Fényprogramok alkalmazásának lehetőségei a kanca ivarzásának indukálásában

A késő őszi, téli időszakban a petefészek nyugalomban van. A kancák túlnyomó részén megfigyelhető tüszőnövekedés (manuálisan), de ovuláció nem.

Mindkét petefészek kicsi, tömött tapintású, sima felületű a pubertás előtt és a téli acikliás időszakban [8]. A téli anösztrusz időtartama egyedenként is változhat. Ebben az állapotban az ivari centrumok a bevitt hormonokra nem reagálnak [16]. A ciklikus működés nyomon követésére alkalmas szérumprogeszteron értékek funkcionáló sárgatest (corpus luteum, CL) hiányában általában alapszinten (<3,2 nmol/l) vannak [2].

A folliculust stimuláló hormon (FSH) aciklia idején mérhető szérumszintjére vonatkozóan a szakirodalom eltérő értékeket közöl (alacsony, szabálytalanul ingadozó, nem módosul a téli időszakban.

Gonadotrop releasing hormon (GnRH) egyszeri nagyobb, farmakológiai dózisával (> 100-200 μg) a téli acikliás időszakban is kiváltható néhány (<8) órás emelkedés mindkét gonadotrop hormon szérumszintjében. Az LH-szint emelkedésének nagysága azonban ekkortájt jelentősen elmarad a tenyésszezonban tapasztalhatótól [15]. A rövid nappali megvilágítás a tobozmirigy melatonin-szintetizáló képességének a fokozódásával jár, amely feltételezhetően - közvetett vagy közvetlen formában hatva a hypophysisre - lovon is felelős a gonadotrop hormonok szekréciós sajátosságainak évszakonkénti különbségeiért [17].

Az ősz végi, téli acikliás időszak, valamint a tenyészidény közé 4 - 12 hetes, tavaszi szezonátmeneti időszak illeszkedik, amikor fokozódó intenzitású tüszőnövekedés figyelhető meg. Tüszők jelenlétében esetenként a szérum 17β-ösztradiol szintje is emelkedhet. Ennek jeleként a kanca rendszertelenül vagy rendszeresen, rövidebb - hosszabb időn át többször is sárlik. Mivel azonban a tüszőrepedésre, illetve ezt követően CL képződésére ez idő tájt nem kerül sor, az állat még nem fogamzóképes, ezért fedeztetése is felesleges. Ez az állapot a későbbi, már tüszőrepedéssel is járó sárlásoktól a nagyobb (< 35 mm-es), preovulációs jellegű tüszők hiánya alapján különíthető el.

A petefészek-működés aktiválódása idején a follikulusok ciklusos hullámokban fejlődnek. Az első hullámokban csak kisebbek, majd egyre nagyobbak, fejlődésük ebben a szakaszban atréziával és sorvadással végződik. Az anösztrusz periódus minimuma után tehát a follikulus tevékenység fokozatosan élénkül fel [2]. A szezonális aktiválódás során egyre nagyobb ösztrogéntermelő tüszők fejlődnek, de ezek általában nem ovulálnak, elsorvadnak. A kancák ivari ciklusa ebben az időszakban elnyújtott, rendszertelen. A szezonátmeneti ciklusban a fogamzás ritka. Ez a gyakorlatlan tenyésztő számára annál is inkább furcsa, mivel az ivarzás tünetei a follikulusok lassú atréziája miatt fennálló tartós ösztrogénhatás következtében elnyújtottan jelentkezhetnek. Ezekben a luteinizáció nélküli ciklusokban a progeszteronszint is minimális (0,2-0,4 ng/ml) [18]. A növekvő tartamú nappali megvilágítás hatására a szezonátmeneti időszak előrehaladtával fokozódik a szérum pulzáló jellegű LH-szintváltozásának frekvenciája, és csökken az egyes LH-hullámok amplitúdója [4]. Farmakológiai dózisú GnRH-kezeléssel egyre nagyobb mennyiségű LH leadása provokálható, nem változik azonban lényegesen a kiváltott LH-szintemelkedés időtartama [15]. Telivéreknél a fedeztetési idény február 15-ével kezdődik. Az állatok jelentős hányadában azonban az első ovulációra csupán hetekkel később, március - áprilisban kerül sor. Február közepén a nem vemhes kancák az alábbi - csupán hagyományos klinikai vizsgálómódszereket alkalmazva egymástól nemegyszer nehezen elkülöníthető - szaporodás-élettani állapotban lehetnek [19].

• Ciklikus nemi működésűek: egész éven át ciklusban lévők, illetve már ciklusba lendültek.
  
• Acikliásak: tüszőnövekedés még nem indult meg.
  
• A szezonátmeneti időszak kezdetén lévők: a tüszőnövekedés már megindult, nagyobb (> 20 mm) tüszők még nincsenek; az állatok rendszerint még nem sárlanak.
• A szezonátmeneti időszak előrehaladottabb szakaszában lévők: több - kevesebb rendszerességgel ismétlődő sárlás; időnként nagyobb (20 - 35 mm) tüszők is tapinthatók; ovuláció még nincs.

Emellett az állatok egy részében megfigyelhető az előző tenyészszezon utolsó ovulációját követően kialakult sárgatest állandósulása is.

A tenyészszezon ˝hivatalos˝ kezdete február közepére esik, a petefészek működése azonban nemegyszer csak hetekkel - esetleg egy-két hónappal - később, az első tüszőrepedést követően válik ciklikussá [2]. A hazánkban is szokásossá vált fedeztetési időszak kezdetén, február hónap folyamán, a petefészek működésének funkcionális állapotát vizsgálták, s a fentiekben leírtakat igazolták, hogy országunkban sem esik minden esetben egybe a hivatalos és a biológiai tenyészszezon kezdete [6]. Az első ovuláció előtt kb. 3 nappal jelentősen megemelkedik, és egészen a kialakuló CL progeszteron-termelésének a megindulásáig magas is marad az LH-koncentráció, miközben átmenetileg pulzáló jellege is elvész. Ezt a jelenséget nevezzük első preovulációs LH-csúcsnak, tartama még rendszerint nem éri el a következő ciklus(ok) során tapasztalható 5 - 6 napot [20].

A valódi ciklusok időszaka teljes nemi aktivitással és a nemi szervek szabályos ciklikus működésével jár [16]. A tenyészszezon kezdetét tulajdonképpen az első ovuláció, illetve az azt követő első CL-fázis jelzi [6]. Az ovuláció nélküli, egyfázisú ciklusokat ovulációs, luteinfázisos, teljes ciklusok váltják fel. Ez az időszak a tényleges tenyészidény [18]. Több szerző megállapítása szerint az első tüsző ˝repedés˝ a szőrtakaró váltása után szokott jelentkezni [2, 6]. A petefészek működés változó számú és nem tökéletes (ovuláció nélküli, egyfázisú) ciklus során erősödik fel, amíg az ovulációs - luteinfázisos, teljes ciklusokkal be nem áll a fertilis időszak, a tenyészidény. A kétfázisú ciklusok száma, azaz a tenyészidény hossza is eltérő [2]. A méh általában csekély tónusú, néhány esetben ödemája miatt duzzatnak érezzük. A petefészkek az anösztruszhoz képest megnagyobbodottak, rugalmas tapintatúak. Rajtuk egy vagy több tüsző is tapintható (2-10 cm-ig), ezek a ciklus állapotától függően feszes (sárlás kezdetekor), feszesen hullámzó (sárlás előrehaladtával) vagy fluktuáló állapotúak lehetnek (ovuláció előtt). Az oestrus előrehaladtával a péra és a hüvely nyálkahártyájának színe a sápadtfehér színtől a pirosig változik, a nyakcsatorna ellágyul, ellazul, a cervix ödémássá válik, a secretum bőségessé és hígabbá [16].

A tenyészidény a mérsékeltövi országokban általában február-áprilistól augusztus-novemberig tart. A tenyészszezonban, ahol teljes a kancák nemi aktivitása és a nemi szervek szabályos ciklikus működése, a kancák 18 - 24 naponként, 4 - 9 napig sárlanak. A sárlás tartama a tavaszi hónapokban hosszabb, a nyári hónapokban rövidebb, illetve el is maradhat.

Az őszi szezonátmeneti időszak lényegében a tavaszi átmenettel szemben fordított sorrendben lezajló élettani folyamat. A tenyészidőszak lezárulásaként ismét ovuláció nélküli ciklusok jelentkeznek, és ezek során fokozatosan egyre kisebb follikulusok fejlődnek és atretizálnak. A petefészek-működés szezon végi hanyatlása során is találkozunk olyan nagyobb follikulusokkal, melyek atréziája hosszabb időt igényel, és ezek esetenként több cikluson át is megtalálhatók, ezek az úgynevezett őszi tüszők [2]. Ezek a nagy, őszi tüszők csak több cikluson át fejlődnek vissza. Ez a klinikai vizsgálat folyamán (meg nem ismételt rektális vizsgálat) gyakran tévedésre ad lehetőséget, és alapját képezi az értelmetlen fedeztetésnek, inszeminálásnak [18]. Más megfigyelés is ezt igazolta: a tüszők egyike - másika folyadékkal telt, nem ritkán 10 - 15 cm nagyságot is elérő képletként tartósan (max. kb. 60 napig) perzisztálhat (perzisztáló vagy őszi folliculus) [6].

Széles körben elfogadott, hogy a fotoperiódus a legfontosabb külső tényező, ami befolyásolja az éven át változó reprodukciós ritmust [21].

A téli és a kora tavaszi időszak alatt a hosszabbított megvilágítás stimulálja a petefészek aktivitást az anösztruszos kancáknál, és ez általánosan használt a tenyészidőszak kezdetének elősegítésére [22]. Azonban a helyes reakció, erre a stimuláló fotoperiódusra, egy különleges állapotnak van alárendelve, és a reprodukciós aktivitás nem mindig követi a hosszú nappalokat. Ez a befolyásoló képesség az éven át váltózó szaporodási ritmusra néhány tényezőtől függ: (1) a fotoperiódus változására érzéketlen állapot, (2) a fotoperiódus állapota, lefolyása, (3) a fényérzékeny szakasz megléte az éjszaka alatt.

Amikor a kancákat állandóan nappali körülmények között tartják (hosszú napok vagy rövid napok) újra kezdik az éves ritmusukat, a stimuláló vagy gátló fényviszonyok ellenére [23, 11, 24]. Ez az állapot érzéketlenségre utal és úgy lehet leírni, mint a jelenlegi fotoperiódus típusára való válaszolás folytatásának képtelensége. Ebből az okból a kancákat a tél elején vagy nyáron 16 világos; 8 sötét óra alatt tartják, mégis visszatérnek a téli anösztruszhoz. A fényre való érzéketlenség fejlesztésével tudták meghosszabbítani vagy megelőzni a fotoperiódus szabályos intervallumainak változtatásával. A juhoknál a fényre való érzéketlenség állapota késleltethető a fokozatosan csökkenő megvilágítás által (16-ról 12 órára, majd 12-ről 8 órára) [25]. Ez a szaporodási rendszer lehetővé teszi fényre való állandó érzékenységét. A kosoknál állandó szaporodási aktivitás figyelhető meg, ha a gátló és a stimuláló fényszakasz gyors, 1 hónapos váltakozással alkalmazták [26]. Hasonló kísérleteket hajtottak végre a petefészküktől eltávolított kancáknál [27]. Az állatokat 25 hónapon keresztül tartották vagy természetes fotoperiódus vagy gyors váltogatáson alapuló, hosszú és rövid nappalos ciklusban (70 hosszú nappal: 35 rövid nappal és 35 h.n.: 35 r.n.). Az évszak szerinti LH csökkenést a kontrol kancáknál megfigyelték a tél folyamán, ez tompítva jelent meg abban a csoportban, ahol hirtelen változtatták a fotoperiódust. Azoknál a kancáknál, amelyeknek sértetlen volt a petefészkük vagy a póni méneknél, a szezonális anösztrusz előfordulását nem tudták megszűntetni hasonló fénykezeléssel [27].

A petefészek működését indukálni lehet a szezonálisan anösztruszos kancáknál 1-2 órás megvilágítást alkalmazva a sötétség kezdete után kb. 9,5 - 10 órával [11]. Ez a megfigyelés arra mutat rá, hasonlóan más szezonális fajokhoz, hogy a kancáknak is van érzékeny szakaszuk a sötétség periódusa alatt. A fény jelenléte vagy hiánya a sötétség kezdete után 9,5 órával, helyesebben a fény és a sötétség egész időtartama fontos a visszajelzés miatt. 16 világos: 8 sötét, 14,5v : 9,5s; 8v : 9,5s; 1v : 5,5s; vagy 4v : 9,5s; 1v : 9,5 sötét órás megvilágítással hasonló választ idéztek elő a petefészekben, habár azok a kancák, amelyek az utolsó fénykezelésben vettek részt, csak 5 órai világításban részesültek naponta [11].

Természetes fényviszonyok között ez naponta fokozatos változást jelent a fényes és sötét szakaszok között, a sötétség intenzitása jelentősen változik és mindegyik szakasz hossza fokozatosan változik. Valószínű, hogy a természetes fényviszonyok alatt a napkelte és a napnyugta érzékelése különbözik. Ez a fentiekben leírt kísérleti szituációkból adódik és az is, hogy a fényérzékeny szakasz helye a ciklus ritmusa alatt is változik.

Jelenleg ez a legmegbízhatóbb módszer, ami átsegíti a kancákat a mély anösztruszból a tavaszi átmenet időszakába. A meghosszabbított világítású kezelést (14,5 - 16 órás megvilágítás, 100 lux) a téli napfordulókor kell elkezdeni, a rövid nappalokról a hosszú nappalokra való fokozatos áttérés nélkül. A kéthetes mesterséges fotoperiódus után a follikuláris aktivitás jelentős mértékben megnövekszik, és kb. 6 - 12 héttel a kezelés kezdete után jelentkezhet ovuláció [28].

Korábbi kutatások azt bizonyították, hogy a nappalok hosszának növelése késő-délutánonként kezdett világítási programokkal jobbnak bizonyultak, mint a kora reggeli megvilágítások [29, 30].

A napfényes órák számának növelését a tenyészszezon kezdete előtt 8-10 héttel el kell kezdeni, ami Magyarországon november vége, december elejére tehető. Ha a fénykezelés később kezdődik (január), a kancák nem ovulálnak korábban, mint a természetes fotoperiódusos körülmények között tartott társaik [24].

Érdekes, hogy a napi 20 órás megvilágítás sem eredményez maximális stimulációt, ami azt jelzi, hogy minimális mennyiségű sötét fázisra is szükség van [11]. Egy előnyös lehetőség a kancák fotoérzékeny szakaszának kihasználása, 9,5 órával a sötétség kezdete utáni 1-2 órás megvilágítás alkalmazásával. A gyakorlatban ennek a technikának az a hátránya, hogy a megvilágítás idejét a sötétség kezdetének a változásához kell igazítani, vagy a sötétség kezdetét mesterségesen kell szabályozni [28].

Hagyományosan a fényforrás erőssége 100 lux körül van, és a kezelést az első ovuláció után is folytatni szokták. Az utóbbi időben arra mutattak rá, hogy a 35 napos megvilágítás (100 lux, 14,5 órás megvilágítás) vagy az alacsony fényintenzitás (10 lux, az első ovuláció után is folytatva) is hatásos a ciklikus petefészek-aktivitás kezdetének előrehozására [28].

A kancák ivarzásának indukálására ma már számos lehetőség létezik. Ezek közül a tenyésztő számára a legegyszerűbb és legkézenfekvőbb módszer a fényprogram alkalmazása, mely eredményeként korábban elletheti a kancáját. Mindez növeli a csikó esélyeit - évjáratán belül - a lovas- és lóverseny-sportokban, valamit húshasznosítású fajták esetén a legelő, mint "terített asztal” várja a csikót.

[1]. HUSVÉTH, F. (2000): A gazdasági állatok élettana az anatómia alapjaival. Mezőgazda Kiadó, Budapest

[2]. BECZE, J. (1981): A nőivarú állatok szaporodásbiológiája. Mezőgazdasági Kiadó, Budapest

[3]. CSEH, S. (1973): Állatorvosi szaporodásbiológia és szülészet. Mezőgazdasági Kiadó. Budapest

[4]. HUSZENICZA, GY. (1993): A kanca nemi működése és szaporodási zavarai. In: Haraszti - Zöldág (szerk.):A háziállatok szülészete és szaporodásbiológiája. Mezőgazda Kiadó, Budapest

[5]. SZENCI, O. (1984): A háziállatok szaporodása és mesterséges termékenyítése. Mezőgazdasági Kiadó, Budapest

[6]. GINTHER, O. J. (1979): Reproductive biology of the mare: basic and applied aspects. McNaughton Gunn Inc. Ed., Antlerbor, Mich.

[7]. BOUR, B. - PALMER, E. - DRIANCOURT, M. E. (1985): Stimulation of ovarian activity in the pony mare during winter anoestrus. In: Ellendorf, F. - Elsaesser, F. (eds.): Endocrine causes of seasonal and lactational anestrus in farm animals. Martinus Nijhoff Publishers. Dordrecht.

[8]. HUSZENICZA, GY. és mtsai. (1989): Mesterséges fénykiegészítéssel és gesztagén kezeléssel végzett ciklusindukció anoestrusos kancákon a téli - tavasz eleji időszakban. Magyar Állatorvosok Lapja, 44. évf. 4. sz. 211-216. pp.

[9]. KOOISTRA, L.H. - GINTHER, O.J. (1975): Effect of photoperiod on reproductive activity and hair in mares. Am. J. Vet: Res. 36, 1413-1419.

[10]. PALMER, E. - DRIANCOURT, M. A. (1983): Livest. Prod. Sci., 10. 197.

[11]. PALMER, E. (1978): J. Reprod. Fert., 54. 495.

[12]. SHARP, D. C. - VERNON, M. W. - ZAVY, M. T. (1980): Alterations of seasonal reproductive patterns in mares following superior cervical ganglionectomy. J. Anim. Sci. 51 (Suppl. 1), 534.

[13]. GRUBAUCH, W.R. - SHARP, D.C. - BERGLUND, L.A. - McDOWELL, K.J. - KILMER, D.M. - PECK, L.S. - SEAMANS, K.W. (1982): Effects of pinealectomy in pony mares. J. Reprod. Fertil., Suppl. 32, 293-295

[14]. JOBBIK, Á. (1992): Aktuális szaporodásbiológiai kérdések a lótenyésztésben. Diplomadolgozat. PATE, Georgikon Mezőgazdaságtudományi Kar, Keszthely.10-12.pp.

[15]. SILVIA, P. J. - SQUIRES, E. L. - NETT, T. M. (1987): J. Anim. Sci., 64. 790.p.

[16]. TÖRÖK, L. (1987): A ló. In: Becze József (szerk.): Kérdések és válaszok a szaporodásbiológia gyakorlatából. Mezőgazdasági Kiadó, Budapest

[17]. THOMPSON, P.L. - GODKE, R. A. - NETT, T. M. (1983): Anim. Sci. 56. 668.p.

[18]. BODÓ, I. - HECKER, W. (1992): Lótenyésztők kézikönyve. Mezőgazda Kiadó, Bp.

[19]. ALLEN, W. R. (1985): Practical control of anestrus in thoroughbred broodmares. In: Ellendorf, F. - Elsaesser, F. (eds.): Endocrine causes of seasonal and lactational anestrus in farm animals. Martinus Nijhoff Publishers. Dordrecht.

[20]. FITZGERALD, B. P. - AFFLECK, K. I. - BARROWS, S. P. - MURDOCH, W. L. - BARKER, K. B. - LOY, R. G. (1987): J. Reprod. Fert, 79. 485. p.

[21]. GINTHER, O.J. (1992): Reproductive biology of the mare: basic and applied aspects. Equiservices, Cross Plains, WI

[22]. BURKHARDT, J. (1947): Transition from anestrus in the mare and the effects of artificial lighting. J. Agric. Sci. 37, 64-68. pp.

[23]. KOOISTRA, L.H. - GINTHER, O.J. (1975): Effect of photoperiod on reproductive activity and hair in mares. Am. J. Vet: Res. 36, 1413-1419.

[24]. SCRABA, S. T. - GINTHER, O.J. (1985): Effects of lighting programs on onset of the ovulatory season in mares. Theriogenology 24, 667-679.

[25]. MALPAUX, B. - ROBINSON, J. E. - SCANES, C. G. (1988): Importance of changing photoperiod and melatonin secretory pattern in determining the length of breeding season in the Suffolk ewe. J. Reprod. Fertil. 83, 461-470.

[26]. Pelletier, J. y Almeida, G. (1987): Short light cycles induce persistent reproductive activity in Ile-de-France rams. J. Reprod Fert (Suppl.), 34: 215-226

[27]. GUILLAUME, D. - PALMER, E. (1991): Effect of oral melatonin on the date of tehe first ovulation after ovarian inactivity in mares under artificial photoperiod. J. Reprod: Fertil., Suppl. 44, 249-257.

[28]. GUILLAUME, D. - DUCHAMP, G. - NAGY, P. - PALMER, E. (2000): Approach of the minimum lighting conditions for photostimulating mares in winter inactivity. J. Reprod. Fertil., in press.

[29]. WRIGHT, B (1998): Artificial lighting for mares, OMAFRA, Fergus

[30]. Giffen, J. M., M.D. and Gore, T. , D.V.M. (1989): Horse Owner’s veterinary handbook. Howell Book House, New York Company, New York