Kiss Endre főoldal   Tudástársadalom






Tartalomjegyzék CALL FOR PAPERS Die drei Kulturen der Gegenwart im Kontext der einheitlichen Mediatisierung Utolsó lap

A bizonyosság bizonytalansága

(Globalizáció és változás)
Szerző: Kiss Endre

Az egész társadalom egyik legnehezebb intellektuális problémája, hogy a jelen viszonyai közepette (amelyekre elsősorban a globalizáció, a posztindusztrializmus és a társadalmi tőke tökéletlen és akadozó újraelosztása jellemző) ne csak felismerje a viszonyok ezen karakterisztikusan lágy mivoltát, de meg is tanulja értelmezni és kezelni azokat.




A bizonyosság bizonytalansága

(Globalizáció és változás)

A nemzetközi irodalomban a kilencvenes évek második felétől, szinte lépésről-lépésre nyert polgárjogot a globalizáció jelenségének nemcsak elismerése, nem is csak felismerése, de e jelenségnek már sokszorosan indokolt alapulvétele is további új, átfogó, a jelen és a jövő folyamataira vonatkozó elképzelésekben is.

Igy a globalizációra vonatkozó irodalom és erre vonatkozó kutatásaink (a globalizáció definíciója, majd fő megjelenési formái, mint az informatikai, a mediatizált, a kockázati, a posztindusztrialista, a neoliberális, a monetarista és a tudás-globalizáció elsősorban) már szolid alapot nyújthatnak a jelen és jövő uj elméleteinek kidolgozásához.

A globális aktorok cselekvési szabadsága sajátos új jellemzőkkel minősíthető cselekvési szabadság. Mind a fejlődés, mind a változás fogalmainak újraértelmezésében aktuálisan az aktoriális oldal pozitív megismerésének van a legnagyobb konkrét szerepe. Az aktorok cselekvési szabadsága, mozgástere rendkívűli lehet a globalizáció körülményei között, miközben e hatalmas mozgástér közelebbi meghatározásai nem egy hagyományos társadalomontológia vagy politikai tér, de a globalizáció aktuális állapotának lesznek következményei. Azaz a globalizáció egy teherbíró értelmezése nélkül sötétben tapogatózhatunk az aktorok mozgásának interpretációjában is.

A globalizáció önálló elemzéséből fakadó változás- és fejlődésértelmezés belső koherenciájának kényszerítő erejét azonban nem lehet a régi módon értelmezni.

A globalizáció jelenségének számos vonása, különösen azonban a globalizáció aktoriális szerkezete okozzák, hogy még egy koherens elméletnek is szembesülnie kell a változás folyamatainak nagyfokú tetszőlegességével, a valódi előrelátás erőteljesen korlátozott lehetőségeivel. Az elméleti leírás egzaktsága a maga tárgyának “valóságá”-val szembesülve az egyébként a káoszra és általában a nem-lineáris gondolkodás és stratégia tárgyaira vonatkozó felfogásokra fog emlékeztetni.

Ez az ellentmondás sorsdöntő lehet a jelen változásainak értelmezésekor. Meg kell értenünk ezt a hallatlanul releváns és teljesen nyilvánvaló paradoxont. Az egyik oldalon erőteljes harcot kezdünk meghatározó és befolyásos módszertani iskolák ellen, elsősorban azon az alapon, hogy irányultságuk tautológikus, hogy megismerő sémáikat többé-kevésbé ontológikus állandóként kezelik és nem csoda, ha ezeket az előzetesen már ontologizált sémákat meg is találják kutatásuk látómezejében. A másik oldalon azzal kell szembesülnünk, e hibátlan, sőt, optimálisnak tekintett megismerési módszer az aktoriális oldal szabadságfokából következő tetszőlegesség miatt nem képes mindig a legpozitívabb konkrét eredményeket és értelmezéseket elérni.

Ennek az ellentmondásnak az oka azokban a természetes és új karakterű holisztikus viszonyokban van, amelyeket a globalizáció hoz létre. Nem módszertani konfúzió hozta létre, de ellenkezőleg, annak ellentéte, a módszertani éleslátás. A módszer és a tárgy egymásra vonatkoztatásának örök kérdése jelenik meg itt is. Vannak a megismerésnek olyan tárgyai, amelyek a legtökéletesebb módszernek is csak korlátozott eredményeket engedélyeznek.

A globalizáció összefüggésében a változásra feltett kérdésre tehát nyitott és “nem-lineráris”-stilusű válaszokat fogunk kapni, adni, olyan válaszokat egyébként , amelyek megfelelnek a “kemény” irányítási és kommunikációs stílusú folyamatok “lágy” stilusúvá váló átmenetének, amit a társadalmi empiria nap mint nap igazol is.

Az egész társadalom egyik legnehezebb intellektuális problémája, hogy a jelen viszonyai közepette (amelyekre elsősorban a globalizáció, a posztindusztrializmus és a társadalmi tőke tökéletlen és akadozó újraelosztása jellemző) ne csak felismerje a viszonyok ezen karakterisztikusan “lágy” mivoltát, de meg is tanulja értelmezni és kezelni azokat.

Ezzel nem akarunk a valóság karakteréről mint olyanról pozitivan (ontológiai igénnyel) ítéletet alkotni. Szándékunk nem volt más, mint annak a feszültségnek a puszta létére rámutatni, ami a kész elmélet “élessége” és a válaszok lehetséges “opálos” elmosódottsága között fennállhat. A legszívesebben ezt a valóságot “bizonytalansági” karakterűnek írnánk le, de elfogadjuk a “kaotikus”, a “nem-lineáris”, a “lágy” meghatározásokat illetve jelzőket is. Ezzel együtt a globalizáció funkcionális rendszerei, ezek dinamikus struktúrái, téridő-viszonylatai, különösen pedig az “aktorok” mozgásterének nagyságrendje elégséges pozitív magyarázatot adhat e “bizonytalansági” karakter pozitiv és tárgyilag megalapozott leírásához.

A (globális) struktúrák és az egyes aktorok létformái (amelyeket azok tér-idő-viszonyaival jellemezhetők) nem feltétlenül ugyanabban a társadalmi tér-idő-rendszerben élnek. Ez meghatározó problémává nőheti ki magát. Ez az első pillanatra talán mélyen absztraktnak és az empirikus társadalomkutatás szemszögéből talán még ezoterikusnak is tűnő kérdésfeltevés a jelen egyik döntő meghatározó sajátosságává válik. Az, hogy a jelen terei idősítettek nem hogy nem ujdonság már. Az azonban éppen ebben az összefüggésben nem mindegy, hogy milyen bekapcsolódási lehetőségei vannak az egyénnek vagy egyes csoportoknak a globalizáció valóságos tér-idő-rendszerében való életbe. A globalizáció jelenségvilága éppen a téridő-szerkezet alapzatán egyáltalán nem illeszthető bele maradéktalanul a hagyományos demokráciaelmélet, a tradicionális bürokráciaelmélet vagy éppen a hagyományos szociális kérdésfeltevések heurisztikus terébe. Attól ugyanis a liberális és demokrata politikai berendezkedés látszólag és formailag nem változik, hogy részben az egyidejüségek megteremtésének hatalma, részben a térben való mozgás korlátlanságának hatalma minden olyan tényezőt leértékel, amelyek kizárólag térhez vannak kötve, vagy, fogalmazzunk ugy, a teljes egyidejüség megteremtésének hatalmával vagy a térben való korlátlan és ugyancsak az egyidejüség határát feszegető állandó mozgás hatalmával rendelkeznek.

(2003)



További információk: http://www.pointernet.pds.hu/kissendre







Hirdessen itt! A szükséges információkat elolvashatja, ha erre a szövegre kattint.


A fenti dokumentummal kapcsolatos felelősség meghatározása