Homoki Diána -Póni, telivér, hideg- és melegvérű ló - mi
a különbség?
Pony, Vollblut, Kaltblut und Warmblut - wo
liegt der Unterschied?
1.
Összesen több mint 400 lófajta létezik a
világon. Már a természetben is legalább négy
főtípusuk fejlődött ki. A háziasított lovainkat
is négy csoportba sorolhatjuk: póni, telivér,
hideg- és melegvérű ló.
Póni, telivér, hideg- és melegvérű ló - mi
a különbség?
Pónik - a robosztus szabadidőlovak
A póni ugyanolyan ló, mint a többi, de a
nemzetközi megállapodás szerint azokat a
lovakat nevezik póninak, amelyek marmagassága
nem éri el a 1,47 métert (vagy 1,48 métert,
ha meg vannak patkolva). A zoológusok szemszögéből
ezzel még egyáltalán nincs megoldva a kérdés,
hogy melyik ló számít póninak, mert sok ló
ugyan alacsonyabb 1,48 méternél, de mégsem
póni.
A póni olyan lófajta, amely a jégkorszaki
őspónitól származik és ma az angol Exmoor
póniban szinte tisztán megtalálható. Az eredeti
póniknak terjedelmes törzsük és nagy teljesítményű
emésztőrendszerük van. Ezzel az olyan szegényes
táplálékot, mint az ágakat, vagy a fakérget
is hasznosítani tudják. A táplálék megrágásához
különösen nagy örlő fogaik vannak. A durva,
zsíros szőr a sűrű sörénnyel és farokkal
együtt jól véd a nedves időjárástól, és ősszel
majdnem medveszerű téli bundává nő. A lábaik
viszonylag elég rövidek és erősek. Nem nagy
gyorsaságra, hanem járhatatlan terepen való
kitartó vándorlásra alkalmasak.
Tipikus pónik: Shetlandi, Connemara, Dartmoor, Exmoor.
Hidegvérűek - az izmos munkalovak
A hidegvér nem a testhőmérsékletre utal,
hanem a lovak temperamentumával függ össze.
Az őspóni mellett északon létezett egy másik,
jelentősen nagyobb létszámú lófajta: a tundrai
ló. Marmagassága 150-180 cm volt, kisebb
rokonához hasonlóan erős fogsorral és jó
emésztőrendszerrel rendelkezett. Hosszúkás
fej, kiöblösödő orrvonal jellemezte, amely
alatt nagy üregek voltak a hideg levegő előmelegítésére.
A válla meredek és izmos volt. Ezáltal a
mellső lábai nem tudtak nagyon előre nyúlni,
de fáradhatatlanul tudták tartani a nehéz
testsúlyt. Lábai erősek, patái nagyok és
a puha tőzegtalajra alkalmasak, csüdje dús
szőrzettel fedett volt. A zord és sokszor
járhatatlan környezetükben előnyös volt az
óvatos jármód, a nyugodt temperamentum és
az erős akarat. Ezeket a fajtajegyeket többé-kevésbé
ma is megtalálhatjuk hidegvérű lovainknál.
Abból indulhatunk ki, hogy a munkalovak a
jégkorszaki tundrai lótól származnak.
Tipikus hidegvérű lovak: Schwarzwaldi sárga, Shire Horse, Percheron.
Melegvérűek - a modern sportlovak
A melegvérű elnevezésnek több jelentése is
van. Sokszor fajtanévként használják mint
pl. Svéd melegvérű. Így használva a melegvérű
elnevezés egy jól ugró és idomítható, sportos
hátaslóra utal. A lótenyésztők nagy része
az elmúlt évtizedekben egy célra irányította
figyelmét, a modern, nagy sportlóra. Gyakran
kereszteztek be angol telivéreket vagy különböző
lófajtákat. Ezáltal a legtöbb sportló nagyon
hasonlít egymásra és sokszor még egy szakember
sem tudja megkülönböztetni őket. Melegvérűnek
neveznek minden olyan lovat is, amely sem
hidegvérű sem póni. Különböző őslófajták
vezettek a kialakulásához.
Telivérek - a legelegánsabbak a lovak között
A világon csak két lófajtát lehet telivérnek
hívni: az angol és az arab telivért. Ez a két fajta közeli rokonságban
áll egymással. Az angol telivér az arab telivér
alapján alakult ki.
Az arab ló eredetéről számos legenda szól.
Ezek szerint a Közel-Kelet sztyeppéin és
sivatagaiban finom testalkatú, törékeny,
élénk temperamentumú lovak éltek. A nyitott
terepen az ellenség elől való menekülésnek
egyetlen esélye a gyors megfutamodás volt.
Ebből a lófajtából alakult ki közel 1300
évvel ezelőtt Mohamed próféta nagyszerű tenyésztési
utasításainak köszönhetően az arab telivér.
A legtöbb melegvérű lófajtát és pónifajtát,
sőt a hidegvérű lófajtákat is évszázadokon
keresztül arab telivérek bekeresztezésével
nemesítették.
Az angol telivér tenyésztése 1700 körül kezdődött
néhány tucat kancával, amelyek közül valószínüleg
mindnek az ereiben már sok arab vér csörgedezett.
Három mén volt a fajta megalapítója: Godolphin
Barb, egy tuniszi berber, Byerley Turk, egy
kiváló török mén és Darley Arabian, egy első
osztályú sivatagi arab mén. Minden angol
telivér ezektől az állatoktól származik.
Az angol telivér a legjelentősebb versenyló
és egyben a legfontosabb nemesítő a modern
sportlótenyésztésben.
De mi a félvér?
A félvér olyan ló, amelynek az apja angol vagy arab telivér, az anyja pedig valamilyen más fajtájú ló.
Fordította: Homoki Diána
Pony, Vollblut, Kaltblut und Warmblut - wo
liegt der Unterschied?
Insgesamt gibt es über 400 Pferderassen auf
der Welt. Bereits in der Natur hatten sich
mindestens vier Haupttypen von Pferden entwickelt.
Und auch unsere Hauspferde kann man in vier
Hauptgruppen aufteilen: Ponys, Kaltblut-,
Warmblut-, und Vollblutpferde.
Ponys - die robusten Freizeitpferde
Ponys sind auch Pferde, aber nach einer internationalen
Vereinbarung werden Pferde mit einem Stockmass
unter 147 cm (oder 148 cm, wenn sie beschlagen
sind) Ponys genannt. Aus der Sicht der Zoologen
allerdings ist damit die Frage, welches Pferd
ein Pony ist, überhaupt noch nicht beantwortet,
da viele Pferde kleiner als 148cm sind und
deswegen durchaus keine richtigen Ponys.
Das Pony ist ein Pferdetyp, der vom Urwildpony
der Eiszeit abstammt und im englischen Exmoorpony
noch heute fast rein erhalten ist. Ursprüngliche
Ponys haben einen geräumigen Rumpf mit sehr
leistungsfähigen Verdauungsorganen. Sie können
damit auch karge Nahrung wie Zweige, Rinde
und so weiter verwerten. Zum Zerkauen dieser
Nahrung haben sie besonders grosse Mahlzähne.
Das derbe, fettige Fell mit dem üppigen Mähnen-
und Schweifhaar schützt vor feuchter Witterung
und wächst im Herbst zu einem fast bärenartigen
Winterpelz. Die Beine sind verhältnismässig
kurz und kräftig und nicht für hohe Schnelligkeit,
aber für ausdauerndes, zügiges Wandern auch
im unwegsamen Gelände bestens geeignet. Typische
Ponys sind: Shetland, Connemara, Dartmoor, Exmoor.
Kaltblüter - die muskulösen Arbeitspferde
Der Name hat nichts mit der Körpertemperatur,
sondern mit dem Temperament der Pferde zu
tun.
Neben dem Urwildpony gab es im Norden eine
weitere, bedeutend grössere Wildpferdeform:
das Tundrenpferd. Es hatte ein Stockmass
von 150 - 180cm, ein ähnlich kräftiges Gebiss
und leistungsfähige Verdauungsorgane wie
sein kleiner Verwandter. Der Kopf war langgezogen
und hatte eine vorgewölbte Nasenlinie, unter
der sich grosse Kammern zum Vorwärmen der
kalten Luft befanden. Die Schulter war steil
und muskulös. Dadurch konnten die Vorderbeine
nicht weit ausgreifen, aber gemächlich und
unermüdlich den grössten Teil des Körpergewichtes
tragen. Die Beine waren stämmig, die Hufe
gross und für weiche Torfböden geeignet,
die Fesseln üppig mit Haaren behangen. In
dem rauhen, oft unwegsamen Lebensraum waren
eine vorsichtige Gangart und ein gelassenes,
bedächtiges Temperament, aber ein starker
Wille von Vorteil. All diese Merkmale finden
wir mehr oder weniger ausgeprägt bei den
kaltblütigen Hauspferderassen. Wir können
davon ausgehen, dass die Arbeitspferde von
dem urtümlichen Tundrenpferd der Eiszeit
abstammen.
Typische Kaltblüter sind: Schwarzwälder Fuchs, Shire Horse, Percheron.
Warmblüter - die modernen Sportpferde
Die Bezeichnung Warmblutpferd hat mehrere
Bedeutungen. Oft wird der Begriff als Rassenname
verwendet, z.B. Schwedisches Warmblut. So
angewendet, ist mit dem Begriff Warmblut
ein sportliches Reitpferd mit besonderer
Spring- und Dressurbegabung gemeint. Der
grösste Teil der Pferdezüchter hat in den
letzten Jahrzehnten auf dasselbe Ziel hin
gearbeitet, eben auf ein modernes, grosses
Sportpferd. Häufig wurden in der Zucht Englische
Vollbluthengste eingekreuzt oder auch Rassen
vermischt. Dadurch sind einander die meisten
Sportpferde sehr ähnlich geworden und oft
auch von einem Fachmann nicht mehr zu unterscheiden.
Als Warmblutpferde werden aber auch alle
Pferde bezeichnet, die weder Kaltblüter noch
Ponys sind. Verschiedene Urpferdetypen waren
für ihre Entstehung verantwortlich.
Vollblutpferde - die elegantesten unter den
Pfederassen
Nur zwei Pfederassen der Welt darf man als
Vollblutpferde nennen: das Arabische und das Englische Vollblut. Beide Rassen sind nahe verwandt. Das Englische
Vollblut ist auf der Grundlage des Arabers
entstanden.
Um den Ursprung der Arabischen Pferde ranken
sich zahlreiche Legenden. Offenbar lebten
in den Steppen und Wüsten des Orients feingliedrige,
fast gazellenhaft zierliche Pferdchen mit
einem sehr lebhaften Temperament. Ihre einzige
Möglichkeit, in der offenen Landschaft ihren
Feinden zu entkommen, war die stürmische
Flucht. Auf der Basis dieses Pferdetyps ist
vor rund 1300 Jahren dank der genialen Zuchtanweisung
durch den Propheten Mohammed das Arabische
Vollblutpferd entstanden.
Die meisten Warmblutrassen und auch viele
Pony- und sogar Kaltblutrassen wurden während
Jahrhunderten durch Arabereinkreuzung verbessert.
Die eigentliche Zucht des Englischen Vollblutpferdes
begann um 1700 mit ein paar Duzend Stuten,
die wahrscheinlich alle schon viel orientalisches
Blut hatten. Die Stammväter waren drei Hengste:
Goldophin Barb, ein Berber aus Tunis, Byerley
Turk, ein überragender Hengst aus der Türkei,
und Darley Arabian, ein erstklassiger Wüstenaraber.
Alle Englischen Vollblüter gehen auf diese
Tiere zurück!
Das Englische Vollblut ist das weitaus bedeutendste
Rennpferd. Gleichzeitig ist es der wichtigste
Veredler der modernen Sportpferdezucht.
Was aber ist ein Halbblutpferd?
Ein Halbblut ist immer ein Pferd, dessen
Vater ein Englisches oder Arabisches Vollblut
ist, die Mutter aber irgendeiner anderen
Rasse angehört.
