Kiss Endre főoldal   Tudástársadalom






Tartalomjegyzék Tömegtudás és/vagy tudástömeg A globalizáció jövője és/mint tudástársadalom Utolsó lap

Információs társadalom, civil társadalom, globalizáció

Szerző: Kiss Endre

Az információs társadalom kialakulásának, társadalmi recepciójának szakadatlanul megnyilvánuló kisérő jelensége volt a technikai és a társadalmi haladás magától értetődőnek tekintett párhuzamossága. Egy egész kultúra szolgálta ezt az ügyet (vagy vágyat): a magasabb, nagyobb emberi kreativitást a magasabbrendü társadalmi vagy nemzeti ügyhöz rendelték hozzá, igy az Egri csillagokban a magyarok ügyét szolgálja a mindenfelé tüzet okádó tüzkerék, Buster Keaton Generális- ában a gőzmozdony természetesen az északiak oldalán áll, de még Lous Malle Viva Maria-jában is a forradalmárok találják ki és valósitják meg évszázadok nagy álmát, a kanyarlövő puskát. Mutatis mutandis, ez az alapkérdés jelenik meg sokszorosan is az információs társadalom társadalmi perspektiváinak kidolgozásában.




Ami magát a technikát, mint klasszikus értelemben vett technikát (tehát még nem az információs technikát) illeti, viszonylag egyértelmü volt a dinamikus és progresszista csoportok pozitiv beállitottsága, ami csak akkor csökkent le (és egyben tette lehetővé a konzervativ vagy tradicionalista csoportok konszolidáltabb viszonyát a technikához), amikor az uj innovációk egy része már rutinná vált, illetve a társadalmi lét triviálisnak érzett szférájához sorolódott. Mindez sebesen és meglehetősen kidolgozott társadalmi mechanizmusokon keresztül ment végbe. Ezen átfogó trend alól az egyedüli kivételt a jobboldali politikai rendszerek, majd később a fasizmus militarista beállitottsága hozta magával, amelynek voltaképpen külsődleges meghosszabbitása már a fegyverkezés volt, amelynek éppen a technikához füződő kapcsolata magától értetődik. Ugy tünik, ez a magyarázata a konzervativ forradalom sokat keresett, sokat vitatott jelenségének is, amelynek ideáltipikus változatát valószinüleg ez a technikához való kivételes, magából az ideológiából nem következő viszony alapozta meg. Ami a magasabbszintü, differenciáltabb technológiai vagy információs rendszereket illeti, itt a helyzet kissé bonyolultabb. Ezek esetében már a demokráciának óriási előnyei vannak a nem-demokratikus berendezkedésekkel szemben. A közvetlen előnyök a demokratikus döntéshozatal magasabb szintü vitakulturájának nagyobb szakmai adekvátságával függenek össze (itt lehet emlitenünk Jürgen Habermas hatalommentes diskurzus-kulturáját). Ez és az ehhez hasonló koncepciók illuzórikus karaktere természetesen hamar lelepleződik, általában a hatalommentesség lepleződik le mint fikció. Ez azonban már a demokratikus hatalomgyakorlás, illetve a specifikusan demokratikus exekutiva problémájába nyit utat. Természetesen a demokratikus szakmai diskurzus még igy, a maga valódi formájában is magasan fölötte áll a diktatórikus döntéshozatali diskurzusnak, hiszen a diktaturában már eleve deformálódik az információterjesztés, illetve az információs politika. Ezért a diktatórikus döntéshozatal közvetlenül magában rejti történelmi katasztrófák lehetőségét. A politikai hatalom természete nem ugyanaz a diktaturában és a demokráciában, de azért a demokráciában sem szünik meg a politikai hatalom. Itt más alakban ugyanaz a kérdés vetődik fel, mint ami Marx-nál a termelő erők és a termelési viszonyok relációjánál. Marx nem vette ugyanis tekintetbe a termelő erők társadalmi adaptációjánál a politikai hatalom természetének alapvonatkozásait (bármennyire is törekedett erre egy a termelő erők elemzésétől független, önállóan politikai szálon, mondjuk a bonapartizmus-probléma elemzésekor). Az információs társadalom nagy lehetőségeinek társadalmi adaptációja, e társadalmi adaptáció minemüsége pontosan ugyanazt az alapkérdést veti fel tehát, mint amely előtt Marx 150 évvel ezelőtt állt. Az információs társadalom logisztikai és technológiai lehetőségei elvileg a jelen társadalomtól sokban eltérő számos uj társadalmi alakzat megszületését tenné lehetővé, de általánosságban a viszonyok tehetetlenségi nyomatéka, valamivel konkrétabban fogalmazva, a társadalmat strukturáló hatalmi viszonyok erőteljes szelektáló és modifikáló erővel rendelkeznek, miközben még azt is meg kell jegyeznünk, hogy a legitim módon müködő demokratikus hatalom müködése sokszor, például éppen a személyiségi jogok konzekvens érvényesitése miatt, még kevésbé átlátszó is lehet, mint a diktaturára jellemző hatalomgyakorlás módszerei. Az információs társadalom konkrét arculatainak kialakulása tehát a politikai hatalom és a társadalom többé-kevésbé valamilyen okból spontán módon szerveződő müködésével sokszoros kölcsönhatásban fog kikristályosodni. Ez a lassan szélesebb tudományos és politikai körökben is megfogalmazódó felismerés (például Keohane-Nye, 1998) önmagában nem tartalmaz igazán uj elemeket, s ennek valódi okaira tanulmányunk bevezető gondolatai talán elégséges módon már ki is tértek. A politikai hatalom és a társadalmi önszerveződés mozzanatainak középpontba állitása azonban mégis lényeges fordulatot jelent az információs társadalom szellemi feldolgozásában, amelynek jelentőségét még az is emeli, hogy a szóban forgó felismerésnek ez a kijegecesedése abban a fázisban következett be, amikor az egyre konkrétabb , a valósághoz egyre közelebb álló projektumok tervezése, illetve megvitatása került a történelmi cselekvés napirendjére. E mozzanatok felértékelődése tehát szellemi-intellektuális változásokat is von maga után, hiszen eltünteti, vagy legalábbis kritikusan átalakitja az információs technika több évtizede eltérő konkretizációkban rendelkezésünkre álló változatainak "naív" és "problémátlan" társadalmi, sőt, globális méretekben társadalmi adaptációjáról kialakult és mára már mély gyökereket vert elképzeléseit, igy például az "információs világfalu" vagy a technikai lehetőségek kétségtelen megléte okán minden pillanatban már bevezethetőnek gondolt "információs demokrácia" koncepcióit. Ez önmagában is nagy fordulat, s maga is közelebb hozhatja az információs társadalom valóságközelibb változatainak kialakitását. Anélkül, hogy letérnénk az információs társadalom lehetőségei további elemzésének utjáról, mindenképpen szemügyre kell vennünk ezért a "politikai hatalom" és a "társadalmi önszerveződés" fogalmainak a jelenkorban értelmesen felvethető jelentéseit, hiszen ezek sem triviálisak. Ami a politikai hatalom aktuális problematikáját illeti, itt bizonyos értelemben precedens nélküli uj fejleményekkel nézhetünk szembe, amelyek természetesen az információs társadalom uj valóságának társadalmi recepcióját határozhatják meg döntő mértékben. Egyrészt a globalizáció aktuális és konkrét formái egyértelmüen leértékelik a politikát, mint alrendszert , s ez a leértékelődés a liberális demokrácia világméretü győzelme után (amit 1989 femjelezhet teoretikus klasszicitással), talán még szembeszökőbb és minden értelemben még problematikusabb. Ez azzal jelent egyet, hogy a liberális demokrácia legnagyobb politikai győzelmével egyidejü jelenség a politikának, mint alrendszernek rendszerelvü leértékelődése a globalizáció viszonyai között. Ez azonban azt is jelenti, hogy a politikai hatalom aktuális értelmezése a (kizárólagossá vált) demokratikus politikai hatalommal lett egyenlő és ez a demokratikus politikai hatalom lépett át a rendszerszerü és rendszerméretü csökkenés időszakába (igy Kiss, 1997). A témánk szempontjából való összefoglalás tehát átmeneti formában igy hangzik: az információs társadalom technikailag ma már lehetséges, sőt (a modern gazdaság piac-szükségletei felől nézve) egyenesen kivánatos társadalmi recepciója egy olyan társadalomban fog végbemenni, amelyben a makulátlan és versenytársak nélkül megmaradt demokratikus politikai hatalom strukturális és rendszerszerü értékvesztésbe került. Mindez azonban nem ad még teljes választ a politikai hatalom egész kérdésére. Az ugyanis csak a politikai hatalom alakváltozásának egyik iránya, amit a győzelmes demokratikus végrehajtó hatalomnak a globalizáció viszonyai közötti rendszerelvü leértékelődéséről kellett mondanunk. A politikai hatalom alakváltozásának másik iránya paradox. Ez az irány a globalizáció tulnyomórészt funkcionális viszonyainak iránya, amelyek minden kétséget kizáróan meghatározóan irányitják a viszonyok alakulását. Azért kellett azonban ilyen általánosságban fogalmaznunk, mert mivel a funkcionális viszonyok alakitása funkcionális és nem politikai, már az is kérdéses lehet, hogy a politikai hatalom transzformációjának ezt az irányát lehet-e egyáltalán még a politika szférájába sorolni? Az tehát kétségtelen, hogy a politikai hatalom transzformációjának ez a másik meghatározó iránya, a politikai és a funkcionális szférák alapvető különbségei miatt azonban a funkcionalitásba vándorolt politikai hatalom definiciójának mindkét eleme kérdéses: akár az, hogy azt "poilitikai"-nak, akár az, hogy azt a politikai értelemben vett "hatalom"-nak nevezzük. A politikai hatalom transzformálódásának ez a másik iránya mind önmagában, mind pedig e transzformálódás első irányával való egységében igen különös helyzetet teremt az információs társadalom aktuális helyi és globális recepciója számára. Önmagában ugy, hogy a transzformálódásnak ebben a másodiknak nevezett irányában a politikai hatalom valamilyen értelemben a funkcionális szféra része lett (azt, hogy "valamilyen értelemben" sokszorosan is aláhuzzuk nyomatékkal, hiszen ennek meghatározására ebben a tanulmányban kisérletet sem teszünk, azaz eleve elutasitjuk azokat a lehetséges értelmezéseket, amelyek szerint a politikai hatalom például, részlegesen, funkcionálissá vált volna). Ha azonban a politikai hatalom e második irányban való transzformációja átkerült a funkcionális térfélre, akkor ennek az a következménye is megvan, hogy ezzel a politikai hatalomnak ez a része egy térfélre került magával az információs társadalommal, beleértve azoknak a funkcionális összetevőknek a nagy részét is, amelyek elvezettek az információs társadalom már összefoglaló fogalmának kialakulásához. Világos, hogy a politikai hatalomnak ez a transzformációja aligha müködhet közre az információs társadalom politikai recepciójában. A politika e két transzformációjának együttese ugyancsak rendkivüli teoretikus helyzetet teremt. A politikai hatalom (végső formájában, mint emlitettük, a demokratikus politikai hatalom) ugyanis két eltérő rendszerbe transzformálódott át, s ezek: a demokratikus politikai rendszer (amelynek leértékelődése volt diagnózisunk), illetve egy funkcionális rendszer. Nos, maga ez a koegzisztencia is mutatja, hogy ezzel az össz-transzformációs folyamattal a politikai hatalom két eltérő alrendszerbe transzformálódott, azaz innentől kezdve a politikai hatalom egész problémája két, eltérő alrendszer egymásmellettélésének, esetleges áthatásainak problémája. Az információs társadalom emancipativ és demokratikus recepciója szempontjából ez azt is jelentheti, hogy a (csökkenő) demokratikus politikai hatalom erőfeszitéseket tehet egy emancipativ stilusu recepcióra, miközben egyidejüleg a funkcionális rendszerbe transzformálódott politikai hatalom (amelyet közelebbről e dolgozatban nem határozunk meg) adott esetben egy nem-emancipativ vagy éppen nem-demokratikus funkcionális megoldás mellett fejti ki erőfeszitéseit. Az információs társadalom emancipativ és demokratikus recepciójánál a kezdetektől minden elképzelésben nagy szerepet játszott maga a társadalom problémája, a kezdetek "civil"-társadalmától napjaink jóval előkelőbb és egyben jóval fenyegetőbb NGO-kig. E tanulmányban csak a két legfontosabb, szélső problémát emlitenénk. Az egyik oldalról komolytalannak, illuzórikusnak és ezen a szálon félrevezetőnek tartjuk azt a tekintélyes számu megnyilvánulást és sugallatot, amelyek az információs társadalom minden kétséget kizáróan létező technikai és médiális lehetőségei láttán a civil társadalomnak valamiféle tiszta formában az önszerveződés valamilyen változatát igénybe vevő egy aktusban történő felemelését jósolják. A másik oldalról ugyancsak komolytalannak tartunk minden olyan törekvést, amely az információs társadalmat összefüggő és széles társadalmi csoportok lényegileg és lehetségesen önszerveződő minőségei nélkül képzelné el. A társadalom eredendőleg szerves és kiiktathatatlan része az információs társadalom kiépülésének. De ez csak kiinduló feltétel.. Az, hogy az ilyen feltételek alapján milyen információs társadalom fog kialakulni, főképp két feltételtől függ. Az egyik a két irányban transzformálódott politikai hatalom és a társadalom lehetséges viszonya. A másik pedig az, hogy milyen szinten és milyen elképzelésekkel és energiákkal képes a táérsadalom, ez az eredetileg is komoly tényező, részt venni és demokratikus, illetve emancipativ tartalmakkal ellátni az információs társadalom politikai, kulturális, erkölcsi és esztétikai recepcióját. IRODALOM Globalisierung gestalten. Internationale Konferenz. 17. und 18. Juni 1998. Berlin. A Friedrich Ebert Alapitvány kiadása, Bonn, 1998. Keohane, Robert - Nye, Joseph, Jr. , Power and Interdependence in the Information Age. in: Foreign Affairs, September/October 1998. 81-94. Kiss, Endre, A globalizáció társadalomfilozófiájához. in: A mai világ és a jövő forgatókönyvei. Szerk: Varga Csaba és Tibori Timea. Budapest, 1997. 52-62. Postman, Neil, Das Technopol. Die Macht der Technologien und die Entmündigung der Gesellschaft. 2. kiadás. Frankfurt am Main, 1992. (eredetileg: 1991).







Hirdessen itt! A szükséges információkat elolvashatja, ha erre a szövegre kattint.


A fenti dokumentummal kapcsolatos felelősség meghatározása