Kiss Endre főoldal   Tudástársadalom






Tartalomjegyzék Theories of the Information Age The Internet of Things Utolsó lap

Holisztikus fogalom és meta elméleti kategória

reflexiók
Szerző: Varga Csaba




Varga Csaba

Holisztikus fogalom és (meta)elméleti kategória

reflexiók

  1. 1. Csak kellő iróniával lehet szemlélni azt a helyzetet, hogy van egy félállami, ám alapvetően hivatalos, kormányzati tanács, amely ugyanakkor önmagát az információs társadalom bölcseinek minősíti, s az információs társadalom átfogó, holisztikus fogalma1 mellett kardoskodik, miközben a tanács – hírközlési és informatikai – neve tagadja a tanács által adott fogalmi értelmezést. Normális országban az ilyen kellemesen abszurd helyzeteket mindennemű bölcsek csak iróniával képesek elviselni. Mindenesetre magam honorálom, hogy már legalább a félállami tanácsban bölcsek ülnek.
  2. 2. Amikor az információs társadalom állásfoglalás elkészült, egyrészt bizalmatlanul fogadtam, mert egy kelet-közép-európai vagy egy magyar értelmiségiben meglehetősen rossz emlékeket idéz fel, amikor az állam, vagy az állami-félállami szervezet kollektív véleményként tudományos vitát kíván eldönteni; ez a bizalmatlanság független attól, hogy az állásfoglalás szemléletével egyébként jórészt egyetértek. Mindenesetre javaslom a tanács tagjainak, hogy álláspontjukat politikai-közpolitikai ajánlásnak és – ettől elválasztva – semmi esetre sem tudományos igazságnak vagy hipotézisnek definiálják. Az önmagát komolyan vevő tudományban (különösen a poszt-normál tudományban) a világ összes bölcs tudósa sem dönthet egyetlen tézisről sem, hiszen mindig jön egy következő újabb gondolkodó, akit először ugyan kitagadnak a korszellem dogmái miatt, de aki akár évszázadok óta elfogadott igazságokat cáfol meg.
  3. 3. Az elkészült információs társadalom állásfoglalást másrészt bizalommal kezdtem el tanulmányozni, mert magam is helyes törekvésnek tartom, hogy a politika, a kormányzat, a nemzeti fejlesztési terv nagyjából azonos tartalommal ugyanazt a fogalmat használja. Ez azonban nem tudományos kérdés, viszont politikai-közpolitikai probléma, mert Magyarországon jelenleg a politikusok többsége (kivéve néhány tucat szakpolitikust) általában nem érti az információs társadalom fogalmát. Magam azonban két másik érvet hozok fel az információs társadalom kategória elfogadása mellett: (a) Magyarország ebben az évtizedben legjobb esetben az információs társadalom korszakába jut el, így legfeljebb hosszabb távú célkitűzésként lehetne a tudástársadalom fogalmát érvényesíteni. (b) Az

1 A Stratégiakutató Intézet a komplex, „holisztikus” fogalmat 1997-ban dolgozta ki és publikálta: A mai világ és a jövő forgatókönyvei (HÉA Stratégiakutató Intézet, MTA Szociológiai Intézet, Magyar Kapu Alapítvány, 1997), majd A tudás társadalma I-II. (Stratégiakutató Intézet, Ipargazdasági Kutató és Tanácsadó Kft, Nemzeti Ifjúságkutató Intézet, 2002).

  1. Európai Unió a legtöbb hivatalos dokumentumban az információs társadalom fogalmát használja, ámbár a lisszaboni program – ki tudja, milyen megfontolásból – tudásalapú gazdaságról beszél.
  2. 4. Ez az állásfoglalás helyesen lezár egy több mint egy évtizedes vitát: elveti az információs társadalom jelentősen leszűkített, technológiaközpontú fogalomértelmezését. Számos publikációból és magánlevélből (és e-mailből) idézhetnék, amelyben főként jeles informatikusok hevesen, elfogultan tagadták az informatikai szemlélet kibővítését az információs társadalomra, azaz a tudás- és társadalomfejlesztésre is kiterjedő felfogását.

2 Ez az írás egyébként az Információs Társadalom c. folyóiratnak ugyanabban a számában jelent meg, mint az NHIT álláspontja. (2005/3.szám)

A magyar kis abszurd jellemzője persze az is, hogy az érdekelt tárcát a mai napig informatikai minisztériumnak hívják, s alig egy hete a tárca egyik bölcse még arra intette a vitázókat, hogy ne felejtkezzenek meg arról, hogy ez a minisztérium műszaki-technológiai minisztérium. Magam abban bizakodom, hogy az NHIT (minden irónia nélkül mondom) kitűnőségei most már azért harcolnak, hogy a MITS jelenlegi – a gördülő tervezés szerinti - átdolgozásánál ez a holisztikus információs társadalom felfogás érvényesüljön, hiszen a 2003. évi MITS-ből éppen azért maradt ki a harmadik pillér, mert akkor nem lehetett a tárca szakértőivel és vezetőivel elfogadtatni a társadalomra, gazdaságra, emberre kiterjedő szemléletet.

  1. 5. A többi töprengés tudományos vita tárgya, ám ez az állásfoglalás szerint mesterséges és felesleges, sőt meddő definíciós csata. Ám azért nézzünk néhány tézist:
  2. • Az információs társadalom fogalma, különösen az információ szó információtudományi szempontból aggályos. Csorba József kutatásai2 egyértelműen jelzik, hogy az információ fogalma angolul mennyire leszűkített tartalmú és nem keverhető össze a knowledge kategóriájával sem, aminek értelmét magyarul nem a tudás, hanem ennél egy szintén szűkebb fogalom, az ismeret adja vissza. Az angol intelligens (intelligent) kifejezés tehát magyarul a tudással azonosítható.
  3. • Az információs társadalom fogalmában a kategória második szava, a társadalom szintén aggályos, mindenekelőtt azért, mert a társadalomtudományban és a közpolitikában egyaránt tisztázatlan a társadalom és a társadalomfejlesztés kategóriája is. Nem meglepő, hogy a NHIT álláspontja ezt meg sem kísérli tisztázni, s jobb híján az „egész társadalom

3 Lásd: Varga Csaba: A három fogalom (e-Világ, 2003/12), Varga Csaba: Új elmélethorizontok előtt (Tertia 2005)

4 Metaelmélet, metafilozófia (Stratégiakutató Intézet, 2005)

5 Kiss Endre -Varga Csaba: A legutolsó utolsó esély (Stratégiakutató Intézet, 2001), Kiss Endre: Globalizáció és/vagy posztmodern (Kodolányi, 2003)

  1. komplexuma” homályos megfogalmazást használja. (Az ezzel kapcsolatos kutatásaim és fogalomértelmezéseim visszakereshetőek.)3
  2. • Az információs társadalom fogalma történelemszociológiai összefüggésben nem generális, hanem konkrét korszakhoz kötött értelmű. Az információs kor valamikor a hetvenes évek elejétől-közepétől indul, s a különböző összetett fogalmak (informatikai – azaz technológiaközpontú – társadalom; információs – azaz információközpontú – társadalom; tudás – azaz tudás /tehát ismeret/ központú – társadalom) történeti változási lépcsőfokokat is leíró kategóriákként értelmezhetők.
  3. • Az előbbi tézisből az következik, hogy a generális fogalom az információs kor lehet, amelynek első korszaka a hetvenes-nyolcvanas (és részben a kilencvenes) évek, avagy az informatikai társadalom időszaka, ami nálunk egészen az ezredforduló utánig eltartott. A második korszak Európában a kilencvenes évek végétől, a lisszaboni programtól datálható és várhatóan eltart a tízes évek közepéig, s közben – ha minden jól megy – folyamatosan megszületik a harmadik korszak, a tudástársadalom időszaka.
  4. • Az előbbi három (vagy több) különböző fogalomnak elméletileg, sőt metaelméletileg4 akkor van létjogosultsága, ha tágabb és magasabb szintű elméletben, például a világmodellek elméletében önálló, sajátos tartalmat kap. A nehézséget az is adja, hogy ebben az összefüggésben nem kerülhető meg a globalizáció-lokalizáció problematikája, hiszen az információs társadalom egyben a globalizáció,5 sőt az univerzalizáció új modellje is.
  5. • A metaelméleti kiindulópontú és horizontú jövőelmélet szempontjából megint másként definiálható az információs társadalom. Ma talán ez a legérdekesebb. Európa előtt jelenleg három reális alternatíva van: (1) vissza a régi modellekhez, vissza a régi gondolkodásmódokhoz, ide kötődik az új szocializmus és az új kapitalizmus, az új baloldal és az új jobboldal, az új szociáldemokrácia és az új liberalizmus, valamint az új konzervativizmus stb.; (2) előre a ma még újnak látszó modellekhez és az egyre kevésbé új gondolkodásmódokhoz, ide tartozik a poszt-indusztrializmus, az információs társadalom, az ökológiai társdalom, a kreatív társadalom stb.; (3) a régi és az új modellek egyesítése az új tudások alapján és az új jövővíziók szerint, ide sorolható a fenntartható tudástársadalom, a szakrális demokrácia, az univerzális egységtársadalom stb.

A jelenlegi globális társadalomban jelen van mind a három alternatíva, de kontinensenként más-más arányban és hangsúllyal. Az első alternatíva Európában a legerősebb, mert túl hosszú ideg tartott (és tart) a kapitalizmus, amelynek dogmatizálódott gondolkodásától és mentalitásától egyre nehezebb szabadulni. A második alternatíva leginkább Észak-Amerikában és Délkelet-Ázsiában vált uralkodóvá, noha például Észak-Európa fejlettebb információs társadalom, mint Ausztrália vagy Japán. A harmadik alternatíva – mint ahogy az lenni szokott – még elsősorban szellemi modell, ám az erős közép-európai hiedelemmel szemben nem az „objektív valóság”, hanem a „szellemi valóság” alakítja át a világot.

Nincs abban semmi meglepő, hogy az első alternatívában egyaránt benne van az egymást feltételező két világ és két logika: a pénz- és információ központú újkapitalizmus és önkritikájaként újra visszatérő – szükségképpen homályos – társadalmi esélyegyenlőség központú újszocializmus. Ide tartozik az újkapitalizmus által végképpen felmorzsolt előző világmodell: a posztfeudális vagy nemzetállami világ és annak újra életre kelő – szükségképpen homályos – konzervatív programja, amely a kapitalizmus ellentmondásait kívánja korrigálni a 19. század nemzeti ideái és otthonosság-élményei szerint. És természetesen ebben a világban élt (és él ma is) belső alternatívaként a liberális valóságvágy és gondolkodás, amely az euroatlanti individualizáció eredményeként a közösségi szabadság helyett újra a – szükségképpen homályos – egyéni szabadságot követeli. Ezekben a részalternatívákban közös, hogy a huszadik század első felének valóságát vetítik rá a jelenlegi, az ezredforduló utáni világra, és gyakran képtelenek tudomásul venni, hogy az új globális-lokális valóság kardinálisan új valóság és új paradigma. Az első alternatíva globális valósága fokozatosan szétmállik és átalakul, Magyarországon is, bár nálunk az összetett és folyton elkésett valóság miatt még legalább egy évtizedig fennmaradhat az a látszat, hogy csak az első alternatíva világában élünk.

Az első alternatíva a huszadik század közepének ”talaján” áll és vissza-visszafordul a 19. század közepének és második felének eszméihez. A második alternatíva a 20. század végének „talaján” áll, de egyelőre nem tud szabadulni a 19-20. század gondolkodásától és intézményi rendszerének gyakorlatától. Európában most nem az a legnagyobb baj, hogy az információs társadalom gazdasága (például az IKT-ipar vagy tágabban a tudásipar) nehezen gyűri le a régi és az új kapitalizmus rendjét és szabályait, hanem az, hogy Európa képtelen befogadni és alkalmazni az információs koron már túllépő új tudást és az új gondolkodást. Az információs társadalom világmodell ebbe a második alternatívába tartozik.

A harmadik alternatíva – az előző kettőhöz képest – még homályosabb, de nem csupán azért, mert a felvilágosodás utáni múltak és közelmúltak leporolása és csinosítása nem alternatíva. Paradox módon homályos például azért, mert az új globális-lokális valóságot nem a régi szemüveggel nézi, s mert az új gazdaság, az új társadalom vagy általában az új tudás szinte felfoghatatlan a régi és zárt világképek alapján. A belátható jövő már a tudás- és tudatfejlesztő társadalom-modell. Ez nem pusztán a szellemi elit vágya, hiszen sokszor a fennlévők látják a legkevésbé, hogy a jólét-orvosság és a presztízs-orvosság csak felületi kezelést nyújt az egyéni és kollektív betegségekre. A valóságos lélekfogyásra, a tudáshiányra, a magasabb tudatállapot ismeretlenségére, vagy az Istenvesztésre. Önmagában már nem tartható az objektív (külső, racionális stb.) világ elképesztő (és részben csak látszólagos) uralma a szubjektív (belső, lelki, transzcendens stb.) felett.

Az információs társadalom fogalmát tehát az érintett tudományágak (információelmélet, társadalomelmélet, történelemszociológia, jövőelmélet, stb.) vagy az integrált metaelmélet szerint nem lehet és nem is szabad az NHIT állásfoglalása szerint értelmezni, fogalmi skatulyába szorítani.

  1. • Az NHIT álláspontjának egyik tétele: „…az ’információs társadalom’ fejlesztése és politikai programja nem ágazati vagy tárcafeladat, hanem a magyar társadalom, a közszféra és a gazdaság legátfogóbb jövőképét jelentő, kormányszintű, integratív összpárti/parlamenti konszenzuson alapuló tervezési prioritás és igazodási pont.” Egyetértek. Noha két helyen kicsit pontosítanék: 1. Az Európai Unió az i2010 stratégia óta nem véletlenül beszél fenntartható információs-innovációs társadalomról. (Ez az újabb, aktuális fogalombővítés szerintem helyes.) 2. Ez a jelenlegi legátfogóbb program csak akkor vihető végbe, ha nemcsak „kormányszintű” stratégia, hanem a magyar civil társadalom programja lesz.

Varga Csaba

Társadalomelmélettel és társadalomfejlesztéssel foglalkozó szociológus, címzetes egyetemi docens. Az ELTE BTK szociológia szakán végzett, a Stratégiakutató Intézet elnöke és a Veszprémi Egyetemen az e-közigazgatási kutatócsoport társelnöke. Fontosabb kutatási területei: globalizáció és lokalizáció (1993-tól), az információs társadalom elmélete és gyakorlata (1993-tól), a tudás- és tudattársadalom elmélete (1995-től), metaelmélet-metafilozófia, az új tudomány elmélete (2002-től). Az információs korról szóló INCO című folyóirat főszerkesztője és az e-Világ című folyóirat szerkesztő bizottságának elnöke. Új könyvei: A legutolsó utolsó esély (Kiss Endrével, Stratégiakutató Intézet, 2001); Új elmélethorizontok előtt (Tertia, Budapest, 2004), Metaelmélet, metafilozófia (szerk., Stratégiakutató Intézet, 2005)

www.vargacsaba.hu; www.strategiakutato.hu; www.metaelmelet.hu

E-mail: vargacs@strategiakutato.hu



További információk: http://www.pointernet.pds.hu/kissendre







Hirdessen itt! A szükséges információkat elolvashatja, ha erre a szövegre kattint.


A fenti dokumentummal kapcsolatos felelősség meghatározása