Lószállítás, ló kiképzés,
Lovas oktatás, hirdetések
Takarmányok (széna, zab, szalma,
lótápok)
hirdetési rendszere
|
 |
 |
|
|
A fríz
|
Fajtanévjegy
Hazája: Hollandia, Fríz-szigetek
Marmagassága: 155-160 cm
Színe: fekete, jegyek nem kívánatosak
Természete: energikus, jó természetű, kiegyensúlyozott,
egy kicsit érzékeny lelkű
|
|
|
Általános leírás
Feje nemes, kissé nyúlt profilú, száraz.
Szenei nagyok, kifejezők, fülei kicsik. Nyaka
izmos, magasan illesztett. Sörénye sűrű,
hullámos. Háta rövid, egyenes. Fara izmos,
enyhén csapott, farka alacsony tűzésű, dús.
Lábai rövidek, erősek, jellemzőek a selymes
bokaszőrök. Küllemük rámás, de nem túl nehéz
testsúllyal. Mozgása energikus, elegáns,
akciós. Hátas- és kocsilóként elterjedt.
 |
|
Története
A fajta keletkezése a római uralom
idejére tehető. Az ott élő, akciós mozgású
lovakat pár száz évvel később spanyol lovakkal
keresztezték. Az andalúzok hatása a mai frízeken
is jól látható. Az általunk ismert fajta
születése a XVI. és XVII. század idejére
tehető. Sajnos, nem sokkal később, a XVI-XVII.
században e nemes lovak tenyésztését olyannyira
elhanyagolták, hogy majdnem a feledés homályába
vesztek. Fennmaradásukat csak a holland népi
ügetőversenyeknek köszönhetjük. Gyorsaságuk
miatt, ugyanis gyakran megnyerték ezeket.
A XIX. század elején számuk ismét lecsökkent,
méghozzá annyira, hogy már a kihalás szélén
lévő állatok Vörös Listájára is felkerültek.
Az új évezredben azonban e rendkívül szép
lovak jövője biztosítottnak látszik.
|
|
 |
|
A fajta használata
A fríz, igen sokoldalú fajta. Egyedei jól
szerepelnek a fogathajtásban, díjlovaglásban
(amit akár magasiskolai színvonalon is művelnek),
ezen kívül a showműsorok elmaradhatatlan
"kelléke" is. Társra találunk benne
szabadidőnk kellemes eltöltésében is, mivel
ideális partner a tereplovaglások alkalmával.
Minden esetben megőrzik nyugalmukat és az
alacsonyabb terepakadályok sem jelentenek
számukra problémát. Tarthatjuk őket nyitott
istállóban is, de a hosszú szőröket ne feledjük
el rendszeresen ápolni!
 |
|
Készítette: Hetényi Emese |
|
|
Friesian
The Friesian breed is one of the oldest domesticated
breeds in Europe. It is native to the province
of Friesland in the northern Netherlands.
The Friesian suffered a decline in numbers
with the increase of mechanization on the
farm and in transportation. In fact, the
number of Friesian stallions reputedly was
reduced to only three prior to World War
I. The breed was rejuvenated by introducing
Oldenburg blood. In recent years the breed
has attracted a great deal of acclaim and
its future seems assured. The Friesian is
used for light agricultural work. It is traditionally
used in harness to quaint Friesian gigs.
The Friesian is also found in circuses and
in driving competitions.
Physical Description
One of the outstanding characteristics of
the Friesian horse is its very long mane
and tail. These are never cut and often reach
the ground. The breed also has abundant feather
and long leg hair reaching from the middle
of the leg. The color is always black, and
only a white star in the forehead is permissible.
The head of the Friesian is carried quite
high and the face is expressive. The neck
is carried rather vertically and is low-set.
The legs and quarters are muscular yet smooth.
It stands at 15 hands and has an excellent
disposition.
Origin
The Friesian is an old breed of horse dating
from the Middle Ages. Its location of origin
is Friesland in the northern Netherlands.
The breed nearly died out before World War
I and has since been revived as a fine carriage
horse. The horse is now being exported to
other countries and its popularity is growing.
Notes of Interest
It would be difficult to date the origin
of the Friesian horse with precision. It
is certain that the horse was well-known
in the Middle Ages since it is found in art
work of that period. In the 1600's it was
adopted to carry heavy weight under saddle.
Later, due to its splendid action at the
trot, the Friesian was bred to be lighter
in weight. This, unfortunately, limited its
use in agriculture and led to its decline
in the early 1900's. Systematic breeding
has restored the breed's quality and its
numbers are now increasing.
|
|
|
Lovasbolt
Tudomány
|
