Dieta főoldal   Táplálkozás






Tartalomjegyzék Az ételkészítés törvényei az Ószövetségben I. Esztétikai sportot űző fiatal nők táplálkozása Utolsó lap

A Norbi Update-étrend kritikája

Szerző: Pálfi Erzsébet, Lelovics Zsuzsanna




A Norbi Update népszerűsége „A Norbi-titok” 2004-es kiadása óta töretlen a lakosság körében. Norbi Update-jelzéssel 2004 decemberétől több olyan termék kapható, amely „elsősorban – de nem kizárólagosan – azon fogyasztók részére készült, akik e szerint a módszer szerint állítják össze étrendjüket”. (1) A táplálkozással szakemberként foglalkozók azonban az „életmódrendszerben” több hibás értelmezést, megalapozatlan állításokat fedeznek fel, a termékek kódjában pedig nem látják a rendszert.

A Schobert Norbert által kidolgozott étrend elméleti hátterét „A Norbi-titok”, illetve a „Norbi Update-zsebkönyv 2005” című könyvekből ismerhetjük meg. E művekben az anyagcsere endokrin szabályozásának élettani alapjai olyan szinten elnagyoltak (vö. például [2, 3]), hogy azok az ok-okozat összemosásával válnak „világossá”. Terjedelmi okok miatt egyetlen kiragadott példára kényszerülünk: „A kor előrehaladtával egyre kevesebb növekedési hormont termel [agyalapi kapitány], ezért van, hogy az idősebbek lassabban fogynak.” A növekedési hormon (GH) hiánya valóban okoz a kisdedkortól kezdve növekedési retardációt, valamint az egyébként részarányos testalkatú gyermekeknél bizonyos fokú – főként törzsre lokalizálódó – elhízást is eredményezhet, azonban idősebb korban jellemzően nem okoz lassúbb fogyást. (4) Az idősebbek lassúbb fogyásának hátterében az életévekkel arányosan és fokozatosan csökkenő izomtömeg áll: hatvanöt éves kor után az izomzat tömege tízévenként 10%-kal csökken, nyolcvanéves korra az izomsejtek száma fele a fiatalokénak, húsz-huszonegy éves korban a test tömegének kb. 45%-a a vázizomzat, s ez az arány hetvenéves kor felett 27%-ra csökken. (5) Az izomsejtek energiaszükséglete és -felhasználása nyugalomban is nagyobb, mint a zsírsejtek energiaigénye. Bár az alapanyagcsere a testfelülettel van lineáris kapcsolatban, mértékét alapvetően a zsírmentes testtömeg határozza meg (ezen belül a vázizomnak mintegy 20%-os részesedés jut). (6)

A „szénhidrátszegény aminosavak” kifejezés ugyan tudományosnak látszik, de nem létezik. A fogyókúrában indokolatlan és hiba kiemelni egyedül az l-karnitin szerepét, hiszen bizonyítva van pl. a cink (7) és a konjugált linolsav, azaz a CLA (8) hasonló hatásossága is.
Az aerob testedzést a vércukorszint normalizálásának lehetséges módjaként említi a szerző diabétesz mellitusz esetén (bár a korlátairól nem tesz említést [9]), ugyanezt alacsony vérnyomás esetén már nem teszi meg, helyette az energiaitalokat javasolja. Az energiaitalok preferálása túlzó („kifejezetten ajánlott”), a mellette felsorakoztatott érvek egyoldalúak. A „megjelentek az édesítőszerrel készült italok, elmondhatjuk: az energiaitalok nem hízlalnak” megszövegezés ugyan igaz, azonban a hazánkban forgalomban levő harmincegyféle energiaital közül mindössze öt termék cukormentes (10). Bizonyos összetevőikről (koffein, taurin) csak pozitívumokat említ, másokról (pl. ginszeng, glukuronolakton, guarana, inozit) egyáltalán nem szól, s a „mértékkel” mennyiség igen kevés tényt tartalmaz. A hazánkban forgalomban levő energiaitalok már említett összetevői és egymáshoz viszonyított arányuk miatt bekövetkező stimuláló hatás rokon lehet a pszichostimuláns (legális) kábítószerek (11), illetve doppingszerek (12) hatásával. A túladagolás szorongást, izgatottságot, pánikrohamot, fejfájást, alvászavarokat, remegést, szívdobogásérzést, vérnyomás-emelkedést és szapora pulzust okozhat.


Kritikát fogalmaz meg más étrendekkel (pl. a vércsoportdiétával és az Atkins-diétával) kapcsolatban is. Az ovolakto-vegetáriánus étrend káros voltát szintén egyoldalúan „bizonyítja be”, a jótékony hatásairól elfeledkezve, valamint minden vegetáriánus irányzatot egyszerűen egy kalap alatt említ. A szerző egy-egy mondatban igyekszik hangzatos megállapításokat tenni, mint: „a szója sem jobb a többi növényi eredetű tápláléknál, a közhiedelemmel ellentétben nem ugyanaz a fehérje van benne, mint a húsban” – azonban a kevés tény mellett igen sok mellébeszélést találunk, hiszen a különböző élelmiszerek, alapanyagok és ételek eltérnek a többitől, vegyes étrend esetén kiegészítik egymást, s nem jobb vagy rosszabb egyik a másiknál. A szójabab fehérjében gazdag, s ez a fehérje az összes növényi eredetű fehérje közül az egyik legértékesebb, mivel a legkedvezőbb arányban tartalmazza a fontos aminosavakat. Értékes az olajtartalma is, mert élettanilag fontos telítetlen zsírsavak (pl. linolénsav) vannak benne. Ugyanakkor a szójabab olyan anyagot is tartalmaz, amely a fehérje értékesülését gátolja. Ezt hőkezeléssel közömbösítik. Bár a szójafehérje biológiai értéke csaknem azonos a húséval (13), a legtöbben tudják, hogy a szója nem hús.

Bántó, személyeskedő gondolatot szintén találunk a könyvben: A „vegetarianizmus (…) nevében benne van a lényege. A vegetáláshoz jó.” A latin eredetű vegetus szó ugyanakkor azt jelenti: erejében levő, erőteljes, élénk, eleven, vidám. Vajon mire gondol a szerző, amikor vegetálást emleget?


Azt állítja, hogy van működő alternatívája a fogyókúrák helyett: az Update olyan étrend/életmód, amely mellett nem kell egy életen át edzeni, diétázni (mint kiderül, egy kicsit azért mégis: „lényegében és esetenként csökken a kalóriák és szénhidrátok mennyisége…”, illetve „feleannyit a bármennyihez képest”). A vércsoportdiétánál említett pozitívumot – „rendszert vittek az addigi rendszertelen életükbe” – az Update-nél nem említi, viszont aki nem tartja be a módszert, annak nem segít. Itt arról is ír, hogy milyen nehéz megváltoztatni a felnőtt ember szokásrendszerét, amellyel egyetértünk.

Az Update-diéta/életmód, véleményünk szerint több divatos étrend összevágásából született. Az Atkins-diéta hangsúlyozza pl. a szénhidrátok szerepét az elhízásban, így szénhidrátszegény, de zsírgazdag fogyókúrás étrendet hoz létre, amelyről már bizonyították (14), hogy nem igaz az elméleti háttere. A táplálékok glikémiás indexét is figyelembe veszi az Atkins-diéta. Kerülni kell e szerint a magas glikémiás indexű (GI) táplálékokat a fogyókúrában (ezzel egyetértünk), de a kisebb glikémiás indexű fruktóz fogyasztása, illetve a glükóz helyettesítése fruktózzal a fogyókúrában semmi esetre sem célravezető. A zsírban gazdag Update pedig a zsírdús pontdiétára emlékeztet, amelyben kisebb pontszámot kapnak a zsíros, de szénhidrátban szegény ételek, s fordítva: nagyot az alacsony zsírtartalmú, de szénhidrátgazdagok.

Ez az „elmélet” arra a hibás és elnagyolt nézetre épül, hogy csak a szénhidráttól hízunk (el), a zsírtól nem. A Zóna-diéta is felfedezhető benne (szintén a vércukorszint és inzulinszint meg az elhízás kapcsolatából indul ki). Az Update felhasználja az elválasztó étrendek sajátosságait is (pl. Testkontroll, Paleo-diéta), amelyek szerint a különböző napszakokban más-más tápanyagot kell enni. Célszerű továbbá ezen étrendek szerint a különböző tápanyagokat egymástól is elválasztani. Az Update rendszerét őseink táplálkozásával is magyarázza, azonban ez az érvelés az antropológusok kutatásai szerint nem állja meg a helyét. (15) Hibás az a nézet, hogy őseink a vadászás miatt csak este ettek többet, illetve a nyersanyagokat (gyümölcsöket, zöldségeket, húst) külön fogyasztották. Minden fogyókúrás termékbe fruktózt és édesítőszert tenne, pedig a fruktózt fogyókúrában nem ajánljuk.

Az Update-et rendszernek szánta Schobert Norbert, de jelen állapotában inkább egy rendszer nélküli halmaz. Sem táplálkozástudományi alapelvek, sem logika nem fedezhető fel benne (pl. egy helyen amellett érvel, hogy nem kell a jól összeállított étrendet vitaminokkal és ásványi anyagokkal kiegészíteni, máshol pedig: „a bevitt pluszok jótékony hatást eredményezhetnek”). „A Norbi-titok 1. kötet” az elméleti alapot tartalmazza, a Zsebkönyv – amelyet a tervek szerint évente frissítenek – a táplálékokat sorolja be.


A szerző megfogalmazza az Update-életmódrendszer tízparancsolatát is. Egyetértünk a 3. ponttal (amely szerint az orvosokkal együtt kell működni, főleg ha diétával együtt járó betegsége van valakinek), az 5. ponttal (amelyben a napi ötszöri és kiegyensúlyozott étkezésre hívja fel a figyelmet), a 6. ponttal (amelyben a mértékletes, rendszeres sportról ír), a 7. ponttal (fogyasszunk kevesebb cukrot) és a 9. ponttal (eszerint nem kell az étrendet vitaminokkal és ásványi anyagokkal kiegészíteni, ha jól állítjuk össze), s elméletben a 10. ponttal is egyetértünk, hiszen ez a család szerepét, az idősek megbecsülését taglalja, bár nehéz beilleszteni az előző kilenc pont koncepciójába.


A szerző a táplálékokat három osztályba sorolja rendszerében. Az 1-es gyakorlatilag korlátozás nélkül fogyasztható, a nap bármely szakaszában. A 2-es korlátozva fogyasztható, de csak du. 3 óráig, míg a 3-as kódúak csak délig és minimális mennyiségben fogyaszthatók. Az élelmiszercsoportok kód szerinti felosztása számunkra nem világos, Norbi bevallása szerint ezt ne is firtassuk. Mint említettük, a táplálékok napszaki szétválasztásával nem értünk egyet, azonban a táplálékok besorolása olyan formában jó is lehetne, hogy korlátlanul, korlátozva, illetve minimális mennyiségben fogyaszthatók. Ha valaki alaposan átnézi a konkrét ételeket az Update kódrendszerében, nem talál benne logikus felosztást, pl. ha nem ehető szénhidrát, akkor miért 1-es a BB muskotályos bor, vagy miért 1-es a bő zsírban sütés a teflonban sütéssel szemben a fogyókúrában. Zsebkönyvében a szerző részletesen besorolja a kódrendszerbe az élelmi anyagokat, élelmiszereket és ételeket. Sajnos, az ételek mellé csak egy-egy esetben ad részletesebb leírást, pl. hogyan készül, ill. miért kapott mondjuk 1-es kódot, annak ellenére, hogy az ételeknél – az alapanyagokon túlmenően – fontos az ételkészítés is.
Érthetetlen, hogy Schobert Norbert miért preferálja (ráadásul már-már túlzásokba esve) az alkoholos italokat és a dohányzást.

Összességében: néhány pontot ki tudunk emelni az Update-étrend pozitívumaként, de nem hagyhatjuk figyelmen kívül, hogy a rendszer igazolásául szánt kutatási eredmények gyakran félreértelmezettek; nyilvánvalóan öncélúak, s egyelőre hiányoznak a szerző igazolását alátámasztó eredmények.

Hivatkozások és irodalom:
1. URL:
http://www.norbi.hu/index.php?p=news_view&id=45 (2005. szeptember 4.).
2. Szollár, L. (szerk): Kórélettan. Budapest, Semmelweis, 2001.
3. Greenstein, B.: Rövid endokrinológia. Budapest, Springer, 1997.
4. Ilyés, I.: Az elhízás mai szemlélete. Budapest, Medicina, 2001, 66. o.
5. Szamosi, K.: Nők, fiatalkorúak és idősek sportja. In: Jákó, P. (szerk.): A sportorvoslás alapjai. Sárbogárd:, Print City, 1998, 373–383. o.
6. Pucsok, J.: A sportolók táplálkozása. In: Jákó, P. (szerk.): A sportorvoslás alapjai. Sárbogárd, Print City, 1998, 417–442. o.
7. Indian Pediatr., 42, 433–442, 2005.
8. Tidsskr. Nor. Laegeforen., 124, 3051–3054, 2004.
9. Ángyán. L.: Sportélettani alapismeretek. Pécs, Motio, 1993.
10, Lelovics, Zs.: Energiaitalok. In: Lelovics, Zs. (szerk.): Élelmiszer-adatbank. Kézirat, 2005.
11. Nutr. Neurosci., 7, 127–139.
12. Bakanek, Gy. (szerk.): Drog és dopping nélkül a Magyar Sport tisztaságáért. Budapest, ISM, 1999.
13. Szabó, S. A.: Súlyemelők, testépítők, erőemelők táplálkozása, különös tekintettel a fehérjeszükségletre, proteinkoncentrátumok felhasználására. Hungarian Sport Science Online, 1, 1998.
14. J. Am. Diet. Assoc. , 104, 537–542.
15. Bogin, B. A.: The evolution of human nutrition. South Hadley, Bergen and Garvey, 1998.
16 .J. Clin. Endocrinol. Metab., 84, 4185–4190.

Pálfi Erzsébet dietetikus, főiskolai tanársegéd
SE Egészségügyi Főiskolai Kar Dietetikai Tanszék
palfierzsebet@se-efk.hu
Lelovics Zsuzsanna dietetikus
lelovics@yahoo.com



További információk: http://www.ujdieta.hu





Egyedi keresés a POINTERNET Diéta oldalaira vonatkozóan


Hirdessen itt! A szükséges információkat elolvashatja, ha erre a szövegre kattint.


A fenti dokumentummal kapcsolatos felelősség meghatározása