Kiss Endre főoldal   Tudástársadalom






Tartalomjegyzék Megérteni a tudástársadalmat Gondolkodj az okain is tán Utolsó lap

A tudás hideg és meleg frontja

GLOBALIZÁCIÓ ÉS INFORMATIKA
Szerző: Kiss Endre

Miközben a globalizáció alaptendenciájának a második típusú műveltség felelne meg attól valóban függetlenül, hogy létezik-e pozitívan eu a típus), az informatika fejlődése a tudástársadalom új lehetőségét alapozza meg. Korai lenne ennek minden következményét egyáltalán felbecsülni is. Annyi azonban bizonyos, hogy az informatikai forradalomra épülő tudástőke és tudástársadalom inkább az első típusú műveltség kiszélesitésének irányába mutat. A globalizáció és a tudástársadalom eltérő tudás- és műveltségfogalom irányában mozdulnak el.




A tudás hideg és meleg frontja GLOBALIZÁCIÓ ÉS INFORMATIKA Kiss Endre A huszadik század hatvanas éveitől, de valójában már a tizenkilencedik század végétől egy hatalmas vita folyik a tudás, a műveltség és az iskola céljairól. Egy mindenkori “új szemlélet” áll a mindenkori “régi”-vel szemben. Végtelen ellentétpárokba lehet a nagy diszkusszió egymással szembenálló pozíciókat megfogalmazni. A műveltség egyik változatának felidézésekor tisztes régi épületben, sápadt, csokornyakkendős diákok perfekt görögséggel beszélnek és felső matematikát tanulnak, hogy húsz év múlva mint az eljövendő uralkodó osztály prominens tagjai kovácsoljanak tőkét behozhatatlan és arisztokratikus kulturális előnyeikből. A műveltség ezzel ellentétes változatának felidézésekor modern levegős épületekben friss zöldellő réten egészséges testű lányok és fiúk mezítláb és önkezükkel font ruhákban bontakoztatják ki kreativitásukat, hogy azután húsz év múlva boldog és alkotó emberekként valósítsák meg személyiségük legbelsőbb tendenciáit. A műveltség első változatának felidézésekor a sápadt és csokornyakkendős elitiskolák tanulói baljós módon csak a legdifferenciáltabb társadalmi szerepekre vannak felkészítve, igy miniszterekként és hadvezérekként nem állnák meg helyüket sem a kézműiparban, sem a tömegközlekedésben. Műveltségük konzervatív, értékeket véd, ezzel akarva-akaratlanul társadalmi csoportérdeket realizál. Igy nem is lehet elég modern. Ezzel szemben a műveltség második típusa nyitott és demokratikus és elviekben az összes társadalmi és munkamegosztásbeli szerepre egységesen készít fel a menedzsertől a tévéhírolvasóig. Szellemisége liberális és demokratikus, nem kiszorító, de befogadó, mindent megtesz a modernizációért. A műveltség első típusának felidézésekor arra kell gondolnunk, hogy a társadalmi különbségek olyan ritmusban termelődnek újra, mint Bill Gates cégeiben az egyre tökéletesebb winchesterek, miközben intézményéből a statika szelleme árad, és eljárásai tökéletesen szembenállnak a tanulás egzakt törvényeivel. Ezzel szemben a műveltség második típusának felidézésekor feldobog szívűnk a társadalmi különbségek sebes csökkenésének láttán, az ilyen intézmény szelleme dinamikus és eljárásai mély egybecsengést mutatnak az emberi természet tanulásra vonatkozó legtitkosabb tulajdonságaival. Ha a műveltség első típusára gondolunk, kényszerűen belénk villan, hogy ez a típus meghatározza, ki a művelt ember, ezzel kategorizál és csoportokat jelöl ki. Orientációja dologi, logikája formális, és mindenféle legitimáció nélkül még azt is meg akarja határozni, mik az európai civilizáció és kultúra értékei. Ezzel szemben a műveltség második típusa nem akarja meghatározni, ki a művelt ember, nem kategorizál és nem oszt meg. Orientációja tartalmi, és nem foglal állást azokban a kérdésekben, hogy melyek lennének az európai civilizáció végső értékei. A műveltség (és az ilyen iskola) első típusa eleve terel és szelektál, kijelöli a tanuló későbbi pályalehetőségeit. Programja végleges és befejezett, és nem férhető hozzá korlátlanul mindenki számára. Nem teremti meg a további fejlődés lehetőségét. A műveltség (és az arra épülő iskola) második típusa nem terel és nem szelektál, programja nem végleges és nem lezárt és mindenki számára hozzáférhető. De a szembeállítás a végletekig további is fokozható. A műveltség első típusa sikertelenségre ítéli a tanulók jó részét, szellemi befektetései a jövő felől nézve nem igazolhatók, távol áll a társadalom lüktető valóságától, a múltat hosszabbítja meg, nem érdekli a jövő, nem összeegyeztethető a valóságos társadalmi viszonyokkal. A műveltség második típusa sikerélményben részesíti a tanulók jó részét, szellemi befektetéseit a jövő fényesen igazolja, benne áll a társadalom lüktető valóságában, a jövőt készíti elő és tökéletesen harmonizál az aktuális társadalmi viszonyokkal. A nagy vita közel kétszáz év óta folyik. Nem csoda, ha a globalizáció viszonyai között az általános műveltség problémája uj hangsúlyokat kap és új összefüggésbe kerül. Ha a szükséges általánosságban fogjuk fel a globalizációt, eredendő következmény, hogy az abban uralkodó műveltségeszménynek a második típus felé kell elmozdulnia. Az ekkor fellépő számos, részben új nehézséggel ebben a kísérletben nem kell foglalkoznunk. Csak azt emelnénk ki, hogy a második típusú műveltség valódi áttörésének legnagyobb akadálya az, hogy ez a műveltség pozitívan nem létezik. Ezt a műveltséget az első típussal való majdnem kétszáz éves állandó és állandóan új alakot öltő szembenállás alakította ki, önmaga lábán megálló pozitív tartalmai, szerkezetei nincsenek (kicsit hasonló ahhoz a példához, amikor a hatvanas évek második felében Magyarországon valaki meg akarta alapítania “Technikai ismeretek” tantárgyat). A második típusú műveltségnek ezen a gondján természetesen nem segíthet, hogy az első típusú műveltséget lerövidítik vagy leegyszerűsítik. Mégis nyugodt lélekkel eltekinthetünk attól, hogy kizárólag ezt a problémát tekintsük meghatározónak. Miközben ugyanis a műveltség társadalmi klímájában hideg front uralkodik, megjelenik benne egyidejűleg a meleg front is. Miközben a globalizáció alaptendenciájának a második típusú műveltség felelne meg attól valóban függetlenül, hogy létezik-e pozitívan eu a típus), az informatika fejlődése a tudástársadalom új lehetőségét alapozza meg. Korai lenne ennek minden következményét egyáltalán felbecsülni is. Annyi azonban bizonyos, hogy az informatikai forradalomra épülő tudástőke és tudástársadalom inkább az első típusú műveltség kiszélesitésének irányába mutat. A globalizáció és a tudástársadalom eltérő tudás- és műveltségfogalom irányában mozdulnak el. A társadalomnak pedig olyan világban kell élnie, ahol ez a különbség egy rendszerben jelentkezik.

További információk: http://www,pointernet.pds.hu/kissendre







Hirdessen itt! A szükséges információkat elolvashatja, ha erre a szövegre kattint.


A fenti dokumentummal kapcsolatos felelősség meghatározása