Kiss Endre főoldal   Tudástársadalom






Tartalomjegyzék Negyedik kulturális technika vagy a tudás társadalma? AZ EZER ÁTÉRTÉKELÉS Utolsó lap

Megérteni a tudástársalmat

Első rész)
Szerző: Kiss Endre

A tudástársadalomról, de az információs társadalomról is napjainkban már kizárólag csak a globalizáció összefüggésében érdemes beszélni. Ezen nem is csodálkozhatunk. A globalizáció megértésével járó erőfeszítések bőségesen megtérülnek ugyanis a tudástársadalom elemeinek és egészének végiggondolásakor




Lehetséges lenne természetesen a tudástársadalomnak a globálisnál kisebb köreiről is beszélni. Ezek a kisebb körök a Bibó István-i "demokrácia kis körei"-hez hasonlatosan természetesen léteznek és reményeink szerint egyre nagyobb számban fognak működni. A tudás- és információstársadalom valódi közege és terepe azonban mégis a globalizáció. És ez nemcsak azért van így, mert mind a tudástársadalom, mind a globalizáció a jelen meghatározó jelenségei, és már mint ilyenek is sokszorosan összefüggenek és át is mennek egymásba. A globalizáció jelentőségét az adja meg a tudás- és információstársadalom értelmezése számára, hogy a jelen körülményei között a tudás- és információstársadalom is már eleve csak globálisan tud működni. Globális működése olyan virtuális realitás, amelynek valósággá válása csak idő kérdése, miközben a globális működés technológiai alapjai már napjainkban is megvannak. Nem arról van tehát szó, hogy a technológiának kellene futnia az utópista és teoretikus fantázia viziói után, de megfordítva, ebben az esetben az utópista és teoretikus fantázia vizióinak kell megértenie és tartalmakkal kitöltenie a technológia már jelenben létező realitásait. Egy széles körben osztott nagy értelmezés szerint a globalizáció olyan átfogó, mindenkit érintő egyes problémák tudománya, amelyek az egész emberiséget uj módon, kvalitativan, tendenciájukban egyenesen egzisztenciálisan is érintik. Ennek szellemében a globalizáció legitim területe például az ökológiai problematika, a nyersanyaghelyzet, a migráció, a világ közös, mert határok közé már nem szoritható egészségügyi problémái, a népesedés pozitiv vagy negativ világtendenciái, az energiahelyzet, a fegyverkereskedelem és a kábitószerkrizis, az integráció és a világgazdaság dilemmái. Egy második nagy értelmezés, amelyhez a tudástársadalom összefüggésében erőteljesen kapcsolódnánk, a globalizáció problémáit és egész jelenségkörét nem egyes konkrét és mindig szingulárisan megjelenő "globális" kérdésekhez (vagy azok valamilyen alapon esetlegesen összeállitott halmazához vagy részhalmazához) köti, de egy uj világhelyzet egészének strukturális és funkcionális összefüggéseit vizsgálja A jelen világhelyzet gyorsan változó tartalmi meghatározásaiból kiindulva a globalizáció érdemi kialakulásának érzékeny kritériumaként használható napjaink "történelem utáni", illetve a "történelemben bennemaradt" szférájának megkülönböztetése (Francis Fukuyama). Magától értetődik (jóllehet ez korántsem az egyetlen kritérium vagy az egyetlen megközelités), hogy az e szóhasználat szerint a "történelem végé"-t élő társadalmak egyben a globalizáció befejezettnek tekinthető (jóllehet még számukra sem lezárt) realitásában élnek. A fukuyama-i szóhasználattal a "történelemben benne élő" társadalmak egyben globalizáció előtti, mindenképpen azonban részlegesen globalizálódó vagy globalizálódott társadalmak. Mindezek okán a globalizáció problematikája a poszt-szocialista rendszerváltás egyik alapvető vetülete s egyben a magyar társadalom előtt álló egyik legfontosabb feladat, illetve kihívás is. A tudástársadalom viziója és valóságának első jelei ebben az összefüggésben a magyar társadalom előtt álló alternatívák közül az, amely a leghatékonyabban segítheti elő bekapcsolódásunkat a pozitív értelemben vett, valóságos globalizáció viszonyaiba. A magyar társadalom kilencvenes évekbeli történetében csak igen lassan tudatosodtak a globalizáció és annak sokrétű következményei. Ez a tudatosodási folyamat a kilencvenes évek végére erőteljesen felgyorsult, ezzel párhuzamosan majdnem teljesen elhallgattak a globalizáció intellektuális feldolgozását ellenző zsigeri ellenérzések hangütései is. E tudatosodási folyamat kevéssé örvendetes vonása viszont az, hogy korunknak ezt a legátfogóbb és legfontosabb tartalmait a nagy politikai csoportosulások nem közvetítették a társadalom felé, annál intenzívebben próbáltak a politikai szélsőségek új szellemi alapokat találni a globalizáció kritikájában, ami egyidejűleg azt is jelentette, hogy ezek a csoportok fogalmazták meg a társadalom széles tömegei számára a globalizáció első általános fogalmait. Mindebben ismét örvendetes azonban az, hogy a tudástársadalom, az elektronikus közigazgatás, az elektronikus gazdaság és kereskedelem, a régiók információs- és tudásközpontokká alakítása vitathatatlanul úttörő szerepet játszottak abban, hogy a magyar társadalom erőteljesen előrehaladt a globalizáció szélsőségesen komplex jelenségei megértésének útján. A globalizáció helyesen felfogott történelme minden erre vonatkozó tudományos és más vizsgálat számára rendkivüli jelentőségü lehet. Felmentheti mind a tudományos reflexiót, mind pedig a mindennapi tudatot attól a látszólag logikai kényszerrel fellépő gondolati pályától, miszerint minden nemzedék, minden évtized, minden világpolitikai fordulat, minden jelentősebb civilizatórikus elmozdulás A (sic!) globalizáció győzelme egy még "nem globalizálódott" előzetes állapottal szemben. Minden egyes jelentősebb globalizációs ugrásnak A (sic!) globalizáció végső és végérvényes állomásaként való bemutatása inflálja és komolytalanná teszi a fogalom használatát. Az 1989-as világtörténelmi fordulat kiemelkedő állomás a globalizáció kiteljesedésének utján. Ennek elsődleges oka és összetevője az a tény, hogy a két világrendszer puszta léte 1989-ig konkrét és kézzelfogható korlátok közé szoritotta magát a középpontban álló globalizációs folyamatot, és csak rendkivüli, azaz gyakorlatilag a legnagyobb erőfeszitésekkel és nehézségekkel járó módon volt képes "szelektiv" módon átereszteni rendszerein egyes, alaposan szelektált elemeket a globalizáció tartalmaiból. A létező szocializmus és elsősorban a Szovjetunió sajátosan reálszocialista bürokratizmusa milyen látványos módon nem felelt meg a globalizáció igényeinek és hogy ebből fokról-fokra milyen feszültségek és cselekvési kényszerek keletkeztek. A globalizáció összes szintje, összetevője és rétege kényszerüen torpant tehát meg az egyre fátyolózódó, egyre áttetszőbbé váló, mindenesetre azonban még javában létező vasfüggöny előtt, arról nem is beszélve, hogy azoknak az országoknak a száma sem volt különösen nagy, akik a globalizációnak legalább néhány kihivását felismerve már előre szerettek volna enyhiteni a várható, másutt már érett formájában tanulmányozható globalizációs folyamatok akadályozásán. A globalizáció uj történelmi korszakot kreáló 1989-es nagy ugrásának elemzésekor azonban feltétlenül fel kell idéznünk, hogy az egymásrahatások iránya már a kialakulás során is kétirányu volt. Nemcsak arról volt szó ugyanis, hogy a globalizáció dinamikus, ám egymástól sokban eltérő erői egyre erősebb kihivásoknak vetették alá a vasfüggöny teherbíróképességét, de arról is, hogy a létező szocializmus elitje egyre nagyobb aggodalommal figyelte a globalizáció egyre triumfánsabb eredményeit és egyre határozottabban ugy érezte, hogy ha nem csatlakozik ezekhez a folyamatokhoz, végérvényesen leszakadhat a világ fő fejlődési folyamatainak járszalagjáról. A leghatározottabb meggyőződésünk, hogy ez a nyolcvanas évek során egyre növekvő félelem a peresztrojka legfontosabb közvetlen oka volt, a közvetett okokat természetesen nem nehéz a közvetlen ok háttereként érzékelni, hiszen egy végleges leszakadástól való félelem a valóságos gazdasági, politikai és társadalmi problémák ismeretén alapult. Szerencsés mozzanat, hogy a globalizáció mai formájának 1989-as születése különösen is könnyen igazolható éppen a tudás- és az információs társadalom forradalmi kibontakozásával szembesítve. Éppen (először) az információterjesztés technológiájának forradalma volt az, amelyik az első torpedót lőtte a kettéosztott világ hajóhadának impozáns menetébe. Ugorjuk át a rövidhullámú rádióadók nemzedékeket formáló folytonos jelenlétét, elegendő, ha az űrhajókról sugárzandó televízióműsorok lehetőségére, majd valóságára utalunk, amelyek puszta gondolata kritikus nagyságrendű változásokat idézett elő a létező szocializmus politikai szerevezeiben. Ezt könyörtelen logikával követtét a másológépek (a maguk félelmetes nagyságrendű bürokratikus következményeivel), hogy azután elmondhassuk, a faxokkal való információtovábbítás valóságos kibontakozását már valójában meg se érje a létező szocializmus. Nem akarjuk egy túlfeszített lényeglátó modorában egyszer s mindenkorra megoldani a létező szocializmus lehanyatlásának összes problémáját, amikor e sorozat végén arra utalunk, az elektronikus levelezés és az Internet már bizonyosan adaptálhatatlan lett volna e társadalom politikai kereteibe. Mindezzel már ebben a (világtörténelmi) helyzetben is látható válhat a globalizáció és az információs- (és tudás)társadalom mélységes kapcsolata.







Hirdessen itt! A szükséges információkat elolvashatja, ha erre a szövegre kattint.


A fenti dokumentummal kapcsolatos felelősség meghatározása