Alomtól a trágyáig, - vélemények, rendelkezések, vita, bírálat

A POINTERNET ezen az oldalon helyet szeretne biztosítani a lovak almozásával és a keletkezó szervestrágya kezelésével kapcsolatos ismereteknek, a témával kapcsolatos aktuális szabályozások ismertetésének. Áttekintjük a teljes munkafolyamatot.

Lehetőséget biztosítunk a témával kapcsolatos termékek, szerszámok stb. bemutatására.
A szervestrágyakezeléssel kapcsolatban az ideiglenes és tartós tárolás, kezelés, hasznosítás, és mezőgazdasági felhasználás lehetőségeit is ismertetjük.

Ha van véleménye, vagy tapasztalata a témával kapcsolatban, kérjük küldje meg nekünk elektronikus úton, vitatkozzon, bíráljon.

Szerkesztette: POINTERNET


Bevezető

Európa országaiban még nem egységes a témát érintő szabályozás és a mezőgazdasági gyakorlata sem. Magyarország az EU követelményeknél időnként szigorúbb előírásokat alkalmaz, máskor elmaradottabb helyzetben van, mivel a települési önkormányzatok némelyikénél még állatartási szabályzás sincs érvényben. (beláthatatlan következményei lennének, az elmaradott módszereknek a megszüntetésére tett intézkedéseknek a népszerűsége sok helyen kérdéses, a lakóépületek közelében lévő trágyatárolók áthelyezése ugyan műszakilag nem gond, ha van hely , de logisztikailag nem mindegy hogy ha valaki taligával hordja ki a trágyát akkor milyen távolságra kell tologatni )))

A lótartóknak és különösen a nagyobb lovardáknak amelyek 50 lónál több lóval rendelkeznek fel kell készülniük a rendelkezések betartására. (
27/2006. (II. 7.) Korm. rendelet a vizek mezőgazdasági eredetű nitrátszennyezéssel szembeni védelméről
lásd lent

Mivel sok olyan fogalom van amivel érdemes tisztában lenni, és a rendelkezések betartása sokféleképpen megközelíthető, tapasztalataink szerint hasznos ezeket az információkat összefogottan a lovasok és az intézkedésre jogosult szervek részére is megjeleníteni.

Néhány kérdés amit a lovat tartó természetes személyeknek és a lovas szervezeteknek érdemes figyelembe venni hogy saját helyzetüket megtudják határozni.
1. A ló elhelyezése milyen településen van névszerint, ( érdekes a településenkénti besorolás vízügyi szempontból)
2. Hány lovat tart, vagy tervez tartani
3. Az adott településnek van e rendelete az állattartásról
4. Az adott település rendezési terve hozott e valamilyen rendelkezést az istállók és a trágyatárolók elhelyezéséről
5. Milyen a telephelyen történő állattartási gyakorlat évekre visszamenőleg
6. A tervezett vagy már működő istálló és trágyatároló közelségében vannak e lakóépületek, ha igen akkor milyen távolságban
6. Milyenek a rendelkezésre álló területek talajviszonyai a trágyafelhasználás szempontjából
7. Milyenek a rendelkezésre álló területek vízügyi paraméterei (talajvíz legmagasabb szintje)
8. Az érvényben lévő rendelkezéseket ismeri e a lótartó? (ha nem akkor sürgősen pótolja a hiányosságokat)

A keletkező trágya és esetleg trágyalé szempontjából fontos kérdés az alkalmazott alom összetétele is, mert ennek is hatása van a trágyatárolás és kezelés folyamatára. Különböző az almok vegyi összetétele, bomlási ideje és felhasználhatósága is.

Gyakorlati szempontok, a lótartó milyen "taktikát" követhet a konfliktusok elkerülése érdekében?

Kedvező esetben a település nem szabályozta az állattartást és a rendezési terve sem tér ki erre. Van erre példa. (sokszor jobb is, mert néha nagy butaságokat is sikerült a rendeletekben megjelentetni). Ennek ellenére biztosra vehetjük hogy ezt a hiányosságot előbb utóbb pótolják és a fejlesztéseinket ennek figyelembe vételével érdemes megtenni, vagy készülhetünk egy több évre is elhúzódó eljárás végig küzdésére, amíg végre belátja a település hogy nem a trágyával van a baj.
Bölcsebb azért, ha a rendelkezéseket figyelembe véve és a közeli lakók érdekeit is szem előtt tartva alakítjuk ki az elképzelésünket.

Eset tanulmány:
Magyaroszágon kevés helyen találkozni olyan színvonalú lótartási gyakorlattal mint pld. Ausztriában. Ott meglepődve láthatjuk, hogy egy kertvárosi jellegű kisvárosban mint Feldkirch (Austria, Voralberg), az utcán sétálva lovakat simogathatunk - akik figyelik a forgalmat a karámjukból az utcára kihajolva. A karám szomszédságában egy hotelhez tartozó vendéglő terasza helyezkedik el, ahol békésen sörözgetnek a turisták és a helybéliek.Trágyát és kellemetlen illatokat viszont nem tapasztaltunk, mert a karám talaja úgy volt feltöltve hogy a szagtalanságot biztosította, a szemestrágyát szinte azonnal felszedték, és zárt trágyatárolóban helyezték el. Kiváncsi lennék hogy Magyarországon melyik településen adnának engedélyt a lótartásra ilyen körülmények mellett is.

Néhány fogalom és meghatározása a (a Korm rendelet teljes szövegét lásd alább)

1. számú melléklet a 49/2001. (IV. 3.) Korm. rendelethez
A jó mezőgazdasági gyakorlat szabályai a vizek nitrátszennyezésének megelőzése, csökkentése érdekében

6. Állattartó telepek trágyatároló műtárgyainak kialakítására vonatkozó szabályok
Trágyatároló műtárgyak méretezésekor az alábbiakban meghatározott tárolási kapacitáson felül figyelembe kell venni azt a többlettárolási igényt is, ami a kihelyezésre használt területen fennálló, előre nem látható, szélsőséges vízjárási viszonyokból (belvíz, valamint fakadó és szivárgó vizekből adódó elöntés) adódhat.
A trágya tárolása során eleget kell tenni a felszín alatti vizek minőségének védelmére vonatkozó, külön jogszabályban foglalt előírásoknak.(A felszín alatti vizek minôségét érintôtevékenységekkel összefüggô egyes feladatokról szóló 33/2000 (III. 17.) Kormányrendelet)

6.1. Hígtrágya tároló
Hígtrágya, trágyalé, csurgalékvíz kizárólag szivárgásmentes, szigetelt tartályban, medencében tárolható. A tárolótartály, medence anyagát úgy kell megválasztani, hogy az a korróziónak ellenálljon, élettartama legalább 20 év legyen. A tárolóhelynek legalább 4 havi hígtrágya, trágyalé, csurgalékvíz befogadására elegendő méretűnek kell lennie, hogy biztosított legyen a tilalmi időszakokban biztonságos tárolásuk.

6.2. Istállótrágya tároló
Istállótrágyát szigetelt alapú, a csurgalékvíz összegyűjtésére szolgáló gyűjtőcsatornákkal és aknával ellátott trágyatelepen kell tárolni. A csurgalékvíz a hígtrágyával azonos módon használható fel, vagy a trágyára visszaöntözhető.
A tárolókapacitásnak elegendőnek kell lennie legalább 8 havi istállótrágya tárolására. Így biztosítható, hogy az istállótrágya optimális állapotban kerüljön felhasználásra.

Mélyalmos trágya - amennyiben nem ütközik más előírással - előzetes tárolás nélkül is kijuttatható. Abban az esetben, ha az előírások ezt nem teszik lehetővé, az istállótrágyával azonos módon kell tárolni és kezelni. A karámföld tárolása az istállótrágyával azonos módon történik. A karámok csurgalékvizének gyűjtését úgy kell megoldani, hogy az ne veszélyeztethesse a környezetet.

Ideiglenes trágyakazal, trágyaszarvas mezőgazdasági tábla szélén - legfeljebb 2 hónap időtartamra - olyan helyen alakítható ki elszivárgás elleni védelem nélkül, ahol
a) a talajvíz legmagasabb szintje 1,5 m alatt van,
b) felszíni víz nincs 100 m-en belül.
Ideiglenes trágyakazal nem létesíthető vízjárta területen, alagcsövezett mezőgazdasági tábla szélén.
A silótakarmányok tárolására szolgáló silótereket szigetelt aljzattal kell készíteni. Az érlelés során keletkező silólevet a csurgalékvízhez hasonlóan szivárgásmentes, szigetelt aknában kell gyűjteni, felhasználása során ügyelni kell rá, hogy ne szennyezhesse a vizeket.


Egyéb fogalom meghatározások:

a) "felszín alatti víz": minden a föld felszíne alatt a telített zónában elhelyezkedő víz, amely közvetlen érintkezésben van a földtani közeggel;

b) "édesvíz": természetesen előforduló, alacsony sótartalmú víz, amely ivóvíz előállításához víz kinyerésére és kezelésére általában alkalmas;

c) "nitrogénvegyület": bármely nitrogéntartalmú anyag, a gáz halmazállapotú molekuláris nitrogén kivételével;

d) "állatállomány": minden hasznosításra és nyereség elérésére tartott bármely állat;

e) "trágya": bármely, a növényzet növekedésének fokozása céljából talajra juttatott nitrogén- vagy nitrogénvegyület tartalmú anyag; beleértve a szervestrágyát, a halgazdasági hulladékokat és a települési szennyvíziszapot;

f) "műtrágya": bármely, ipari eljárással előállított trágya;

g) "szervestrágya": az állatállomány ürüléke, alom és állati ürülék keveréke, feldolgozott formában is;

h) "kijuttatás": anyagok földhöz adása akár a föld felszínén való szétterítéssel, akár földbe injektálással, akár a föld felszíne alá helyezéssel vagy a föld felszíni rétegeibe való bedolgozással;

i) "eutrofizáció": nitrogénvegyületek vízben való feldúsulása, ami algák és magasabb rendű növények növekedésének felgyorsulását okozza, és ezzel a biológiai egyensúly megbomlásához, és a szóban forgó víz minőségének romlásához vezet;

j) "szennyezés": mezőgazdasági forrásokból származó nitrogénvegyületek vízi környezetbe közvetlen vagy közvetett módon történő kibocsátása, aminek következményei kockázatot jelentenek az emberi egészségre nézve, ártanak az élő erőforrásoknak és vízi ökoszisztémáknak, rontják a víz kényelmi használatát, és gátolják más törvényes használatát.


Érdekesség, és megfontolandó ötlet a szabáyzásokkal kapcsolatos előírások "célszerű" kezelésére
Hozz létre komposztálót.

Nem tapasztaltuk hogy a szabályzások pontosabban meghatároznák a trágya fogalmát, erősen összemosva ezáltal a marhatrágyát és a különböző minőségű lótrágya állapotokat. Nyilvánvaló hogy egy sok szalmát felhasználó lótartónál keletkező szalmás trágya teljesen más minőségű mint ha csak a trágyát szedik le az alomról és kevés szalmával együtt viszik a tárolóba. Különösen más a helyzet ha a lótartó komposztáló tárolót hoz létre, és saját érdekében, hogy a komposztálás eredményesebb legyen, a komposztáló alját szigeteli a csapadékvíz és az esetleges trágyalé ellen, majd ezt visszatölti a komposzt tetejére. Ez az ideális állapot már megfelelhet a későbbi időpontban esedékes előírásoknak (lásd bővebben a szabályzás). A kérdés tehát az, mikor lesz a trágyatárolóból komposztáló?.
A megoldás a lótartó kezében van.
Az egyéb környezeti hatások pld legyek ellen fólia vagy szúnyogháló fedéssel védekezhetünk, és természetesen permetezhetünk is ellenük.

A trágyatároló fogalma is érdekes lehet. (a trágyadomb az nem trágyatároló, mert a 253/1997. (XII. 20.) Korm. rendelet melléképítményként határozza meg azokat az épített műtűrgyakat amelyekre vonatkozik.



Mi a helyzet a gyakorlatban?
A gyakorlatban az istálló közelében lévő ideiglenes trágyatároló (komposzt alapanyag) műszaki megvalósítása jelent problémát. A lakóhelytől távol eső trágyatárolók nincsenek szemelőtt ezért kevésbé konfliktus veszélyesek (igaz ugyan hogy környezetvédelmi szempontból sokszor ezek jelentenek igazi veszélyt):

Esetek:
1. Van egy hely az udvaron ahová kihordják taligával a trágyát, almot stb., felhalmozzák, - aztán majd meglátjuk mi lesz.
2. Van egy hely ahol nagyjából körülkerítve tárolják a trágyát, ki tudja meddig, - általában ameddig elfér
3. A trágyatárolót időnként kiürítik, (hetente havonta) mert nem fér el több) és vagy távolabbra viszik vagy elszállítják a telepről
4. Az ideiglenes tároló egy pótkocsi, ami ha megtelik akkor távolabbra viszik a trágyát
5. Évente egyszer szétszedik a trágyatárolót és az alsó, már komposztálódott részt a földekre hordják vagy átadják más felhasználóknak, (dinnyés, gombás) a többit visszarakják további komposztálódás céljára.
6 Igen ritka eset, - ha a trágyatároló beton teknőben helyezkedik el és megtartja a trágyalét is (szivárgásbiztos), de a kezelési eljárás a fentiek közül valamelyik.

Természetesen a fentiek esetek közül szinte egyik sem felel meg igazán a célszerűségnek és a majdani előírásoknak sem.
Általában azért nem, mert a felszini vizeket szennyezi, nem zárt, tehát a rovarok könnyen megközelítik, nem kedvez a komposztáláshoz szükséges feltételeknek, szaga lehet, és csúnya is. Messzire elkerüli mindenki aki csak teheti.

Az ideiglenes trágyatároló elhelyezése az istállótól viszont nem lehet túl messze mert kézi erővel nem lehet megközelíteni. Az igen ritka, csak nagyobb állattartó telepek esetében gyakorlat, hogy minden esetben traktorral viszik ki a trágyát. Ez 10-20 ló esetében még elképzelhető de ez alatti létszám esetében nagyon megdrágítaná a munkát.

A fentiek ellenére ha valaki a falusi életet választja abból még nem következik az hogy kénytelen egy jó szagos disznótrágya halom közelében élni.

Ideális megoldás (POINTERNET javaslat) az ideiglenes trágyatároló kialakítására

Ma már elképzelhető az a megoldás hogy használt raktárkonténert használnak fel ideiglenes trágyatárolás céljára. A raktárkonténert utánfutóra is lehet rakni, vagy van saját utánfutó alváza (ilyet is lehet kapni. Ha ez billenthető akkor megvan az ideális tároló.
Ez ugyanis zárható, légymentes, szagmentes, és kézimunka kímélő. Befogadó képessége lehet - 6 méter hosszú és 2 méter széles konténer esetében - 15 tonna is. Természetesen vannak 2x2x2 méter méretben is elérhető konténerek.
Vontatása és kiürítése a komposztálás vagy hosszabb tárolás helyén havonta egyszer megtörténhet.
A konténerben a komposztálódás felgyorsul, ezért az eredmény biztosítása érdekében hasznos locsolni is a tartalmát, mert az esővíz nem jut a konténerbe. Az esővizet ezért célszerű külön egy műanyag tárolóban gyűjteni erre a célra, az istálló tetejéről.
Egy ilyen trágyatároló használata megvéd a szomszédok sokszor indokolatlan zaklatása ellen, ezért az ára nagyon kedvező ha a felesleges vitákat ezzel elkerülhetjük. Minden jövőbeni előírásnak megfelelhetünk, ha a konténert úgy helyezzük el, hogy a keletkező esetleges trágyalé kifolyhasson egy zárt műanyag tárolóba (lehet egy műanyag hordó is), majd a lét visszatöltjük a trágya tetejére.
Ha egy lovas szervezetet érdekel ez a megoldás akkor a POINTERNET segít a szerkezet beszerzésében.

:

A TRÁGYA KIJUTTATÁSÁNAK SZABÁLYAI

A trágyákat úgy kell kijuttatni, hogy az a növény számára a legjobban hasznosítható legyen, valamint a környezetvédelmi követelményeknek is feleljen meg. Figyelembe kell venni a termesztett növények tápanyagigényét és ennek idôbeli alakulását, a termôhelyi adottságokat és a termesztési feltételeket. Az így végzett trágyázás lehetôvé teszi, hogy a gazdálkodás során bekövetkezô tápanyagveszteségek és a vizek nitrátkimosódás vagy erózió által okozott tápanyagterhelése elkerülhetô legyen.

A trágyázást megfelelô idôben, pontos adagban, egyenletesen kell végezni, kerülve az átfedéseket. Így biztosítható a talaj fizikai, kémiai és biológai tulajdonságaira gyakorolt kedvezô hatás. Az egyenletes trágyaeloszlás érdekében a trágyaszóró gépek rendszeres karbantartásáról gondoskodni kell. Gyors hatású, könnyen oldódó nitrogéntrágya (trágyalé, hígtrágya, könnyen oldódó ammónium- és nitráttartalmú műtrágya) kijuttatását a növények tápanyagigényének idôbeli változásához igazodva ajánlott végezni. Betakarítás után nem juttatható ki a szántóterületre gyorsan ható nitrogén trágya, kivéve a szalma nitrogéntrágyázását, melynek célja a gyors lebomlást lehetôvé tevô szén-nitrogén arány beállítása (pentozán hatás kiküszöbölése), valamint az ôszi szántás alá kijuttatott istállótrágyát és komposztot. Ha megfelelô talajfedettséget biztosító növény kerül még az adott évben a területre, fenti anyagok felhasználhatóak, de a trágyázás és a vetés közötti idôszaknak rövidnek kell lennie (legfeljebb 14 nap).

Az istállótrágya kijuttatásának jellemzô ideje július-november. Tavasszal az istállótrágya kijuttatás csak homoktalajon történhet. Istállótrágyát, egyéb szervestárgyát elsôsorban a szervestrágya-igényes növények alá kell kiszórni, melyek azt legjobban hasznosítják. A szántóföldi növények közül elsôsorban a cukorrépa, a kukorica, az egynyári takarmánynövények és a repce tartozik ide. A kijuttatott istállótrágyát lehetôleg azonnal a talaj felsô szerkezetes rétegébe egyenletesen be kell dolgozni. A trágyakijuttatást úgy kell ütemezni, hogy lehetôleg a tél beállta elôtt a trágyatároló kiürüljön.

Talajcsövezett területen fokozott gondot kell fordítani a trágyázás szakszerűségére, mivel a kimosódás veszélye itt nagyobb. További szabály, hogy nem juttatható ki trágya fagyott, vízzel telített, összefüggô hótakaróval borított talajra. Ez az idôszak jellemzôen a december 1. és február 15. közé esô idôszak, ezért ekkor tilos a trágyakijuttatás. Az összefüggô hótakaró azt jelenti, ha a területet legalább 5 cm vastag, egységes hótakaró borítja. Fagyott a talaj, ha 5 cm-nél mélyebben, tartósan átfagyott. Nem tekinthetô a talaj fagyottnak, ha a felszíni réteg éjszaka fagyott, napközben pedig felenged. Ebben az esetben a talaj képes a víz és a tápanyagok befogadására. Tilos hígtrágya, trágyalé felszíni kijuttatása olyan lejtôs területen, ahol fennáll annak a veszélye, hogy a lemosódó tápanyagok felszíni vízbe juthatnak. A közvetlen talajba juttatás (injektálás) ezeken a területeken is megengedett. A 20%-nál meredekebb lejtésű területeken trágyát csak a növénnyel fedett területen vagy azonnali bedolgozás mellett szabad használni.

Trágyázáskor nagy figyelmet kell fordítani arra, hogy a tápanyagok sem közvetlenül, sem erózió útján ne juthassanak a felszíni vizekbe. Ennek érdekében az alábbi védôtávolságot kell betartani: trágya nem juttatható ki felszíni víztôl, forrástól, emberi fogyasztásra, illetve állatok itatására szolgáló kúttól 10 m-es sávban, amennyiben jogszabály ettôl eltérôen nem rendelkezik. Vízjárta területeken biztosítani kell, hogy a kijuttatott trágya ne mosódhasson be a vizekbe a szélsôséges vízjárási viszonyok kialakulásakor.

49/2001. (IV. 3.) Korm. rendelet
a vizek mezőgazdasági eredetű nitrátszennyezéssel szembeni védelméről

A környezet védelmének általános szabályairól szóló 1995. évi LIII. törvény 36. §-ában kapott felhatalmazás alapján a Kormány a következőket rendeli el:

A rendelet célja
1. § A rendelet célja a vizek védelme a mezőgazdasági eredetű nitrátszennyezéssel szemben, továbbá a vizek meglévő nitrátszennyezettségének csökkentése.

A rendelet hatálya
2. § A rendelet hatálya a felszíni és felszín alatti vizekre (a továbbiakban együttesen: vizek), valamint ezzel összefüggésben a mezőgazdasági tevékenységekre és a mezőgazdasági tevékenységet folytatókra terjed ki.

Fogalommeghatározások
3. § E rendelet alkalmazásában
a) felszín alatti víz: minden, a föld felszíne alatt a telített zónában elhelyezkedő víz, amely közvetlen érintkezésben van a földtani közeggel;
b) felszíni víz: a föld felszínén lévő folyó- és állóvizek;
c) nitrogénvegyület: minden nitrogéntartalmú anyag, a gáz halmazállapotú molekuláris nitrogén kivételével;
d) nitrátszennyezés: mezőgazdasági eredetű nitrogénvegyületek vízi környezetbe történő közvetlen vagy közvetett bejutása, illetve bejuttatása, aminek következtében veszélybe kerül az emberi egészség, az élővilág, a vízi ökoszisztéma, és a vizek rendeltetésszerű felhasználása, romlik a vizek esztétikai értéke;
e) eutrofizáció: algák és magasabb rendű vízinövények szaporodásának felgyorsulása, amihez hozzájárul a nitrogénvegyületek vízben történő feldúsulása, és amelynek következtében kedvezőtlen változások jelentkeznek a vízi élővilágban és a víz minőségében;
f) jó mezőgazdasági gyakorlat: a vizek nitrátszennyezésének megelőzése, csökkentése érdekében a mezőgazdasági tevékenység folytatására vonatkozó, az 1. számú mellékletben meghatározott előírások összessége;
g) állattartó telep: egy háztartás igényét meghaladó állattartásra szolgáló létesítmény;
h) állatállomány: minden saját felhasználásra vagy jövedelem-, illetve vagyonszerzési célból tartott haszonállat;
i) számosállat: 500 kg élőtömegű állategyed vagy csoport;
j) trágya: minden olyan nitrogénvegyületet tartalmazó anyag, amely a termesztett növények tápanyagellátását szolgálja, szolgálhatja;
k) műtrágya: iparilag előállított trágya;
l) szervestrágya: az állatállomány által ürített trágya, illetve a trágya és az alom keveréke, feldolgozott formában is, idetartozik különösen a hígtrágya, az istállótrágya;
m) trágyázás: a trágya kijuttatása a talajba vagy a talajra.

Nitrátérzékeny területek kijelölésének és felülvizsgálatának szempontjai
4. § (1) A nitrátérzékeny területeket elsősorban a vizek nitrátszennyezéssel szembeni érzékenysége alapján kell kijelölni.
(2) Nitrátszennyezéssel szemben érzékeny víz
a) az a felszíni víz, melyben
aa) a nitráttartalom az 50 mg/l értéket, ivóvíz célú használat esetén a 25 mg/l értéket meghaladja,
ab) a nitrogénvegyületek hozzájárultak az eutrofizáció kialakulásához;
b) az a felszín alatti víz, amelynek nitrátszennyezettsége meghaladja a külön jogszabályban meghatározott határértéket;
c) az a víz, melyben a nitráttartalom meghaladhatja az a) és b) pontok szerinti határértékeket, illetve eutrofizáció léphet fel, ha a mezőgazdasági tevékenység során nem tartják be az 1. számú mellékletben meghatározott előírásokat a felszíni víz vízgyűjtőterületén, illetve a felszín alatti víz utánpótlódási területén.
(3) Az érzékeny vizek és területek kijelölésénél a (2) bekezdésben foglaltakon túlmenően figyelembe kell venni
a) a vizek és a talaj jellemzőit és környezeti adottságait;
b) a nitrogénvegyületek viselkedését a környezetben;
c) a 7. § szerinti akcióprogram hatásait.

Nitrátérzékeny területek
5. § (1) A nitrátszennyezés szempontjából érzékeny terület (a továbbiakban: nitrátérzékeny terület)
a) a Balaton, a Velencei-tó, a Fertő tó, továbbá valamennyi ivóvízellátási célt szolgáló vízgyűjtő területe;
b) minden
ba) karsztos terület, ahol a felszínen vagy 10 m-en belül a felszín alatt mészkő, dolomit, mész- és dolomitmárga képződmények találhatók,
bb) üzemelő és távlati ivóvízbázis, ásvány- és gyógyvízhasznosítást szolgáló vízkivétel külön jogszabály szerint kijelölt vagy lehatárolt védőterülete,
bc) a ba) és bb) pontba nem tartozó karsztos terület, ahol a felszín alatt 100 m-en belül mészkő, dolomit, mész- és dolomitmárga képződmények találhatók, kivéve, ha lokális vizsgálat azt bizonyítja, hogy nitrogéntartalmú anyag a felszínről 100 év alatt sem érheti el a nevezett képződményeket,
bd) olyan terület, ahol a fő porózus-vízadó összlet teteje a felszíntől számítva 50 m-nél kisebb mélységben van;
c) a 4. § (2) bekezdés szerinti vizek vízgyűjtő területe;
d) a külön jogszabály szerinti bányatavak 300 méteres parti sávja.
(2) Az (1) bekezdés a)-c) pontja szerinti nitrátérzékeny területeket a 2. számú mellékletben felsorolt települések közigazgatási határai határozzák meg.

A vizek védelmét szolgáló intézkedések
6. § (1) Tilos hígtrágya, trágyalé, továbbá a trágyatárolók csurgalékvizeinek bevezetése a vizekbe.
(2) Állattartó telephez trágyatároló nem létesíthető felszíni víztől, más jogszabály által nem szabályozott ivóvíznyerőhelytől számított legalább 100 méteren belül. A hatóság környezetvédelmi vagy vízgazdálkodási érdekből ettől eltérően rendelkezhet.
(3) Hígtrágyatároló nem létesíthető külön jogszabály szerinti vízjárta területeken.
(4) A rendelet hatálybalépésekor már üzemelő vagy engedéllyel rendelkező állattartó telepek esetében az (1)-(3) bekezdések szerinti előírásoknak legkésőbb 2005. december 31-ig meg kell felelni.

7. § (1) A nitrátérzékeny területeken a nitrátszennyezés megelőzése, illetve csökkentése érdekében országosan egységes, összehangolt intézkedéssorozatot (a továbbiakban: akcióprogramot) kell megvalósítani.
(2) Az akcióprogram négyéves szakaszokra tagolódik; az első négyéves szakasz 2002. január 1-jén kezdődik.
(3) Az akcióprogram részei
a) a 8. § szerinti, a jó mezőgazdasági gyakorlatra vonatkozó előírások érvényesítése,
b) a 9. § szerinti nyilvántartási, adatszolgáltatási, adatfeldolgozási feladatok teljesítése,
c) a 10. § szerinti hatósági ellenőrzés,
d) a 11. § (1)-(4) bekezdés szerinti monitoring feladatok ellátása.
8. § (1) A (3) bekezdésben meghatározott kivétellel a nitrátérzékeny területen mezőgazdasági tevékenységet folytatónak az 1. számú mellékletben meghatározott előírásokat kell betartania mezőgazdasági tevékenysége során. Nem nitrátérzékeny területeken az előírások alkalmazása ajánlott.
(2) Az előírásokat figyelembe kell venni továbbá különösen:
a) talajtani szakvélemény,
b) tápanyag-gazdálkodási szaktanács,
c) területi fejlesztési tervek,
d) állattartó telepek műszaki terveinek
készítése során.
(3) A rendelet hatálybalépésekor már üzemelő vagy engedéllyel rendelkező állattartó telepek esetében az 1. számú melléklet 6. pontjában meghatározott, az állattartó telepek trágyatároló műtárgyainak kialakítására vonatkozó követelményeket
a) az 5. § (1) bekezdés ba), bb) pontja szerinti nitrátérzékeny területen lévő állattartó telepek hígtrágya tárolóira, valamint a többi nitrátérzékeny területen az 50 számosállat fölötti állattartó telepek hígtrágya tárolóira 2006. január 1-jétől, a második négyéves szakasz kezdetétől,
b) az 5. § (1) bekezdés ba), bb) pontján kívüli nitrátérzékeny területen lévő, az 50 számosállat alatti állattartó telepek hígtrágya tárolóira, valamint minden nitrátérzékeny területen az 50 számosállat fölötti állattartó telepek istállótrágya tárolóira 2010. január 1-jétől, a harmadik négyéves szakasz kezdetétől,
c) az 50 számosállat alatti állattartó telepek istállótrágya tárolóira 2014. január 1-jétől a negyedik négyéves szakasz kezdetétől
kell teljesíteni.
(4) Az állattartó telepek trágyatárolóinak az 1. számú melléklet előírásai szerinti kialakításának ösztönzése érdekében a külön jogszabályban meghatározott állami támogatásoknál
a) a rendelet hatálybalépésétől a (3) bekezdés a) pontjának,
b) 2005. január 1-jétől a (3) bekezdés b) pontjának,
c) 2009. január 1-jétől a (3) bekezdés c) pontjának
teljesítését szolgáló fejlesztéseket előnyben kell részesíteni.
(5) A felszín alatti vizek védelméről szóló 219/2004. (VII. 21.) Korm. rendelet (a továbbiakban: FAV Kr.) hatálya alá tartozó tevékenységekre vonatkozó, e rendelet szerinti előírásokat a környezetvédelmi hatóság a FAV Kr. alapján kiadott engedélyeiben, szakhatósági állásfoglalásaiban (határozataiban) is elrendelheti.
9. § (1) A mezőgazdasági tevékenységet folytatónak a (2) bekezdés szerinti adatszolgáltatást megalapozó, folyamatos nyilvántartást kell vezetnie.
(2) A mezőgazdasági tevékenységet folytató a 3. számú melléklet szerinti adatlapon köteles adatot szolgáltatni a tárgyévet követő év február 28-áig a mezőgazdasági tevékenység helye szerint illetékes talajvédelmi hatóságnak.
(3) A talajvédelmi hatóság a beérkezett adatokat feldolgozza és azokról évenként összesítést készít, melyet megküld az illetékes környezetvédelmi hatóságnak.
(4) A mezőgazdasági tevékenységet folytatónak a tápanyag-gazdálkodási szaktanácsot, a (2) bekezdés szerint beküldött adatlap másolatát, valamint a talajtani szakvéleményt 5 éven keresztül meg kell őriznie.
(5) A talajvédelmi hatósághoz beérkező adatok országos feldolgozásáról és az ezzel összefüggő feladatok ellátásáról a földművelésügyi és vidékfejlesztési miniszter a környezetvédelmi miniszter bevonásával gondoskodik.
(6) Az adatszolgáltatásból származó feldolgozott adatokat a hivatalos statisztikai szolgálathoz tartozó szervek statisztikai célra, térítésmentesen megkaphatják.
10. § (1) A 6. §-ban, a 8. § (1) bekezdésében, valamint a 9. §-ban foglalt előírások megtartását a termőföldön folytatott tevékenységek vonatkozásában a talajvédelmi hatóság, egyéb területeken a vizek nitrátszennyezésével járó tevékenységek esetében a környezetvédelmi hatóság ellenőrzi.
(2) Az (1) bekezdés szerinti hatóság a 6. §-ban, a 8. § (1) bekezdésében, valamint a 9. §-ban foglalt előírásokat megsértő tevékenységet határozatban:
a) felfüggesztheti,
b) korlátozhatja,
c) megtilthatja.
(3) A hatóság ellenőrzési tevékenysége során észlelt, más hatóság hatáskörébe tartozó szabálytalanságokról tájékoztatja az illetékes hatóságot.
11. § (1) A vizekben a nitrátszennyezettséget, továbbá a felszíni vizek eutrofizációs állapotát - ha jogszabály másként nem rendelkezik - a (2)-(4) bekezdésekben meghatározott gyakorisággal ellenőrizni kell.
(2) Az ellenőrzést először 2004-ben, majd azt követően négyévente kell elvégezni, egy éven át tartó méréssorozattal.
(3) Felszíni vízből legalább havonta, nagyvízi időszak esetén ennél gyakrabban szükséges a mintavétel.
(4) Felszín alatti vízből a mintavételek számát a hidrogeológiai adottságoktól és a vízkivétel mennyiségétől függően kell megállapítani.
(5) A (1)-(4) bekezdésekben meghatározott ellenőrzési feladatokról - ha jogszabály másként nem rendelkezik - a környezetvédelmi miniszter a közlekedési és vízügyi miniszter bevonásával gondoskodik.
(6) A vizek nitráttartalmának vizsgálatát szabványban elfogadott eljárások szerint ezekre a vizsgálatokra akkreditált laboratóriumok végezhetik. A nitráttartalom meghatározására molekula-abszorpciós spektrofotometriás módszert kell alkalmazni.
12. § (1) A 4. § szerinti szempontok és a 11. § szerinti vizsgálati eredmények alapján a nitrátérzékeny területek kijelölését legalább négyévente felül kell vizsgálni. Erről és a szükségessé váló módosítások kezdeményezéséről a környezetvédelmi miniszter gondoskodik a közlekedési és vízügyi miniszter bevonásával.
(2) Az 1. számú mellékletben foglalt szabályok szükség szerinti felülvizsgálatáról, a módosítások kezdeményezéséről a földművelésügyi és vidékfejlesztési miniszter a környezetvédelmi miniszter bevonásával gondoskodik.
(3) Az (1)-(2) bekezdés szerinti felülvizsgálatok alapján a Kormány négyévente értékeli az akcióprogram végrehajtását, hatásait, és meghatározza a következő szakaszára vonatkozó előírásokat.

Tájékoztatás az Európai Unió felé
13. § (1) Az Európai Bizottság részére történő tájékoztatás során meg kell adni:
a) a jó mezőgazdasági gyakorlat előírásait,
b) térképen feltüntetve a nitrátérzékeny területeket és azok változását, megjelölve a kijelölés és felülvizsgálat szempontjait,
c) a 11. § szerinti ellenőrzés eredményeit,
d) az akcióprogramról szóló összefoglalót, amely tartalmazza a 6-10. és 12. §-ok szerinti előírások alkalmazását,
e) a vizek állapotának - az akcióprogram intézkedéseinek hatására kialakuló - várható változását.
(2) A tájékoztatásról a környezetvédelmi miniszter a földművelésügyi és vidékfejlesztési miniszter, továbbá a közlekedési és vízügyi miniszter bevonásával gondoskodik.

Záró rendelkezések
14. § (1) A rendelet - a (2) bekezdésben meghatározott kivétellel - a kihirdetésétől számított 30. napon lép hatályba.
(2) A rendelet 13. §-a az Európai Unióhoz történő csatlakozásról szóló nemzetközi szerződést kihirdető törvény hatálybalépésének napján lép hatályba.
15. § E rendelet a Magyar Köztársaság és az Európai Közösségek és azok tagállamai között társulás létesítéséről szóló, Brüsszelben, 1991. december 16-án aláírt Európai Megállapodás tárgykörében, a megállapodást kihirdető 1994. évi I. törvény 3. §-ával összhangban az Európai Közösségeknek a vizek mezőgazdasági forrásból származó nitrátszennyezéssel szembeni védelméről szóló 91/676/EGK tanácsi irányelvével összeegyeztethető szabályozást tartalmaz.

1. számú melléklet a 49/2001. (IV. 3.) Korm. rendelethez
A jó mezőgazdasági gyakorlat szabályai a vizek nitrátszennyezésének megelőzése, csökkentése érdekében
Az alapvető cél a vizek nitrátszennyezésének megelőzése, csökkentése oly módon, hogy egyben biztosítani lehessen a növények optimális tápanyagellátását, valamint a talajok termékenységének fenntartását.

1. Mennyiségi korlátozás
Mezőgazdasági területre éves szinten szerves trágyával kijuttatott nitrogén mennyisége nem haladhatja meg a 170 kg/ha értéket, beleértve a legeltetés során az állatok által közvetlenül kijuttatott, továbbá a szennyvizekkel és szennyvíziszapokkal kijuttatott mennyiséget is.

2. Trágyázási tilalmi időszakok
Tilos a trágya kijuttatása december 1. és február 15. között.
Gyors hatású, könnyen oldódó nitrogéntrágya, így trágyalé, hígtrágya, ammónium- és nitráttartalmú műtrágya betakarítás után nem juttatható ki szántóterületre, amennyiben oda az adott évben nem kerül újabb kultúra. Ha megfelelő talajfedettséget biztosító növény kerül még az adott évben a területre, fenti anyagok felhasználhatóak, de a trágyázás és a vetés közötti időszaknak rövidnek kell lennie (legfeljebb 14 nap).

3. Trágyakijuttatás erősen lejtős mezőgazdasági területen
Tilos hígtrágya, trágyalé felszíni kijuttatása olyan lejtős területen, ahol fennáll annak a veszélye, hogy a lemosódó tápanyagok felszíni vízbe juthatnak. A közvetlen talajba juttatás (injektálás) ezeken a területeken is megengedett. A 20%-nál meredekebb lejtésű területeken trágyát csak a növénnyel fedett területen vagy azonnali bedolgozás mellett szabad használni.

4. Trágyázás vízzel telített, fagyott, hótakaróval borított talajokon
Nem juttatható ki trágya fagyott, vízzel telített, összefüggő hótakaróval borított talajra. Az összefüggő hótakaró azt jelenti, ha a területet legalább 5 cm vastag, egységes hótakaró borítja.
Fagyott a talaj, ha 5 cm-nél mélyebben, tartósan átfagyott. Nem tekinthető a talaj fagyottnak, ha a felszíni réteg éjszaka fagyott, napközben pedig felenged. Ebben az esetben a talaj képes a víz és a tápanyagok befogadására.
Vízzel telített a vízkapacitásig telített talaj, mely nem képes további víz felvételére.

5. A trágyázás szabályai a vizek környezetében
Trágyázáskor nagy figyelmet kell fordítani arra, hogy a tápanyagok sem közvetlenül, sem erózió útján ne juthassanak a felszíni vizekbe. Ennek érdekében az alábbi védőtávolságot kell betartani: trágya nem juttatható ki felszíni víztől, forrástól, emberi fogyasztásra, illetve állatok itatására szolgáló kúttól 10 m-es sávban, amennyiben jogszabály ettől eltérően nem rendelkezik.
Vízjárta területeken biztosítani kell, hogy a kijuttatott trágya ne mosódhasson be a vizekbe a szélsőséges vízjárási viszonyok kialakulásakor.

6. Állattartó telepek trágyatároló műtárgyainak kialakítására vonatkozó szabályok
Trágyatároló műtárgyak méretezésekor az alábbiakban meghatározott tárolási kapacitáson felül figyelembe kell venni azt a többlettárolási igényt is, ami a kihelyezésre használt területen fennálló, előre nem látható, szélsőséges vízjárási viszonyokból (belvíz, valamint fakadó és szivárgó vizekből adódó elöntés) adódhat.
A trágya tárolása során eleget kell tenni a felszín alatti vizek minőségének védelmére vonatkozó, külön jogszabályban foglalt előírásoknak.
6.1. Hígtrágya tároló
Hígtrágya, trágyalé, csurgalékvíz kizárólag szivárgásmentes, szigetelt tartályban, medencében tárolható. A tárolótartály, medence anyagát úgy kell megválasztani, hogy az a korróziónak ellenálljon, élettartama legalább 20 év legyen. A tárolóhelynek legalább 4 havi hígtrágya, trágyalé, csurgalékvíz befogadására elegendő méretűnek kell lennie, hogy biztosított legyen a tilalmi időszakokban biztonságos tárolásuk.
6.2. Istállótrágya tároló
Istállótrágyát szigetelt alapú, a csurgalékvíz összegyűjtésére szolgáló gyűjtőcsatornákkal és aknával ellátott trágyatelepen kell tárolni. A csurgalékvíz a hígtrágyával azonos módon használható fel, vagy a trágyára visszaöntözhető.
A tárolókapacitásnak elegendőnek kell lennie legalább 8 havi istállótrágya tárolására. Így biztosítható, hogy az istállótrágya optimális állapotban kerüljön felhasználásra.
Mélyalmos trágya - amennyiben nem ütközik más előírással - előzetes tárolás nélkül is kijuttatható. Abban az esetben, ha az előírások ezt nem teszik lehetővé, az istállótrágyával azonos módon kell tárolni és kezelni. A karámföld tárolása az istállótrágyával azonos módon történik. A karámok csurgalékvizének gyűjtését úgy kell megoldani, hogy az ne veszélyeztethesse a környezetet.
Ideiglenes trágyakazal, trágyaszarvas mezőgazdasági tábla szélén - legfeljebb 2 hónap időtartamra - olyan helyen alakítható ki elszivárgás elleni védelem nélkül, ahol
a) a talajvíz legmagasabb szintje 1,5 m alatt van,
b) felszíni víz nincs 100 m-en belül.
Ideiglenes trágyakazal nem létesíthető vízjárta területen, alagcsövezett mezőgazdasági tábla szélén.
A silótakarmányok tárolására szolgáló silótereket szigetelt aljzattal kell készíteni. Az érlelés során keletkező silólevet a csurgalékvízhez hasonlóan szivárgásmentes, szigetelt aknában kell gyűjteni, felhasználása során ügyelni kell rá, hogy ne szennyezhesse a vizeket.

7. Mezőgazdasági területek trágyázásának szabályai
A trágyakijuttatás során alapvető követelmény, hogy a nitrátkimosódás a lehető legkisebb legyen. Szakszerű a trágyázás, ha a talaj tulajdonságainak, tápanyag-ellátottságának, a környezeti feltételeknek és a termesztett növény helyesen megválasztott termésszintjéhez tartozó tápanyagigénynek megfelelő adagban, megfelelő időben és módon, a trágya tápanyagtartalmának ismeretében történik.
A trágyázást pontos adagban és egyenletesen kell végezni, kerülve az átfedéseket. Így biztosítható a talaj fizikai, kémiai és biológiai tulajdonságaira gyakorolt kedvező hatás. Az egyenletes trágyaeloszlás érdekében a trágyaszóró gépek karbantartásáról rendszeresen gondoskodni kell.
7.1. Hígtrágya hasznosítása
Hígtrágya csak talajtani szakvéleményre alapozott talajvédelmi hatósági engedély birtokában juttatható ki mezőgazdasági területre. Az évente területegységre kijuttatható hígtrágya mennyiségét a hígtrágya tápanyagtartalma és a talaj fizikai, kémiai, vízgazdálkodási tulajdonságainak ismeretében, a termesztendő növény tápanyagigénye alapján úgy kell meghatározni, hogy a kijuttatott hígtrágya nitrogéntartalma hasznosuljon, és ne kerülhessen a vizekbe.
A szakvélemény készítése során a talajvíz vizsgálata is szükséges, ha a talajvíz legmagasabb szintje 7 méteren belül található.
A hígtrágya hasznosítására szolgáló terület talaját, továbbá a talajvíz szintjét és minőségét - elsősorban nitráttartalmát - 3 évente meg kell vizsgálni. A vizsgálat eredményeit meg kell küldeni a talajvédelmi hatóságnak.
7.2. Istállótrágya felhasználása
Az istállótrágya kijuttatásának jellemző ideje augusztus-november. Tavasszal az istállótrágya kijuttatás csak homoktalajon történhet.
Istállótrágyát, egyéb szerves tárgyát elsősorban a szervestrágya-igényes növények alá kell kiszórni, melyek azt legjobban hasznosítják. A szántóföldi növények közül elsősorban a cukorrépa, a kukorica, az egynyári takarmánynövények és a repce tartozik ide.
A kijuttatott istállótrágyát lehetőleg azonnal, de legfeljebb 14 napon belül a talaj felső szerkezetes rétegébe egyenletesen be kell dolgozni.
A trágyakijuttatást úgy kell ütemezni, hogy lehetőleg a tél beállta előtt a trágyatároló kiürüljön.
Talajcsövezett területen fokozott gondot kell fordítani a trágyázás szakszerűségére, mivel a kimosódás veszélye itt nagyobb.
7.3. Műtrágyázás szabályai
Műtrágyát talajvizsgálatokra alapozott számítások alapján lehet felhasználni. A talaj tápanyagvizsgálatát legalább 5 évente, gyepek esetében legalább 10 évente kell elvégeztetni.
A gazdaságos, környezetvédelmi szempontból biztonságos műtrágyaadag számításakor figyelembe kell venni a talaj tápanyagellátottságát, a növény tápanyagigényét, az elővetemény hatását és a korábban kijuttatott szerves trágya nitrogénigény csökkentő hatását.
Nitrogén műtrágyát akkor kell adagolni, amikor a növény legjobban képes azt hasznosítani. Ősszel csak akkor lehet kiadni, ha a területen levő növény hasznosítani tudja.

8. Egyéb követelmények
8.1. Erózió
Eróziónak kitett területen törekedni kell a minél nagyobb növényborítottságra, különösen a tavaszi és őszi csapadékos időszakokban.
Ennek érdekében őszi növények vetését olyan korán kell végezni, hogy tél elejére legalább 25%-os növényborítottság alakuljon ki, illetve betakarítás után a növényi maradványokat a táblán kell hagyni.
Az erózió elleni agrotechnikai védelem fontos módja a talaj szerkezetességének megóvása, helyes talajműveléssel, szükség esetén mélylazítással. A mélylazítás növeli a talaj vízbefogadóképességét, ezzel csökken az elfolyás veszélye.
8.2. Öntözés
Öntözés csak öntözési talajtani szakvélemény és az erre alapozott műszaki terv alapján kiadott vízjogi engedéllyel végezhető.
Az éves öntözővíz-szükségletet, az egyszerre kiadható öntözővíz mennyiségét, az öntözés intenzitását a talaj fizikai, vízgazdálkodási tulajdonságai, valamint az öntözendő növény vízigénye alapján a talajtani szakvéleményben kell meghatározni.
A víz mozgását a talajban a talaj pórusrendszere, a gravitáció, kapilláris és adszorbciós erők együttesen határozzák meg. Az öntözési normát úgy kell megállapítani, hogy a talajba jutott víz beszivárgása folyamatos legyen az öntözés során. A talaj maximális vízkapacitásánál több víz nem juttatható ki egyszerre, mivel az tócsásodáshoz, majd gyenge vízáteresztő képességű talajon lefolyáshoz vezethet. Jó vízáteresztő képességű, gyenge víztartó képességű talaj esetében viszont a víz a gyökérzóna alá szivárog, ezzel növelve a tápanyagok bemosódásának veszélyét.
Törekedni kell a növény igényét is kielégítő kis vízadagú, de gyakoribb öntözésre.
Az öntözést legkésőbb akkor kell megkezdeni, amikor a talaj nedvességtartalma a szabadföldi vízkapacitás 50%-ára csökken. Szárazabb talaj esetén nagy a veszélye annak, hogy az öntözés kezdetén, a talajban képződött repedések mentén a tápanyagok - elsősorban a nitrogén - lemosódnak.
Az öntözött terület talaját, valamint a talajvíz szintjét és minőségét - amennyiben 7 méteren belül elérhető - 5 évente ellenőriztetni kell.
2. számú melléklet a 49/2001. (IV. 3.) Korm. rendelethez
A nitrátérzékeny területen lévő települések listája