Kiss Endre főoldal   Tudástársadalom






Tartalomjegyzék Kiss Endre  Varga Csaba A legutolsó utolsó esély Über die Umrisse eines unmittelbaren Begriffs des Wissens Utolsó lap

A globális falutól a tudás társadalmáig

recenzió
Szerző: h.á.

Kiss Endre nyilvánvalóvá teszi, hogy a tudás-, de az információs társadalomról is csak a globalizáció összefüggésében érdemes érdemileg szót ejteni. A köteten ugyanakkor végigvonul az a gondolat, hogy a globalizáció problematikája a poszt-szocialista rendszerváltás egyik meghatározó vetülete, s egyben kihívás a magyar társadalom előtt álló legfontosabb feladatok megoldására is.




A globális falutól a tudás társadalmáig

(recenzió)

 

A tudástársadalommal kapcsolatos új, heurisztikus jelentőségű problémafelvetések és a korábbi kérdések továbbgondolása jellemzi Kiss Endre Hudra Árpáddal közös kötetét (Kiss Endre-Hudra Árpád: A globális falutól a tudás társadalmáig, eVilág Kiskönyvtár sorozat, 2006, 31-140. o.). A munkát a mediatizáció, mint a globalizáció egyik sajátos vetületének a kérdései foglalják keretbe. Kiss Endre nyilvánvalóvá teszi, hogy a tudás-, de az információs társadalomról is csak a globalizáció összefüggésében érdemes érdemileg szót ejteni. A köteten ugyanakkor végigvonul az a gondolat, hogy a globalizáció problematikája a poszt-szocialista rendszerváltás egyik meghatározó vetülete, s egyben kihívás a magyar társadalom előtt álló legfontosabb feladatok megoldására is. Kiss Endre szerint pedig az előttünk álló alternatívák közül éppen a tudástársadalom víziója az, amely leginkább elősegítheti bekapcsolódásunkat a valóságos globalizáció viszonyaiba. Először azonban a globális tudástársadalom megalapozásának kérdéseivel vet számot a szerző. A strukturálisan legmélyebb kérdés pedig az, hogy a globalizáció önmagában nem rendelkezik nembeliséggel, hiszen funkcionális és nincsenek értékei, nem emancipatív. Következtetése szerint így a globalizáció partikuláris cselekvései nem rendelkezhetnek értékközpontokkal, nem emancipatívak, nem érnek fel a nembeliségig. A kérdés tehát az, hogy megjelenhetnek-e univerzális, emancipatív vagy humanista tartalmak a globalizáció folyamatában? Kiss Endre egyfelől rámutat arra, az a tény, hogy a globalizáció közvetlenül nem hoz létre emancipatív tartalmakat, nem jelenti azt, hogy ennek az ellenkezőjét kellene létrehoznia, azaz anti-emancipatív következményekkel kellene rendelkeznie. Másfelől kiemeli azt, hogy az emancipáció kérdései, az egyéni és közösségi szabadság gyakorlatában, a globalizáció úgynevezett „aktorális” oldalán jelennek meg. Az aktorális oldal elméleti és gyakorlati jelentőségét mutatja a hiányzó aktorok vagy kompetenciacsoportok problémájának felvetése

 

A szerző szerint önálló megismerés tárgya kellene, hogy legyen a globalizáció megértésének társadalmi tanulási folyamata, amely számos tudásszociológiai, hermeneutikai és stratégiai problémát vet fel: „Ha nem tudunk jó szinten megbirkózni ezzel a hatalmas teoretikus és hermeneutikai probléma-köteggel, a globális világ demokráciaelméleti alapjai kerülhetnek veszélybe. A globális demokráciához globális érzékelő- és ítélőképességgel rendelkező polgárok kellenek” – írja a szerző (61. o.). Álláspontja szerint nem kisebb a jelentősége a stratégiai szempontnak sem, mert a globalizáció minden személyt aktorrá tesz. E klasszikusan új alaphelyzet, a partikularitások univerzalitásából fakadó fundamentális ellentmondásra és annak paradox jellegére is rámutat Kiss Endre. Csak jelezhetjük, hogy a heurisztikus felvetések súlya és száma mintegy fordítottan arányos a kötet terjedelmével. A szerző a tudástársadalom kísértetéről szól az általa írt második nagy fejezetben. Kiindulópontja már erőteljes, hiszen az utópiahiány veszélyeire hívja fel a figyelmet: az utópia nélküli társadalom alternatívátlan. Továbbá, ha nincs utópia, maga az ember értékelődik le, és derül ki róla, hogy nem része az érdemi folyamatoknak. Az informatika kísértetéről szólva metaforikusan arra hívja fel a figyelmet, hogy gazdasági viszonyok és kapcsolatok irányítása a keménytől a lágy felé mozdul el. A megismeréssel majdnem egyenrangúvá válik az érdekek, szükségletek, új gazdasági és gazdaságossági lehetőségek felismerése. Ezzel felértékelődik az informatika, a tudás-problematika és az oktatás, hiszen a szerző szerint, ha létezik átfogóan és lényegileg lágy karakterű társadalmi tényező, az éppen maga a tudás. A két lágy szféra egymásra találásával „az informatika, mint a tudás új hordozója jelenik meg, a tudás, mint az informatika legfontosabb célja, tárgya és legitimációja” (86. o.). Kiss Endre szerint a tudás új definíciójának mindenképpen tőkejellegűnek kell lennie, amely tehát infrastrukturális, kockázati és korlátlanul transzferálható. A szerző tisztázza, hogy a társadalmi tőke problematikája kapcsolja össze a posztindusztrializmus és a tudástársadalom problematikáját, s a tudástársadalom így válik a posztindusztrializmus legfontosabb alternatívájává. Ezen kívül számos kérdést érint még, így például, a tudás és az Archívum, a felsőoktatás, a globális kommunikáció, a tudás hideg és meleg frontja, a negyedik kulturális technika, a kultúrkritika, a látható médium vagy a médiák önmaguk előtt tolt dilemmáinak kérdéseit.

 

2010.

 

                                                                                                                                    h.á.



További információk: http://www.pointernet.pds.hu/kissendre







Hirdessen itt! A szükséges információkat elolvashatja, ha erre a szövegre kattint.


A fenti dokumentummal kapcsolatos felelősség meghatározása