Kiss Endre főoldal   Tudástársadalom






Tartalomjegyzék LEKTORI VÉLEMÉNY SZÁNTÓ BORISZ "AZ EZREDFORDULÓ INNOVÁCIÓS TÁRSADALMA" A kormányzati stratégia üzenetei Utolsó lap

A TÖRTÉNETI-TÁRSADALMI TÉR ÉS IDŐ AZ INFORMÁCIÓS TÁRSADALOM PERSPEKTÍVÁJÁBÓL

Szerző: Kiss Endre

A szeptember 11-i merénylet, majd az Iráki Háború nem mint politikai esemény, hanem mint a globalizáció tér-idő-viszonyainak átrendezése váltak drámai apropójává tanulmányunknak. A tér és idő hagyományos fogalma még mélyen benne él a mindennapi tudatban. Ezek olyan képzetek, amelyek a történeti tapasztalat akkumulációja során kristályosodtak ki. A továbblépés érdekében nyomban ki kell jelölnünk a mindennapi képzetek vizsgálatában a természeti-természettudományi és a történeti-társadalmi (szociális) tér-, idő- és téridőfogalmak kettősségeit.




E fogalmak konstrukciók, miközben itt is a szokásos óvatossággal kell eljárni, hiszen a mai teoretikus szóhasználatban a "konstrukció" fogalma legalább olyan gyakori, mint amilyen gyakran rendkívül félrevezető is. Leginkább csak az hallatszik ki belőle, hogy ami konstrukció, az "viszonylagos", "nem abszolút", azaz hogy felcserélhető, tetszőleges vagy éppen a divatos szakterminussal, "kontingens". Pedig a konstrukció eredeti és értelmes fogalmába igencsak belefér az, amit tudománynak nevezünk, legalábbis az, ami a saját korában megfelelt a tudományos kritériumoknak (azaz ebben az értelemben minden, csak nem tetszőleges vagy felcserélhető). A történeti összevetésben talán még ennél fontosabb mozzanat is, hogy a konstrukciót nem a mi mai tudatunk visszavetítésével kell elképzelnünk. Ha valaki a tizenkilencedik század első harmadában "konstruált" egy népnek egy őstörténetet, ezt tökéletesen a maitól eltérő tudattal tette. Az ő konstrukciója abszolút és tényszerű akart lenni, hiszen ő a történelem pusztításait pótolta. A hamisított nemzeti mitológiák például kezdettől igényt tartottak arra, hogy hitelesnek tekintsék őket, s nem is teljesen ok nélkül, hiszen ők egy létező, de a történelem viharaiban elpusztult képzetkincset teremtettek újjá és meg is követelték annak elismerését valóságosnak. Egészen más eset az, ha ma egy nagy filmgyár teremt egy történelmi mitológiát, a különbség éppen a leglényegesebb összetevő, ezt létrehozói bizonyosan nem tartják igaznak, miközben természetesen a közönségtől elvárják azt. A történelmi tér-, idő- és téridő tehát lehet konstrukció, de csakis ebben a bizonyossági státusban lehet az. A történelmi-társadalmi-szociális téridő hagyományos és uj kérdésfeltevése ezért sem oldható meg a természettudományok analógiáinak segítségével. A jelen történelmi-társadalmi-szociális tér-idő-problematikájának lényege: az egyidejűség vagy az egyidejűsíthetőség. A (globális) egyidejűség felvetése azonban rögtön a leglényegesebb problémához vezet: az egyidejűség elérhető, megteremthető, de ki, hogyan, kinek és milyen társadalmi viszonyok között teremti meg az egyidejűséget. Az, hogy minden lehetséges információs társadalom a legszorosabb és a legsokszorosabb kapcsolatban áll a globális egyidejűséggel, magától értetődik. Az információs társadalom egyrészt maga is produktuma a globális egyidejűségnek, ami viszont aligha termelődhet újra az információs társadalom egyre tökéletesebb alakváltozatainak kifejlődése nélkül. Az egyidejűség megteremtése új történeti létfeltétel (minden eddigi társadalom egészen más koordináták közepette volt kénytelen élni), miközben ez az egyidejűség semmiképpen sem magától születik meg, első megközelítésben új nemzetközi viszonyokat, a politikai helyzet újrarendezését (egyúttal a globalizáció új kritériumát) jelenti. A társadalmi idő három lényeges komponensét kell elsősorban kiemelnünk. A legfontosabb általános mozzanat változatlanul az, hogy a társadalmi-történeti idő sajátosan társadalmi, azaz nem-természeti konstrukció, a társadalmi időt a társadalmi lét maga generálja, nem a természeti-természettudományos időfelfogás valamiféle átvétele. A társadalmi időt generáló általános mozzanatok a következők: a) a fizikai reprodukció, b) az emberi tevékenységek természetes racionalizálásának időkomponensei, c) a politikai hatalom, adminisztráció idővonatkozásai. Van-e ezek alapján tehát a társadalmi (történeti) tér-időnek kapcsolata a természeti tér-idővel, illetve a természeti tér-idő akkor elfogadott tartalmaival? Felfogásunk szerint ilyen kapcsolat nem létezik. A premodern természeti tér-idő mélyen gyökerezett a keresztény világképben, ami többek között innen nyerte mély plauzibilitását, hiszen pontosan megfelelt a középkori tér-, idő- és tér-időfelfogásnak. A történeti hagyományban két modell alakult ki a specifikusan történelmi (társadalmi, szociális) idő (illetve már: téridő) értelmezésére, a körkörös és a lineáris modell. A birodalmak felívelése és bukása jó példa arra, hogy mit jelent a mi szempontunkból a körkörös modell. Azt jelenti, hogy az idő nem győzi le a társadalmi teret (annak mind szűkebb, mind tágabb értelmében), a körkörösség magában rejti az idő mozzanatot, de a visszahullással újra megteremti a kiinduló feltételeket. Az idő "visszatériesedett". A tér idősítése érdemileg a felvilágosodásban megy végbe. Itt vezető gondolat, hogy az emberi cselekvés és gondolkodás alapvetően dinamikus. A dinamikus társadalmi lét mozgásiránya azonban már nem körkörös vagy ciklikus, hanem a legátfogóbban lineáris. Ez a linearitás természetesen nem zárja ki részleges körkörösségek és ciklusok megjelenését, a ciklusokban azonban már érvényesül a linearitás, a körkörösségek visszaesése a társadalmi tér egyszer már meghaladott struktúrájához való visszaesés érdemileg ki van zárva. A felvilágosodás minden társadalmi teret harctérré alakit, egyben idő-térré, ahol nem elvont általános, de nagyon is konkrét küzdelmek folynak. Minden véleménytől eltérően a felvilágosodás az európai gondolkodás specifikuma. Ha ez így van, akkor nemcsak a felvilágosodás az európai gondolkodás specifikuma, de a tér idősítése is. Innentől fogva a társadalom másképpen él az időben, mint eddig, a saját cselekvésével másképpen, új módon, állandó módon generál társadalmi-történeti időt és időbeliséget A térnek megmaradó tér, amelyben az időhöz specifikusan kötött történelmi és társadalmi folyamatok csak a nemzedékek természetes repodukcióján és az utánzás/racionalizálás immanens mechanizmusán keresztül jutnak el, igazi emberi-nembeli kiskorúság ahhoz a történelmi/társadalmi térhez képest, amelynek minden lényeges meghatározottsága a kétszeresen két immanens dinamikus motiváció alapján idősítve van Ez a globalizáció és az információs társadalom szempontjából is meghatározó problémává nőheti ki magát. Ez az első pillanatra talán mélyen absztraktnak és az empirikus társadalomkutatás szemszögéből talán még ezoterikusnak is tűnő kérdésfeltevés a jelen egyik döntő meghatározó sajátosságává válik. Az, hogy a jelen terei idősítettek nem hogy nem újdonság már, de óriási közhely, a mai kérdésfeltevés már egyenesen joggal feszegetheti a tér eltűnésének, leértékelődésének a kérdéseit is. Az azonban éppen ebben az összefüggésben nem mindegy, hogy milyen bekapcsolódási lehetőségei vannak az egyénnek vagy egyes csoportoknak a kétszeresen kettős motiváció, a felvilágosodás mai aktuális feladatainak elvégzésébe. A mai probléma éppen az, hogy a kultúra és a civilizáció egy kitüntetett pontján, a tér teljes idősitésének állapotában fenn lehet-e tartani azt a lineáris fejlődést, amely az egymást követő nemzedékek emancipatív erőfeszítését írná elő és követelné meg. A tér mai idősítése, a tér legyőzésének szervezett, instrumentalizált és intézményes jellege új és drámai erőeltolódáshoz vezet egyén és csoport, egyén és társadalom, csoport és társadalom között. Ennek az eltolódásnak a vizsgálata azért is különösen nehéz, mert éppen a téridő-szerkezet eltolódásának alapzatán egyáltalán nem fér bele a hagyományos demokráciaelmélet, a tradicionális bürokráciaelmélet vagy éppen a hagyományos szociális kérdésfeltevések heurisztikus terébe. Attól ugyanis a liberális és demokrata politikai berendezkedés látszólag és formailag nem változik, hogy részben a bevezetőben említett egyidejűségek megteremtésének hatalma, részben a térben való mozgás korlátlanságának hatalma minden olyan tényezőt leértékel, amelyek térhez vannak kötve, vagy felértékel a teljes egyidejűség megteremtésének vagy a térben való korlátlan mozgás hatalmával rendelkező más szereplőket. Ez a talán mélyen absztraktnak és az empirikus társadalomkutatás szemszögéből talán még ezoterikusnak is tűnő kérdésfeltevés a jelen egyik döntő meghatározó sajátosságává válik. Az ugyanis éppen ebben az összefüggésben nem mindegy, hogy milyen bekapcsolódási lehetőségei vannak az egyénnek vagy egyes csoportoknak a kétszeresen kettős motiváció, a felvilágosodás mai aktuális feladatainak elvégzésébe.







Hirdessen itt! A szükséges információkat elolvashatja, ha erre a szövegre kattint.


A fenti dokumentummal kapcsolatos felelősség meghatározása