Lószállítás, ló kiképzés,
Lovas oktatás, hirdetések

Takarmányok (széna, zab, szalma, lótápok) hirdetési rendszere





Az andalúz

Fajtanévjegy

Hazája: Spanyolország, Andalúzia

Marmagassága: 155-165 cm

Színe: leginkább szürke, de pej és fekete is lehet, a sárga és a tarka nem megengedett

Külleme: kifejező arc, a profil egyenes, vagy enyhén kosfej, természetes feligazodottság, jól izmoltság, kvadratikus testfelépítés

Természete: barátságos, tanulékony, temperamentumos, de szeret dolgozni is






Általános leírás

Az andalúz a barokkos fajták közé tartozik. Megnyerő külső, elegancia jellemzi. Mozgása tetszetős, akciós, dinamikus, de inkább fölfelé irányul, ellentétben a modern sportló nyújtott, térölelő vágtájával. Feje nagy, szeme éber, nyaka szépen ívelt, magasan illesztett, martájéka nem kifejezett. Az egész testre, így a hátra is jellemző a jól izmoltság. A végtagok stabil alakulásúak, szárazak, a csüd nem lehet túl hosszú. Fara kerek, farka dús, mélyen tűzött. Jellegzetessége a hosszú, selymes tapintású, hullámos sörény és farokszőrzet.



Története

 Eredete a VIII. századra vezethető vissza. Küllemén érezhető a mór lovak hatása, de keresztezték az arab hódítók által behozott berber lovakkal is. Az 1400-as évek végétől karthauzi szerzetesek vették át a tudatos tenyésztést három, délnyugat-spanyolországi kolostorban. Ezt tekinthetjük az "igazi hátaslónak", mivel a fajta kialakításának célja a spanyol nemesek elegáns hátaslóval való ellátása volt. A korai időkben a legtöbb királyi udvar tartott belőlük néhányat reprezentatív hátaslónak. De nem csak hátaslóként, hanem helybéli fajták nemesítésére is használták. Alapító fajtája a lipicai, a nápolyi, kladrubi és frederiksborgi lovaknak. Emellett valamennyi amerikai fajta visszavezethető az andalúziaira.







A fajta használata


Majdnem mindenki számára ideális ló az andalúz. Egyes egyedei gyermeklónak, mások hobbilónak, megint mások versenyezni alkalmasak. Lehet használni akár fogatban is. Sporttársként leginkább az ugrósportban és a díjlovaglásban felel meg. Találkozhatunk vele lovas bemutatókon és cirkuszokban is. Manapság újra kezdik virágkorukat élni, az új, "barokk divatnak" köszönhetően. Sok hobbilovas egyszerűen temperamentuma és természet adta feligazodottsága miatt kedveli, mivel ezek talán a legelegánsabb hátaslóvá teszik. Élénk vérmérsékletük ellenére könnyen fegyelmezhetők, jól irányíthatók, gondozójukkal bensőséges kapcsolatot alakítanak ki. A tartással és a takarmányozással szemben nem igényesek


Készítette: Hetényi Emese
Andalusian

The Andalusian horse has been highly regarded since the Middle Ages. Also the Andalusian, has officially been known as the Purebred Spanish Horse, reigned for several centuries throughout the known world as the embodiment of perfection in horseflesh. The Andalusian is represented by the names Iberian Saddle Horse, Iberian War Horse, Jennet, Ginete, Lusitano, Alter Real, Carthusian, Spanish Horse, Portuguese, Peninsular, Castilian, Extremeno, Villanos, Zapata, and Zamaranos.

Spanish horses have been esteemed for their quality and appearance since Roman times. The Moors invaded Spain in the Seventh Century and brought Barb horses with them. These oriental horses were crossed with quality native Spanish stock, and the result was the Andalusian. In the Middle Ages, the Andalusian was the favored mount for European nobles. The Andalusian was a major influence on the Lipizzaner breed in the 1500's. More recently, it was used as a cavalry mount. Its numbers at one time diminished, but today the Andalusian's physical appearance and flashy action make it one of the world's most desirable riding horses.

Physical Description

The Andalusian has a distinguished appearance, usually appearing in the colors white and light gray, and occasionally bay. It is a compact horse with excellent proportions, and usually stands at 15.2 hands. The mane and tail are abundant. It has a flat or slightly convex nose, small ears, and its head is set on a substantial neck. The chest is quite massive and the quarters are lean. The legs are clean and the action is quite energetic. The Andalusian is renowned for its ability to learn and its superb temperament.

Origin

The Andalusian originated in and gained its name from the Spanish Province of Andalusia. Its ancestors are the Iberian (Spanish) horse and the Barb horse which was brought to Spain by invading Moors. It was bred principally by Carthusian Monks in the late Middle Ages. The famed William Cavendish, Duke of Newcastle, wrote: "...the Spanish horse is the noblest animal in the world..." Cortes brought Andalusians to America for his conquests.

Notes of Interest

Andalusian horses owe a great deal to the Carthusian Monks who bred them, beginning in the late Middle Ages. In the late 1400's, studs were founded at monasteries in Terez, Seville, and Cazallo. The monks were superb horse breeders and trainers, and kept the blood of their horses quite pure. The Andalusian's purity was threatened in the 1800's when Napoleon's army invaded Spain and stole many horses. One herd of Andalusians was hidden and used to renew the breed. In 1832, an epidemic devastated Spain's horse population. Only a small herd of Andalusians at the Monastery of Cartuja survived. No Andalusians were exported until 1962.








Lovasbolt

Tudomány

Magyar és külföldi linkek, link gyüjtemények a világ lovaséletével kapcsolatban
Magyar Lótenyésztő és Lovas Szervezetek Szövetsége, Egyesületei és társult tagjai
Tenyészmének kereshető adatbázisa, (megye, település, fajta, cím, stb.)
Breyer horse model


Hirdessen itt! A szükséges információkat elolvashatja, ha erre a szövegre kattint.


A fenti dokumentummal kapcsolatos felelősség meghatározása











(c) Copyright 2002 International E-Trade Corporation


powered by Pointernet-DB Kft.


E-mail:pointernet@axelero.hu











Top 100 Best Websites