagállása. Ez a munka pár hetes korban már elkezdhetõ, és kéthetente-havonta ellenõrizve sikerre vezet. A csikó patája születésekor puha, belsõ felülete kocsonyára emlékeztetõ anyaggal bélelt. A csikó patájának talpi része kissé kitüremkedik a talp síkjából. A szabad levegõn a kocsonyás felület hamar megszilárdul, illetve amikor a csikó feláll, betömörül a szaruívbe.

A csikó egészsége szempontjából az egyik legfontosabb tényezõ a mozgás mennyisége. Többnyire az a jellemzõ, hogy a szükségesnél kevesebbet mozognak a csikók, ami hozzájárul a pata kedvezõtlen alakulásához. A mozgáshiány maradandó lábszerkezeti, pataszerkezeti problémákat, fejlõdési rendellenességeket eredményezhet. Ha a csikónak nem kopik kellõ mértékben a patája, szükségessé válik annak körmölése. Ha a hegyfal túl hosszúvá válik, puha csüd fejlõdik ki, a patatengely károsodik, és a csikóra jellemzõ lesz a botladozás. Nem ritka a túl magas sarokfal fejlõdése sem, ami a nyír nyomásának hiányához, behúzódott, gyenge sarokfalakhoz, illetve a pata deformitásához vezethet.

A hibás lábállás nagyon gyakran elõforduló probléma a lovaknál. A hibás lábállások felismerése, illetve körmöléssel való korrigálása elengedhetetlenül fontos a ló késõbbi teljesítõképessége szempontjából. A pártaízület-patatengely veleszületett hibája nem korrigálható, de rutinos hozzáértõ kovács reszelõ segítségével határok közé képes szorítani. Fontos, hogy fokozatosan korrigáljuk a hibákat, hogy a végtag alkalmazkodhasson a változáshoz.

Egyes lábállás-hibáknál figyelembe kell venni az izomzatot is! A tehénállásnál, illetve a franciás állásnál például gondosan meg kell figyelni magát a lovat, mert lehetséges, hogy ezeket a hibákat az izomhiány okozza. Ilyen esetben nem a pata faragásával, és a patkolással kényszerítendõ a megfelelõ tartásba a ló végtagja.

A leggyakrabban elõforduló hibás állások, melyek korai és rendszeres korrigálásra szorulnak a következõk:

Elülsõ pata meredek állása
Ebben az esetben a sarokfalak a kívánatosnál kissé magasabbak, nem kopnak, emiatt túlnõnek. A csüd állása meredekebb, ezért a hajlítói megrövidülnek, és ha ezt gondosan és idõben nem korrigálják, a csüdízület károsodik.

Hegyfaltipró állás
A hegyfaltipró csikó a mozgása során a patáját kifelé lendíti és a patafal szélén lép a talajra, amely ezáltal túlzottan kopik. A hegyfalak és a sarokfalak a belsõ oldalon nõnek meg túlzottan, és ha nincsenek reszelve, azaz nem biztosítunk egyenletes hordozófelületet, rosszabbodik a szabálytalan lábállás.

Franciás állás
Korrigálása a hegyfaltipró állás javításának ellentétével történik.

A fentiekbõl kitûnik, hogy a kovácsnak fokozottan körültekintõen kell eljárni a csikók körmölésénél, hogy elkerülje a maradandó károsodásokat. Gyakran tapasztalható, hogy a lábállást a pata hordozófelületének változtatásával igyekeznek javítani. A veleszületett hibás lábállást, illetve a végtag tengelyét célszerûbb inkább patkóval korrigálni, mint a hordozófelület csonkításával.