|
Igazán nem is nagyon szükséges az oldalirányú
kilátás, a lónak kifejezetten nem szerencsés,
ha az ablakokon át bámészkodik, vagy éppen
megriadhat valamitől, ami kívül leledzik…
van ilyesmiből odabent is éppen elég.
A lovas meg foglalkozzon azzal, ami a lábai
között van, ne pedig a táj szépségeivel…
esetleg elmélázik, elábrándozik, netán hallatlan
módon egy szép virágszál leszakajtására szottyanna
kedve…
Ha mégis elkerülhetetlennek ítéljük az oldalirányú
kilátás igényének kielégítését, akkor az
ablakok legyenek jó magasan, alsó élük legalább
2,50 m magasan. …ha valaki szemlélődni óhajt,
hát tegye… ilyenkor még figyelemmel kell
lenni a megfelelő tájolásra is, lehetőleg
a tűző napfény, illetve az alacsonyan, élesen
besütő napfénytől ( déli, nyugati homlokzat)
szerintem meg lehet veszni.
Gyógyír : az árnyékolás…
Az árnyékmentes, egyenletes bevilágítást,
és ugyankkor legtöbb fényt a tetősíkon elhelyezett
bevilágító felületek felől nyerhetjük. Hallottam
felvetni az effajta bevilágítást aggályosnak
vélni az üvegházhatás okán, nevezetesen félnek
az erős felmelegedéstől.
Mikor?.. télen?.. nem olyan nagy baj az,
ha akkor egy kicsit melegebb van odabent
... nyáron meg ki van ott?.. mondjuk, ha
esik az eső.. de ha a tér megfelelően, huzatmentesen
szellőztetve van, ez nem lehet gond, s kellemesen
hűvös lőn….
 |
|
 |
Megjegyezném még, hogy gyakori probléma a
fedelesben, hogy bent esik az "eső"…vagyis
a felgyülemlett pára a hideg tető alsó felületén
lecsapódik, és a nyakunkba hull.
Gyógymódja ennek is a szellőztetés… a párát
el kell vezetni. - amúgy is a belső tér elhasznált
levegőjét huzatmentesen pótolni kell (nem
lebecsülendő léghányad!) pl. lambrin alsó
részén kialakított sok kicsi szelelő lyukon
bejutó friss levegővel.. ( a tetőt hőszigetelni
hihetetlenül drága, és eredménytelen..)
A fedeles végül is egy jó nagy téglalap alakú
csarnok . . lehetne neki egyébként mindenféle
attraktív formát adni, de nem nagyon érdemes..
egyrészt a nagy szerkezeti fesztávok és a
pályák előírásos kötöttségei miatt, másrészt
igencsak keresni kellene az értelmét.
A méreteket a használat célja határozza meg.
Hobbi, vagy edzőfedeles minimális pályamérete
20x40m, a versenyfedelesek méretei a versenyek
szintjétől, és a tervezett nézőszámtól függően
választandók meg (lehetőleg a FEI előírásainak
megfelelően), a pálya körüllovagolhatóságát
2,5-2,5m-ben kell számításba venni, a pálya
közönségtől való előírt távolsága 5-10 m.
A legkisebb szabad belmagasság edzőfedelesnél
a legkülső patanyom felett legalább 4m, versenyfedelesnél
5 m.
 |
|
 |
Külön megemlítenék egy olyan L alakú elhelyezési
formát, amely gazdaságosan igen sokféle használatra
ad egyszerre módot.(kemény dió statikailag
megoldani, így aztán elég sokba is kerül)
Magas igényeket elégíthet ki egy ikerfedeles,
ahol egy edző, melegítő fedeles mellett egy
versenyfedeles kap helyet, közöttük istállóval,
ahol adott esetben a versenyzők lovai helyezhetők
el.
A tartószerkezet
Ami leginkább megkülönbözteti a fedelest
majdnem minden más csarnok épülettől, az
az, hogy általában nincs szerkezetként figyelembe
vehető padlója. ( pl. a tatinak kivételesen
van)
Ez nagyon fontos, mert a tartószerkezet kialakítása,
ill. az alapozás megoldását elsőrendűen befolyásolja.
( egy lovardányi felület vasalt beton padlóval
való ellátása -azonkívül, hogy többnyire
felesleges-, igen drága, 20x40-es fedelesnél
az anyagár 2-3 millió Ft.)
A tartószerkezet anyaga legtöbbször acél,
ritkábban fa.(magam jobb szeretem a fát…
szebb)
Acélszerkezetű fedelesek: alapvetően kétféle:
nagyméretű idomacélból készült keretszerkezet,
vagy rácsostartós kialakítású.
A faszerkezetek sajátos kapcsolatkialakítási
szempontjai miatt is igen sokfélék lehetnek.
Ezen belül készülhet szuperszonikus megoldás
a keresztmetszetében gyakorlatilag homogén
anyagú ragasztott fa tartókkal.
Ezek úgy készülnek, hogy a terveknek megfelelő
sablonba rétegesen fektetik szorosan egymás
mellé a kis keresztmetszetű fa elemeket műgyanta
kötőanyagban "úsztatva". Így impozáns
keresztmetszetű és fesztávú tartó keretelemek
gyárthatók. Ezeknek a nagy kereteknek a helyszínre
szállítása nem kis feladat.
Az acélszerkezethez hasonló rácsostartós
kialakítása fából elég nehézkes, de nem lehetetlen,
az erre a célra alkalmas -két oldalról a
fába sajtolt szeglemezes - csomóponti kapcsolat
kialakítás viszont nem valami szép látvány.
Tervezői gyakorlatom alapján úgy tűnik, hogy
a leggazdaságosabbak az ún. aláfeszített
szerkezetek, ezek a legkarcsúbbak. (a hídszerkezetekkel
mutatnak rokonságot)
 |
|
 |
Igazából ezek a szerkezetek nem hordanak
nagy terheket, (meteorológiai terhek, és
önsúly) viszont minden tervezői törekvés
célja a nagy fesztávokból adódó nagy alakváltozások
elkerülése, minimálissá tétele.
Nehéz elkerülni, hogy e helyütt ne statikai
oskolázással múlassuk az időt, és ezt a kérdést
azzal ütném el, hogy javaslom a tervezőt
nagy bizalomra, annál is inkább, mert ezek
a szerkezetek egészen pontosan méretezhetők,
ill. méretezendők, attól fogva lesznek gazdaságossá.
Inkább példákat hoznék fel, amelyek önmagukért
beszélnek.
 |
|
 |
 |
|
 |
--- közbevetőleg
Az előkészítés, tervezés folyamata:
Sajnos figyelemmel kell lenni arra, hogy
fedeles nem mindenhol helyezhető el. Ez függ
a helyi építési szabályzat előírásaitól,
a rendelkezésre álló terület építési övezeti
besorolásától, nem utolsó sorban a rendelkezésre
álló terület nagyságától ( mezőgazdasági
területen, - ha egyébként megengedett a fedeles
létesítése- a beépíthető alapterület összesen
legfeljebb 3 %! ( 900 m2-es lovarda területigénye
min.: 30.000 m2 azaz 3 hektár!)
Igazából a jelenlegi szabályozások mellett
lovardát nem is lehetne létesíteni .. lévén,
hogy a ló az előírások szerint azonos a tehénnel.,
és mezőgazdasági célú területen sportlétesítményt
nem lehet elhelyezni, istállót, karámot,
legelőt pedig általában belterületen nem.
Továbbá arrafelé ritka a hektárban mért építési
telek, a helyi szabályozások legtöbbször
a nagytestű haszonállat-tartást ( ló = tehén,
bár az is ugrik egyhuszat) korlátozzák.
Hogy mégis létesülhetnek lovardák, az a helyi
önkormányzatok jóindulatán, belátásán múlik,
illetve a helyi szabályozást kell esetenként
módosítani, vagy a rendezési terveket, ami
drága és időigényes eljárás..
A hatósági engedélyezési eljárás többek között
magában foglalja az építési, környezetvédelmi
hatósági, földhivatali eljárást, (mezőgazdasági
területen művelési ágból való kivonás), gazdálkodó
egység esetén telephely engedélyezési eljárást,
mostmásnemjuteszembe.
De mindezen bonyodalmak ne szegjék kedvünket!
Költekezzünk tovább!! Elsősorban tervezőnket
jól fizessük meg! Sajnos abba bele kell nyugodni,
hogy minden, ami a ló szóval kezdődik, az
elég sajátságos, bonyodalmas, és igen sokba
kerül. Ezzel szemben arra is joggal számíthatunk,
hogy a gondos szaktervezés a gazdaságosság,
az optimum szintjén tartja a beruházást.
Tervezési sorrend:
1. tervezés előkészítés, beruházói igények,
és lehetőségek tisztázása,
önkormányzati egyeztetések
a.) méretek,
b.) héjazat anyagának meghatározása
c.) szelemenezés (héjazatot közvetlenül alátámasztó
szerkezet) anyagának megválasztása
d.) lovarda oldalhatároló szerkezeteinek
megválasztása,
e.) keret(fő)tartószerkezet anyagának megválasztása
f.) alapozás körülményeinek meghatározása
( talajmechanikai szakvélemény alapján)
g.) pálya tervezés (szerkezeti tervezés!)
h.) tűzvédelem kérdései
2. tartószerkezeti méretezés ( statikai)
tervezés,
3. egyéb épületszerkezetek kialakításának
a tervezése
(pálya szerkezete, csapadékelvezetés, szellőzés,
nyílászárók, burkolatok, oldalhatároló szerkezetek,
tűzvédelmi tervezés, balesetvédelmi berendezések
-lambrin, lambrinkapuk-, korlátok, lelátók
stb.)
(lehet, hogy a fenti sorrend első látásra
kicsit furcsának tűnik, de ez így működik)
4. épületgépészeti tervezés
( vízellátás (öntözőrendszer), csatornázás)
5. világítás, villámvédelem, egyéb elektromos
berendezések tervezése
Az engedélyezési és kivitelezési tervdokumentáció
gyakorlatilag azonos tartalmúak azzal a különbséggel,
hogy az építési engedélyezési tervek léptéke
1:100, a kiviteli tervek részletesek, 1:50
léptékű pallérterveket, és szükséges mennyiségű
és léptékű részlettervet, gyártmánytervet
tartalmaz.
Belül
Magát a pályát legtöbbször un. lambrin veszi
körül. A lambrin elsősorban balesetvédelmi
berendezés, csak másodsorban ad keretet a
lovaglásnak.
A lambrin szerkezeti vastagsága legalább
4cm-es legyen, és hátulról kialakítástól
függően sűrűn megtámasztott
Fontos megjegyzés: a lambrin alja és a pálya
felszíne között, sem a lambrinpallók között
lehetőleg ne legyen hézag, ha a ló esetleg
elcsúszik, a lába ne szorulhasson, akadhasson
be a talaj, és a lambrin közé, illetve, ha
netán belerúg a lambrinba, ott se akadhasson
be a patája, patkója.
A lambrin helyett lehetne kerítést is építeni,
sóskúton pl az van … a kerítés szerepe a
fedelesben az, hogy lovat, lovast távol tartsa
az épület egyéb szerkezeteitől, hiszen az
azzal való ütközés nagyon veszélyes lóra,
emberre nézve egyaránt… tehát a kerítés nem
lehet pusztán jelzés értékű, igenis, a lónak
még álmában se jusson eszébe, hogy azt esetleg
átugorja…itt nem tud a mezőnek rohanni..
csak a falnak…ugyanakkor ha csak a lovas
perdül ki a ló hátáról a kerítés közelében,
előfordulhat, hogy vagy felette, vagy alatta
esik, elég helynek kell lenni az épületszerkezetektől.
Kerítés (korlát):lehetőleg gömbfából készüljön.
Pálya szerkezete
A taposóréteg: szerintem legyen jóféle homok,
ha elég finomszemcsés, és ún. tapadós, akkor
önmagában a legjobb, ha nagyobb szemcsés,
és amolyan építési homok ( ezeknek a szemcsemegoszlási
ábrája egy elnyújtot görbét mutat, szemben
a jó homok meredek lefutásával) akkor indokolt
stabilitást segítő adalékanyagokkal keverni.
A legjobb adalékanyag a gumipehely, ( nem
a gumiőrlemény!) azonkívül rövid gyapjúszál,
gyapjúapríték, (ez jó víztartó is egyben
), vagy poliuretán alapanyagú hab-apríték.
De a faanyagú, a bizonytalan tulajdonságú
egyéb textil, és hőszigetelő anyag, valamint
műanyag aprítékokat kerülni kell. - mire
kiderül róluk, hogy nem alkalmasak, addigra
az egész mindenséget cserélni kell. Rengeteg
helyen használnak gyaluforgácsot, fűrészporszerű
valamit, ami egyrészt nemsokára büdös lesz,
mint a fene, azonkívül ha már eleve nem fűrészpor
volt, akkor hamar az lesz belőle, ezzel meg
csak habosítani lehet a homokot, másra nem
jó. Azt hiszem, azért használják, mert nagyon
olcsó, legtöbbször ingyen van, és olyanforma,
mintha jó lenne…meg a szomszéd is használja…és
mivel jó víztartó, azt az illúziót kelti,
mintha a pálya állandóan locsolva, karbantartva
lenne, pedig inkább el kéne tüzelni az ilyesmit…,
vagy alomnak…
A lehető legveszélyesebb, amikor a felső
néhány cm-es réteg puha, az alatta levő pedig
tömör, kemény… a szűk fordulók miatt nagyon
nagy az elcsúszás veszélye, és vele az ínsérülés
valószínűsége.
Viszont az is igaz, hogy mennél vastagabb
a taposó réteg, , annál nagyobbak lesznek
benne a gödrök.is,.annál könnyebben fellazul..
Általában elég 10-15 cm-es vastagság..
A taposóréteg alatt kell egy elválasztó réteg,
a legjobb, ha ez erre a célra készült, víztartó-
vízáteresztő kialakítású kistáblás elemekből
álló, nagy teherbírású termék. Sajnos nem
olcsó, de a legjobb..
Más elválaszttó réteg lehet akár a bitumennel
lefröcskölt apró szemű (2-5 mm) őrleményréteg.
Közvetlenül a taposóréteg alatt nem szabad
geotextilt lefektetni, mert ha a patkó beleakad,
a nagy összefüggő leplet képtelenség elszakítani,
biztos a törés…
A lefagyás meggátlására lehet sózni, de akkor
használat után kötelező lábat mosni (mármint
a paciét). Önmagában a konyhasó nem ártalmas,
de a sóval kezelt bór érzékenyebb, sérülékenyebb
Vannak viasz, vazelin alapú professzionális
készítmények, ezeket szét kell permetezni,
ebben az esetben a vizes locsolás elmaradhat,
és nyáron sem lesz a pálya poros.
Pálya karbantartásra traktorra szerelhető
célgépek vannak forgalomban, ezt nem lehet
helyettesíteni a mezőgazdasági boronával,
az csak a felszíni néhány cm-es réteget kaparja
fel porképzés gyanánt, az alsóbb rétegek
folyamatosan betömörödnek, megkeményednek.
A kapuk
A fedelesbe nagy gépeknek is be kell tudni
jutni (traktor, földgépek, szállítóeszközök)
így a kapu mérete legalább 2.60x3m, legalkalmasabb
a függesztett, kétszárnyú tolókapu kialakítás.
A lambrinon is kell kaput (ez is kétszárnyú
-lambrin magasságú- tolókapu) készíteni,
ennél arra kell ügyelni, hogy a kapu alsó
éle a lambrin belső síkja fölé essen, a beakadást
elkerülendő.
Világításról
A természetes megvilágításon túl az egyenletes,
jó mesterséges megvilágítást tervezni kell,
az enegiatakarékos világítótestek fénye ritkán
tiszta fehér, de ha a tervezőnk jól keveri
a különböző színűeket, akkor kielégítő eredményt
kapunk.
Versenyfedeles
A lényeges különbség az egyebektől, hogy
nézőközönséget is el kell helyezni.
A tribünök kialakítása, a a menekülési útvonalak
kialakítása, a tűzvédelem sajátos szabályok
szerint tervezendő.
Továbbá méltó helyet kell biztosítani a bíráknak,
a pálya mentén, vagy külön fülkékben, érdemes
helyet szakítani kameraállásoknak is.
Pillanatnyilag egyetlen fedeles lovardáról
sem tudok , ahol akár országos szintű fedeles
verseny közönsége méltó módon elhelyezhető
lenne. Nemzetközi szintűről nem is beszélve…
A tatiban egy száz fős "nézősereg"
már szorong, nem mindig éppen az izgalmak
okán, hanem a kevés hely miatt
Nincs mit csodálkozni az versenyek iránti
érdektelenségen. Pedig lehetne etetni, itatni
a közönséget -akár egy üvegfal mögött-, az
se rossz, ha nem fagy le az ember lába, szóval
nem lenne olyan nagy baj, ha a nézők jól
éreznék magukat, és kellemes vasárnapi családi
időtöltés lenne egy-egy verseny megtekintése,
és nem csak a versenyzők rokonai, barátai
lennének jelen. Esetleg hallatlan módon még
a televízió is közvetítene!
Netán egy gyermek egyszer így szólna atyjához:
vigyen el a hippodromba, hippodromba, hippodromba!
Kovács Miklós
építészmérnök
EQUIETREND Mérnökiroda
06-703188665
SZÉP ERNŐ: NEM VOLT JÁTÉKOM
Mikor én kis fiu voltam,
Kis lovon nem lovagoltam,
Nem volt nékem ponnilovam,
Ponnilovam,
Ponnilovam,
Pedig de szép mikor rohan.
Ponnilovon sose ültem,
Kis biciklin se repültem,
Nem volt szép kis kerékpárom,
Kerékpárom,
Kerékpárom,
Pedig de jó rajta nyáron.
Nem volt képes meséskönyvem,
Nem volt csak iskoláskönyvem,
Pedig de jó otthon este,
Otthon este,
Otthon este
Lapozni ábrát keresve.
Sohase volt színes kockám,
Kis kastélyom, kis tornyocskám,
Kis hajócskám, kis vasútam,
Kis vasútam,
Kis vasútam,
Elutazni sose tudtam.
Én nem kaptam kardot, csákót,
Szép sárgaréz messzilátót,
Sose vittek hippodromba,
Hippodromba,
Hippodromba,
És lyukas se volt a ponyva.
Az a ponyva szétment régen,
Elmult az én gyermekségem,
Én már régen felserdűltem,
Felserdűltem,
Felserdűltem,
A nagyok közzé kerűltem.
Én játékot már nem kérek,
A gondoktól rá se érek,
De meghalok én is egyszer,
Én is egyszer,
Én is egyszer
S a mennyországba megyek fel.
Kiállok majd a tejútra,
Arra visz az isten útja,
Az újjamat majd felnyújtom,
Majd felnyújtom,
Majd felnyújtom,
Ha elsétál a tejúton.
Észrevesz az isten engem,
Megszólalok szépen, csendben:
"Kérem én még nem játszottam,
Nem játszottam,
Nem játszottam,
Játszani akarok mostan."
Megfogja majd a kezemet,
Angyalok közt maga vezet
Szegény gyerek otthonába,
Otthonába,
Otthonába,
Mennyei gyerekszobába.
Megkapom ott kardom, csákóm,
Szép sárgaréz messzilátóm,
Képes könyvem, színes kockám,
Szines kockám,
Szines kockám,
Lesz kastélyom, lesz tornyocskám.
Ami nem volt, lesz ott jócskán,
Kis vasútam, kis hajócskám.
Beültetnek hippodromba,
Hippodromba,
Hippodromba,
Csak én élvezem magamba.
Hogyha kedvem abban telik,
Ponnilovam megnyergelik,
Kis biciklim előhozzák,
Előhozzák,
Előhozzák,
Úgy járom a mező hosszát.
Égmezőben alkonyatban
Szép pillangót fogok ottan,
Ujjamon lesz arany pora,
Arany pora,
Arany pora,
Le nem mosom róla soha.
|
