Lószállítás, ló kiképzés,
Lovas oktatás, hirdetések
Takarmányok (széna, zab, szalma,
lótápok)
hirdetési rendszere
|
 |
 |
|
|
Az andalúz
|
Fajtanévjegy
Hazája: Spanyolország, Andalúzia
Marmagassága: 155-165 cm
Színe: leginkább szürke, de pej és fekete is lehet,
a sárga és a tarka nem megengedett
Külleme: kifejező arc, a profil egyenes, vagy enyhén
kosfej, természetes feligazodottság, jól
izmoltság, kvadratikus testfelépítés
Természete: barátságos, tanulékony, temperamentumos,
de szeret dolgozni is
|
|
|
Általános leírás
Az andalúz a barokkos fajták közé tartozik.
Megnyerő külső, elegancia jellemzi. Mozgása
tetszetős, akciós, dinamikus, de inkább fölfelé
irányul, ellentétben a modern sportló nyújtott,
térölelő vágtájával. Feje nagy, szeme éber,
nyaka szépen ívelt, magasan illesztett, martájéka
nem kifejezett. Az egész testre, így a hátra
is jellemző a jól izmoltság. A végtagok stabil
alakulásúak, szárazak, a csüd nem lehet túl
hosszú. Fara kerek, farka dús, mélyen tűzött.
Jellegzetessége a hosszú, selymes tapintású,
hullámos sörény és farokszőrzet.
|
Története
Eredete a VIII. századra vezethető
vissza. Küllemén érezhető a mór lovak hatása,
de keresztezték az arab hódítók által behozott
berber lovakkal is. Az 1400-as évek végétől
karthauzi szerzetesek vették át a tudatos
tenyésztést három, délnyugat-spanyolországi
kolostorban. Ezt tekinthetjük az "igazi
hátaslónak", mivel a fajta kialakításának
célja a spanyol nemesek elegáns hátaslóval
való ellátása volt. A korai időkben a legtöbb
királyi udvar tartott belőlük néhányat reprezentatív
hátaslónak. De nem csak hátaslóként, hanem
helybéli fajták nemesítésére is használták.
Alapító fajtája a lipicai, a nápolyi, kladrubi
és frederiksborgi lovaknak. Emellett valamennyi
amerikai fajta visszavezethető az andalúziaira.
|
|
|
A fajta használata
Majdnem mindenki számára ideális ló az andalúz.
Egyes egyedei gyermeklónak, mások hobbilónak,
megint mások versenyezni alkalmasak. Lehet
használni akár fogatban is. Sporttársként
leginkább az ugrósportban és a díjlovaglásban
felel meg. Találkozhatunk vele lovas bemutatókon
és cirkuszokban is. Manapság újra kezdik
virágkorukat élni, az új, "barokk divatnak"
köszönhetően. Sok hobbilovas egyszerűen temperamentuma
és természet adta feligazodottsága miatt
kedveli, mivel ezek talán a legelegánsabb
hátaslóvá teszik. Élénk vérmérsékletük ellenére
könnyen fegyelmezhetők, jól irányíthatók,
gondozójukkal bensőséges kapcsolatot alakítanak
ki. A tartással és a takarmányozással szemben
nem igényesek
|
|
Készítette: Hetényi Emese |
|
Andalusian
The Andalusian horse has been highly regarded
since the Middle Ages. Also the Andalusian,
has officially been known as the Purebred
Spanish Horse, reigned for several centuries
throughout the known world as the embodiment
of perfection in horseflesh. The Andalusian
is represented by the names Iberian Saddle
Horse, Iberian War Horse, Jennet, Ginete,
Lusitano, Alter Real, Carthusian, Spanish
Horse, Portuguese, Peninsular, Castilian,
Extremeno, Villanos, Zapata, and Zamaranos.
Spanish horses have been esteemed for their
quality and appearance since Roman times.
The Moors invaded Spain in the Seventh Century
and brought Barb horses with them. These
oriental horses were crossed with quality
native Spanish stock, and the result was
the Andalusian. In the Middle Ages, the Andalusian
was the favored mount for European nobles.
The Andalusian was a major influence on the
Lipizzaner breed in the 1500's. More recently,
it was used as a cavalry mount. Its numbers
at one time diminished, but today the Andalusian's
physical appearance and flashy action make
it one of the world's most desirable riding
horses.
Physical Description
The Andalusian has a distinguished appearance,
usually appearing in the colors white and
light gray, and occasionally bay. It is a
compact horse with excellent proportions,
and usually stands at 15.2 hands. The mane
and tail are abundant. It has a flat or slightly
convex nose, small ears, and its head is
set on a substantial neck. The chest is quite
massive and the quarters are lean. The legs
are clean and the action is quite energetic.
The Andalusian is renowned for its ability
to learn and its superb temperament.
Origin
The Andalusian originated in and gained its
name from the Spanish Province of Andalusia.
Its ancestors are the Iberian (Spanish) horse
and the Barb horse which was brought to Spain
by invading Moors. It was bred principally
by Carthusian Monks in the late Middle Ages.
The famed William Cavendish, Duke of Newcastle,
wrote: "...the Spanish horse is the
noblest animal in the world..." Cortes
brought Andalusians to America for his conquests.
Notes of Interest
Andalusian horses owe a great deal to the
Carthusian Monks who bred them, beginning
in the late Middle Ages. In the late 1400's,
studs were founded at monasteries in Terez,
Seville, and Cazallo. The monks were superb
horse breeders and trainers, and kept the
blood of their horses quite pure. The Andalusian's
purity was threatened in the 1800's when
Napoleon's army invaded Spain and stole many
horses. One herd of Andalusians was hidden
and used to renew the breed. In 1832, an
epidemic devastated Spain's horse population.
Only a small herd of Andalusians at the Monastery
of Cartuja survived. No Andalusians were
exported until 1962.
|
|
|
Lovasbolt
Tudomány
|
