Lószállítás, ló kiképzés,
Lovas oktatás, hirdetések
Takarmányok (széna, zab, szalma,
lótápok)
hirdetési rendszere
|
 |
 |
|
|
Az arab telivér
|
Fajtanévjegy
Hazája: Arábia
Marmagasság: 145-155 cm
Súlya: 300-400kg
Színe: szürke, sárga, pej, (a feke-tét főleg az
arábiai tenyészetekben kerülik) a tarka nem
megengedett
Természete: bátor, okos, hűséges
Élettartam: még a 25-30 éves ló is munkaképes
|
|
Általános leírás
Feje viszonylag kicsi, száraz, nemes, gyakran
csukafej. Szemei nagyok, egymástól viszonylag
távol ülnek. Orrlyukai nagyok, fülei kicsik,
mozgékonyak. Nyaka ívelt, izmos, mégis kecsesen
vékony. Vonalát gyakran úgy hangsúlyozzák,
hogy a sörényt néhány centiméter hosszan
a tarkó mögött rövidre vágják. Jellemző a
kvadratikus testfelépítés, tehát a ló egy
négyzetbe foglalható. Szőre finom tapintású,
rövid, a hosszúszőrök selymesek. Gyönyörű
látványt nyújt zászlószerűen feltartott farka.
Bőre vékony és finom. Mozgása térölelő és
rugalmas. Lábai erősek, korrekt állásúak.
Patái kicsik, kemények, ellenállók.
|
Története
Az arab telivér a legősibb lófajták egyike,
közel ötezer éves múltra tekint vissza. Alig
található ma a világon olyan lófajta, amelynek
az ereiben nem csörgedezik arab vér. Még
az angol telivér kialakításában is részt
vett. Tenyésztése a Krisztus utáni VI-VII.
században, tehát Mohamed próféta idején teljesedett
ki. A keleti ember úgy vigyázott a lovára,
mint a szeme fényére, mert a Korán szerint
"rettenetes halállal bűnhődik minden
igazhitű mohamedán, aki hitetlennek ad el
belőlük". Mindaddig egy darab sem jutott
el belőlük Keletről, míg - kb. 2000 évvel
ezelőtt - fondorlattal ki nem lopták. A sivatagi
nomád törzsek nagy odaadással folytatták
a tenyésztést, ami nem csak vallási kötelezettség
volt, hanem a törzs fennmaradását is szolgálta. |
|
Kíméletlenül kiszelektálták a nem megfelelő
egyedeket. Az ember mellett, azonban a természet
keze munkája is formálta a fajtát, ugyanis
a sivatagi körülmények között csak a legszívósabb,
legigénytelenebb, legellenállóbb lovak érték
meg a szaporodóképes kort. Így alakult ki
az a pár híres, ma is létező törzs és vonal,
ahonnan a leghíresebb lovak származnak. A
három leghíresebb törzs: a Kohaylan, a Saklavy
és a Muniki törzs. A Kohaylan törzs a három
közül a legnépesebb és magában foglalja a
Kohaylan és a Hadban vonalat. A Saklavy törzs
az előbbinél finomabb testfelépítésű. Ide
tartozik a Saklavy, az O-Bajan, a Rishan,
a Tuwaysan és a Milwah vonal. A Muniki törzs
tagjai az arab telivérek között a leggyorsabbak
és a legkitartóbbak. 1967-ben megalakították
a WAHO-t, (World Arabian Horse Organisation)
tehát az Arab Lovat Tenyésztők Világszövetségét,
mely alapos mérlegelés és szakértők bevonása
után dönti el a tenyésztő ország, egyesület.
vagy a törzskönyvek felvételét.
|
A fajta használata
Leginkább hátaslónak tartják. Szívóssága,
kitartása miatt leginkább a távlovaglásban
ér el nagyszerű eredményeket. Sokan tartják
csupán azért, hogy gyönyörködjenek benne.
Intelligenciája és szelídsége gyermekek lovagoltatására
is ideálissá teszi, de ugyanúgy találunk
köztük tüzes, temperamentumos példányokat
is.
|
|
|
 |
|
Készítette: Hetényi Emese |
|
Arabian
Myth To Reality
The Bedouin tribes of the desert, believing
the horse to be a gift from God, told many
romantic tales of the Arabian's beginnings.
One such legend claims God fashioned the
desert south wind into a creature who "shall
fly without wings". No matter how the
horse came to the desert, Bedouins took them
as prized members of their households. Individual
horses were selected for the gentle, affectionate
nature, the striking look and proud spirit
the breed is known for today. The Arabian
was also bred to withstand long treks across
the desert and the tribal wars which sometimes
followed such trips. The Bedouins developed
horses with strength, courage and stamina
required for survival, and for the speed
and responsiveness needed to win the tribal
skirmishes. All in all, the Arabian Horse
developed a significant list of attributes!
When Europeans sought to improve their saddle
horses, Arabians were imported to cross with
native strains. The standard procedure was
to use purebred Arabians, especially stallions,
to improve stock. The Byerly Turk, Darley
Arabian and Godolphin Arabian are conspicuous
in English Thoroughbred pedigrees. Similar
improvement plans took place in France, Germany,
Spain, Poland, Hungary, and Russia. Today,
Arabians are found throughout the world and
the blood of Arabians flows in all breeds
of light horses.
Ancient Bedouin breeders were careful to
record bloodlines and jealously guarded the
purity of their Arabians. As a result, even
though centuries have passed, today's Arabian
cannot be mistaken for any other breed. Whether
ridden English or western, shown in park
classes or used for trail riding, Arabians
have the same basic distinctive appearance.
The Arabian's head has a characteristic dished
profile with a prominent eye, large nostrils
and small teacup muzzle. His gracefully arched
neck rises out of a long sloping shoulder
and broad chest. A short, strong back and
high trail carriage complete the picture.
Arabians come in grey, chestnut, bay and
roan and an occasional solid black. Although
some individuals will vary, most are between
14.2 and 15.2 hands in height and weigh between
800 and 1,000 pounds.
|
|
|
Lovasbolt
Tudomány
|
