GYÓGYNÖVÉNYEK FELHASZNÁLÁSA LOVAK TAKARMÁNYOZÁSÁBAN; Aranyvessző (Solidago spp.), Golden Rod Készítette: Márton Zsófia Mindenki tisztában van vele, hogy a természet értékes növényei közül sokat már évezredek óta használnak az emberek gyógyításra. Ám a mai társadalomban, főként a fejlett országokban nagyon kevesen ismerik a növények gyógyhatását, .....

Aranyvessző (Solidago spp.), Golden Rod

Amikor az aranyvessző nevű gyógynövényről beszélünk, valójában három fajról van szó. A leggyakoribb gyógyászati felhasználású faj a valódi aranyvessző, Solidago virgaurea, amelynek szárított virágos hajtása tartalmazza a drogot.

A kanadai és a kései aranyvesszőt mi, emberek hasonló gyógyhatása miatt használjuk, de felhívnám a figyelmet arra, hogy a hazánkban leginkább elterjedt S. canadensis a lovakra mérgező! Emiatt a gyógynövény megvásárlásakor mindig tisztáznod kell az összetevőket.

A közönséges aranyvessző felhasználása széles körű, de a legjellemzőbb a húgyutak gyulladásos betegségeiben történő felhasználása. Gyulladáscsökkentő, fertőzést gátló és vizelethajtó hatásánál fogva minden vesebetegség és a húgycső-, illetve a hólyag gyulladása esetén az egyik leghatékonyabb gyógynövényünk. Ilyen esetekben galajjal és árvacsalánnal kombinálva a leghatásosabb.

A lovak vesebetegségei viszonylag gyakori megbetegedések, legáltalánosabb formájuk a veseelfajulás és a vesegyulladás. A veseszövet rendellenes elváltozásának enyhe formája nagyon gyakori, de rendszerint rejtve marad. Általában baktériumok okozzák a betegséget, de a bélmérgek is gyakran hozzájárulnak a vesegyulladáshoz.

Gyakori tünetek a kólikás nyugtalanság, a vizelési problémák, a testtartás megváltozása, a vesetájék fájdalmassága.
A húgyhólyag nyálkahártyájának hurutja szintén kólikás nyugtalanságot vált ki, gyakori állandó vizelési inger kíséri. Kancáknál nem ritka, főleg a hüvely vagy méh gyulladásának kísérő -baktériumos- betegsége.
Idült, azaz tartós hólyaggyulladást okozhatnak húgyutakban kialakuló, különféle méretű kövek is, éppúgy, mint az emberben.

Bármely típusú hólyaggyulladás első jele a gyakori vizelési inger. Az állat általános állapota kifogástalan, csak az tűnik fel, hogy a ló állandóan vizeléshez készülődik. Ebben az esetben ne habozz azonnal az állatorvosodat hívni, és tájékoztatni a tünetekről! Ilyen esetben nem gyógynövényt kell adni a lónak, hanem sürgős állatorvosi beavatkozásra van szükség!
Ám ha tudod, hogy lovad hajlamos a "húgykólikára", vagy épp egy ilyen jellegű betegségből lábadozik, akkor az állatorvosod megkérdezésével érdemes aranyvesszőt keverni az abrakjába. Beletehetsz naponta kétszer, 15-15 grammot a szárított növényből vagy 1-2 marokkal a frissből. Ha teát főzöl a lovadnak, biztos, hogy megissza és megeszi, mert ízletes.

A húgykövesség kialakulásakor elsődleges szerepe van azoknak a szerves anyagoknak és mikroszkópikus kristályoknak, amelyek a vizeletben mindig jelen vannak. Ha a vizelet pang a hólyagban, könnyen kicsapódnak a szervetlen anyagok, amelyek hosszú idő alatt a köveket eredményezik. A fertőzésnek is nagy szerepe van a kőképződésben: a felfázás és a baktériumos fertőzések (főleg kancákon) hatására a vizeletben lebegő hámsejtek, elpusztult vörösvértestek, fehérvértestek, kicsapódott kálcium és foszfát sók, oxálsavak együtt az ún. kőmagot, majd idővel a vesekövet képezhetik.

Az aranyvessző a vese és a hólyag fentebb leírt gyulladásainál a vizeletmennyiség növelésével és gyulladáscsökkentő hatásával segít megelőzni a betegséget.
Ha hideg, szeles időben vagy hűvös, nyirkos időben az amúgy istállóban tartott ló hosszabb időn át a szabadban van, akkor esetenként előfordulhat, hogy megfázik. Ilyenkor belázasodhat, köhögni kezd, néha enyhe kólikás tünetei vannak. Ha ezek a jelek rövid idő alatt elmúlnak, akkor is gondolni kell arra, hogy visszamaradhat akár a húgyutakban, akár a légzőrendszerben valamilyen fertőzés. Ha ez tünetmentes is egyelőre, akkor is fontos kikúrálni a lovat, hiszen amikor legyengül a ló immunrendszere (pl. versenyek, kimerítő túrák, szélsőséges időjárás, takarmányváltás, évszakváltozás, szállítás, fedeztetés, stb), akkor a lappangó betegségek azonnal támadnak. Ezen kívül pedig egy idült gyulladás súlyos betegségek kialakulásához vezet(l. fent).

A népi gyógyászatban felhasználták az aranyvesszőt "vértisztításra" is. Lovak esetében ez olymódon alkalmazható, hogy a vese és hólyag gyulladásainak csökkentésével elősegíti a méreganyagok kiürülését a szervezetből, és mint ilyet valóban érdemes a tisztító vagy más néven méregtelenítő keverékbe belekeverni.
Méregtelenítést alkalmazunk sokszor az izületi gyulladásban szenvedő lovaknál, de ez nem azt jelenti, hogy adott esetben az aranyvessző alkalmas a reumatikus és izületi problémákra gyógyítására!
Egyéb felhasználását annak köszönheti, hogy a nyálkahártyát stimulálja és enyhén összehúzza, ezért a hörgők hurutos betegségénél kasvirággal kombinálva igen kiváló hatást lehet elérni. Még az idősebb lovaknál is adagolható hosszabb ideig ilyen esetekben éppúgy, mint a visszatérő köhögésre hajlamos lovaknál, ahol az állat gennyes váladékot köhög fel.

Szélhajtó hatása miatt emésztési rendellenességekre is használják, de mivel önmagában nem elég erős, ezért más gyógynövényekkel kombinálva célszerű alkalmazni.

Külsőleg sebek fertőtlenítésére is használják, mikrobaölő és gyulladáscsökkentő hatása miatt.

Ellenjavallata nem ismert, de vemhes kancáknak nem ajánlott. Ha a vemhes kancának a legenyhébb húgyuti panaszai láthatóak, késlekedés nélkül az állatorvost kell hívni, hiszen a baktériumos fertőzés nagyon könnyen vetélést okozhat.
Az aranyvesszőt is, mint minden gyógynövényt, keverékben érdemes adni. A keverék összetétele sok mindentől függ, az egyik legfontosabb szempont, hogy mennyi ideig akarod adni a lovadnak. Az aranyvesszőt hosszú távon is biztonságosan bekeverheted a lovad abrakjába, de mivel vizelethajtó hatása van, gondoskodj mindig bőséges folyadékellátásról!

5. Gyógynövények 5.31. Aranyvessző (Solidago spp.), Golden-rods Goldenrods are members of the genus Solidago L. (Compositae: Astereae), which includes about 100 species of North American wildflowers and more than a dozen species native South America, Europe and Asia. The latter are derived from North American taxa. All species are herbaceous perennials ranging from 5 cm to 2 m tall. These usually have small heads with yellow pistillate ray and perfect disc florets aggregated into flat-topped, wand-shaped or pyramidal inflorescences. The phyllaries are generally lanceolate to ovate, present in 2-4 graduated series, and have a translucent midrib. All goldenrods have a chromosome base number of x=9 and many include several different ploidy levels. The genus was once thought to include the Grass-leaved Goldenrods, but these belong in the genus Euthamia Nutt., with about seven species native to eastern North America and one native to western North America. Studies based on chloroplast DNA restriction fragment length polymorphisms clearly show that Solidago is related to Chrysoma native to the southeastern United States, Oreochrysum, Chrysothamnus, Petradoria, Tonestus and Hesperadoria) native to western North America (Lane et al. 1996; Zhang 1996, Ph.D., U.Waterloo; Brouillet et al. 2001a,b; Beck et al., pers. comm.) and Bigelowia native to the southeastern United States.The white-rayed "aster" genus Sericocarpus is also related to goldenrods. Euthamia is not as closely related to Solidago as these genera. The monotypic genus Brintonia E.L. Greene has been sometimes included in Solidago (e.g., Nesom 1993) and sometimes not (e.g. Cronquist 1980). During preparation of the treatments of the goldenrods for Flora North America (Semple submitted; Semple and Cook, in prep.), B. discoidea was found to be sufficiently different in involucre, floret and pappus traits to be excluded from Solidago. DNA sequence studies also indicate Brintonia does not belong within Solidago but is closely related (Beck et al., pers. comm.). Zhang (1996, Ph.D.; summarized in Semple, et al. 1999) showed that the flat-topped goldenrods (S. sect. Corymbosae; treated as the genus Oligoneuron by some authors) were nested within other lines of goldenrods included in Solidago by all recent authors. A cladistic analysis based on goldenrod morphology reached the same conclusion (Semple and Duc Minh Le, unpublished honors thesis). Goldenrods (Solidago ) Plant Type: This is a herbaceous plant. Ususlly erect and often tall. Leaves: The leaves are alternate. Most leaves are toothed but a few species have entire leaves. Flowers: The flowers have numerous parts. They are yellow sometimes white. Blooms first appear in mid summer and continue into mid fall. The center and rays are yellow. The rays are few, seldom more than ten. Groups of flowers are often clustered on the top edge of branches near or at the top of the plant. Habitat: Various Range: Almost all of North America A very common Goldenrod and often used as the example species in wildflower books and herbal guides. See: Goldenrods, Solidago Lore: In addition to the medical properties a tea from Goldenrod may have this species produces a tea so flavorful that it has long been used in this country as a beverage. After the Boston Tea Party Americans turned to other plants for tea and may have found that this plant produced a suitable alternative. It was at one time exported to China. (Dobelis) Medical Uses: The Cherokees used a leaf tea for many conditions including fever, coughs, nerves, measles, female obstructions and bloody bowel discharge and tuberculosis. They prescribed a root tea for neuralgia and chewed roots for sore mouth.(Hamel/Chiltoskey) Modern herbalist still use leaf tea as a carminative (prevents flatulence) and to promote sweating. Both uses are probably valid. Similar Species: Many Goldenrods are similar