Kiss Endre főoldal   Tudástársadalom






Tartalomjegyzék Tíz éves a Wikipédia Archiv am Netz Utolsó lap

e Befogadásügyi eseti bizottság harmadik ülése

eInclusion hu Tudásbázis

Nagyon szerényen és nagyon halkan, de megfontolásra ajánljuk tehát a tisztelt bizottságnak egyfelől azt, hogy a magyar parlament hozzon létre alapellátással és közszolgáltatással foglalkozó állandó bizottságot  akár hihető, akár nem, erre legalább 15 évig még szükség lesz , hogy közvetlenebbül és konkrétan is figyelemmel kísérjék megfelelő szinten, mit is jelent az, hogy alapellátás és közszükséglet, közszolgáltatás.




e-Befogadásügyi eseti bizottság harmadik ülése, 2008. november 12.

Jegyzőkönyv
az Országgyűlés e-Befogadásügyi eseti bizottságának és a Gazdasági és informatikai bizottság
informatikai és távközlési albizottságának
2008. november 12-én, szerdán, 14 óra 14 perckor az Országház főemelet 37-38. számú tanácstermében megtartott üléséről


Napirendi javaslat

1. A Nemzeti Hírközlési és Informatikai Tanács 2007. és 2008. évi tevékenységéről szóló jelentés megvitatása, valamint tájékoztató a Tanács megújításáról
Előadó: Prof. Dr. Detrekői Ákos elnök

2. A TSR (Többcélú Szektorközi Rendszer – országos ügyfélszolgálati inkubációs franchise hálózat) modell bemutatója
Előadók: Palánkai Tibor akadémikus, közgazdász, a Lisbon Civic Fórum magyar szekciójának vezetője
Gáspár András, a TRS modell társszerzője

3. Egyebek

Az ülés résztvevői

Az e-Befogadásügyi eseti bizottság részéről
Megjelent
Elnököl: Márfai Péter (MSZP), a bizottság elnöke
Dr. Nyitrai Zsolt (Fidesz), a bizottság alelnöke
Molnár Béla (KDNP), a bizottság alelnöke
Pettkó András (MDF), a bizottság alelnöke
Koszorús László (Fidesz)
Helyettesítési megbízást adott:
Dr. Nyitrai Zsolt (Fidesz) megérkezéséig Koszorús Lászlónak (Fidesz)
Dr. Baráth Etele (MSZP) Márfai Péternek (MSZP)

A Gazdasági és informatikai bizottság informatikai és távközlési albizottsága részéről
Megjelent
Elnököl: Márfai Péter (MSZP), az albizottság elnöke
Dr. Nyitrai Zsolt (Fidesz)
Molnár Béla (KDNP)
Koszorús László (Fidesz)
Helyettesítési megbízást adott:
Dr. Józsa István (MSZP) Márfai Péternek (MSZP)
Szatmáry Kristóf (Fidesz) Koszorús Lászlónak (Fidesz)

Meghívottak részéről:

Hozzászólók:
Prof. Dr. Detrekői Ákos, a Nemzeti Hírközlési és Informatikai Tanács elnöke
Palánkai Tibor akadémikus, a Lisbon Civic Forum magyar szekciójának vezetője
Gáspár András, a TSR modell társszerzője
Kalmár István, az e-Befogadás és Információs Társadalom Tanácsának titkára

Megjelentek:
Simon Edina, Miniszterelnöki Hivatal
Nagy Ágnes, Miniszterelnöki Hivatal
Szittner Károly, Miniszterelnöki Hivatal
Dombi Gábor, az e-Befogadás és Információs Társadalom Tanácsának titkára
Dr. Tárkány Szűcs Attila elnök, Infórum
Sík Zoltán Nándor
Strommer Pál szakértő, Fidesz
Báthory Zoltán Nemzeti Hírközlési Hatóság
Jusztin Tamás, Hírközlési Érdekegyeztető Tanács
Veér Ádám, Magyar Telekom
Ikladi Péter, Hírközlési Érdekegyeztető Tanács
Bölcskei Imre, Hírközlési Érdekegyeztető Tanács
Mlinarics József, Magyar Tartalomipari Szövetség
Szekeres István, KTJKA
Csizmadia György, TSR Modell Kft.
Dr. Papanek Gábor, TSR Modell Kft.
Klotz Tamás, Informatikai Vállalkozások Szövetsége
Vaspál Vilmos, FreeSoft
Vass Donát, FreeSoft
Kiss Endre, Eutéka Egyesület
Dr. Clitányi Tibor, TSR Modell Kft.
Horváth Levente, TSR Modell Kft.
Gölöncsér József, TSR Modell Kft.
Gáspár Viktor, TSR Modell Kft.
Tóth Attila, Miniszterelnöki Hivatal
Hajdu Zsolt, TSR Modell Kft.
Dr. Bói László, TSR Modell Kft.
Tibor Anita TRS Modell Kft.

(Az ülés kezdetének időpontja: 14 óra 14 perc)

Elnöki megnyitó

MÁRFAI PÉTER (MSZP), az e-Befogadásügyi eseti bizottság és az informatikai és távközlési albizottság elnöke, a továbbiakban ELNÖK: Tisztelt e-Befogadásügyi eseti bizottság! Megkezdjük az ülésünket. A gazdasági bizottság informatikai és hírközlési albizottsága is egyben megkezdi az ülését. Jelzem a kedves vendégeinknek, hogy az asztalnál is helyet lehet foglalni a szabad helyeken. A bizottság létszáma 8 fő, ha 4 fő jelen van, az már teljes létszámnak számít, ugyanis Nyitrai úr és én is helyettesítek, megegyezéses alapon történik a dolog, Pettkó úr hamarosan megérkezik.
Köszöntöm a megjelenteket. (Koszorús László: Elnök úr, ügyrendi.) A napirendhez kapcsolódóan Koszorús Lászlónak ügyrendi hozzászólása van.

Koszorús László (Fidesz) ügyrendi hozzászólása

KOSZORÚS LÁSZLÓ (Fidesz): Igazából nem is a napirendhez, hanem a bizottsági ülés előtt szeretném az elnök úr segítségét kérni, mivel nyilvánvaló, hogy egyre jobban bővül a bizottság, egyre több az érdeklődő, aminek nagyon örülünk, hiszen ez is a célja az eseti bizottságnak. Arra viszont meg szeretném kérni az elnök urat, hogy mindig ügyeljünk a működésünk komolyságára. Értelemszerűen itt a felszólalók felhívásától kezdve, a folyamatosan bővülő érdeklődők, a meghívottak körét nem látjuk, nem kapjuk meg e-mailen sem, nem biztos, hogy a szakértők véleménye minden esetben eljut a képviselőkhöz.

A jegyzőkönyvvezetéssel is van némi kifogásom, hiszen az mkogy.hu-ra értelemszerűen 15 nappal később felkerülnek ezek a jegyzőkönyvek, viszont rendszerint szoktak készíteni a meghívottak különböző jegyzőkönyveket, amelyek sok esetben félrevezetők. Éppen Kalmár úr legutóbbi bizottsági ülésen elhangzott véleményét forgatták ki teljesen, miszerint itt a Fidesz egy bizonyos kérdéskörben a civil szervezeteknek nem adna olyan nagy jogkört, illetve a támogatásukat másképp képzelnék el. Ez teljesen úgy jött át, hogy a civil szervezeteket a Fidesz nem támogatja. Tehát ügyeljünk arra, mivel egyre nagyobb az érdeklődés a bizottság munkája iránt, hogy a jegyzőkönyvek, a meghívottak köre, az érdeklődők köre és a különböző szakmai anyagok, amelyeket értelemszerűen tárgyalunk, időben jussanak el – korrekt módon – a képviselőkhöz, hiszen ez adja meg a bizottság komolyságát. Hiszen minél több ülést tartunk, minél nagyobb az érdeklődés, bele fogunk bonyolódni egy olyan káoszba, amit magunk sem fogunk tudni kibogozni. (Pettkó András megérkezik.)

Tehát tudjuk meg, hogy az érdeklődők köre mikor és hogyan bővül, a jegyzőkönyvet idézzék azok a szakértők, azok az érdeklődők, akik ezeken az üléseken részt vesznek, hogy utána ne a politikusoknak vagy politikai szervezetek képviselőinek kelljen magyarázkodni, hogy egyébként mi hangzott el a bizottsági ülésen, és a szakértői anyagok időben jussanak el ne csak a képviselőkhöz, de azokhoz a szakértőkhöz is, akiket a politikai pártok delegálnak.

Köszönöm, csak ennyit szerettem volna elöljáróban elmondani.

ELNÖK: Köszönöm, Koszorús úr. (Pettkó András: Ez ügyrendi volt?) Igen, ügyrendi volt. (Pettkó András: Akkor frakciónként lehet reagálni.) Frakciónként van lehetőség válaszolni vagy megjegyzést fűzni hozzá. Pettkó úr!

Vita az ügyrendi hozzászólásról

PETTKÓ ANDRÁS (MDF): Köszönöm szépen. A Házszabály és az ügyrend szerint is frakciónként van lehetőség az ügyrendi kérdésre válaszolni.
Sajnos az elejét nem hallottam Koszorús képviselőtársam felszólalásának… (Közbeszólás.) Kettő órakor az ülésteremben tartózkodtam, de nem kezdődött el az ülés.
Száz szónak is egy a vége, azt javasolom, és más bizottságnál is ez a rend, hogy az e-mail-rendszerben a bizottsági titkárság munkatársai beemelik azokat az embereket, akiknek elküldik a bizottsági meghívókat. Ezek az emberek természetesen meg tudják kapni a háttéranyagokat, illetve mindent, amit minden egyes országgyűlési képviselő megkap. A magam részéről azt támogatom, hogy miután nem titkos anyagokról van szó, hiszen a titkos anyagokat zárt ülésen szokták megbeszélni, a maximális nyíltság és nyitottság mellett vagyok. Tehát a XXI. században pont egy informatikai eseti bizottságnál nem jelenthet problémát az, hogyha nem 20 ember, hanem, 40 vagy 50 , vagy akinek erre igénye van, kapja meg e-mailen mindazt, hogy mi történik a bizottsági üléseken, és akár a következő bizottsági meghívóval azt a jegyzőkönyvet, ami kész van már, csatolni lehet.
Egyébként amikor lehet, úgyis majd a honlapra és az Infórum által üzemeltetett honlapra – hiszen ebben állapodtunk meg – minden egyes hír felkerül. Tehát ha valaki olvassa az Infórum által üzemeltetett honlapot, akkor minden egyes információról…
(Kalmár István: Ez nem az Infórumra tartozik.)

ELNÖK: Kérem, tartsuk be azt a szabályt, amit pont ön proponált. Pettkó úr, parancsoljon!

PETTKÓ ANDRÁS (MDF): Tehát abban állapodtunk meg, hogy lesz egy saját honlap, ami a www.parlament.hu-ról eseti bizottság jelleggel elindul, és plusz minden anyagot – ahogy eddig is – az Infórum által üzemeltetett honlapon mindent meg lehet találni. Természetesen lesznek további ülések, ahol – mint máshol is – az az ügyrend, hogy első körben a képviselők szólnak hozzá, a második körben a frakciók által megnevezett szakértők szólnak hozzá – a Fidesz által is lesz egy megnevezett szakértő –, és a harmadik körben egyedi esetekben tudnak hozzászólni azok… (Közbeszólás.) Nem.
ELNÖK: Praktikusan szeretnék közben néhány dolgot elmondani, Pettkó úr, ami idetartozik.

PETTKÓ ANDRÁS (MDF): Jó, köszönöm szépen.

ELNÖK: Az elkészült jegyzőkönyveket, az elsőket én most itt írtam alá, tehát most fog fölkerülni a bizottság parlamenti honlapjára. Ez egy kötelező mutatvány a tevékenységünkben. Ez idézhető természetesen.

Az események, tehát a bizottsági ülések nyilvánossága adott, és meg kell mondjam, arról mindenki azt fogja írni, amit gondol, úgyhogy ezzel nem nagyon javaslok mit tenni. Hozzátartozik a történethez, hogy a jegyzőkönyvek akkortól élnek, amikortól hitelesek. Ezek szó szerinti jegyzőkönyvek, természetesen minden jelenlévő szabadon publikálhat arról, amit itt hall és gondol. Én magam nem találkoztam ilyen típusú ferdítésekkel, de ha mégis van, akkor kérem, hogy ilyen ne történjék.

Konkrétan az adott kérdésben Kalmár úr megfogalmazott egy határozott észrevételt, hogy bele kíván szólni a bizottság majd, hogy milyen tartalmú legyen az a lista, amelyet támogatni gondol. Teljesen nyitott az ügy, és ezzel én egyetértettem, amikor ez fölmerült. Ennyi történt, semmi más. Illetve közben tapasztaljuk azt, hogy más közegekből is támogatási szándékok fogalmazódnak meg, tőlünk teljesen függetlenül is.

A meghívottak körére vonatkozóan a Gazdasági és informatikai bizottság informatikai albizottságának van egy szokásos meghívotti köre, ezzel kapcsolatban mindenki megkaphatja ezt a felsorolást, hogy ezek kicsodák. A magunk részéről, az apparátus azzal készült, hogy akik visszajelezték, hogy eljönnek erre az eseményre, azoknak a felsorolását mindenkinek közreadtuk, pontosabban, azt hiszem, a dossziéba az alelnök uraknak tettük be. De semmi akadálya, hogy néhány példánnyal több készüljön, és megkapja mindenki. Annak sincs semmi akadálya, hogy mindenki e-mailben megkapja a bizottság tagjai közül.

A hozzászólások rendjével kapcsolatban ideillik, hogy megemlítsem, hogy közösen elfogadtunk egy ügyrendet, amelyben valóban az van, hogy először a képviselő tagok szólnak hozzá, ezt követően a társadalmi szervezetek jelen lévő három képviselője, aki tagja a bizottságnak, pontosabban egy speciális formában tagjai ők, ezt követően ők szólhatnak hozzá, tehát ez a három titkár; és ezt követően a meghívottak közül az, akinek szót ad a bizottság. Ennek is megvan a parlamenti formája, bizony efelől döntenünk kell. Én úgy veszem, hogy amíg ez nem éles kérdés, addig elnöki hatáskörben tartom ezt az ügyet, formálisan, minden alkalommal a bizottságnak többségi szavazat alapján kellene ezt eldönteni. Eddig úgy van, hogy a bizottság felhatalmaz engem arra, hogy amíg észrevétel nincs, addig én adjak szót ez ügyben.

Úgy vélem, hogy a működésünk formatizálása és mederben tartása fontos kérdés, főleg így az elején. Akik itt vagyunk, elég régóta gyakoroljuk a bizottsági tevékenység különböző formáit. Mindenki részéről közmegelégedéssel alátámasztott működési formát fogunk választani, tehát nem gondolom, hogy a gazdasági bizottság vagy bármely más bizottság szokásjogát ide kellene telepíteni, azzal együtt, hogy végül is ugyanúgy kell működnünk, mint bármely parlamenti bizottságnak, úgyhogy be fogjuk tartani ezeket a szabályokat. A magam részéről teljesen nyitott vagyok arra, hogy a saját logikánkat is érvényesítsük.

Az ülés megnyitása, a határozatképesség megállapítása

Engedjék meg, hogy a formális eseményeken gyorsan túlessünk. Először is megállapítom, hogy helyettesítésekkel az eseti bizottság teljes létszámban, a parlament gazdasági bizottságához tartozó informatikai és hírközlési albizottság is határozatképes számban jelen van.
A két bizottság együttes ülését megnyitom.

Az előre megküldött napirend közös napirend: 1. a Nemzeti Hírközlési és Informatikai Tanács 2007. évi tevékenységéről szóló jelentés. Itt egy módosítást javaslok, tekintettel arra, hogy az NHIT megújítására sor került az elmúlt napokban és lezárult az előző négyéves ciklusa, az év eddig tartó szakaszáról szóló jelentés előttünk van, mindenki megkapta, és szóbeli kiegészítést is fogunk kapni, ezért javaslom, hogy ezt a napirendet egészítsük ki a ciklus végéig tartó résszel, tehát a 2008. esztendő eddig eltelt időszakáról szóló beszámolóval. Annál is inkább, mert az albizottságnak van egy olyan kötelezettsége, hogy ezt a beszámolót majd a Gazdasági és informatikai bizottság elé terjessze elfogadásra a törvény adta szabályoknak megfelelően.

A napirend elfogadása

Kérdezem, a bizottsági tagok hozzájárulnak-e a napirendi pontnak ilyetén módon való módosításához. Aki egyetért, az jelezze! (Szavazás.) Tartózkodás, ellenszavazat volt-e? (Nincs ilyen jelzés.) Tehát egyhangúlag mindkét bizottság elfogadta a napirend módosítását.

Kérdezem, a napirend többi pontjához van-e hozzászólás. (Nincs ilyen jelzés.) Aki egyetért a módosított napirenddel, kérem, jelezze! (Szavazás.) Tartózkodás és ellenszavazat nélkül mindkét bizottság elfogadta a napirendet az iménti módosítással.

A Nemzeti Hírközlési és Informatikai Tanács 2007. és 2008. évi tevékenységéről szóló jelentés megvitatása, valamint tájékoztató a tanács megújításáról

Megkezdjük az 1. napirendi pontunk megtárgyalását: a Nemzeti Hírközlési és Informatikai Tanács 2007. és 2008. évi tevékenységéről szóló jelentés megvitatása.

Felkérjük Detrekői Ákos urat, ha volna oly kedves, az elmúlt napokban történt eseményekről is tájékoztasson bennünket. Megadom a szót.

Prof. Dr. Detrekői Ákos, a Nemzeti Hírközlési és Informatikai Tanács elnökének tájékoztatója

PROF. DR. DETREKŐI ÁKOS, a Nemzeti Hírközlési és Informatikai Tanács elnöke: Elnök Úr! Alelnök Urak! Képviselő Urak! Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Mindenekelőtt köszönöm a megtisztelő meghívást és a lehetőséget, hogy 2006. után ismételten beszámoljak az NHIT tevékenységéről. Mint elnök úr azt felsorolta, a 2007. év, a 2008. év mint csonka év tevékenységéről és az újjáalakulásról kell néhány szót szólnom.

A beszámolómat lényegében öt részre bontom; egyik sem lesz nagyon hosszú, úgyhogy nem kell megijedni: 1. a törvényi háttérben bekövetkezett változások; 2. a személyi összetétel; 3. a bizottság javaslattevő és véleményező tevékenysége; 4. a bizottság által irányított projektek; valamint 5. a társadalmi kapcsolatok kérdése.

2006 óta a bizottság tevékenységének törvényi háttere egy törvénymódosítás következtében módosult. Ennek a törvénymódosításnak egyik része az, hogy a bizottság tevékenysége szerintem a digitális kornak megfelelően mindhárom tényezőre, az informatikára, a hírközlésre és a médiára is kiterjed, másrészt bizonyos módosulások voltak a javaslattevő és véleményező tevékenységünkben is. A bizottság a kormány javaslattevő és véleményező testülete, és a véleményezés kiterjed az információs társadalommal kapcsolatos általános kérdésekre, az ezzel kapcsolatos kutatás-fejlesztés bizonyos kérdéseire, a hírközlési piac mechanizmusára, a frekvenciagazdálkodásra és végül a rádió- és távközlési világ- és körzeti értekezleteken kialakított kormánystratégiára.

A véleményezési kör szintén viszonylag hosszú. Egy, ami valószínűleg a következő időszakban érdeklődésre tart számot, hogy az NHIT véleményezi az NHH elnöki tisztségére beadott pályázatokat, továbbá az NHH éves beszámolóit.
Ennyit a törvényi háttérről.

A bizottság hagyományosan, tulajdonképpen megalakulása óta delegálásos alapon kapja a tagjait: három kormánydelegált, három ORTT-delegált, egy Akadémia-, egy MTESZ-, egy Inforum-delegált, és korábban két hírközlési csapat, most egy hírközlési csapat delegáltja vesz részt a bizottság munkájában. A kiosztott anyagban az eddigi bizottsági tagok neve szerepel, én ezt nem olvasom fel, bár közülük többen itt vannak. Azt viszont szeretném megállapítani, hogy szerencsés volt a bizottság összetétele mind a szakmai képzettség tekintetében, tehát történésztől kezdve szociológuson át matematikusig, mérnökig voltak tagjai, mind pedig a tagok korábbi szakmai tevékenységét illetően egy viszonylag jó csapat alakult ki, amely ennek következtében remélem, hogy többé-kevésbé hatékony szakmai munkát tudott végezni.

A bizottság véleményező tevékenységének bemutatása előtt az átlagos számot mondom, mert a bizottság éves átlagban az elmúlt négyéves időszakban tizenhatszor ülésezett; az idei évben ez mostanáig valamivel kevesebb volt, mert most már egy új periódust kezdünk.
Most számokat fogok olvasni. Az elmúlt két évben a bizottságnak 10 törvényjavaslatot, 12 stratégiát vagy olyan jellegű egyéb anyagot, 6 kormány-előterjesztést és 12 miniszteri rendelet tervezetet kellett véleményezni, ez önmagában is elég tisztességes szám. Fő megrendelőink a Miniszterelnöki Hivatal, a Gazdasági Minisztérium, majd annak utóda, az Elektronikuskormányzat-központ, a Nemzeti Fejlesztési Ügynökség és a Nemzeti Hírközlési Hatóság volt. Ez tulajdonképpen szórakoztató tevékenység volt, hiszen a legújabb területünktől, a médiától a digitális átállással kezdve a dolgot, eljuthattunk egészen az e-kormányzat különböző problémáihoz.

Az elmúlt négy év elején a bizottság úgy döntött, hogy szakmai projekteket is indít. Tulajdonképpen két nagy projektünk volt, egyik az információs társadalom technológiai távlatai, röviden IT3 projekt. Meglepő módon tudtunk tervszerűen dolgozni, évente egy-egy kötet és átlagban öt úgynevezett körkép készült ebben a témában. A képviselő urak feltehetően – Pettkó képviselő úrról biztosan tudom, mert ez a honlapból időnként visszaköszön – ezeket a körképeket és köteteket megkapták. A bizottság ezt a projektet idén augusztusban lezárta, és remélem, hogy decemberben – karácsonyi ajándékként – az albizottság és eseti bizottság tagjai is megkapják azt az igen vaskos könyvet, amely a Typotex kiadásában a projekt eredményeit tartalmazza. Ez volt az egyik projektünk.
A másik projektünk a költségvetési támogatásból előállított adatok hasznosításával foglalkozott, az elmúlt két évben a közszféra adatainak hasznosíthatóságához szükséges jogalkotási feladatokat tekintettük át, és az elektronikusirat-archiválás szabályozásának koncepcióját. Ez a projekt idén júniusban fejeződött be. Megemlítem, hogy mind az IT3 projekt, mind pedig az adatokkal kapcsolatos projekt összes dokumentuma a honlapunkon megtalálható és megtekinthető.
Nagyon fontos volt a tevékenységünkben a szakterülettel történő kapcsolattartás. Ennek különböző változatai alakultak ki, szakmailag talán a legérdekesebb volt, amikor iparból jött megkeresés, hogy ilyen vagy olyan témával foglalkozzon a tanács. Most első blikkre csak kettőt mondok, például olyan, hogy hogyan lehet a mobiltelefonokat az autópályákon a dugók előrejelzésére használni, vagy olyan, amiből azután egy másik minisztériumban most már előterjesztés születik, hogy hogyan lehet a digitális közműadat-állományt – régen ez digitális közműtérkép volt – valami korszerű állapotba hozni.
A témákon kívül szakmai konferenciákat rendeztünk, ilyenek voltak az IT3 eredményeit bemutató konferencia vagy az Institute for the Future című amerikai intézettel közösen rendezett: „Hányféle jövőnk van?” című konferenciánk. Az NHIT tagjai – mint az anyagból kitűnik – számos esetben vettek részt különböző konferenciákon, és tartottak ilyen vagy olyan előadásokat, és végül a tanács nem túl bő kereteivel próbált segítséget nyújtani olyan szakmai kiadványok támogatásához, mint a híradástechnika vagy az információs társadalom füzet.

Miután lezártunk egy periódust, idén október elején mérleget csináltunk. Azt is elmondhatom, hogy az idei költségvetésünket – éppen úgy, mint a tavalyit vagy a tavaly előttit – gondosan kezeltük, tehát tulajdonképpen nemcsak hogy időarányosan nem költöttünk, hanem annál kicsit kevesebbet költöttünk, mint amennyi az időarányos volt. A tanács megbízatása október 16-án lejárt, az illetékes minisztérium, illetve Szabó Pál miniszter úr felkérte a delegáló szervek vezetőit, hogy tegyék meg új delegálásukat. Ezek a delegálások megtörténtek, a köztársasági elnök úr, a miniszterelnök úr ellenjegyzésével engem október 22-én – október 17-i hatállyal és október 7-i aláírással – megbízott, hogy további négy évre lássam el az elnöki teendőket.

Miután megvoltak a nevek, az első lehetséges alkalommal a tanács új összetételében – amelyet kiosztottam, hogy kik az új tagok; három új tagunk lett, tehát három kollegának kellett megköszönni a munkáját – megtartotta alakuló ülését most hétfőn, és azt hiszem, az alakuló ülést követően lelkes és rendszeres vendégei leszünk az albizottság és az eseti bizottság üléseinek. Természetesen, amennyiben konkrét szakmai kérdés merül fel, amiben véleményt tudunk nyilvánítani, készséggel állunk rendelkezésre.

Köszönöm szépen a figyelmet.

ELNÖK: Köszönöm, professzor úr. Engedje meg, hogy gratuláljak az újabb ciklus megkezdéséhez és a megválasztásához.

Egyben átadom a szót Nyitrai úrnak, aki jelentkezett hozzászólásra.

Kérdések, hozzászólások, vélemények

DR. NYITRAI ZSOLT (Fidesz): Így van. Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Tisztelt Bizottság! Tisztelt Vendégeink! Engedjék meg, hogy először jómagam is gratuláljak elnök úrnak az újabb mandátumhoz, és sok sikert kívánjak az előtte lévő munkához. Köszönöm a szóbeli kiegészítést, amit tett az anyaghoz, amit előzetesen megkaptunk.

Igazából két eléggé konkrét kérdésem lenne, amire szeretnék választ kapni. Az egyik az, hogy maga az NHIT, ahogy itt az elnök úr felvezetőjében is hallhattuk, a kormánynak egy véleményező, javaslattevő szerve. Az lenne a kérdésem, hogy milyen olyan konkrét ügyeket láttak önök – vagy látott ön –, amikor mondjuk az NHIT tett egy javaslatot, és az mondjuk érdemben befolyásolta a kormány ilyen vagy olyan döntését, illetve lépését. Tehát szeretnék konkrétumokat hallani, hogy az NHIT szakmai független véleménye terelte-e, és ha igen, mondjuk milyen irányba a kormányzatot. Tehát – magyarra lefordítva – meghallgatják-e az önök véleményét?

A másik az, hogy itt az írásos beszámolóban is szót ejtenek az információs társadalom technológiai távlatai programról, amely nagyon komoly szakmai munka. Erre hogyan reagált a kormányzat, milyen lépéseket tett a munkában lévő tartalmat megismerve?
Köszönöm szépen.

ELNÖK: Köszönöm. Kérdezem, van-e másnak kérdése. (Jelzésre.) Pettkó úr, parancsolj!

PETTKÓ ANDRÁS (MDF): Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Bizottsági Tagok! Tisztelt Vendégeink! Én nem gratulálok, mert ezt már megtettem régebben mind írásban, mind szóban, úgy az elnök úrnak, mint a tagoknak. Csak annyit szeretnék kérdezni, hogy azokban az esetekben, amikor a kormány benyújt egy területhez tartozó akár kisebb, akár nagyobb, átfogó törvénymódosítást, akkor előtte szokott-e önök előtt járni a törvénymódosítási javaslat. Kikérik-e a véleményüket, és ha kikéri a kormány vagy a tárca – vagy az a miniszter, aki ezt beterjeszti, hiszen egy hírközlési tárgyú törvénymódosítás nem mindig a szakminisztériumtól, hanem mondjuk máshonnan kerül be –, van-e párbeszéd, vagy csak hosszabb távon kérik ki az önök álláspontját és véleményét?
Köszönöm.

ELNÖK: Köszönöm, Pettkó úr. Képviselő urak, van-e még kérdés? (Nincs jelzés.) Professzor úr, parancsoljon!

Válaszadás

PROF. DR. DETREKŐI ÁKOS (Nemzeti Hírközlési és Informatikai Tanács): Köszönöm szépen a gratulációt és a kérdéseket. Tulajdonképpen valószínűleg egy kormányzati tanácsadó szervnek nem könnyű a helyzete. Próbálta a tanács – és személy szerint én is – elérni, hogy a fontosabb anyagokat lehetőleg iteráció formájában tárgyalhassuk.

Tehát ne akkor kapjunk csak meg, mondjuk, egy stratégiát, amikor az i betűn a pontot még lehet javítani, és ezen kívül semmit. Ez bizonyos esetekben egyértelműen sikerült, például az e-közigazgatás stratégiájával kapcsolatban, a digitális átállás stratégiájával kapcsolatban meghallgatták a véleményünket, sőt teljesen tisztességes módon, tételesen visszaolvasták, hogy ezt elfogadtuk, ezt nem fogadtuk el. Ez az én szememben egy meglehetősen pozitív dolog volt, mert Magyarországon nem mindig szokás az, hogy egyáltalán visszahívják az embert. Tehát itt jó tapasztalataim voltak.

Az információs társadalommal kapcsolatos, IT3-as anyagokat tulajdonképpen az NFÜ fölrakta a saját honlapjára. Ez egy elvi segítség volt. Hogy a gyakorlatban ebből mennyit vettek figyelembe, azt mérsékelten tudom. Azt viszont tudom, hogy például az egyes regionális operatív programoknál az informatikával kapcsolatos véleményünket mindig le tudtuk írni. Ez megjelent ott, mérsékelt sikerrel.
Pettkó képviselő úr kérdezte, hogy a kormány kérte-e a véleményünket. Igen. Itt voltak rutinszerű dolgok, amikor európai uniós dolgokhoz kellett alkalmazkodni, akkor ez a vélemény rendszerint rövid volt, hogy egyetértünk, és volt, amikor hosszabb. Saját szűkebb szakmámból – én kakukktojás vagyok, mert eredetileg geodétaként végeztem – még azt is sikerült elérni, hogy ne csak azt írják, hogy földrajzi szélesség és földrajzi hosszúság, hanem adják meg azt, hogy melyik ellipszoidra vonatkozó – lehet, hogy ez itt most káromkodásnak hat, de különben elég értelmetlen a dolog – földrajzi hosszúság, földrajzi szélesség. Ezzel nem azt mondom, hogy minden esetben tökéletes volt az együttműködés, de legalábbis a nagy projektek, nagy stratégiák esetében legalább egy plusziterációt sikerült elérni. És volt olyan, hogy leszúrtak, hogy miért írtuk azt – ilyen is volt. (Derültség.) De hát ez is beletartozik.

ELNÖK: Éppen arról beszélgettünk, hogy ’78-ban találkoztam digitális terepmodellel, már úgy értem, hogy magyarországi digitális terepmodellel, ami mégiscsak elég régi dolog, és professzor úrnak ezen a területen a működése meghatározó.

Visszatérve az NHIT beszámolójához, kinek van még ennek kapcsán kérdése, hozzászólása. Tessék!
További kérdések, hozzászólások, válaszadás

PETTKÓ ANDRÁS (MDF): Köszönöm szépen. Egy rövid kérdésem vagy észrevételem van. A kormány üzemeltet egy honlapot, most hirtelen nem jut eszembe a neve, ahová bármelyik állampolgár fölmehet, és javasolhat olyat, hogy mondjuk, holnaputántól a MÁV-nál csak elektronikus jeggyel lehessen utazni. Tehát bármit lehet javasolni, egyfajta ötletbörzeszerű honlap. Nemrégiben nézegettem, és van rajta jó néhány olyan javaslat, amely az információs társadalmat vinné előbbre. Azt szeretném megkérdezni, hogy ezeket a javaslatokat esetleg megkapják-e véleményezésre, vagy mi történik ezekkel. Mert van itt számos olyan javaslat, amelyet ha egy ellenzéki képviselő nyújt be, akkor nem tud átmenni, ha kormánypárti képviselő – mindenkori ellenzékről és mindenkori kormánypártról beszélek – kezd el gondolkodni rajta, akkor mondjuk, 5 százalékkal több esélye van, de egy tanácsadó testület elé kerülve elképzelhető, hogy ebből a javaslatból bármi meg is tud valósulni.

PROF. DR. DETREKŐI ÁKOS, a Nemzeti Hírközlési és Informatikai Tanács elnöke: A helyes válasz: nem kapjuk meg, de ezekután majd elkérem a címét, és megnézzük.

Az viszont biztos, hogy ha a tanácshoz bárkitől, iparból javaslat érkezett, hogy ezzel kellene foglalkozni, arra mi mindig nyitottak vagyunk. Ez az ilyen javaslatokra is igaz. A tanácsnak az egyik feladata, hogy tényleg tanácsot adjon és véleményt alkosson, és ha valaki jön, hogy jó lenne, ha erről beszélnétek és kialakítanátok állásfoglalást, azt megígérem, hogy megtesszük. De a honlapcímet majd elkérem.

ELNÖK: Köszönöm. Nyitrai úr kért szót.

DR. NYITRAI ZSOLT (Fidesz): Kifelejtettem az előbb egy kérdést, ami elég fontos, úgyhogy elnézést, hogy még egyszer szót kérek.

Azt kívánom megkérdezni elnök úrtól, hogy a következő mandátumban mi az ön, illetve önök legfőbb célja és törekvése. Ez mégiscsak egy e-Befogadásügyi eseti bizottság – az egyik része persze, mert ez most egy együttes ülés –, tehát e-befogadás ügyében ön az elkövetkező időszakban mit lát a legfontosabb törekvéseknek. Ezt azért is kérdezem, hiszen nekünk is ez a célunk, hogy ebbe az irányba menjünk el minél inkább. Kíváncsi vagyok az ön ezzel kapcsolatos álláspontjára.

ELNÖK: Köszönöm szépen. Parancsoljon, professzor úr!

PROF. DR. DETREKŐI ÁKOS, a Nemzeti Hírközlési és Informatikai Tanács elnöke: Tulajdonképpen a tanács 10-én alakult, és az egyik első lépés volt, hogy a tanács tagjaiból egy ad hoc bizottságot jelöltünk ki, hogy nézzék végig, mik azok a tevékenységek, amelyekkel a következő négy évben konkrétan érdemes foglalkozni. Az e-befogadással kapcsolatosan Dombi Gáborral beszéltem, kértem, hogy a december 7-i ülésünkön tartson egy beszámolót. Most tudnék arról beszélni, hogy én személy szerint mit tudok az e-befogadásról. Azt biztosan tudom mondani, hogy rendszeresen fogunk foglalkozni a kérdéssel.

Korábban is volt olyan anyagunk, tehát fölmondhatnám a leckét, hogy fizikai hozzáférés, szellemi hozzáférés, hálózat, készség, tudás, de ezekkel rendszeresen fogunk foglalkozni. Konkrétan, ha mondjuk, egy hónap múlva kapom meg ezt a kérdést, akkor szebben tudok válaszolni.

ELNÖK: Köszönöm, professzor úr. Fölmerül az a gondolat, hogy az eseti bizottság az NHIT-hez forduljon egy ilyenfajta kérdéssel, hogy mit lát ebben a gondolatkörben célszerűnek, ez rendkívül praktikus és előremutató lehetőség. Különös tekintettel arra, hogy az önöktől kapott tájékoztató anyagok mindig közérthetőek, hasznosak és mindenki számára iránymutatóak.
Az NHIT beszámolójával kapcsolatban kérdezem, hogy döntés közeli állapotban vagyunk-e, vagy van-e még kérdés, észrevétel. Úgy látom, nincs.

Szavazás a tájékoztató elfogadásáról

Itt most kettéválik a dolog. Az eseti bizottság természetesen mint tájékoztatót fogadja el a beszámolót; a Gazdasági és informatikai bizottság informatikai és hírközlési albizottságának viszont formálisan vannak feladatai. Ezért megkérdezem az albizottság jelen lévő tagjait, ki fogadja el a beszámolót. (Szavazás.) Megállapítom, hogy egyhangú támogatással fogjuk a Gazdasági és informatikai bizottság elé vinni elfogadás céljából a beszámolót.

PROF. DR. DETREKŐI ÁKOS, a Nemzeti Hírközlési és Informatikai Tanács elnöke: Köszönöm szépen.

ELNÖK: Köszönöm. Fölmerült a kérdés, hogy a tájékoztató kapcsán szavazzunk-e mint eseti bizottság. Tegyük mellé ezt a gondolatot, mert végül is fönnáll ez a támogatás. (Szavazás.) Ebben az esetben is egyhangúlag támogattuk a beszámolót.

Megállapítom tehát, hogy a Nemzeti Hírközlési és Informatikai Tanács 2007. és 2008. évi tevékenységéről szóló beszámolót mindkét bizottság egyhangúlag támogatta.

PROF. DR. DETREKŐI ÁKOS, a Nemzeti Hírközlési és Informatikai Tanács elnöke: Ezt is köszönöm.

ELNÖK: Köszönjük szépen, és ezzel ezt a napirendi pontot lezárom.

A TSR (Többcélú Szektorközi Rendszer – országos ügyfélszolgálati inkubációs franchise hálózat) modell bemutatója

A következő napirendi pontunk a TSR: tehát a Többcélú Szektorközi Rendszer, országos ügyfélszolgálati inkubációs franchise hálózat modelljének bemutatója következik. Felkérem Gáspár András urat és Palánkai Tibor akadémikus urat, hogy foglalják el az előadói helyeket, illetve az előadás formáját tekintve megadom a szót, azzal az egyszerű kérdéssel, hogy van-e technikai akadálya annak, hogy megkezdjük ezt a napirendet – úgy látom, még van. (Egyelőre nem működik a vetítőrendszer.) Várhatóan egy 20-30 perces eseményre kerül most itt sor, a jelenlévők érdeklődésének függvényében. Hozzátartozik a történethez, hogy a TSR egy változatát már hallottuk az informatikai és hírközlési albizottság ülésén tavasszal. A modell bemutatásának különös aktualitását adja, hogy a jelenlegi gazdasági helyzetben különös és jelentős, az informatika-hírközlés területén számottevő lehetőséget hordoz ez a gondolat. Ennek egy változatának megvalósulása igen hasznos lenne az országunkban.

Kérdezem, van-e akadálya annak, hogy megkezdjük a napirendi pont tárgyalását. (Gáspár András: Kis türelmet kérek, egyelőre nem működik.) Igen, ez számomra is feltűnt. (Pettkó András: Nem működik a technika.) Nem működik a technika, van ilyen, esetleg az interface nem passzol valamihez. Akkor két perc technikai szünetet tartunk. (Rövid technikai szünet.)

És lőn világosság, és látjuk, hogy az jól van.

Gáspár András, a TSR modell társszerzőjének tájékoztatója

GÁSPÁR ANDRÁS, a TSR modell társszerzője: (Előadását vetített prezentáció segítségével tartja meg.) Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselő Urak! Tisztelt Hallgatóság! 1984 óta majdnem negyed évszázad telt el, mindenképpen történelmi időszaknak lehet tekinteni. Miként történelmi jelentőségűnek vélem azt is, hogy a Magyar Országgyűlés egyhangúlag elfogadta azt a javaslatot, hogy az e-Befogadás eseti bizottság alakuljon meg.

A globalizáció és az információs és kommunikációs technológia forradalmának egyidejűsége rendkívül sok kérdést vet fel, ez mindannyiunk előtt köztudott, ezért mélyebben ebbe nem igazán mennék bele. Mindenesetre az tény, hogy az információs és kommunikációs technológia az élet minden területére hatást gyakorol. Ugyancsak nem célszerű mélyebben belemenni a digitális szakadék okozta különféle feszültségekbe és ellentmondásokba, elég csak gondolni arra az orwelli és friemani figyelmeztetésekre, amelyeket, hogyha kicsit alaposabban végiggondolunk, azt lehet mondani, hogy egyelőre úgy tűnik, nagyon sok mindenben igazuk van. Egyidejűleg a globalizáció és az információs technológia tehát csapás, nincs mit szépíteni ezen, ugyanakkor áldás is lehet; egészen nyilvánvaló, hogy összefogva és végiggondolva a globalizáció nyújtotta lehetőségeket, talán meg lehet találni a kiutat azokból a veszélyhelyzetekből és csapdákból, amelyek előttünk állnak.

Ebben az összefüggésben van különös jelentősége az e-Befogadás eseti bizottságnak, hiszen olyan mandátummal rendelkezik – és nem kis jelentősége van ebben az Infórumnak és személy szerint Dombi Gábor úrnak –, ami tulajdonképpen teljes rálátást enged és feltételez az információtechnológiával összefüggő különböző lehetőségekre. Ugyanakkor világos dolog az, hogy a technológia semmiképpen sem lehet cél. Szem előtt kell tartani, hogy miként a gazdaság, az információtechnológia is eszköz valamihez, amit összefoglalva talán az életminőség javulása környezetében lehet megfogalmazni.
Az is teljesen nyilvánvaló, és napjaink nem kis kihívása, hogy a befogadás, mint olyan kevésbé műszaki, sokkal inkább kulturális kérdés. Ez is nagyon erőteljesen rámutat arra, hogy mekkora jelentősége is van tulajdonképpen egy olyan eseti – remélem majd valamikor állandó – bizottságnak, amely ezzel a témával foglalkozik. Hiszen a kulturális kérdések általában időigényes dolgok, és természetükből adódóan fokozatosan épülnek be a mindennapi életünkbe. Az rajtunk múlik, hogy Magyarország miként válik és válhat sikeres országgá. Palánkai professzor úr arra figyelmeztet bennünket, hogy amennyiben a célcsoport, az érdekeltek maguk csak elszenvedik a változásokat, ha a felülről jövő – hogy úgy mondjam – újdonságokat készen kapják, akkor nyilvánvaló, hogy kevésbé tudják azt magukénak. Az tekinthető eredménynek, az tekinthető az igazán hatékony meggyőzésnek és hatékony együttműködésnek, ha a változások alakításában az érdekeltek aktív, cselekvő részesekké válhatnak.

Három pontban vagy gondolatban próbáltuk meg végiggondolni azt, hogy mi is az, ami manapság – hát, talán – divatos. Tehát három elv körül rajzolódnak ki a különböző törekvések. Az egyik a szükséglet-gyakorlat-motiváció-befogadás-szükséglet nagy körforgása. A következő mozgástereket és erőtereket a motiváció, befogadás és gyakorlat jelenti a napjainkban tapasztalható különböző programokat és törekvéseket vizsgálva, illetve egy harmadik törekvés is elég jól érzékelhető napjainkban, ez a nevelés-kényszer, kényszer és nevelés különböző dokumentumokban megfogalmazható ilyen törekvések az információtechnológia alkalmazásával és kulturális bevésődésével kapcsolatban.

Ez utóbbival kapcsolatban csak csendesen szeretném megjegyezni, hogy a nevelés és a kényszer, ez a sajátos együttlét meglehetősen makarenkói gondolat, és tudjuk, hogy mint pedagógus, ezt milyen környezetben és milyen okok miatt alkalmazta. Mi az eddig végzett, immár lassan történelminek is nevezhető munkásságunk során megtapasztaltuk, hogy talán nem ez volna a helyes út.
Ami a szükséglet és visszacsatolás – egészen a szükségletig – körforgalmat illeti, tulajdonképpen a TSR modell szellemi üzenete azért alapjában véve e körül foglalható össze. Azt meg nem kell külön hangsúlyozni, mint humánetológiai alapelvet, hogy az öngondoskodás a felismert szükségletek kielégítésére irányuló cselekvés.

Mindezekből az következik, hogy akkor, amikor mi a TSR modell elvi alapjait tekintve a TSR modellre gondolunk, és a TSR modellt kidolgoztuk, akkor kiindulási alapnak magát a célcsoportot tekintettük. Azt, hogy az érintetteknek – a lakosságnak, a helyi vállalkozóknak – a maguk környezetében milyen képességei és lehetőségei vannak, és ezekből a lehetőségekből kiindulva mit nyújt a globalizálódó, globális világ, illetve milyen eszközként jelenik meg az információtechnológia. Teljesen nyilvánvalónak tartjuk, hogy az a kérdés, hogy csapdában vagyunk-e vagy állítható-e csapda, csak akkor válaszolható meg, és csak akkor lehet elkerülni a megrázkódtatásokat, hogyha tehát alulról építkezve, a meglévő szükségletekből és lehetőségekből kiindulva gondoljuk végig a teendőket. Erről a Kataklizmák csapdája c. könyv egyébként részletesen szól, tehát erről kevésbé érdemes beszélni, és úgy tudom egyébként, hogy közkézen forgó műről van szó.

Mondhatjuk, hosszú-hosszú évek munkája, eredményeként itt van ez a kétkötetes könyv, aminek a fényképe is látszik, ennek az első kéziratának zárása 2003-ban történt, már akkor megállapítható volt, hogy tehát a szükségletekből kiindulva, és az információtechnológia adta lehetőségeket végiggondolva Magyarországon kivétel nélkül minden lehetőség megvan a cselekvéshez, ez ma is igaz egyébként.
Kiss Endre arra figyelmeztet egyébként, és egyre inkább oda kell figyelni arra a gondolatra, hogy az időablak most még nyitott. Ez be is tud zárulni, nem kell ezt különösebben hangsúlyozni, mindazokat a nehézségeket, ellentmondásokat ismerve, amelyek napjainkban zajlanak. Nem csak egyszerűen a pénzügyi és gazdasági válságra gondolunk akkor, amikor az ellentmondások és feszültségek hangsúlyozásra kerülnek. Öröm a sok-sok nehézség közepette, hogy ma már nem vita tárgya az, hogy a leghatékonyabb beavatkozási pont ebben a bizonyos nyitott időablakban a helyi közösség és szomszédság, amely a társadalmi tőke nagyon sok olyan elemét is képes mozgásba hozni, amelyről eddig mi még valószínűleg álmodni sem tudtunk.

Nem célom részletesen magát a TSR modellt és ennek a különböző ágát-bogát bemutatni, egyfelől azért, mert ma már azt lehet mondani szerencsére, hogy közismert. Nemcsak azért, mert az informatikai albizottság június 4-én már tárgyalta, hanem azért is, mert végtelenül egyszerű, nincs benne semmi új, nincsenek benne olyan dolgok, amelyek valami nagy titkokat rejtenének. A lényege az, hogy a TSR modell és az alkalmazott technológiai megoldások, az alkalmazott közgazdasági megoldások, jogi, számviteli megoldások egészében véve infrastruktúrát biztosítanak elsősorban a nagy ellátórendszerek számára, infrastruktúrát biztosítanak ahhoz, hogy hatékonyabban, gazdaságosabban, ügyfélbarát módon elérjék a maguk célcsoportját. Ez egyfelől lakossági szolgáltatásokat jelent, másfelől pedig inkubációt jelent, mindenekelőtt az egyéni és mikrovállalkozások számára.

Mindenféleképpen infrastruktúrát jelent mindazoknak a motivációs és e-befogadási programoknak, amelyek jellemzően az egyébként nagyon aktív és szinte figyelmeztető módon kiabáló civil szervezetek környezetében bontakoznak ki. A felelősség abban rendkívül nagy, megint csak nem mondtam ezzel semmi újat, közismert, hogy a civil szervezetek egyfelől rendkívül sok, ténylegesen értékelhető erővel járulnak hozzá a lakosság és különféle célcsoportok javára, másfelől pedig a legáldatlanabb állapotban vannak, miközben rendkívüli pazarlás is zajlik a civil szervezetek számára biztosított forrásokat illetően. És természetesen infrastruktúrája a piaci szereplőknek, amennyiben piacbővülést jelent az elérési hálózat révén.

Ez a táblázat, amelyet az elmúlt alkalommal is már ugyanebben a formában bemutattunk, egyébként majd picit később az interneten már kézzelfoghatóan látható is lesz, és amennyire tudom, a képviselő urak is megkapták, ez gyakorlatilag egyfelől a szolgáltatási portfóliót foglalja össze, bemutatja a TSR-t mint információtechnológiai csatornát, a kiszolgálóhelyeket, illetve eljut a maga célcsoportjáig. Itt a lényeg az, hogy amikor mérlegeltük azt, hogy milyen erőforrások állnak rendelkezésre – amire az imént azt mondtam, hogy ma Magyarországon minden biztosítva van –, mindenekelőtt rendelkezésre áll, és érdemes kicsit elvonatkoztatva is értékelni, a szükséglet maga. Ez az egyik legnagyobb erőforrás, amit meglehetősen komolyan kellene vennünk. Szinte hihetetlen, amikor végiggondoltuk, hogy ezek a bizonyos, nevezzük így, tömegcikkek vagy a portfóliónak a kulcselemei, amikor megnéztük azt, hogy mennyi rutinügyet tartalmaz, elképesztő számok jöttek ki. Hadd mondjak egy példát csak a közigazgatásban: 22 millió ügyben 22 millió hatósági döntés születik egy évben Magyarországon. Ebben benne van olyan is, hatósági döntésnek minősül, mondjuk, egy útlevélnek a kiadása. Ennek körülbelül a fele, mintegy 10-15 millió ügy, nem akarok most senkit untatni azzal, számos kolléga végigszámolt dolgokat, hogy mi mindent jelent is az, ha megnézzük ezeket a bizonyos típusos ügyeket mint szükségletet, akkor kiderül az – félek is a számot kimondani –, hogy több százezer munkaévet állunk sorba, utazunk. Munkaévet! Miközben minden lehetőség adott, ma Magyarországon szinte nincs egyetlen település sem, ahol ne lenne legalább egy olyan infrastruktúra, épület, ingatlan, ahova egy szolgáltató helyet ne lehetne telepíteni. Egyébként ezer működik Magyarországon aktívan, kapacitástöbblete van, munkát várnak, hogy csinálhassanak valamit; technológia szinte mindenhol van az országban, mindenhol elérhető, bár tudom, hogy van, ahol az internetellátással még vannak problémák. Mindenhol van, sajnos, volt boltos, volt köztisztviselő, volt postás, volt pedagógus, szinte mindenhol azokban az életterekben, amiről itt beszélünk, tehát helyi közösségek szintjén léteznek. Ma már szinte minden, az alapszolgáltatások vonatkozásában érintett szolgáltatónak ezek a bizonyos rutinügyei elektronikusan fel vannak dolgozva, tehát van termék. Hosszú a sora annak, hogy itt ki mindenkiről lehet beszélni.

Ami az üzemeltetést és a központi logisztikai rendszert illeti, negyedik éve készen van, körülbelül 70 százalékos állapotban – nem is lehet több, mert a szolgáltatótól, a portfólió szereplőitől is függ még bizonyos interfészek kialakítása. Kétségtelenül tehát fejlesztési feladat van még előttünk, ami egyfelől informatikai, tehát bizonyos eszközparknak a bizonyos szintre hozása, a meglévő eszközpark bizonyos szintre hozása kétségtelenül előttünk álló feladat, miként a humánerőforrás-képzés is, ez a bizonyos volt postás, boltos és így tovább, hiszen alapvetően rendelkeznie kell áruismerettel, olyan áruismerettel, ami a portfólióban szerepel, és rendelkeznie kell valamilyen mértékben, de nem túlságosan mélyen rendszerismerettel, informatikai rendszerismerettel.

Nagyon érdekes, egy felkiáltójellel megjegyezzük, hogy nagyon érdekes és nagyon fontos ez a bizonyos IT-mentor program, ami elég közel áll ahhoz, hogy ne csak program legyen, hanem tényleges foglalkoztatás is lehessen az eredménye.

Finanszírozás, működés. Manapság ez az egyik kulcskérdés, vagy legalábbis annak tűnik. Teljesen nyilvánvaló, hogy a finanszírozása, mind a fejlesztése, mind pedig a működtetése üzleti alapon, de legalábbis szigorú üzleti szemlélettel képzelhető el, sehogy máshogy. Nem reális a költségvetési forrásokra ácsingózni, és az adófizetők pénzéből gondolkodni azon, amin egyébként az adófizető – később egy szám erejéig látni fogjuk – még keres is. Egy másik összefüggésben ezt majd igyekszem bemutatni.

A TSR szerkezetére vonatkozóan itt egyfelől bemutatjuk azt a szerkezetet, amelyet bizonyosan többen ismernek már. Másfelől pedig egy új elemet szeretnénk itt fölvetni a tisztelt bizottságnak, bizottságoknak, amennyiben nyilvánvaló az, hogy egy, az elektronikus alapellátás és közszolgáltatás mint olyan, ami egy látható hiány, tehát az elektronikus alapellátás, nem győzöm hangsúlyozni, hiszen itt nem arról van szó, hogy például az ügyfélkapu vagy az okmányirodák bonyolultabb ügyei, tehát itt a típusos, a rutinügyekről beszélünk minden esetben, tehát az elektronikus alapellátási és közszolgáltatási tevékenységnek teljesen nyilvánvaló, hogy valamilyen jellegű felügyelete, valamilyen jellegű gazdája kell legyen. Mi arra a gondolatra jutottunk, hogy ennek a legméltóbb helye éppenséggel a parlamentnek egy hozzáértő és illetékes bizottsága, mint ahogy az állam, illetve a kormány oldaláról is szükséges ennek a pandanja vagy ennek a tükre, ha úgy tetszik, kicsit szélesebben értelmezve tehát az elektronikus alapellátást és közszolgáltatást, ugyanis nem kizárólag az állami szolgáltatásokról van szó. Ha ugyanis megvizsgáljuk a szolgáltató helyek fenntarthatóságát a végpontoldalról, tehát ha azt az életteret vizsgáljuk, mint mindig kötelességszerűen, akiről a dolog szól, akkor jól látható, hogy a fenntarthatóság csak akkor biztosított, ha részben közigazgatási, részben közüzemi, részben pedig egyéb szolgáltatásokat is a szolgáltató helyek végeznek, végezhetnek. Egyébként ez egy magyarországi sajátosság, ezt szeretném mondani, mert például Oroszországban, noha az államigazgatás nagyon izgalmasan fölvetette a részvételi szándékát, de a közüzemi és egyéb szolgáltatás is fenntarthatóvá teszi a végpontot. Magyarországon a fizetőképes kereslet és egyéb összefüggések miatt ez egy kicsit bonyolultabb, de nagyon reális, és égetően szükséges természetesen.

Egyfelől tehát parlament és állam környezetében gondolkodni kell a felügyelet és szabályozás, pontosabban a partnerség kérdésében, másrészt pedig teljesen nyilvánvaló, hogy egy ilyen összetett, integrált rendszer, nemcsak a végeken integrált, hanem a betáplálás oldalon is integrált, nyilvánvaló, hogy valamilyen konzorciumi formában kell hogy elkészüljön.

Ami ezt az Ügysegéd Zrt.-t illeti, bizonyosan szokatlan parlamenti testület előtt, hogy meg is nevezünk itt konkrétan egy céget. Ez teljesen üres, ma még nem dolgozik, arra a célra lett létrehozva, hogy ezt a bizonyos alap- és közszolgáltatási feladatot egyfajta rendszerben elvégezze. Végig kell gondolni majd egy szakértői fordulóban, hogy egészen pontosan mire, hogyan, milyen összetételben használjuk.

Az előttünk lévő feladatok rendkívül jelentősek, ezt most így tételesen nem olvasnám fel, amit közvetlenül most tennünk kell. Az mindenesetre biztos, hogy már eddig is, és ezt követően is több gazdálkodó szervezet, civil szervezet, több szakértő már összeállította azt a teendősort, amit el kell végezni még ahhoz, hogy minél gyorsabban az alkalmazásról beszélhessünk. Még az is nyilvánvaló, hogy ez az alkotói közösség nem nélkülözheti a szakmai együttműködést. Mindenekelőtt a Miniszterelnöki Hivatal, az Elektronikuskormányzat-központ, a Nemzeti Fejlesztési és Gazdasági Minisztérium, a Pénzügyminisztérium és így tovább, a felsorolt szervezetekkel. Itt elsősorban korrekt szakmai kidolgozó munkára és együttműködésre van szükség, egyszerűen azért, mert nem találhatja ki a másik, hogy mire van szüksége az egyiknek, és fordítva. Tehát a partnerség ott kezdődik, hogy a szakértők konstruktív módon, a közösség érdekében, nyilvánvalóan a maga érdekeit érvényesítve, de képesek legyenek együttműködni. Egyébként az elmúlt 25 évnek, ha úgy tetszik, ez az egyik legnagyobb deficitje, éppen az együttműködés hiánya.

Ami a civil szervezeteket illeti, rendkívüli jelentőségük van egy ilyen típusú infrastruktúra vonatkozásában, legalább két, de inkább három ok miatt, amit itt felsoroltunk. Az egyik, hogy nekik is – ide sorolva a kamarákat és a különböző programokat is – szükségük van egy megbízható, fenntartható, stabil infrastruktúrára, amin egyáltalán a saját életüket élni tudják, amivel a célcsoportjaikkal a kapcsolatot tartani tudják. Nem létezik ma ilyen. Kicsit úgy vagyunk ezzel – bár ezt egy másik kép mutatta –, hogy „földutakon” jár mindenki, a saját maga kis földútján. Ez valami hihetetlen gazdagságot jelent az egyik oldalról, a másik oldalról meg természetesen pazarlást. A saját szolgáltatásaikat tudják nyújtani, amivel valamilyen módon nyilvánvalóan a saját fenntartásukat is segíteni tudják. Ami a rendszer, a lakosság, a mikrovállalkozások számára talán a legfontosabb, hogy a jelenlétükkel hitelesen tudják közvetíteni, becsatornázni azokat a szükségleteket, amelyek bizonyos növekedés után – ha úgy tetszik – általánossá válhatnak, általánosíthatók.

A TSR modell lényege – kicsit üzenet ez talán a holnapra is – az, hogy nem igényel normatív támogatást, az, hogy egyszerűen arra van szükség, hogy munkát lehessen végezni. Egyszerűen az, hogy a tevékenységnek – maguknak a szolgáltatásoknak – mérhetőnek kell lenni, teljesítmény szerint kell javadalmazni, mert ez biztosítja a fenntarthatóságot. Más kérdés az állami támogatás, amely bizonyos prioritásokat élvező okok miatt természetes, hogy szükséges azoknak, akik arra rászorulnak, akik arra méltók. Felesleges a tisztelt társaság előtt ezeket felsorolni, hiszen mindenki pontosan tudja, miről van szó. Az is teljesen nyilvánvaló, hogy az állam szerepének fokozatosan – finanszírozás vonatkozásában is – csökkennie kell, képes arra, hogy csökkenjen. Állam alatt természetesen mindig szigorúan az adófizetők pénzét értem.

Az a bizonyos kétkötetes könyv, ami itt van, a többi között az üzleti terveket is tartalmazza. Picit frissíteni kell, de sajnos a lényeg nem változott. Manapság nagy vita folyik azon, hogy adóemelés, adócsökkentés, ezt csinálni, azt csinálni; a cél ugyanaz. A szándék teljesen világosan ugyanaz: minél több pénz maradjon kint a lakosságnál és a kisvállalkozásoknál. Ezt lehet úgy is, hogyha egyszerűen ésszerű infrastruktúrát alkalmazunk, és nem kényszerítjük pazarlásra azokat, akikért vagyunk.
A portfólió teljes üzemelése mellett – később szívesen elmondom, ha valakit közelebbről érdekel – családonként alsó hangon 36 ezer forintot, vállalkozásonként 250 ezer forintot lehet évente megtakarítani. Extrém eset van most, mert még ennél a 100 milliárdnál is nagyobb számokról van szó: rendkívül jelentős költségvetési megtakarítások érhetők el egyszerű ésszerűsítéssel úgy, hogy senkinek nem sérül az autonómiája, a tartalomgazdai szerepe, stb. Részben abban az anyagban, amit kiosztottunk, részben korábban a várható eredményeket elég pontosan leírtuk, 10-12 ezer munkahelyről van szó, közvetve lényegesen többről a kisvállalkozások inkubációja okán. Lényegesen többről az innováció okán, ami nemcsak az úgynevezett pólusközpontokban, programokban testesül meg. Az innováció az egyes emberek fejében születik, az egyes vállalkozások az innováció hordozói.
Nagyon szerényen és nagyon halkan, de megfontolásra ajánljuk tehát a tisztelt bizottságnak egyfelől azt, hogy a magyar parlament hozzon létre alapellátással és közszolgáltatással foglalkozó állandó bizottságot – akár hihető, akár nem, erre legalább 15 évig még szükség lesz –, hogy közvetlenebbül és konkrétan is figyelemmel kísérjék megfelelő szinten, mit is jelent az, hogy alapellátás és közszükséglet, közszolgáltatás. Nagyon világosan látszik, hogy a kormányzaton belül is, az egyes tárcáknál külön-külön megjelenő, egyébként égető alapellátást és alapszükségleteket jelentő dolgok megfelelőképpen koordinálva legyenek, és infrastrukturálisan hatékony csatornán mozogjanak. Megfelelő infrastruktúra kell mindenképpen, minden további reformhoz, minden további változáshoz. Nem lehet infrastruktúra nélkül érdemi és hatékony változásokat – sem az közigazgatásban, sem máshol – végigcsinálni.

Tisztelettel kérjük a bizottságot, hogy támogassa a modell alkalmazását, pontosan ajánlja figyelmébe szakértői megítélésre a Nemzeti Fejlesztési és Gazdasági Minisztériumnak, a Pénzügyminisztériumnak, a Magyar Fejlesztési Banknak, a Nemzeti Kutatási és Technológiai Hivatalnak. Javasoljuk azt is – itt az idő természetesen nem ad rá lehetőséget –, hogy a jelenleg folyó fejlesztési terveket, programokat – amelyek valamilyen módon szinergikus viszonyban vannak egyfelől egymással, másrészt az információtechnológiával, harmadszor értelemszerűen ennek a bizonyos infrastruktúrának a kiépítésével – vizsgálják felül, ha még nem késő. Itt elsősorban a Miniszterelnöki Hivatalnak, a Nemzeti Fejlesztési és Gazdasági Minisztériumnak, illetve a Földművelésügyi és Vidékfejlesztési Minisztériumnak lehetnek elég komoly teendői. A mi tapasztalatunk és megítélésünk szerint egyébként, ha felülvizsgálatra kerül, ha nem, felül kell vizsgálni, mert számos program az ismert okok miatt abban a formában amúgy sem végezhető el. De nagyon jól kiváltható, elébe mehetünk a 2009-es év közepének, amikor is a szakértők határozottan jelzik, hogy a lakosság és a kisvállalkozók érzékelni fogják a ma problémáit.
Köszönöm a megtisztelő figyelmüket.

ELNÖK: Köszönöm. Kérdezem, az előadói oldalról van-e még hozzászólás folytatólag, vagy térjünk-e át a kérdésekre, hozzászólásokra. (Jelzésre.) Akadémikus úr!

Palánkai Tibor akadémikus tájékoztatója

PALÁNKAI TIBOR akadémikus: Köszönöm szépen. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselő Urak! Ha jól vettem észre, nem kell használnom a „képviselő asszonyok” kifejezést, mert nincs ilyen megszólítandó. Nagyon köszönöm a meghívást, és röviden, pár percben három kérdésről beszélnék. Egyrészt az úgynevezett Lisszaboni Civic Fórumról, aminek az apropóján kívánok szólni, másrészt a Lisszaboni programról, és néhány szót szólnék a TSR modell kapcsolódásáról.

A Lisszaboni Civic Fórum 2004-ben alakult meg Lisszabonban, több ország tudósai, üzletemberei, diplomaták, újságírók s a többi, kutatók vesznek ebben a fórumban részt. Én ennek az alelnöke lettem néhány héttel ezelőtt, amikor a fórum tartotta az ülését. A szervezetet Németországban jegyezték be, egyébként németországi elnöke van. A célja az, hogy tulajdonképpen a lisszaboni programot támogassa, aktívan és szakmailag támogassa. Ha én jól értettem tanult angol kollégáimat, akkor ez a „civic” kifejezés a Lisbon Civic Forumban, és nem „civil”, ezt fejezi ki, hogy valamiféle szakmai és aktív jellegű támogatást kívánunk a lisszaboni programhoz nyújtani.

Az előzményeket tulajdonképpen a lisszaboni programmal kapcsolatban átugranám. Annyit mondanék, hogy tulajdonképpen a lisszaboni programot Európa versenyképességi problémái vetették föl. Több fordulóban is nekifutott az EU ennek a kérdésnek, és végül a 2000-es lisszaboni program volt az, ami erre próbált választ adni. Ezzel kapcsolatban csak azt hangsúlyoznám, hogy ezt mi egyrészt egy releváns programnak tartjuk, és annak is gondolom. A globális kihívások különféle területeken válaszokat igényelnek, és tulajdonképpen az EU-nak ez, minden korlátja és bizonyos szempontból hibája ellenére ez a program próbált komplexen és relevánsan ezekre a kihívásokra válaszolni. Hozzáteszem azt is, hogy konzisztens program, tehát nagyon sokan mondták, hogy ó, ez egy ilyen lila köd, és tulajdonképpen nem is releváns, mert egymással ütköző célokat tűz ki, tehát versenyképes és szociális igazságosság. Az elmúlt évek azt bizonyítják, hogy konzisztens, például a skandináv országokban meg tudják valósítani ezt a programot.

Ha megnézzük a legfontosabb kérdéseket, azt látjuk, hogy versenyképesség, technológiáknak, infrastruktúráknak a kialakítása, tudásalapú társadalom, dinamikus gazdaság fenntarthatósága, szociális integráció. Ez tehát az egyik dolog, hogy ezek nem zárják ki egymást, összeegyeztethetőek. És ugyanakkor még egy dolgot hangsúlyoznék, hogy az itt felsorolt dolgok bizonyosfajta sorrendiséget is jelentenek, ami azt jelenti, hogy nyilván egy globális versenyben a versenyképesség a prioritás, a versenyképességhez kellenek a megfelelő technológiák, kell a tudásalapú társadalom, kell az emberi tényező, enélkül nem lehet gyors gazdasági növekedés, nem tudok igazából megfelelően munkahelyeket teremteni, és mindez feltételezi azt, hogy egyáltalán relevanciája legyen például annak, hogy valamiféle szociális igazságosságra törekszem. Nem lehet ezt megfordítani. Ha tehát én azt mondom, hogy a szociális igazságosság a prioritás, de figyelmen kívül hagyom a versenyképességet, ez nem működik. Lehet rövid távon eltérő hangsúlyokat hozni, de azért egy bizonyosfajta sorrendiség van, és ebben a sorrendiségben az van, hogy lényegében a versenyképesség a legfontosabb kulcsszó.

A lisszaboni programot értékelték, egy sor hiányossága fölmerült, hogy nem tekintették komolynak, hiányoztak az akcióprogramok. Ez bizonyos mértékig változott, most már nemzeti programok készülnek, összekapcsolódik a nemzeti fejlesztési tervvel, és valamelyest javult a program finanszírozása. Úgy gondolom persze, nagyban azon múlik, mennyiben kapja föl ezt a programot az üzleti szféra, de már az EU-költségvetésben, a nemzeti költségvetésekben is van valami. A Lisszaboni Civic Fórum itt kapcsolódik hozzá, hogy igazából elmaradt a tudományos elemzés, tehát mi azt próbáljuk, annak az érdekében tevékenykedünk, hogy ennek a megfelelő elemzése történjen meg, lekerüljön a társadalomba, a társadalommal megfelelő párbeszédre kerüljön sor.

Amit én kiemelnék itt, egyrészt az, hogy nem igazán konkretizálódott a strukturális reformokkal való kapcsolata, tehát nem igazán tudatosodott az, hogy itt bizony nemcsak ilyen általános e-technológiáknak, infrastruktúráknak a bevezetéséről van szó, hanem nagyon fundamentális, átfogó strukturális reformokra van szükség, és ezek nélkül nyilván nem lehet sikert elérni. Ez az egyik. A másik az, amit itt időről időre fölvetettünk, hogy a lisszaboni program a fejlett országoknak, tehát az eredeti 15-öknek volt a programja, és hiányzott az, hogy igazából hova kell fölzárkózni például. Volt ezzel kapcsolatban, hogy föl kell zárkózni az Egyesült Államokhoz. Ezt a lisszaboni programot a skandináv országok jobban teljesítik, mint az Egyesült Államok, tehát nem kell semmiféle fölzárkózás. Viszont belül szükség van egy ilyen fölzárkózásra, ha az új tagországokat vesszük.
Nagyon lényegesnek tartom, hogy Magyarország egy nyitott gazdaság, kiszolgáltatott a globális versenynek, és a verseny szempontjából nemcsak technikai szempontból, technostruktúrákban kell versenyezni, hanem intézményekben, szabályozásban, és így tovább.

Nem kívánom hosszan igénybe venni a tisztelt hallgatóság figyelmét; végül a TSR modellre szeretnék röviden kitérni. A Lisszaboni Fórum tavalyi ülése itt volt Budapesten, ahol a TSR modellről kaptunk egy tájékoztatást, és úgy ítéltük meg, hogy fontos, támogatandó kezdeményezésről van szó, és tulajdonképpen olyan alapon támogattuk ezt, hogy hozzájárul ahhoz, hogy a társadalomba minél szélesebb körben jussanak el ezek a technológiák és ezeknek az alkalmazása. Amit itt végül is kiemelnék, nagyon lényeges, hogy gyakran bírálnak bennünket. Nemrégiben olvastam egy koreai anyagot ezzel kapcsolatban, hogy Európában úgy mondják, hogy a kínálati oldalt próbálják erősíteni, tehát hogy minél több számítógép legyen, minél többen alkalmazzák az internetet, például ingyenes hozzáférés az internethez, és a keresleti oldalt elhanyagolják, tehát hogy hogyan tudom összekapcsolni az igényekkel ezeket a technológiákat. Úgy gondolom, a TSR modell egy olyan példa, ami ezt a komplex közelítést alkalmazza, tehát tulajdonképpen nemcsak a kínálati oldalról, hanem a keresleti oldalról is próbál válaszokat adni. Itt elhangzott, nagyon lényeges, hogy munkahelyet teremt, költségvetési kiadásokat vált ki, versenyképességet javít, kis- és középvállalatokat támogat, és egészében nyilván a jóléti hatásait is számszerűsíteni lehet. Én tehát úgy gondolom, most nem mint a Corvinus Egyetem emeritus professzora meg a könyv szerzője, hanem ennek a nemzetközi szervezetnek a nevében is hangsúlyozom a támogatásomat, és ajánlom a tisztelt bizottság figyelmébe ezt a projektet.
Köszönöm szépen.

Kérdések, hozzászólások, vélemények

DR. NYITRAI ZSOLT (Fidesz): Köszönjük a tájékoztatást. Az ígéretek tekintetében óvatos duhajként szoktunk viselkedni, de azt gondolom, azt mindenképp tudjuk teljesíteni, hogy a programot a megfelelő döntéshozók, illetve különböző szervek, intézmények figyelmébe ajánljuk.

Azt gondolom, alapvetően helyes az, amit most csinál az e-Befogadásügyi bizottság, azt az alakuló ülésen felvetettük, hogy nagyon sok olyan személy és szervezet van, akik e-befogadás ügyben vagy annak a környékén motoroznak, kívánnak tevékenykedni. Jó, hogyha erről mi is átfogó, tiszta képet kapunk, másrészt jó, ha ezen szervezetek, személyek is tudnak egymásról. Azt gondolom, a bizottságnak valamilyen szinten feladata – nyilván nem sértve e szervezetek autonómiáját –, hogy kicsit egy irányba terelje ezeket a törekvéseket, hogy minél hatékonyabb legyen a dolog.
Úgyhogy szeretném, hogyha a következő ülésünkön is tudnánk meghallgatni ilyen elképzeléseket, és arra bíztatok egyébként minden itt lévőt, hogy ha tud ilyenről, akkor azt hozza ide a bizottság elé, jöjjön ide a bizottság elé – nyilván egyeztetett formában –, mert ez tényleg fontos. Magam a TSR modell mellett még kettőt vetettem fel az alakuló ülésen, az egyik az e-falu kérdésköre volt, a másik pedig a „Netrekész” program. Úgyhogy szeretném, hogyha őket is majd a következő üléseken sikerülne meghallgatni.
Köszönöm.

ELNÖK: Köszönöm. Pettkó úr, parancsoljon!

PETTKÓ ANDRÁS (MDF): Köszönöm a szót, és köszönöm szépen az ajándékkönyvet, bár én annak idején, amikor a könyvbemutató volt, megvásároltam, úgyhogy nekem ez a könyv természetesen megvan. Tovább fogom adni egy olyan politikus számára, aki nem ismeri ezt a modellt.
Egyetértek Nyitrai Zsolt alelnök úrral, képviselőtársammal. Azt gondolom, helyes volt, hogy ismét beszéltünk egy kicsit más körben erről a programról, mint jó néhány hónappal ez előtt. Mint ahogy az is helyes dolog, hogy a parlament illetékes szakbizottsága minél több programmal szeretne megismerkedni, minél több program elképzelőit, elkészítőit és konstruktőreit szeretné összehozni itt a Ház falai között annak érdekében is, hogy minél több dolgot meg tudjunk ismerni.
Tulajdonképpen Nyitrai képviselőtársam már az egyebek kategóriába is átment, nem tudom, elnök úr, én is beszélhetek-e erről, hiszen képviselőtársam javasolta két másik program meghívását. Természetesen én is azt gondolom – visszatérve még ehhez a napirendi ponthoz –, hogy javasoljuk, ez a forma, amit itt javasolt képviselőtársam, az MDF számára is természetesen elfogadható. Azáltal is, hogy ez bekerült a jegyzőkönyvbe, bárki által olvasható, kereshető lesz majd két hét múlva, amikor ez felkerül a honlapra.

Miután az év végén jól kell sáfárkodnunk az idővel, maximum három vagy esetleg négy – de inkább a három reális – eseti bizottsági ülést fogunk tudni tartani, mivel december 15-én vége a parlamentnek, ezért még egy programot javasolok, amit szeretném, ha mindenképpen az év végéig idekerülne a bizottságunk elé. Márpedig ez a TITAN-program, hiszen májusban aláírtunk egy anyagot, itt nem messze a díszteremben. Eltelt azóta jó néhány hónap, és azt gondolom, fontos lenne, hogy értesüljünk arról, ami az elmúlt időben – május 18-án írtuk alá mind bizottsági, mind miniszterelnöki szinten ezt a programot – történt. Tehát fontos volna, hogy az idén még egyszer erre rápillantsunk. Hiszen ha valaki aláír egy ilyen anyagot, a nevét adja hozzá, akár kormányzati, akár képviselői, frakciói szinten, akkor szerintem kötelessége nyomon követni. Ezért javasolom, hogy az elkövetkező egyhónapos munkánkban erre is szenteljünk időt. Teljes mértékben egyetértek az e-falu témával, és a Nyitrai képviselő úr által felvetett másik témával is, és azzal is, hogy az eseti bizottság tagjai tegyenek még javaslatot, hogy miről hallottak vagy tudnak, és akkor ezeket tegyük meg.
Köszönöm szépen.

ELNÖK: Köszönöm. Magam is szeretnék hozzászólni ehhez a napirendi ponthoz még, mielőtt áttérnénk az egyebekre.

Az e-befogadást, és annak egyik fontos formáját, a TRS modellt a magam részéről is alapvetően versenyképességi kérdésnek tartom. Tehát igenis, Magyarországnak e téren felmutatott teljesítménye egy meghatározott versenyképességi komponens Európán belül, és kétségtelen tény, Európa ilyen típusú teljesítménye a létező nagypiacok esetében összehasonlító faktor Amerikával és Ázsiával, ez nem kérdés, sőt meghatározó ügy.

A magam részéről – ezt mondjuk, hajlandó vagyok el is mondani nyilvánosan – nem szűkítem le az e-befogadást az európai program által preferált ügyekre, bár azokat meghatározónak tartom, igenis idősügyi kérdés, igenis kisvállalkozások és középvállalkozások kérdése, igenis e-governmenté, tehát ez mind e-befogadás. De meghatározó az, hogy milyen környezetben, milyen lehetőségekkel bírunk ez ügyben.

Tehát az állam feladata nem merül ki abban, hogy mondjuk preferál egy ilyen gondolatot, mint a TSR modell, hanem el kell gondolkodnunk afelől is, hogy az internetet, mint közművet alá kell tenni ennek az egész ügynek. Az internetközmű megjelenése nemcsak olyanfajta kérdés, mint az, hogy most milyen minőségben tudunk az V. kerületben vagy Nyékládházán internetezni, és most ki tudja-e tölteni a blogját, és milyen mértékben áll rendelkezésére ez a háttér, mint technikai lehetőség, hanem gondoljuk meg, nem mindegy, hogy lehet-e dolgozni azon a hálózaton. Egyáltalán nem mindegy. Tudniillik, egy ADSL-hálózat úgy kezdődik, hogy aszinkron. Nem mindegy, hogyha kapok egy anyagot a munkahelyemtől Nyékládházán – elnézést, akkor egy kellemesebb helyet, mondjuk Iregszemcsét mondom –, akkor vissza tudom-e tölteni. Tehát van-e esélyem rá, hogy visszatöltsem. Abszolút nem mindegy. Magyarán a feltöltési lehetőségeknek nagyjából komfortosnak kell lenni ahhoz, hogy tudjunk dolgozni.

Vagy: hétköznapos ügy, ha az oktatásban élni akarok azzal a lehetőséggel, a különböző szinergiákkal, hogy mondjuk 10-12 intézményben egyszerre gondolok oktatást tartani az internet felhasználásával, akkor nekem olyan sávszélességre van megbízhatóan szükségem az egész országban, hogy mindenütt tudjam biztosítani ezeket. Ezt meg lehet csinálni üzleti alapon, csak annak az általánossága kevéssé várható. Tehát minden bizonnyal itt állami szerepvállalásra, állami fejlesztésre is szükség van, és meglehetősen nagy biztonságra. Mert most már nincs állami posta, hogy azt mondjam, építsd ki az üvegszálat minden faluba. (Kalmár István: Miért nincs posta?) Az okát most ne taglaljuk, de nincs. Ezért úgy vélem, teljesen jogos elvárás, ha úgy gondoljuk, hogy mondjuk a személyes szabadságjogok kiteljesedéséhez, a személyes lehetőségek bővüléséhez, Magyarország versenyképességéhez, a gazdaság jövőjéhez hozzátartozik egy abszolút szélessávú internetközmű mindenki számára hozzáférhetően, akkor viszont el kell jutnunk odáig, hogy ez mindenütt meglegyen.

Tehát nem lehet az, hogy a halmozottan hátrányos helyzetű térségekben nincs ilyen. Márpedig magától nem lesz, hiszen egy csökkenő lélekszámú községbe, kisvárosba ki fog üvegszálat elvinni, mikor tudja, hogy nem fogják tudni megvásárolni maguktól. Vagy fordítva: ha ott van, akkor következik be a fejlődés, és nem fordítva. Tehát nemcsak sztrádát célszerű építeni – bár meghatározó –, hanem amellett, a mentén… (Pettkó András: Infosztrádát.) Az infosztrádát szoktuk mondani valóban, de itt konkrétan az üvegszálra gondolok. Tehát nemcsak mobilinternet, nemcsak ADSL, nemcsak odaviszem valahogy, aztán kész, hanem igenis, legyen ott az üvegszál lehetőség szerint. Feltéve, hogy úgy gondolkodunk, hogy egy TSR modellnek van jövője Magyarországon. Márpedig úgy gondolkodunk.

Miért tesszük ezt? Azért, mert az a lehetőség, hogy ez a fajta közreműködői tevékenység, ami az ügyek intézésében a munkahelyek megszerzésében, fenntartásában, a legváltozatosabb dolgokban, amit ebben a bizonyos portfólióban elhelyezünk, képes önmagában is munkahelyeket generálni, mindamellett lehetővé teszi azt is, hogy azok a – minek nevezzem – személyes szabadságjogok kiteljesüljenek, amelyeknek az eljuttatásában vagy jelenlétének biztosításában nemhogy mindannyian érdekeltek vagyunk, hanem kötelezettségeink vannak. Kvázi ez a küldetésünk.

Van erre lehetőség, tehát valóban, az a bizonyos időablak nemhogy nyitva van, hanem most működik ténylegesen. Igenis, pontosan ott tartunk, hogy ebben az országban lehetőség legyen egyfajta ilyen közmű létrehozására. Lehetőségünk van arra is, hogy a szállítás, a személyes szabadság és a szabad mozgás mellett a szabad informálódás és a szabad bekapcsolódás is az információs társadalomba mindenki számára hozzáférhető legyen. De ennek nemcsak törvényi és szabályozási oldalról kell jelen lennie, hanem a maga valóságában is. Ahhoz, hogy ez működjön, valóban – a modell mostani interpretációjában hallottunk erről néhány mondatot – szükség van arra, hogy az az interfész, ami a közélet, az állam és a személyek, a cégek, a civil szervezetek között működik, ez valahogyan megjelenjen. Ennek a formája lehet például a hírközlés mintájára, ahol létezik egy NHH, egy ilyenfajta hivatal, ami ezzel foglalatoskodik, ami meghatározza az itt működő piacokat, hiszen ezeket a piacokat lehet hagyni, hogy kifejlődjenek, de létre is lehet hozni, lehet őket definiálni is. Magyarán az állam megmondhatja, meddig van az, amit ő maga meg akar oldani, végre akar hajtani, amit a hivatalon belül feladatként le akar osztani az önkormányzatoknak, az ügyvédeknek, és nem tudom, kiknek, ki mindenki tud végezni milyenfajta tevékenységet, és mi az, amire úgy gondolja, hogy majd az állampolgár maga fogja elvégezni, a cégek maguk fogják végezni, ehhez természetesen ez a TSR rendszer óriási segítséget tud nyújtani, hiszen a végrehajtás oldalát is szervezni kell. S ha netán definiálhatom, hogy mik ezek a dolgok, a portfóliót meg tudom határozni, ahhoz esetleg támogatást tudok adni, be tudom árazni, vagy igényként meg tudok jelenni, tehát mindenféleképpen egy olyan típusú tevékenységet lehet végezni, amely magas színvonalon, európai vagy világszínvonalon például az NHH a saját piacain végez, és mint piacot már definiált a saját területén. Nyugodtan gondolhatunk arra, hogy ezen a területen is lehet ilyet művelni, mert ha van egy ilyen Ügysegéd Zrt., amely működik, és sikeres lehet vagy lenne, meg kell mondjam, minden bizonnyal lenne több is. Tehát abban a pillanatban, hogy van egy ilyen országos rendszer, ami kinyílik, és valóban kinyílhatna létező információs pontokra, tehát különböző civil szervezeteknél, különböző, államilag preferált ilyen hálózatoknál vagy bármi más hálózatra is lehet telepíteni ezt nyilván, vagy a posta szervezetére is lehet például telepíteni, különösen hogy most olyan típusú postaszerkezet jön létre, amely valóban alkalmas mindenféle más tevékenység befogadására is, nem feltétlenül zöldségest kell csinálni a posta mellett, hanem lehet csinálni mellette például TSR-pontot is, miért is ne. Elnézést, hogy most a posta jut eszembe, de túllépek majd ezen a dolgon. De alapjában véve a TSR az a tevékenység vagy az a formula, amely jól összefoglalja azt a tevékenységi kört, amit célszerű valóban a jelenlegi fejlesztési irányok mellé fölsorakoztatni, elhelyezni.

A bizottságunk bizonyára alkalmas arra, és úgy látom, a részvevők is támogatják azt a gondolatot, hogy formálisan is ajánlani fogjuk a gazdasági és fejlesztési miniszternek, ahogy kell, illetve minden olyan szervezetnek, ahol erre alkalmas fogadókészséget találunk. Tehát azt fogom kérni a bizottság tagjaitól, hogy ne csak vegyék tudomásul a bemutatót, hanem az abban rejlő olyan megjegyzést, hogy akkor ajánljuk a felsorolt szervezeteknek – nem akarom visszanézni, miket sorolt föl az előadó –, valóban, tegyük meg formálisan is ezt a fajta ajánlást.

Megkérdezem a bizottság tagjait, hogy egy ilyen típusú gondolattal egyetértenek-e.

PETTKÓ ANDRÁS (MDF): Én egyetértek. Annyit tennék hozzá, hogy aki ezt a könyvet olvassa, annak ajánlom Jámbor Gyulát, hiszen ő volt az, aki ezeket a riportokat elkészítette, és nagyon jó az anyag. Tehát köszönet Jámbor Gyulának a munkájáért; ennyit szerettem volna még hozzátenni.

ELNÖK: Kalmár úr, parancsoljon!

KALMÁR ISTVÁN, a Nemzeti Hírközlési és Informatikai Tanács titkára: Köszönöm szépen. Most már valószínűleg kaphatok szót, pláne miután mintha többször meg tetszett volna szólítani engem, elnök úr.

Ha én jól értem, már megint ezeknek a helyi közösségeknek keressük azokat a közösségi tereit, amelyet elég gyorsan sikerült megszüntetni. Így tehát keressük azokat a postahelyeket, amely a helyi közösségnek egy közösségi tere volt, és nemcsak postai szolgáltatást… (Többen távoznak az ülésteremből.) – megvárom, amíg mindenki elhagyja a termet. (Derültség.) Tehát a helyi közösségeknek keressük azokat a közösségi tereit, amire elnök úr is célzott, amelyek mára már nincsenek. Megszűntek a posták, amelyek olyan közösségi terek voltak, ahol nemcsak postai szolgáltatásokat nyújtott a posta, hanem az emberek egymással tudtak mindenféle dolgot megbeszélni, közösségi tér volt tehát, egy agóra, ha úgy tetszik. Keressük az iskoláinkat, amelyeket sikerült megszüntetni, és ez ma is folyik. Az is egy közösségi tér, jelzem. És megpróbálunk új és új gondolatokkal ilyen közösségi tereket létrehozni.

Egypárat azért felsorolok ezek közül. Vannak olyanok, amelyek megelőzték a telepostaházak hálózatát, ahol egyébként internet is volt természetes módon, és minden olyan közösségi szolgáltatást, illetve piaci szolgáltatást terveztünk elérni, amelyet most tervez elérni a TSR modell, illetve még ezen kívül is más szolgáltatásokat. Mindenképpen szeretném hangsúlyozni, hogy a teleház ezt megelőzte. Aztán léteznek e-Magyarország pontok, amelyek ugyancsak közösségi tereket hoznak létre. Most, nem olyan régóta léteznek Új Magyarország pontok – vagy talán csak egy, nem tudom, hány –, létezik egy keretprogram, amelyet itt hallottunk, hogy majd újra bemutatásra kerül, ami valamit majd ezekkel tesz. Csak én azt nem értem, hogy ha egyszer egy ilyen, tulajdonképpen közösségi rendszer Magyarországon létezett, ebben miért kell okvetlenül, természetesen megszüntetés után, nem átgondolva, rengeteg különböző, ahogy ez elhangzott, többféle módú megközelítéssel, de ugyanazt megközelítve újra ezeket a gondolatokat valahogyan összeszedve, rögvest egy döntést hozni, miszerint most, mondjuk, ez a modell vagy az a modell a jó. Én azt gondolom, hogy az e-Befogadásügyi eseti bizottságnak az egyik fő feladata az, hogy ezeket csatornázza, hallgassa meg, valóban, és ezek után vonja le azt a következtetést, hogy az a közösségi térben elérhető piaci és állami szolgáltatás, amelyet valóban az emberek szükségletei már meghatároznak, milyen modell keretein belül jusson el az emberekhez.

Még egy gondolat. Ki volt itt vetítve, hogy munkahelyet teremt, ki volt vetítve, hogy költségvetési támogatást vált ki. Jelzem, hogy a Magyar Posta annak idején 12 ezerrel több munkahelyet tudott magáénak abban az időben, 2002-ben, mint most; talán még mindig csúcstartó a posta e tekintetben, hogy mennyivel kevesebben dolgoznak most ott. Költségvetési támogatást váltott ki, merthogy állami vállalat, egyébként nem rászorulva állami pénzekre – tehát ez nem a MÁV –, fenn tudta magát tartani. Csak jelzem egyébként, hogy ennek az egész kispostahálózatnak a fenntartása abban az időben 1-1,5 milliárd forint volt évente. És ott minden ilyen helyen bankok kezdtek megnyílni, biztosítótársaságok kezdtek megtelepedni, utazási iroda jellegű szolgáltatásokat kezdett a posta közvetíteni, és természetesen nem hentesáruval, vagy ahogy elnök úr említette a zöldségest, nem ilyesmivel foglalkoztunk, hanem amiről úgy gondoltuk, hogy ebbe a közösségi térbe beleillik. Ennek vége. Valóban újra kell teremteni, egyetértek; azzal is tökéletesen egyetértek, amit elnök úr mondott, miszerint is a hálózatot magát el kell vinni. Igen ám, de a tartalom a lényeg! Mi lesz az a tartalom, amelyet el tudunk juttatni? – ez fontos, a legfontosabb. És ezekről a tartalmakról az embereknek, akik ott vannak ezeken a településeken, már most tudniuk kellene, hogy ilyen tartalmak léteznek. Ugyanis ha nem fognak tudni kellő időben erről, akkor nem lesz rá igény, nem fogják tudni, hogy nekik ilyen létezhet. Azt gondolom, mindenképpen összefügg egyfajta ilyen oktatással is a történet. Ha pedig az iskolákat beemeljük ebbe a körbe, amelyek most ugyancsak, talán éppen tegnap hallottam, hogy újabb iskolák szűnnek meg, közoktatásban ráadásul; azt gondolom, egy ilyen közösségi tér és az informatika együttesen segíthet ezeken a kérdéseken is, ha már ennek mindenképpen így kell lennie. Ugyanúgy a munkahelyteremtéssel teljes mértékben egyetértek. Ezekből a közösségi terekből ez is kijöhet.

Azt már kevésbé érzékelem, de lehet, hogy majd valaki ezt el fogja nekem magyarázni, hogy a széles jólét ebből hogyan következik. Talán az utolsó felsorolásban ez volt.
Nagyon szépen köszönöm a lehetőséget, elnök úr.

ELNÖK: Köszönöm, Kalmár úr. Maga a TSR modell, mint napirendi pont, ki van téve annak a dolognak, hogy ha így 4 óra környékén a bizottság tagjai megmozdulnak, akkor a határozatképességünk érzékennyé válik. Ezért kicsit erőltetetten abba az irányba viszem el az ügyet, hogy van egy olyan döntésünk, hogy akkor az állami szervek figyelmébe ajánljuk ezt a – nevezzük így – becsatornázást, hogy az előttem szólóhoz kapcsolódjak, ha ezt a fajta funkciókat betöltjük.

Szavazás

Megkérdezem a bizottság tagjait, hogy ezzel egyetértenek-e. (Szavazás.) Egyetértünk, tehát a jelenlévő tagok egyhangúlag támogatták azt, hogy a TSR modellt azokkal a kiegészítésekkel is, amelyek ma hangzottak el, hiszen azért nagy jelentőségűnek érzékelem, hogy azt a bizonyos állami interface-t is megfogalmazta a modell alkotója, és nézzék el, de azzal a kitétellel is, hogy az internetközmű – mint szükséglet – ehhez megfogalmazható. Ezzel a kitétellel együtt a vonatkozó minisztériumokhoz, a kancelláriaminisztériumhoz, a fejlesztési háttérhez el fogjuk juttatni, mégpedig ajánlással, a bizottság mostani döntésének megfelelően. (Koszorús László elhagyja az üléstermet.)
Tekintettel arra, hogy nem kértem többet a bizottság tagjaitól, mint ezt a másfél-két órát, nézzék el nekem, de láthatóan innentől kezdve tanácskozási típusú az összejövetelünk, így folytatjuk. (Jelzésre.) Pettkó úr, parancsoljon!

További hozzászólások

PETTKÓ ANDRÁS (MDF): Köszönöm szépen. Csak röviden szeretnék szólni, és néhány gondolatot felvetni. Azt, hogy a postákból melyik párt mit szeretett volna csinálni, arról szerintem hosszú vitát lehet nyitni. Ha valaki elolvassa a mi programunkat, akkor abban egyértelműen benne van, hogy informatikai központokká szerettük volna alakítani. De sajnos, miután az elmúlt, mondjuk hat évben nem ez történt az országban, ezek után elég nehéz lesz más folyamatokat elindítani, bármilyen színezetű kormány is lesz, vagy ennek a kormánynak is, ha rádöbben arra, hogy a jelenlegi irányon esetleg változtatni szükséges. De ez csak egy kitérő mondat volt.

Amit ennél fontosabbnak tartok, hogy úgy érzékeltem, minthogyha a tartalom – eljut-e az üvegszál mindenhova –, a sávszélesség és egyéb kérdésekről gondolkodtak volna hangosan a bizottság különböző tagjai. Azért azt viccesnek tartom, hogy például a Magyar Országgyűlés üléstermében – hála Istennek – egyre több országgyűlési képviselő használja a laptopját, és ha mondjuk egy keddi ülésnapon fel akarok menni a parlamenti hálózatra, akkor nincs probléma, de hétfői ülésnapon, amikor mondjuk 80 képviselő használja a gépét egyszerre, akkor nagyon le van lassulva a hálózat. Ezt csak arra gondolva mondtam, amit a képviselőtársam mondott, hogy honnan hova milyen anyagot szeretne eljuttatni. Természetesen ezt mi azon az ötpárti egyeztetésen, ami nemrégiben lezajlott, felvetettük, úgyhogy meg fogják oldani ezt a technikai jellegű problémát.

Mindenesetre azt gondolom, hogy mindenkinek igaza van. Ha nincs tartalom, akkor minek juttatjuk el, miért van mindenkinek lehetősége majd hozzájutni. Tehát ezt párhuzamosan kell csinálni, egyszerre, és szerintem nem lehet különbséget tenni abban, hogy a tartalommal vagy magával a technikával menjünk-e előre. Ehhez kapcsolódóan csak halkan jegyzem meg, hogy meg kell nézni a szakbizottság tagjainak a következő évi költségvetést, hogy például a kormányzati gerinchálózatnál és egyéb kérdéseknél milyen drasztikus csökkentések történtek.

Csak azt javasolom, hogy van beadva néhány olyan módosító javaslat, amely a mi szakterületünket érinti, és fontosnak találnám, hogy – ha nem is ebben a formában, ahogy magam is kettőt-hármat benyújtottam, és lehet, hogy ez nem elfogadható – próbáljunk meg lobbizni és keresni esetleg olyan kapcsolódó módosítót vagy bármi megoldást, hiszen vannak bent olyan módosítók, amelyek ennek a szektornak a támogatását szolgálják. Ennek a szektornak nagyon nagy szüksége van arra, hogy ne pártpolitikai csata legyen, hanem lássuk, hogy ott a probléma, és próbáljunk megoldást találni rá.
Ennyit szerettem volna az elnök úr felé jelezni, még akkor is, ha tudom, hogy akár egy eseti vagy egy albizottság nem nagyon szokta megnézni a módosítási javaslatokat, mégis erre teszek egy halvány javaslatot, hogy nézzük meg, mik vannak – akár elnök úr a munkatársával – benyújtva, és nézzük meg, hogy esetleg kapcsolódóval hol tudnánk tenni ezért a szektorért. Mert ugyanezt teszik, akik mondjuk a környezetvédelmi bizottságban ülnek, ugyanezt teszik, akik mondjuk az oktatási bizottságban ülnek. Mi elsősorban az informatika és tömegkommunikáció szemüvegén keresztül nézzük a világot, és ezért is nyújtottam be például jó néhány módosítási javaslatot, de biztos vagyok benne, hogy vannak mások is benyújtva. Lehet, hogy nem az a legjobb megoldás, amit én megtaláltam, de szerintem azért valós problémák, amiket felvetünk, felvetettem én is.

Köszönöm.

ELNÖK: Tisztelt Alelnök Úr! Van rá lehetőség, hogy az e-Befogadásügyi bizottság elé hozza a módosítókat, amelyeket gondol, vagy akár magunk is tehetünk ilyeneket. Alapjában véve megtehetjük azt, hogy a gazdasági bizottságnak teszünk javaslatot az ilyen-olyan támogatásokra. A támogatások alatt azt értem, hogy a módosítók támogatására. Az informatikai és hírközlési albizottság élt már ezzel a lehetőséggel néhány alkalommal, és ha gondolja, természetesen most is megtehetjük.

A napirendi pont lezárása

Az a helyzet, hogy ez a napirendi pont egy ajánlással fog zárulni a minisztériumok felé. Ez megfelel számunkra? (A jelenlévő országgyűlési képviselők jelzik egyetértésüket.) Akkor ezt a napirendi pontot – ha csak nincs hozzászólási szándék – lezárom, köszönöm az előadásokat.

Egyebek

Áttérünk gyorsan az egyebekre, ami néhány gondolatból áll. Az egyik, hogy jelzem, az e-Befogadásügyi eseti bizottság Baja Ferenc államtitkár úrtól, kormánybiztos úrtól kapott egy levelet, amiben üdvözli a megjelenésünket, a munkánkat, és támogatást és effektív segítséget ígért. Miután nagyon kellemes hangulatú ez a levél, ezért átadom a kollegáinknak, hogy az irattárunkba fűzze le.

Megemlítem, hogy a következő ülésünket nem most hétfőn, hanem a rákövetkező hétfőn délután fogjuk tartani. A bizottsági honlapon fent lesznek a meghívók és a napirend, illetve az itt megjelenteknek, meghívottaknak is továbbítani fogjuk ezeket az anyagokat, amiket itt megkaptunk – aki elektronikusan küldte el az anyagot, márpedig többen küldték így –, azokat meg fogjuk küldeni nemcsak a bizottság tagjai számára, hanem azok számára is a meghívottak körében, akik az elektronikus elérésüket számunkra megadják.
Az egyebek napirendi pontot lezárom, és a bizottsági ülést berekesztem. Köszönöm a megjelenést és a tartalmas munkát.

(Az ülés befejezésének időpontja: 15 óra 58 perc)



További információk: http://www.pointernet.pds.hu/kissendre







Hirdessen itt! A szükséges információkat elolvashatja, ha erre a szövegre kattint.


A fenti dokumentummal kapcsolatos felelősség meghatározása