|
Először is szeretném megosztani Önökkel Nofa
nevű első lovam megvásárlásának történetét,
hogy érzékeltessem, mennyire fontos az, hogy
pontosan tisztában legyünk ilyenkor milyen
szempontokat kell figyelembe venni. Itt nem
elég csupán a ló iránti vonzalom.
Októberben történt, amikor is a barátaim
egyöntetűen összeesküdve lovat kerestek számomra,
az sem tántorította el őket, hogy nem akartam
lovat venni. Annyira meggyőzőek voltak azon
a téren, hogy szükségem van egy lóra, hogy
egy idő után én is velük tartottam.
Lókupecéktól hamar eljutottunk a versenypályáig.
Egész nap azt sulykolták belém, hogy nem
szabad semmi jót, esetleg elismerő véleményt
mondani a lótulajdonos előtt, aki készül
megszabadulni a paripától. Ez a taktika sokszor
célra vezető, amikor az alkura kerül a sor.
Ezt persze rögtön elfelejtettük, mikor a
boxajtót kinyitották előttünk, összecsaptuk
a kezünket és csak annyit mondtunk "Ó,
de gyönyörű"!!! Ugyanezzel a hévvel
beszabadultunk a lóhoz és "Milyen szép
a sörénye" jelszavakkal két oldalról
közre fogtuk őt. Természetesen rögtön beleszerettünk
a jó küllemű telivérbe. Gyorsan kellett dönteni,
így azonnal igennel feleltünk a tulajdonos
által feltett "Megveszitek-e" kérdésre.
A következő napokban derült fény a rejtett
hibákra, amelyeket tapasztalatlanságunknak
köszönhetően nem tudtunk. A lábán csomókat
fedeztünk fel, a hasán pedig sérülési sebeket
találtunk. Ez sokban hasonlított a "pénztártól
való távozás után reklamációt nem fogadunk
el" szlogenre.
A következő részben szeretném megmutatni,
milyen szempontokra érdemes figyelni, amikor
lovat bírálunk.
A leendő lótulajdonosnak először is el kell
döntenie milyen lovat szeretne. Elsősorban
nem az olyan részletkérdésekre gondolok,
mint milyen színű legyen a ló, bár ez sem
elhanyagolható. Ennél fontosabb, hogy megpróbáljunk
a mi természetünkhöz, temperamentumunkhoz
hasonló paripát találni.
A fajtákat általában négy csoportba soroljuk
-melegvérű, hidegvérű, félvérű póni- vagy
kisló.
A melegvérű fajtacsoport talán legjellemzőbb
tulajdonságai közé tartozik a finom bőr és
szőrzet, szikár végtagok, élénk vérmérséklet,
gyors mozgás, ebbe a csoportba tartoznak
az arab lovak, a telivérek, az ügetők, a
lipicaiak stb.
A hidegvérű lovaknál a vastag bőr, markánsabb
fej és végtagok, lomha vérmérséklet dominál,
ilyen például a muraközi vagy trakehneni.
A félvéreknél, mint például a gidrán, mezőhegyesi
vagy a kisbéri lovak tenyésztésénél a hátas
jelleget, a szép megjelenést és a tetszetős
külsőt próbálták kihangsúlyozni, ugyanis
régen elsősorban katonai célokra használták
őket.
A póni, és a kisló csoport elsősorban magasságban
tér el az előző három fajtától (a fajtákról külön külön olvashatnak a fajtakalauzban).
Amikor egy lovat vizsgálunk, akkor hajlamosak
vagyunk arra, hogy csak a legszembetűnőbb
testrészeket észrevételezzük. Persze az sem
célravezető, amikor a szőrszálakat egyenként
nézzük át.
A bírálónak döntenie kell, hogy
-az állatot milyen célra kívánja használni,
-az egész szervezet életerős, szilárd testalkatú-e
-testalakulása milyen kihatással van a mindennapi
használatra
-az észlelt hiba öröklött, vagy szerzett-e
és tovább öröklődhet-e.
Azoknak a leendő lótulajdonosoknak, akik
első ízben szeretnének lovat vásárolni, mindenképpen
ajánlom, hogy egy tapasztalt lovas, vagy
egy állatorvos kísérje őket. A "dörzsölt
lókupecok" akik adják-veszik a lovakat,
sok trükköt bevetnek, hogy elfedjék az eladósorba
kerülő párák hibáit, hátrányait. A vásárlóknak
résen kell lenni, hogy még az elején fény
derüljön ezekre.
Semmiképpen ne ítéljük meg a lovakat az istállóban,
mert esetleg csak a telt farformát vesszük
észre. Ne ítéljük meg lekötve, mert a magas
állás nagytestűnek, a mély állás pedig kicsinek
mutatja. Egyenetlen terepen sem célszerű
a vizsgálódás, mert itt a súlyos hibák is
rejtve maradhatnak. Egyenes talajú, nyugodt
környezetű helyre vezessük, távol az olyan
helyektől, ahol a végtagállás nem látható
(pl. szalmás, mély homokos talaj). Előbb
összességében alkossunk képet a lóról: milyen
a fajtajellege, nemi jellege, fejlettsége,
szervezeti szilárdsága, arányossága.
A bírálatot az azonosítás elvégzésével kezdjük. Azonosításra
szolgál a szín és a jegy leírása, a lovon
található bélyegzés rögzítése és az életkor
megállapítása. A bírálatot a fejjel kezdjük,
azután térjünk a felsővonalra és a farra.
Aztán a törzsre majd a végtagokra.
A fej a legszembetűnőbb testtáj. Nagy mértékben
befolyásolja a ló tetszetősségét. A testtel
arányos nagyságú, szikár, egyenes profilvonalú,
kissé csuka fejforma mindig szebbé teszi
a lovat, mint a nagy, keskeny, hosszú félkos,
vagy kosfej, amelynek profilvonala domború.
A széles fejtető és homlok, az értelemre,
az egészségre, a tág orrnyílás tartós teljesítményre
utaló formák.
Az egészséges ép szem a napi munkavégzéshez elengedhetetlen. Ló
vásárláskor állatorvossal nézessük meg a
ló szemét, hogy hályog, havivakság, szépvakság
(szemidegsorvadás) nem áll-e fenn.
A metszőfogak és az elő-zápfogak közötti foghíjas szélre
fekszik a zabla. Ha ez a hordozószél keskeny
és magas, a nyelv pedig vékony, akkor érzékeny,
puhaszájú a ló. Ha a hordozószél széles,
alacsony és a nyelv vastag, úgy kevésbé érzékeny,
keményszájú a ló.
A ló nyaka a fontos izmok erőkarja. A hát felőli izmok
a gerincoszlop nyújtását végzik, a lapockához,
a felkarhoz térők az elülső végtag munkáját
támogatják és a törzs rázkódását enyhítik.
A gyors mozgású lovaknál a nyak hosszúsága,
a terhet húzó hidegvérűeknél a rövidebb nyak
gazdag izmoltsága a fontos. A nyakillesztés
alatt a nyaknak a marhoz viszonyított irányát
értjük. Magas a nyakillesztés, ha a baltavágás
szinte nem is látszik és a marból meredekes
felfelé irányul a nyak. Ilyenkor a lépés
magas, de nem hosszú. Alacsony nyakillesztéskor
a baltavágás kifejezett, a nyak csaknem vízszintes
irányú: a hosszú, de alacsony léptű lovak
nyakformája. Középmagas a nyakillesztés,
ha a vízszintessel 45 fokos szöget alkot:
a több oldalú használat kívánatos formája.
Marnak hívjuk a baltavágás mögött a hátig terjedő,
kiemelkedő testtájat, amelyet az első 7-12
hátcsigolya tövisnyúlványa képez. Az itt
tapadó izmok erőkarként működnek. A gyors
munkát végző lovakon előnyösnek tartjuk a
magas, hosszú izmos mart. A lassú igásmunkát
végzőkön pedig az izomban gazdag, széles
mar kívánatos. Az éles, izomszegény mar kápa-
és nyeregtörést okozhat. A sebzés a testtájon
könnyen sipollyá alakulhat, amelynek gyógyítása
idő és munkaigényes. Fiatal csikók süppedt
marja szervezeti lazaságra utal, amelyet
mozgatással meg lehet szüntetni.
A ló felsővonaláról összességében alkotunk képet. Részei a hát,
az ágyék és a far. A gerincoszlop a hátnál
enyhén lefelé görbül, az ágyéknál és a farnál
felfelé domborodik. A feszes, izmos hát és
ágyék mindenféle használtara előnyös. Ha
rövidebb a hát és az ágyék és feszes a kötés
(a farral képzett kapcsolat) hátas szolgálatra
különösen jól alkotott a ló. A hosszú hát
és ágyék, főleg ha az utóbbi izomszegény
is, nagyfokú lazaságra utal és csökkenti
a ló tartós munkavégzését.
A puha, a hajlott hát, vagy ágyék szervezeti lazaságra vall. A
nagyobb mértékben felfelé domborodó pontyhát,
vagy pontyágyék angolkór, vagy hasbántalom
következménye. Az ilyen egyed nyereg alatt
ráz, ügetése, vágtája nem kiadós.
A far széles, izmos legyen. A lassú igásmunkát
végző egyedeken hosszúsága nem elemi kívánalom,
ugrólovak enyhén csapott fara nem hiba, a
gyors galopplovakon a hosszú tojásfar formát
szeretjük. Csikókorban a farbúb magasabb,
mint a mar, ezt a túlnőttséget a megfelelően
nevelt és mozgatott csikók a későbbiekben
elnövik.
A mellkas a tüdő, a szív és a nagyerek részére ad
helyet. Fontos, hogy ez az űr tágas legyen.
A különböző munkavégzésű, különböző típusú
lovak mellkas alakulása a munkahasználat
szerint módosul. A mellkast három fő méret
jellemzi: mélysége, szélessége (dongasága)
hossza. Gyorsmozgású lovak esetében a mellkashoz
fűződő lapockának és felkarnak hosszú és
szabad mozgásteret kell biztosítani. Az ilyen
lovak mellkasa tehát mély és hosszú és nem
várható el, hogy nagy fokban dongás is legyen.
A lassú és nagy vonóerőt kifejtő lovak mellkasa
dongás, de közepesen mély és hosszú. A mellkas
méretei közül a legnehezebb megbecsülni a
hosszát. A tűzött mellkas mindenféle használatú
lovon súlyos hiba, amikor a lapockák mögött
összeszűkül a mellkas. Nem mozgatott csikókon,
helytelenül nevelt lovakon fordul elő és
tartós teljesítményt nem várhatunk tőlük.
A has megítéléséhez tudni kell, hogy annak a nagysága,
formája a fogyasztott takarmány milyenségétől,
mennyiségétől függ. A sok tömegtakarmányt
fogyasztó ló, csikó gyomor és bélrendszere
kitágul, nagy szalmahasa lesz. Ez nem hiba
s ezt rövidebb, hosszabb idő alatt csökkenteni
lehet. Ha a szalmahasú egyedeket koncentráltabb
takarmányozásra fogjuk, csakhamar hengeres
formát nyerünk. A többször ellett kancák
csöngőhasa takarmányozással sem szüntethető
meg. A felhúzott has formát versenylovaknál
alakítják ki, kevesebb rost és nagyobb adagú
koncentrált takarmány etetésével. Ennek fokozott
formája az agárhas, amely emésztőszervi betegségre,
tartó étvágytalanságra vall. Nehezen légző,
fulladozó, kehes lovak bordaívének mentén,
a horpasz alatt a ló vékonyán kehbarázda
képződik. Intő jel a ló csökkent használhatóságára,
selejtezésére.
A has alján a középvonalban van a köldöktáj. Születéskor a köldökgyűrű hiányos záródása
folytán köldöksérv tapasztalható, amely bélkizáródással
járhat. Féléves korig magától gyógyulhat
vagy egyszerű elkötéssel, esetleg operációval
gyógyítható. Öröklődő hiba, ezért is fontos
ügyelni rá.
A nemiszervek épek, egészségesek legyenek. Bélsár űrítés
után a végbél nyálkahártyája végbélrózsaként
látható. A végbélnyílás alatt helyezkedik
el a kancákon a pérarés. A gáttáj elléskor
átszakadhat, vagy ellési segítségképpen vágni
kell a gáttájat. Ez semmi hátrányt nem jelent,
de ellés után azonnal állatorvossal varratni
kell. Az elhanyagolt gátszakadás állandó
hurutot, sőt meddőséget idéz elő. A méneknél
a has hátulsó részén a szeméremtájékon a
tasakban van a hímvessző és mögötte a két
here. A csődörcsikók heréi a lágyékgyűrűn
át a hasűrből 2-3 hónapos korra a herezacskóba
leereszkednek. Megeshet, hogy egyik vagy
mindkét here hiányzik. Az is előfordul, hogy
egyik, vagy mindkét here a hasűrben vagy
a lágyékgyűrűben visszamarad. E szerint beszélünk
egyoldalú vagy kétoldalú kriptohorid csődörről
(rejtett heréjű csődör). A hasűrben visszamaradt
here nem termel életképes ondósejteket, de
az egyoldalú rejtett heréjű, valamint csak
egy here hiányos mén termékenyíteni tud és
örökítheti a hibát.
A lábak alapos vizsgálata nagyon fontos. Az inakra
tapadt csomók vagy a csontkinövések lebéníthatják
a lovakat. Ez létrejöhet a túlterheléstől
vagy a nem megfelelő belovaglástól is. Ha
a lábak nem egészségesek, akkor a ló nem
tudja a maximumot nyújtani, ezáltal a lovaglás
minősége romlik. Az elülső lábközép (szárnak
hívjuk) akkor jól alkotott, ha rövid, széles,
vastag, száraz, tiszta, nincsenek rajta csontkinövések.
Káros elváltozások: ínmegvastagodás, ha a
szár felső harmadában hátul kétfelől tapasztalható,
akkor a patahajlító ín volt beteg, ha a szár
közepén hátrafelé ívelt a duzzanat, a pártahajlító
ín volt gyulladásban. Az íngyulladást ínrövidülés
is követheti és akkor rokkant és mankós állású
lesz a ló. Az ízületen levő puha tokszalagtágulat
(izületi pók) nem okoz sántaságot. Az ínhüvelypók
az ínhüvely gyulladásos duzzanata. E heveny
gyulladások sántaságot okoznak. Gyógyulva
az állandó megvastagodás a szervezet lazaságát
jelzi. A szár különböző helyén fellelhető
csontszaporulatot holttetemnek hívjuk. Ha
ín, szalag alatt van, vagy sérti az ízületi
felületét a ló sántít, e nélkül azonban csak
szépséghiba. A boka területén található hegek
bokázásra vallanak.
A ló vásárlásáról és megítéléséről fontosnak
tartottuk, hogy ezeket az információkat megosszuk
a leendő gazdikkal, ezzel is segítve döntésüket.
A fenti lista korán sem teljes, a pata torzulásairól
még nem is beszéltünk, azonban erről részletesen
fogunk írni, amikor a Patkolás témát taglaljuk.
.
Szerző: Szerepi Csilla
|