Lószállítás, ló kiképzés,
Lovas oktatás, hirdetések
Takarmányok (széna, zab, szalma,
lótápok)
hirdetési rendszere
|
 |
 |
|
|
A Nóniusz
|
Fajtanévjegy
Hazája: Magyarország
Marmagasság: Mén:172 cm, Kanca:171 cm
Súlya:
Színe: fekete, sötétpej, pej
Természete: nyugodt vérmérsékletű, jó munkakészségű
|
|
Általános leírás
A fajtában a kosfej és félkosfej egyaránt
előfordul, azonban mindig a testtel arányos
méretben. Nyaka izmos, a magasan illesztett
kedvelt.
Marja, háta, ágyéka középhosszú,izmos, fara
szintén izmos, mellkasa mély, dongás.
Izületei szárazak, lábállás- és patahibák
előfordulnak. Mozgása lépésben térnyerő,
ügetése lendületes, vágtája rövid.
|
|
Története
Tulajdonképpen ez is angol félvér. Mind méreteiben,
mind az alapító fajták tekintetében nagyon
hasonlít a másik két mezőhegyesi lófajtához.
A lényeges különbség az, hogy a nóniusz kiválogatásakor
főként a nehéz, hámos jelleget állították
előtérbe és a hátasló irányába való szelekció
háttérbe szorult. A napóleoni háborúk alatt
a Monarchia hadserege a rosiéres-i ménesből
több méncsikót zsákmányolt, köztük egy Nonius
nevűt is.
A ló olyan keresztezés terméke volt, mely
később az anglonormann lovat adta. Bár a
ménes felügyelője nem nyilatkozott túl hízelgően
róla, mégis próbatenyésztésre került.
Nonius, amely később a Nonius Senior nevet
kapta, 171 cm
marmagasságú ló volt,nagy és durva fejjel,
mélyen ülő, kicsi szemekkel, hosszú, siska
fülekkel,erős és szűk pofával.
Nyaka rövid, de jól illesztett, marja hosszú
és magas, háta és ágyéka hosszú, rosszul
kötött, fara keskeny, farka mélyen tűzött,
mellkasa lapos, lapockái meredekek, állása
elöl szabályos, hátul kissé szűk volt. Spanyol-nápolyi
kancák után nyert utódai azonban széles szüggyel
és dongás mellkassal rendelkeztek. A szín
leginkább apai örökség, a nagyobb testtömeg
és a hosszú felső vonal mindkét oldal és
a "mezőhegyesi rög" sajátossága.
A tenyésztésben norman, spanyol, nápolyi
angol és arab telivér lovak vettek részt.
A küllem hibáinak javítására előszeretettel
és hatékonyan, de néha túlzott mértékben
használták az angol telivért, ami vékony
csontozatú és rossz vérmérsékletű egyedeket
eredményezett. A múlt század közepétől a
nóniusz fajtává alakult. A mezőhegyesi ménes
a nóniuszt tenyésztette a legnagyobb létszámú
fajtaként, ezért az anyakancákat két ménesbe
osztották.
A beosztás alapja a marmagasság volt: az
egyikbe a 168 cm-nél magasabb kancák kerültek,
ez lett a nagynóniusz-ménes, a többi a kisnóniusz
ménest alkotta.
A négy legfontosabb geneológiai vonalat A,
B, C, illetve D jelöléssel illetik.
|
 |
A fajta használata
Nyugodt vérmérsékletű, tartós teljesítményre
képes igásló. Távhajtási versenyeken állóképességét
és mozgáskészségét mindannyiszor bizonyította.
Munkakészsége páratlan. Nemcsak fogat- és
igás-, de ugrólóként is bevált. Korábban
katonai hátas és hazai állományjavítóként
használták. Ideális hobbiló, mivel kocsi
előtt és nyereg alatt egyaránt jól használható. |
 |
|
Készítette: Hetényi Emese |
|
|
Lovasbolt
Tudomány
|
