Lószállítás, ló kiképzés,
Lovas oktatás, hirdetések

Takarmányok (széna, zab, szalma, lótápok) hirdetési rendszere





GYÓGYNÖVÉNYEK FELHASZNÁLÁSA LOVAK TAKARMÁNYOZÁSÁBAN;

Készítette: Márton Zsófia

további cikksorozat tartalomjegyzéke itt érhető el
 (POINTERNET on-line publikációs rendszer)

Mindenki tisztában van vele, hogy a természet értékes növényei közül sokat már évezredek óta használnak az emberek gyógyításra. Ám a mai társadalomban, főként a fejlett országokban nagyon kevesen ismerik a növények gyógyhatását, .....
TARTALOMJEGYZÉK

TARTALOMJEGYZÉK 1

BEVEZETÉS 2
A lovak és a gyógynövények jelenlegi kapcsolata 3
A gyógynövények jelentősége a lovak takarmányozásában 4
Szabályok és intelmek 5
Gyógynövények az állatorvosi gyakorlatban 7
A lovaknak készült gyógynövénytartalmú termékek szabályozásának problematikája az USA-ban és az Európai Unióban 10


Gyógynövények
5.1. Ánizs, Pimpinella anisum L., Anise seed 22
5.2. Réti legyezőfű (Bakszakáll), Spiraea ulmaria, Meadowsweet 22
5.3. Bojtorján, Arctium lappa L., Burdock 23
5.4. Borsosmenta, Mentha piperita, Peppermint 25
5.5. Citromfű, Melissa officinalis L., Lemonbalm 25
5.6. Csalán, Urtica dioica L., Nettle 26
5.7. Csipkebogyó (Gyepűrózsa), Rosa canina, Rosehips 28
5.8. Édesgyökér, Glycyrrhiza glabra L., Licourice root 29
5.9. Fehér fűz, Salix alba L., White willow 31
5.10. Fodormenta, Mentha spicata var. crispata, Mint 32
5.11. Fokhagyma, Allium sativum L., Garlic 32
5.12. Galagonya, Crataegus spp., Hawthorn berry 35
5.13. Galaj fajok, Galium spp., Cleavers 36
5.14. Páfrányfenyő, Ginkgo biloba L., Gingko 37
5.15. Görögszéna, Trigonella foenum-graecum L., Fenugreek 38
5.16. Házi len, Linum usitatissimum L., Linseed 39
5.17. Kasvirág, Echinacea spp., Purple coneflower 41
5.18. Komló, Humulus lupulus L., Hops 42
5.19. Körömvirág, Calendula officinalis, Marigold 43
5.20. Közönséges aranyvessző, Solidago virga-aurea, Goldenrod 43
5.21. Málna, Rubus idaeus, Raspberry 44
5.22. Máriatövis, Silybum marianum, Milk thistle 45
5.23. Orvosi macskagyökér, Valeriana officinalis L., Valerian root 47
5.24. Orvosi székfű (Kamilla), Matricaria recutita, Chamomile 48
5.25. Orvosi ziliz, Althaea officinalis L., Marshmallow 51
5.26. Pongyola pitypang, Taraxacum officinale, Dandelion 52
5.27. Rozmaring, Rosmarinus officinalis, Rosemary 53
5.28. Szöszös ökörfarkkóró, Verbascum phlomoides, Mullein 54
5.29. Vasfű, Verbena officinalis, Vervain 55
5.30. Csombormenta, Mentha pulegium, Penny-royal
5.31. Aranyvessző (Solidago spp.), Golden Rod


BEVEZETÉS

Mindenki tisztában van vele, hogy a természet értékes növényei közül sokat már évezredek óta használnak az emberek gyógyításra. Ám a mai társadalomban, főként a fejlett országokban kevésbé ismerik az emberek a növények gyógyhatását, még kevésbé tudják alkalmazni azokat.
A gyógynövények jelentősége azonban nemcsak az emberek egészségének megőrzésében, de az állatgyógyászatban is jelentős lehet, ha tudjuk, hogyan kell használni azokat.

Sajnos, ha a humán vonalra azt mondjuk, hogy van némi ellentét a modern és a gyógynövényekkel történő orvoslás között, akkor ez talán még inkább kifejezett a lovak gyógyításában.
Jelenleg Magyarországon nem elterjedt, hogy akár a ló tulajdonosa, akár az állatorvos betegségmegelőző célzattal gyógynövények keverékét keverje a napi abrakba.
Interneten magyar nyelvű tájékoztató, amely a lovak számára általánosan hasznosítható gyógynövények témáját átfogná, nem létezik.
Mindez azért is szomorú, mert egy olyan tudást hagyunk figyelmen kívül, amely őseink sok ezer éves hagyatéka.

Célom az volt, hogy felkutassam az internetes adatbázis segítségével azokat a gyógynövényeket, amelyeket elterjedten alkalmaznak kimondottan lovak számára.
A legfontosabbak közül kiválasztottam azokat, amelyek Magyarországon is termeszthetők vagy gyűjthetők, és ezekből egy listát állítottam össze.

Egészséges ló nem létezik. A különböző betegségekre való hajlamot minden állat magában hordozza. Ha észrevesszük az apró jeleket, akkor megelőzhető a betegség kifejlődése. A megelőzéshez pedig óriási segítséget nyújthatnak a gyógynövények.

Szeretnék az általam összegyűjtött információkkal egy induló ötletet adni ahhoz, hogy Magyarországon is elterjedjen a gyógynövények preventív céllal történő felhasználása a lovak takarmányozásában, hazai termesztésre illetve gyűjtésre alapozva.


A lovak és a gyógynövények jelenlegi kapcsolata

A gyógynövények lovak takarmányozásában történő felhasználása egyre népszerűbbé válik Amerikában és Ausztráliában. Ennek több oka is van. Először is, a régmúltban természetes volt az, hogy a lovak könnyedén hozzájutottak a számukra szükséges gyógyító erejű füvekhez a legelőn. A legelőn található növénytársulás gyógynövényei szerves részét alkották a ló étrendjének. A mai modern takarmányozási gyakorlat eredményeképpen, a lovak étrendjét képező növényfajok számát igencsak leszűkítettük.

A második ok pedig a világ lovas és lósportjának sikerorientált beállítottsága. Amióta a lovak életében egyre nagyobb szerepet játszik a versenyzés mind magasabb szinteken, az ezzel együtt járó idegrendszeri, vázrendszeri és légzésfunkciókkal kapcsolatos betegségek száma hihetetlenül megnőtt.
Amellett, hogy megelőzni könnyebb a betegséget, mint gyógyítani, az is előfordul, hogy a modern orvostudomány esetenként bizonyos betegségekkel már nem tud mit kezdeni.

Részben a kétségbeesés, részben a már humán-gyógyászatban is nyiladozó megújult tisztelet az alternatív gyógymódok iránt oda vezetett, hogy a gyógynövénytartalmú termékek használata, illetve az akupunktúra, homeopátia, különféle masszázsok és a csontkovácsolás alkalmazása a lovak egészségének megőrzésében és helyreállításában rohamosan megnőtt, legalábbis a tengerentúlon.
Ám meglehetősen nagy a száma azoknak a táplálkozási tanácsadóknak, állatorvosoknak és orvosoknak, akik szkeptikusak maradtak a lovak illetve az emberek étrendjében felhasznált gyógynövényekkel kapcsolatban.
Lovak esetében ez valahol indokolt is, hiszen egyelőre még csak kevés tudományos kutatás bizonyítja, hogy egy-egy gyógynövény hogyan hat a lovak szervezetére. Arról nem is beszélve, hogy a legtöbb gyógynövény-készítmény több mint egy növényt tartalmaz, és ezekre a keverékekre az egyes lovaknak a kezelés során adott reakciója eltérő.
Gyógynövénynek tekinthetünk tulajdonképpen minden olyan növényt, amelyet íze, zamata, illata, aromája és gyógyászati értékei becsessé tesznek számunkra. Közülük a legtöbbet az emberek és lovak számára gyógyító erejük miatt alkalmazzuk, noha gyógyító erejüket adó növényi összetevőik szabályozása és szabványosítása igencsak bonyolult, bizonyos esetekben megoldatlan probléma.

Bizonyos gyógynövények hatóanyagát mára pontosan meghatározták, és ezek közül jó néhány a mai modern orvostudomány fontos gyógyszereinek alapját szolgáltatja (például az Aszpirin alapja a bakszakáll és a fehér fűz, a Kavinton hatóanyaga kis meténgből származik, a gyűszűvirág fajok fontos szívgyógyszerek alapanyagai, a csikófark efedrinje a Sudafed tabletta alapja, és még sorolhatnánk).
Ám sok növény hatásosságát adó hatóanyagok illetve azok kombinációi még tisztázatlanok.

Annak ellenére, hogy már évszázadok óta használnak gyógynövényeket a lovak takarmányozásában, és ezek hatásosságát a hosszú idő alatt számtalanszor megismételt használatuk eredményei bizonyítják, mégsem vagyunk tisztában azzal, hogy pontosan hogyan hatnak az egyes növények hatóanyagai.
Nem szabad elfeledkezni arról, hogy a mai gyógyszerekkel ellentétben, amelyeknek általában egy fő hatóanyaga van, a gyógynövény-készítmények esetén hatóanyag-kombinációk fejtik ki a kívánt hatást, egy specifikus koncentrátum vagy egy egyszerű kémiai vegyület helyett.

Éppen emiatt nagyon elővigyázatosnak kell lenni a gyógynövény első alkalmazásakor az adott lónál, mert gyakorlatilag kiszámíthatatlan az állat szervezetének reagálása a kombináció összetett hatására. A gyakorlat azt mutatja, hogy ugyanarra a gyógynövényre, esetleg keverékre teljesen más reakciót képes mutatni két különböző egyed. Így, amellett, hogy nagy óvatossággal kell egy-egy kezelést megkezdeni, nem szabad a lótartónak saját kútfőből merített ötletek alapján kísérletezgetni a lován.
Gyakran a lovak saját, önkéntes akaratukból csökkentik a felvételét bizonyos gyógynövénynek, akár el is utasítják azt. Ez egy ösztönös reakció az állatnál, amelyet a szervezet által közvetített információk eredményeznek: nincs szüksége a lónak az adott gyógynövény hatóanyagaira, vagy éppen megtalálható a kellő mennyiség a szervezetben.


A gyógynövények jelentősége a lovak takarmányozásában

Sajnos a mostani tartási körülmények mellett nem megoldható -általában -, hogy több száz hektáros dús legelőkön éljenek a lovak, kedvükre válogatva ki a számukra szükséges gyógy- és egyéb növényeket.
A lovak étrendjébe azért szükséges és fontos a gyógynövényeket beilleszteni, hogy pótoljuk és visszaadjuk szervezetüknek a takarmányukból hiányzó komponenseket. Amennyiben a ló étrendjébe gyógynövényeket is felveszünk, úgy nemcsak természetes, de gyógyászati értékkel rendelkező takarmányalkotókat is bejuttatunk a szervezetébe.

A gyakorlat azt igazolja, hogy a lovak szeretik a számukra készített gyógynövény-keverékeket: teljesen úgy tűnik, hogy tudják, számukra mi a jó. Éppúgy, ahogyan ha elutasítják, akkor tudatják velünk, hogy nem igényli szervezetük az adott növényt.
Tulajdonképpen kétség sem férhet ahhoz, hogy a lovak és a gyógynövények jól összeillenek, a természetben kialakult rend szerint. Csupán meggyőző érvek kérdése az, hogy mennyire látják ezt be a lótulajdonosok és a hagyományos módszereket alkalmazó állatorvosok. Jelenlegi életmódunk és felfogásunk azonban ez ellen dolgozik, mivel az egész életünk arról szól, hogy mindent gyorsan elintézzünk. Ez az oka annak, amiért a gyógynövényes gyógyítás kiszorult a köztudatból, és sokkal inkább a mai, gyorsan ható vakcinák és gyógyszerek terjedtek el a közhasználatban. Ezek rendkívül gyorsak, könnyen kezelhetőek, viszonylag biztonságosak - már ami a kiszámíthatóságukat illeti.

Napjaink lótulajdonosa nem engedheti meg magának, hogy gyógynövénykeveréket állítson össze lovának, és valljuk be, nem is igen mondhatja magáénak azt a tudást, ami ehhez szükséges lenne.
Ugyanakkor a mai állatorvosok túlnyomó többsége messzemenőkig elutasítja az effajta gyógyítást, egyrészt, mert konzervatív klasszikus módszereket tanult az egyetemen, másrészt, mert ki van téve a befolyásos és nagy hatalommal rendelkező gyógyszergyárak nyomásának, amelyek a legújabb és legnagyszerűbb szintetikus készítményeiket akarják eladni, lehetőleg minél drágábban.

Az elmúlt 30 évben e "nagyszerű" gyógyszerek némelyike fatálisan nagy tévedéssé vált. Sokan elfelejtették, vagy nem is hallottak arról, hogy a késő '70-es évek táján piacra dobtak egy olyan féreghajtót lovak számára, amely piaci jelenlétének első öt hónapjában rengeteg ló életét követelte. Ez a kis kitérő csak azért áll itt, hogy jelezze, az állatorvosi társadalom egyáltalán nem lehet bizonyos a hagyományos gyógyszerek biztonságában.
Manapság, majdnem minden alternatív terápia igencsak közkedveltté válik az U.S.A. lótartóinak körében.
A régi, jól bevált állatorvosi utasítások, mint például "állítsa le a lovat két hétre, aztán majd hívjon fel!" már nem elegendőek a tulajdonosoknak. Ahogyan az sem, hogy a méregdrága kiszállási és "ránézési" díj kifizetése után kap egy injekciót a ló, ami pár nap után nem érezteti a hatását többé, és csak arra volt jó, hogy a tulajdonos lássa, hogy történt valami.
TISZTELET A KIVÉTELEKNEK!!!

Ma már a lótulajdonosok nagy része - köszönhetően a felgyorsult információáramlásnak - igenis többet akar tudni a betegségekről, és igénye van arra, hogy az állatorvosa tájékozott legyen az alternatív módszerekkel kapcsolatban is.
Nos, meglehet, hogy ez az állítás merésznek tűnik, de egyre szélesebb körben tapasztalható ez az igény: a tapasztalat ezt mutatja.
Nyilvánvaló, hogy eljött az ideje az állatorvosi praktizálók szemlélet-frissítésének. Természetesen nem arról van szó, hogy a hagyományos orvoslást el kellene vetni! Véletlenül sem! De nem szabad mellőzni és figyelmen kívül hagyni a gyógynövények hatékony erejét: megelőző jelleggel és gyógykezelések kiegészítéseként történő felhasználásukat preferálni kell. (Moore 2001).


Szabályok és intelmek

Alapszabály a természetes gyógymódok helyes alkalmazásánál, hogy a természetnek időt kell adni, hogy dolgozzon. Azért, mert a hagyományos, gyorshatású gyógyszerekkel hamarabb érhető el szemmel látható eredmény, attól még a gyógynövények nem kevésbé hatékonyak.
Másik igen fontos alapelv, hogy csak és kizárólag olyan gyógynövénykeveréket etessünk a lóval, amelyet egy ló-specialista herbalista ajánl. Olyan növények, amelyek az embernek a gyógyírt jelentik, a ló számára akár mérgezőek is lehetnek (például a kerek repkény, orbáncfű, pohánka, zsurló, stb.). Erről a későbbiekben még részletesen írok.

Sokkal célszerűbb korrekten utánajárni a témának, mint a végén sajnálkozni. Mindenképpen ajánlható, hogy mielőtt a gyógynövényeket mindenféle megalapozottság nélkül, össze-vissza elkezdené használni a lótartó, legalább a diagnózis felállításában kérje ki állatorvosának szakvéleményét. Ez nagyon fontos!
Sajnos az állatorvosok nagy része bizonyára nem gyógynövényt fog ajánlani, ám ha a gazda mégis ragaszkodik az ilyen kezeléshez, akkor arra mindenképpen ügyelni kell, hogy ne a felírt gyógyszerrel ellentétes hatású gyógynövényeket válogasson lovának. Bizonyos gyógynövények és

hatóanyag-kombinációk veszélyesek lehetnek ugyanis az állat számára.
Fontos tudni, hogy a megnövelt mennyiségű bevitt hatóanyag nemkívánatos hatást idézhet elő az állatnál, így mindig szükséges az előzetes konzultáció egy hozzáértő szakemberrel a gyógynövény használata előtt.
Bár általában a kis adagú gyógynövény-használat nem szokott mellékhatásokat mutatni akkor sem, ha nem tökéletes mennyiségben és teljesen szakszerűen alkalmazzák őket, vemhes kancák esetében ez nem így van.
Ugyanis sok gyógynövénynek van a hormonháztartásra kifejtett, illetve méh-izom stimuláló hatása, így egy-egy növény (például málnalevél a vemhesség utolsó 75 napjában) kivételével óvakodjunk alkalmazásuktól a vemhes, illetve csikós kancák esetében.

Ha a lótartó gyógynövényt vagy ilyen alapú terméket vásárol a lovának, nem mindegy, hogy kitől teszi ezt. Nagyon sok múlik ugyanis azon, hogy a gyártó vagy forgalmazó milyen alapanyagból készítette a gyógyhatású készítményt. A nem megfelelően termesztett, betakarított, szárított, feldolgozott, tárolt drogok hatóanyaga olymértékben lecsökkenhet, hogy semmilyen hatást nem fejtenek ki. Csak minőségellenőrzött és bevizsgált árut szabad megvenni, megbízható helyről.

A manapság forgalomban lévő, lovaknak készült gyógynövény-tartalmú készítmények speciális kezelésekhez lettek kialakítva. Ez azt jelenti, hogy nem csupán általános hatással rendelkeznek ezek a keverékek, hanem specifikus célterületeik vannak. Hatással vannak az emésztőrendszerre, a légzőszervekre, hormonháztartásra, vérkeringésre, az idegekre, hőszabályozásra, a csontok és izületek működésére: segítik a vázrendszer regenerálódását egy-egy versenyszezont követő pihenő időszakban. Ez nem azt jelenti, hogy egy-egy konkrét betegség eltűntetése a feladatuk, hanem bizonyos területeket erősítenek és hoznak egyensúlyba.
Kevésbé specifikus hatásuk, hogy az immunrendszer védekező képességét fokozzák, és az általános közérzetet javítják.

A modern gyógyszerekkel ellentétben a gyógynövényeknek jóval több idő szükséges, amíg jótékony hatásuk szemmel láthatóvá válik. Ez gyakran beletelik két-három hétbe, vagy még ennél is több időbe. Általában a kívánt hatás elérésekor megfelezhető a dózis, még így is megtartva az azonos tápláló és terápiás hatását a készítménynek.
Majdnem mindegyik kéregből és gyökérből álló drogot porított formában adjuk a lovaknak. Mivel a porított forma sokkal koncentráltabb - egységnyi térfogatban nagyobb tömeg -, ezért ennek mérőegységét kiskanálnyi mennyiségben célszerű megadni. A levelekből készült keverékeket marokban vagy csészében szokták kiadagolni. A végső állomás a keverék számára azonban mennyiségtől függetlenül mindig az abrakos vödör. (Duffy-Salmon 1998).

Ideális lenne minden esetben igénybe venni egy homeopátiás állatorvos segítségét, illetőleg egy, az állatgyógyászatban is jártas gyógynövény-specialistáét, hogy milyen gyógynövényt, illetve -keveréket használjunk. Ez persze nem egyszerű feladat önmagában sem, hiszen kevés állatorvosnak vannak homeopátiás vagy gyógynövényes tapasztalatai. Ma ez Magyarországon nem megoldott, ám a diagnózis felállításához mindenképpen állatorvost kell hívni, függetlenül attól, hogy rendelkezik-e gyógynövényismerettel, vagy sem.
És egy dolog biztos: az állatok nem játékszerek, amelyeken kedvünkre kísérletezhetünk. Nagyon nagy körültekintéssel kell kezelni azt, hogy miből, mennyit és mikor adunk lovunknak. (Moore 2001).

A gyógynövényekkel kapcsolatban megalkotott, emberi felhasználásra vonatkozó irányelvek, a lovak esetében is megállják a helyüket. Néhány alapelv Michael Tierra nyomán, a gyógynövények, mint a legpotenciálisabb gyógyhatású anyagok gyakorlati alkalmazására.
A környéken növő gyógynövények a legalkalmasabb a helyi élőlények gyógyítására, mert ugyanahhoz az ökológiai környezethez adaptálódtak -közösen.
A gyenge hatású gyógynövényeket nagy adagokban, hosszabb ideig kell alkalmazni. Önmagukban szinte soha nem hoznak gyógyulást, fontos az egyéb életkörülmények javítása (étrend, életvitel).

A legtöbb heveny betegség 3-4 nap alatt elmúlhat, a kúrát azonban nem szabad megszakítani ezután még vagy két hétig. Így elkerülhető a betegség kiújulása.
Idült betegségek esetén tisztában kell lennünk azzal, hogy azok hosszabb időn át fejlődtek ki, és több szervi funkció közrejátszik kialakulásukban, az érzelmi szféra jelentékeny befolyása mellett. Ezekben az esetekben azt mondhatjuk, annyi hónap kell a gyógyuláshoz, amennyi év kellett a kialakuláshoz.
A legkritikusabb pontok a gyógynövények alkalmazásakor a kitartással, következetességgel és a hozzáértéssel kapcsolatosak.

Terápiás módszerek-gyógynövényekkel:

1. erősítés (tonizálás)
2. hashajtás
3. hánytatás
4. izzasztás
5. nyugtatás, csillapítás
6. stimuláció, azaz serkentés
7. vértisztítás, detoxikálás vagy méregtelenítés
8. vizelethajtás (a folyadékegyensúly beállítására).

Leggyakoribb a teák felhasználása, amelyeket előállíthatunk forrázással avagy főzéssel. Előbbinél a felületi szövetekből könnyen kinyerhető anyagok esetében a növényi részt a forrásban lévő, de tovább nem forralt vízbe tesszük, rövid időre, lezárva (pl.csalán). Utóbbinál a vastag levelekből, szárakból, kérgekből, gyökerekből hosszabb idejű főzés során nyerjük ki a gyógyító anyagokat (pl. orvosi macskagyökér).
A felhasználandó mennyiséget és hogy hogyan kombinálhatóak az egyes növények, a receptek részletezik. Ám sokszor a betegtől függően, tapasztalatok útján kell beállítani a helyes arányokat.

A gyógynövények funkciója csupán általános, a velük alkalmazott terápiák nem egy-egy konkrét betegség eltűntetéséről szólnak, hanem arról, hogy az emberi szervezet egyensúlyi állapotát helyreállítsák, s az maga gyógyuljon meg. (Tierra 1991).

Gyógynövények az állatorvosi gyakorlatban

A gyógynövényből készült gyógyszerek minden kétséget kizáróan a legősibb gyógyszerek közé tartoznak, több ezer éves történelemmel a hátuk mögött. A gyógyító erejű növények felfedezése többféle módon történhetett. Nyilván az egyik ezek közül az volt, amikor a történelem előtti időkben élő ember megfigyelte a beteg állatok viselkedését, azaz hogy hogyan "kezelte" magát a beteg állat különleges növények elfogyasztásával.
A farmakognózia tudománya - amerikai szakirodalom alapján - azzal foglalkozik, hogy beteg állatok milyen növények után kutatnak, betegségük gyógyítása céljából. Nos, eme tudomány napvilágra hozta, hogy az ösztönök bizonyos állatokat következetesen ellátnak "terápiás információkkal", amelyek lehetővé teszik számukra a gyógyító szerek természetes rendszerének használatát.
Megjegyezném a teljesség kedvéért, hogy a farmakognózia magyar szakirodalomban nem a fentieket jelenti, hanem azt a tudományt, amely a növényi és állati eredetű gyógyhatású anyagokkal foglalkozik.

A gyógynövények képviselik az emberek által megkísérelt első gyógyító célú beavatkozást, és a jelenleg használt hagyományos gyógykészítmények 25%-a növényi eredetű. A Világ Egészségügyi Szervezete (World Health Organisation- WHO) állítása szerint a növényi alapú gyógyszerek esetében a tájékoztatóban található javallatok 75%-ban megegyeznek az alapot adó gyógynövények régi, kulturális, klasszikus javallataival. Ebből is látszik, hogy a hatalmas gyógyszergyárak nem egyebet, mint a gyógynövények hatóanyagait használják és vonják ki gyógyszerek előállításához.

Vajon miért írna fel receptként egy orvos gyógynövényt a betegnek, ahelyett, hogy egyetlen hatóanyagot írna elő, ahogyan az egy gyógyszerben megtalálható?
A hagyományos orvosok azzal érvelnek, hogy az egyedülálló aktív összetevő sokkal pontosabban jellemezhető, kutatható és kiszámítható, mint azok az "oda nem tartozó, nem odaillő" egyéb növényi összetevők, amelyek a hatóanyaggal együtt fordulnak elő a növényben, és amelyek csak megnehezítik a lezajló reakciók megértését.
A kezeléseik során gyógynövényeket alkalmazó orvosok azonban két fontos előnyét emelik ki a hatóanyagot tartalmazó, teljes növény alkalmazásának. Az egyik a vegyi anyagok között lejátszódó szinergikus hatás, a másik pedig a kezelés biztonsága.
A szinergizmus azt jelenti, hogy a kémiai vegyületek erősítik egymás hatását, és hasznos, gyógyászati célból jelentős tulajdonságok koncentrálódnak a növények együttesen kialakított hatásában.

Utóbbi pedig arra vonatkozik, hogy vizonylag kicsi arra az esély, hogy valaki túladagolja a lovat gyógynövényekkel. Legfeljebb a hosszú ideig, nagy mennyiségben adagolt gyógynövény-készítmény okozhat mérgezést, de ez sokkal enyhébb hatás, mint amire a szintetikus gyógyszerek képesek.
Megjegyezném azonban, hogy egy-egy, az idegrendszerre ható gyógynövény (pl. orvosi macsjkagyökér) adagolásával rendkívül óvatosnak kell lenni).
Ezen kívül pedig megfigyelték, hogy az egyik növény esetleges toxikus jellegét a keverékben található másik növény gyengíti, tompítja.
Emiatt elmondható, hogy a gyógynövénykeverékek sokkal hatékonyabbak és főként biztonságosabbak az egyedülálló hatóanyagokkal szemben.
További előnyei is vannak a gyógynövényekkel történő gyógykezeléseknek.
Amíg az orvostudomány teljes erőbedobással kutatja azokat a csodával határos gyógyító képességeket, amelyeket egyes vírusölő és rákellenes hatású gyógynövényeknek tulajdonítanak, addig nagyon óvatosan megállapíthatjuk, hogy tudományos eredmények és kutatások nélkül is a kezünkben van az az eszköz, amely gyógyít bennünket és lovunkat anélkül, hogy pontosan tudnánk, hogyan is zajlik mindez.

Például igen figyelemre méltó tény, hogy amíg a hagyományos gyógyszerek között igencsak kis számban találunk az egész immunrendszert stimuláló, általános hatásúakat, addig a gyógynövények világában több ilyen is létezik (kasvirág, ginzeng, ragadós galaj).
Sajnos a gyógynövények állatorvosi praktizálásában történő alkalmazásának még nagy utat kell megtennie, amíg az alkalmazható dózisok és előírások, szabványok kialakításra kerülnek.
A jövőben valószínűleg elterjednek a gyógynövények az állatorvosi gyakorlatban. Ugyanis hiába kerül a piacra egyre több és újabb gyógyszer, egyik sem tudja azt produkálni, amit a gyógynövények.

Van egy csoportja a gyógynövény-készítményeknek, amelyekre szemmel láthatóan különösen érzékenyen reagálnak egyes betegségek. Az ebben található növények rák ellenes, mikrobaölő és immunerősítő hatással rendelkeznek. Ilyen széles hatókörű gyógyszerek a gyárakban nem készülnek. Ráadásul a gyümölcsök és zöldségek nagy része olyan nem tisztázott táplálkozási faktorokat is tartalmaz, amelyek táplálják és erősítik, azaz tonizálják a testet. Ezek a gyógynövény-tonikok olyan erősítő hatással rendelkeznek, amelyhez nem is hasonlíthatóak a modern, tudományos gyógyászat eszközei.

A gyógynövények sokszor különösen hatékonynak bizonyulnak olyan betegségekkel szemben, amelyek a hagyományos gyógyításnak megoldhatatlan problémát jelentenek. Elsősorban azért, mert nemcsak az adott betegségre hatnak, hanem egyidejűleg az egész szervezetet is erősítik, ezzel is segítve azt a betegség leküzdésében. Emiatt tehát nem lehet figyelmen kívül hagyni a gyógynövényeket.
Mint minden gyógyszer esetében, úgy itt is előfordulnak ellenjavallatok, sőt akár mérgezések is. Ezeket mindenképpen figyelembe kell venni a beteg állat állapotától függően.

Például egy olyan ártalmatlannak tűnő gyógynövény, mint amilyen a fokhagyma is, kellemetlenségeket okozhat tartós adagolás esetén. A fokhagyma az egyik legismertebb gyógyhatású növényünk, tisztában vagyunk jellegzetes mikrobaölő, szívvédő és koleszterolt csökkentő hatásával. Ráadásul igen elterjedten használják az állatorvosi gyógyászatban repellens és parazitaölő tulajdonságai miatt is - belső felhasználással. Probléma ott lehet, hogy a fokhagyma azon növényi csoporthoz tartozik, amely hosszú ideig tartó kezelés során anaemiát (vérszegénység) okoz az állatokban. Hogy mennyi idő után mutatkozik meg a mérgezés az állaton, az nem megállapított egyelőre, ám mindenképpen ajánlható a fokhagyma állatoknak történő hosszabb idejű adagolásának elkerülése.

Más, hasonlóan gyenge gyógyhatású növények azonban évekig is használhatóak, minden különösebb mellékhatás nélkül. Ilyen például a málnalevél (amelyet tenyészkancáknak szoktak adni, de mindig jó, ha kéznél van a vemhesség utolsó 75 napjában), az őszbogáncs hepatitisre, vagy a kasvirág az immunrendszer stimulálására.

Nem szükségképpen biztonságos az, ha az adagolni kívánt mennyiséget az emberi test tömegéhez viszonyítva, azzal arányosan írják fel az állatorvosok a ló számára, általában ennél kevesebb a napi adag.
Egy olyan tapasztalt szakember, aki gyógynövényes ismereteket ötvöz az állatorvoséval, felbecsülhetetlen segítséget nyújthat a beteg állatok kezelésében. (Wynn, 1999).


Magyarországon sajnos nem elterjedt gyakorlat az állatorvosok praktizálásában a gyógynövények használata, ugyanis ma Magyarországon hivatalos, erre vonatkozó "herbalista-állatorvos képzés" nem létezik. Tudomásom szerint az egyetlen, alternatív gyógymód a homeopátia, amely posztgraduális képzésben tanulható az állatorvosok számára: de ez a két terület nem ugyanaz. A gyógynövény-specialisták nem igazán ismerik a ló-gyógyászatot, így tulajdonképpen ez a téma egy olyan határterület, amelyet senki nem érez magáénak.

Ráadásul az állatorvosok túlnyomó többsége nem alkalmaz rutinszerűen gyógynövényeket a lovak gyógyászati kezelésében.
Ez az állapot annyiból nem tekinthető sajátságosnak, hogy az Amerikai Egyesült Államokban hasonló helyzet játszódott le, amely napjainkig is tart.


A lovaknak készült gyógynövénytartalmú termékek szabályozásának problematikája az USA-ban és az Európai Unióban

Készítettem egy illusztratív ábrát, arra vonatkozóan, hogy hogyan történik a szabályozása annak a folyamatnak, amíg a gyógynövények eljutnak a lovak abrakos vödréig.


Állam Mit?

Állatorvos Miért?

Ló tulajdonosa Mennyiért?

Ló Mikor, Mennyit?


Ábra 1. A gyógynövények lovak abrakjába kerülésének szabályozása

A fenti ábra alapján látható, hogy az állam eldönti, hogy mely gyógynövény-tartalmú termékeket engedélyez forgalomba hozni lovak részére.
Az állatorvosok a diagnózis felállítása után javaslatot tesznek arra vonatkozóan, hogy milyen gyógymódra van szükség adott esetben.
A ló tulajdonosa mérlegel, hogy mekkora költségeket vállal. A ló pedig azt dönti el, hogy megeszi-e az adott gyógynövényt, ha igen, mikor és mennyit eszik meg belőle.

Ahogyan sok amerikai esemény hasonlóan játszódik le Európában, beleértve Magyarországot is, úgy a gyógynövények lótakarmány-kiegészítőként történő forgalmazása szintén megjelenik majd az Európai Unió piacán. Érdemes végiggondolni, hogy a tengerentúli szabályozási procedúra is vélhetően hasonlóan fog lejátszódni az Európai Unióban , mint arra már mutatnak egyes jelek.

Az amerikai kongresszus 1928-ban létrehozta az Élelmiszer és Gyógyszerellenőrzési Hivatalt, az FDA-t (Food and Drug Administration). Számos botrányos ügy nyomán, amelyek újabb és újabb szigorításokhoz vezettek, végül a szervezet igencsak befolyásossá vált napjainkra. Működése során előírja, hogy a gyógyszereket forgalomba hozataluk előtt ki kell próbálni biztonság és hatékonyság tekintetében. Sajnálatos módon a gyógynövények többségére nem tér ki, regisztrálatlanul hagyva azokat. Engedélyezésük csak akkor lehetséges, ha megfelelnek az FDA gyógyszerészeti előírásainak. Ami azt jelenti, hogy amikor az ősrégi gyógymódokat újszerű formába kívánják önteni, akkor olyan hihetetlenül költséges laboratóriumi vizsgálatokkal kellene alátámasztani a készítmény biztonságosságát és hatékonyságát, amelyek csak az országos gyógyszertárak költségvetéséből volna finanszírozható. És ez éppen eléggé nagy akadály, mivel nemhogy millió dollárokat, de még filléreket sem lennének hajlandóak költeni a gyógyszergyárak arra, hogy olyan gyógyszert próbáljanak ki, amelyet aztán - gyógynövények tartalmaként - bárki megtermelhet magának.

Ezen kívül, a befektetett dollármilliókért cserébe szabadalmi jogot akarnak kizárólagosan gyártott gyógyszereikre, és hát a gyógynövények nem igen szabadalmaztathatóak.
Viszont nem szabad elfeledkezni arról, hogy maguk a gyárak sem teljesen új ötletekkel dolgoznak, hanem a hagyományos gyógymódok alapján kutatnak olyan hatóanyagok után, amelyek az egyes gyógynövényekből kivonhatóak. Ezeket az izolált vegyületeket aztán megpróbálják szintetikusan vagy félszintetikusan előállítani. E folyamat eredményeképpen az orvosok és humán betegek nagy részének fogalma sincs arról, hogy a tabletták és kapszulák hatóanyagai végső soron gyógynövényekből származnak.

Furcsa fintora az FDA ügynek, hogy a nem engedélyezett gyógyszerkészítmények forgalmazása tiltásának részeként megtiltja a lehetséges mellékhatások feltüntetését a készítmény csomagolásán. Ez viszont azt eredményezi, hogy a gyógynövények nagy része nem gyógyszerként, hanem élelmiszer-adalékként úgy kerül forgalomba, hogy a mellékhatások nincsenek feltüntetve. (Castleman 1991).
Ami a lovak vonatkozásában igazán bosszantó ebben az az, hogy a gyógynövények, növényi kivonatok, homeopatikus gyógyszerek abba a bizonyos kategóriába esnek, amit az FDA ki nem próbáltnak nevez, vagy épp úgy találták, hogy nincs bizonyított szükség ezekre a lovak takarmányozásában.
Nos, az FDA ezen kijelentésével nyilván sokan vitába szállnának.
Egyik, e téren szabályozási joggal rendelkező szervezet sem végzett kutatásokat és nem bizonyította, hogy ezek a kiegészítő készítmények veszélyesek lennének a lovak számára. Az egyetlen, amit állíthatnak, hogy laboratóriumi körülmények között nem lettek kipróbálva. Csak sajnos arról megint nem esik szó, hogy évezredek óta számtalanszor kipróbálás alá estek ezek az anyagok, és mindannyiszor bizonyítottak a történelem során. És nem csak emberek, de állatok esetében éppúgy bizonyították gyógyerejük hatékonyságát.

Vegyünk egy egyszerű példát, amely bizonyítja az amerikai rendszer esetlegességét! A fehér fűz kérge egy természetes fájdalomcsillapító drog, amely használatakor nem irritálja a gyomrot, nem okoz gyomorfekélyt, és biztonsággal használható hosszabb időn át. Ezzel a növénnyel kapcsolatban csak egyetlen apró hiba van: Amerikában a gyógynövénykészítményt gyártó cégeknek nincs arra engedélyük, hogy közöljék a fogyasztóval a fent említett tulajdonságait e hasznos drognak. Egyszóval a csomagoláson található címkén ezek az információk nem jelentethetőek meg.
Ezzel szemben az FDA engedélyezi például a Phenylbutazon nevű készítmény használatát, amely hosszú távon alkalmazva nemcsak gyomorfekélyt okoz, de még a fájdalmat is csak tünetileg kezeli, amely még nagyobb problémákhoz vezethet a későbbiekben. (Duffi-Salmon 1998).
Jogosan vetődhet fel a kérdés, hogy egy amerikai gyógynövény-készítményeket gyártó cég képviselőjének felháborodása hogyan is kapcsolódik a magyarországi helyzethez.

Őszintén szólva, sehogy. Ám az EU-csatlakozás után már nem is lényeges az, hogy ma Magyarországon hogyan szabályozzák a gyógynövény-készítmények állatok, elsősorban lovak takarmányozásában történő felhasználását. Ezekben az esetekben már az EU direktívák lesznek az irányadóak, mégha nem is azonnali hatállyal.
Ami a két világhatalom szabályozási rendszerének összehasonlítását lehetővé teszi, az a kapitalista, pénzorientált piaci magatartás jelenléte mindkét területen. Ez azt jelenti, hogy ahogyan az amerikai gyógyszergyártó cégek is befolyásuk alatt tartják a gyógynövényekre vonatkozó szabályokat megalkotó szervezeteket, úgy hasonló helyzet figyelhető meg az Európai Unió keretein belül.
Összehasonlításként érdemes végignézni Szenci Győzőné, Európai Füzetek 41. számában megjelent elemzésének rövid kivonatát, amelyből kiemelem és kommentálom az ide vonatkozó részeket.

Az Európai Unióban egyenlőre nincs készen a gyógynövény-termékekre vonatkozó, egységes piaci szabályozás. A drogokat az érvényes gyógyszerkönyvi előírásoknak és szabványoknak megfelelően az egyes tagállamok maguk minősítik.
Minden tagállam nemzeti szabályozásába beépítették azt az irányelvet, mely szerint a gyógyszereket piacra kerülésük előtt engedélyezni kell.
A növényi eredetű gyógyszereket szinte minden tagállamban a gyógyszerek közé sorolják, és alapvetően a gyógyszerekre vonatkozó általános szabályozás alá esnek. Ez megfelel az irányelvben ("Quality of Herbal Remedies") foglaltaknak, amelynek előírásai alapján e termékeket a minőség, a hatásosság és a biztonság szempontjából vizsgálni és engedélyezni kell.

Megjegyzés: ez pontosan így zajlik az Amerikai Egyesült Államokban is.
A "Quality of Herbal Medicinal Products" az Európai Uniónak az az irányelve, amely rendelkezik azokról a növényekről, növényi részekről és az ezekből készült készítményekről, amelyeket terápiás és profilaktikus (betegséget megelőző) jelzéssel látnak el és kínálnak.
Eszerint gyógyszernek minősül minden olyan anyag vagy anyagok kombinációja, amely emberi vagy állati betegség kezelésére vagy megelőzésére használható. Az anyag maga, lehet növény, növényi rész vagy kivonat is.

Továbbá minden olyan anyagot vagy anyagkombinációt gyógyszernek kell tekinteni, amely megfelel az előző kritériumnak, és amelyet az emberi, illetve az állati szervezetre vonatkozó orvosi diagnózis felállítása során, vagy a gyógyulás érdekében az emberi, illetve az állati testfunkciók javítására vagy befolyásolására alkalmaznak.
A növényi tartalmú gyógyszereket akkor nem sorolják be gyógyszerként, ha élelmiszerként, kozmetikumként, stb. használják fel azokat, és nem betegségek gyógyítására, elhárítására, vagy testfunkciók javítására, illetve befolyásolására alkalmazzák. A nem gyógyszerkészítmények közé sorolt termékeket akkor is élelmiszerként vagy kozmetikumként veszik nyilvántartásba, ha esetenként farmakológiai tulajdonsággal rendelkező növényt is tartalmaznak.
E növényi készítményekre vonatkozóan nem szükséges az illetékes hatóság jóváhagyása.
Tehát, ha nem engedélyezik az adott gyógynövényből készült terméket gyógyszerként forgalomba hozni, akkor élelmiszerként, állatoknál takarmányként lehet csak piacra dobni.

Ma Amerikában a legtöbb, lónak készült gyógynövény-keveréket takarmány-kiegészítőként forgalmazzák, mert nincsenek minősítve hatásosság és biztonság szempontjából, az FDA előírásainak megfelelően. Ez azt jelenti, hogy sem a javallat, sem a mellékhatások nem tüntethetők fel a címkén. Ez várhatóan ez az Európai Unióban is így fog zajlani.

Ennek, saját véleményem szerint, azért lesz jelentősége, mert ennek a határterületnek, amit most sem az állatorvosok, sem a takarmánygyártók, sem a gyógynövénytermesztők nem éreznek magukénak, meglesz a "gazdája". Mivel nem gyógyszerekről lesz szó, ezért az állatorvosok kevésbé fogják előrébb vinni az ügyet, így ez a faladat a takarmánygyártó és -forgalmazó cégekre marad. A gyógynövénytermesztők azon kívül, hogy az alapanyagot biztosítják, nem érdekeltek a lovaknak gyártott gyógynövényes termékek népszerűsítésében, hiszen ez egy viszonylag kis méretű felvevőpiac.

Az FDA európai megfelelője az EMEA (European Agency for the Evaluation of Medicinal Products) vagyis a Gyógynövénytermékek Minősítésének Európai Hivatala.
A hatálya alatt álló termékek köre: az olyan, iparilag előállított, emberi vagy állati felhasználásra szánt gyógyhatású termékek, amelyek a tagállamok piacán kerülnek forgalomba.

Az EMEA hatályköre nem vonatkozik:
o azokra a gyógyhatású termékekre, amelyeket orvosi recept alapján a gyógyszertárban egyénileg készítenek el;
o azokra a gyógyhatású termékekre, amelyeket a gyógyszerkönyv előírásai alapján a gyógyszertárban készítenek el, és a gyógyszerész közvetlenül a páciensnek szán;
o kutatási-fejlesztési célra szánt gyógyhatású termékekre;
o félkész termékekre, amelyeket további feldolgozásra szánnak.

Nem tudni még pontosan, hogyan fog alakulni az Európai Unióban e problémakör megoldása, de talán ötletek meríthetőek az amerikai kontinensen lezajló folyamatokból. És talán a hazai szakemberek bátrabban fognak majd e kényes, több szakmát átfogó témához, ha van előttük egy példa, amelynek a hibáit nem kell még egyszer elkövetni.



5. Gyógynövények

5.1. Ánizs, Pimpinella anisum L., Anise seed

A szárított magok gyakran használatosak az étvágy növelésére és emésztőnedvek elválasztásának serkentésére. Éppen ezért a rossz étvágyú és/vagy emésztési rendellenességekre, például kólikára hajlamos lovak takarmányának fontos kiegészítője.
Másrészről ismert, hogy ösztrogenikus hatása is van, ami alkalmassá teszi, hogy a kancák ivarzási ciklusát kiegyenlítetté tegye. Olyan lovaknál, amelyek krónikus tüdőproblémákkal küzdenek, szintén kiváló köptető és nyálkaoldó hatása miatt. (Vandergrift 1998).
Az ország déli részein eredményesen termeszthető. (Bernáth 2000).

Anise seed

Active constituents


The active constituents in anise, particularly the terpenoid anethole, are contained in its volatile oil. The volatile oil gives the plant a delightful flavor and has been combined with other less pleasant tasting medicinal herbs to offset their taste. The oil is also antispasmodic, helping to relieve intestinal gas and spasmodic coughs.3 Anise has been combined with cathartic laxatives to help reduce the spasmodic cramping they can cause.4 It may also have modest antiparasitic actions and has been recommended by some practitioners to treat mild intestinal parasite infections.5 Anethole has been documented to have phytoestrogen activity in test tubes and animals;6 the relevance of this to humans is unknown. No clinical trials have been conducted to support any of these uses, though anise is approved for use by the German Commission E for relieving coughs and indigestion.7


How much is usually taken?

Three grams (1/2 tsp) of the seeds can be used three times per day to treat indigestion. To make a tea, boil 2 to 3 grams (1/2 tsp) of crushed seeds in 250 ml (1 cup) of water for ten to fifteen minutes, keeping the pot covered. Three cups of this tea can be drunk per day. It has been recommended to combine approximately 0.5 ml anise volatile oil with 4 oz (120 ml) tincture of anise and then take 10 to 30 drops (1/2 to 1.5 ml) of this mixture three times daily for coughs.8 The volatile oil can also be inhaled (by placing it in a vaporizer or in a steaming bowl of water) to help relieve a cough.9


Editor: POINTERNET, Source: V I T A C O S T


5.2. Réti legyezőfű, Spiraea ulmaria, Meadowsweet

A leggyakrabban köhögésre, meghűlésre, bronchitisre és emésztési problémákra használják a bakszakállt.
Érzéstelenítő hatása miatt kisebb fájdalmak esetén segít az izületi gyulladásban szenvedő lovak kezelésekor. (Duffi-Salmon 1998).
Egyébként a szalicilsav tartalma miatt, ami az aszpirin hatóanyaga, gyógynövény-aszpirinnek is nevezik. Összehúzó hatása miatt kiválóan alkalmazható fekélyek kezelésekor, főleg ha azt szintetikus gyógyszerek, például phenylbutazon idézi elő. (Vandergrift 1998).

Meadowsweet

Active constituents


While the flowers are high in flavonoids, the primary constituents in meadowsweet are the salicylates, including salicin, salicylaldehyde, and methyl salicylate.2 In the digestive tract, these compounds are oxidized into salicylic acid, a substance that is closely related to aspirin (acetylsalicylic acid). While not as potent as willow, which has a higher salicin content, the salicylates in meadowsweet may give it a mild anti-inflammatory effect and ability to reduce fevers during a cold or flu. However, this role is only based on historical use and knowledge of the chemistry of meadowsweet’s constituents, and to date, no human trials have examined the therapeutic potential of meadowsweet.


How much is usually taken?

The German Commission E monograph recommends 2.5–3.5 grams of the flower or 4–5 grams of the herb—often in a tea or infusion—per day.3 Unfortunately, to achieve an aspirin-like effect, one would realistically need to consume about 50–60 grams of meadowsweet daily. This means that willow bark extracts standardized to salicin are a far more practical as a potential herbal substitute for aspirin for minor aches and pains or mild fevers. Tinctures, 2–4 ml three times per day, may alternatively be used.


Editor: POINTERNET, Source: V I T A C O S T


5.3. Bojtorján, Arctium lappa L., Burdock

Elsősorban akkor használják, ha a vérben megjelenő toxikus anyagok bőrkiütést, ekcémát okoznak, és a bojtorján "belülről" tisztítva a szervezetet, eltűntei a tünetek okát. Ezzel együtt segíti máj és vese működését. Jó étrendi hatása is van. Ezen kívül izületi gyulladásra és
Patty Duffi-Salmon (1998) herbalista szerint a vértisztító hatás mellé a bojtorjánnak csíraölő és vizelethajtó hatása is párosul. Az a véleménye, hogy izületi gyulladásban szenvedő lovak kezelésekor nagyon fontos a keverékben egy vértisztító hatású gyógynövényt felhasználni, mint amilyen a bojtorján is. Ezen kívül nagyon fontos, hogy mindig keverékeket használjunk, hiszen az egyes növények között szinergizmus lép fel, sőt az egyes hatóanyagok között is. Egy másik figyelemre méltó tanácsa a szakembernek, hogy ne csak egy tünetet kezeljünk a lónál, hanem az egész állati szervezetre kiterjedő hatású keveréket alkossunk a gyógynövényekből. Izületi gyulladásban szenvedő lovak esetén a vértisztító hatású gyógynövény mellé egy májvédő és májregeneráló illetve egy fájdalomcsillapító hatású növényt is kever.
Vandergrift (1998) szerint a bojtorján gyökere a gyomorkeserűhöz hasonlóan segíti az emésztést, és egyetért abban, hogy stimulálja a májfunkciókat. Különösen hasznos olyan lovaknál, amelyek gyengén hasznosítják a takarmányt, és/vagy nincs étvágyuk.
Magyarországon a gyökereket gyűjtik. (Bernáth 2000).

Burdock

Active constituents


Burdock root contains high amounts of inulin and mucilage. This may explain its soothing effects on the gastrointestinal tract. Bitter constituents in the root may also explain the traditional use of burdock to improve digestion. Additionally, burdock has been shown to reduce liver damage in animal studies.4 This has not been confirmed in human studies, however. It also contains polyacetylenes that have demonstrated anti-microbial activity.5 Even though test tube and animal studies have indicated some anti-tumor activity in burdock root, these results have not been duplicated in human studies.6 Several animal and test tubes studies have also suggested an anti-inflammatory effect of unknown compounds in burdock root or seeds, including an ability to inhibit the potent inflammation-causing chemical platelet activating factor.7 8


How much is usually taken?

Traditional herbalists recommend 2–4 ml of burdock root tincture per day.9 For the dried root preparation in capsule form, some herbalists recommend 1–2 grams three times per day. Many herbal preparations combine burdock root with other alterative “blood cleansing” herbs, such as yellow dock, red clover, or cleavers.


Editor: POINTERNET, Source: V I T A C O S T


5.4. Borsosmenta, Mentha piperita, Peppermint

A Glen farm szerint a borsosmenta levele nyugtató hatású és enyhíti a köhögést. Több termékükben használják a növényt.
A "Breeders Helper" a tenyészállatok ösztrogenikus aktivitását fokozza, és segít megőrizni a fertilitást a kancákban. Vemhesség ideje alatt tilos etetni. Gyógynövényei: borsosmenta, görögszéna, lóhere, málnalevél.
Egyéb hatása is van a borsosmentának: természetes féregűző gyógynövény-keverék alkotója. A készítmény borsosmentát, köménymagot, izsópot, rutát, fokhagymát, kakukkfüvet és fekete ürmöt tartalmaz. Mint minden ilyen féregűző esetében igaz, hogy naponta kell az abrakba tenni egy hétig, majd a következő hat héten át szünetet tartani. Vemhes kancáknak nem adható. (Naturally Equine 2004).
Természetes előfordulása nem ismert, de hazánkban termesztése megoldott. (Bernáth 2000).

Peppermint

Active constituents

Peppermint leaves yield approximately 0.1–1.0% volatile oil which is composed primarily of menthol (29–48%) and menthone (20–31%).2 Peppermint oil is classified as a carminative (prevents and relieves intestinal gas).3 It may also relieve spasms in the intestinal tract. Peppermint oil or peppermint tea is often used to treat gas and indigestion.

Three double-blind trials found that enteric-coated peppermint oil reduced the pain associated with intestinal spasms, commonly experienced in irritable bowel syndrome (IBS).4 5 6 However, another trial found no effect of peppermint on IBS.7 A double-blind trial found that an enteric-coated combination of peppermint and caraway oils was superior to a placebo for people with gastrointestinal complaints including IBS.8 A combination of peppermint, caraway seeds, and two other carminative herbs (fennel seeds and wormwood) was reported to be effective for gastrointestinal complaints including IBS in another double-blind study.9

A tea of peppermint is a traditional therapy for colic in infants but has never been investigated in a human trial. Peppermint should be used cautiously in infants (see side effects below).

Peppermint oil’s relaxing action also extends to topical use. When applied topically, it acts as an analgesic and reduces pain.10 A trial of topical peppermint oil applied to the temples of healthy volunteers (with or without eucalyptus oil) found that peppermint oil had a muscle-relaxing action and it decreased tension.11 Topical peppermint oil alone reduced pain in people with tension headaches as well.


How much is usually taken?

For internal use, a tea can be made by pouring 1 cup (250 ml ) of boiling water over 1 heaped teaspoon (5 grams) of the dried leaves and steeping for five to ten minutes. Three to four cups (750–1000 ml) daily between meals can be taken to relieve stomach and gastrointestinal complaints.12 Peppermint leaf tablets and capsules, 3–6 grams per day, can be taken. For treatment of irritable bowel syndrome, 1–2 enteric-coated capsules containing 0.2 ml of peppermint oil taken two to three times per day is recommended.

For headaches, a combination of peppermint oil and eucalyptus oil diluted with base oil can be applied to the temples at the onset of the headache and every hour after that or until symptom relief is noted.


Editor: POINTERNET, Source: V I T A C O S T


5.5. Citromfű, Melissa officinalis L., Lemon Balm

A citromfű nyugtatja és segíti az emésztőrendszert, és kiváló általános nyugtató hatással is rendelkezik. Emiatt gyakran szerepel a lovaknak készült nyugtató keverékekben a kamillával kombinálva. (Vandergrift 1998).
Csökkenti a gázképződést, és magas ásványi anyag tartalma is értékessé teszi a szervezet számára. A gyomorra és a belekre kifejtett csillapító, nyugtató hatása miatt nagyon hasznos kólikára hajlamos lovak takarmányának kiegészítőjévé tenni.

Hazánkban a Dunántúl délkeleti részén szórványosan, ősi kultúrnövényként előfordul. Emellett évtizedek óta termesztik is. (Bernáth 2000).

Lemon Balm

Active constituents

The terpenes, part of the pleasant smelling volatile oil from lemon balm, are thought to produce this herb’s relaxing and gas-relieving (carminative) effects. Flavonoids, phenolic acids, and other compounds appear to be responsible for lemon balm’s anti-herpes and thyroid-regulating actions. Test tube studies have found that lemon balm blocks attachment of antibodies to the thyroid cells that cause Grave’s disease (hyperthyroidism).2 The brain’s signal to the thyroid (thyroid-stimulating hormone or TSH) is also blocked from further stimulating the excessively active thyroid gland in this disease. However, clinical trials proving lemon balm’s effectiveness in treating Grave’s disease are lacking.

One small preliminary trial studying sleep quality compared the effect of a combination product containing an extract of lemon balm (Melissa officinalis) and an extract of valerian root with that of the sleeping drug triazolam (Halcion®). The effectiveness of the herbal combination was similar to that of Halcion, as determined by the ability to fall asleep and the quality of sleep.3 Another trial also found that the same combination of valerian and lemon balm, taken over a two-week period, is effective in improving quality of sleep.4

According to double-blind research, topical use of a concentrated lemon balm extract speeds healing time of herpes simplex virus sores (cold sores) on the mouth.5 6

How much is usually taken?

The German Commission E monograph suggests 1.5–4.5 grams of lemon balm in a tea several times daily.7 The herb can be steeped for ten to fifteen minutes in 150 ml of boiling water to make the tea. Tincture can also be used at 2–3 ml three times per day. Concentrated extracts, 160–200 mg 30 minutes to one hour before bed, are sometimes recommended for insomnia. Highly concentrated topical extract ointments for herpes can be applied three to four times per day to lesions.

Lemon balm is frequently combined with other medicinal plants. For example, peppermint and lemon balm together are effective for calming upset stomach. Valerian is often combined with lemon balm for insomnia. Bugleweed(Lycopus virginicus) and lemon balm have been used together for Graves’ disease.

Editor: POINTERNET, Source: V I T A C O S T


5.6. Csalán, Urtica dioica L., Nettle

A csalán remek száraztakarmány a lovaknak, mivel igen gazdag a különféle ásványi anyagokban és természetes fehérjeforrásként is szolgál.
Belsőleg használandó szőrápoló, ha a csalán levéből egy csészényit a magjaival összekeverve a ló abrakjába teszünk. (Massingham 2002).
Noha gyomként ismerik sokan, mégis hihetetlen gyógyászati és tápláló hatással rendelkezik. Mivel vasban, kálciumban, káliumban, C-vitaminban igen gazdag, ezért kiváló tonik készíthető belőle, amely erősíti az immunrendszert, és hatékonyabbá teszi a vas felszívódását.
A tejelválasztást is segíti, így nyugodtan adható csikós, tehát szoptató kancáknak. Továbbá a napi abrak kiegészítője lehet sánta, izületi gyulladásban szenvedő lovaknál éppúgy, mint a leromlott kondíciójú, anémiás lovaknak. (Stablemade 2004).
A csalánt magas nátriumtartalma miatt és a vérkeringésre kifejtett stimuláló, serkentő hatása miatt ajánlják olyan lovaknak, amelyek sok erőt igénylő, és a stresszes állapotot fokozó versenyeken vesznek részt. Gyenge vérkeringést stimuláló hatása miatt izületi gyulladásra és sántaságra is kiváló. (Vandergrift 1998).

Nettle

Active constituents

There has been a great deal of controversy regarding the identity of nettle’s active constituents. Currently, it is thought that polysaccharides (complex sugars) and lectins are probably the active constituents. Test tube studies suggest the leaf has anti-inflammatory actions. This is thought to be caused by nettle preventing the body from making inflammatory chemicals known as prostaglandins.1 Nettle’s root affects hormones and proteins that carry sex hormones (such as testosterone or estrogen) in the human body. This may explain why it helps benign prostatic hyperplasia (BPH).2 Although less frequently used alone like saw palmetto or pygeum, some limited clinical trials suggest benefit of nettle root extract for men with milder forms of BPH.3

A preliminary trial reported that capsules made from freeze-dried leaves reduced sneezing and itching in people with hay fever.4 Further studies are needed to confirm this finding, however.

The historical practice of intentionally applying nettle topically with the intent of causing stings to relieve arthritis has been assessed by a questionnaire in modern times.5 The results found intentional nettle stings safe, except for a sometimes painful, sometimes numb rash that lasts 6–24 hours. Additional trials are required to determine if this practice is therapeutically effective.

How much is usually taken?

During the allergy season, two to three 300 mg nettle leaf capsules or tablets or 2–4 ml tincture can be taken three times per day. For BPH, 120 mg of a concentrated root extract in capsules can be taken two times per day.6 Many products for BPH will combine nettle root with saw palmetto or pygeum extracts. Intentional stinging with nettles should only be undertaken after consultation with a physician knowledgeable in botanical medicine.

Editor: POINTERNET, Source: V I T A C O S T


5.7. Csipkebogyó (Gyepűrózsa), Rosa canina, Rosehips


5.8. Édesgyökér, Glycyrrhiza glabra L., Licourice root

Licourice

Active constituents

The two major constituents of licorice are glycyrrhizin and flavonoids. According to test tube studies, glycyrrhizin has anti-inflammatory actions and may inhibit the breakdown of the cortisol produced by the body.1 2 Licorice may also have antiviral properties, although this has not been proven in human pharmacological studies. Licorice flavonoids, as well as the closely related chalcones, help heal digestive tract cells. They are also potent antioxidants and work to protect liver cells. In test tubes, the flavonoids have been shown to kill Helicobacter pylori, the bacteria that causes most ulcers and stomach inflammation.3 However, it is unclear whether this action applies to the use of oral licorice for the treatment of ulcers in humans.

An extract of licorice, called liquiritin, has been used as a treatment for melasma, a pigmentation disorder of the skin. In a preliminary trial,4 topical application of liquiritin cream twice daily for four weeks led to a 70% improvement, compared to only 20% improvement in the placebo group.

A preliminary trial found that while the acid-blocking drug cimetidine (Tagamet®) led to quicker symptom relief, chewable deglycyrrhizinated licorice (DGL) tablets were just as effective at healing and maintaining the healing of stomach ulcers.5 Chewable DGL may also be helpful in treating ulcers of the duodenum, the first part of the small intestine.6 Capsules of DGL may not work for ulcers, however, as DGL must mix with saliva to be activated.7 One preliminary human trial has found DGL used as a mouthwash was effective in quickening the healing of canker sores.8

How much is usually taken?

There are two types of licorice, “standard” licorice and “de-glycyrrhizinated” licorice (DGL). Each type is suitable for different conditions. The standard licorice containing glycyrrhizin should be used for respiratory infections, chronic fatigue syndrome or herpes (topical). Licorice root in capsules, 5–6 grams per day, can be used. Concentrated extracts, 250–500 mg three times per day, are another option. Alternatively, a tea can be made by boiling 1/2 ounce (14 grams) of root in 1 pint (500 ml) of water for fifteen minutes, then drinking two to three cups (500–750 ml) per day. Long-term internal use (more than two to three weeks) of high amounts (over 10 grams per day) of glycyrrhizin-containing products should be attempted only under the supervision of a doctor. Licorice creams or gels can be applied directly to herpes sores three to four times per day.

DGL is prepared without the glycyrrhizin in order to circumvent potential safety problems (see below), and is used for conditions of the digestive tract, such as ulcers. For best results, one 200–300 mg tablet is chewed three times per day before meals and before bed.9 For canker sores, 200 mg of DGL powder can be mixed with 200 ml warm water, swished in the mouth for three minutes, and then expelled. This may be repeated three or four times per day.

Editor: POINTERNET, Source: V I T A C O S T


5.9. Fehér fűz, Salix alba L., White willow

White willow

Active constituents

The glycoside salicin, from which the body can split off salicylic acid, is thought to be the source of the anti-inflammatory and pain-relieving actions of willow.3 The analgesic actions of willow are typically slow to develop but may last longer than the effects of standard aspirin products. One trial has found that a combination herbal product including 100 mg willow bark taken for two months improved functioning via pain relief in people with osteoarthritis.4 Another trial found that 1360 mg of willow bark extract per day (delivering 240 mg of salicin) for two weeks was somewhat effective in treating pain associated with knee and/or hip osteoarthritis.5 Use of high amounts of willow bark extract may also help people with low back pain. One four-week trial found 240 mg of salicin from a willow extract was effective in reducing exacerbations of low back pain.6

How much is usually taken?

Willow extracts standardized for salicin content are available. The commonly recommended intake of salicin has been 60–120 mg per day.7 However, newer studies suggest a higher salicin intake of 240 mg per day may be more effective for treating pain.8 A willow tea can be prepared from 1/4–1/2 teaspoon (1–2 grams) of bark boiled in about 7 ounces (200 ml) of water for ten minutes. Five or more cups (1250 ml) of this tea can be drunk per day. Tincture, 1–1 1/2 teaspoons (5–8 ml) three times per day, is also occasionally used.

Editor: POINTERNET, Source: V I T A C O S T


5.10. Fodormenta, Mentha spicata var. crispata, Mint


5.11. Fokhagyma, Allium sativum L., Garlic

Garlic

Active constituents

The sulfur compound allicin, produced by crushing or chewing fresh garlic or by taking powdered garlic products with allicin potential, in turn produces other sulfur compounds: ajoene, allyl sulfides, and vinyldithiins.1 Aged garlic products lack allicin, but may have activity due to the presence of S-allylcysteine.

Many publications have shown that garlic supports the cardiovascular system. While earlier trials suggest it may mildly lower cholesterol and triglyceride levels in the blood,2 3 4 more recent trials found garlic to have minimal success in lowering cholesterol and triglycerides.5 6 7 Garlic also inhibits platelet stickiness (aggregation) and increases fibrinolysis,8 which results in a slowing of blood coagulation. It is mildly antihypertensive9 and has antioxidant activity.10

Garlic’s cardiovascular protective effects were illustrated in a four-year clinical trial on people 50–80 years old with atherosclerosis.11 It was found that consumption of 900 mg of a standardized garlic supplement reduced arterial plaque formation by 5–18%. The benefits were most notable in women.

In test tube studies garlic has been found to have antibacterial, antiviral, and antifungal activity.12 However, these actions are less clear in humans and do not suggest that garlic is a substitute for antibiotics or antifungal medications.

Human population studies suggest that eating garlic regularly reduces the risk of esophageal, stomach, and colon cancer.13 14 This may be partly due to garlic’s ability to reduce the formation of carcinogenic compounds.

How much is usually taken?

People who wish to consume garlic and have no aversion to its odor can chew from one to two whole cloves of raw garlic daily. For those who prefer it with less odor, enteric-coated tablets or capsules with approximately 1.3% allin are available. Clinical trials have used 600–900 mg (delivering approximately 5,000–6,000 mcg of allicin potential) per day in two or three divided amounts.15 16 Aged-garlic extracts have been studied in amounts ranging from 2.4–7.2 grams per day.

Editor: POINTERNET, Source: V I T A C O S T


5.12. Galagonya, Crataegus spp., Hawthorn berry

Hawthorn berry

Active constituents

The leaves, flowers, and berries of hawthorn contain a variety of bioflavonoids that appear to be primarily responsible for the cardiac actions of the plant. Flavonoids found in hawthorn include oligomeric procyanidins (OPCs), vitexin, vitexin 4’-O-rhamnoside, quercetin, and hyperoside. These compounds are often standardized in leaf and flower extracts, which are widely used in Europe.

Hawthorn is thought to exert many beneficial effects on the heart and blood vessels. These include improved coronary artery blood flow and strengthening of the contractions of the heart muscle.1 Hawthorn may also improve circulation to the extremities by lowering the resistance to blood flow in peripheral blood vessels.2 The bioflavonoids in hawthorn are potent antioxidants.3 Hawthorn extracts may mildly lower blood pressure in some people with high blood pressure but should not be thought of as a substitute for cardiac medications for this condition.

Clinical trials have confirmed that hawthorn leaf and flower extracts are beneficial for people with stage II (early-stage) congestive heart failure.4 5 6 7 8 People with congestive heart failure taking 160–900 mg of hawthorn extract per day for eight weeks showed improved quality of life including greater ability to exercise without shortness of breath and exhaustion. Congestive heart failure is a serious medical condition that requires expert management rather than self-treatment. One study has shown that hawthorn leaf and flower extract may also help those with stable angina.9

How much is usually taken?

Extracts of the leaves and flowers are most commonly used in modern herbal medicine. Hawthorn extracts standardized for total bioflavonoid content (usually 2.2%) or oligomeric procyanidins (usually 18.75%) are often suggested. Many doctors recommend 80–300 mg of the herbal extract in capsules or tablets two to three times per day.10 If traditional berry preparations are used, the recommendation is at least 4–5 grams per day or a tincture of 4–5 ml three times daily. However, this form has not been clinically studied. Hawthorn is slow acting and may take one to two months for maximum effects to be seen. However, it appears to be safe and should be considered a long-term therapy.


Editor: POINTERNET, Source: V I T A C O S T


5.13. Galaj fajok, Galium spp., Cleavers

Cleavers

Active constituents

Galiosin, an anthraquinone glycoside, other glycosides, tannins, and flavonoids may be the major constituents of cleavers. Little research has been conducted on this plant, but preliminary lab experiments suggest it may have antispasmodic activity.2

How much is usually taken?

Cleavers tincture and tea are most widely recommended by herbal practitioners. Tincture (1/2–1 teaspoon or 3–5 ml) can be taken three times per day. Tea is made by steeping 2–3 teaspoons (10–15 grams) of the herb in 1 cup (250 ml) of hot water for ten to fifteen minutes. People can drink three or more cups per day.

Editor: POINTERNET, Source: V I T A C O S T


5.14. Páfrányfenyő, Ginkgo biloba L., Gingko

Gingko

Active constituents

The medical benefits of Ginkgo biloba extract (GBE) are attributed primarily to two groups of active constituents: the ginkgo flavone glycosides and the terpene lactones. Ginkgo flavone glycosides, which typically make up approximately 24% of the extract, are primarily responsible for GBE’s antioxidant activity and may mildly inhibit platelet aggregation (stickiness). These two actions may help GBE prevent circulatory diseases, such as atherosclerosis, and support the brain and central nervous system.1 In addition to the cardiovascular system, GBE’s antioxidant action may also extend to the brain and retina of the eye.2 Preliminary trials have suggested potential benefit for people with macular degeneration3 and diabetic retinopathy.4 The terpene lactones found in GBE, known as ginkgolides and bilobalide, typically make up approximately 6% of the extract. They are associated with increasing circulation to the brain and other parts of the body and may exert a protective action on nerve cells.5 GBE regulates the tone and elasticity of blood vessels,6 making circulation more efficient.7

Ginkgo is also well-known for its effect on memory and thinking (cognitive function). It may enhance cognitive performance in healthy older adults,8 in people with age-related cognitive decline, and in people with Alzheimer’s disease.

How much is usually taken?

Most clinical trials have used between 120 and 240 mg of GBE (standardized to contain 6% terpene lactones and 24% flavone glycosides) per day, generally divided into two or three portions.9 The higher amount (240 mg per day) has been used in some people with mild-to-moderate Alzheimer’s disease, age-related cognitive decline, intermittent claudication, and resistant depression. GBE may need to be taken for eight to twelve weeks before desired actions such as cognitive improvement are noticed. Although nonstandardized Ginkgo biloba leaf and tinctures are available, there is no well-established amount or use for these forms.

Editor: POINTERNET, Source: V I T A C O S T


5.15. Görögszéna, Trigonella foenum-graecum L., Fenugreek

Fenugreek

Active constituents

Fenugreek seeds contain alkaloids (mainly trigonelline) and protein high in lysine and L-tryptophan. Its steroidal saponins (diosgenin, yamogenin, tigogenin, and neotigogenin) and mucilaginous fiber are thought to account for many of the beneficial effects of fenugreek. The steroidal saponins are thought to inhibit cholesterol absorption and synthesis,2 while the fiber may help lower blood sugar levels.3 One human study found that fenugreek can help lower cholesterol and blood sugar levels in people with moderate atherosclerosis and non-insulin-dependent (type 2) diabetes.4 Preliminary and double-blind trials have found that fenugreek helps improve blood sugar control in patients with insulin-dependent (type 1) and non-insulin-dependent (type 2) diabetes.5 6 7 Double-blind trials have shown that fenugreek lowers elevated cholesterol and triglyceride levels in the blood,8 9 This has also been found in a controlled clinical trial with diabetic patients with elevated cholesterol.10 Generally, fenugreek does not lower HDL (“good”) cholesterol levels.

How much is usually taken?

Due to the somewhat bitter taste of fenugreek seeds, de-bitterized seeds or encapsulated products are preferred. The German Commission E monograph recommends a daily intake of 6 grams.11 The typical range of intake for diabetes or cholesterol-lowering is 5–30 grams with each meal or 15–90 grams all at once with one meal. As a tincture, 3–4 ml of fenugreek can be taken up to three times per day.


Editor: POINTERNET, Source: V I T A C O S T


5.16. Házi len, Linum usitatissimum L., Linseed

Flaxseed Oil, Linseed Oil

What does it do?

Like most vegetable oils, flaxseed oil contains linoleic acid, an essential fatty acid needed for survival. But unlike most oils, it also contains significant amounts of another essential fatty acid, alpha linolenic acid (ALA).

ALA is an omega-3 fatty acid. To a limited extent, the body turns ALA into eicosapentaenoic acid (EPA)—an omega-3 fatty acid found in fish oil—which in turn converts to beneficial prostaglandins. (Prostaglandins are hormone-like substances made in many parts of the body rather than coming from one organ, as most hormones do.)

While fish oil has been shown to have anti-inflammatory activity, an anti-inflammatory effect of flaxseed oil has not been demonstrated conclusively. Some doctors have argued that, because ALA can be converted to EPA and DHA (the fatty acids found in fish oil), flaxseed oil should be useful for the same conditions as fish oil. However, the conversion of ALA to EPA and DHA is limited, so that argument may turn out to be incorrect. For example, while numerous studies have shown that fish oils are beneficial for rheumatoid arthritis, flaxseed oil failed to work for this condition in the only known trial.1 In 1994, a diet purportedly high in ALA was successful in preventing heart disease,2 but this study altered many dietary factors, so ALA may not have been solely responsible for the outcome.3 Flaxseed oil does not appear to be a good replacement for fish oil for people with elevated triglycerides.4 5 ALA does not reduce excess platelet aggregation ("sticky platelets"), another risk factor for heart disease, the way fish oil does.6 However, flaxseed oil may help lower cholesterol,7 and research specific to flaxseed oil indicates that it may also lower blood pressure.8

How much is usually taken?

Although it is not suitable for cooking, flaxseed oil (unlike fish oil) can be used in salads. Some doctors recommend that people use 1 tablespoon (15 ml) of flaxseed oil per day as a supplement in salads or on vegetables to ensure a supply of essential fatty acids. Some conversion of ALA to EPA does occur,9 and this conversion can be increased by restricting the intake of other vegetable oils.10

For those who wish to replace fish oil with flaxseed oil, research suggests taking up to ten times as much ALA as EPA.11 Typically, this means 7.2 grams of flaxseed oil equals 1 gram of fish oil. However, even if taken in such high amounts, flaxseed oil may not have the same effects as fish oil. But, flaxseed oil will not cause a fishy-smelling burp (a possible side effect of fish oil).

Editor: POINTERNET, Source: V I T A C O S T


5.17. Kasvirág, Echinacea spp., Purple coneflower

Echinacea

Active constituents

Echinacea is thought to support the immune system by activating white blood cells.1 Three major groups of constituents may work together to increase the production and activity of white blood cells (lymphocytes and macrophages), including alkylamides/polyacetylenes, caffeic acid derivatives, and polysaccharides. More studies are needed to determine if and how echinacea stimulates the immune system in humans.

Echinacea may also increase production of interferon, an important part of the body’s response to viral infections.2 Several double-blind studies have confirmed the benefit of echinacea for treating colds and flu.3 4 5 6 7 Recent studies have suggested that echinacea may not be effective for the prevention of colds and flu and should be reserved for use at the onset of these conditions.8 9 In terms of other types of infections, research in Germany using injectable forms or an oral preparation of the herb along with a medicated cream (econazole nitrate) reduced the recurrence of vaginal yeast infections as compared to women given the cream alone.10

How much is usually taken?

At the onset of a cold or flu, 3–4 ml of echinacea in a liquid preparation or 300 mg of a powdered form in capsule or tablet, can be taken every two hours for the first day of illness, then three times per day for a total of 7 to 10 days.11

Editor: POINTERNET, Source: V I T A C O S T


5.18. Komló, Humulus lupulus L., Hops

Hops

Active constituents

Hops are high in bitter substances. The two primary bitter constituents are known as humulone and lupulone.3 These are thought to be responsible for the appetite-stimulating properties of hops. Hops also contain about 1–3% volatile oils. Hops have been shown to have mild sedative properties, although the mechanism is unclear.4 Some herbal preparations for insomnia combine hops with more potent sedative herbs, such as valerian. Hops also contain phytoestrogens that bind estrogen receptors in test tube studies but are thought to have only mild estrogen-like actions.5

How much is usually taken?

The German Commission E monograph recommends a single application of 500 mg of dried herb for anxiety or insomnia.6 The dried fruits can be made into a tea by pouring 1 cup (250 ml) of boiling water over 1–2 teaspoons (5–10 grams) of the fruit. Steep for ten to fifteen minutes before drinking. Tinctures, 1/4–1/2 teaspoon (1–2 ml) two or three times per day, can also be used. As mentioned above, many herbal preparations use hops in combination with herbal sedatives, including valerian, passion flower, and scullcap.

Editor: POINTERNET, Source: V I T A C O S T


5.19. Körömvirág, Calendula officinalis, Marigold

Calendula

Active constituents

Flavonoids, found in high amounts in calendula, are thought to account for much of its anti-inflammatory activity.2 Other potentially important constituents include the triterpene saponins3 and carotenoids.

Investigations into anticancer and antiviral actions of calendula are continuing. At this time, insufficient evidence exists to recommend the use of calendula for cancer. Nevertheless, test tube studies have found antiviral activity for calendula.4 5 The constituents responsible for these actions are not clear, however, and the relevance of these actions for human health care has not been established.

How much is usually taken?

A tea of calendula can be made by pouring 1 cup (250 ml) of boiling water over 1–2 teaspoons (5–10 grams) of the flowers; the tea is then steeped, covered for ten to fifteen minutes, strained, and drunk.6 At least 3 cups of tea are recommended per day. Tincture is similarly used three times a day, at 1/4–1/2 teaspoon (1–2 ml) each time. The tincture can be taken in water or tea. In addition, prepared ointments can be used topically for skin problems, although wet dressings made by dipping a cloth into the cooled tea are also effective. Topical treatment for eye conditions is not recommended, as absolute sterility must be maintained.

Editor: POINTERNET, Source: V I T A C O S T


5.20. Közönséges aranyvessző, Solidago virga-aurea, Goldenrod


5.21. Málna, Rubus idaeus, Raspberry

Raspberry

Active constituents

Raspberry leaves are high in tannins and like its relative, blackberry, may relieve acute diarrhea.2 The constituents that affect the smooth muscles, such as in the uterus, have not yet been clearly identified. The German Commission E monograph has concluded there is insufficient proof to recommend red raspberry in modern herbal medicine.3

How much is usually taken?
Traditionally, raspberry leaf tea is prepared by pouring 1 cup (250 ml) boiling water over 1–2 teaspoons (5–10 grams) of the herb and steeping for ten to fifteen minutes. Up to 6 cups (1500 ml) per day may be necessary for acute problems such as diarrhea or sore throats due to a cold, while less (two to three cups [500–750 ml]) is used for preventive use during pregnancy. By itself, raspberry is usually not a sufficient treatment for diarrhea. Tincture, 3/4–1 teaspoon (4–8 ml) three times per day, may also be taken.

Editor: POINTERNET, Source: V I T A C O S T


5.22. Máriatövis, Silybum marianum, Milk thistle

Milk thistle

Active constituents

The dried fruit of milk thistle contain a flavonoid complex known as silymarin. This constituent is responsible for the medical benefits of the plant.1 Silymarin is made up of three parts: silibinin, silidianin, and silicristin. Silibinin is the most active and is largely responsible for the benefits attributed to silymarin.2

Milk thistle extract may protect the cells of the liver by blocking the entrance of harmful toxins and helping remove these toxins from the liver cells.3 4 As with other bioflavonoids, silymarin is a powerful antioxidant.5 Silymarin has also been shown to regenerate injured liver cells.6 Recent studies have shown that silymarin has the ability to block fibrosis, a process that contributes to the eventual development of cirrhosis in people with inflammatory liver conditions secondary to diseases such as alcohol abuse or hepatitis.7

Milk thistle extract is most commonly recommended to counteract the harmful actions of alcohol on the liver. Double-blind trials indicate that it helps the liver return to a healthy state once a person stops drinking.8 9 Some trials suggest it may improve quality of life and even life expectancy in people with liver cirrhosis.10 11 However, another trial found no effect in cirrhosis patients.12 Milk thistle alters bile makeup, thereby potentially reducing risk of gallstones.13 However, this needs to be verified by human clinical trials. Milk thistle extract has been shown to protect the liver from the potentially damaging effect of drugs used to treat schizophrenia and other forms of psychosis.14 However, one trial found that it did not protect the liver from the potentially harmful effects of the drug Cognex (tacrine hydrochloride) used to treat early-stage Alzheimer’s disease. 15

How much is usually taken?

For liver disease and impaired liver function, research suggests the use of 420–600 mg of silymarin per day from an herbal extract of milk thistle standardized to 80% silymarin content.16 According to research and clinical experience, improvement should be noted in about eight to twelve weeks. For people with chronic liver disease, milk thistle extract may be considered a long-term therapy.

For those who prefer, 12–15 grams of milk thistle dried fruits can be ground and eaten or made into a tea. This should not be considered therapeutic for conditions of the liver, however.

Editor: POINTERNET, Source: V I T A C O S T


5.23. Orvosi macskagyökér, Valeriana officinalis L., Valerian root

Valerian root

Active constituents

Valerian root contains many different constituents, including volatile oils that appear to contribute to the sedating properties of the herb. Central nervous system sedation is regulated by receptors in the brain known as GABA-A receptors. According to test tube studies, valerian may weakly bind to these receptors to exert a sedating action.1 This might explain why valerian may help some people deal with stress more effectively.2

Double-blind trials have found that valerian is an effective treatment for people with mild to moderately severe insomnia.3 4 Generally, valerian makes sleep more restful as well as making the transition to sleep easier, but does not tend to increase total time slept, according to these studies. Two trials have also found that a combination with lemon balm is effective in improving quality of sleep and in treating insomnia.5 6

How much is usually taken?

For insomnia, some doctors suggest 300–500 mg of a concentrated valerian root herbal extract (standardized to at least 0.5% volatile oils) in capsules or tablets 30 to 60 minutes before bedtime.7 Non-standardized dried root products, 1.5 to 2 grams 30 to 60 minutes before bedtime, may also be used. As an alcohol-based tincture, 5 ml can be taken before bedtime. Combination products with lemon balm, hops, passion flower, and scullcap can also be used.

Editor: POINTERNET, Source: V I T A C O S T


5.24. Orvosi székfű (Kamilla), Matricaria recutita, Chamomile

Chamomile

Active constituents

The flowers of chamomile contain 1–2% volatile oils including alpha-bisabolol, alpha-bisabolol oxides A & B, and matricin (usually converted to chamazulene).1 Other active constituents include the flavonoids apigenin, luteolin, and quercetin. These active ingredients contribute to chamomile’s anti-inflammatory, antispasmodic, and smooth-muscle relaxing action, particularly in the gastrointestinal tract.2 3 4 5

Topical applications of chamomile have been shown to be moderately effective in the treatment of eczema.6 7 One double-blind trial found it to be about 60% as effective as 0.25% hydrocortisone cream.8 Topical use of chamomile ointment was also found to successfully treat mild stasis ulcers bed sores in elderly bedridden patients.9

How much is usually taken?

Chamomile is often taken three to four times daily between meals10 as a tea. Common alternatives are to use 2–3 grams of the herb in tablet or capsule form or 4–6 ml of tincture three times per day between meals. Standardized extracts containing 1% apigenin and 0.5% volatile oils may also be used. One to two capsules containing 300–400 mg of extract may be taken three times daily. Topical creams or ointments can be applied to the affected area three to four times daily.

Editor: POINTERNET, Source: V I T A C O S T


5.25. Orvosi ziliz, Althaea officinalis L., Marshmallow

Marshmallow

Active constituents

Mucilage, made up of large carbohydrate (sugar) molecules, is thought to be the active constituent in marshmallow. This smooth, slippery substance is believed to soothe and protect irritated mucous membranes. Marshmallow has primarily been used as a traditional herbal soothing agent for conditions of the respiratory and digestive tracts.2

How much is usually taken?

The German Commission E monograph suggests 1 1/4 teaspoon (6 grams) of the root per day.3 Marshmallow can be made into a hot or cold water tea. Often 2–3 teaspoons (10–15 grams) of the root and/or leaves are used per cup (250 ml) of water. Generally, a full day’s amount is steeped overnight when making a cold water tea, 6–9 teaspoons (30–45 grams) per three cups (750 ml) of water, or for fifteen to twenty minutes in hot water. Drink three to five cups (750–1250 ml) a day. Since the plant is so gooey, it does not combine well with other plants. Nevertheless, it can be found in some herbal cough syrups. Herbal extracts in capsules and tablets providing 5–6 grams of marshmallow per day can also be used, or it may be taken as a tincture—1–3 teaspoons (5–15 ml) three times daily.

Editor: POINTERNET, Source: V I T A C O S T


5.26. Pongyola pitypang, Taraxacum officinale, Dandelion

Dandelion

Active constituents

The primary constituents responsible for dandelion’s action on the digestive system and liver are the bitter principles. Previously referred to as taraxacin, these constituents are sesquiterpene lactones of the eudesmanolide and germacranolide type, and are unique to dandelion.1 Dandelion is also a rich source of vitamins and minerals. The leaves have a high content of vitamin A as well as moderate amounts of vitamin D, vitamin C, various B vitamins, iron, silicon, magnesium, zinc, and manganese.2

An animal study found that at high amounts (2 grams per 2.2 pounds [1 kg] of body weight), the leaves possess diuretic effects comparable to the prescription diuretic furosemide (Lasix®).3 However, to date, these results have not been demonstrated in human clinical trials. Since edema, or water retention, may be a sign of a more serious disease, people should seek the guidance of a physician before using dandelion leaves for either of these conditions.

The bitter compounds in the leaves and root help stimulate digestion and are mild laxatives.4 These bitter principles also increase bile production in the gallbladder and bile flow from the liver.5 For this reason dandelion is recommended by some herbalists for people with sluggish liver function due to alcohol abuse or poor diet. The increase in bile flow may help improve fat (including cholesterol) metabolism in the body.

How much is usually taken?

As a general liver/gallbladder tonic and to stimulate digestion, 1/2–1 teaspoon (3–5 grams) of the dried root or 1–2 teaspoons (5–10 ml) of a tincture made from the root can be used three times per day.6 Some experts recommend the alcohol-based tincture because the bitter principles are more soluble in alcohol.7

As a mild diuretic or appetite stimulant, 1–2 teaspoons (4–10 grams) of dried leaves can be added to a 1 cup (250 ml) of boiling water and drunk as a decoction.8 Or, 1–2 teaspoons (5–10 ml) of fresh juice or 1/2–1 teaspoon (2–5 ml) of tincture made from the leaves can be used three times per day. Fresh dandelion leaves can be eaten as part of a salad.

Editor: POINTERNET, Source: V I T A C O S T


5.27. Rozmaring, Rosmarinus officinalis, Rosemary

Rosemary

Active constituents

A number of constituents have shown activity in the test tube. The volatile oil, including eucalyptol (cineole), is considered to have potent antibacterial effects4 and to relax smooth muscles in the lungs.5 Rosmarinic acid has antioxidant activity6 and another ingredient of rosemary, known as carnosol, inhibits cancer formation in animal studies.7 No human studies have confirmed rosemary’s use for these conditions.

How much is usually taken?

The German Commission E monograph suggests 3/4 to 1-1/4 tsp (4 to 6 grams) of rosemary leaf per day.8 A tea can be prepared by adding 2 teaspoons (10 grams) of herb to 1 cup (250 ml) boiling water and allowing it to steep in a covered container for 10 to 15 minutes. This tea can be taken several times per day. Rosemary tincture, 1/2 to 1 teaspoon (2 to 5 ml) three times per day, may also be used. The concentrated volatile oil should not be taken internally.

Editor: POINTERNET, Source: V I T A C O S T


5.28. Szöszös ökörfarkkóró, Verbascum phlomoides, Mullein

Mullein

Active constituents

Mullein contains approximately 3% mucilage and small amounts of saponins and tannins.3 The mucilaginous constituents are thought to be responsible for the soothing actions on mucous membranes. The saponins may be responsible for the expectorant actions of mullein.4 Human clinical trials are lacking to confirm the use of mullien for any condition, however.

How much is usually taken?

A tea of mullein is made by pouring 1 cup (250 ml) of boiling water over 1–2 teaspoons (5–10 grams) of dried leaves or flowers and steeping for ten to fifteen minutes. The tea can be drunk three to four times per day. For the tincture, 1/4–3/4 teaspoon (1–4 ml) is taken three to four times per day. As a dried product, 1/2–3/4 teaspoon (3–4 grams) is used three times per day.5 Mullein is sometimes combined with other demulcent or expectorant herbs when used to treat coughs and bronchial irritation. For ear infections, some doctors apply an oil extract directly in the ear. If the eardrum has ruptured, nothing should be put directly in the ear. Therefore, a qualified healthcare professional should always do an ear examination before mullein oil is placed in the ear.

Editor: POINTERNET, Source: V I T A C O S T


5.29. Vasfű, Verbena officinalis, Vervain

Vervain

Active constituents

The active constituents of vervain have not been thoroughly demonstrated. Glycosides, such as verbenalin and aucubin, and a volatile oil may all contribute to its activity.4 No human studies have documented the use of this herb for any condition.

How much is usually taken?

A tea of vervain leaves and flowers is prepared by adding 1–2 teaspoons (2–4 grams) to a pint (500 ml) of hot water which is left to steep, covered, for 10–15 minutes.5 Three cups (750 ml) per day are typically recommended by doctors. The taste of the tea is fairly disagreeable, therefore, most people prefer a tincture. Tincture, 1–2 teaspoons (5–10 ml) three times per day, is also suggested.6

Editor: POINTERNET, Source: V I T A C O S T


5.30. Csombormenta, Mentha pulegium, Penny-royal

Penny-royal

Active constituents

Like all mint family plants, pennyroyal owes much of its medicinal activity to the presence of a volatile oil. The primary component of this oil is known as pulegone. Pulegone is converted to menthofuran by the body. If large enough amounts of pulegone are consumed, the amount of menthofuran produced can seriously damage the liver and nervous system.3 Smaller amounts of the volatile oil contained in the whole plant appear to have mild, smooth, muscle-relaxing effects that might help explain the historical use of pennyroyal for indigestion, stomach cramps, and cough.4 No modern clinical trials have been completed to support these indications, and other herbs with soothing effects on the gastrointestinal tract, such as chamomile and peppermint, have a much greater history of safety than pennyroyal.

How much is usually taken?

For adults (excluding pregnant or nursing women, children, and people with liver or kidney disease), a tea of pennyroyal can be prepared by putting 1–2 teaspoons (5–10 grams) of the herb in 1 cup (250 ml) of boiling water and allowing it to steep for 10–15 minutes.5 Up to 2 cups (500 ml) per day can be drunk. Pennyroyal tincture can be mixed with a skin cream and applied topically to repel insects, though it is unknown whether this is effective due to a lack of scientific study. The tincture and volatile oil are not recommended for internal use.

Editor: POINTERNET, Source: V I T A C O S T


5.31. Aranyvessző (Solidago spp.), Golden Rod


Részletek:

Készítette: Márton Zsófia, Gödöllő 2004
(c) Copyright 2004 Sophia Marton

:


Vetőmagok ismertetése
1.7. Bíborhere, Trifolium incarnatum, Cow-grass
1.8. Felemáslevelű csenkesz, Festuca arundinacea, Fescue-grass
1.9Réti komócsin, Phleum pratense, Cat's-tail
1.10.1Réti perje, Poa pratensis, Blue-grass
1.10.2. Keskenylevelű réti perje, (Poa angustifolia)
1.11Réticsenkesz, Festuca pratensis, Meadow-fescue
1.12. Szudánifű, Sorghum sudanese, Sudan-grass
1.13. Vöröscsenkesz, Festuca rubra, Fescue-grass
1.14. Vöröshere, Trifolium pratense, big English clover
1.15. Francia perje, Arrhenatherum elatius, Onion-couch
1.16. Magyar rozsnok, Bromus inermis, Hungarian brome-grass
1.17. Sudár rozsnok, Bromus erectus, brome-grass
1.18. Óriás tippan, Agrostis gigantea, agrostis
1.19. Tarackos tippan, Agrostis stolonifera, agrostis
1.20. Szarvaskerep, Lotus corniculatus , bird's-foot trefoil
1.21. Taréjos cincor, Cynosurus cristatus , dog's-tail grass
1.22. Zöld pántlikafű, Phalaris arundinacea , canary-grass
1.23. Taréjos búzafű, (Agropyron pectinatum / cristatum)

Legelő keverék (egy célszerű változat , amely megvásárolható)
1.1. Angolperje, Lolium perenne, Rye-grass 35%
1.2. Csomós ebír,  Dactylis glomerata, Cocksfoot 7%
1.3. Fehérhere, Trifolium repens, Trifolium 5%
1.4. Lucerna, Medicago sativa, Alfalfa 8%
1.5. Nádképű csenkesz, Festuca arundiancea, Fescue 10%
1.6. Olaszperje, Lolium multiflorum, Rye-grass 35%
összesen 100%







Lovasbolt

Tudomány

Magyar és külföldi linkek, link gyüjtemények a világ lovaséletével kapcsolatban
Magyar Lótenyésztő és Lovas Szervezetek Szövetsége, Egyesületei és társult tagjai
Tenyészmének kereshető adatbázisa, (megye, település, fajta, cím, stb.)
Breyer horse model


Hirdessen itt! A szükséges információkat elolvashatja, ha erre a szövegre kattint.


A fenti dokumentummal kapcsolatos felelősség meghatározása











(c) Copyright 2002 International E-Trade Corporation


powered by Pointernet-DB Kft.


E-mail:pointernet@axelero.hu











Top 100 Best Websites