Kiss Endre főoldal   Tudástársadalom






Tartalomjegyzék Bill Gates Portions out Knowledge MEGHIVÓ Utolsó lap

A valóságosan létező piac

Szerző: Kiss Endre

Nemcsak a termelő harcol a termelővel, a fogyasztó a termelővel, a fogyasztó a fogyasztóval, de a piacok mindegyike is harcol minden másik ellen.




 
Kezdőlap
Aktuális szám
Archívum
Előfizetés
Fórum
Vendégkönyv
Hivatkozások
Szerzőink
Szerkesztőség
Belépés

Keresés a cikkekben



2006 december

2006 november

2006 október
 
Kiss Endre: A valóságosan létező piac


Szeretnénk olyan markáns jelenségekre rávilágítani, amik szolid alapját jelenthetnék a globalizáció és tudástársadalom egyre differenciáltabb megismerésének; jelen esetben a szellemi termelés és annak piaca vizsgálatával.

Ha a piac vizsgálatából, indulunk ki, az első szembeszökő evidencia, hogy a szellemi termékek mint piaci termékek között a piac erőteljesen szelektál. Még közelebbi odafigyelésre az is világosabbá válik, hogy e piaci szelekció szerkezete számos, sőt rendkívül nagyszámú konkrét piac együttesét érinti. Nemcsak a termelő harcol a termelővel, a fogyasztó a termelővel, a fogyasztó a fogyasztóval, de a piacok mindegyike is harcol minden másik ellen. Ez adja ki végül azt, amit a piac saját "logikájá"-nak érzünk. Mivel a szellemi termelés végtelen szintű, karakterű és számú termékcsoportból, sőt még ennél is hatványozottabb számú szinguláris (azaz mással fel nem cserélhető) egyedi termék előállításából áll, végtelen számú, ám egyenként jól körülhatárolható "kis" piac létezik. Mindennek megvan elvileg a maga szervezett piaca, de mivel a szellemi termelés végtelen mennyiségű termékcsoportból és egyedi termékből áll, és azok egyben a valódi szellemi munkamegosztás végtelenül széles skáláját is felölelik, ez a hármas meghatározottság végül oda vezet, hogy végtelen számú kisebb-nagyobb szellemi piac mint piac miriádnyi más kisebb-nagyobb szellemi piaccal mint piaccal harcol. A piacok harca messzemenően feltáratlan jelenségnek tekintendő, és korántsem elégedhetünk meg a nyilvánosság előtt egyedül uralkodó képzettel a piac és a közönség számszerű nagysága között fennálló lecsupaszított összefüggéssel, hiszen az a szellemi termelés számos sajátosságáról egyáltalán nem ad felvilágosítást.
A piac eredetileg "találkozási" helyet jelent, ahol a csere, a vásárlás és az eladás végbemegy. Attól el is tekintve, hogy a szellemi termelés jó része ma már virtuális termelésként értelmezendő, metaforikusan szólva a szellemi termékek piaca nem férhet meg egy helyen, mert ennyi piac nem zsúfolható bele egy térbe, a piacok kicsiny töredéke sem tekinthető áttekinthetőnek. A szellemi termelésnek e végtelenségét senki sem láthatta előre az emberiség történetében. Ha továbbá a piac azt is jelenti, hogy a gazdaság egyre intenzívebben kerül ki a társadalmi viszonyok közül, és azzal szemben, sokféle módon meghatározható értelemben önállósul, a szellemi termelés erőteljesen ki is kerül a szociális viszonyok egy fajta normalitása alól.
A rendkívül számos, önmagában teljes és jól definiált piacból összeálló piac-rendszer sokszorosan differenciált szellemi termelés produktumait öleli fel. A minden piac harca minden piac ellen - bár önmagában titokzatos folyamat - az egyes termék számára végső soron szelekciót jelent (bár fel lehet tenni, hogy ez nem közvetlen célja e körkörös harcnak). A teoretikusan titokzatos folyamat - újabb paradoxonként - teljesen átlátható az egyes gazdasági aktorok számára is, akik a saját vállalkozói perspektíváik csőlátásán keresztül a közgazdaság szemléltető oktatásának trivialitásaiként élik át a történetileg és szellemileg egyaránt gyökeresen új folyamatokat. A piacok kölcsönösen gyengítik egymást, a vesztes piacokat hamarosan ki is tessékelik az aktuális piaci viszonyok közül. A piac által az előbbi módon ki nem elégített szellemi szükségletek még ekkor sem halnak ki. Az eliminálás nem feltétlenül végleges, életre galvanizálódhatnak teljesen halottnak látszó szellemi szükségletek, termékek, irányzatok, egész kulturális szegmensek a nosztalgia, a retro, valamint a felújítások és comeback-ek ugyancsak végtelen variációgazdagságában. Egy konkrét szellemi szükségletnek és a szellemi termelés egy válfajának azonban természetesen egyáltalán nem mindegy, hogy aktuálisan van-e reális piaca vagy sem. Ez ugyanis, hogy visszafordítsuk a helyzetet a közgazdaság nyelvére, azt jelenti, hogy annak a tevékenységnek nincs aktuálisan ára, azaz így vagy úgy, eredetileg ellenszolgáltatás nélkül kell azt jól végezni. A piac fejlődése tehát egyáltalán nem felel meg feltétlenül a szellemi produkció immanens fejlődésének. Egy sor eddig már kutatott szempontból ez közhely. Nem közhely ez azonban, ha a tételt ebből az új aspektusból állapítjuk meg. Mindehhez még azt is hozzá kell számítanunk, hogy sokszoros, szinte permanens funkcióváltozáson megy át mind termelés, mind a szellemi termékek piaca. Egyáltalán nem ritka, hogy most nem piaci valami, ami piaci volt és fordítva, jelenleg széles piacoknak örvend, ami eddig elő sem fordult vele.
Ha megfordítjuk kiindulásunkat, és a szellemi termékek fogyasztóinál kezdjük a vizsgálódást, ugyancsak egy sor meglepő jelenséggel találhatjuk szemben magunkat. Elsőként azzal, hogy ez a piac maga is már eleve új módon differenciált, hiszen szétválik a konkrét termékek professzionális és nem-professzionális fogyasztókra, miközben éppen ez a kettéválasztás az emberi történelem eddigi szakaszában még sohasem játszott jelentősebb szerepet. Ez hatalmas szociológia fordulat. A szellemi termékek fogyasztói nem egy konkrét termék esetén akár már többségükben is professzionálisak lehetnek, egyszerűbben kifejezve: mindenki a szakmának ír és beszél, nem pedig a közönségnek. Ebből természetesen nem következik, hogy a nem-professzionális fogyasztó olyan lenne, mint amilyen régen volt. Nem, ő sem "naiv" és közvetlen már, de "fél-hivatásos", "beavatott", "groupy", "Fan", "rajongó", azaz többé-kevésbé (de valamilyen mértékben mindenképpen) az elkötelezettségét kiérdemlő szellemi termék vagy szerző által virtuálisan kiépített szubkultúra része. A forgalom és a kommunikáció iránya ellentétes az előző piacszerkezetével. Amíg az előzőben "minden piac harca minden piac ellen" során a nagyobb piacok felülről lefelé szétmorzsolják a kisebb, ám önmagukban intakt és kész piacokat, a fogyasztás oldaláról mintegy "alulról felfelé", a szükségletek felől indul ki a mozgás.
A professzionális piac résztvevői szükségleteinek sorrendjében az adott szellemi termék magas helyezést kap, ez azonban alapvetően mégis csak látszat és a szellemi piac új vonását teszi láthatóvá, s ha teljes is, akkor is eltávolodik az eredeti piac sajátosságaitól. A professzionális fogyasztónak meghatározóan sok esetben nem kell már birtokolnia, azaz nem kell megvennie az adott terméket. Neki elsősorban információra és természetesen azokból összeálló tudásra van szüksége az adott termékről. A terméket majd egy másik korszakban, egy másik folyamat során, egy másik helyzetben fogja "elfogyasztani", abból tehát csak az információra tart igényt, azaz a tárgyból információt csinál, s létre is jön a tárgypótló információ.
A szükségletek felől nézve a nem-professzionális fogyasztás szubkulturális karaktere szétválik egy olyanra, amely némi módosulásokkal a hagyományos tömegkultúrára emlékeztet és egy másikra, ahol a beavatottság fél-professzionalizmusa differenciáltabb magatartásokat és szokásokat teremt. Ezen a piacon is fellép azonban egy sor új jelenség (nem kell megvenni a már a tömegkultúrában is az árut, szembesülünk az ingyen médiumok és szolgáltatások nagy sorával, rendezvények jó része ingyenes, egyre nagyobb szerepe játszik ezen áruk forgalmában az Internet és a sokszorosítás számos új válfaja).
A szellemi termékek piaca tehát mindkét irányból szemlélve globalizálódik és kaotizálódik, hatalmas és áttekinthetetlen küzdelmek és interakciók színtere lesz. A két irány egyik közös tanulsága az, hogy a kulturális termék és a fogyasztó egyre ritkábban találkozik az egyszerű "fizetés" aktusában. A termékekhez egyre több módon és egyre inkább már közvetlen ellenszolgáltatás nélkül is hozzá lehet jutni. A termelés mégsem áll meg. Új, hatalmas cserekereskedelem körvonalai rajzolódnak ki, amelyet a hirdetések rendszere próbál visszailleszteni a piacgazdaság előszeretettel olyannyira áttekinthetőnek ábrázolt rendjébe.

Kiss Endre

 

Szavazás


Hogyan találta meg az evilág online-t?

Véletlenül
Ismerős révén
Hírdetés útján
Másik oldalról
Evilág újságból

Szavazás állása

eVilág könyvek




<script src="http://www.google-analytics.com/urchin.js" type=text/javascript> <script type=text/javascript> _uacct = "UA-1003736-1"; urchinTracker();
Hírdetés





További információk: http://www.pointernet.pds.hu/kissendre







Hirdessen itt! A szükséges információkat elolvashatja, ha erre a szövegre kattint.


A fenti dokumentummal kapcsolatos felelősség meghatározása