Igazán nem is nagyon szükséges az oldalirányú kilátás, a lónak kifejezetten nem szerencsés, ha az ablakokon át bámészkodik, vagy éppen megriadhat valamitől, ami kívül leledzik… van ilyesmiből odabent is éppen elég.

A lovas meg foglalkozzon azzal, ami a lábai között van, ne pedig a táj szépségeivel… esetleg elmélázik, elábrándozik, netán hallatlan módon egy szép virágszál leszakajtására szottyanna kedve…

Ha mégis elkerülhetetlennek ítéljük az oldalirányú kilátás igényének kielégítését, akkor az ablakok legyenek jó magasan, alsó élük legalább 2,50 m magasan. …ha valaki szemlélődni óhajt, hát tegye… ilyenkor még figyelemmel kell lenni a megfelelő tájolásra is, lehetőleg a tűző napfény, illetve az alacsonyan, élesen besütő napfénytől ( déli, nyugati homlokzat) szerintem meg lehet veszni.

Gyógyír : az árnyékolás…
Az árnyékmentes, egyenletes bevilágítást, és ugyankkor legtöbb fényt a tetősíkon elhelyezett bevilágító felületek felől nyerhetjük. Hallottam felvetni az effajta bevilágítást aggályosnak vélni az üvegházhatás okán, nevezetesen félnek az erős felmelegedéstől.
Mikor?.. télen?.. nem olyan nagy baj az, ha akkor egy kicsit melegebb van odabent ... nyáron meg ki van ott?.. mondjuk, ha esik az eső.. de ha a tér megfelelően, huzatmentesen szellőztetve van, ez nem lehet gond, s kellemesen hűvös lőn….

Megjegyezném még, hogy gyakori probléma a fedelesben, hogy bent esik az "eső"…vagyis a felgyülemlett pára a hideg tető alsó felületén lecsapódik, és a nyakunkba hull.

Gyógymódja ennek is a szellőztetés… a párát el kell vezetni. - amúgy is a belső tér elhasznált levegőjét huzatmentesen pótolni kell (nem lebecsülendő léghányad!) pl. lambrin alsó részén kialakított sok kicsi szelelő lyukon bejutó friss levegővel.. ( a tetőt hőszigetelni hihetetlenül drága, és eredménytelen..)

A fedeles végül is egy jó nagy téglalap alakú csarnok . . lehetne neki egyébként mindenféle attraktív formát adni, de nem nagyon érdemes.. egyrészt a nagy szerkezeti fesztávok és a pályák előírásos kötöttségei miatt, másrészt igencsak keresni kellene az értelmét.

A méreteket a használat célja határozza meg.

Hobbi, vagy edzőfedeles minimális pályamérete 20x40m, a versenyfedelesek méretei a versenyek szintjétől, és a tervezett nézőszámtól függően választandók meg (lehetőleg a FEI előírásainak megfelelően), a pálya körüllovagolhatóságát 2,5-2,5m-ben kell számításba venni, a pálya közönségtől való előírt távolsága 5-10 m.

A legkisebb szabad belmagasság edzőfedelesnél a legkülső patanyom felett legalább 4m, versenyfedelesnél 5 m.

Külön megemlítenék egy olyan L alakú elhelyezési formát, amely gazdaságosan igen sokféle használatra ad egyszerre módot.(kemény dió statikailag megoldani, így aztán elég sokba is kerül)

Magas igényeket elégíthet ki egy ikerfedeles, ahol egy edző, melegítő fedeles mellett egy versenyfedeles kap helyet, közöttük istállóval, ahol adott esetben a versenyzők lovai helyezhetők el.

A tartószerkezet

Ami leginkább megkülönbözteti a fedelest majdnem minden más csarnok épülettől, az az, hogy általában nincs szerkezetként figyelembe vehető padlója. ( pl. a tatinak kivételesen van)

Ez nagyon fontos, mert a tartószerkezet kialakítása, ill. az alapozás megoldását elsőrendűen befolyásolja.
( egy lovardányi felület vasalt beton padlóval való ellátása -azonkívül, hogy többnyire felesleges-, igen drága, 20x40-es fedelesnél az anyagár 2-3 millió Ft.)

A tartószerkezet anyaga legtöbbször acél, ritkábban fa.(magam jobb szeretem a fát… szebb)

Acélszerkezetű fedelesek: alapvetően kétféle: nagyméretű idomacélból készült keretszerkezet, vagy rácsostartós kialakítású.

A faszerkezetek sajátos kapcsolatkialakítási szempontjai miatt is igen sokfélék lehetnek. Ezen belül készülhet szuperszonikus megoldás a keresztmetszetében gyakorlatilag homogén anyagú ragasztott fa tartókkal.

Ezek úgy készülnek, hogy a terveknek megfelelő sablonba rétegesen fektetik szorosan egymás mellé a kis keresztmetszetű fa elemeket műgyanta kötőanyagban "úsztatva". Így impozáns keresztmetszetű és fesztávú tartó keretelemek gyárthatók. Ezeknek a nagy kereteknek a helyszínre szállítása nem kis feladat.

Az acélszerkezethez hasonló rácsostartós kialakítása fából elég nehézkes, de nem lehetetlen, az erre a célra alkalmas -két oldalról a fába sajtolt szeglemezes - csomóponti kapcsolat kialakítás viszont nem valami szép látvány.

Tervezői gyakorlatom alapján úgy tűnik, hogy a leggazdaságosabbak az ún. aláfeszített szerkezetek, ezek a legkarcsúbbak. (a hídszerkezetekkel mutatnak rokonságot)

Igazából ezek a szerkezetek nem hordanak nagy terheket, (meteorológiai terhek, és önsúly) viszont minden tervezői törekvés célja a nagy fesztávokból adódó nagy alakváltozások elkerülése, minimálissá tétele.

Nehéz elkerülni, hogy e helyütt ne statikai oskolázással múlassuk az időt, és ezt a kérdést azzal ütném el, hogy javaslom a tervezőt nagy bizalomra, annál is inkább, mert ezek a szerkezetek egészen pontosan méretezhetők, ill. méretezendők, attól fogva lesznek gazdaságossá.

Inkább példákat hoznék fel, amelyek önmagukért beszélnek.

--- közbevetőleg

Az előkészítés, tervezés folyamata:

Sajnos figyelemmel kell lenni arra, hogy fedeles nem mindenhol helyezhető el. Ez függ a helyi építési szabályzat előírásaitól, a rendelkezésre álló terület építési övezeti besorolásától, nem utolsó sorban a rendelkezésre álló terület nagyságától ( mezőgazdasági területen, - ha egyébként megengedett a fedeles létesítése- a beépíthető alapterület összesen legfeljebb 3 %! ( 900 m2-es lovarda területigénye min.: 30.000 m2 azaz 3 hektár!)

Igazából a jelenlegi szabályozások mellett lovardát nem is lehetne létesíteni .. lévén, hogy a ló az előírások szerint azonos a tehénnel., és mezőgazdasági célú területen sportlétesítményt nem lehet elhelyezni, istállót, karámot, legelőt pedig általában belterületen nem. Továbbá arrafelé ritka a hektárban mért építési telek, a helyi szabályozások legtöbbször a nagytestű haszonállat-tartást ( ló = tehén, bár az is ugrik egyhuszat) korlátozzák.

Hogy mégis létesülhetnek lovardák, az a helyi önkormányzatok jóindulatán, belátásán múlik, illetve a helyi szabályozást kell esetenként módosítani, vagy a rendezési terveket, ami drága és időigényes eljárás..

A hatósági engedélyezési eljárás többek között magában foglalja az építési, környezetvédelmi hatósági, földhivatali eljárást, (mezőgazdasági területen művelési ágból való kivonás), gazdálkodó egység esetén telephely engedélyezési eljárást, mostmásnemjuteszembe.

De mindezen bonyodalmak ne szegjék kedvünket! Költekezzünk tovább!! Elsősorban tervezőnket jól fizessük meg! Sajnos abba bele kell nyugodni, hogy minden, ami a ló szóval kezdődik, az elég sajátságos, bonyodalmas, és igen sokba kerül. Ezzel szemben arra is joggal számíthatunk, hogy a gondos szaktervezés a gazdaságosság, az optimum szintjén tartja a beruházást.

Tervezési sorrend:

1. tervezés előkészítés, beruházói igények, és lehetőségek tisztázása,
önkormányzati egyeztetések
a.) méretek,
b.) héjazat anyagának meghatározása
c.) szelemenezés (héjazatot közvetlenül alátámasztó szerkezet) anyagának megválasztása
d.) lovarda oldalhatároló szerkezeteinek megválasztása,
e.) keret(fő)tartószerkezet anyagának megválasztása
f.) alapozás körülményeinek meghatározása ( talajmechanikai szakvélemény alapján)
g.) pálya tervezés (szerkezeti tervezés!)
h.) tűzvédelem kérdései

2. tartószerkezeti méretezés ( statikai) tervezés,
3. egyéb épületszerkezetek kialakításának a tervezése
(pálya szerkezete, csapadékelvezetés, szellőzés, nyílászárók, burkolatok, oldalhatároló szerkezetek, tűzvédelmi tervezés, balesetvédelmi berendezések -lambrin, lambrinkapuk-, korlátok, lelátók stb.)
(lehet, hogy a fenti sorrend első látásra kicsit furcsának tűnik, de ez így működik)
4. épületgépészeti tervezés
( vízellátás (öntözőrendszer), csatornázás)
5. világítás, villámvédelem, egyéb elektromos berendezések tervezése
Az engedélyezési és kivitelezési tervdokumentáció gyakorlatilag azonos tartalmúak azzal a különbséggel, hogy az építési engedélyezési tervek léptéke 1:100, a kiviteli tervek részletesek, 1:50 léptékű pallérterveket, és szükséges mennyiségű és léptékű részlettervet, gyártmánytervet tartalmaz.


Belül

Magát a pályát legtöbbször un. lambrin veszi körül. A lambrin elsősorban balesetvédelmi berendezés, csak másodsorban ad keretet a lovaglásnak.
A lambrin szerkezeti vastagsága legalább 4cm-es legyen, és hátulról kialakítástól függően sűrűn megtámasztott
Fontos megjegyzés: a lambrin alja és a pálya felszíne között, sem a lambrinpallók között lehetőleg ne legyen hézag, ha a ló esetleg elcsúszik, a lába ne szorulhasson, akadhasson be a talaj, és a lambrin közé, illetve, ha netán belerúg a lambrinba, ott se akadhasson be a patája, patkója.





A lambrin helyett lehetne kerítést is építeni, sóskúton pl az van … a kerítés szerepe a fedelesben az, hogy lovat, lovast távol tartsa az épület egyéb szerkezeteitől, hiszen az azzal való ütközés nagyon veszélyes lóra, emberre nézve egyaránt… tehát a kerítés nem lehet pusztán jelzés értékű, igenis, a lónak még álmában se jusson eszébe, hogy azt esetleg átugorja…itt nem tud a mezőnek rohanni.. csak a falnak…ugyanakkor ha csak a lovas perdül ki a ló hátáról a kerítés közelében, előfordulhat, hogy vagy felette, vagy alatta esik, elég helynek kell lenni az épületszerkezetektől.
Kerítés (korlát):lehetőleg gömbfából készüljön.

Pálya szerkezete

A taposóréteg: szerintem legyen jóféle homok, ha elég finomszemcsés, és ún. tapadós, akkor önmagában a legjobb, ha nagyobb szemcsés, és amolyan építési homok ( ezeknek a szemcsemegoszlási ábrája egy elnyújtot görbét mutat, szemben a jó homok meredek lefutásával) akkor indokolt stabilitást segítő adalékanyagokkal keverni.

A legjobb adalékanyag a gumipehely, ( nem a gumiőrlemény!) azonkívül rövid gyapjúszál, gyapjúapríték, (ez jó víztartó is egyben ), vagy poliuretán alapanyagú hab-apríték. De a faanyagú, a bizonytalan tulajdonságú egyéb textil, és hőszigetelő anyag, valamint műanyag aprítékokat kerülni kell. - mire kiderül róluk, hogy nem alkalmasak, addigra az egész mindenséget cserélni kell. Rengeteg helyen használnak gyaluforgácsot, fűrészporszerű valamit, ami egyrészt nemsokára büdös lesz, mint a fene, azonkívül ha már eleve nem fűrészpor volt, akkor hamar az lesz belőle, ezzel meg csak habosítani lehet a homokot, másra nem jó. Azt hiszem, azért használják, mert nagyon olcsó, legtöbbször ingyen van, és olyanforma, mintha jó lenne…meg a szomszéd is használja…és mivel jó víztartó, azt az illúziót kelti, mintha a pálya állandóan locsolva, karbantartva lenne, pedig inkább el kéne tüzelni az ilyesmit…, vagy alomnak…

A lehető legveszélyesebb, amikor a felső néhány cm-es réteg puha, az alatta levő pedig tömör, kemény… a szűk fordulók miatt nagyon nagy az elcsúszás veszélye, és vele az ínsérülés valószínűsége.
Viszont az is igaz, hogy mennél vastagabb a taposó réteg, , annál nagyobbak lesznek benne a gödrök.is,.annál könnyebben fellazul..
Általában elég 10-15 cm-es vastagság..





A taposóréteg alatt kell egy elválasztó réteg, a legjobb, ha ez erre a célra készült, víztartó- vízáteresztő kialakítású kistáblás elemekből álló, nagy teherbírású termék. Sajnos nem olcsó, de a legjobb..
Más elválaszttó réteg lehet akár a bitumennel lefröcskölt apró szemű (2-5 mm) őrleményréteg.

Közvetlenül a taposóréteg alatt nem szabad geotextilt lefektetni, mert ha a patkó beleakad, a nagy összefüggő leplet képtelenség elszakítani, biztos a törés…
A lefagyás meggátlására lehet sózni, de akkor használat után kötelező lábat mosni (mármint a paciét). Önmagában a konyhasó nem ártalmas, de a sóval kezelt bór érzékenyebb, sérülékenyebb

Vannak viasz, vazelin alapú professzionális készítmények, ezeket szét kell permetezni, ebben az esetben a vizes locsolás elmaradhat, és nyáron sem lesz a pálya poros.
Pálya karbantartásra traktorra szerelhető célgépek vannak forgalomban, ezt nem lehet helyettesíteni a mezőgazdasági boronával, az csak a felszíni néhány cm-es réteget kaparja fel porképzés gyanánt, az alsóbb rétegek folyamatosan betömörödnek, megkeményednek.



A kapuk

A fedelesbe nagy gépeknek is be kell tudni jutni (traktor, földgépek, szállítóeszközök) így a kapu mérete legalább 2.60x3m, legalkalmasabb a függesztett, kétszárnyú tolókapu kialakítás.

A lambrinon is kell kaput (ez is kétszárnyú -lambrin magasságú- tolókapu) készíteni, ennél arra kell ügyelni, hogy a kapu alsó éle a lambrin belső síkja fölé essen, a beakadást elkerülendő.

Világításról

A természetes megvilágításon túl az egyenletes, jó mesterséges megvilágítást tervezni kell, az enegiatakarékos világítótestek fénye ritkán tiszta fehér, de ha a tervezőnk jól keveri a különböző színűeket, akkor kielégítő eredményt kapunk.


Versenyfedeles

A lényeges különbség az egyebektől, hogy nézőközönséget is el kell helyezni.
A tribünök kialakítása, a a menekülési útvonalak kialakítása, a tűzvédelem sajátos szabályok szerint tervezendő.
Továbbá méltó helyet kell biztosítani a bíráknak, a pálya mentén, vagy külön fülkékben, érdemes helyet szakítani kameraállásoknak is.



Pillanatnyilag egyetlen fedeles lovardáról sem tudok , ahol akár országos szintű fedeles verseny közönsége méltó módon elhelyezhető lenne. Nemzetközi szintűről nem is beszélve… A tatiban egy száz fős "nézősereg" már szorong, nem mindig éppen az izgalmak okán, hanem a kevés hely miatt



Nincs mit csodálkozni az versenyek iránti érdektelenségen. Pedig lehetne etetni, itatni a közönséget -akár egy üvegfal mögött-, az se rossz, ha nem fagy le az ember lába, szóval nem lenne olyan nagy baj, ha a nézők jól éreznék magukat, és kellemes vasárnapi családi időtöltés lenne egy-egy verseny megtekintése, és nem csak a versenyzők rokonai, barátai lennének jelen. Esetleg hallatlan módon még a televízió is közvetítene!



Netán egy gyermek egyszer így szólna atyjához: vigyen el a hippodromba, hippodromba, hippodromba!

Kovács Miklós
építészmérnök
EQUIETREND Mérnökiroda
06-703188665