A szálastakarmányok esetében akár széna, akár szenázs-betakarításról van szó nagyon fontos a megfelelő optimális nedvességtartalom melletti betakarítás, ennek érdekében a betakarítást a lehető legrövidebb időn belül el kell végezni. A bálázás minél rövidebb idő alatti elvégzése és a bebálázott anyagnak a minél gyorsabb betakarítása vagy behordása a szálastakarmányok esetében a következő növedék zavarmentes fejlődése, a különböző szalmafélék vagy a kukoricaszár esetében a tarlóápolási ill. egyéb talajművelési, talaj-előkészítési munkák mielőbbi elvégzése indokolja.

A téma fontosságát támasztja alá, hogy a gyepterületekről mintegy 400.000 ha-ról, lucerna esetében 250.000-300.000 ha-ról és a kalászos gabonaszalmát mintegy 500.000-600.000 ha-ról takarítják be, az egyéb szálas anyagot adó betakarítandó terület ehhez képest elhanyagolható. Mindenesetre az említett területnagyságról a szálastakarmányok döntő többsége, a kalászos gabona szalmának pedig a teljes volumene bálázással kerül betakarításra. A szálastakarmányok betakarításában a bálázásos eljárás világszerte hasonló fontosságú, a szalma vonatkozásában pedig az almos állattartási technológiát alkalmazó országokban hasonló a helyzet.

A bálázott szalma felhasználás volumenének növekedése, az egyre inkább terjedő energetikai célú felhasználás miatt, várhatóan fel fog gyorsulni.

Az üzemeltetőknek vagy állattartó vállalkozásaiknak tehát a bálázógépek kiválasztásakor sok egyéb más szempont mellett a fenti arányokat is figyelembe kell venni már csak azért is, mert a kérődzők etetésében a szálastakarmány élettani és takarmányozástani szempontok miatt nélkülözhetetlen, a minőség pedig meghatározhatja a termelési színvonalat, jövedelmezhetőséget.

A szálastakarmányok és a szalma betakarításában először a szögletes kisbálát, majd a hengeres nagybálát, végül a szögletes nagybálát készítő gépek jelentek meg a piacon. Az állattartás már említett igényeinek megfelelően a gyártók folyamatosan fejlesztik gyártmányaikat.

A szálastakarmányok és a szalma betakarításának gépesítésében a szögletes kisbálakészítő gépek alkalmazása elsősorban a teljesítmény növelése, ebből adódóan a betakarítási idő csökkentése, vagyis az időjárás okozta károk mérséklése szempontjából jelent előnyt. A mezőgazdasági termelés szerkezetének átalakulása következtében sok kistermelő, ill. kisebb vállalkozás kezdett tehén-, növendék- és hízómarhatartással foglalkozni. Ezek a kisvállalkozások viszont előnyösen alkalmazhatják a szögletes kisbálakészítő gépeket.

A közepes és nagyobb állatlétszámmal és területtel rendelkező vállalkozások az állandó- vagy változókamrás bálázókat használhatják gazdaságosan. A nagy állatállományú és magas termelési szintű gazdaságok, valamint az ipari szalma betakarítására szakosodott üzemek bálázógépei pedig a nagyobb üzemeltetési költségekkel, de ennek megfelelően nagyobb teljesítménnyel dolgozó szögletes bálázógépek lehetnek.

A kisbálakészítő gépek az elmúlt évtizedekben rohamosan terjedtek világszerte. Az üzemeltetés módját tekintve a legnagyobb darabszámban és típusválasztékban a vontatott gépek terjedtek el. A tőkeerős mezőgazdasággal rendelkező országokban, ahol már korábban is nagy állatállományt koncentráltak egy-egy telepre a bálarendezővel kapcsolt magajáró változatokat is szívesen használták. A bálatömörítés módját tekintve megkülönböztetünk lengő dugattyús és csúszó dugattyús gépeket. A régebben alkalmazott lengő dugattyús gépek egyszerűbb konstrukciós kialakítású, olcsóbb változatok voltak. A csúszó dugattyús gépekkel egyenletesebb alakú és jó minőségű bálák készíthetők. A kisebb bálamérettel dolgozó lengő dugattyús gépek általában egyszerű bálacsúszdával rendelkeznek és az elkészített bálát a talajra helyezik. A nagyobb teljesítményű és nagyobb bálamérettel dolgozó csúszó dugattyús gépeket rendszerint kocsirakó csúszdával illetve bálaröpítővel üzemeltetik.

A kialakított szerkezetek többségénél a rendfelszedő által felszedett anyagot villás mechanizmus továbbítja a tömörítő szerkezethez. Az anyag egyenletes átadása, illetve a visszahordás megakadályozása céljából a villák vezérelt pályán mozognak. A vezérlés az esetek többségében forgattyús mechanizmus segítségével történik. A villák illetve a hajtókarok és forgattyús tengelyek az esetek többségében kovácsolt- illetve öntött anyagból készülnek. Gyakori megoldás, hogy az anyagtovábbító kezdeti szakaszán egy konzolos csiga működik.

A bálacsatornában az anyagot a dugattyú tömöríti a kívánt mértékben. Az egyenletes tömörítés érdekében ma már az esetek többségében forgattyús hajtóművel működtetett csúszó dugattyúkat alkalmaznak. A dugattyú löketét a forgattyús hajtómű karjának hossza, a löket számát pedig a fordulatszám határozza meg. Ezért az anyagtovábbító villák által folyamatosan érkező anyag tömörítése periodikusan történik. A préscsatornába folyamatosan érkező anyagot a dugattyúra szerelt kés a bálakamra oldalfalán rögzített ellenkés segítségével adagokra vágja. A dugattyúk mechanikai igénybevétele a tömörítéskor fellépő reakció erők miatt igen nagy lehet. A dugattyúk ezért erős kazánlemezből kialakított hegesztett szerkezetek. A löketnek megfelelően pedig a dugattyúra szerelt görgők vezetik meg a préscsatornában.

A dugattyúk megfelelően kialakított rései a kötözőtűk zavarmentes működését biztosítják. A dugattyú működését biztosító forgattyús hajtómű hajtását robusztus kialakítású öntvényházban elhelyezett és nagy teherbírású hengergörgős csapágyakba ágyazott kúpfogas-kerekekből kialakított hajtómű végzi. A periodikus igénybevétel csúcsainak csökkentésére nagy tömegű lendkerekeket alkalmaznak. A túlterhelésből adódó törések elkerülésére pedig a hajtásba rugóterhelésű tengelykapcsolót vagy nyíró-csapszeges biztosítást alkalmaznak.

A dugattyú által összetömörített anyag a bálacsatornában hátrafelé csúszik. A dugattyú nyomása alól felszabaduló tömörített anyag fellazulását rugós bálafogó körmök akadályozzák. A bálacsatorna felső és alsó lapja az elkészült bálát összeszorítja. A szorító erő kétoldalt elhelyezett tekercsrugók előfeszítésével állítható be. A rugók által összeszorított bála támasztó ereje határozza meg a bálatömörséget.

A szögletes kisbálakészítő gépek automata kötöző szerkezettel vannak felszerelve. A kötöző szerkezetet, egy a bála beállított hosszúságát érzékelő vezérlő mechanizmus kapcsolja be. A bálák hosszában egy csipkés kerék gördül le és megfelelő fordulatszám után működteti a vezérlő mechanizmust. A vezérlő mechanizmus kapcsolja a tűtengelyt. A kötözőtűk a zsinórt a kötöző csőrökhöz viszik. A kötöző csőrök a zsineget megfogják és összecsomózzák. A zsineget a kötöző szerkezetre szerelt kés elvágja. A szögletes kisbálakészítő gépek szinte kivétel nélkül két kötöző fejjel dolgoznak és ma már kivétel nélkül sizál vagy polypropilén kötöző anyagot használnak.

Az elkészült bála a kisebb gépeknél egy egyszerű csúszda segítségével a talajra vagy a bálázó által vontatott pótkocsin tartózkodó rakodó segítségével közvetlenül a pótkocsira jut.

A nagyobb hajtási teljesítményt igénylő gépek esetében pótkocsi rakó bálacsúszdát vagy bálaröpítőt alkalmaznak a kézi munkaerő csökkentésére.

A bálaröpítő szerkezetek többsége egymással párhuzamosan futó végtelenített szalagpárból áll. A szalagok felgyorsítják a közéjük került bálát és azt az átadott mozgási energia a bálázó által vontatott szállítójárműre röpíti.

A kézi munkaerő felhasználásának csökkentése céljából fejlesztették ki a hengeres nagybálakészítő gépeket. Ezek a gépek a bálázás teljes körfolyamatát tekintve a szögletes kisbálázókhoz viszonyítva nagyobb teljesítménnyel üzemeltethetők, a kézi munkaerő felhasználás pedig lényegesen kisebb.

A hengeres nagybálakészítő gépek konstrukcióját tekintve alapvetően a bálakamra kialakításában van jelentős különbség. A bálakamra kialakítása lehet állandó térfogatú illetve – a készített bála méretéhez, átmérőjéhez igazodó – változó térfogatú. A bálakamra kialakítása a tömörítés módját is meghatározza. Az állandó bálakamrás gépek az anyagot a bálakamra palástja mentén kezdik tömöríteni és így halad a bála szimmetriatengelye, vagyis közepe felé. A változó bálakamrás gépek a tömörítést a bála magjának elkészítésével kezdik és így halad a tömörítés a bála kerülete, vagyis palástja felé. Ebből következően az állandó bálakamrás gépek a palást mentén tömör, de belül laza, könnyű bálákat készítenek, melynek előnye a pillangósok bálázásánál jelentkezik az utószellőzés közben. A változó bálakamrás gépek egyenletes tömörségű bálákat készítenek, ami a gyepszéna illetve szalma bálázás esetén a jó kazalozhatóság, a stabil kazalépítés szempontjából előnyös.

A hengeres bálázógép a renden lévő szálastakarmányt vagy szalmát a vezérelt ujjas rendfelszedővel emeli fel a talajról és juttatja el a következő szerkezeti elemhez. A rendfelszedő berendezés két oldalt függesztő karokkal és csapszegeken keresztül kapcsolódik a bálázó vázához. A függesztő karokba kétoldalt csapágyazták a rendfelszedő tengelyét. A rugóacélból készített felszedő ujjak a tengely körül általában 4 sorban excenteres vezérlőpályán mozgó tartókon kerültek elhelyezésre. A rugós ujjakat az anyagátadás megkönnyítésére, illetve az anyag visszahordás megakadályozására a vezérlőpálya a burkoló lemezek közé visszahúzza. A rendfelszedő berendezéseket munkahelyzetben csúszótalpak vagy görgők támasztják alá.

A rendfelszedő berendezés működési magassága a csúszótalpak illetve a támasztó görgők magasságának állításával szabályozható. Szinte valamennyi típus esetében a munkahelyzetbe állítás, illetve a kiemelés a traktor hidraulika hálózatáról működtetett munkahengerekkel történik.

Az állandó bálakamrás hengeres bálázó gépek esetében a rendfelszedő berendezés hevederes, láncos vagy vezérelt mechanizmusként működő anyagtovábbítóra juttatja az anyagot.

A változó bálakamrás bálázó gépek esetében pedig egy előtömörítő henger juttatja az anyagot a bálakamrába. A bálakamra szélességénél nagyobb rend illetve munkaszélesség miatt a rendfelszedő által felemelt anyagot általában a kétoldalt elhelyezett konzolos csiga tereli középre az előtömörítő hengerre.

Az újabb fejlesztésű állandó bálakamrás gépeknél az előtömörítő szerkezet helyére építik az aprító szerkezetet. Az aprító szerkezetet két végén csapágyazott tengelyre hegesztett csipkés tárcsás forgórész és a vele szemben rögzített állókések alkotják. A forgórész tárcsáinak vágófelülete a tengely alkotója mentén csavarvonalban van kialakítva. Az állókések ezzel szemben, rendszerint két sorban helyezkednek el. Az állókések a bekerült szilárd tárgyak esetén a rögzítő tekercsrugók ellenében kitérnek, így a késtörés elkerülhető. A működő állókések száma karos mechanizmussal vagy elektrohidraulikusan az igényeknek megfelelően változtatható, illetve a késsorok teljesen kiiktathatók. A változó bálakamrás gépekbe is szerelnek aprító berendezést, ez az előzőekhez képest azonban egyszerűbben működik. A változó bálakamrát alkotó hevederrel húzzák át az anyagot a 100-150 mm osztású állókésekkel szemben.

A tömörítőszerkezet vonatkozásában jelentős eltérés mutatkozik az állandó- és változó bálakamrás hengeres nagybálakészítő gépek között. Abban azonban megegyeznek, hogy az előtömörítés és tömörítés a bálakamra előtt történik.

A tömörítést, illetve a bála formázását az állandó bálakamrás gépeknél a hengeres bálakamra hengerpalástján elhelyezett elemek végzik. Ezek lehetnek:

– fémgörgők,

– több részből álló gumiheveder,

– rudazattal összekötött láncból álló szerkezetek.

A változó bálakamrás gépek esetében mindig gumihevederek illetve azokat összekötő lécek végzik a tömörítést illetve a bála formázását. Eltérés az egyes típusoknál a gumihevedereket készítő mechanizmus kivitelezésében tapasztalható.

A hengeres bálakészítő gépeknél a bálakötözés a gép álló helyzetében történik. A folyamatos üzemelésű előtárolókamrával rendelkezelő, menetközbeni kötözést végző hengeres nagybálakészítő gépek nem tudtak elterjedni. Az állandó bálakamrás gépek a kötözést általában műanyagzsineggel végzik, de szinte valamennyi típus felszerelhető fóliával vagy pedig hálóval kötő szerkezettel. A változó bálakamrás gépek többsége zsineggel működő kötözőszerkezettel szerelhetők fel. Egyes típusok azonban igény esetén felszerelhetők fóliával vagy hálóval dolgozó kötözőszerkezettel is. A műanyagzsineges kötözők egyszerű szerkezetek. A zsinegtárolóból a zsineg a vezető görgőkön keresztül jut a vezetőcsőhöz. A legtöbb típus 2 szabad szálas kötözőberendezéssel rendelkezik. A zsinegvezető csöveket hajtóművel egybeépített elektromotor működteti. A csövek a bála palástja mentén vezetik a zsineget, amit a kötözés végén a zsinegvágó berendezés automatikusan elvág.

A fóliával vagy műanyag-hálóval működő berendezés másfélszer vagy kétszer tekeri körbe a bálát és ezután vágja el a fóliát vagy a hálót.

A kötözőszerkezet illetve a bálázógép működtetése történhet mechanikusan kézi-vezérléssel, elektromos távvezérléssel, illetve automatikus távvezérléssel. A mechanikus kézi-vezérlés esetén a gépkezelő külön működteti a kötözőszerkezet elektromotorját, a kötözési szám és a kötözőanyag felhasználás mennyisége a működtetési időtől függ. A bálakamra nyitását a traktor hidraulikával annak vezérlő karjának működtetésével végzi. Az újabb hengeres nagybálakészítő gépekhez elektromos távvezérlő egységet, a bálázó gépen pedig a hidraulikus energia tárolására alkalmas hidraulikus rendszert építenek ki. Ebben az esetben az üzemeltető traktor egy kettős működésű és egy egyszeres működésű kihelyezett hidraulikus csatlakozójára van szükség.

A kettős működésű csatlakozó nyomó-, illetve visszafolyó ága biztosítja a hidraulikus rendszer energiaigényét, úszó üzemmódban az automatikus vezérléssel a kettős működésű munkahengerek működését. A szabad visszafolyó ág pedig az egyszeres működésű munkahengerből vezeti vissza az olajat. Az elektromos vezérlőegység megfelelő vezérlő gombjának működtetésével végezhető a bálakötözés és a bálakészítés. Az elektromos vezérlőegység minden esetben alkalmas az automata vezérlésre is. Ebben az esetben a traktor megállításától eltekintve az összes munkaműveletet a bálázógép automatikusan elvégzi.

A nagybálázó gépek magyar viszonyok között általában alkalmasak a szálastakarmányok- és szalma betakarítására, de alkalmasak egyéb más termények, pl. a kukoricaszár bálázására is. A lényeges különbség a különböző elven működő bálázók által betakarított takarmány minőségében van.

A hengeres bálázó gépek a szalma- és a gyepszéna betakarítására minden esetben megfelelnek. A lucernaszéna esetében azonban a hengeres bálázó gépekkel csak a technológiai előírások pontos betartása mellett készíthető jó minőségű takarmány.

A lucernaszéna készítés során nagyon fontos a megfelelő 22-25 % nedvességtartalom betartása. Ekkor még a bálák a táblán kiszellőznek illetve utánszáradnak és a levélpergési veszteség is elfogadható szinten tartható. Az utánszáradás szempontjából az állandó bálakamrás gépek használata – mivel ezek laza közepű bálákat készítenek – előnyös. Tehát a hengeres bálázók közül a jobb minőségű takarmány iránti igény kielégítésére az állandó bálakamrás gépek használata javasolható, annál is inkább, mert ezek a gépek felszerelhetők fóliával illetve hálóval kötöző berendezéssel is. Ezek a megoldások csökkentik a takarmány tárolási veszteségét.

A nagy állatállománnyal rendelkező vállalkozások igényeinek kielégítésére fejlesztették ki a szögletes nagybálakészítő gépeket. A szögletes nagybálakészítő gépek nagy teljesítménnyel dolgoznak, de ennek megfelelően üzemeltetésükhöz nagyobb, 90-130 kW motorteljesítményű traktorok szükségesek. A bálák szállítása, kazalozása további manipulálása is vagyis a technológia egyéb munkaműveletei is nagy teljesítményű gépeket igényelnek. A szögletes nagybálakészítő gépekről részletesen következő lapszámunkban olvashatnak.

Dr. Kelemen Zsolt

MGI – Gödöllő